Desharious Rhodes
- Téma inditó MeDo?
- Inditás dátuma
- Állapot
Részlet, a PR által készített interviewból:
[quote author=BCSO, PR részleg]Mesélne a 2001-ben történt eseményekről?
[quote author=BCSO, PR részleg]Mesélne a 2001-ben történt eseményekről?
Sgt. Rhodes: " Nem szeretek erre vissza emlékezni, de természetesen.. 2001. október 3.-át írtunk, amikor az egész csapatomat elvesztettem Irakban. Szóval beszálltunk az autókba a másik fickóval, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltam, felszerelkeztünk, mint azt mindig is tettük. Emlékszem, hogy értesítettek fentről, ahol a felettesem, Major Duncan ült, mondván: Hé, mi a következővel megyünk, nem ezen a pályán. A feljáróhoz sétáltam, hátra néztem, jeleztem a srácoknak, hogy a másik oldalon találkozunk. Nem sokkal később, az eredeti jármű áthajtott egy hatalmas eltemetett bombán. Azonnal szörnyet haltak."
[/quote]
Részlet DESHARIOUS RHODES: A HÁBORÚBAN TÖRTÉNT című könyvéből:
[quote author=Desharious Rhodes]
[quote author=Desharious Rhodes]
[float=left max=45%]
[/float]
Az érkezésem utáni napok unalmasan teltek. Napi hatszor vettünk részt kiképzésen, feltöltekeztünk. Őriztük az üres sivatagot, és kiszáradtunk. Kézigránátokat dobtunk, a semmibe. Képzeletbeli aknamezőket derítettünk fel. Hevesen lőttük, a semmit, és megint vedeltünk. Figyeltük a határt, vártunk az ellenfélre. Ez volt a feladatunk, közel 100 napunk telt így. Végre elkezdődött a háború első csatája, mindenki erre várt. Golyózápor, gránátok robbanása, üvöltések, vadászgépek, tankok és harci teherautók, csontig égett emberek. Emlékeim szerint 3 ember életét oltottam. Nem tartott sokáig, hamar győztünk. Visszatérésünket egy hatalmas ünnepség követte, ahol esküszöm, egy ember sem volt magánál, a kábítószer átvette felettünk az uralmat. Csoportosan szívtuk a füves cigarettát. Nem létezik olyan ember, aki ezt enélkül kibírná.
[/quote]
Az érkezésem utáni napok unalmasan teltek. Napi hatszor vettünk részt kiképzésen, feltöltekeztünk. Őriztük az üres sivatagot, és kiszáradtunk. Kézigránátokat dobtunk, a semmibe. Képzeletbeli aknamezőket derítettünk fel. Hevesen lőttük, a semmit, és megint vedeltünk. Figyeltük a határt, vártunk az ellenfélre. Ez volt a feladatunk, közel 100 napunk telt így. Végre elkezdődött a háború első csatája, mindenki erre várt. Golyózápor, gránátok robbanása, üvöltések, vadászgépek, tankok és harci teherautók, csontig égett emberek. Emlékeim szerint 3 ember életét oltottam. Nem tartott sokáig, hamar győztünk. Visszatérésünket egy hatalmas ünnepség követte, ahol esküszöm, egy ember sem volt magánál, a kábítószer átvette felettünk az uralmat. Csoportosan szívtuk a füves cigarettát. Nem létezik olyan ember, aki ezt enélkül kibírná.
Üdvözlök mindenkit aki hajlandó lesz végig olvasni a történetet, a következő sorokban én, a mesélő fogok pár információt megosztani veletek!
Remélem emlékeztek Rhodes veterán múltjára. El kell áruljak valamit... Desharious Rhodes 1995 és 2001 között két helyen is volt. Hogy ez hogyan lehetséges? Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy egy-egy szituáció során hogy nem látja a másik személy a valós helyzetet, a lecsupaszított igazságot? Hogyan ragaszkodhat valaki hamis nézetekhez, fittyet hányva annak valóságtartalmára? De mi van akkor, ha az ő valósága más? Ha az ő igazsága szerint minden éppen az ellenkezője a történteknek? Létezik vajon objektív valóság? Vagy mindenkinek más a valósága? Annyi biztos, Rhodes közelsem hasonlítható egy átlag emberhez. Egyszerre feküdt egy Nevadai kórházban, és harcolt a fronton. Nem, nem ment el az eszem. Tényleg kórházban volt, emellett pedig a fronton harcolt, legalábbis az ő valósága szerint. Egy ritka betegség cimborája volt, amit az orvosok sohasem tudtak hová sorolni, így én sem tudok erről többet. Több éven keresztül kényszerült ellátásra, ezidő alatt pedig annyira belemélyült a kitalált világába, hogy onnan már nem tudott menekülni. Az idézőjeles felépülését követően az életét tudatosan a képzeletvilágában történteknek élte, ezekért cselekedett, ebben hitt, ez volt számára a valósága. A változások felzaklatták, ingerült volt, képtelen volt alkalmazkodni, a terhét pedig másokon hordoztatta. Bár szar volt minden, de működött, legalábbis egy ideig. Egy-egy éjszakai füvezés, ivászat során elkezdtek előtörni az emlékek a vele történtekről, egy új életkép kezdett felfestődni a tudattárába. Hogy ezekről honnan tudok? A szemptember 7.-ei éjszakán történt túladagolásából, ahol Rhodes utolsó perceiben a borzalmas igazság vált nyilvánvalóvá, aminek részese lehettem. Ezer dologról mesélhetnék, de a többi esküszöm, kettőnk titka lesz, örökre.
- Állapot