Zachary Cruz - Képtelen fejezetek

[Jimmy]

Név: Zachary Cruz Nem: Férfi Születési idő: 2000/05/17 Születési hely: Las Venturas, SA, USA Állampolgárság: Amerikai	Magasság: 187 cm Haj: Sötétbarna Szem: Barna Testalkat: Sportos, izmos
Jó tulajdonságok: Hűséges Kitartó Rugalmas Alázatos	Rossz tulajdonságok: Konfliktuskerülő Impulzív Halogató Makacs

Sziasztok, Zach vagyok, teljes polgári nevemen Zachary Cruz. Jöhetnék mindenféle mende-mondával de őszintén már unom, hogy harmadjára írom meg ezt a blogot. Reméljük most nagyobb sikerrel járok, és talán egy napon még könyvet is sikerül valahogy írnom ebből.

Na de kezdjük az elején.

Zach vagyok, az évszázad fordulón születtem, május tizenhetedikén, Las Venturasban. Az évek alatt megjártam minden mélységet, és ez már az életem első napján el is kezdődött. Apám elment világgá amikor megtudta, hogy anyám terhes velem, és sokáig nem is nagyon hallottam róla. Így már szinte a dolgok elejétől fogva anyám egyedül próbálta fenttartani a családunkat, ami miatt mai napig hálás vagyok neki. Nyilván ez nem volt egyszerű, két műszakban dolgozott valami hotelben. A főnőkének megesett a szíve édesanyám történetén, így valamennyire segített is anyámnak és főképp nekem. Ennek a bizonyos csávónak volt kettő fia, Asher és Zev. Velük nőttem fel, szinte mindennap velük voltam, az apjuk még azt is elintézte, hogy egy iskolába járhassak velük. Mondhatom, elég komoly váltás volt a csöves lelakott iskolából átiratkozni egy magániskolába. Eleinte bullyingoltak is, de nagyjából 16 évesen megtanultam Jui-Jitsuzni, aztán onnantól meg már adta magát, hogy pár ember orrát bevertem, de egy dologra megesküdtem. Csak akkor bántok embert, ha rosszat akar vagy nekem vagy egy ártatlannak.
Az egyetem volt az első olyan pont az életemben, ahol már ténylegesen olyan emberekkel töltöttem a délutánjaim, akikkel mai napig is el tudnék lenni. Itt ismerkedtem meg egy bizonyos társasággal, főbb tagjai pedig Asher, a nagy partiállat. Szinte minden buliban együtt jelentünk meg és fűztük a csajokat, szerintem vagy hat kéz kéne, hogy megtudjam számolni hány helyen jelentünk meg. Utána volt Thomas. Ő a második legnagyobb partiállat, konkrétan vele toltuk trióban ezeket a bulikat, kicsit kattos szerintem, de pont ezért volt jó vele bebaszni, sosem tudhattad mikor veri be valaki állkapcsát. Utána következik a csendes gyerek Dimitri. Ő volt az, akiről mindig poénkodtunk, hogy egyszer random behoz egy AK-47est és szétlő mindenkit. Szerencsére ez nem történt meg, de basztatni sem nagyon mertük. Volt egy feka srác is, Jeremy. Ez most lehet rasszistán fog hangzani, de ő intézte mindig a kokót a bulikba (kajakra). Illetve ő volt az, aki megmutatta nekem, hogy milyen vagány egy helikopter és végül miatta tettem le a pilóta jogsim is, évekkel később. Utána volt valami Burhan srác is, ő olyan volt, mint Dimitri csak bombával. És végül pedig még ott volt Brielle, illetve Zev. Ők mindig a könyvtárban bújták a könyveket, mint valami stréberek. Zev valamennyire mondjuk para volt, de nem nagyon beszéltem vele sokat, amikor otthon voltunk akkor is a szobájába zárkózott legtöbbször.
Na de teltek az évek, édesapám meghalt szívrohamban és rám hagyott mindent. Mindent. Mint kiderült, Los Santosban lakott jó pár évig az öreg, és hagyott rám kocsikat, házakat és még pénzt is. Ezek után, amikor kérdőjelezni kezdtem, hogy a jog nem nekem való, nem is volt kérdés, hogy Los Santosban még egy diplomát szerezzek. Ezt azonban már szoftverfejlesztéből szereztem, az IT valamennyire közel állt hozzám, mint hobbi. Sosem voltam a délutáni programok híve, mindig jobban szerettem otthon ülni vagy kondiba járni inkább, de volt egy szakkör, ami felütötte az érdeklődésem. Valami újságírós cucc volt, és Brielle Collins vezette. Igen az a Brielle aki pár éve még a könyvtárban bújta a könyveket. Nyilván csatlakoztam, és itt megismerkedtem még pár emberrel. Aki nagy spanom lett innen az igazából Thaddeus volt, együtt jártunk kondiba majd basztunk be rendszeresen. Anyám, mit meg nem adnék, hogy az egyetemista évekbe visszajuthassak.

Ezzel már közeledünk a jelenhez, 2025-t írunk, a kecó amiben élek kezd omladozni és végül pedig annyira gázos lett a helyzet, hogy le kellett bontani, és mivel fogyóban a pénzem, így nem tudom visszaépíteni. Nagyjából ezután pont felkeresett Asher: Nagy a baj, és kéne a segítségem, plusz még tudna nekem egy melót is ajánlani. Kiváncsi vagyok milyen lenne ez a meló, jövő héten már egy állásinterjúra is hivatalos vagyok.

 

[Jimmy]

​

Ahogy telnek a napok, egyre közelebb kerülök az állásinterjúhoz és őszintén... Valamennyire várom. Sőt, nagyon is várom már. Elvileg valami Hotel lesz az, gondolom Asher az apjától kapta a céget, szóval még talán szállást is kapok olcsón. Viszont, kedden kedvem támadt kiruccanni Sandy Shoresba, mágnesezni egyet. Kiszálltam a sarki bolt előtt a kocsimból amikor jött egy motoros. Olasz zászló díszítette a srác motorját, a srácon pedig full fekete öltözék bukóval, és ahogy közelebb lépett már éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Lehet nem tetszett neki, hogy “Csumi”-val köszöntem, vagy nem tudom miért, de elővett egy pisztolyt, amit rám szegezett. Megmozdulni nem mertem hirtelen, de valahogy mégis azt kívántam belülről, hogy miközben turkál a zsebeimben a motorját bárcsak ellopná valaki. Ekkor csak annyit hallottam meg, hogy egy autó elkezdett közeledni. A csávó rohanni kezdett a motorjához, az autó pedig meglökte a csávó motorját, de a tag így is elmenekült. Szerencsére még nem vett ki semmit a zsebemből, ám ekkor az autós(ok) felé sétáltam és óriási meglepetésemre valami vörhenyes fickó meg Brielle volt az. Igen, az a Brielle Collins, akinek a szakkörjére jártam az ULSA-n. Sztorizgattunk és beszélgettünk majd ahogy lement a nap külön váltunk.

​

Másnap pedig már a Hotelben találtam magam, egy állásinterjún. Mint kiderült, Asher mindenkit idehívott már dolgozni a Hotelbe, köztük Thomast, Dimitrit és még Thaddeust is. Szinte minden adott egy haláli bulihoz. Na ja, erre random benyögi Asher, hogy amúgy Zev megölte magát mert Dimitri öngyilkosságba kergette és hogy ezért kénytelen volt megölni Dimitrit.
Mi van?!
Asher... Megölte Dimitrit? Miután Zevet öngyilkosságba kergette? A Zev, akivel együtt nőttünk fel, miatta halt meg? Majd Dimitri, akiről viccelődtünk, szintén meghalt? És méghozzá Asher ölte meg? Hogyan? Mikor? Mi van?! Első napomon már rögtön ilyen hírekkel szolgál Asher, hogy megölte egy régi barátunkat?
Előszőr azt hittem poénkodik, de mint kiderült nem. Tényleg megölt valakit... A hideg is kiráz tőle...
Ezek után már csak hab volt a tortán amikor pár nappal később kiderült, hogy ez nem csak egy Hotel... Ez egy bűnszervezet.

​

Nekem ehhez órák, sőt napok fognak kelleni, hogy feldolgozzam. Nagyon hirtelen változás, pár napja még aggódtam, hogy kirabolnak most meg már én leszek az aki rabolni fog. Túlságosan hirtelen jött ez a változás. De egy dolog biztos, innentől nincs visszaút, csak előre...

 

[Jimmy]

​

Másnap a srácokkal elmentünk biciklizni. Én ötletem volt, remélem ezzel sikerül elterelnem az agyamat arról, hogy a barátaim gyilkosok és csak az idő kérdése, hogy én is azzá váljak. A biciklizés volt az, ami már régebben is sikeresen elterelte a figyelmem ilyen dolgokról, csak úgy, mint az edzés és még az előtt a jiu-jitsu. Valamit mindig kitaláltam, amibe tudtam menekülni, és úgy néz ki valamit újra ki kell találjak mert ez így nem fog menni.


De amíg ezen gondolkoztam, Asher kitalálta, hogy az első nagyobb feladattal el is lát. A helyi autókereskedésből akar ellopni pár sráccal autókat. Thaddeussal éppen erre készülődtünk amikor Asher beleszólt a rádióba...
“Srácok, körbevett rengeteg egység... Menekülnöm kell.”
Ezek után Asher azt akarta, hogy Thaddeussal maradjunk az eredeti tervnél és fújjuk meg a kereskedést, de nem lettem volna képes. Nem tudtam volna úgy a barátaim szemébe nézni, hogy egy másik barátomnak nem segítettem. Így hát autóba pattantunk Thaddeussal és elindultunk Asher felé. Folyamatosan mondta rádión merre megy, és mi ahogy úton voltunk oda észrevettünk egy egységet. Thaddeus kitalálta, hogy a nálam levő MAC10-el kezdjek el lőni rájuk... Én, életemben előszőr fogok úgy fegyvert, hogy most nem egy tábla lesz a célpont... Hanem egy emberélet. Annak, hogy meghúzom a ravaszt, óriási következményei lesznek. Nem csak a lelkemen száradhat valakinek a vére, de még ha börtönbe is kerülök ott is már rögtön 25 év fegyházzal szemeznék...
Kattogott az óra, közeledtünk az autóhóz és... Meghúztam a ravaszt. Eleinte az autónak a kerekére próbáltam célozni, hátha sikerül áldozat és nagyobb sérülés nélkül mozgásképtelenné csinálni az autójukat. Ezután kipördült az egység, és kiszálltak a rendőrők. Akikre eddig mindig felnéztem, akiket ámulva néztem sorozatokban, hogy biztonságban tartják a várost. Na most pontosan őket kellett megsebesítenem és... Sikerült is.

​

Az egyik rendőr földre hullott ahogy bele eresztettem nagyjából kettő golyót és mi elhajtottunk. Teljesen idegen volt az érzés. Úristen. Ő most meghalt? Jól lesz? Remélem jobban lesz... Nem válhatok ilyen gyorsan gyilkossá. De ugyanakkor a többieknek sikerült ezt az akadályt átlépni. Nekem is sikerülnie kell. Késő itt már kilépni, és túl korai még feladni. Ki tudja, lehet még egy napon az újságokban lesz a fejem egy nagy “Wanted” felirattal, alatta pedig, hogy “Gyilkos”. Nagyon remélem, hogy nem fajulnak el eddig a dolgok, túl sok vesztenivalóm van, túl sok dolog, ami ilyenkor kockáztatva van.
Egyébként Ashert így is elkapták... Tehát feleslegesen sebesítettem meg egy ártatlant. Azt remélem csak, hogy a rendőrnek nem sír most a családja, és nem szerveznek temetést. Már csak a szőr is feláll a hátamtól ahogy belegondolok, hogy egy ember, életet, elvettem. Egy olyan emberét, aki előtt még ott lenne minden.
De... mindegy... nem állhatnak meg a történések. Nagyon eseménydús hétre jöttem ide.

​

Másnap erőt vettem magamon és átadtam egy levelet, ami a Hotel címére jött. Brielle Collins a címzett, az édesapja meghalt. Nem tudni pontosan, hogy öngyilkosság vagy gyilkosság, még nyomoz a Las Venturas Police Department, de volt egy búcsúlevél és egy végrendelet. Minden tulajdonát Brielle nevére szán az öreg.
Brielle le volt sokkolva, konkrétan mintha az apja egy pálforduláson esett volna át ezzel.. Vagy valahogy úgy nézett ki a lány. Hosszas beszélgetést követően kicsit megnyílt felém, mesélt a múltjáról és hát... Kicsit én is megnyíltam és én is beszéltem a múltamról egy pöppet. Kevés ember tud rólam sokat, de most már Brielle ezen emberek között van és még talán... Talán örülök is neki.

 

[Jimmy]

Pár nappal később ismét meg lett szakítva a szokásos rádiócsend, de most Ace által. Fegyveres emberek a raktárunkat akarják feltörni. A raktárunk, ahol mindannyiunkat diszkrimináló tárgyak vannak. Ezt nem lehet csak úgy hagyni. Mindenki sietett oda, de már késő. Ace-t eltalálták, és elmenekültek a tettesek, a környék pedig rendőröktöl hemzseg. Thaddeus ellátta Ace sérülését, én pedig takarítottam. Vért. Vért mostam fel. Napról napra durvábbak a dolgok, túl nagy az a bizonyos fa, amibe belevágtam a kibaszott fejszém. De sajnos ki kell már dönteni teljesen a fát. Viszont egy láncfűrésszel biztos könnyebb lenne. Visszatérve, kénytelenek voltunk mindent belepakolni egy Bensonba, amíg az új raktár placcunk nincs kitalálva.

​

Másnap este kocsikáztam ebben az utcában, amikor egy érdekességre lettem figyelmes. Eredetileg a raktárhoz akartam menni, de random egy sikátor mellett ott parkolt Brielle és Asher autója. Írtam nekik SMS-t... Semmi válasz. Fasza, ez kellett még. Rádión is beszóltam, hátha nátha és láss csodát, Brielle válaszolt. Menjek hátra, barátokat szereztek. Itt nem tudom, valamiért előszőr azt hittem valami hajléktalanokkal találkoztak, de nem. Ez valami motoros klub volt, nagy bőrszerkóba meg minden. Egy random embert, zsákkal a fején bekísértek valami lakókocsiba. Na és azt hitted ennél weirdebb nem lehet, de kapaszkodj meg mert lehet. Valami német csávó az, elvileg ők törtek be a raktárunkba vagy mi. Nem tudom a szálakat még, egyszer meg kell kérnem Ashert, hogy magyarázzon el mindent, de mindenesetre Asher megakarta leckéztetni és ki akarta faggatni.

​

Hoztam a formámat, poénkodtam, spanyolul beszéltem a latin tagokkal és ezzel is oltottam a feszültséget. Ez még egy gyerekkori szokásom amúgy, de szeretem elpoénkodni a legkomolyabb szituációkat is. Ezzel főképp magamat nyugtatom, meg valamennyire talán másokat is... és így kevésbé van előtérben a valóság, ahol éppen Asher egy kibaszott serpenyővel fejbe ütötte ezt a tagot vagy hatszor úristen. De egyébként... valami más volt most... Most nem sajnáltam a fickót annyira. Mintha úgy hinném, hogy nem ártatlan vagy nem tudom. Vagy csak túl messzire mentem a poénkodásommal, vagy már elnyelt ez az élet.. De szerencsére még ember vagyok, mint később kiderült. Miután kijöttünk, kettő lövést hallottam a lakókocsiból. Nem sokra rá kijött a kettő bőrszerkós srác, és csupa vér volt a ruhájuk. Nem mertem odanézni. Nem tudtam mit csinálni, leblokkoltam és így.... Őszinte leszek, fogalmam sincs miről volt itt szó már, de biztos fontos volt mert a többiek még perceken át beszéltek, miközben engem az ájulás és hányinger keringetett.
Idővel visszaértünk a Hotelhez, majd egy kis rókázás után lefeküdtem aludni.
Régóta előszőr egyébként, félek a holnaptól, de ugyanakkor várom. (Félek de várom, ez is furán jött ki) Várom mit tartogat, de félek a következményektől. Félek, hogy túl mélyre ásom magam és későn jövők majd rá. Félek attól, ahogy látom, hogy a többieket mennyire elnyelte ez az élet. Nem akarok hidegvérű gyilkossá változni, és azt sem akarom, hogy felvágják az arcomat úgy, mint Brielleel tették.