Dayvon Farrelle | A real Booster.

[KOSZTA]

Dayvon " Von " Farrelle

Születési idő: 2005-02-25
Születési hely: Los Santos, Chamberlain Hills
​

Once upon a time...
Dayvon Farrell sosem ismerte a szüleit. Az élete egy zsúfolt, Los Santos külvárosában található árvaházban, a "Los Santos Orphanage for Wayward Youth" falai között kezdődött, ahol a betonfalak és a kifakult játékok jelentették az egyetlen állandóságot. Az árvaház egy mikrokozmosz volt a nagyvárosban, tele különböző sorsú és hátterű gyerekekkel. Dayvon, a sötét bőrű, fürge fiú, hamar megtanulta, hogyan kell túlélni ebben a környezetben. Dayvon számára az árvaház nemcsak a magány, hanem a folyamatos harc színtere is volt. Hamar rájött, hogy a hierarchia alján nincs kegyelem: ha nem állsz ki magadért, láthatatlanná válsz, vagy ami még rosszabb, prédává. Nem volt egy nagydarab gyerek, de a szívóssága és a makacssága miatt hamar hírnevet szerzett.





Tizenöt éves korára Dayvon már nem az az elveszett kisfiú volt, aki a sarokban húzta meg magát. Egyfajta árnyékgazdaságot épített ki az árvaház falain belül. Mindig is vonzották a márkás cuccok; számára egy drága pulóver vagy egy érintetlen, csillogó cipő nemcsak ruhadarab volt, hanem a státusz és a hatalom szimbóluma. Mivel az árvaházba néha érkeztek „jobb módú” adományok, vagy az újonnan érkező gyerekek hoztak magukkal értékesebb darabokat, Dayvon módszeresen kezdte el begyűjteni ezeket. Néha cserével, néha kártyajátékon nyert tartozások fejében, de ha kellett, a korábban megszerzett hírnevét latba vetve, erővel szerezte meg a legmenőbb sneakereket és designer pulcsikat. Tudta, hogy ezeket az utcán komoly készpénzre válthatja. Mire betöltötte a tizenötöt, a matraca alá rejtve már jelentős összeg lapult – annyi, amennyit egy átlagos árvaházi gyerek egész életében nem látott egyben. Ez a pénz volt a belépője a szabadsághoz. Egy esős kedd éjszakán, amikor az őrök figyelme lankadt, Dayvon nem várt tovább a rendszerre, ami cserbenhagyta. A legdrágább Jordan cipőjét szorosan befűzte, a pénzét a nadrágja mélyére rejtette, és egy hátsó ablakon keresztül örökre maga mögött hagyta a szürke betonfalakat. Nem menekültként távozott, hanem olyan valakiként, akinek már volt tőkéje ahhoz, hogy Los Santos könyörtelen utcáin saját szerencséjének kovácsa legyen.





Von @ Rollin 70`S S/S Bangers

Két év telt el azóta, hogy Dayvon hátat fordított az árvaház falainak, és Los Santos utcáin próbált szerencsét. A szabadság íze keserédes volt; a város egyszerre kínált lehetőségeket és fenyegetéseket. A megszerzett pénz hamar elfogyott, és Dayvon rájött, hogy a túléléshez szüksége van egy háttérre, egy családra, még ha az egy utcai banda is. Tizenhét éves korára már eléggé kiismerte a terepet ahhoz, hogy tudja, hová kell mennie. A Rollin' 70's S/S Bangers vonzotta magához a hasonló sorsú fiatalokat: feketéket, akiket a rendszer elfelejtett, és akik a testvériségben, valamint az utcai törvényekben keresték a megnyugvást és a hatalmat. De Dayvon nem állt meg itt. Az árvaházi verekedések, a becsületéért vívott harcok edzettek benne egyfajta könyörtelenséget. Amikor a banda területét védték, vagy valamilyen akcióban vettek részt, Dayvon sosem hátrált meg. A csendes, megfigyelő srácból egy pillanat alatt átalakult forrófejű, harcias Doggá. Nem félt a konfrontációtól, sőt, bizonyos értelemben élvezte a veszélyt. Aki ránézett, egy visszafogott srácot látott, de aki vele szembe került egy vita vagy egy összetűzés során, az rájött, hogy Dayvon tüzével nem érdemes játszani.
Egy nap nem volt fékcsikorgás, nem volt kiabálás. Csak az automata fegyverek fülsiketítő kattogása és a torkolattűz villanása törte meg az éjszakát. Dayvonnak esélye sem volt fedezékbe ugrani. Három golyó érte: egy a vállát, kettő pedig az oldalát roncsolta szét. Ahogy a furgon gumicsikorgatva elhajtott, Dayvon ott maradt a betonon, a saját vére pedig lassan elkezdte átáztatni azt a méregdrága pulóvert, amiért alig pár napja még az életét kockáztatta. A kórházi hetek alatt, a fehér falak között – amik kísértetiesen emlékeztették az árvaházra – volt ideje gondolkodni. Az orvosok nem fűztek sok reményt a teljes felépüléséhez, de Dayvonban ott dolgozott az az ősi dac, ami már gyerekként is talpra állította. „Még nem végeztem” – suttogta magának a lázas éjszakákon.

The New Beginning: 7-4 Maniac Criminal Gang

A kórházból való visszatérése után Dayvon több kockázatos akciót is végigvitt a Rollin' 70's színeiben. Ő hozta a legtöbb pénzt, ő állt az első sorban a lövöldözéseknél, de amikor az osztozkodásra került a sor, mindig csak a morzsák maradtak neki. Érezte a tiszteletlenséget, és látta a vezetői szemében, hogy csak egy eldobható katonának nézik. De Dayvon nem volt egyedül ezzel az érzéssel. Chain, Crash, Neez és Sprite, ugyanúgy átverve érezték magukat. Egy sötét sikátor mélyén született meg a döntés: elég volt a kék színekből.
​

Tulajdonságai:
Rendíthetetlen lojalitás:
Bár a Rollin' 70's-t elhagyta, azt csak azért tette, mert elárulták. Azokhoz, akikkel együtt alapította a 7-4-et (Chain, Crash, Neez, Sprite), a sírig hűséges. Számára a banda nem csak üzlet, hanem az a család, amit az árvaháztól sosem kapott meg.
Éles üzleti szimat (The Booster):
Zseniálisan méri fel a tárgyak és a helyzetek értékét. Nemcsak ellopja a ruhákat, hanem tudja, mikor és kinek adja el őket a legnagyobb haszonnal. Ez a képessége biztosítja a banda anyagi hátterét.
Túlélő ösztön:
A drive-by lövöldözés és a nehéz gyerekkor megtanította arra, hogyan jöjjön vissza a szakadék széléről is. Rendkívül szívós, mind fizikailag, mind mentálisan.
Megfigyelő alkat:
Nem beszél sokat feleslegesen. Mielőtt lépne, felméri a terepet. Ez a higgadtság teszi őt alkalmassá a vezetésre, még ha a beceneve mást is sugall.

Kiszámíthatatlan düh:
Ha úgy érzi, tiszteletlenek vele vagy a családjával, azonnal "elszáll az agya". Ilyenkor hajlamos meggondolatlanul belemenni bármibe, ami veszélybe sodorhatja a többieket is.
Bizalmatlanság:
Mivel az árvaház és a régi bandája is cserbenhagyta, szinte senkiben nem bízik meg az alapító tagokon kívül. Ez megnehezíti számára az új szövetségek kötését, és gyakran paranoiássá teszi.
Bosszúszomj:
Nem felejt és nem bocsát meg. A fekete furgon esete óta mély gyűlölet munkál benne mindenki iránt, aki keresztbe tesz neki. Ez a bosszúvágy felemésztheti a belső békéjét és állandó háborúskodásba taszíthatja a bandát.
Anyagiasság és kapzsiság:
A gyerekkori nincstelenség miatt kórosan ragaszkodik a külsőségekhez. Hajlamos túl nagy kockázatot vállalni egy-egy drága sneaker vagy designer darab miatt, ami néha elhomályosítja a józan ítélőképességét.





​

 

[KOSZTA]

​

Dayvon napok óta az utcákat rótta, a feszültség pedig úgy vibrált körülötte, mint a forró aszfalt feletti pára. Nem volt megállás: egyik balhé érte a másikat, jobbra-balra bangeltek a városban, és Von mindenhol ott volt az első sorban. A szervezetében már több volt az adrenalin, mint a vér, a szemei pedig vörösek voltak a kialvatlanságtól és a dühtől.

A szikra és a robbanás​

A sors végül egy jelentéktelennek tűnő bangelés érte utol. Egy járőrkocsi villant be, és a "yard" két embere nem éppen udvariasan kérte, hogy takarodjanak le az útról. A szóváltás másodpercek alatt durvult el: Von nem az a típus volt, aki tűri az okoskodást,tiszteletlenséget sem a rasszizmust. A kiabálásból lökdösődés, a lökdösődésből pedig brutális verekedés lett. Dayvon tudta, hogy innen nincs visszaút, így fújták is a visszavonulót és elkezdtek futni szanaszét. Nemsok kellet, utolérték Dayvont és egyből nyomták le a földre.
Von ekkor sem adta magát könnyen. Betuszkolták a Scout hátsó űlésére és ahogy kötték volna be Dayvon meg ajándékozta az officert egy kíméletlen orr térdeléssel. A káoszban a másik tiszt adott neki egy jobb egyenest, ahogy dőlt volna hátra, lendületből meg fejelte amivel a földre is küldte.

A sötét sikátor​

A rendőrségi kódex ott, abban a pillanatban érvényét vesztette. A villogók fénye elhalványult, ahogy bekanyarodtak egy sötét, ipari negyed melletti sikátorba. Nem volt jegyzőkönyv, nem voltak jogok. Csak a bosszú.

"Azt hitted, büntetlenül megúszhatod?" – hangzott el az utolsó mondat, mielőtt a bakancsok és gumibotok zápora megkezdődött.

Vont eszméletlenre verték. A por és a vér köhögve maradt a hideg betonon, miközben a járőrkocsi lámpái távolodtak. Ott hagyták a sötétben, mint egy darab szemetet. Egy óra telt el, mire Dayvon annyira magához tért, hogy az ujjai engedelmeskedjenek. Homályos látással, remegő kézzel sikerült előhalásznia a telefonját, és elküldeni egy helymeghatározást a srácoknak.
A kórházban az orvosok nem kerteltek:

• Belső vérzés több helyen.
• Repedt bordák, amelyek majdnem átszúrták a tüdejét.
• Súlyos agyrázkódás.

 

[KOSZTA]

A fehér falakon túl​

A kórház automata ajtaja sziszegve csukódott be Von mögött. Két hét. Tizennégy napig bámulta a plafon repedéseit, miközben a szervezete küzdött azzal a „csomaggal”, amit az utcán kapott. A gépek pittyegése már a fülébe égett, de a csend, ami most fogadta a parkolóban, szinte fájt.
Kiheverte. Fizikailag legalábbis. A sebek behegedtek, a láz elmúlt, de odabent, a koponyája mögött valami megváltozott.

Egy kopott, fekete szedán kanyarodott be a felhajtóra, a fékek halkan felsírtak. Az ablak lehúzódott, és Chain vigyorgó arca bukkant fel a kormány mögött.

– Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott, tesó – szólt ki Chain, de a hangjában ott volt a megkönnyebbülés. – Szállj be, mielőtt a nővérek meggondolják magukat és visszarángatnak.

Von behuppant az anyósülésre. Az autóban lógó fenyőfa alakú légfrissítő és a dohányfüst keveréke azonnal emlékeztette a valóságra.

Vissza a Blockra
​

Chain kikapcsolta a motort. A megszokott utcai zajok azonnal betöltötték a csendet: távoli sziréna, valahonnan szűrődő hip-hop lüktetése, gyerekek nevetése. Semmi sem változott, mégis minden más volt. Amint kilépett a friss levegőre, érezte a Block ismerős illatát: nedves beton, cigarettafüst, gyorséttermi maradékok és valami megfoghatatlan, nyers életerő keverékét. Ez volt az otthona, a harctere.
Ahogy a sarkon befordultak, pillantásuk azonnal megakadt a szokásos helyen. A graffiti fújta fal tövében, a rozsdás tűzcsapnál gubbasztott a három Local.Amint meglátták Vont és Chaint, mindhárman felegyenesedtek. Arcukon meglepetés, majd egyfajta tiszteletteljes elismerés villant át. A hír, miszerint Von visszatért, gyorsan terjedt, de látni a saját szemükkel… az más volt.
Megállt Daquan előtt. Néhány másodpercig csak álltak, nézve egymást, a Block feszült csendje vette körül őket. Daquan egy izmot sem rándított. Aztán Von habozás nélkül, egy gyors, magabiztos mozdulattal előre nyúlt, és megfogta Daquan fejét.

– Ezentúl a tiéd – mondta Von, a hangja mély volt, és minden szava súlyt hordozott.

Daquan szeme elkerekedett, de nem ellenkezett. Von óvatosan, de határozottan a vállára fektette a narancssárga anyagot. A narancssárga anyag élesen elütött Daquan sötét bőrszínétől.
– Ezentúl a neved Ox – jelentette ki Von, miközben hátralépett, hogy szemügyre vegye a művét.
– Erős vagy, mint egy ökör. És a színed… az a miénk.

 

[KOSZTA]

The Black Market
Egy dög unalmas napon beütött a hír a bratyóknak: fekete piac lesz a városban. Nem volt egyszerű kiszedni a pontos koordinátákat, de végül meglett a helyszín meg az időpont, ahol megy majd az adok-veszek. A Gang nevében Von slide-olt le a helyszínre, bár a zsebében csak némi apró csörgött – gondolta, szétnéz, hátha akad valami okosság, ami kell a Hustlereknek.
Amikor megérkezett, konkrétan leszakadt a pofa, mert a cucc durvábban meg volt szervezve, mint egy állami ünnepség. Mindenki atomra felpakolva érkezett, ő meg ott állt a kőkemény 3 rugójával. Mivel nem kirakodóvásár volt, hanem pörögtek a tételek sorban, ki kellett várnia, amíg az ő szintje jön. Amikor bedobták a stukkereket a közösbe, Von egyből pattant is fel a székéből, hogy lefoglalja az egész stockot. Gyorsan kapcsolt, hogy a zsebe túl lapos az üzlethez, úgyhogy kellett egy gyors mentőöv. Dobott egy sürgős textet Sprite-nak, hogy pakoljon be némi elköltendő papírt és tépjen oda. A biztonságiak nem szaroztak: egy őr kísérte ki a hangár sarkába, mert csak ott lehetett nyomkodni a telót, szigorú megfigyelés alatt. Végül befutott a lé, Von kifizette a vasakat, és a Gang raktára ismét megtelt.

Mikor rászakadt a városra az éjszaka, Von érezte, hogy a hangárban lőtt cucc még édeskevés – a gyomra még több vasat és okosságot kívánt. Nem is tökölt sokat, elidult az ujjperce a képernyőn, nyomta a mobilt, mint az állat, pörgette a kontaktokat meg a titkos csatornákat. Nem telt bele sok idő, és bevillant egy zöld jelzés: talált egy arcot, aki okosba’ tudott passzolni még pár finomságot, amik „véletlenül” leestek a kamionról. Von nem egyedül ment a sötétbe; Cuff pattant be mellé, hogy fedezze a hátát ezen a veszélyes úton. Egy félreeső ponton fújtak össze a széllel az eladóval, ahol nem volt szem előtt a kék fény. A dolog simán ment, nem volt duma, csak a lé meg a motyó cserélt gazdát. A páros végül sikeresen nyélbe ütötte a dealt, és mentek is vissza a blockra.



Rájött, hogy amíg mások csak szórják a lét meg balhéznak, ő úgy sakkozik a bankókkal meg a kontaktokkal, mint egy profi. Nemcsak túlélte a fekete piac darálóját, de még az éjszaka közepén is kiizzasztott magának egy extra dealt. Ott és akkor tudatosult benne, hogy a Hustler-életforma nála nem csak duma, hanem ösztön.