Üzenetek:7
Damien Ravenhill
Személyes információk :
Személyleírás:
Tulajdonságok:
- Rendben Damien. Akkor esetleg mesélne nekem esetleg a teste eredeti tulajáról nekem ?
- Mármint Blazeről ?! Hát ha nagyon szeretné doki én mesélhetek róla . *nagyokat sóhajt és lehatja a fejét és elkezd maga elé bámulni .
Eközben rágyújt egy cigarettára *. Nos akkor kezdjük a mesénknek az elejét:
-Szóval sikeresen még is csak elkapták Blaze ! Szólalt meg egy mély férfihang a reflektorok mögül.
-Mit szólna inkább, ha kikapcsolná inkább ezeket a fényeket?! Vagy netán túlsok nyomozós filmet nézett kiskorában? A következő másodpercen még jobban érezte a fények zavaró hatását.
-Remélem már igy kellemesebb lesz! A távolból léptek halk ritmusos zaja töri meg a csendet.
-Igen elkaptak nagy kunszt. Tudják ki és mi vagyok. Illetve azt is tudják ki a rokonom. A távolból érkező léptek egyre jobban közelednek a szoba felé.
-Igen pontosan tudjuk, hogy kinek a rokona is vagy pontosan. *Szék láb csikorgása hallható majd egy bele huppanás a székbe.*
- Ezért is szomorú, hogy a főügyész asszonynak az unokája vagy. Parancsolj kikapcsolom a fényeket is.
-Köszönöm látja mind a kettőnknek jobb. A fények most már, hogy nem világítják ki a szememet. Ez az a pont, ami nagyon meg ragadót az életemben. Ezután változott meg minden. Kis taknyos voltam nagy szájjal megáldva.
Az előttem ülő férfi olyan negyven év körüli lehetett. Tipikus seriff nagy harcsabajusszal cigivel a szájában pöfékel és csak néz a nagy bamba borjú szemeivel hátha mondok valamit, amivel okot adhatok neki arra, hogy csinálhasson velem valamit. Ám legyen veszteni valóm úgy sincs.
-Értem. Pontosan mennyibe is került a fent említett motor? A mondat közben elkezd kutakodni a táskájában majd előhúzott egy borítékot és letette az asztal közepére. Szerintem ez fedezi a motor árát és a maguk idejét is nem, de seriff uram?! A seriff feltápászkodik annyira, hogy elhúzza a borítékot és eltegye a kabátjába.
-Szerintem elég lesz.
-Helyes! Szólalt meg a hölgy. Akkor már csak szeretnénk elvinni azt, ami a miénk, ha már kifizettem. Néz az unokájára és egyúttal fel is áll a székből. Végeztünk mehetünk szólt határozottan és megindult az ajtó felé. Én is feláltam és kullogtam mögötte. Igy utólag vissza gondolva akkor azt éreztem, hogy háh én nyertem és meg úsztam, de igy bele gondolva ott volt az első nagy bukásom.
-Valami környezeti zajokra emlékszem. Tipikus kis városi seriff épület. Csörgő telefonok amiben olyan beszélgetések folynak le , hogy: Jaj Cirmike fen ragad a fán , vagy Carl a helyi csöves már megint bepiált és megint verekszik. Vagy a kedvencem Joe bácsi farmjáról megint lopják a díjnyertes paradicsomjait. Régi szép emlékek.
-Blaze folytatnád? Mert senkit sem érdekel Joe bácsi szottyot paradicsomjai!
-Ott tartottunk, hogy kullogtam kifelé az őrsről előttem nagyanyám társaságában. *Közben azt figyeltem, hogy furcsán szorongatja táskáját.* Végül kimentünk az ajtón elfordultunk jobbra a parkoló irányába. Mögöttem Mr. Rozmár magyarázott, hogy a parkolóban van a lopott motor és akkor távozhatunk vele. Egy öreg leharcolt Harley Nightster volt az áldozatom. Gyerek korom óta egy ilyen motor volt az álmom, de hát most már az enyém. Ezek a gondolatok voltak a fejemben akkor.
Gondolataimat a rekedtes női hang zavarták meg.
-Akkor köszönöm a segítséget biztos úr mi akkor távoznánk is az ön engedélyével persze.
-Menjenek isten hírével. Szólalt meg Mr. Rozmár és közben végig engem figyelt, végül nekem célzottan annyit még oda böffentett, hogy azért figyelni foglak azért kölyök. Biccentettem és felültem a motorra. Abban a másodpercben nagyanyám oda hajolt hozzám és közölte, hogy a tőlünk öt percre lévő Dinner nevezetű helyen találkozunk egy percen belül. Nem nagyon mertem akkor neki ellen szegülni igy csak bólintottam és egy "értettemet" tudtam kinyögni magamból. Berúgtam a motort és gázt adtam neki és elindultam kifelé az étterem irányába. Belepillantottam a bal vissza pillantóba és egy kézfogást láttam csak. Nem is nagyon törődtem vele hiszen szabad voltam enyém a motor is, mi kellhet még?! Éreztem a szabadság illatát a levegőben. Lassacskán megérkeztem a Dinnerhez is. A parkolóban kitámasztottam a motoromat és az ülésben maradva rágyújtottam egy cigire. Lassan szívogattam élveztem a napsütést és élveztem azt az érzést, hogy itt van alattam a gyerekkori álmom. Valahol a távolban meg láttam nagyanyám fekete Mercedesét. Most kezdődik a fekete leves gondoltam magamban. Beállt velem szembe a parkolóba majd kiszállt a kocsiból. Közeledett felém. Majd megállt velem szemben. Nem nagyon mertem a szemébe nézni valahogy éreztem, hogy most nagy a baj.
Eltelt egy párperces kínos csend végül ő kezdett el beszélni.
-Nem akarom azt mondani, hogy csalódtam benned mert ezen már rég túl vagyunk. Inkább azt mondom neked, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy kihúztalak a slamasztikából!
A hangjától még mindig félek és a hideg ráz tőle. Gondoltam akkor magamban. Perifériából láttam, hogy matat valamit a táskájában.
-Figyelj ide most rám kérlek. Nem viccelek most veled. Itt van két boríték. Az egyik egy levél ezt olvasd el kérlek. *Minimálisan felnézek meg pillantom a felém nyújtott levelet.*
Beteszem a cigimet a számba és veszek egy nagy levegőt majd a füstöt elkezdem eregetni az orromon. Közben felnyitom a levet. A címzett én vagyok apámtól jött a levél miszerint hiányzok neki és szeretné, hogy hozzá költözzek a nagyvárosba.
- És én most ezzel pontosan mit is kezdjek? Nézek furán nagyanyámra. Kit érdekel, hogy ez a tahó mit is akar!
- Annyi itt a lényeg! itt nincs választási lehetőséged. Elfogod most hagyni Oregont. Úgy is jó messzire kell menned igy lesz időd gondolkodni. Az elmúlt időben tett dolgaidról. Kezdjél egy új életet úgy, hogy végre vállalod a fellelőséget a tetteidért. Ez pedig egy kis segítség. *Felém nyújt egy újabb borítékot.*
-Ebben némi készpénz van, ami kitart addig ameddig kitart. Szóval én csak ennyit akartam közölni. Neked van még valami mondandód esetleg?
-Felfogtam.
-Nagyon helyes akkor én visszamentem az irodába folytatom a dolgaimat neked jó utat úgy érzem most már mindened meg van ahhoz, hogy új életet tudjál kezdeni. Ezzel sarkon fordult és elkezdett vissza sétálni a kocsija felé. Végig néztem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt a parkolóból.
Ott maradtam egyedül.
Tökéletes családom van mit ne mondjak. Anyám jobban szerette a saját testét és a férfiak társaságát ezért apámra ráhagyott, aki meg évekkel ezelőtt összejött valami lotyóval, aki közölte, hogy nem akar gyereket maga körül ezért Oregonban a nagymamámhoz deportáltak, most meg ez. Ezek után persze visszamegyek apámhoz, aki valószínűleg az öreglánynak a pénzére utazik, ami meg nálam van. Én meg nem most jöttem le a falvédőről.
Itt vagyok az utcán félvérként mivel anyám olasz, ezért is szereti jobban a kolbászt, mint mást. Apám részéröl sem kaptam áldást hisz fekete. -Hát akkor, hogy is állunk pontosan?
-Nem állunk sehogy mert ülünk te nagyon okos.
-Oké ez eddig tiszta sor.
-Van a segged alatt egy motor, egy adag pénz a kezedben. Ott az országút légy, ami eddig is akartál lenni egy nomád motoros! Jutunk ahová jutunk történik, ami történik.
-Legyen igy.
Kivettem a számból a ciginek nem nevezhető dolgot és elpöccintettem és útnak indultam.
Merre vezet az utam még nem tudom pontosan , de abban biztos vagyok , hogy nem lesz egyszerű.
*Folytatás következik , szerkesztés alatt áll *
- - A páciens neve : Damien Ravenhill
- - Születési dátum : 1990. 05. 08 született a test.
- Az irányitó tudat megjelenése 2018 . 08. 08 történt
- - Életkora : A test harminc három . Az irányitó tudat ismeretlen .
Személyleírás:
- - Etnikumi hovatartozás : Afroamerikai, Latino keverék
- - Magasság 178 cm .
- - Testalkat : Sportos
- - Test tömeg : 89 kg
- - Világos kék szem.
- - Ápolt rövidre vágott arc szőrzet.
- - Hajstílus: Az aktuális divatot követi vagy raszta hajat hord .
Tulajdonságok:
Központi személyiség. Ebből kifolyólag szeret szerepelni , nem fél nagy tömeg elött hallatni a hangját . Manipulatív képességekkel rendelkezik. Saját bevallása szerit nyugodtt és türelmesnek tartja önmagát.
Magas óvó védő ösztönnel rendelkezik. Bizonyos szituációban nehezen fejezi ki az érzelmeit .
- Rendben Damien. Akkor esetleg mesélne nekem esetleg a teste eredeti tulajáról nekem ?
- Mármint Blazeről ?! Hát ha nagyon szeretné doki én mesélhetek róla . *nagyokat sóhajt és lehatja a fejét és elkezd maga elé bámulni .
Eközben rágyújt egy cigarettára *. Nos akkor kezdjük a mesénknek az elejét:
-Szóval sikeresen még is csak elkapták Blaze ! Szólalt meg egy mély férfihang a reflektorok mögül.
-Mit szólna inkább, ha kikapcsolná inkább ezeket a fényeket?! Vagy netán túlsok nyomozós filmet nézett kiskorában? A következő másodpercen még jobban érezte a fények zavaró hatását.
-Remélem már igy kellemesebb lesz! A távolból léptek halk ritmusos zaja töri meg a csendet.
-Igen elkaptak nagy kunszt. Tudják ki és mi vagyok. Illetve azt is tudják ki a rokonom. A távolból érkező léptek egyre jobban közelednek a szoba felé.
-Igen pontosan tudjuk, hogy kinek a rokona is vagy pontosan. *Szék láb csikorgása hallható majd egy bele huppanás a székbe.*
- Ezért is szomorú, hogy a főügyész asszonynak az unokája vagy. Parancsolj kikapcsolom a fényeket is.
-Köszönöm látja mind a kettőnknek jobb. A fények most már, hogy nem világítják ki a szememet. Ez az a pont, ami nagyon meg ragadót az életemben. Ezután változott meg minden. Kis taknyos voltam nagy szájjal megáldva.
Az előttem ülő férfi olyan negyven év körüli lehetett. Tipikus seriff nagy harcsabajusszal cigivel a szájában pöfékel és csak néz a nagy bamba borjú szemeivel hátha mondok valamit, amivel okot adhatok neki arra, hogy csinálhasson velem valamit. Ám legyen veszteni valóm úgy sincs.
- Rozmárkám! Ha már úgy bagózik nekem is lökhetne már egy szálat! Erre a mondatra a Seriff felpattant és határozott léptekkel megindult Blaze felé. A keze az égbe emelkedett és becélozta a vele szemben ülő fiú arcát. Egy hangos krákogás és egy ajtó csapódás vegyülete zavarta meg a szobában történő eseményeket. A Seriff meg merevedett majd ökölbe szorította a kezét, és visszafordult a széke felé és lehuppant.
-Szia mami! Szólalt meg kaján vigyorral és élcelődő hangsúllyal. Az ajtóban egy bubi stílusú rövid szőke hajú százötven öt centiméter magas nő állt kosztümben kis táskával a vállán és jég hideg tekintettel az arcán.
-Szóval pontosan mi is zajlik itt?! A mai igazságszolgáltatás abból áll, hogy szükségeltetik a testi fenyítés uram?!
-Nos hölgyem.
-Nem fejeztem be a mondandómat majd szóhoz engedem jutni akkor és ott, amikor a szituáció megkívánja megértette?!
Kínos csend a szobában.
-Köszönöm szóval ott tartottam, hogy nagyon remélem, hogy nem az történt volna, amit esetlegesen látni véltem. Az eddigi kioktató hangvétel csillapodni látszik. Lassan egy teljesen normális stílusban folyik a beszélgetés.
-Te meg ott a székben ne vigyorogjál, mint a tejbetök. Jó nagy kalamajkában vagy és ezért még külön számolunk!
Az öreg asszony elkezdett beljebb sétálni a szobába és célba vette az unokája mellett lévő széket. Kopogós cipője zavarta meg a csendet a szobában majd leült.
-Akkor pontosan azért is vagyunk itt mert? A hölgy kérdő tekintettel nézett a seriffre jelezve, hogy most már beszélhet.
-Azért vagyunk itt mert az unokája eltulajdonított egy használt motor kereskedésböl egy motort és elmenekült. Mi pedig elkaptuk és behoztuk.
-Szia mami! Szólalt meg kaján vigyorral és élcelődő hangsúllyal. Az ajtóban egy bubi stílusú rövid szőke hajú százötven öt centiméter magas nő állt kosztümben kis táskával a vállán és jég hideg tekintettel az arcán.
-Szóval pontosan mi is zajlik itt?! A mai igazságszolgáltatás abból áll, hogy szükségeltetik a testi fenyítés uram?!
-Nos hölgyem.
-Nem fejeztem be a mondandómat majd szóhoz engedem jutni akkor és ott, amikor a szituáció megkívánja megértette?!
Kínos csend a szobában.
-Köszönöm szóval ott tartottam, hogy nagyon remélem, hogy nem az történt volna, amit esetlegesen látni véltem. Az eddigi kioktató hangvétel csillapodni látszik. Lassan egy teljesen normális stílusban folyik a beszélgetés.
-Te meg ott a székben ne vigyorogjál, mint a tejbetök. Jó nagy kalamajkában vagy és ezért még külön számolunk!
Az öreg asszony elkezdett beljebb sétálni a szobába és célba vette az unokája mellett lévő széket. Kopogós cipője zavarta meg a csendet a szobában majd leült.
-Akkor pontosan azért is vagyunk itt mert? A hölgy kérdő tekintettel nézett a seriffre jelezve, hogy most már beszélhet.
-Azért vagyunk itt mert az unokája eltulajdonított egy használt motor kereskedésböl egy motort és elmenekült. Mi pedig elkaptuk és behoztuk.
-Értem. Pontosan mennyibe is került a fent említett motor? A mondat közben elkezd kutakodni a táskájában majd előhúzott egy borítékot és letette az asztal közepére. Szerintem ez fedezi a motor árát és a maguk idejét is nem, de seriff uram?! A seriff feltápászkodik annyira, hogy elhúzza a borítékot és eltegye a kabátjába.
-Szerintem elég lesz.
-Helyes! Szólalt meg a hölgy. Akkor már csak szeretnénk elvinni azt, ami a miénk, ha már kifizettem. Néz az unokájára és egyúttal fel is áll a székből. Végeztünk mehetünk szólt határozottan és megindult az ajtó felé. Én is feláltam és kullogtam mögötte. Igy utólag vissza gondolva akkor azt éreztem, hogy háh én nyertem és meg úsztam, de igy bele gondolva ott volt az első nagy bukásom.
-Valami környezeti zajokra emlékszem. Tipikus kis városi seriff épület. Csörgő telefonok amiben olyan beszélgetések folynak le , hogy: Jaj Cirmike fen ragad a fán , vagy Carl a helyi csöves már megint bepiált és megint verekszik. Vagy a kedvencem Joe bácsi farmjáról megint lopják a díjnyertes paradicsomjait. Régi szép emlékek.
-Blaze folytatnád? Mert senkit sem érdekel Joe bácsi szottyot paradicsomjai!
-Ott tartottunk, hogy kullogtam kifelé az őrsről előttem nagyanyám társaságában. *Közben azt figyeltem, hogy furcsán szorongatja táskáját.* Végül kimentünk az ajtón elfordultunk jobbra a parkoló irányába. Mögöttem Mr. Rozmár magyarázott, hogy a parkolóban van a lopott motor és akkor távozhatunk vele. Egy öreg leharcolt Harley Nightster volt az áldozatom. Gyerek korom óta egy ilyen motor volt az álmom, de hát most már az enyém. Ezek a gondolatok voltak a fejemben akkor.
Gondolataimat a rekedtes női hang zavarták meg.
-Akkor köszönöm a segítséget biztos úr mi akkor távoznánk is az ön engedélyével persze.
-Menjenek isten hírével. Szólalt meg Mr. Rozmár és közben végig engem figyelt, végül nekem célzottan annyit még oda böffentett, hogy azért figyelni foglak azért kölyök. Biccentettem és felültem a motorra. Abban a másodpercben nagyanyám oda hajolt hozzám és közölte, hogy a tőlünk öt percre lévő Dinner nevezetű helyen találkozunk egy percen belül. Nem nagyon mertem akkor neki ellen szegülni igy csak bólintottam és egy "értettemet" tudtam kinyögni magamból. Berúgtam a motort és gázt adtam neki és elindultam kifelé az étterem irányába. Belepillantottam a bal vissza pillantóba és egy kézfogást láttam csak. Nem is nagyon törődtem vele hiszen szabad voltam enyém a motor is, mi kellhet még?! Éreztem a szabadság illatát a levegőben. Lassacskán megérkeztem a Dinnerhez is. A parkolóban kitámasztottam a motoromat és az ülésben maradva rágyújtottam egy cigire. Lassan szívogattam élveztem a napsütést és élveztem azt az érzést, hogy itt van alattam a gyerekkori álmom. Valahol a távolban meg láttam nagyanyám fekete Mercedesét. Most kezdődik a fekete leves gondoltam magamban. Beállt velem szembe a parkolóba majd kiszállt a kocsiból. Közeledett felém. Majd megállt velem szemben. Nem nagyon mertem a szemébe nézni valahogy éreztem, hogy most nagy a baj.
Eltelt egy párperces kínos csend végül ő kezdett el beszélni.
-Nem akarom azt mondani, hogy csalódtam benned mert ezen már rég túl vagyunk. Inkább azt mondom neked, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy kihúztalak a slamasztikából!
A hangjától még mindig félek és a hideg ráz tőle. Gondoltam akkor magamban. Perifériából láttam, hogy matat valamit a táskájában.
-Figyelj ide most rám kérlek. Nem viccelek most veled. Itt van két boríték. Az egyik egy levél ezt olvasd el kérlek. *Minimálisan felnézek meg pillantom a felém nyújtott levelet.*
Beteszem a cigimet a számba és veszek egy nagy levegőt majd a füstöt elkezdem eregetni az orromon. Közben felnyitom a levet. A címzett én vagyok apámtól jött a levél miszerint hiányzok neki és szeretné, hogy hozzá költözzek a nagyvárosba.
- És én most ezzel pontosan mit is kezdjek? Nézek furán nagyanyámra. Kit érdekel, hogy ez a tahó mit is akar!
- Annyi itt a lényeg! itt nincs választási lehetőséged. Elfogod most hagyni Oregont. Úgy is jó messzire kell menned igy lesz időd gondolkodni. Az elmúlt időben tett dolgaidról. Kezdjél egy új életet úgy, hogy végre vállalod a fellelőséget a tetteidért. Ez pedig egy kis segítség. *Felém nyújt egy újabb borítékot.*
-Ebben némi készpénz van, ami kitart addig ameddig kitart. Szóval én csak ennyit akartam közölni. Neked van még valami mondandód esetleg?
-Felfogtam.
-Nagyon helyes akkor én visszamentem az irodába folytatom a dolgaimat neked jó utat úgy érzem most már mindened meg van ahhoz, hogy új életet tudjál kezdeni. Ezzel sarkon fordult és elkezdett vissza sétálni a kocsija felé. Végig néztem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt a parkolóból.
Ott maradtam egyedül.
Tökéletes családom van mit ne mondjak. Anyám jobban szerette a saját testét és a férfiak társaságát ezért apámra ráhagyott, aki meg évekkel ezelőtt összejött valami lotyóval, aki közölte, hogy nem akar gyereket maga körül ezért Oregonban a nagymamámhoz deportáltak, most meg ez. Ezek után persze visszamegyek apámhoz, aki valószínűleg az öreglánynak a pénzére utazik, ami meg nálam van. Én meg nem most jöttem le a falvédőről.
Itt vagyok az utcán félvérként mivel anyám olasz, ezért is szereti jobban a kolbászt, mint mást. Apám részéröl sem kaptam áldást hisz fekete. -Hát akkor, hogy is állunk pontosan?
-Nem állunk sehogy mert ülünk te nagyon okos.
-Oké ez eddig tiszta sor.
-Van a segged alatt egy motor, egy adag pénz a kezedben. Ott az országút légy, ami eddig is akartál lenni egy nomád motoros! Jutunk ahová jutunk történik, ami történik.
-Legyen igy.
Kivettem a számból a ciginek nem nevezhető dolgot és elpöccintettem és útnak indultam.
Merre vezet az utam még nem tudom pontosan , de abban biztos vagyok , hogy nem lesz egyszerű.
*Folytatás következik , szerkesztés alatt áll *
Mellékletek
Utoljára szerkesztve: