Shaundra "Kitty H" Hamilton - how to became from angel to devil

[web11hoyer]

Név: Shaundra Hamilton
Becenév: Kitty H, vagy H.
Születési idő, hely: 2007.01.22.
Családi állapot: Egyedülálló.

Sziasztok! Szeretnék nektek bemutatkozni. A nevem Shaundra Hamilton, és imádok írni. Nem afféle rap szövegek írása, vagy versek, nem. Történetek. Történetek, amiket az utókornak meg tudok örökíteni. Olyan valós, megtörént dolgokról, amely közvetlenül, vagy közvetetten köze van hozzám, de mik a témák? Semmi komoly, csak a Maple. Tudjátok itt élek már nagyon kicsi korom óta. -Értsd ez a születésemtől kezdve. - És nagyon a szívemhez nőtt. Veszélyes környék? Lehet, de én nem vettem észre nagyon sokáig. Sok kedves és aranyos lakó van itt, vagyis volt, szóval nekem ez volt a normális. Rengetegen foglalkoztak afféle sötét dolgokkal, de ezekből nagy ívben kimaradtam. Mondjuk a szobából nehéz gengszternek lenni. Nem voltam sosem nagyon kimozdulós kedvemben. Barátaim sem nagyon voltak, max egy-két helyi akivel néha a suliban elbeszélgettem, de ennyi. Ha barátaim sem nagyon voltak, akkor nyilván kimaradt az életemből a szerelem is. Maximum egy emberbe voltam szerelmes. Az is a falamon lógó poszteren feszítő fegyverekkel és arannyal kicicomázott rapper volt akit akkoriban hallgattam.
Mindig is próbáltam jó kislány lenni. Sokat tanultam, mert apám mindig azt mondta, hogy a tudást sosem vehetik el tőlem. Elvehetik a telefonomat, elvehetik a bicajom, pénzem, mindenem. De a tudást amit megszerzek, soha. És még lehet is belőlem valaki. Akkoriban fogalmam sem volt, hogy mégis "mi szeretnék lenni, ha nagy leszek", szóval elkezdtem az iskolát, egy teljesen alap végzettséget adó középiskolában. Helyben volt, és még ingyenes. Teljesen mindegy mi volt, csak legyen valami. Úgy éltem az életem, mintha nem egy rothadó világban élnénk. Apa és anya megóvott mindentől. Minden rossz dologtól, ezért azok nagy ívben elkerültek engem. Én voltam a kis hercegnőjük. Mindaddig, míg sajnos a rossz az utcába nem került. Volt egy hatalmas lövöldözés, és sajnos rosszkor voltak rossz helyen. Rengeteg töltény hullott aznap este, és annál több vér. Ki lett ritkítva a szekció rendesen.
Meg is lett ennek a sokknak az eredménye. Mély depresszióba estem, de mivel észnél voltam, az iskolát nem hanyagolhattam el, mert a fülemben csengtek apám szavai. "A tudást senki nem veheti el tőled". Meg akartam mutatni mindenkinek, hogy lehet belőlem valami, és magamnak is meg szerettem volna felelni, mert szerettem volna, hogy apám odafent büszke legyen rám. A suliban az osztályfőnököm is észre vette, hogy napról napra egyre rosszabbul vagyok. Érzelmi állapotom több volt, mint labilis. Óra után oda hívott magához, hogy elbeszélgessen velem. Nem nagyon volt kedvem az egészhez, mert már elegem volt a sajnálkozó tekintetekből. De ez a beszélgetés más volt. Nem sajnálkozva tette, hanem majdnem parancsolva.
-Figyelj Shaundra! Látom, hogy nem minden okés, de már eltelt az idő jócskán. Jó lenne, ha elfogadnád a dolgokat. Figyelj. *veszi a hangvételt bizalmasabb irányba* Van egy jó pszichológusom, akihez néha én is járni szoktam. Itt a száma. *egy papírcetlire felfirkantja Dr. Howard számát, majd átnyújtja nekem* Hívd fel. Jót fog tenni.
-Ömm. Kösz. *elvettem a cetlit, majd a zsebembe gyűrtem. Olyan flegmán hagytam ott szegényemet, hogy már én is sajnáltam, pedig csak jót akart.*
Egy kis időn belül, néhány óra gondolkodás után fel is hívtam Dr. Howard-ot, hogy mi is legyen. Elmentem a pszichológushoz a megbeszélt időpontra, majd egy pár órát elbeszélgettem a férfival. Ajánlotta azt is, hogy mozduljak ki otthonról, és ismerkedjek a környékbeliekkel. Jót fog tenni.
Meg is tettem. Kimentem az utcára kicsit biciklizni, hátha meglátok valakit akivel el lehet dumálgatni. Kicsit ugratgattam a BMX-el, trükközgettem, amit otthon megtanultam, erre kijött egy srác. A helyiek csak Squarell-nek hívják.
-Ay shorty!
-Ey. Wassuh? *válaszoltam neki.*
-Hagyd már abba a bicajozást. Folyton csak a kattogás, csörömpölés ahogy itt ugratgatsz. Az ember nem tud aludni. *szigorú tekintettel vizslatott*
-Sorry boi.
-Nincs gond. Csak bele akartam kötni valamibe. *neveti el magát az alacsony fekete srác.*
Ezen az estén elég sok helybelivel megismerkedtem, és tök jó kapcsolatot ápolok azóta is velük. Sőt aznap még egy buliba is elmentünk, ami tök jól sikerült. Egész sokan is voltak a Cockatos-ban.​

Később már pár rosszban is benne voltam, hogy elfogadjanak, de szerintem jó úton haladok ahhoz, hogy befogadjanak a köreikbe.

Remélem több közös eseménybe kerülök a csapattal, mert megérte kimozdulni.​

​

 

[web11hoyer]

Srácok, nem gondoltam volna. Egyik pillanatról a másikra belecsöppentem a Maple-i élet kellős közepébe. Már láttak régebbről a környéken, ezért nem is nagyon kérdezősködtek, csak befogadtak a köreikbe. Úgy dumálgatnak velem, mint ha évek óta ismernének. Nagyon fura, de jó. Olyan furcsán jó érzés tartozni valahová. Köszönöm Dr. Howard. Jó ötlet volt kimozdulni. Sajnos olyan lány vagyok, aki képes bele-bele mászni egy két olyan szituba is, amibe nem nagyon kéne.
A Cockatoos-os este után megjelent egy öltönyös fekete srác. Maga a szett rendben volt rajta, de a haja nagyon nem passzolt a ruhához, ezért nem tudtam komolyan venni. Az elején meglepődtem, de az összkép nagyon komolytalan srácról árulkodott. Lementünk a hoodra, és ő is velünk tartott. Kérdezgette, hogy valakinek van-e valami olyan cucca amitől be lehet-e állni? Hát a srácok készségesek voltak, ezért adtak neki egy kis Adderall-t. Nyilván pénzért. Nem hiszitek el, mi történt. Az öltönyös fekete lecsúszott a padról és a feje beverésével nem is foglalkozva a pad alatti bogarakat vizslatta, amik amúgy ott sem voltak. Lehet, hogy csak rájátszott, de ott és akkor nagyon vicces volt. Erre mindig szívesen gondolok vissza. Viszont megtetszett, hogy simán gyógyszerekkel is lehet kereskedni. Így hát elmentem a gyógyszertárba én is és vettem egy dobozkával én is. Elvileg nem szabad vény nélkül venni ilyen szereket a gyógyszertárban, de én megtettem. Hiába figyelmeztetett a gyógyszertáras csaj, kisétáltam vele az ajtón. Nem tudom, hogy szólt-e a rendőröknek utána, de azt tudom, hogy miután körülnéztem, észrevettem, hogy a hely tele van kamerákkal. Szóval bukó volt minden. Minden esetre a helyszínen maradtam még egy darabig, hogy a rendőrség megjelenik-e. Nem igen vettem észre egy rendőrt sem, tehát kezdtem megnyugodni, és a Legion Square-en a karácsony alkalmából felállított deszkapálya felé vettem az irányt. Kicsit párszor pofára esni a biciklivel. Szerencsére ez elmaradt, mert annyira nem túl veszélyes ez a pálya. Egy kicsit még bringáztam rámpára fel és alá, amikor megpillantottam az első rendőri egységet a gyógyszertár felé közlekedni. Akkor legurultam a rámpáról és elindultam óvatosan a gyógyszertár felé, ahol egy rendőrautó megállt és kiszállt belőle a sofőrje. Ezt meglátva sietve tovább tekertem, majd egy szűk sikátorba hajtva hagytam el a helyszínt, hogy véletlenül sem legyen semmi esélye a rendőrnek utánam jönni, ha megbizonyosodott a kilétemről. Elmondom őszintén, hogy be voltam tojva rendesen. De a szerencse istenei mellettem voltak. Még a mai napig nem kopogtatott senki az ajtón, hogy engem keresnek.

Pár nap múlva kicsúsztam a hoodra, ahol Squarell és a barátnője voltak és arról beszélgettünk, hogy el kéne menni egyet tekerni. Mivel imádok BMX-ezni, nem gondolkodtam egy percet sem. Elmentünk La Mesa-ra az autópálya alatti deszkapályára kicsit ugratgatni, trükközgetni. Akkor láttam, hogy Lori egy nagyot esett, ezért odasiettem. Squarell is jött velem megnézni, hogy mi történt a barátnőjével. Szerencsére az esés csak nagynak látszott. Nem történt semmi komoly, ezért leültünk Lori mellé a földre és beszélgetésbe kezdtünk. Volt szó mindenről is.
-Ha már itt vagyunk, nem akartok egyet postázni? *tettem fel a kérdést a duónak.*
-Postázni? *kérdezte Squarell.*
-Ya. Van egy ilyen szarságom. *vettem elő a pénztárcámból az előző nap Isaiah-tól vett LSD bélyeget.*
-Nekem jöhet. *dobta be Lori.*
Adtam is neki oda a bélyeget, majd játszadozni kezdett vele. Oda ragasztotta Squarell izzadtságcseppes homlokára.
-Damn girl. Elpazarolod. Elolvad. *vette le homlokáról Squarell a bélyeget*
Egy kicsivel később Squarell betapasztotta a nyelve alá, amitől.. Nem tudom szebben fogalmazni, megbolondult. Egy kicsit még ücsörögtünk a földön, beszélgettünk, aztán felpattant és eltekert. Lorival összenéztünk, hogy ezzel meg mi történhetett, és egyből bicajra pattantunk, hogy megnézzük, merre ment. Egy ideig még tudtuk követni, azonban egy félig tele nyitott konténerben lévő szeméten átugratott egy kerítést. Ott nem mertünk utána menni, mert az az útvonal a csatornába vezetett volna. Lori leszállt a bicajról és a csatornák felé vette gyalog az irányt, én pedig a hood felé, hátha ott köt ki. Sem Lori, sem én nem találtam meg. Akkor Lori elővette a telefonját, és SMS-ben érdeklődött a hollétéről az elején sikertelenül. Később csippant a telefonja, mert írt neki Squarell. Egy metró megállóban van Isaiah-val.
Ezek után a hoodon vártuk meg Squarellt és Isaiah-t a többiekkel.

​

 

[web11hoyer]

A tegnap este magányosan telt, viszont volt benne valami jó is. Jobban mondva érdekes. Felszereltem magam egy bicajos szettel. Nem, nem sisak, könyökvédő és a többi baromság. Trapéznadrág, tornacipő és egy piros kockás ing. A lényeg, hogy laza és kényelmes legyen. Kimentem a Legion Square-re, az újonnan felújított parkba, ahol helyet foglalt egy deszka-park is. Mondjuk én bicajjal használom. Ott láttam pár emberkét beszélgetni, de nagyon nem törődtem vele, csak rámpára fel és le. Ez nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire ki tud kapcsolni. A pszichológusom azt mondta, hogy keressem a társaságot, de néha teljesen jó egyedül elfoglalni magam valamivel. Ezesetben, és még elég sok esetben a bicajozás. Az írás teljesen háttérbe szorult, mivel úgy gondolom, hogy csak rosszabb lesz tőle. Kiírom magamból, de a kutya nem olvassa.
Éppen tettem a köröket és ugráltam jobbra-balra, mikor egy raszta srác hozzám szólt.
-Hé, bringás lány! *kiáltott Fenrys felém*
-Ay. *köszöntöttem hovatartozásomnak megfelelően*
-A Lifeinvadertől vagyunk és szeretnénk feltenni néhány kérdést. *kezdte a mondandóját a raszta srác.*
Arca őslakos jegyeket tartalmazott, de lehet, hogy csak félrenéztem.
-Neked mennyire tetszik ez az új park? *tette fel a kérdést Fenrys*
-Az igazat megvallva, tetszik, de nekem kicsit csicsás. Amúgy is csak ezt a deszka-parkot szoktam használni. Mondjuk én elvagyok egy fix rögzítésű paddal is. *fejtettem ki a véleményem*
-Mit szólnál, ha lenne itt egy biciklis esemény? *érdeklődött a raszta.*
-Na azt adnám. *mosolyogva helyeseltem*
-Nem bánod, ha csinálunk pár képet a cikkhez, miközben trükközgetsz? *kérdezték a Lifeinvader munkatársai*
-Nem dehogy is. *már indultam is neki az első trükkömnek, amit le tudnak fotózni*
Tettem a köröket, pont mint előtte, csak bennem volt egy kissebb lámpa-láz. Egyet-kettőt estem, de hamar felkaptam a bicajt és folytattam mindent ott, ahol abbahagytam. A Life-osok csattogtatták a telefonjaikon a képeket, én pedig úgy bicajoztam, mintha Tony Hawk lennék gördeszkán egy videójátékban.
Jelenleg a munkahelyemen vagyok, ami nincs messze a parktól, és várom a cikket a Life-tól, hogy viszont lássam magam. Remélem jó képek lettek, és nem égettem magam totálisan be. Ha jók lettek, akár még média személyiség is lehet belőlem. Sőt, még akár sztár is. Vagy ahogy Yogi mondta, hogy ha betesznek egy videójátékba, az biztosan nagyot megy. De egyenlőre hagyjuk ezeket. Jelenleg csak a cikket várom.

​

 

[web11hoyer]

​

 

[web11hoyer]

Ah.. Szétmegy a fejem. Komolyan mondom, sosem fogok többet inni.. Forog a világ, ki akar jönni a taccs. Ryan azt mondta, hogy paradicsom lével lehet a legjobban kikúrálni magam, de amin rágondolok, jönne fel a következő adag. De mi is történt tegnap? Végre egy nyugis, chilles nap.

A magazinból és a rádióból szerencsére csurrant kis bevétel, szóval arra gondoltam, ha már kicsit megnőtt a kassza, akkor miért ne ünnepelném meg rendesen a születésnapomat? Tegnap lettem 17. Édes tizenhét. Kint a hoodon találkoztam a srácokkal, akik egyből fel is köszöntöttek. Még Peanut is vett nekem ajándékot. Sőt még termesztett is egy adaggal. Kaptam tőle egy vörös rúzst, és 5g-t a legkomolyabb cuccából. Meglepett, de nagyon jól esett a kedvessége. Akkor egy fél órára magára hagytam a csapatot, mert a szülinapi ünneplés helyszínét kerestem. Nyilván nem aznap kellett volna, de szerencsém volt. A közelben volt egy pub. Név szerint az Irish Pub. Egy egyszerű ír kocsma stílusú ivó. Bementem a bejáraton és felkerestem a pultost, hogy beszéljek vele. Lebeszéltem vele, hogy megünnepelnénk páran a születésnapomat, nem lenne-e probléma? A pultos nagyon készséges volt, és belement a dologba, szóval már csak oda kellett menni.

Vissza is mentem a blokkra elújságolni a híreket a többieknek.
-Jó lesz a pub. *mondtam nekik izgatottan*
-Aight. *válaszolták a többiek*
-Akkor szerintem menjünk is. *hagyta el a számat a mondat.*
-Ja. Slide. *mondta Peanut*

Odaértünk a pub-ba ahol Peanut egyből a WC felé vette az irányt én pedig kikértem az italokat mindenkinek. Csak sört ittunk leginkább. Viszont a pultosnak mondtam, hogy én vagyok a szülinapos, ezért minden betérőnek az első körét állom. Zola meg is hirdette a telefonján, hogy szülinapot ünneplünk és meg is érkeztek szép számmal, de a szavamat állva, mindenkinek fizettem egy-egy kört. Egyszerre letettem a pultos csajszi elé több dollárt, hogy ne kelljen folyton odaállni fizetgetni. Ameddig futja, addig igyon mindenki egyet. Ha elfogy, majd szól és fizetek még. (Köszönöm DJ Mojo, nélküled nem tudtam volna állni az én körömet sem)

A háttérben a pultos közben berakta a Pub hangrendszerén a West Coast Classics Rádiót, ami egy jó kis underground hangulatot kölcsönzött az amúgy ír mintára kialakított kocsmának.

Jól éreztem magam. Sosem volt még ennyire szívhez szóló születésnapom. Ittam is rendesen. Akkor megjött később Ryan aka. Splitty Boy és a haverja. Ryan hozott felém egy szál rózsát és egy ajándéktáskát. A táskában volt egy üveg elég drágának mondható bor parafa dugóval és egy rakat matrica a BMX-emre. Ez annyira jól esett, hogy valaki személy specifikus ajándékot ad, bár Ryan-től nem vártam mást. Ő ismer talán a legrégebb óta. Még kis szarosok voltunk, mikor a suliban találkoztunk.
Nem voltak barátaim, de Ryan mindig is közeledett felém. Ha egyedül ültem az udvaron a szünetekben, Ryan a barái köréből volt, hogy kiszakadt, csak, hogy oda jöjjön hozzám váltani pár szót. Nem igényeltem sosem, de jól esett.

Később megbontottuk a bort is, és körbe lett adva. Azt sem tudom, hogy kinél lyukadt ki a végén, de jól járt, mert nem sokat ittak belőle, csak egy-egy kortyot. Na mindegy is. Nekem annyi elég volt, hogy a sörre bevertem egy nagyobb nyelet bort is. Így utólag belegondolva lehet, hogy az tette be a kiskaput.
A hely zárt 10-kor, ezért visszamentünk a block-ra. Van ki maradt, van kinek mennie kellett, de én így is jól éreztem magam. Elmentem egy csomag cigipapírért, hogy legyen mibe tekerni a cuccot, amit Peanut adott, majd mindenkinek tekertem belőle egy-egy blunt-ot.

Amint elszívtam a cigit, annyira berosszultam, hogy muszáj voltam elvonulni aludni, mert a lábaim sem bírták már a helyzetet. És igen. Most már itt vagyok, félig halottan, de tartom magam.

​

((A képet Shaundra készítette telefonja kamerájával kissé illuminált állapotban.))