Üzenetek:86
Keiriana Wellington
Név: Ellie Bahn 
Születés hely, idő: Los Santos, 04/15/2002
Nem: Nő
Súly: 60 kg
Magasság: 158 cm
Szemszín: Világosbarna
Nemzetiség: Amerikai-Koreai
Pozitív tulajdonságok: Nyitott, Maximalista, Megbízható, Bátor
Negatív Tulajdonságok: Beszédes, Nagyképű, Hisztis, főnökösködő
A lélek első bélyege.
A beilleszkedés első nehézségei.
Jellemtörés tetőfoka.
Születés hely, idő: Los Santos, 04/15/2002
Nem: Nő
Súly: 60 kg
Magasság: 158 cm
Szemszín: Világosbarna
Nemzetiség: Amerikai-Koreai
Pozitív tulajdonságok: Nyitott, Maximalista, Megbízható, Bátor
Negatív Tulajdonságok: Beszédes, Nagyképű, Hisztis, főnökösködő
A lélek első bélyege.
A horizont távoli határába elkezdtek megjelenni a pirkadat apró jelei. Kezdett világosodni amit a felerősödő narancssárgás színpompába öltöztetett látóhatár sejtetett mindenki elé. A lágy kellemesen hideg szellő táncra penderítette az út menti fák lombjait. Csodás látvány volt ez a természetes keringő ami ilyenkor mutatkozott meg. Az úton ebbe a korareggeli órákban néhány autó motorjának zúgása és valamennyi városlakó léptei törték meg a csendet. Little Seoul utcái sejtelmes, de mégis szép látványt mutatott ilyenkor. Az utcán egy házaspár épp reggeli romantikus sétáját folytatta. A férfi megpakolt csomagokkal vette fel felesége tempóját ki láthatóan lassabban haladt és már messziről lehetett látni, áldott állapotban van annak is már a vége felé jár.
A férfi lovagiasan andalgott a nő mellett. Egyszer csak azt vette észre, hogy felesége hirtelen megállt és a hasához tette a kezét. A férfi azonnal letette a csomagokat, átkarolta felesége derekát, majd mélyen a szemébe nézett. Nézése nyugtató hatással volt a nőre akinek fájdalmas tekintete férjét látva elhalványult, száját szóra nyitva ennyit mondott – Itt az idő – a férfi ekkor rögtön hívta a mentőket, akik elég gyorsan megjelentek és bevitték a nőt a közeli Los Santos Medical Centerbe. Ott már várta őket a szülész az asszisztenssel és a hordággyal. A nőt megnyugtatták hogy minden rendben lesz, a szülőszoba már elő van készítve a mentősök instukciója alapján. A nőt betolták és elindult az a folyamat ami mindenki életében az egyik legfontosabb, hamarosan megszületik egy kisember, a gyerekük, ami egy izgalmas időszakot fog hozni magával.
A szülés alatt a férfi fel-alá járkált a folyosón. Idegesen tördelte a kezét, néha-néha a körmét is rágcsálta. Izgult a feleségéért. Nem sokkal később kijött a szülész sejtelmes tekintettel, és félrehívta a férfit. Közölte vele van egy jó és egy rossz híre. A jó hír az, hogy a kislányuk és az anyuka is jól van. A férfi nem tudta eldönteni akkor mi lehet a rossz. Az orvos vett egy mély levegőt, erős empátiával tűzdelve közölte a férfival, hogy a felesége mentálisan nem tudta feldolgozni azt, hogy életet adott egy gyermeknek, nem akart se rápillantani, se megfogni ami aggodalomra ad okot. Pár napig még szeretnék benntartani megfigyelésre a gyermeket is, megtesznek mindent annak érdekében, hogy az anyuka átvészelje ezt az időszakot.
Pár nap elteltével sem történt nagyobb pozitív irányú változás, de tovább a kórház nem tudta benntartani a nőt, így a gyerekkel együtt hazaengedték. A nő nem is nézett a gyerekére, maga elé nézve ült a székben üres tekintettel. Egyik este átment hozzájuk az egyik nagyszülő, megpróbált nekik segíteni. Pár hét leforgása alatt nem történt olyan érdemi változás hogy lássák a nő örül az anyaságnak. A nagyi akit Alicia Kan-nak hívtak félrehívta az apát, elmondta neki ez a helyzet a gyereknek nem lesz jó. Azt javasolta felneveli ő a kis Ellie Bahn-t, ezzel megadva neki, hogy megkapja azt, amit az anyja szemmel láthatóan nem tud és nem fog neki megadni. Az apa átgondolva, sajnos nem látott erre más esélyt, így belement a nagyi kérésébe.
Miután elvitte magával a kislányt, fura érzés tört az anyára. Őrjöngeni kezdett és azt mondogatta hogy elrabolták a gyerekét és mindenképpen meg kell keresni az illetőt. Ebbe belement az apa is akinek ugyan tiszta tudata volt, de a felesége kedvéért belement a játékba. Kocsiba ültek és elkezdték keresni lányukat természetesen hamis utakon járva. Egyszer mikor a városban haladtak, az anya a lányát vélte feltételezni egy embernél, egyszer csak a mozgó autó ajtaját kinyitva kiugrott a kocsiból. A sérülései olyan súlyosak lettek, hogy nem tudták megmenteni. Ebbe a férfi belerokkant és elment az államból, talán másik országba ezt már senki sem tudja. A kislány immáron végleg a nagymamájához került, ő neki kellett megadni azt amit az anyjának kellett volna. Elkezdték közös életüket a Little Seoul-i házában ketten, békességben.
A férfi lovagiasan andalgott a nő mellett. Egyszer csak azt vette észre, hogy felesége hirtelen megállt és a hasához tette a kezét. A férfi azonnal letette a csomagokat, átkarolta felesége derekát, majd mélyen a szemébe nézett. Nézése nyugtató hatással volt a nőre akinek fájdalmas tekintete férjét látva elhalványult, száját szóra nyitva ennyit mondott – Itt az idő – a férfi ekkor rögtön hívta a mentőket, akik elég gyorsan megjelentek és bevitték a nőt a közeli Los Santos Medical Centerbe. Ott már várta őket a szülész az asszisztenssel és a hordággyal. A nőt megnyugtatták hogy minden rendben lesz, a szülőszoba már elő van készítve a mentősök instukciója alapján. A nőt betolták és elindult az a folyamat ami mindenki életében az egyik legfontosabb, hamarosan megszületik egy kisember, a gyerekük, ami egy izgalmas időszakot fog hozni magával.
A szülés alatt a férfi fel-alá járkált a folyosón. Idegesen tördelte a kezét, néha-néha a körmét is rágcsálta. Izgult a feleségéért. Nem sokkal később kijött a szülész sejtelmes tekintettel, és félrehívta a férfit. Közölte vele van egy jó és egy rossz híre. A jó hír az, hogy a kislányuk és az anyuka is jól van. A férfi nem tudta eldönteni akkor mi lehet a rossz. Az orvos vett egy mély levegőt, erős empátiával tűzdelve közölte a férfival, hogy a felesége mentálisan nem tudta feldolgozni azt, hogy életet adott egy gyermeknek, nem akart se rápillantani, se megfogni ami aggodalomra ad okot. Pár napig még szeretnék benntartani megfigyelésre a gyermeket is, megtesznek mindent annak érdekében, hogy az anyuka átvészelje ezt az időszakot.
Pár nap elteltével sem történt nagyobb pozitív irányú változás, de tovább a kórház nem tudta benntartani a nőt, így a gyerekkel együtt hazaengedték. A nő nem is nézett a gyerekére, maga elé nézve ült a székben üres tekintettel. Egyik este átment hozzájuk az egyik nagyszülő, megpróbált nekik segíteni. Pár hét leforgása alatt nem történt olyan érdemi változás hogy lássák a nő örül az anyaságnak. A nagyi akit Alicia Kan-nak hívtak félrehívta az apát, elmondta neki ez a helyzet a gyereknek nem lesz jó. Azt javasolta felneveli ő a kis Ellie Bahn-t, ezzel megadva neki, hogy megkapja azt, amit az anyja szemmel láthatóan nem tud és nem fog neki megadni. Az apa átgondolva, sajnos nem látott erre más esélyt, így belement a nagyi kérésébe.
Miután elvitte magával a kislányt, fura érzés tört az anyára. Őrjöngeni kezdett és azt mondogatta hogy elrabolták a gyerekét és mindenképpen meg kell keresni az illetőt. Ebbe belement az apa is akinek ugyan tiszta tudata volt, de a felesége kedvéért belement a játékba. Kocsiba ültek és elkezdték keresni lányukat természetesen hamis utakon járva. Egyszer mikor a városban haladtak, az anya a lányát vélte feltételezni egy embernél, egyszer csak a mozgó autó ajtaját kinyitva kiugrott a kocsiból. A sérülései olyan súlyosak lettek, hogy nem tudták megmenteni. Ebbe a férfi belerokkant és elment az államból, talán másik országba ezt már senki sem tudja. A kislány immáron végleg a nagymamájához került, ő neki kellett megadni azt amit az anyjának kellett volna. Elkezdték közös életüket a Little Seoul-i házában ketten, békességben.
A beilleszkedés első nehézségei.
Alicia és Ellie közös élete az első pár évben idillinek volt mondható. A nagyi örömmel gondolt vissza arra, amikor megtette az unokája a kezdő lépéseket, amikor először mondta ki, hogy nagyi. Imádta az unokáját ezért bölcsődébe nem is járatta, szerette volna vele a legtöbb időt kihasználni. Az óvodai évei nem voltak különbek egyik kortársáétól. Játszottak, rajzolgattak, ismerkedtek az olvasással, tehát egy átlagos éveknek mondható időszak volt ez Ellie életében. Viszont egy valami kicsit aggasztották az óvónőket amit jeleztek a nagyi felé is. Furcsállták, hogy Ellie amikor rajzol általában van egy talán női alak akit a lap szélére firkant szinte mindig. Minden más alakot hozzá sokkal közelebb. A nagyiban kis idő után a felismerés szikrája fellobbant. Rájött, hogy Ellie-nak mélyen a tudatában ott van az anyja műve, hogy nem törődött vele és ezt a feltételezését egy gyermek pszichológus is alátámasztotta. Ezt leszámítva Ellie óvodai évei zökkenőmentesen zajlottak le.
Általános iskola kezdetén kissé visszahúzódó kislány félve lépett be az iskola küszöbén. Zárkózott személyisége csakhamar megmutatkozott. Leginkább a könyvek érdekelték, néha csak céltalanul lapozgatta miközben gondolatai másfelé jártak. Nem nagyon barátkozott senkivel. A felső tagozat idején történtek vele kisebb változások. Akkorra más osztálytársai is lettek. Jelleme eleinte semmit nem változott, de amikor az egyik nagyhangú osztálytársa odament hozzá, és közölte vele, hogy azért neveli a nagyanyja, mert egy ilyen szürke lányt, aki még csak beszélni se beszél senkivel, egy ilyen különcet mint ő, még ő is lepasszolt volna ha így megtud tőle szabadulni, ezt már nem hagyta szó nélkül. Tenyereit a padra helyezte, majd a padot nézve felegyenesedett a székből és megkérte ismételje meg. Amikor az osztálytársa nagy mellénnyel megismételte, a következő pillanatban elvesztette az egyensúlyát és elesett az oldalára fordulva. Az állkapcsához emelte a kezét, nagyon fájt neki. Igen Ellie egy lendületes jobb horgot adott osztálytársának. Bevitték az igazgatóhoz, számonkérték tettét. Ellie elmesélte mi történt. Mivel a tanári kar és az igazgató is tudta Ellie előéletét, súlyosabb büntetést nem kapott. Csak megkérték a nagyit jobban figyeljen rá, mert elfojtott fájdalmai vannak.
Az általános iskola utolsó évében sajnos a dolgok kicsit elfajultak. Mindig megtalálták Ellie-t. Egrecírozták, arra játszottak, hogy a lányt eltanácsolják az iskolából, ami majdnem sikerült is nekik. Illetve megpróbálták az életét is megkeseríteni. Egyik móresre tanítás az volt, hogy hárman hirtelen lefogták, és az iskola melletti szűk épületbe zárták be közel nyolc órán keresztül, ezzel elérték azt, hogy a lányba felpislákoljon a klausztrofóbia szikrája. Mikor kiengedték, hunyorítva kezdett körbenézni, de mire a szeme hozzászokott a fényhez megviccelői már eltüntek, de sejtette ki tette. Pár nap elteltével kiderült ki volt, elszólásokból és hallgatózásból megtudva. Megkereste a felbújtót mikor egyedül volt, odament hozzá, és megajándékozta egy jobb egyenessel, egyenesen az illető orrát eltalálva, ami betört. Finoman jelezte neki ha mondja ezt valakinek, vagy ha folytatja, kaphat még ilyet. Természetesen a hadjárat le lett fújva, mondván nem éri az energiát rá pazarolni.
Általános iskola kezdetén kissé visszahúzódó kislány félve lépett be az iskola küszöbén. Zárkózott személyisége csakhamar megmutatkozott. Leginkább a könyvek érdekelték, néha csak céltalanul lapozgatta miközben gondolatai másfelé jártak. Nem nagyon barátkozott senkivel. A felső tagozat idején történtek vele kisebb változások. Akkorra más osztálytársai is lettek. Jelleme eleinte semmit nem változott, de amikor az egyik nagyhangú osztálytársa odament hozzá, és közölte vele, hogy azért neveli a nagyanyja, mert egy ilyen szürke lányt, aki még csak beszélni se beszél senkivel, egy ilyen különcet mint ő, még ő is lepasszolt volna ha így megtud tőle szabadulni, ezt már nem hagyta szó nélkül. Tenyereit a padra helyezte, majd a padot nézve felegyenesedett a székből és megkérte ismételje meg. Amikor az osztálytársa nagy mellénnyel megismételte, a következő pillanatban elvesztette az egyensúlyát és elesett az oldalára fordulva. Az állkapcsához emelte a kezét, nagyon fájt neki. Igen Ellie egy lendületes jobb horgot adott osztálytársának. Bevitték az igazgatóhoz, számonkérték tettét. Ellie elmesélte mi történt. Mivel a tanári kar és az igazgató is tudta Ellie előéletét, súlyosabb büntetést nem kapott. Csak megkérték a nagyit jobban figyeljen rá, mert elfojtott fájdalmai vannak.
Az általános iskola utolsó évében sajnos a dolgok kicsit elfajultak. Mindig megtalálták Ellie-t. Egrecírozták, arra játszottak, hogy a lányt eltanácsolják az iskolából, ami majdnem sikerült is nekik. Illetve megpróbálták az életét is megkeseríteni. Egyik móresre tanítás az volt, hogy hárman hirtelen lefogták, és az iskola melletti szűk épületbe zárták be közel nyolc órán keresztül, ezzel elérték azt, hogy a lányba felpislákoljon a klausztrofóbia szikrája. Mikor kiengedték, hunyorítva kezdett körbenézni, de mire a szeme hozzászokott a fényhez megviccelői már eltüntek, de sejtette ki tette. Pár nap elteltével kiderült ki volt, elszólásokból és hallgatózásból megtudva. Megkereste a felbújtót mikor egyedül volt, odament hozzá, és megajándékozta egy jobb egyenessel, egyenesen az illető orrát eltalálva, ami betört. Finoman jelezte neki ha mondja ezt valakinek, vagy ha folytatja, kaphat még ilyet. Természetesen a hadjárat le lett fújva, mondván nem éri az energiát rá pazarolni.
Jellemtörés tetőfoka.
A kalandos általános iskolai éveket követve elkezdte tanulmányait az egyik középiskolában. Balszerencséjére olyan osztálytársa is oda ment akivel korábban rosszban volt, de Ellie érzett valamit benne amit nem tudott hova tenni. Olyan érzés kapta el, hogy a többi társa nélkül nem jelent számára akkora veszélyt. Mikor közeledett felé ez az osztálytársa, hirtelen hátrahőkölt pár lépést, látszódott fél tőle. Legalábbis Ellie így könyvelte el. Az iskolában a tanulmányai nem voltak kiemelkedőek, tudatosan a kötelező minimumra törekedett. Úgy volt vele az életre nem itt, és nem ezekkel az emberekkel fog felkészülni, nem itt fogja megtanulni. A korábbi osztálytársa egyik nap, nagyjából a tanév felénél járhattak ekkor, a semmiből félrehívta. Ellie gyanútlanul odament hozzá. Az osztálytársa kivett egy dobozt a zsebéből és mondta neki vegyen ki egy szálat, bízzon benne élvezni fogja. Ellie úgy volt vele a dohányzás lázadó jellem és sose szerette a kötöttségeket. Így kivett egy furán csavart cigit a dobozból. Mikor elszívta akitől kapta, mosolyogni kezdett. Ellie-nak furcsa érzései voltak, mintha más világba kerülne. Megkérdezték tőle, hogy milyen, Ellie elmosolyodva mondta hogy nagyon jó. Igaz sajátos szókimondó és obszcén szóhasználata közepette. Mondták neki, hogy tudnak még szerezni. Ellie-nak annyira jól esett a nyomorúságos évei után ez az állapot, hogy beadta a derekát és innentől kezdve rendszeresen fogyasztója és csak fogyasztója lett a füves ciginek, amit természetesen a nagymamájának se mondott meg, mert azt tudta, hogy a nagyi nagyon ellenzi ezt és nem örülne, ha megtudná mit művel az unokája. Ellie igazság szerint egy embert szeretett nagyon, a nagymamáját. Noha drogfogyasztó vált belőle, de sose akart a terítők mezejére lépni, attól mindig tudatosan távol maradt.
Egyik este épp elszívott egy füves cigit mielőtt elment volna letusolni. A szer hatása alatt volt, és akkor egy kicsivel melegebb vízbe tusolt, viszont ez más volt mint a többi. A melegebb víz fájdalmat okozott neki és kipattogzott a bőre. Rémületében felkiáltott aminek hatására a nagyi megjelent. Ellie nem akarta elmondani mit lát, mert félt lebukik a nagyi előtt, de amikor a nagyi is megkérdezte hogy néz ki a bőre, tudta nem csak ő látja és rémületének félelmének nagyobb hangot adva. Másnap elmentek orvoshoz, és kiderült vízallergiája van ami azt jelenti a melegebb vízben való tartózkodást és abban fürdést ha lehet mellőzze. Ezt Ellie be is tartotta, így onnantól kezdve hasonló élménybe nem volt már része.
Egyik nap mikor sétált Little Seoul utcáin lehajtott tekintettel nekiment valakinek. Mikor felnézett, akkor előtte állt egy magas jóképű srác. Zavarba jött, hebegett-habogott ami eddig nem volt rá jellemző. A szerelem szele megpendítette lelkének érzékenyebb húrjait. A srác elmosolyodott, és elhívta egy üdítőre. Elkezdtek beszélgetni, minden idilli volt. A srác épp felvázolta mennyire nem érti meg azokat akik droghoz nyúlnak és bűnöznek. Mondta volt egy barátnője aki keményen nyomta. Próbálta rávenni, hogy ez nem jó, de folytatta, végül szakított vele. Véget vetett a kapcsolatuknak és nem is tudna már olyannal együtt lenni aki bármiféle drogot használ. Ellie itt megfogadta nem mondja el neki a füvezést, hiszen senki nem tudja, legalábbis azt hitte. Pár nappal később a dealerével találkozott, a távolban ott volt szívszerelme akit nem vett észre. Pechére a dealer ugyanaz volt mint a srác előző barátnőjéé. Számonkérte Elliet akivel nagyon jól alakultak a dolgok. Ellienek nem volt más választása, bevallotta, hogy füvezik, de csak azt csinálja. A srác mérhetetlenül csalódott benne, kijelentette soha többé nem akar a lányról hallani.
A csajsziban itt egy hatalmas törés keletkezett. Magát okolta mindenért. Teljesen kifordult onnantól kezdve magából, rájött az élete nem ér semmit. Minek legyen jó, ha nem kap pozitívan vissza belőle semmit. Elkezdte járni az utcákat, randalírozott és több alkalommal bevitték garázdaságért. A nagyija ment mindig érte, mert szerencsére olyan súlyos dolgokat nem követett el. Ennek a történéseknek a hatására és persze már a kor előrehaladtával a nagyi már nem tudott kellően Ellie mellett lenni, így bekerült egy otthonba ahol Ellie rendszeresen meglátogatja és levelezésekben is tartják a kapcsolatot.
Így Ellie most, hogy egyedül él a házban, szabadidejét ha nem az utcán való lézengéssel tölti, előszeretettel olvas. Mindig ellátogat a könyvtárba, vagy ha az alkalmi munkákból egy kevés pénze megmarad, akkor a könyvesboltba síet és vesz könyveket. Viszont az igényeit csak és kizárólag egy témájú könyvek elégítik ki, ezek nem mások mint a horror témát feldolgozó irodalmi alkotások, csak ezeket hajlandó olvasni.
Egyik este épp elszívott egy füves cigit mielőtt elment volna letusolni. A szer hatása alatt volt, és akkor egy kicsivel melegebb vízbe tusolt, viszont ez más volt mint a többi. A melegebb víz fájdalmat okozott neki és kipattogzott a bőre. Rémületében felkiáltott aminek hatására a nagyi megjelent. Ellie nem akarta elmondani mit lát, mert félt lebukik a nagyi előtt, de amikor a nagyi is megkérdezte hogy néz ki a bőre, tudta nem csak ő látja és rémületének félelmének nagyobb hangot adva. Másnap elmentek orvoshoz, és kiderült vízallergiája van ami azt jelenti a melegebb vízben való tartózkodást és abban fürdést ha lehet mellőzze. Ezt Ellie be is tartotta, így onnantól kezdve hasonló élménybe nem volt már része.
Egyik nap mikor sétált Little Seoul utcáin lehajtott tekintettel nekiment valakinek. Mikor felnézett, akkor előtte állt egy magas jóképű srác. Zavarba jött, hebegett-habogott ami eddig nem volt rá jellemző. A szerelem szele megpendítette lelkének érzékenyebb húrjait. A srác elmosolyodott, és elhívta egy üdítőre. Elkezdtek beszélgetni, minden idilli volt. A srác épp felvázolta mennyire nem érti meg azokat akik droghoz nyúlnak és bűnöznek. Mondta volt egy barátnője aki keményen nyomta. Próbálta rávenni, hogy ez nem jó, de folytatta, végül szakított vele. Véget vetett a kapcsolatuknak és nem is tudna már olyannal együtt lenni aki bármiféle drogot használ. Ellie itt megfogadta nem mondja el neki a füvezést, hiszen senki nem tudja, legalábbis azt hitte. Pár nappal később a dealerével találkozott, a távolban ott volt szívszerelme akit nem vett észre. Pechére a dealer ugyanaz volt mint a srác előző barátnőjéé. Számonkérte Elliet akivel nagyon jól alakultak a dolgok. Ellienek nem volt más választása, bevallotta, hogy füvezik, de csak azt csinálja. A srác mérhetetlenül csalódott benne, kijelentette soha többé nem akar a lányról hallani.
A csajsziban itt egy hatalmas törés keletkezett. Magát okolta mindenért. Teljesen kifordult onnantól kezdve magából, rájött az élete nem ér semmit. Minek legyen jó, ha nem kap pozitívan vissza belőle semmit. Elkezdte járni az utcákat, randalírozott és több alkalommal bevitték garázdaságért. A nagyija ment mindig érte, mert szerencsére olyan súlyos dolgokat nem követett el. Ennek a történéseknek a hatására és persze már a kor előrehaladtával a nagyi már nem tudott kellően Ellie mellett lenni, így bekerült egy otthonba ahol Ellie rendszeresen meglátogatja és levelezésekben is tartják a kapcsolatot.
Így Ellie most, hogy egyedül él a házban, szabadidejét ha nem az utcán való lézengéssel tölti, előszeretettel olvas. Mindig ellátogat a könyvtárba, vagy ha az alkalmi munkákból egy kevés pénze megmarad, akkor a könyvesboltba síet és vesz könyveket. Viszont az igényeit csak és kizárólag egy témájú könyvek elégítik ki, ezek nem mások mint a horror témát feldolgozó irodalmi alkotások, csak ezeket hajlandó olvasni.
Mellékletek
Utoljára szerkesztve:
