Bōsōzoku with a pinch of ADHD ~ Gekkō Koike

[cukros]

---

---

​

---

@Az Elisz​

---

Sokszor gondolkozom azon hogy miket hibáztam akkoriban. Azon is hogy a legtöbb dolgot amit tettem egyszerűbb lenne pusztán elfelejteni, anoo? Nem gondolni a miértekre, a hogyanokra és a mi lett volna ha? faszságokra. Eltűnteni azokat az emlékeket amik számunkra még ha akkoriban élveztük is, mára már keserédesek. Anoo...fájóak. Nem nézni a Holdra, elfordulni K-Townról amint elérsz az elágazásba. Nem emlékezni arra hogy egyáltalán miért is nem akarsz emlékezni arra amire nem emlékszel. Pháh, tudom hogy arra gondolsz ez milyen elbaszottul értelmetlennek hangzik. De ha belegondolsz, valóban az lenne?

Szerintem egy kicsit valahol mélyen mindannyian lennénk YanTee-k.
​

---

 

[cukros]

---

---

@Csabuel​

---

Az elmúlt napokban mindent megtudtam magamról. Rájöttem a hibáimra, olyan dolgokra amikről régebben azt hittem csak a sors hozta így holott az egyetlen aki ezeket az elbaszott szálakat mozgatta...nos, Én voltam.
Persze ez nem egy rossz dolog. Elvégre arról is felvilágosítottak hogy az ember tanul a hibáiból. Hogy azokat a bizonyos kártyákat mindig újra lehet keverni ha nem tetszik azok kiosztása. Mindössze annyi a dolgunk hogy éljünk az újrakezdés lehetőségével. Sok idő kellett mire felfogtam: A saját sorsomat nem az befolyásolja a legjobban amit régen máshogy tehettem volna, hanem az amit még megtehetek tiszta lappal. Ha más is megtette ezt előttem, nekem miért ne sikerülhetne? Elvégre, nem csak az én keresztem nehéz. Még csak remélni se mertem azt hogy valaha sikerül kiderítenem mi is az ami elől valóban menekülök, viszont annál rosszabbul esett a megvilágosodás hogy pusztán saját magamat próbálom a hátam mögött hagyni olyan dolgok miatt amin már nem tudok segíteni...de hé...ez nem azt jelenti hogy minden jövőbéli esemény is eszerint a forgatókönyv alapján van megírva. Tudod, sajnálom hogy nem foglak többet látni.


Arigato, Február.
​

---

@Makó​

---

Kell még valamit is mondanom? Azt hiszem te vagy az egyetlen aki akkor is megbocsájtott nekem mikor leléptem. Mármint, úgy igazán. Teljesen mindegy mennyi faszságot csinálok, hova keveredek vagy mit követek el, neked úgyis csak az a kölyök maradok akivel legelőször találkoztál hajnalok hajnalán. Sokszor világítasz rá arra hogy a világot csupán azért látom szürkén mert nem látom meg azt a jót amit az engem körülvevő emberek tudnak nyújtani, még akkor is ha azok már nem ugyanazok a személyek akiket régebben oly' nagy becsben tartottam és bánom hogy elhanyagoltam. Hiszen te tudod a legjobban. Te ugyanúgy megélted ezt. Ha bármit mondhatnék neked amit egyébként sosem vágnék a szemedbe, az az lenne hogy szeretlek. Szeretlek, mint egy apafigurát. Egy olyat aki velem nem volt ott mikor cseperedtem. Aki nem vágott tarkón mert hülyeséget csináltam, vagy nem vigasztalt azért mert éppen a padlón voltam. Sokszor ébresztesz rá arra hogy az élet akkor is megy tovább ha az emberek elhagynak minket és nem futhatunk mind után egyesével, hiszen akkor sosem találnánk meg a saját helyünket.


Azt hiszem ideje lesz kidobnom azt a levelet.
​

---

 

[cukros]

---

---

#Gekkō'sPast


​

---

---

---

Hogy mi hiányzik igazán a múltból? Azt hiszem az hogy akkoriban a középpontban voltam. Egy kocsilopás, az alkatrészek elpasszolása, az akkori adrenalinlöket. Amikor nem gurulhattam ki anélkül az utcára hogy ne fordult volna rám egy rendőr, hiszen tudták hogyha a volán mögött vagyok akkor már rosszban sántikálok. Chya...talán ezt nem tudtam elmondani soha senkinek igazán. Vissza kell térnem a gyökerekhez. A városnak vissza kellene kapnia azt a suhancot akit annyira gyűlölnek és imádnak is egyidejűleg. Hogy szükség van-e rá? Nem hiszem. De nekem igen.



"Keisatsu be damned!"​

-Gekkō Koike​

​

 

[Az Elisz]

[hc] Kedves @cukros!
Örömmel értesítelek, hogy a karaktertörténeted olyan szintet ért el, ami alapján a bíráló csapattal arra a döntésre jutottunk, hogy ismét HCRP minősítésben részesítünk.

Gratulálunk!

A továbbiakat IG Dashboard-on keresztül tudod intézni!
[/hc]

 

[cukros]

---

---

​

---

Azt hittem már sosem fog írni. Nem mondom hogy magamtól kerestem volna, de mégis ott motoszkált a fejemben valahol. Hé, Saitoról van szó! Talán az egyetlen ember a múltból aki még akkor is keresne ha leégettem volna a műhelyét mielőtt eltűnök. Csináljam amihez értek, huh? A legutóbb is ezt kellett volna. Helyette próbálkoztam azzal ami elbaszta ezt az egészet.
​

---

​

---

Az a mérhetetlen sok gondolat ami a helyről eszembe jutott, háh! Csináltam Én itt mindent. Egyszerre volt a munkahelyem, a menedékem és az a hely is amit nem csak segítettem, de meg is loptam. A mai napig bennem cseng annak az officer-nek a dörmögős hangja aki azt a rozsdás motorblokkot kereste rajtunk. Chya, meg amikor széttörtem a Futo-mat...hihetetlen hogy az emberben mennyi különféle emlék tud feltörni egyetlen hely láttán. Talán erre mondják azt mindig hogy "Megannyi mindent megélt"? És talán, de csak TALÁN...mégse annyira rossz ez?
​

---

​

---

Pháh, mekkora egy shit-show volt ahogy megláttam! Se hátsó abroncsok, se motorháztető. Az egész egy horpadt szar és még egy ajtó is le van szakadva! Hát mire gondolt Saito, mi? Azt hiszi hogy tudok dolgozni egy ilyennel? Komolyan, mégha meg is lennének a cuccaim hozzá...amik megvannak mondjuk a munkahelyemen. De még ha meg is vannak! Azt hiszi képes vagyok erre? Sosem dolgoztam ilyen szar kocsival még, csak akkor lett volna rá lehetőségem mikor Slice oldtimerét raktuk volna össze...és meg is tudtuk volna csinálni. Kuso yaro, biztos meg is csinálta!


Hát erre gondolt Saito.

Meg tudom csinálni.

Meg KELL csinálnom.​

---

​

 

[cukros]

---

---

​

---

​

---

​

---

​

---

 

[Laca]

Head of Staff hozzászólás

Kérésre zárom. Találkozunk remélhetőleg egy következő topicban. Köszönjük!