Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
((a teljes képsor hamarosan érkezik a frakció topicba))
Bōsōzoku with a pinch of ADHD ~ Gekkō Koike
- Téma inditó cukros
- Inditás dátuma
- Állapot
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
new beginnings*** Kim és Gekko megbeszélik, hogy összefutnak a helyi bmx pályánál.
Kim Yeong mondja: Mondtam, hogy mesélnem kell! *elmosolyodik*
*** Gekkō Koike bólogat hevesen. Gyere akkor, üljünk le.
Gekkō Koike mondja: Na! Mesélj csak.
*** Kim Yeong telefonját kapja elő, galériáját nyitja meg. Kikeres egy képet, mutatja a kijelzőt a fiú felé nagy mosollyal arcán.
*** A képen egy láthatóan kezdő álltal készített tetoválás látható, műbőrön. Egy pillangót ábrázol.
*** Gekkō Koike közelebb ül Kim-hez, úgy tekinti meg a képet.
Gekkō Koike mondja: Aah! *bólogat közben* Aranyos minta, cho. Tetszik.
Kim Yeong mondja: Én csináltam, Gekko! Én! *izgatottá vállik*
*** Gekkō Koike széles mosolyt húz maszkja alatt, szemeiből látszódik a mimika.
*** Gekkō Koike elismerő bólogatás közepette szólal meg. Ügyes vagy, Tsuki!
Kim Yeong mondja: Pár srác vitt rá a dologra, látták néhány rajzom FN-en. Az egyik még egy kezdő tetkós szettet is beszerzett nekem!
Gekkō Koike mondja: Huh, akkor van miből dolgoznod, anoo? Van tehetséged hozzá.
Kim Yeong mondja: Aha, de még tanulom az egészet. De többen is mondták, ha szeretnék, ha én varrnék rájuk valamit! Csak... - Nem dolgozhatok otthon. Nem szeretném, hogy anyuék tudjanak róla. *húzza száját*
*** Gekkō Koike megrántja a vállait, közben letolja a maszkot állára.
Kim Yeong mondja: Láttam hogy van egy szalon Little Seoul-on, de nem mertem még írni a tulajnak.
Gekkō Koike mondja: Egy próbát mindenképp megérne, hm? Gyakorolni meg tudsz akár nálam is.
Kim Yeong mondja: Hm, írok is most a lánynak, hátha szüksége lenne rám. *telefonjáért kap, rákeres a "blossom leaf" szalonra*
*** Kim Yeong Akame DM-jeibe csusszan, pötyög telefonján. *** Kim Yeong hirtelen kap telefonjáért, csekkolja az üzenetet. Gekko képébe nyomja azt.
*** Gekkō Koike közelebb hajol, csekkolja az üzenetet. Látod, ennyi az egész. Holnap megcsinálhatsz egy tetkót nekem, aztán bemegyek vele villogni.
*** A fiatalok beszélgetnek még egy ideig, mindketten otthonukba töltik éjszakájukat.
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 6
Nem azt mondom hogy egész nap arra vártam mikor zizzen meg a FaceNetwork. De akkor csak hazudnék mindenkinek. Főleg neked. Az város ugyan kihalt volt, mégis a legnagyobb rivaldafényben éreztem magam amikor köszöntél. Még mindig gyönyörű mosolyod van...annyira örülök hogy lassacskán összejönnek a dolgaid és elindulsz a saját utadon. Yokai, ha tudnád mennyire nyomott a mellkasom egész idő alatt. Úgy éreztem hogy a szívem kirobban a helyéről amikor összeért a kezünk.
Túl izgatott vagyok hogy aludjak, a fejem ezer fele. Eljött a pillanat hogy Gekkō esze nem a kocsikon és kalandokon jár all day? Csak a kocsikat vedd ki a kontextusból. Ez életem legnagyobb kalandja eddig, megkockáztatom hogy az összes eddigi Car Rodeonál és Takeovernél is jobban szétpörget az adrenalin...meg a félelem? Maradtam volna még veled kint. Elveszni a pillanatban, majd rátalálni csillogó szemeidre a pirkadat első fénycsóvái között.
Biztos hogy már alszol, reggel dolgod van. Én vagyok az egyetlen hülyegyerek aki még mindig ébren gépel. Nem hagy nyugodni a gondolat. Holnap végre közösen csinálunk valami nagyszerűt. Valamit ami mindkettőnk életében előrelépés. Mindennél többet jelent. Nekem mindennél többet. Annyira el akarom mondani mennyire hálás vagyok azért hogy meghallgatsz és itt vagy nekem. De magamban tartani sokkal egyszerűbb. Viszont ahogy ma is láttad, néha kirobban belőlem. Egyszerűen csak túlcsordulok az érzéseimmel.
Ki kellene törölnöm amit most írtam neked. De már nem fogom.
Nem azt mondom hogy egész nap arra vártam mikor zizzen meg a FaceNetwork. De akkor csak hazudnék mindenkinek. Főleg neked. Az város ugyan kihalt volt, mégis a legnagyobb rivaldafényben éreztem magam amikor köszöntél. Még mindig gyönyörű mosolyod van...annyira örülök hogy lassacskán összejönnek a dolgaid és elindulsz a saját utadon. Yokai, ha tudnád mennyire nyomott a mellkasom egész idő alatt. Úgy éreztem hogy a szívem kirobban a helyéről amikor összeért a kezünk.
Túl izgatott vagyok hogy aludjak, a fejem ezer fele. Eljött a pillanat hogy Gekkō esze nem a kocsikon és kalandokon jár all day? Csak a kocsikat vedd ki a kontextusból. Ez életem legnagyobb kalandja eddig, megkockáztatom hogy az összes eddigi Car Rodeonál és Takeovernél is jobban szétpörget az adrenalin...meg a félelem? Maradtam volna még veled kint. Elveszni a pillanatban, majd rátalálni csillogó szemeidre a pirkadat első fénycsóvái között.
Biztos hogy már alszol, reggel dolgod van. Én vagyok az egyetlen hülyegyerek aki még mindig ébren gépel. Nem hagy nyugodni a gondolat. Holnap végre közösen csinálunk valami nagyszerűt. Valamit ami mindkettőnk életében előrelépés. Mindennél többet jelent. Nekem mindennél többet. Annyira el akarom mondani mennyire hálás vagyok azért hogy meghallgatsz és itt vagy nekem. De magamban tartani sokkal egyszerűbb. Viszont ahogy ma is láttad, néha kirobban belőlem. Egyszerűen csak túlcsordulok az érzéseimmel.
Ki kellene törölnöm amit most írtam neked. De már nem fogom.
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 7
Hogy is ne vetted volna észre...úgy bámultál a képernyőmre mint aki teljes sokkban van. Éreztem, tudod? Annyira tudtam hogy elfelejtettem valamit. Mikor tegnap rádírtam, teljesen megfeledkeztem a gépemről. A kurva életbe! Nem, ezt...ezt nem kellett volna látnod. Láttad. Igaz? Tudom hogy láttad. Most biztos furcsának gondolsz. Nem ezt akartam megmutatni magamból. Egyszerűen csak máshogy nem megy...
A tetkó gyönyörű lett. Azt hiszem a kedvencem mind közül. Mindig rád fog emlékeztetni, Tsuki. Valamit nem mondtam el ma, amikor az ágyon játszottál Hachimitsuval. Tudod, nem csak emiatt érzem magaménak...a miénknek ezt a művet. A hold(*) sem telepedhetne az égre, ha az aranyló(*) nap, s annak lemente nem bátorítaná azzal hogy Ő is ugyanolyan fényesen tud ragyogni. Maró a tudat, amiért láttad a tegnapi gondolataimat. De megnyugtatott a karjaidban eltöltött pár másodperc. Holnap lesz még egy időpontod. Én ott leszek veled. Segítek ha tudok. Mindenben.
Ahogy Te is megígérted nekem.
Hogy is ne vetted volna észre...úgy bámultál a képernyőmre mint aki teljes sokkban van. Éreztem, tudod? Annyira tudtam hogy elfelejtettem valamit. Mikor tegnap rádírtam, teljesen megfeledkeztem a gépemről. A kurva életbe! Nem, ezt...ezt nem kellett volna látnod. Láttad. Igaz? Tudom hogy láttad. Most biztos furcsának gondolsz. Nem ezt akartam megmutatni magamból. Egyszerűen csak máshogy nem megy...
A tetkó gyönyörű lett. Azt hiszem a kedvencem mind közül. Mindig rád fog emlékeztetni, Tsuki. Valamit nem mondtam el ma, amikor az ágyon játszottál Hachimitsuval. Tudod, nem csak emiatt érzem magaménak...a miénknek ezt a művet. A hold(*) sem telepedhetne az égre, ha az aranyló(*) nap, s annak lemente nem bátorítaná azzal hogy Ő is ugyanolyan fényesen tud ragyogni. Maró a tudat, amiért láttad a tegnapi gondolataimat. De megnyugtatott a karjaidban eltöltött pár másodperc. Holnap lesz még egy időpontod. Én ott leszek veled. Segítek ha tudok. Mindenben.
Ahogy Te is megígérted nekem.
Gekkō (月光) means "moonlight" in Japanese
Kim (김) means "gold" in Korean (Hangul)
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 8
Fogalmam sincs minek mentem ki. Elég hűvös az este, Te sem voltál ott hogy értelme legyen. Azt hiszem csak kicsit visszasodródtam egy depresszív phasem-be. Blaming my ADHD. Lényegtelen. Legalább volt egy kis időm szelektálni az elmúlt napok felgyülemlett információiból. Néha azt kívánom bárcsak felkapná az éjjeli szél az összeset, vinné tőlem olyan messzire amennyire csak lehet. Hagyjon meg csak Téged. Minket. Egyszerűbb életem lenne, hm?
Odahaza éreztem ma magamat. Bár még mindig nem tudod, de elég keveset keresek a műhelyben. A srácokkal nekifogtunk egy melónak, ami egész jól fizet. Részben elítélem magamat a dologért, évek óta nem csináltam ilyesmit. Másrészről élvezem azt amit otthon is csináltam. Harmadjára pedig...segítek Slice-nak az adósságaival. Talán ez jelent valamit. Egy kifogás, vagy igazolás. Bizonyos szemszögből mindkettő. Kifizetem a bírságot is. Talán még az is lehet hogy...igen. Biztosan igen. Majd meg kell néznem mennyibe kerülnek ezek, egyáltalán nem értek hozzá.
Egy valami tetszett az egészben amíg kint voltam. A fák lombjai közé nézni, lesni a hold fényeit ahogy küzdenek levelei ellen, míg el nem érik céljukat. Megvilágítani mit árnyak fednek. Költői hely. Próbáltam máson agyalni...próbálok! Máson agyalni. Képtelenség. Lehetetlen. Felemészt a gyarló hülyeségem, amiért megint visszakerülök az ördögi körforgásba és aztán majd odajutok mint a többiek otthon. Így is alig úsztam meg a tűzkereket évekkel ezelőtt. Mégis hajt valami. Hajt az adrenalin, cikáznak a rendőrlámpák, kattannak a zárak. Rejtélyes a sors hogy megint egy ilyen közegbe sodort...
De lényegében emiatt ismeretlek meg Téged. Szóval állok elébe.
Fogalmam sincs minek mentem ki. Elég hűvös az este, Te sem voltál ott hogy értelme legyen. Azt hiszem csak kicsit visszasodródtam egy depresszív phasem-be. Blaming my ADHD. Lényegtelen. Legalább volt egy kis időm szelektálni az elmúlt napok felgyülemlett információiból. Néha azt kívánom bárcsak felkapná az éjjeli szél az összeset, vinné tőlem olyan messzire amennyire csak lehet. Hagyjon meg csak Téged. Minket. Egyszerűbb életem lenne, hm?
Odahaza éreztem ma magamat. Bár még mindig nem tudod, de elég keveset keresek a műhelyben. A srácokkal nekifogtunk egy melónak, ami egész jól fizet. Részben elítélem magamat a dologért, évek óta nem csináltam ilyesmit. Másrészről élvezem azt amit otthon is csináltam. Harmadjára pedig...segítek Slice-nak az adósságaival. Talán ez jelent valamit. Egy kifogás, vagy igazolás. Bizonyos szemszögből mindkettő. Kifizetem a bírságot is. Talán még az is lehet hogy...igen. Biztosan igen. Majd meg kell néznem mennyibe kerülnek ezek, egyáltalán nem értek hozzá.
Egy valami tetszett az egészben amíg kint voltam. A fák lombjai közé nézni, lesni a hold fényeit ahogy küzdenek levelei ellen, míg el nem érik céljukat. Megvilágítani mit árnyak fednek. Költői hely. Próbáltam máson agyalni...próbálok! Máson agyalni. Képtelenség. Lehetetlen. Felemészt a gyarló hülyeségem, amiért megint visszakerülök az ördögi körforgásba és aztán majd odajutok mint a többiek otthon. Így is alig úsztam meg a tűzkereket évekkel ezelőtt. Mégis hajt valami. Hajt az adrenalin, cikáznak a rendőrlámpák, kattannak a zárak. Rejtélyes a sors hogy megint egy ilyen közegbe sodort...
De lényegében emiatt ismeretlek meg Téged. Szóval állok elébe.
Hanzai (罪) azaz "bűn" és "bűnös" sokat használt felkiáltás a Bōsōzoku kultúrában, főleg autósakciók és bűntények elkövetése előtt. (Nem összetévesztendő a "Banzai" kifejezéssel!)
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
i became a butterfly
Melléklet megtekintése
Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt.
Melléklet megtekintése
...
*** Gekkō Koike a spotot kihasználva, feltekint a felhőkarcolókra.
Gekkō Koike mondja: Egyszer onnan is szívesen nézelődnék.
Kim Yeong mondja: Az azért már nagyon magas! *vezeti ő is felfelé tekintetét*
Gekkō Koike mondja: Akkor érezném magamat a világ urának. *álmodozó hangszínnel beszélve*
Kim Yeong mondja: Nem is szeretném úgy érezni magam.
Gekkō Koike mondja: Nem kell feltétlen szó-szerint érteni. Mindenki másképp és más miatt érzi azt hogy Övé a világ... Magas helyek meghódítása, célok elérése...vagy épp pont más valaki miatt.
...
Gekkō Koike mondja: Elég unalmas volt az utca. *mosolyog a semmibe* - Hiányoztál.
Kim Yeong mondja: Hiányoztam?
Gekkō Koike mondja: Aah, tudod...Te vagy az egyik legközelebbi...*nagyobb szünet, nem tudja hogy szólítsa Kim-et*
*** Kim Yeong akaratlanul is elmosolyodik. Barátod?
Gekkō Koike mondja: A-azt hiszem...*ránézve Kim-re* Mondatjuk úgy is.
*** Kim Yeong csak szótlanul odabújik Gekko-hoz.
*** Gekkō Koike óvatosan átkarolja Kim-et, kissé bizonytalanul.
Kim Yeong mondja: Gekko. *felszólal halkan*
Gekkō Koike mondja: Kim...*utánozza le a hangszínt*
Kim Yeong mondja: Te... Voltál már szerelmes?
Gekkō Koike mondja: Tudod...volt egy lány régebben. Még otthon.
Gekkō Koike mondja: A neve...Cho volt.
Kim Yeong mondja: Mhhm.. *kissé jobban bújik oda*
Gekkō Koike mondja: Azt hiszem teljesen ellentétesek voltunk. Megfogott a misztikussága. Az az aura, ami körülvette. Hajtott hogy megismerjem, hogy Én legyek az a hősszerelmes aki fele majd megnyílik és segíthessem minden álmának elérésében. De..mégis. Azt hiszem vágytam arra hogy kiegészíthessem, ahogy Ő is engem. Nem csak azért mert gyönyörű volt vagy mert Ő volt az egyetlen aki nem csak egy túlpörgött, néha teljesen szituációkban elveszett kölyköt látott bennem. Hanem mert, tudtam hogy ugyanúgy szüksége van arra hogy ne egyedül nézzen szembe a jövővel mint nekem. Hogy valaki ott legyen mellette.
*** Kim Yeong hümmög egyet.
Gekkō Koike mondja: Én akartam lenni az a valaki.
*** Gekkō Koike Kim fejére hajtja sajátját, nem is kérdez vissza.
Kim Yeong mondja: Ugyanezt a kérdést feltettem a nővéremnek is. Hasonló dolgokat mondott ő is, hogy ilyen az, ha szeretsz valakit. De úgy igazán. - Nem értettem. Aztán csak annyit kérdezett, gondoltam-e valakire közben.
*** Kim Yeong nyel egy nagyobbat.
Gekkō Koike mondja: Sok mindenre rá tud venni, ha szeretsz valakit. Sok mindent megtennél érte....
*** Gekkō Koike megsimítja Kim hátát ahogy karolja.
Gekkō Koike mondja: Na és gondoltál valakire?
*** Kim Yeong válaszképp szorosan átöleli a fiút.
*** Gekkō Koike belesóhajt kellemesen az ölelésbe, dob egy puszit Kim fejének búbjára.
*** Kim Yeong mosolyog egy hatalmasat.
*** Gekkō Koike talán kettejük kémiája miatt érzi a mosolyt, Ő maga is elejt egy szép kereket. A kérdést nem firtatja tovább, ha nem kap választ.
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 9
Hát...most mit mondjak? Sosem voltam még ennyire boldog. Azt hiszem sokkal közelebb vagyok ahhoz a bizonyos felhőkarcolóhoz mit gondoltam. Sőt, már azt is magasból látom. Végre, enyém a világ! Már csak kimondani kellene, huh? Majdnem megtettük. Mindketten. Féltünk talán...de ez azt hiszem normális(?)
Huh...furcsa volt az egész este. Először talán nem is akartalak elhívni a kedvenc kis helyemre. Mégis kicsúszott a számon hogy gyere velem. Tudod, meg akartam mutatni azt a helyet ahol először gondolkodtam kettőnkről. Talán itt képzeltem el a beteljesülést...ironikus hogy a város örök fényeit az esőfelhők mosták el a szemünk elől, hm? Mint valami filmben. Nem hiszek a sorsban ennyire de mégis. Ez most az lenne? Szürreális dolgok.
Amilyen az este, olyanok voltak a kérdéseid is. Voltam-e már szerelmes? Ha azt mondtam volna hogy pont tőled nem vártam a kérdést, akkor persze hazudnék. Éppen erre vártam mióta csak ismerlek. De még talán nem szedtem össze annyi bátorságot hogy a szemedbe nézve annyit mondjak, igen. Igen, voltam már szerelmes. Te vagy az aki miatt újra és újra eláznék a bicajomon ahogy hazafele tekerek, mindaddig amíg te a kabátom melegében gurulsz mellettem és nevetsz amíg Én az éjszakába kiáltva élvezem veled a pillanatot. Akinek pillantása felperzseli a testem. Az oázis egy kietlen sivatagban. A tábortűz melege, annak minden biztonságával egy fagyos erdő mélyén. A rét lágy szellőjében lassúzó pillangópár egyik fele. Aki nélkül nem lehetne egész a másik. Rájöttél már ki az a bizonyos "Cho"?
Ezt kellett volna mondanom.
Hát...most mit mondjak? Sosem voltam még ennyire boldog. Azt hiszem sokkal közelebb vagyok ahhoz a bizonyos felhőkarcolóhoz mit gondoltam. Sőt, már azt is magasból látom. Végre, enyém a világ! Már csak kimondani kellene, huh? Majdnem megtettük. Mindketten. Féltünk talán...de ez azt hiszem normális(?)
Huh...furcsa volt az egész este. Először talán nem is akartalak elhívni a kedvenc kis helyemre. Mégis kicsúszott a számon hogy gyere velem. Tudod, meg akartam mutatni azt a helyet ahol először gondolkodtam kettőnkről. Talán itt képzeltem el a beteljesülést...ironikus hogy a város örök fényeit az esőfelhők mosták el a szemünk elől, hm? Mint valami filmben. Nem hiszek a sorsban ennyire de mégis. Ez most az lenne? Szürreális dolgok.
Amilyen az este, olyanok voltak a kérdéseid is. Voltam-e már szerelmes? Ha azt mondtam volna hogy pont tőled nem vártam a kérdést, akkor persze hazudnék. Éppen erre vártam mióta csak ismerlek. De még talán nem szedtem össze annyi bátorságot hogy a szemedbe nézve annyit mondjak, igen. Igen, voltam már szerelmes. Te vagy az aki miatt újra és újra eláznék a bicajomon ahogy hazafele tekerek, mindaddig amíg te a kabátom melegében gurulsz mellettem és nevetsz amíg Én az éjszakába kiáltva élvezem veled a pillanatot. Akinek pillantása felperzseli a testem. Az oázis egy kietlen sivatagban. A tábortűz melege, annak minden biztonságával egy fagyos erdő mélyén. A rét lágy szellőjében lassúzó pillangópár egyik fele. Aki nélkül nem lehetne egész a másik. Rájöttél már ki az a bizonyos "Cho"?
Ezt kellett volna mondanom.
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
and...what happened?Melléklet megtekintése
they kissed.
*** Kim könnyek között olvassa el a Gekko által továbbított docx fájlt.
((A teljes fájl Gekko karaktertörténetében tekinthető meg,
"Gekkō Koike Inszomniás merengései" címek alatt.)))
Kim Yeong mondja: Mi a öh, helyzet?
Gekkō Koike mondja: Aah...*megvakarja a tarkóját* S-semmi...*rázza meg végül a fejét*
Kim Yeong mondja: T-többiek?
*** Gekkō Koike megvonja a vállát. .
Gekkō Koike mondja: Fogalmam sincs. *hümmög párat*
Kim Yeong mondja: Mhm.
Gekkō Koike mondja: Mh. *bólogatva áll fel a helyről, nem bírja ezt a szinte fogható feszültséget*
*** Kim Yeong csendben bámészkodik.
Gekkō Koike mondja: Izé...kimegyek kicsit a helyemre. *viharzik el biciklivel végül*
*** Kim kisebb gondolkodás után bmx-re pattan, Gekko után indul. Felmászik az épületre.
*** Gekko az épület tetején üldögél.
Kim Yeong mondja: Tudtam, hogy itt leszel. *lecsüccsen a fiú mellé*
>>> A srác teljesen kifókuszálva, zenét hallgat, míg telefonján jegyzettömbe pötyögtet.
Kim Yeong mondja: Gekkoo.. *kirántja füléből a fülhallgatót*
Gekkō Koike mondja: Ah? *egy lassú pislogás után tekint rá Kim-re, telefonját maga mellé teszi*
*** Kim Yeong közelebb csusszan Gekko-hoz, fejét vállára dönti, bámul a távolba.
Gekkō Koike mondja: Szar estém volt. *nem tekint Kim-re közben*
Kim Yeong mondja: Mesélj.
*** Gekkō Koike felkacag egy halkat, legbelül próbál minél távolabbi tájakra fókuszálni.
Gekkō Koike mondja: Sok gondolat, sok hibával. Sok kimondatlan szó, annál is több elfojtott érzéssel.
*** Kim Yeong semmivel nem foglalkozva elemeli fejét, kap a fiú arcára, csókkal próbálja pecsételni ajkait válaszképp a hallottakra.
*** Gekko nem utasítja el a csókot, az árral evezve viszonozza azt.
*** Kim Yeong ahogy kilép a csókból, arcán óriási mosoly tör ki, fejét ismét a fiú vállára dönti.
*** Gekkō Koike végül ráhajtja fejét Kim kobakjára, úgy nézelődik tovább, igyekszik szóra ostorozni nyelvét.
Gekkō Koike mondja: Leírni sokkal egyszerűbb volt...
Kim Yeong mondja: É-én.. Én még ilyen szavakat nem kaptam senkitől.
Gekkō Koike mondja: Tudom hogy őrültnek nézel. *sóhajtva egyet*
Kim Yeong mondja: Nem vagy őrült, Gekko. Csak sok volt egyszerre, tudod?
Gekkō Koike mondja: Mh. *bólintva egyet* Megértem ha ezután nem akarsz majd beszélgetni. Én sem tenném.
*** Gekkō Koike lelógatja lábait a szirtről, úgy tekintget lefelé.
*** Kim Yeong követi Gekko-t, szintén lelógatja lábait.
Gekkō Koike mondja: Figyelj...nyugodtan hazamehetsz. *nem néz Kim-re, továbbra is csak lefele bámul* Nem muszáj itt lenned ha nem akarsz.
Kim Yeong mondja: Ha nem akarnék itt lenni, nem jöttem volna ide. És... akarok beszélgetni. Akarok.. időt tölteni veled. Jobban megismerni.
*** Gekkō Koike meglóbálja cipőfűzőit a szélben, saját magán gondolkozik.
Kim Yeong mondja: Én.. öhm.
Gekkō Koike mondja: Hm? Mi a baj?
Kim Yeong mondja: Semmi, csak.. Hangosan gondolkodom.
*** Gekkō Koike Kim felé fordulva keresi a tekintetét.
Gekkō Koike mondja: Sokat gondolkozol. De keveset mondasz ki... Ebben egyezünk.
Kim Yeong mondja: Ja.. Mindenben, Gekko. Mindenben.
*** Gekkō Koike átkarolja Kim-et, nézelődik az éjszakában.
Gekkō Koike mondja: Tudod, azért jöttem ide hogy megkeressem apámat. Valahol az államokban él. De helyette... megtaláltalak téged.
Kim Yeong mondja: Szóval megérte?
Gekkō Koike mondja: Szeretlek, Kim. *közben végig az utcát sasolva*
Kim Yeong mondja: Én is szeretlek, Gekko.
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 10
Megtörtént. Volt annyi bátorságom? Egyáltalán nem...pedig elméletben nekem kellene annak lenni aki az ilyesmit meglépi, a maga kis hiperaktív és "bumm bele" mentalitásával. Mégis. Te voltál az aki először cselekedett. Akkor egészítjük ki egymást a legjobban amikor a legnagyobb szükség van rá, de nem is ez az érdekes. Hanem hogy pont egymás tulajdonságait vesszük magunkra, mikor a másik elveszti ezen adottságait valami miatt. Nem annyira komplikált mit amilyennek hangzik, egyszerűen csak nem tudok fogalmazni. Bár ezt már úgysem fogom átküldeni neked. Mégegyszer bocsánat.
Először nem gondoltam hogy utánam jössz. Azt hittem ezzel a kis "éjszakai kiborulásommal" el is rontottam mindent. Tudod, megfordult a fejemben hogy el kellene tűnnöm. Nem gondoltam volna hogy még egyáltalán a közelemben szeretnél maradni. Erre...megjelensz. Olyan sok időbe telt rájöjjek, hogy pontosan tudod milyen elfojtani az érzelmeket és nem kimutatni amit valóban szeretnél, amire valóban vágysz. Nem tudom hogy képes leszek-e ezt megadni neked? Megígértem hogy megpróbálom. Nem is áll szándékomban ezt megszegni.
Tudod miért hordtam eddig maszkot? Az ember sokkal jobban fejezi ki magát akkor, mindenféle mimikával és tátogással amikor azt mások nem látják. Mindig megkönnyebbültem a közeledben ha rajtam volt. Megszabadított a tehertől hogy mit gondolsz majd amikor csak úgy rádmosolygok, vagy tátott szájjal bambulok bele abba amikor eltekersz előttem. Mit gondolsz arról ha ajkaimat harapdálom mert félek akármit is mondani. Nem lesz rá szükségem tovább. A fakó holdfény már bevilágítja az éjszakát, a pillangó pedig kikelt a bábjából. Mindketten változtunk. Jó irányba, együtt.
Szeretlek.
Megtörtént. Volt annyi bátorságom? Egyáltalán nem...pedig elméletben nekem kellene annak lenni aki az ilyesmit meglépi, a maga kis hiperaktív és "bumm bele" mentalitásával. Mégis. Te voltál az aki először cselekedett. Akkor egészítjük ki egymást a legjobban amikor a legnagyobb szükség van rá, de nem is ez az érdekes. Hanem hogy pont egymás tulajdonságait vesszük magunkra, mikor a másik elveszti ezen adottságait valami miatt. Nem annyira komplikált mit amilyennek hangzik, egyszerűen csak nem tudok fogalmazni. Bár ezt már úgysem fogom átküldeni neked. Mégegyszer bocsánat.
Először nem gondoltam hogy utánam jössz. Azt hittem ezzel a kis "éjszakai kiborulásommal" el is rontottam mindent. Tudod, megfordult a fejemben hogy el kellene tűnnöm. Nem gondoltam volna hogy még egyáltalán a közelemben szeretnél maradni. Erre...megjelensz. Olyan sok időbe telt rájöjjek, hogy pontosan tudod milyen elfojtani az érzelmeket és nem kimutatni amit valóban szeretnél, amire valóban vágysz. Nem tudom hogy képes leszek-e ezt megadni neked? Megígértem hogy megpróbálom. Nem is áll szándékomban ezt megszegni.
Tudod miért hordtam eddig maszkot? Az ember sokkal jobban fejezi ki magát akkor, mindenféle mimikával és tátogással amikor azt mások nem látják. Mindig megkönnyebbültem a közeledben ha rajtam volt. Megszabadított a tehertől hogy mit gondolsz majd amikor csak úgy rádmosolygok, vagy tátott szájjal bambulok bele abba amikor eltekersz előttem. Mit gondolsz arról ha ajkaimat harapdálom mert félek akármit is mondani. Nem lesz rá szükségem tovább. A fakó holdfény már bevilágítja az éjszakát, a pillangó pedig kikelt a bábjából. Mindketten változtunk. Jó irányba, együtt.
Szeretlek.
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 11
Kezdjük azzal hova lettem. Fesztiváloztam, imádtam. Még mindig érzem az egész hangulatát, ami asszem meg is mutatkozott abban hogy amint visszaértem a városba, egy kihallgatóban végeztem. Pháh. Hiába, a tüntetésekben mindig is kivettem a részemet. Officer Teruyát meg innen is üdvözlöm, habár ezt nem igazán fogja olvasni soha. De azt a FaceNetwork üzenetet igazán megengedhette volna. Ja, szóval lényegében megint hoztam a kötelezőt. Kezdek kibontakozni.
Kurva sokat kockáztatok ezzel az irogatással most. De inkább ez, minthogy megöljenek a gondolataim. Mostanság amúgy is sok volt az infó ami bejött. Kezdve azzal, hogy... NÁLAM ALSZOL. Mármint, kuso yaro. Igyekszem nem túl gyorsan gépelni, mert akkor nem csak a macskát ébresztem fel. Magyarázatot meg majd Én adok erre az egészre. Persze, nem mintha nem olvastad volna már az összes szaromat eddig. Talán picit bátrabb vagyok miután kimondtad hogy, hát. Egy pár vagyunk. Kavarognak bennem az érzések, de inkább mind izgatottsággal és reménnyel teli, mintsem depresszív. Nem tudom hogy tudjam-e be annak hogy itt vagy velem, ennyire jól haladunk vagy csak egy ADHD phrase? Mindenesetre, kurvajó érzés. Mint ahogy az is ahogy megvan a következő projektem. Igen-igen. Azt mondtam igyekezni fogok kiszállni ebből az egészből. Kettőnkért. De egy kocsi építése még nem olyan nagy bűn...hm?
Suhanc vagyok, persze. De a Te suhancod.
Hanzai!
Kezdjük azzal hova lettem. Fesztiváloztam, imádtam. Még mindig érzem az egész hangulatát, ami asszem meg is mutatkozott abban hogy amint visszaértem a városba, egy kihallgatóban végeztem. Pháh. Hiába, a tüntetésekben mindig is kivettem a részemet. Officer Teruyát meg innen is üdvözlöm, habár ezt nem igazán fogja olvasni soha. De azt a FaceNetwork üzenetet igazán megengedhette volna. Ja, szóval lényegében megint hoztam a kötelezőt. Kezdek kibontakozni.
Kurva sokat kockáztatok ezzel az irogatással most. De inkább ez, minthogy megöljenek a gondolataim. Mostanság amúgy is sok volt az infó ami bejött. Kezdve azzal, hogy... NÁLAM ALSZOL. Mármint, kuso yaro. Igyekszem nem túl gyorsan gépelni, mert akkor nem csak a macskát ébresztem fel. Magyarázatot meg majd Én adok erre az egészre. Persze, nem mintha nem olvastad volna már az összes szaromat eddig. Talán picit bátrabb vagyok miután kimondtad hogy, hát. Egy pár vagyunk. Kavarognak bennem az érzések, de inkább mind izgatottsággal és reménnyel teli, mintsem depresszív. Nem tudom hogy tudjam-e be annak hogy itt vagy velem, ennyire jól haladunk vagy csak egy ADHD phrase? Mindenesetre, kurvajó érzés. Mint ahogy az is ahogy megvan a következő projektem. Igen-igen. Azt mondtam igyekezni fogok kiszállni ebből az egészből. Kettőnkért. De egy kocsi építése még nem olyan nagy bűn...hm?
Suhanc vagyok, persze. De a Te suhancod.
Hanzai!
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
Utoljára szerkesztve:
- Állapot