Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
Bōsōzoku with a pinch of ADHD ~ Gekkō Koike
- Téma inditó cukros
- Inditás dátuma
- Állapot
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
A "Gekkō Koike Inszomniás merengései" részek mind olvashatóak in-game amennyiben valaki hozzáfér az asztali gépéhez
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 12
Sok minden változik meg ilyen kis idő alatt...huszonhetedikén voltam ebben a Word-ben legutoljára. Chya, faszom. Régen nem láttalak már, valamiért úgy érzem totál leignorálsz. Oké, persze hogy tanulnod kell. Tiszta sor de...ilyen lenne ha valaki ténylegesen hiányzik? Összetör a sok szerelmespár között mozogni K-Townban, nézni ahogy boldogan mennek moziba, bulizni...Én pedig? A háttérben kullogok egyedül hogy ne maradjak hátra. Szánalomból, pótkerékként.
Mindketten ismertük Kanatot. Nem tudod, hiszen már egy ideje nem beszéltünk kettesben, vagy úgy egyáltalán de...mielőtt meghalt. Rengetegszer kelt a védelmemre. Sokszor beszéltünk és lógtunk együtt. Tudod, azt hiszem befogadott egy olyan körbe ahova keveseket engedett életében. Testvérének tekintett. A halálhíre és a te hirtelen felbukkanásod, valamint az hogy ennyi idő után nem jutott egy cafatka pillanatunk sem egymásra...chya. Egyszerűen bánt. Letör, szorítja a mellkasomat. Nem bírtam már aznap...vezekeltem. Vezekeltem, mert nem tudom megmutatni neked hogy igenis komolyan gondolom veled ezt az egészet. Vezekeltem, mert nem tudtam többet tenni Kanatért. Mert nem tudok többet tenni jelenleg érted.
A rossz mellé jutott pár megmosolyogtató pillanat is. Azt hiszem kezdem megismerni a srácokat. Szerintem szereztem egy új barátot. Egy olyan, igazit. Nem a legjobb előéletű, nem is a legtapintatosabb srác...de mégis a barátom. Hamarosan már együtt fogunk dolgozni, kiléphetek abból a szar műhelyből is. Saját lábra állhatok, olyanra amilyet Én akarok! Amilyennel segíthetlek téged is az álmaidban. Mert, tudod...attól függetlenül hogy nem találkozunk annyit, hogy a legutóbb nem úgy váltunk el ahogy azt terveztem...
Képtelen vagyok haragudni rád.
Sok minden változik meg ilyen kis idő alatt...huszonhetedikén voltam ebben a Word-ben legutoljára. Chya, faszom. Régen nem láttalak már, valamiért úgy érzem totál leignorálsz. Oké, persze hogy tanulnod kell. Tiszta sor de...ilyen lenne ha valaki ténylegesen hiányzik? Összetör a sok szerelmespár között mozogni K-Townban, nézni ahogy boldogan mennek moziba, bulizni...Én pedig? A háttérben kullogok egyedül hogy ne maradjak hátra. Szánalomból, pótkerékként.
Mindketten ismertük Kanatot. Nem tudod, hiszen már egy ideje nem beszéltünk kettesben, vagy úgy egyáltalán de...mielőtt meghalt. Rengetegszer kelt a védelmemre. Sokszor beszéltünk és lógtunk együtt. Tudod, azt hiszem befogadott egy olyan körbe ahova keveseket engedett életében. Testvérének tekintett. A halálhíre és a te hirtelen felbukkanásod, valamint az hogy ennyi idő után nem jutott egy cafatka pillanatunk sem egymásra...chya. Egyszerűen bánt. Letör, szorítja a mellkasomat. Nem bírtam már aznap...vezekeltem. Vezekeltem, mert nem tudom megmutatni neked hogy igenis komolyan gondolom veled ezt az egészet. Vezekeltem, mert nem tudtam többet tenni Kanatért. Mert nem tudok többet tenni jelenleg érted.
A rossz mellé jutott pár megmosolyogtató pillanat is. Azt hiszem kezdem megismerni a srácokat. Szerintem szereztem egy új barátot. Egy olyan, igazit. Nem a legjobb előéletű, nem is a legtapintatosabb srác...de mégis a barátom. Hamarosan már együtt fogunk dolgozni, kiléphetek abból a szar műhelyből is. Saját lábra állhatok, olyanra amilyet Én akarok! Amilyennel segíthetlek téged is az álmaidban. Mert, tudod...attól függetlenül hogy nem találkozunk annyit, hogy a legutóbb nem úgy váltunk el ahogy azt terveztem...
Képtelen vagyok haragudni rád.
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
Dr. Karev:
...csak mert ezek a tünetek utalnak az autizmus egyik fajtájára. Az úgynevezett Asperger-szindróma. Tudod az ADHD és az Asperger gyakran együtt járnak. De míg az ADHD-ra van gyógyszer, az Aspergerre nincs.
Gekkō:
Huh. Szóval ez már így marad?
Huh. Szóval ez már így marad?
Dr. Karev:
Igen, elég nagy valószínűséggel.
Az asperger és az autizmus abban különbözik, míg az autizmussal élőknek az általános IQ szintjük a 70-et sem éri el, addig az Aspergereseké, normális vagy gyakran kiemelkedően magas.
Gekkō:
Egy kibaszott zseni vagyok. *rötyög bele*
Egy kibaszott zseni vagyok. *rötyög bele*
Dr. Karev:
Az Asperger tünetei: Nehézségek a kapcsolatteremtésben és azok fenntartásában, az alulfejlett empátia, nehézség a humor, irónia értelmezésével. Egy terület, néha apró, értelmetlen részletek iránti extrém érdeklődés úgy, hogy a teljes kép nem érdekes a beteg számára. Furcsa, ismétlődő berögzült mozgásformák: például kéz reptető mozdulata, előre-hátra dülöngélés...esetleg a lábad jártatása. Tudod ezek közül majdnem mindet láttam rajtad és még többet is. Valamint járulékos betegség lehet például az ADHD és az inszomnia.
A kölyök ma is letörtnek, folyamatosan szomorúnak, azonban egyben semmisnek érezte magát. Dr. Zeke Karev-et kereste fel hajnalok hajnalán, aki kezelőorvosa és egyben barátja is.
Gekkō-nál Asperger-szindrómát, mániákus depressziót, valamit igazolt ADHD-t állapítottak meg. Folyamatosan terápiára és gyógyszerkezelésre van szüksége hogy kordában tudja ezt tartani.
A beszélgetés alatt mint barátok is kitértek dolgokra, főleg Gekkō párkapcsolatát feszegetve. A srác többször is jelezte hogy nem bírja ki ezt a állandósult stagnálást, komolyan elgondolkozott azon hogy vagy így, vagy úgy véget vet saját életének, vagy csak az államokbéli tartózkodásának. Dr. Karevnek sikerült róla lebeszélnie egyelőre. Ennek és a többi témának alapos átbeszélését a következő alkalomra halasztják.
Ezzel pedig kezdetét vette Gekkō legújabb útja, ami saját magának és problémáinak megismerése. Képes felülkerekedni a nehézségein, vagy túl gyenge lesz hozzá? Ez nem csak rajta, hanem környezetén, barátain és szerelmén is múlik majd..
Gekkō-nál Asperger-szindrómát, mániákus depressziót, valamit igazolt ADHD-t állapítottak meg. Folyamatosan terápiára és gyógyszerkezelésre van szüksége hogy kordában tudja ezt tartani.
A beszélgetés alatt mint barátok is kitértek dolgokra, főleg Gekkō párkapcsolatát feszegetve. A srác többször is jelezte hogy nem bírja ki ezt a állandósult stagnálást, komolyan elgondolkozott azon hogy vagy így, vagy úgy véget vet saját életének, vagy csak az államokbéli tartózkodásának. Dr. Karevnek sikerült róla lebeszélnie egyelőre. Ennek és a többi témának alapos átbeszélését a következő alkalomra halasztják.
Ezzel pedig kezdetét vette Gekkō legújabb útja, ami saját magának és problémáinak megismerése. Képes felülkerekedni a nehézségein, vagy túl gyenge lesz hozzá? Ez nem csak rajta, hanem környezetén, barátain és szerelmén is múlik majd..
Utoljára szerkesztve:
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
" Szörnyen érzem magam, Gekko. A szemedbe kellene mondanom, de úgy éreztem, ez a legjobb módja annak, hogy a lehető legvilágosabban fejtsem ki gondolataimat. Az, hogy veled lehettem, rengeteget jelentett nekem. Kapcsolatunk tele volt hihetetlen csúcsokkal és fájdalmas mélypontokkal egyaránt, de mindig mindent sikerült megvalósítanunk. Szárnyaltunk, Gekko! És... mindigis erre vágytam. Szárnyalni kívántam. Mindent neked köszönhetek. Kiteljesültem melleted. Bármennyire is fáj ezeket leírni most, és sosem bántanálak meg, de úgy érzem, az a legjobb, ha őszinte vagyok veled. Valami megváltozott bennem. Ahogy benned is. Lehetőséget kaptam, hogy Európába utazzak két, akár több hónapra. A hónap végén indulok. Világot akarok látni, Gekko. Elegem lett a kibaszott burokból. És... végre anyáék is támogatnak valamiben! Teljes lett az életem, érted? És ezt is neked köszönhetem. Nem akarok tőled elbúcsúzni. Nem tudok. Minden apró kis pillanatunkat a szívembe zártam, és sosem fogom elfelejteni azokat a boldog pillanatokat, melyeket okoztál. Sírok, és nyelni sem tudok, még ezeket a sorokat írom, de... Te is érzed, hogy valami megváltozott, igaz? Utálom magam emiatt, de nem hibáztathatlak. Ahogy te sem engem. Szeretlek."
-Tsuki
Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok ahogy tervezzük, hm? Azt hiszem az Én életemre is elmondható ez. Azt gondoltam majd együtt fogunk élni, együtt nevetni, sírni és megöregedni. Úgy látszik a sors nem akarja azt hogy megtörténjen. Persze, ki vagyok Én hogy szembemenjek ezzel a felsőbb döntéssel? Egy egyszerű suhanc, a Bosozoku és az autók végtelen szerelmese. Egy barát, egy pár. Egy fiú. Talán még később apa is. Rengeteg barátot ismertem meg, csak úgy mint megannyi ellenséget. Lehet hogy klisés az egész, mintha csak valami ZS-kategóriás könyvbemutatós olvasnál. Azt hiszem nem is mondhatok többet arról ki vagyok. Azt már mind láttad, ha arra alkalmasnak találtalak. Azt hiszem ez vagyok Én. Az Én nevem Gekkō Koike.
És kibaszottul szembe fogok menni a "Felsőbb Döntéssel".
Gekkō természetesen valóban elindult a városból, Kim levelét olvasva. Ugyan össze volt törve, szerelme fűtötte továbbra is. A Kingyo, apjának kocsija csak úgy szárnyalt át államokon és határokon, sokszor bővítve dicsőségét és hírhedtségét a rendőrséggel szemben. Főhősünknek pedig feltett szándéka Európába jutni, akár úszva is. Csak hogy végül Kim-el lehessen, gondtalanul.
@Demzsi aka "Slice" - A srác legjobb barátja
@Makó aka Zeke - Gekko orvosa, akit bár sokszor idegesített, mégis kedves maradt vele
@Molondor aka Kenny - Gekko azon barátja, aki sokszor átsegítette nehéz időszakain
@janette aka Kim - Gekko egyetlen és igaz szerelme
Illetve az egész PD-nek aki szórakozva tartotta a kölyköt mindig.
@Makó aka Zeke - Gekko orvosa, akit bár sokszor idegesített, mégis kedves maradt vele
@Molondor aka Kenny - Gekko azon barátja, aki sokszor átsegítette nehéz időszakain
@janette aka Kim - Gekko egyetlen és igaz szerelme
Illetve az egész PD-nek aki szórakozva tartotta a kölyköt mindig.
Köszönöm mindenkinek aki valamilyen szinten is a karakter életében volt. Gekko ugyan elment, nem tudni hogy vajon eljutott e Európába? Majd lehet kiderül!
Találkozunk a következő projectben, puszi mindenkinek.
Üzenetek:555
.
HCRP elbíráló hozzászólás
CK miatt zárom. Köszönjük a színes RP-ket amit Gekkoval bemutattál.
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
"Gekkō Koike Inszomniás merengései" IC is olvashatóak, amennyiben valaki hozzáfér a laptopjához.
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 13
Oi, meg se kérdezd. Azt hiszem úgy tudnám leírni az egészet hogy...ami nem megy azt már ne is próbáljuk? Kimentem Franciaországba összeveszni vele, hogy aztán végül mindkettőnk drámai jelleme legyen az ami valóban széthúz minket. Tanultam belőle, ennyit köszönhetek az egésznek. De már...azt hiszem nem is szeretem se magamat sem pedig Őt. Változtam. Erről ennyit, a témát nem feszegetném többet mert megint szétzúznám a kocsimat.
Gekkō Koike Inszomniás merengései, pt. 13
Oi, meg se kérdezd. Azt hiszem úgy tudnám leírni az egészet hogy...ami nem megy azt már ne is próbáljuk? Kimentem Franciaországba összeveszni vele, hogy aztán végül mindkettőnk drámai jelleme legyen az ami valóban széthúz minket. Tanultam belőle, ennyit köszönhetek az egésznek. De már...azt hiszem nem is szeretem se magamat sem pedig Őt. Változtam. Erről ennyit, a témát nem feszegetném többet mert megint szétzúznám a kocsimat.
Ha belegondolok ez volt a legjobb ami történhetett, azután hogy így cserben hagytam a barátaimat. Beütött a karma, talán pontosan ez a pofon kellett ami felrázott az egészből. Mit gondoltam pontosan? Saito, Slice, Kenny. Kuso yaro, még talán Teruya és Zeke is. Szótlan távoztam, olyan kapcsolatokat és melókat hagyva magam után ahol számítottak rám. Nem is nagyon mertem még némelyikük szemébe nézni. Persze nem azt mondom hogy ez nem lesz bepótolva, de...shii. Ők lesznek az utolsók akik után futni fogok. Tudod miért? Mert ennyivel tartozok nekik.
Térjünk ki ennél érdekesebb dolgokra is. Mi történt mióta visszajöttem? A koban már tudja, erről Én magam gondoskodtam. Mi több, személyes fenyegetésekkel fűszerezett családszétválasztó bűntettekkel gyarapodtam. Már ha elhiszed azt amit Officer Reagan csámcsog a füledbe egy kihallgatóban hajnalok hajnalán. Megismerkedtem pár hasonlóan gondolkodó sráccal is, mint Sparky és Chase. Megmondom az igazat, először nem feltétlen kedveltem őket. Talán a félelem attól hogy megint történik valami ha belmegyek a dolgokba, ám végülis miért ne alapon úgy döntöttem hogy adok neki egy esélyt. Tanítani kell a szárnyaikat bontogató kis városi galambokat arra, mi is a Hanzai. Chya, Sparky még vezetni se tud.
Összességében nem veszett az ügy, meg amibe a srácok a fejszét vágták. Nekem pedig még van pár elintéznivalóm holnap.
K-Townban.
A Kimmel való félresikerült kapcsolata, saját biztonságának és jólétének hátrahagyásának megbánása, valamint a csalódás felébresztette Gekkoban öncentrikusságát. Befejezte a mások után való futást. Ellenben a Most Hated Crew-al való találkozása pedig mindenképpen egy pozitív élményként maradt meg benne, a srácokkal nagy terveik vannak a jövőt nézve, mely pedig a bizakodó jellemvonását erősíti fel.
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
Üzenetek:130
töckföld és cégmágnás
Ugyan már Kishold...hogy is gondolhattad. Apád után eredsz abba a nagy Amerikába.
És tudod mit?! Meg is találtam! Minden kibaszott király lett volna ha nem megyek a hülye fejem után, anoo?!
Persze szívem, minden...jól megvoltál azokkal a bűnözőkkel mi? Aztán a kislánnyal. Jobb neked itt Osakában.
Aztán mégis mi lenne belőle? Megint elszöksz valami lánnyal a messzeségbe? Csatlakozol egy autóstársulathoz? Hogy is volt? 5AM? Ez már nem a te Bōsōzoku-d, nem érted meg?! Nőjj fel végre Gekkō! Megtaláltad Kazuyát, örülök neki. Felőlem megrohadthat az államokban a kuso, de téged nem akarlak elveszíteni azért mert a nyomdokaiba akarsz lépni és magasba emelni a kultúrát. Megpróbáltad, kétszer is! Úgy érzed sikerült? Nézz magadra fiam, halovány foltja vagy csak régi magadnak. Hol van az a kis holdfény aki régebben az itteni srácokkal lógott, amikor még a legnagyobb bűnöd az volt hogy átmentél a piros lámpán? Drogkereskedelem, autólopás? Függőség?!
Tudod, igazad van anya. Lehet hogy nem az történt amint elképzeltem magamnak...lehet hogy ez már nem a Bōsōzoku társaságom. Lehet hogy nem való erre Amerika, tudod? Az is lehet hogy mindenkit kiöltem a csökönyösségemmel magam mellől. Slice-t, Kenny-t, a 5AM srácokat...chya, még Kimet is.... De azért voltam ott hogy éljem az álmaim.
És erről szól igazán...a Bōsōzoku...
Főhősünk Asperger-szindrómával és ADHD-vel fűszerezett kalandvágya végül további csalódások ellenére sem gátolja meg abban hogy visszatérjen Los Santos életének színterére. Foggal körömmel harcol azért hogy releváns tudjon maradni az általa kitalált és feltehetőleg teljesen beképzelt ranglétrán. Nem bírja elviselni azt hogy minden tervét és lehetőségét elszúrta. Vágyik a személyének kielégítő sikerre, arra hogy győzelemre vezethesse kultúráját az Amerikai közegben...még akkor is ha ezen hajó már régóta elhagyta a partokat. Eljött az utolsó felvonás?
Utoljára szerkesztve:
- Állapot