Üzenetek:94
Phoenix Holloway / Shaddy Leonhart
Diavolo McKenzie, születési nevén Diavolo LaGiovanne
1978, Florencia, Italy.
187 cm.
80 kg.
Viszonylag izmosabb, sportosabb alkattal rendelkezik, szemei már - már majdnem csak szürkék, arcszőrzete, illetve haja minden esetben ápolt, láthatóan figyel a külsejére.
A karakterről:
Maximalista.
Manipulatív.
Hangulatember.
Néha túlságosan is komoly, néha túlságosan is laza.
Undorodik a kosztól, illetve a koszos emberektől.
Laid-back, nem igazán érdekli a magánéletében semmi, amíg az nem rontja az imidzsét publikusan.
Figyeleméhes.
Alapvetően egy kedves? ember.
Vágyik a feltétel nélküli szeretetre.
Backstory
- Diavolo Olaszországban született, a csodás középátlagban. Nem voltak se gazdagok, de szegények se. Édesanyja minden nap főzött, otthoni feleség volt, apja kamionozással kereste a betevőt, így csak nagyon ritkán találkoztak. Fiatalkora egészen a középiskoláig teljesen jól ment, teljesen átlagos gyerek volt, viszont a kamaszkor belerondított mindenbe. Amint elkezdte a középiskolát, egyszerűen vágyott, áhítozott a hírnévre, és az ezzel járó figyelemre, hiszen, családjától ezt sose kapta meg. A középiskolában gyorsan intézett is magának egy médiaszakot, ott kvázi csak a tanulásba temetkezett, a tipikus stréber volt, osztálytársai, illetve barátai próbálták kirángatni ebből az egészből, viszont lassan mindenki elment mellőle, egyedül maradt, figyelem nélkül. Végzős éveiben jött talán az első nagy áttörés, végre nem egy statiszta szerepet kapott, végre egy normális környezetben tudta megmutatni magát a világnak, egy filmben szerepelhetett. Az első film viszonylag átlagosra sikerült, épphogy sikerült visszahoznia a rá fordított pénzt, de Diavolonak ez nem számított, a lényeg az volt, hogy végre elindulhatott a pályán, normálisan. Miután befejezte a középiskolát, úgy döntött, hogy továbbtanul, és mellette folytatja a pályafutását, viszont ezt már nem akarta Olaszországban folytatni. Mi tartotta volna ott? A nemtörődöm családja, akik nem szenteltek rá semmilyen figyelmet? Családját se nagyon érdekelte az, hogy Diavolo csak egyik napról a másikra bejelenti, hogy pár hónap múlva elhagyja Olaszországot, úgy álltak hozzá, hogy majd visszajön, majd segíteni fog családjának, ha esetleg teljesül az álma, és befut.
Természetesen az angliai kezdés először rendkívül nehéz volt, szobatársával élt a kollégiumban, vele egész jó barátságot kötött, már amikor fordított rá némi időt a karrierje mellett. A folyamatos tanulás, illetve karrierje építgetése közben nagyon nehéz volt szocializálódnia eleinte a vele egykorúakkal, akik nem a szakmában mozogtak, illetve, őt se kedvelték, olasz származása miatt digónak tartották. Diavolo csendben végezte az egyetemet, egyetlen barátjával tartotta a kapcsolatot, végzős éveiben pedig már egy neves Angol média óriásnak dolgozott gyakornokként, mellette folyamatosan vállalta a sorozat / film szerepeket, imádta, hogyha rá figyeltek, ez volt az egyetlen boldogság számára. Ekörül kezdtek megjelenni a népszerű közösségi média felületek is, ahol Dia folyamatosan egyre több követőre tett szert, ennek köszönhetően, miután elvégezte az egyetemet, végre megkapta azt, amiről mindig is álmodott: egy saját show -t, a TV -ben. A Show lényegében egy reality volt, Diavolonak nem adtak konkrét karaktert, már elég volt, ha önmagát adta. A Show hatalmas siker lett, eljutott az USA -ba is, itt viszonylag kevésbé ismert, de népszerű Show lett.
Diavolo végre teljesen befutott, ismert médiaszemély lett, hamarosan elkezdte kinőni az Angol közönséget, ekkor kezdte el tervezni az Amerikai útját, viszont ehhez még idő kellett neki. Folyamatosan kereste családja, korábbi egyetlen barátja, akik természetesen Dia vagyonára pályáztak, folyamatosan anyagi segítség miatt keresték csak, felületesen. Végleg megszakította velük a kapcsolatot, nem kíváncsi ilyen ostoba, igénytelen senkikre. Viszont a hírnév, ó, a hírnév. Imádta a figyelmet amit mindenki adott neki, imádta az ezzel járó vagyont, imádta az egészet, elejétől a végéig. Amikor nem pályáját egyengette, tipikus luxusbulikra járt sportkocsikkal, több hostessel. Egy éjszakája se volt, amit egyedül kellett volna töltenie, mégis, ő úgy döntött, hogy inkább ritkábban él az egy éjszakások lehetőségével, miért? Árt az imidzsének, és mit ér a szex, érzelem nélkül? Viszont, egyszer, jött egy nő. Ez a nő már csak a hideg pillantásával megfogta főhősünket, kvázi átnézett rajta, mégis látszódott valami a szemében, valami amit Diavolo még sose látott másban. Diavolo, akinek alapjáraton a képzései, illetve a karrierje alatt sose volt problémája odamenni bárkihez, felnőtt életében először érezte magát a nő társaságában félénknek, de, ettől függetlenül, úgy állt oda, mintha ő lenne a valaki, hiszen ő Diavolo LaGiovanne, a híres sztár. A nő -t abszolút nem érdekelte, hogy ki ő, a személye érdekelte. Aznap este, a buliban Dia nem a nőket hajkurászta, vagy a társaság középpontját kereste, jobban érezte magát, mint valaha, pedig csak a nő figyelt rá, senki más. A buli után, ketten elmentek a partra, ott, a beszélgetés végén váltottak egy csókot, és megbeszélték, hogy másnap találkoznak, és elmennek egy normális randira. Azonban másnap a nő nem reagált, se a médián, se máshol. Dia napokig próbálta elérni a nőt, nem kereste a társaságot, csak ő érdekelte, csak az ő táraságára vágyott. Végül, mivel a nő nem válaszolt, egy hét alkohollal, droggal és értelmetlen szex -el fűszerezett kaland után, eldöntötte, hogy már semmi sem tartja vissza, elindul.
Diavolo Amerikába érkezése után megváltoztatta nevét, a saját olasz keresztnevét megtartotta, illetve, egy igazi, Angol nevet választott magának, hogy minél távolabb utasítsa családját magától, így lett végül Diavolo McKenzie. Ideérkezése után körbetekintett a városban, pár nap után a tőzsdepiacról értesítette ügyvédje, hogy bezuhant a Lifeinvader, teljes egészében csődbe ment. Egy média vállalat, befuccsolni? Kiderült, hogy korábban a városban nem volt normális médiaként jelen, csak egy eseményszervező társulatként, és ezért fuccsolt be. Diavolo, a pénzügyi tanácsadója javaslátára megvette a Lifeinvadert, kvázi potom pénzért, lényegében ő lett a média királya a városban. Mi maradt még? Diavolonak nem volt itt semmilye, csak a pénze, de az is elég, nem? Egy kocsmában ünnepelte meg, egymagában, de talán ennél kevés jobb lehetett volna. Egy motoros csúszott be a helyre, bizonyos Shaddy Leonhart. Diavolo egyből szóváltásba került a sráccal, úgy gondolta, hogyha valaki figyelne egy új, ismeretlen arcra a városban, miért ne legyen ez a motoros az első? A motorost láthatóan csak Dia pénze érdekelte, de az ő helyében, mi más érdekelhette volna? A csóka el akart tűnni, valami baja volt, főként a magánéletével. A mellénye is viszonylag üresnek tűnt, a motoros szintén, említette, hogy elhagyta a jegyese, és ezt nehezen tudja feldolgozni, inkább eltűnne innen, de ehhez pénz kell.. Dia rábeszélte, hogy kvázi potom pénzért adjon el mindent, és tűnjön el, azonnal, ne is köszönjön el, hiszen egyszer úgyis visszatér. És itt kezdődik főhősünk története, Los Santosban, a Lifeinvader élén.
Köszönöm, hogy időt szántál a történet elolvasására. A backstory nem egy komplikált dolog, ezt direktbe írtam ilyen formában, többre tartom az IC fejlődő karaktereket.
Külön köszönet azoknak, akik úgymond visszaadták a karakteralapú RP iránti szeretetemet, tehát: Prudence karaktere, Felix karaktere, West karaktere, illetve Antonello Maseratti karaktere.
1978, Florencia, Italy.
187 cm.
80 kg.
Viszonylag izmosabb, sportosabb alkattal rendelkezik, szemei már - már majdnem csak szürkék, arcszőrzete, illetve haja minden esetben ápolt, láthatóan figyel a külsejére.
A karakterről:
Maximalista.
Manipulatív.
Hangulatember.
Néha túlságosan is komoly, néha túlságosan is laza.
Undorodik a kosztól, illetve a koszos emberektől.
Laid-back, nem igazán érdekli a magánéletében semmi, amíg az nem rontja az imidzsét publikusan.
Figyeleméhes.
Alapvetően egy kedves? ember.
Vágyik a feltétel nélküli szeretetre.
Backstory
- Diavolo Olaszországban született, a csodás középátlagban. Nem voltak se gazdagok, de szegények se. Édesanyja minden nap főzött, otthoni feleség volt, apja kamionozással kereste a betevőt, így csak nagyon ritkán találkoztak. Fiatalkora egészen a középiskoláig teljesen jól ment, teljesen átlagos gyerek volt, viszont a kamaszkor belerondított mindenbe. Amint elkezdte a középiskolát, egyszerűen vágyott, áhítozott a hírnévre, és az ezzel járó figyelemre, hiszen, családjától ezt sose kapta meg. A középiskolában gyorsan intézett is magának egy médiaszakot, ott kvázi csak a tanulásba temetkezett, a tipikus stréber volt, osztálytársai, illetve barátai próbálták kirángatni ebből az egészből, viszont lassan mindenki elment mellőle, egyedül maradt, figyelem nélkül. Végzős éveiben jött talán az első nagy áttörés, végre nem egy statiszta szerepet kapott, végre egy normális környezetben tudta megmutatni magát a világnak, egy filmben szerepelhetett. Az első film viszonylag átlagosra sikerült, épphogy sikerült visszahoznia a rá fordított pénzt, de Diavolonak ez nem számított, a lényeg az volt, hogy végre elindulhatott a pályán, normálisan. Miután befejezte a középiskolát, úgy döntött, hogy továbbtanul, és mellette folytatja a pályafutását, viszont ezt már nem akarta Olaszországban folytatni. Mi tartotta volna ott? A nemtörődöm családja, akik nem szenteltek rá semmilyen figyelmet? Családját se nagyon érdekelte az, hogy Diavolo csak egyik napról a másikra bejelenti, hogy pár hónap múlva elhagyja Olaszországot, úgy álltak hozzá, hogy majd visszajön, majd segíteni fog családjának, ha esetleg teljesül az álma, és befut.
Természetesen az angliai kezdés először rendkívül nehéz volt, szobatársával élt a kollégiumban, vele egész jó barátságot kötött, már amikor fordított rá némi időt a karrierje mellett. A folyamatos tanulás, illetve karrierje építgetése közben nagyon nehéz volt szocializálódnia eleinte a vele egykorúakkal, akik nem a szakmában mozogtak, illetve, őt se kedvelték, olasz származása miatt digónak tartották. Diavolo csendben végezte az egyetemet, egyetlen barátjával tartotta a kapcsolatot, végzős éveiben pedig már egy neves Angol média óriásnak dolgozott gyakornokként, mellette folyamatosan vállalta a sorozat / film szerepeket, imádta, hogyha rá figyeltek, ez volt az egyetlen boldogság számára. Ekörül kezdtek megjelenni a népszerű közösségi média felületek is, ahol Dia folyamatosan egyre több követőre tett szert, ennek köszönhetően, miután elvégezte az egyetemet, végre megkapta azt, amiről mindig is álmodott: egy saját show -t, a TV -ben. A Show lényegében egy reality volt, Diavolonak nem adtak konkrét karaktert, már elég volt, ha önmagát adta. A Show hatalmas siker lett, eljutott az USA -ba is, itt viszonylag kevésbé ismert, de népszerű Show lett.
Diavolo végre teljesen befutott, ismert médiaszemély lett, hamarosan elkezdte kinőni az Angol közönséget, ekkor kezdte el tervezni az Amerikai útját, viszont ehhez még idő kellett neki. Folyamatosan kereste családja, korábbi egyetlen barátja, akik természetesen Dia vagyonára pályáztak, folyamatosan anyagi segítség miatt keresték csak, felületesen. Végleg megszakította velük a kapcsolatot, nem kíváncsi ilyen ostoba, igénytelen senkikre. Viszont a hírnév, ó, a hírnév. Imádta a figyelmet amit mindenki adott neki, imádta az ezzel járó vagyont, imádta az egészet, elejétől a végéig. Amikor nem pályáját egyengette, tipikus luxusbulikra járt sportkocsikkal, több hostessel. Egy éjszakája se volt, amit egyedül kellett volna töltenie, mégis, ő úgy döntött, hogy inkább ritkábban él az egy éjszakások lehetőségével, miért? Árt az imidzsének, és mit ér a szex, érzelem nélkül? Viszont, egyszer, jött egy nő. Ez a nő már csak a hideg pillantásával megfogta főhősünket, kvázi átnézett rajta, mégis látszódott valami a szemében, valami amit Diavolo még sose látott másban. Diavolo, akinek alapjáraton a képzései, illetve a karrierje alatt sose volt problémája odamenni bárkihez, felnőtt életében először érezte magát a nő társaságában félénknek, de, ettől függetlenül, úgy állt oda, mintha ő lenne a valaki, hiszen ő Diavolo LaGiovanne, a híres sztár. A nő -t abszolút nem érdekelte, hogy ki ő, a személye érdekelte. Aznap este, a buliban Dia nem a nőket hajkurászta, vagy a társaság középpontját kereste, jobban érezte magát, mint valaha, pedig csak a nő figyelt rá, senki más. A buli után, ketten elmentek a partra, ott, a beszélgetés végén váltottak egy csókot, és megbeszélték, hogy másnap találkoznak, és elmennek egy normális randira. Azonban másnap a nő nem reagált, se a médián, se máshol. Dia napokig próbálta elérni a nőt, nem kereste a társaságot, csak ő érdekelte, csak az ő táraságára vágyott. Végül, mivel a nő nem válaszolt, egy hét alkohollal, droggal és értelmetlen szex -el fűszerezett kaland után, eldöntötte, hogy már semmi sem tartja vissza, elindul.
Diavolo Amerikába érkezése után megváltoztatta nevét, a saját olasz keresztnevét megtartotta, illetve, egy igazi, Angol nevet választott magának, hogy minél távolabb utasítsa családját magától, így lett végül Diavolo McKenzie. Ideérkezése után körbetekintett a városban, pár nap után a tőzsdepiacról értesítette ügyvédje, hogy bezuhant a Lifeinvader, teljes egészében csődbe ment. Egy média vállalat, befuccsolni? Kiderült, hogy korábban a városban nem volt normális médiaként jelen, csak egy eseményszervező társulatként, és ezért fuccsolt be. Diavolo, a pénzügyi tanácsadója javaslátára megvette a Lifeinvadert, kvázi potom pénzért, lényegében ő lett a média királya a városban. Mi maradt még? Diavolonak nem volt itt semmilye, csak a pénze, de az is elég, nem? Egy kocsmában ünnepelte meg, egymagában, de talán ennél kevés jobb lehetett volna. Egy motoros csúszott be a helyre, bizonyos Shaddy Leonhart. Diavolo egyből szóváltásba került a sráccal, úgy gondolta, hogyha valaki figyelne egy új, ismeretlen arcra a városban, miért ne legyen ez a motoros az első? A motorost láthatóan csak Dia pénze érdekelte, de az ő helyében, mi más érdekelhette volna? A csóka el akart tűnni, valami baja volt, főként a magánéletével. A mellénye is viszonylag üresnek tűnt, a motoros szintén, említette, hogy elhagyta a jegyese, és ezt nehezen tudja feldolgozni, inkább eltűnne innen, de ehhez pénz kell.. Dia rábeszélte, hogy kvázi potom pénzért adjon el mindent, és tűnjön el, azonnal, ne is köszönjön el, hiszen egyszer úgyis visszatér. És itt kezdődik főhősünk története, Los Santosban, a Lifeinvader élén.
Köszönöm, hogy időt szántál a történet elolvasására. A backstory nem egy komplikált dolog, ezt direktbe írtam ilyen formában, többre tartom az IC fejlődő karaktereket.
Külön köszönet azoknak, akik úgymond visszaadták a karakteralapú RP iránti szeretetemet, tehát: Prudence karaktere, Felix karaktere, West karaktere, illetve Antonello Maseratti karaktere.
Utoljára szerkesztve: