Dragan 'Dule' Branković

[ojeda]

Dragan Branković 2001. november 14-én látta meg a napvilágot Belgrádban, Szerbiában. Egy átlagosnak aligha nevezhető környezetben nőtt fel, ahol már fiatalon megtanulta, hogy nem minden problémát lehet törvényes úton megoldani. Családja nem tartozott a tehetősebb réteghez, így Dule viszonylag korán elkezdte keresni a saját boldogulásának lehetőségeit. Eleinte kisebb szívességeket vállalt, később azonban egyre gyakrabban keveredett kétes ügyletekbe. Nem számított komoly bűnözőnek, inkább egy utcán nevelkedett fiatal volt, aki ismerte a környék embereit, tudta, kivel érdemes üzletelni, és hogyan kell feltalálnia magát a kellemetlen helyzetekben.

A futball és a Crvena Zvezda iránti rajongása szinte egész életét végigkísérte. Rendszeresen látogatta a csapat mérkőzéseit, ahol idővel kapcsolatba került a Delije szurkolói közegével. Nem csupán a lelátóról figyelte az eseményeket: részt vett szurkolói koreográfiák előkészítésében, idegenbeli mérkőzésekre utazott, zászlókat és pirotechnikai eszközöket kezelt, valamint többször is belekeveredett a rivális szurkolótáborok közötti összetűzésekbe. Ezek a társaságok nemcsak a futballról szóltak számára, hanem egyfajta közösséget is jelentettek, ahol kialakultak azok a kapcsolatai, amelyek később a mindennapjaiban is hasznára váltak.

Ти доле на терену,
(Ти доле на терену),
Звездин грб што носиш!
(Звездин грб што носиш!)
Од тебе тражим само,
(Од тебе тражим само),
Да као лав се бориш!
(Да као лав се бориш!)

Ott vagy lent a pályán,
Ott vagy lent a pályán,
A Zvezda címerét viseled!
A Zvezda címerét viseled!
Csak egyet kérek tőled,
Csak egyet kérek tőled,
Harcolj, mint egy oroszlán!
Harcolj, mint egy oroszlán!​

Az idő múlásával azonban egyre több kellemetlenség érte. A kisebb bűncselekmények, az utcai konfliktusok és a rossz társaság végül oda vezettek, hogy a neve a hatóságok látókörébe került. Egyik este, amikor éppen otthon tartózkodott, megcsörrent a telefonja. A vonal másik végén a nagybátyja, Boško volt.

Telefonbeszélgetés – Belgrád, késő este

Dule: – Alo, striko! Mi történt, hogy ilyen későn hívsz?

Boško: – Dule, figyelj rám, és most egyszer az életben ne kérdezz vissza mindenre. Baj van.

Dule: – Milyen baj? Miről beszélsz?

Boško: – A rendőrség keres téged. Körözés van ellened, és nem hiszem, hogy ezt most egy egyszerű beszélgetéssel meg tudnád oldani.

Dule: – Kurac... Ez most komoly? Honnan tudod?

Boško: – Vannak kapcsolataim, amiket jobb, ha nem kérdőjelezel meg. Nem maradhatsz itt, érted? Összeszeded a dolgaidat, és eltűnsz Belgrádból. Minél hamarabb.

Dule: – És szerinted hova menjek? Nincs nekem se pénzem, se semmim.

Boško: – Los Santos. Van ott lehetőséged újrakezdeni. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de legalább nem itt fogsz ülni egy cellában. A többit majd megoldod, ahogy eddig is.

Dule: – És te?

Boško: – Én maradok. Neked most az a dolgod, hogy életben maradj, és ne csinálj még nagyobb hülyeséget. Vigyázz magadra, mali.

A beszélgetés ezzel véget ért. Dule még hosszú percekig a kezében tartotta a telefont, próbálva feldolgozni az elhangzottakat.

Nem telt el sok idő, mire összepakolta a legfontosabb holmijait, és elhagyta Szerbiát. Nem volt nagy búcsúzkodás, sem különösebb elköszönés. Belgrád az otthona volt, de tisztában volt vele, hogy ha marad, annak komoly következményei lehetnek. Végül Los Santosban kötött ki, ahol teljesen új környezet és ismeretlen emberek fogadták.

Jelenleg munkanélküli, és próbálja megtalálni a helyét a városban. Egyelőre nincs biztos megélhetése, sem kialakult kapcsolatrendszere, de nem esik kétségbe. A korábbi életéből megtanulta, hogyan kell kapcsolatokat építeni, felismerni a lehetőségeket, és boldogulni olyan helyzetekben is, amelyek másokat könnyen elbizonytalanítanának. Szeretne munkát találni, valamennyi pénzt félretenni, és idővel kialakítani egy olyan életet, amelyben nem kell folyamatosan a múltja miatt aggódnia.

Ennek ellenére Dule nem tagadja meg azt, ahonnan érkezett. A Belgrádban megszerzett tapasztalatait, utcai ismeretségeit és kapcsolatteremtő képességét Los Santosban is szeretné kamatoztatni. Hogy mindezt törvényes úton teszi-e, vagy idővel ismét a régi életmódja felé sodródik, az még a jövő kérdése.

Egy dolog biztos: Dragan Branković új városba érkezett, de a múltját nem hagyta maga mögött olyan könnyen, mint ahogyan azt eredetileg tervezte.

 

[ojeda]

Egy régi barátság, egy új lehetőség​

Miután Dule megérkezett Los Santosba, nagybátyja, Boško nem hagyta teljesen magára. Tudta, hogy unokaöccse egy idegen városban próbál új életet kezdeni, ráadásul nem éppen tiszta múlttal a háta mögött. Éppen ezért felkereste egy régi barátját, Zavier Dariót, akivel még évekkel korábban alakítottak ki szorosabb kapcsolatot. Arra kérte, hogy tartsa szemmel Dule-t, segítsen neki eligazodni a városban, és lehetőség szerint ne hagyja, hogy ismét rossz társaságba keveredjen.

Zavier nem sokkal később fel is vette a kapcsolatot Dule-lal. Egy rövid telefonbeszélgetést követően megbeszéltek egy személyes találkozót, ahol végre lehetőségük nyílt megismerni egymást. A találkozás meglehetősen közvetlenül zajlott, Zavier nem sokat kerülgette a témát. Miután bemutatkoztak és váltottak néhány szót, rögtön felajánlott Dule számára egy munkalehetőséget.

Dule számára ez váratlan, ugyanakkor rendkívül kedvező lehetőség volt. Nem számított arra, hogy ilyen hamar akad valaki, aki segítő kezet nyújt neki egy teljesen idegen városban. Elfogadta Zavier ajánlatát, hiszen tisztában volt vele, hogy Los Santosban nem lesz elég csupán meghúznia magát. Szüksége volt pénzre, kapcsolatokra és valamiféle biztos pontra.

Így kezdődött Dule és Zavier közös története Los Santosban. Hogy a Boškónak tett ígéretből valódi barátság alakul-e ki, és milyen lehetőségeket tartogat számára az új munka, azt majd az idő dönti el.

 

[ojeda]

Az első közös munka​

Dule számára egyre inkább kezdett körvonalazódni, hogyan is működik az élet Los Santosban. Zavier Dariótól kapott első munkalehetősége után nem kellett sokat várnia az újabb feladatra. Ezúttal Kurby Smith társaságában dolgozott, ahol mindketten igyekeztek bizonyítani, hogy lehet rájuk számítani.

A munka végeztével Zavier magához hívatta őket, hogy elszámoljanak az elvégzett feladattal. A megbeszéltek szerint összesen 308.757 dollár került kiosztásra, amelyből Dule és Kurby egyaránt 102.919 dollárt kapott a munkájáért. Dule számára ez már egy komolyabb összegnek számított, különösen úgy, hogy nem is olyan régen még munkát és biztos megélhetést keresett a városban.

Miután átvette a neki járó pénzt, megköszönte Zaviernek a lehetőséget és az eddigi bizalmat. Nem akart felesleges kérdéseket feltenni, pontosan tudta, hogy az ilyen kapcsolatokban a teljesítmény beszél helyette. Zavier néhány jó tanáccsal is ellátta őket, majd útjukra engedte a társaságot.

Dule ezt követően autóba ült, és hazafelé vette az irányt. A pénzt nem akarta magánál tartani, ezért otthon egy cipős dobozba rejtette, az ágy alá. Útközben azon gondolkodott, hogy talán mégsem volt olyan rossz döntés maga mögött hagyni Belgrádot. Los Santos lassan kezdett lehetőségeket kínálni számára, és úgy érezte, végre elindult valamerre.

Egy dolgot azonban továbbra is szem előtt tartott: a bizalmat ki kell érdemelni, és ő nem szándékozott csalódást okozni azoknak, akik lehetőséget adtak neki.

Az első letartóztatás​

Dule Los Santos-i élete kezdetben ígéretesen alakult, Zavier segítségével munkához jutott, és lassan kezdett beilleszkedni a városba. A régi szokásait azonban nem sikerült teljesen maga mögött hagynia.

Egyik este a Vespucci Boulevardon közúti igazoltatás alá vonták, amelyet Hugo Lawson rendőr végzett. Az intézkedés során Dule együttműködő volt, azonban a további ellenőrzések után előállították a kapitányságra. Az ujjlenyomatvételt és a fényképezést követően a zoknijából három kisebb, metamfetamint tartalmazó csomag került elő.

Dule nem igazán tudott mit mondani a helyzetre, a rendőr pedig közölte vele, hogy B-osztályzatú kábítószer birtoklása és közúti veszélyeztetés miatt kell felelnie.

Ez lett Dule első letartóztatása Los Santosban. Ismét szembesülnie kellett azzal, hogy hiába hagyta maga mögött Belgrádot, a régi életmódjának következményei egy új országban is utolérhetik.

 

[ojeda]

Egy tisztább út – Hayes Auto Body Shop​

Az utóbbi időben Dule egyre többször kezdett el gondolkodni azon, hogy merre tart az élete Los Santosban. Bár a pénz viszonylag gyorsan és könnyen érkezett a különböző kétes ügyletekből, egyre kevésbé érezte magát biztonságban. A korábbi letartóztatása után különösen óvatossá vált, hiszen pontosan tudta, hogy nem lehet örökké következmények nélkül folytatni ezt az életmódot. Szüksége volt valamire, ami valamennyire fedezetet és látszólagos stabilitást ad a mindennapjainak.

Damon segítségével végül lehetősége nyílt jelentkezni a Hayes Auto Body Shophoz. Az interjút Matt tartotta, aki érdeklődött Dule korábbi tapasztalatairól és a szereléshez való hozzáértéséről. Dule igyekezett meggyőzően válaszolni, és elmondta, hogy szeretne egy állandó munkahelyet, ahol bizonyíthat. Matt végül lehetőséget adott neki, így próbaidős szerelőként csatlakozhatott a műhelyhez.

A felvételt követően megismerkedett a csapat többi tagjával is: Fri-vel, Maeve-vel, T ügynökkel, Satóval és Rebeccával. Bár eleinte kissé visszahúzódó volt, igyekezett mindenkivel megtalálni a közös hangot.

Dule pontosan tudta, hogy a műhelyben szerzett fizetés nem fogja felvenni a versenyt az eddigi bevételeivel, de most nem is ez volt a legfontosabb. Szüksége volt egy legális munkahelyre, egy elfogadható háttérre és valamire, amire hosszabb távon is építhet. Hogy valóban sikerül-e maga mögött hagynia a régi életét, az még kérdéses, de a Hayes Auto Body Shopban legalább megpróbálhat egy tisztább utat választani.

Egy új ismeretség – Brielle Collins​

Dule egyik este Brielle Collins társaságába keveredett, akit autóval fel is vett, hogy együtt tegyenek egy kört a városban. Az út során hamar beszélgetésbe elegyedtek, Brielle pedig kíváncsian érdeklődött Dule háttere és Los Santosba kerülésének körülményei felől. Dule mesélt neki valamennyit a nagybátyjáról, Boškóról, valamint arról, hogyan került kapcsolatba a várossal.

A beszélgetés során Brielle elárulta, hogy mindig is érdekelte a katonai élet, és szívesen megismerne egy 'katonát'. Dule észrevette a lány érdeklődését, és nem is sietett tisztázni a helyzetet, inkább humorosan belement a szerepbe. Felvette a 'katona' szerepét, és láthatóan jól szórakozott Brielle reakcióin.

Az este végére valamivel közelebb kerültek egymáshoz, Brielle pedig egy újabb érdekes ismeretséggel gazdagodott. Dule számára sem volt kellemetlen a társaság, így elköszönéskor megígérte neki, hogy ha szüksége lesz rá, telefonon vagy SMS-ben bármikor elérheti.

Egyelőre csak egy kellemes esti beszélgetés volt, de úgy tűnt, Brielle-lel még lesz alkalmuk találkozni.