Maverick "the Preacher" Bradshaw

[Sanyi]

Lövöldözések, robbantgatások, fenygetések, cselszövések. Maverick Bradshaw texasi ex-sheriff hétköznapjai. 36 évesen az ember azt gondolná, hogy már látott eleget, és nincs több újdonság. De Maverick nem véletlenül találkozik csak ritkán 11 éves kislányával, Tiffany Bradshaw-val. Az anyja neveli őt, hiszen az ex-sheriff a hazának szentelte életét, egyszerűen nem tudott mással foglalkozni. Való igaz: Texas állam déli részén elkeltek a kemény fából faragott patrióták. A kartell nagy befolyással bírt ezen a területen, és sok volt a korrupt senkiházi. "Senkiházi"? Lehet csak az életüket, családjukat féltették. Maverick felesége és gyermeke pontosan ezért költözött el otthonról, így nem volt mit féltenie az életén kívül.

Azonban az a bizonyos sors, amit oly sok ember emleget, nem úgy rendeltetett, ahogyan az Bradshaw akarta volna. De mégis akkor hogyan?​

---

​

Pozitív​	​	Negatív​
Okos, intelligens​	​	Önfejű, makacs​
Ravasz​	​	Egy kicsit boomer​
Objektív​	​	Szabadszájú, öblös hangú​
Gondoskodó​	​	Csak saját belátása alapján cselekszik​

---

---

*** A diktafon kazettájában a szalag elkezd forogni ***

*** A mikrofonban Maverick ruhájának recsegése hallatszódik a bőrszéken, igazgatja magát. ***

*** Benzines öngyújtó klikkenése, s a cigaretta végének izzása, torokköszörülés ***


Khmm...

Fogalmam sincs hogy hol kezdjem. *Maverick mély, idősödő hangjának lágy morajlása veri fel a csendet*

- Azt mondták, hogy ez segíthet, de véleményem szerint a démonokat csak a whisky űzi el. Pechemre a piától ég a gyomrom.


*** Mély sóhaj hallatszódik, utána egy perces csend. Maverick gondolkodik ***

- Rég volt már, hogy lágy hangotokra alhattam volna el. Meg kell hagyni, kurvára hiányzik *Bradshaw hangja kicsit megcsuklik*

*Újabb levegővétel, a dohány sercegése* Szóval megjöttem. Los Santos, a jövő és a fejlődés városa.. Mhmm.. Találtam egy kis ócska rozogát kint a sivatag közepén, egyelőre tökéletes lesz, hogy valahová lehajtsam a fejemet. Nem is értem, hogy 15 év szolgálat után miért kell még továbbképzést elvégezni. Nem elég embert durrantottam le? Vagy talán nem elég szaros papírt töltöttem ki az incidensekről? Mindegy is...

- Holnap találkozok a helyi Police Department egyik Sergeant-jével. Meglátjuk, hogy amíg tart a képzésem mit tudnak nekem nyújtani. Rohadtul nincs kedvem irodai patkányként tevékenykedni. Egy kicsit más lehet a rend, mint Texas-ban. Vissza kell fogjam magam, meg a pofámat.. heh.. *boomer-es felröffenés*

*** Maverick bekapcsolja a tollát, firkálás hallatszódik a háttérből ***

- Régen nem volt ilyenekre szükségem.. Terápia, kibeszélés, szarságok. Csak mentem előre, és senki nem szólt érte, aztán beszéljek erről, beszéljek arról.. bla-bla-bla..
- Idővel hátha jobban fog menni.

*** Újra recsegni kezd a ruha a széken, majd megszakad a diktafon háttérzaja ***​

 

[Sanyi]

 

[Sanyi]

Madarak lágy csicsergése töri meg Maverick mély álmát autójának hátsó ülésén. Az öreg minden részét fájlalva tápászkodik ki a kocsiból. Rancho. Napok óta próbálja elkapni az egyik ház tulajdonoság, hogy éjszakáit végre ne egy fapados kocsi hátsó ülésein kelljen eltöltenie. Minden bizonnyal eddig egészen sikertelenül. Fáradt is, hiszen éjszakájának egy részét a Maisonette bárban töltötte, ahol megismert egy pár új fazont. Valami húzott szemű srác kérdezgette őt többek között. „LS Nights”, vagy tudomisén’.

De nem ez volt, ami nyomot hagyott Maverick lelkében. Egy kerekded idomokkal rendelkező leány szólította őt le, bájos külsővel (de kevésbé bájos belsővel). Cigarettájukat szívták, amikor a lány kezdeményezett, de a párbeszéd lényegére már Maverick sem emlékszik. A lány pucsított, villantott, de látszott rajta, hogy még gyerek volt. Bradshaw meg is kérdezte: alig múlt tizennyolc. Áhh.. Isten ments ettől. 36 éves már a veterán, tizennyolc év, az tizennyolc év, s ráadásul az emlékek.. Be is ugrott neki valami.




​

*10 évvel korábban*​

A még ifjúnak számító Deputy Sheriff Bradshaw egy, az El Paso nevezetű amerikai-mexikói város vonzáskörzetében lévő Fort Hancock határmenti településen teljesített szolgálatot. A déli államok mindig is híresek voltak a mexikói bűnszervezetek által befolyásolt közhivatalnokokról. Azonban Fort Hancock a kivételek közé tartozott. Minden erejükkel a kartell visszaszorítására törekedtek. Drog, fegyverek, kurvák, politikai befolyás.. minden szerepelt a’la carte.

Egy Ada Bell nevű lány eltűnését jelentették Maverick hatáskörén belül. Ismeretlen elkövető, semmi nyom, csak dulakodás a tizenéves lakásán. Egyedül élt.. szülei ismeretlenek, háttérinformáció semmi. Bradshaw szívén viselte az ilyen ügyeket. Felesége volt már ekkor, gyereket terveztek. Lehetne ez a jövőbeni lánya is, nem?

A Deputy-k bevonták végül a DEA ügynökeit is, hiszen minden arra mutatott, hogy ez szervezett bűncselekmény. Hétköznapi dulakodások nem járnak eltűnéssel, és rengeteg nyomot hagynak maguk után. Pár napos keresés után végül eljutottak a lehetséges helyszínhez. Mexikóban voltak már, ami nagyon nyomasztotta az amerikai rendfenntartókat.


((Megrázó sorok következnek, amelyek elengedhetetlenek a karakter háttértörténetéből!))


​

Egy osztagnyi Deputy, és mégegy osztagnyi kevlárokkal felszerelt DEA ügynök érkezett egy hegyi kunyhóhoz. Látszólag gyengén őrzött volt, így szervezetten megközelítették az épületet. Amikor benyitottak, egyből az undorító bűz csapta meg orrukat. Két fegyverest találtak, akiket könnyűszerrel hatástalanítottak is. A lányt őrizték. Legalábbis feltételezhetően a lány volt. Elsőnek alig ismerték fel. Két csuklójánál fogva volt a mennyezeti gerendához lógatva pucéran. Vágások voltak rajta, teste véres volt. A mérhetetlen bűz Ada saját piszkítása, és a döglegyek által keletkezett. Ember legyen a talpán, aki bírja ezt. Undorító. A hatóságiak sorra öklendeztek; volt, aki nem is bírta a látványt tovább. Maverick kapta a feladatot, hogy ellenőrizze a leányt. Kesztyűt húzott, és kitapintotta az ütőeret. A szíve már nem dobogott. Élettelenül lógott a mennyezetről, arcára könnyek voltak száradva.

Ahogyan a lányt tisztességes pózba helyezték, átkutatták a kunyhót, ahol több kilónyi kokaint, fegyvereket, és egyéb kábítószereket találtak. Ada Bell a kartell egyik informátora volt, aki megunta a bűnszervezet befolyását. Nem akart tovább ilyen életet élni.. Ki akart szállni ebből a sok szarságból. Sajnos nem sikerült neki. Elkapták.​

Maverick saját kezében cipelte ki az élettelen testet a kunyhóból, és ő is kísérte haza. Egyszerre érzett dühöt és bánatot. Talán ha szemfülesebb, ügyesebb, gyorsabb, akkor megmenthet egy életet? Megkímélhet valakit ettől a sok borzalomtól?

Deputy Bradshaw megjelent Ada Bell temetésén, és könnyes szemmel kísérte végig a szertartást. Ezek után soha többé nem látogatta meg a sírt. Az ilyen eseményeket el kell felejteni. Viszont épeszű ember nem képes rá.





​

*A jelen*​

Ahogyan ez a képsor lepörgött Maverick fejében a lánnyal történő beszélgetés közben, nem tudott tovább úgy tekinteni rá. Lerázta hamar, majd kocsijába ült, és autózni kezdett, hogy nyugtassa magát, közben piros Lucky Strike cigarettáit pumpálta magába, könnyes szemmel.​

 

[Sanyi]

*Jelen*​

Piros-kék villogás, egy másodpercnyi szirénahang, majd két autó egymás mögött a patka mellett. Maverick jelenti helyzetét, majd kiszáll az autóból. Ezek után megigazítja magán ingét, szolgálati övét a fegyverekkel együtt és megindul a megállított autóhoz. Interakció híján bekopog az ablakon, majd az lehúzásra kerül. Az autóban egy fiatal, látszólag törékeny leány ül hosszú szőke hajjal, de meggyötört arccal.

• Szép napot kedves. Officer Bradshaw, LSPD. – mutatkozott be Mav mély, és határozott hangjával, majd ezután ismertette az intézkedés megkezdésének indokát. A lány nem akart bemutatkozni, ezért nyomatékosította magát az elvárt normák teljesítése miatt.
• Ja igen, Hello… - flegma mosollyal kísérte Blaire a köszönést.

Közben Bradshaw folytatta intézkedését, elkérte az iratokat és leellenőrizte a leány hátterét, hogy minden rendben van-e vele. Nem talált friss kihágást, sem letartóztatást. Látszólag tiszta volt. Az ellenőrzés végeztével Mav visszasétált a lányhoz, kérdőre vonta.

• Megbeszélhetnénk ezt Officer! – mondta Blaire széles vigyorral az arcán.
• Ha beszélgetni akar, járjon beszélgető klubbokba Ms.. Ez itt nem annnak a helye. – kontrázott Maverick.
• Pedig egy vacsora közben szívesen beavatnám a részletekbe! – mondta Blaire. Maverick töretlen határozottsága ekkor kicsit megingott, egy apró mosolyt húzott az arcára.
• Egy kicsit fiatal hozzám Ms, nem gondolja? – húzta fel egyik szemöldökét Mav.
• Látja? Sokkal derűsebb az arca, ha mosolyog! – pajkos vigyort húzott arcára Blaire.
• Mivel magyarázza a gyorshajtást nekem, Ms. Duncan? – faggatta tovább a rendőr. Blaire erre kapott az alkalmon, és hihetetlen mértékű badarságot kezdett összehordani.
• Az úgy volt, hogy a lábamra szállt egy hatalmas nagy bogár, megmozgattam a lábamat, hogy lerepüljön róla. Rárepült a gázpedálra és rá akartam taposni. Rá is tapostam, de aztán felrepült a pofámba, ezért nem tudtam normálisan figyelni. – magyarázkodott Blaire határozottan és céltudatosan, azonban Mavericknek erről egy kedves, és régi emléke ugrott be.

*6 évvel ezelőtt*​

Maverick Bradshaw és családja egy, a Fort Hancock város melletti farmon éltek. A gazdaságban búzát, kukoricát és krumplit termeltek. Maverick kevés időt tudott szentelni a háztáji teendők elvégzésére, ezért ezt a feladatot felesége kapta. Természetesen kislányuk, Tiffany nevelése mellett. Ám Bradshaw azt a kevés szabadidejét ami volt, leányára szentelte minden további nélkül.

Egy szép texasi nyári napon Tiffany elkóborolt a gabonaföldek között. Ez már a mexikói emberrablás után történt, így Maverick rettentően megijedt, és hirtelen cselekedni képtelennek érezte magát. Nem olyan sokáig volt oda, azonban egy apa ilyenkor a legrosszabbra gondol. Hová tűnt a kicsike leánya? Ezerrel lüktető szívével, és könnyes szemekkel kezdte felkutatni lányát a környéken, nyomok után kutatva. Egyből a legrosszabbra gondolt.

Fél órán keresztül ordította lánya nevét Maverick, hiába. Végül nagy levegőt véve elnémult. Mély gondolkodásba esett, várta hogy egy ötlet pattan ki fejéből. Azonban nem egy ötlet pattant ki a némaságban, hanem egy leány kacaja zendítette fel a gabonaföldet. Maverick felkapta a fejét, hosszú léptekkel a növényeket törve maga előtt indult meg a hang irányába. Egyre csak élesedett a hang, Mav arcán egyre nagyobb mosoly ült fel, könnyektől áztatott arca mellett.

Tiffany volt az egy gyönyörű lepkével játszadozva. Mav megállt, és egy pillanat erejéig bámulta a játszadozó leányt. Hatalmas könnyek gurultak ki szeméből, éppen csak sírni nem kezdett el. Ezek után egyből lányához rohant, és felkapta őt ölébe, teljes erejéből megölelve.

• Úgy rámijesztettél leányom! – mondta Bradshaw a lányt forgava magával együtt.
• Miért apa? Csak játszottam egyet azzal a lepkével! Semmi komoly! – mondta Tiffany gyermeteg gyanútlansággal. – Odarepült hozzám a fészer mellett, rárepült az orromra. – kuncogott Tiffany. – Aztán körülöttem is repkedett, mellettem is, felettem is. Mindenhol! Utána pedig mutatta az utat, hogy merre kövessem. – kacagott tovább a kislány.
• Soha többé ne csinálj ilyet velem! – szorította újra magához Tiffanyt! – Soha! – nyomatékosította Maverick.

*Jelen*​

• Nem érdekelnek ezek az üres sztorik Ms. Duncan. – húzta vigyorra száját a rendőr. – Legközelebb valami komolyabbat találjon majd ki! Na.. – adta vissza az igazolványokat. – Legközelebb nem leszek ám ilyen elnéző. – kacsintott Blaire felé egy barátságosat Maverick.
• Köszönöm szépen biztos úr! Ígérem. – szimulált biccentgetések és széles vigyor ülepedett meg Blaire arcán.

​

---

---

*Jelen*​

Nick és Maverick járőrszolgálatukat teljesítették az este során, amikor egy rádióforgalmazás érkezett az egyik K9 egységtől. Egyből reagáltak is az erősítéskérésre, és szirénával érkeztek meg a helyszínre. Egy drogfogyasztót, és feltételezhetően a terjesztőt is el akarták kapni. Maverick korábbi tapasztalatai miatt mellényt húzott magára.. biztos, ami biztos. Kiérkezve egyből kérdőre vonták a kevlár miatt.

• Bradshaw, miért van magán testfelszínt védő kevlár mellény? – kérdezte Winston Sanders, a nála kicsit fiatalabb Officer. Winston volt az incidens parancsnoka, így kérdőre vonta.
• Ja ez? – kérdezte Maverick. – Ohh, csak magamon felejtettem, de már teszem is le. – próbálta terelni félelmét az ilyen akciók miatt.
• Na, akkor azt letesszük és innen folytatjuk. – mondta fennhéjázva Winston. Maverick már indult a kocsihoz, és természetéhez hűen megjegyezte nemtetszését a kijelentés miatt.
• Mármint megkér, hogy dobjam le magamról, eh? – húzta a széles vigyort arcára. Közben régi emlékére koncentrálva.

*15 évvel ezelőtt*​

Maverick Bradshaw, és csapata El Paso-ba lettek átirányítva egy kisebb akció erejéig. A városban ekkor rengeteg rendőr volt szabadságon, így a Captain megkérte a környékben éppen szolgáló hatóságiakat a segítségre.

Egy kokain dealert akartak lekapcsolni. Ártatlan műveletnek látszott, maximum egy kis szaladgálás, maximum egy kés… semmi több. Gondolták ezt.

Az El Paso-i gettóba érve hirtelen rossz érzés kapta el az összes Officert és Deputy-t. Gáz volt a környék. Crackhead-ek, négerek, helyiek. Az egységek idegenek voltak a területen; hívatlan vendégek. Maverick egy szál Taser-t vitt magával, teljesen gyanútlanul.

Az egységek szép lassan elindultak körbekarolva a gettót. A dealerek nagy becsben voltak tartva, hiszen ők szolgálták ki a drogokra éhes szájakat. Nem mellesleg a környéken befolyással bírtak… mindenki őket védte. Pár perces kutatás után egy kisebb csoportra lettek figyelmesek, akik egy ember köré tömörültek. Felfigyelve a rendőrök közeledésére fegyvert rántottak.

Az érzés amikor az agyadba pattan a reakció az ért ingerrel szemben. Látod, ahogyan a fegyverüket előhúzzák pólójuk alól, és neked semmid nincs ellenük. Se védelem, se ellentámadás. Semmi, az ég, világon. Hülye döntés volt ez, és az előkészületek hiánya. Ez okozta a katasztrófát. A 9mm-es golyók elkezdtek Maverick és társai felé repülni. Szinte mindenki megsérült valahogyan. Deputy Bradshaw egyet mellkasának jobb oldalába, egyet hasfalába, egyet vállába és egyet combjába kapott. Azonnal kritikus állapotba került, és a mentők szállították el, amikor az elkövetők már elmenekültek. A vállába fúródott golyónak helyét mái napig érzi még.

*Jelen*​

• Utasítottam Officer… Utasítottam. – mondta Winston erélyes hanggal. Bruce Mardel megrázta a fejét, dühösen tekintett rá Maverickre.
• Officer Creda! Vigye vissza Officer Bradshaw-t a kirendeltségre. Holnap pedig várom az irodámban! Remélem ezt megértette. – mondta határozottan a Sergeant.
• Engedélyt kérek lelépni!
• Engedély megadva.

 

[Sanyi]

---

---

---

​

---

 

[Sanyi]

---

---

---

---

 

[Sanyi]

---

---

---

---

---

 

[Relay]

[hc]
Kedves @Sanyi !

Örömmel értesítelek, hogy a karaktertörténeted olyan szintet ért el, ami alapján a bíráló csapattal arra a döntésre jutottunk, hogy HCRP minősítésben részesítünk. Gratulálok!

A továbbiakat ingame Dashboard-on keresztül tudod intézni!
[/hc]

 

[Sanyi]

---

---

---

---

---

---

@Demzsi

---

---

 

[Laca]

Head of Staff hozzászólás

Kedves @Sanyi.

Ma éjfélig van lehetőséged folytatni a karakterlapod. Amennyiben nem szeretnéd vagy időre van szükséged, keress fel DC-n.

 

[Sanyi]

Sziasztok!

Köszönöm az eddigi megtekintéseket, tovább nem kívánom folytatni a karaktervezetésemet!