Daquan Redd / BULLYING

[CruelCry]

Daquan Redd "Ox"

Született: 2004.7.23
Születési hely: Los Santos, Davis

​

Normális családban nőtt fel Los Santosban, de soha nem érdekelte a tanulás vagy a szabályok betartása. Már fiatalon agresszív volt, gyakran verekedett, és több diákot is bántalmazott az iskolában. A folyamatos balhék miatt végül kizárták.
A szülei ezek után megvontak tőle minden támogatást, mert úgy érezték, nem hajlandó változni. Daquan kénytelen volt munkát keresni, így az utca végén lévő hot-dogosnál kezdett dolgozni.
Egy nap Daquan hazafelé tartott a munkából, amikor az utcában összefutott pár bandataggal. Elvették a bringáját és a cigijét. Daq tudta, hogy ha most balhézni kezd, csak rosszabbul járna, ezért inkább nem szólt vissza.
A srácok tovább provokálták, majd végül VON kihívta egy „fade”-re. Daquan tudta, hogy nincs választása, inkább kiállt egy az egy ellen, minthogy többen essenek neki. A bunyó elkezdődött, de VON tapasztaltabb volt, és végül legyőzte.
A többiek végignézték a harcot, és Daquan kiállása elnyerte a tiszteletüket. Meghívták sörözni, visszaadták a cuccait, és barátságosan kezelték. Daq ekkor érezte először, hogy megtalálta a helyét, mert ezek az emberek ugyanúgy önfejűek, lobbanékonyak és irányíthatatlanok voltak, mint ő.

​

Mivel Daquan egyre ritkábban járt be dolgozni, végül onnan is kirúgták. Ezután még több időt töltött a bandával, akik egyre több balhéba és illegális ügybe húzták bele.

Daquan többször is bent éjszakázott az őrsön bántalmazás és erőszakos cselekmények miatt. Bár ezek az esetek csak tovább rontották a helyzetét, ő mégis úgy érezte, hogy ez az élet közelebb áll hozzá, mint a becsületes munka. Az utcán kezdett igazán otthonosan mozogni, még akkor is, ha ez folyamatos bajjal járt. Többször is belement boltrablásba, vagy éppen hatóság elleni erőszakot is követtek el.


Ox a lobbanékony

Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy Daquan mindenhová követte a bandát. Bárhová mentek, mindig talált magának valakit, akin levezethette a dühét. Ha bárki beszólni mert neki, nem fogta vissza magát. Még akkor sem, ha egy nő volt az.
Egy késő este Von behívta Daqot egy sikátorba. Meglökte, mintha bunyót akarna kezdeni, majd hirtelen egy narancssárga bandanát akasztott Daq nyakába. Ránézett, és ennyit mondott:
„Kiérdemelted. Mától Ox a neved.”
Daq rámarkolt a bandanára, és abban a pillanatban tudta, hogy innen már nincs visszaút...






Jellemzők:

Agressziv, gyorsharagú, lobbanékony, kötekedő. - (Nem számit neki, hogy nő vagy férfi, nem fogja tűrni a beszólásokat vagy hergeléseket)
Hűséges, odaadó. - (Banda és barátai iránt hűséget érez, bármije van azt csakis velük osztja meg)
​

 

[CruelCry]

Rácsok mögött

​

Egy éjjel Ox túlságosan felspannolta magát, és úgy döntött, hogy egyedül kirabol egy kisboltot. Felült a motorjára, és elindult. A bolt közelében azonban rendőrök pihentek, akik felfigyeltek a motor hangjára, a rendszám hiányára és arra, hogy Ox már maszkot viselt.


Azonnal üldözőbe vették. Pár perc múlva Ox megcsúszott a motorral és elesett. A rendőrök mentőt hívtak hozzá, majd az ellátás után bilincsben vitték el. A korábbi ügyei miatt nem azonnal az őrsre vitték, hanem egy félreeső helyre, ahol megpróbálták megtörni és bocsánatkérésre kényszeríteni egy korábbi társuk provokálása miatt.

Ox azonban nem hátrált meg. A forrófejűsége és az egója ott is előjött, és amikor lehetősége adódott, rátámadt az egyik rendőrre. Letartóztatták, bevitték az őrsre, és minden korábbi ügyét rásütötték.

​

Szabadon Los Santos utcáin


Ox pár év után szabadult a börtönből. Odabent még több tapasztalatot szerzett, és az egója csak tovább nőtt.


A szabadulása után Ox nem tért jó útra. A börtön sem változtatta meg, sőt, inkább megerősítette abban, hogy az utca az egyetlen hely, ahol számít valamit. A szabályok, a törvény és a tiszta élet nem érdekelték.


Visszatért a bandához, és újra ugyanazokkal az emberekkel vette körül magát. A narancssárga bandanát továbbra is büszkén viselte, mert számára ez nem csak egy kendő volt, hanem a hovatartozását és a múltját jelentette. Ox tudta, hogy ez az élet veszélyes, de nem is akart mást. Az utca volt az otthona, a banda pedig a családja.

​

 

[CruelCry]

Ködben járva


​

A bandában nem volt ritka, hogy pár arc teljesen rá volt csúszva a cuccokra. Ox eleinte csak röhögött rajtuk, nem érdekelte különösebben. De ahogy egyre többet lógott velük, egyre mélyebbre került ebbe a körbe. Esték a sarkon, sikátorokban, lepukkant lakásokban, ahol mindig volt valami, amitől „jobban pörgött” az élet.


Először csak kipróbálta, kíváncsiságból. Azt mondta magának, hogy ő kézben tartja, nem lesz belőle baj. De hamar rájött, hogy a cucc elnyomja azt a feszültséget és dühöt, ami mindig benne volt. Ox elkezdte keresni azt az érzést, amikor nem gondolkodik, csak megy előre, mint egy elszabadult pitbull.






Idővel már nem csak a bandáért volt ott, hanem a cucc miatt is. A napjai összefolytak, az éjszakák hosszabbak lettek, a balhék durvábbak. Egyre kevesebb dolog érdekelte, csak az utca, a banda, meg az, hogy mikor jön a következő kör. Az emberek látták rajta, hogy csúszik lefelé, de senki nem szólt neki. Ebben a közegben ez senkit nem lepett meg.



Ox tudta, hogy ez az út nem vezet sehova, de nem is akart megállni. A cucc, a narancssárga bandana és az Ox név együtt adták azt az életet, amiben valakinek érezte magát. Az utcán nem kérdezték, mi lesz holnap. Csak az számított, ki bírja tovább, és ki törik meg előbb.