2024.12.26 - A költözés csapatmunkája
Marlon háza lassan kezdett megtelni az összepakolt dobozokkal, ahogy Lilith előkészült az összeköltözésre. Bár mindketten izgatottak voltak, az átmeneti káosz okozott némi stresszt is. Egyik este, amikor a nappali közepén ülve a költözés részleteiről beszélgettek, Marlon feltett egy egyszerű kérdést:
– És kivel segítessz majd?
Lilith a homlokát ráncolta. – Igazad van, ezt még nem gondoltam végig. Tudod, hogy nem vagyok az a hatalmas csomagokat cipelős típus.
– Nem gond – felelte Marlon, egy játékos mosollyal. – Én elbírom, de a te dolgaidat nem akarom egyedül összevissza pakolni. Jobb lenne, ha te is ott lennél, hogy eldöntsd, mi hová kerüljön.
Lilith elmosolyodott, majd hirtelen felcsillant a szeme. – Tudod, ki lehetne tökéletes segítő? Ellie!
– Ellie? – Marlon meglepődött, de nem tiltakozott. – Az tényleg jó ötlet. Úgyis imád dobozokat rendszerezni.
– És egyébként is, neki köszönhetjük a karkötőt – jegyezte meg Lilith nevetve. – Hívd fel, vagy hívjam én?
– Csak tessék – mondta Marlon, és hátradőlt, miközben Lilith már tárcsázott is.
Ellie néhány csörgés után felvette, vidám hangja szinte betöltötte a telefonvonalat. – Hé, Lilith! Mi újság?
– Szia, Ellie! Figyelj, nagy szívességre lenne szükségem. Tudnál segíteni nekünk egy kis költözésben?
Ellie gondolkodás nélkül rávágta: – Persze! Mikor és hol?
– Holnap délután, az új helyemre költözöm Marlonnal. Csak pár dobozt kellene elhozni, semmi nagy dolog.
– Ez szuper! – mondta Ellie lelkesen. – Már alig várom, hogy lássam az új helyet.
Másnap délután mindhárman találkoztak Lilith régi lakásánál. Ellie kicsit késve érkezett, de azonnal munkához látott.
– Na, mutassátok, mit kell cipelni! – mondta, miközben körbenézett a félig üres lakásban.
– Ne olyan gyorsan – nevetett Lilith. – Van egy rendszerem!
– Rendszer? – kérdezte Ellie játékosan. – Ez csak dobozok, Lilith.
Marlon közbeszólt: – Hidd el, jobb, ha hagyjuk őt szervezkedni. Én már megtanultam, hogy ne vitatkozzak.
A háromfős csapat összehangoltan dolgozott. Ellie könnyedén átvette a kisebb dobozokat, míg Marlon a nehezebb dolgokat vitte le a kocsihoz. Lilith, mint egy vezénylő tábornok, mindent pontosan irányított.
– Ne oda, Ellie, az a konyhába megy! – kiáltott Lilith, amikor Ellie épp egy dobozt rakott volna le az előszobában.
– Oké, oké, főnök! – felelte Ellie nevetve. – Most már látom, miért nem hívtál profi költöztetőket. Velük biztos nem lenne ilyen szórakoztató.
Ahogy az utolsó doboz is a kocsiba került, mindhárman fellélegeztek.
– Ennyi volt? – kérdezte Marlon, miközben megtörölte a homlokát.
– Ennyi – felelte Lilith, elégedetten nézve a zsúfolt autóra. – Most már csak ki kell pakolni.
Az új házhoz érve a hangulat könnyed maradt. Ellie folyamatosan viccelődött, miközben segített kipakolni a dobozokat.
– Marlon, nem is mondtad, hogy ilyen tágas a nappalid – mondta, miközben a kanapéra dobott egy párnát. – Lilith, itt simán elférsz.
– Már alig várom, hogy berendezkedjünk – felelte Lilith. – És köszönöm, hogy segítettél, Ellie.
– Ugyan már, ez semmiség – legyintett Ellie. – De ha legközelebb még több dobozod lesz, csak szólj előre, hogy felkészüljek.
A nap végére minden a helyére került. A ház kezdett otthonossá válni, és Lilith, Marlon, valamint Ellie egy jól megérdemelt pizzával zárták az estét.
Ahogy a nappaliban ültek, Lilith hálásan nézett Ellie-re. – Köszönöm, hogy itt voltál. Igazán jó barát vagy.
– Mindig számíthatsz rám – mondta Ellie mosolyogva, majd Marlonhoz fordult. – De azért legközelebb te is segítesz, Marlon.
– Én voltam a hordár, Ellie – nevetett Marlon. – De ha legközelebb is ilyen remek társaság lesz, benne vagyok.
A ház lassan megtelt nevetéssel, és Marlon érezte, hogy az új otthonuk kezd valósággá válni. Az összeköltözés nem csak egy új fejezet volt az életükben, hanem egy lépés egy szorosabb kötelék felé – és ebben Ellie is szerepet játszott.
