Üzenetek:75
Olivia Day
Neve: Mae Sayako
Becenevek: Mae, Tequila, Napocska
Születési év és hely: 2005.10.25. , Los Santos
Nem: nő
Súly: 48kg
Testmagasság: 167cm
Testalkat: Vékony
Szeme színe: Kék.
Külső leírása: Fiatal ázsiai-amerikai lány. Szemei csillognak, fogai hófehérek, mosolya aranyos. Bal karján hegek sokszorosa lelhető fel. Ránézésre 17-19 év közötti.
Pozitív tulajdonságok: barátságos, beszédes, szentimentális,
Negatív tulajdonságok: elégedetlen, meggondolatlan, makacs,
** kamera sercegés, egyszer csak bejön a kép, egy fiatal vékony lány éppen ruházatát es haját igazítja. **
Mae: Így jól nézek ki? Nem túl csúnya az arcom? Jó ez a ruha?
Isa: Nyugi már, úgysem számit. Fullos vagy... Na akkor pörög és hajrá!
Mae: De biztos?
Isa: Igen-igen hajrá.
Mae:
Na hali! A nevem Mae, Mae Sayako. Tizenhat éves vagyok, és ez az én történetem az utókornak. Az írás nem az erősségem, így talán egyszerűbben ki tudom fejezni magam. *Mae halkabbra fogja, morogva fejezi be a mondat végét* Shout out to Isaiah az ötletért! *kacagva kacsint bele a kamerába*
Mae: Isa biztos elmondhatok itt mindent? Ugye nem mutatod meg senkinek, még Ben-nek sem?
Isaiah: Ha te is hallgatsz az enyémről, akkor én is a tiédről! *szűrődik be a konyhából*
** Mae csak bólogat helyeselve. **
Szóval leugrottam a szép magas felhők között eme szép helyre és bömbölve köszöntöttem apukámat és anyukámat…Fun fact... Először a Shiro nevet szánták nekem, de végül Mae lett a nyertes. Amúgy is cukibb ez a név. Ugorjunk kicsit előre a sztoriban, mert a csecsemő koromra nem igazán emlékszem már. Szóval az ovi…A képeket nézve akkortájt kicsit dundi lehettem, húsosabb az átlagnál. Ezért már akkoriban is kaptam az ívet, így legtöbbet az óvónővel játszottam. Pont emiatt nem igazán játszottam a többiekkel, nem volt sok barátom... Sőt egy sem. Anya és Apa mindig győzködött, hogy nyissak a többiek felé, mert barátokra szüksége van az embereknek. De nem fogadtam meg a tanácsaikat – akkoriban fel sem foghattam miről beszélnek.
Mae: Amúgy ez tökre megváltozott. Nem? *kacagva nézz Isa-ra. *
Isa: Hát nem gondoltam volna... Tele vagy meglepetésekkel Mae! *Isaiah nevetve forgatja szemeit*
Mae:
Oké szóval suli. Bizakodva, reményekkel telve vártam az első osztályt. Barátkozni szerettem volna, társak között lenni. Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elterveztem őket. Hiába a jegyeim jók voltak és jól teljesítettem a tárgyakból... Ismét a fiúk célpontja lettem. Bántottak, csúfoltak, gáncsolgattak. Ki nem állhattam őket. *nagy sóhaj kicsit a magabiztosága eltűnik többet nézz a földre és csak pár pillantást vesz a kamerába* Borzasztó volt... Nyilván ez a dolog hozzám adott valamit, épített. De akkor nem így tűnt. Meg voltam róla győződve, hogy selejt vagyok és biztos voltam benne, hogy ez végig kíséri az életemet. Ahányszor próbáltam kerülni a fiúkat, sosem sikerült. Végtére is az osztálytársaim voltak. Nap, mint nap együtt voltam velük, egy teremben és egy légtérben. Maga a pokol. Szóltam a tanáraimnak is. Fegyelmezték őket nem is egyszer, mégsem sikerült elérni semmi érdemlegeset. Ez a négy év nyomot hagyott bennem, annyira elveszettnek éreztem magam, szinte napokig nem ettem csak pár falatot, még a füzetem is ázott a könnycseppjeimtől…*sóhajt ismét megtörli időközben könnyező szemét. * Gyűlöltem magam. Biztos voltam benne, hogy velem van a gond és a világ tökéletes. Gyűlöltem a testem és mindent, ami velem jár. Mae Sayakoval. A dolog odáig fajult, hogy fizikailag kínoztam magam. Boldogságot jelentett látni a selejtnek hitt testem, ahogy vérzik és szenved. *közben felhúzza pulcsiját bal karján észrevehető több heg.* Túl sokszor gondoltam, hogy egy senki vagyok és egy púp a világon.
Mae: Tarthatunk egy kis szünetet? Nem vagyok jól. *könnyezve szól Isa-hoz. *
Isa: Hozok neked valamit inni, fújd ki magad!
*Mae kisétál a képből szemét törölgetve. *
*kisebb kamera rezgés a kamera elsötétül.*
**a kamera ismét felcsillan, éppen Mae látható a kanapén ülve körmeivel játszadozik, teljesen más ruházatban.**
*Mae kedve továbbra sincs a toppon. *
Hol is tartottam? Ja igen, szóval így teltek az iskolai éveim. A nyarak unalmasak voltak, a nagyinál pengettem napjaimat. Negyedik évemben nagy elhatározásra jutottam. Úgy döntöttem a folyamatos siránkozás és depresszív hétköznapok helyett a kezembe veszem a dolgokat. Komoly mozgással és odafigyeléssel túlsúlyomtól megváltam, a kilók hamuvá lettek. Mindezek mellett sulit is váltottam, hosszas könyörgés után rávettem a szüleimet, hogy írassanak másik iskolába. Végül beadták a derekukat, átírattak egy másik iskolába. El kell ismernem, sokkal jobb volt. Nem voltak bully-k, ami rendesen furcsa volt. Ösztönösen csendes voltam és visszahúzódó. De szerencsére sikerült barátokat szerezni. Fantasztikus érzés volt. Beszélgettem velük, ők is beszélgettek velem. Befogadtak és szerettek. Szuper volt! Megjött az önbizalmam is. Járkáltam velük ide-oda, így jutottam el egyszer Santee Alley-ra is. Pedig csak fagyizni mentünk.
A helyet önmagában nem szeretem, mégis oda húz a szívem.
Itt ismerkedtem legelőször Dris-sel, Moon-nal, Isa-val, Kudo-val na és főleg Ben-nel. *fúj egyet mosolyogva. * Ben-ről lesz szó bőven. De egyelőre tegyük őt félre.
Moon-ról nem igazán tudok mesélni amikor találkoztunk vagy a barátnőjével volt vagy bujkált. Isa…igazából mielőtt összeköltöztünk volna nem beszéltünk vagy csináltunk bármit is együtt, amit meg kéne említeni. Kudo hasonló, mint Moon nem találkozunk annyit már, de egy, a maga módján vicces srác.
Viszont megjött Ben ideje is, vele is hasonlóan Santee-n ismerkedtem meg…Nem a legszebb módon. Mielőtt megismerkedtem úgy igazán a többiekkel, Dris-el lógtam egy kisebb rendezvényen Arra lettem figyelmes, hogy Ben kiütött egy csajszit és egy srácot, majd elmenekül. Azt hiszem ügyesen bemutatkozott. *rövidebben felkacag, végig mosolyog, még a fiúról beszél* Mindegy is, másnap kezdtünk el beszélgetni egyre és egyre többet, face-n is elég cuki volt végül egy pár nap elteltével kicsit összemelegedtünk és smároltunk. Milyen gáz volt... A legelső csókom vele. Tuti utálta. Meg kell hagyni voltak és vannak is nehézségeink a kapcsolatunkban, de bármennyire is nehéz, vagy rossz, csak egyre jobban szeretem. Igazából amíg nem történt meg az első tüntetés, aminek ő a legelején állt, nem volt semmi baj. Utána fordult minden a feje tetejére.
Mae: Térjünk vissza erre később, van házim és neked is kéne segítsek kémiából.
**ismét kamera rezgés és elsötétülés. **
**kamera sercegés egyszer csak ismét kép. **
*Mae ismét más ruházatban. *
Szóval, öhm…ja igen tüntetés…Ez az egész ilyen kamionosok elleni lázadás. Először is teljesen jogos ez az egész mert tényleg az ő figyelmetlenségük és vadságuk okoz rengeteg embernek szenvedést. Vissza térve Benre... Hát ő megelégelte és próbálta megállítani őket. Rövidre fogom: a sok tömeg, ordibálás, maga a rendőrök megjelenése pánikot keltett bennem, és egyre jobban féltem, rosszul voltam, de Ben szinte rám sem nézett. Inkább leléptem. Mikor ez feltűnt neki utánam jött. Felkérdeztem, hogy akkor mi is neki a fontosabb? A tüntetése vagy én. Szerencsére megbeszéltük a dolgot. Ez volt az első ígérete, hogy több ilyen nem lesz…Spoiler: lett, de azt majd később. Miután megbeszéltük egyre jobb volt vele, egyre jobban élveztük egymást és hát, mint kiderült mind a ketten elsők voltunk egymásnak…Ben sokszor akarta az egészet, de én nem álltam készen és csak halogattam a dolgot. Viszont az első alkalom, mikor megtörtént, szerintem nagyon romcsi volt, a Vinewood tábla fényében lenézve a városra…Oké a régi Seraph-om hátsó ülésén és nem volt a legkényelmesebb, de megtörtént…Csodás volt, leszámítva a fájdalmat…Mindegy.
*legyint kezével újabban elhelyezkedik a kanapén.*
Szóval ja éltünk, a tanulás is elég jól ment, nem volt több bully, meg imádtam Santee-t… Dris-el még jobban megismerkedtem. Igen az egyetlen és másolhatatlan Double D. Lehet irigykedni gyökerek! *húz egy gúnyos mosolyt, Isa röhög a háttérben* A srác még potenciált is látott bennem, habár fogalmam sincs miért. De mutatok valamit, ezt figyeljétek! *Mae kiszalad a kamera látószögéből*
*Mae vissza mászik a képbe egy DDJ400 settel.*
Ezt ő adta, hogy gyakoroljak…Whaaat? *nevetve kirohan a képből pár perc múlva visszatér helyére. *
Szóval igen minden tökéletes volt, amig nem jöttek a feketék…
Mae: Ne értsd félre, oké?
Isaiah: Hé, mi a fasz? *nevetve*
Mae: Hogy mondjam másképp? Nem tudom őket a nevükön nevezni!
Szóval, átlagos nap, Santee Alleyn. Én Ben karjaiban kedvelem a napot, mellettünk Moon és egy másik srác nem emlékszem a nevére. Egyszer csak egy régi autó leparkol, kiugranak egy ütővel és egy késsel. Hát kezdődik... Nem emlékszem pontosan mit akartak…Már hetek teltek el azóta. Az egyik srác, aki Moon mellett ácsorgott, egy pisztollyal válaszolt nekik, hogy menjenek el. Ezek nevetve visszaléptek a kocsihoz és elővettek hármat…Aztán elszabadult a pokol. A számomra ismeretlen srácot lelőtték. Képes lettem volna odafagyni, de nem tehettem. Elrántottam Ben-t, hogy szaladjunk, mentsük a bőrünket. Egy ideig együtt rohantunk, aztán szétszakadtunk. Én végig sprinteltem Santeen, az, hogy ő merre volt... Fogalmam sincs. Hallottam a lövéseket, szörnyen félelmetes volt. Miután meggyőződtem róla, hogy biztonságban vagyok, próbáltam felvenni a kapcsolatot Bennel. Nem válaszolt vagy egy órán keresztül. Nagyon féltem. Később válaszolt, hogy kutya baja…Mondjuk nem tudom miért kellett ehhez egy óra… *Mae forgatja szemeit* Mindegy már, a lényeg az, hogy egyben van. Őszintén szólva az ilyen szarságok miatt néha rühellem Santeet.
Mae: A mostani tüntetést hagyjuk egy ilyen chapter 2-re oké? Fáradt vagyok és jönnek a vizsgák.
*kép elsőtétül.*
Utoljára szerkesztve: