Damien Ravenhill - Épp annyira vagyunk bűnösök, mint amennyire bűnösek a titkaink .

[Ryf9]

Személyes információk :

• - A páciens neve : Damien Ravenhill
• - Születési dátum : 1990. 05. 08 született a test.
• Az irányitó tudat megjelenése 2018 . 08. 08 történt
• - Életkora : A test harminc három . Az irányitó tudat ismeretlen .

Személyleírás:

• - Etnikumi hovatartozás : Afroamerikai, Latino keverék
• - Magasság 178 cm .
• - Testalkat : Sportos
• - Test tömeg : 89 kg
• - Világos kék szem.
• - Ápolt rövidre vágott arc szőrzet.
• - Hajstílus: Az aktuális divatot követi vagy raszta hajat hord .

Tulajdonságok:

Központi személyiség. Ebből kifolyólag szeret szerepelni , nem fél nagy tömeg elött hallatni a hangját . Manipulatív képességekkel rendelkezik. Saját bevallása szerit nyugodtt és türelmesnek tartja önmagát.​

Magas óvó védő ösztönnel rendelkezik. Bizonyos szituációban nehezen fejezi ki az érzelmeit .​

- Rendben Damien. Akkor esetleg mesélne nekem esetleg a teste eredeti tulajáról nekem ?
- Mármint Blazeről ?! Hát ha nagyon szeretné doki én mesélhetek róla . *nagyokat sóhajt és lehatja a fejét és elkezd maga elé bámulni .
Eközben rágyújt egy cigarettára *. Nos akkor kezdjük a mesénknek az elejét:

-Szóval sikeresen még is csak elkapták Blaze ! Szólalt meg egy mély férfihang a reflektorok mögül.
-Mit szólna inkább, ha kikapcsolná inkább ezeket a fényeket?! Vagy netán túlsok nyomozós filmet nézett kiskorában? A következő másodpercen még jobban érezte a fények zavaró hatását.
-Remélem már igy kellemesebb lesz! A távolból léptek halk ritmusos zaja töri meg a csendet.
-Igen elkaptak nagy kunszt. Tudják ki és mi vagyok. Illetve azt is tudják ki a rokonom. A távolból érkező léptek egyre jobban közelednek a szoba felé.
-Igen pontosan tudjuk, hogy kinek a rokona is vagy pontosan. *Szék láb csikorgása hallható majd egy bele huppanás a székbe.*
- Ezért is szomorú, hogy a főügyész asszonynak az unokája vagy. Parancsolj kikapcsolom a fényeket is.
-Köszönöm látja mind a kettőnknek jobb. A fények most már, hogy nem világítják ki a szememet. Ez az a pont, ami nagyon meg ragadót az életemben. Ezután változott meg minden. Kis taknyos voltam nagy szájjal megáldva.
Az előttem ülő férfi olyan negyven év körüli lehetett. Tipikus seriff nagy harcsabajusszal cigivel a szájában pöfékel és csak néz a nagy bamba borjú szemeivel hátha mondok valamit, amivel okot adhatok neki arra, hogy csinálhasson velem valamit. Ám legyen veszteni valóm úgy sincs.

- Rozmárkám! Ha már úgy bagózik nekem is lökhetne már egy szálat! Erre a mondatra a Seriff felpattant és határozott léptekkel megindult Blaze felé. A keze az égbe emelkedett és becélozta a vele szemben ülő fiú arcát. Egy hangos krákogás és egy ajtó csapódás vegyülete zavarta meg a szobában történő eseményeket. A Seriff meg merevedett majd ökölbe szorította a kezét, és visszafordult a széke felé és lehuppant.
-Szia mami! Szólalt meg kaján vigyorral és élcelődő hangsúllyal. Az ajtóban egy bubi stílusú rövid szőke hajú százötven öt centiméter magas nő állt kosztümben kis táskával a vállán és jég hideg tekintettel az arcán.
-Szóval pontosan mi is zajlik itt?! A mai igazságszolgáltatás abból áll, hogy szükségeltetik a testi fenyítés uram?!
-Nos hölgyem.
-Nem fejeztem be a mondandómat majd szóhoz engedem jutni akkor és ott, amikor a szituáció megkívánja megértette?!
Kínos csend a szobában.
-Köszönöm szóval ott tartottam, hogy nagyon remélem, hogy nem az történt volna, amit esetlegesen látni véltem. Az eddigi kioktató hangvétel csillapodni látszik. Lassan egy teljesen normális stílusban folyik a beszélgetés.
-Te meg ott a székben ne vigyorogjál, mint a tejbetök. Jó nagy kalamajkában vagy és ezért még külön számolunk!
Az öreg asszony elkezdett beljebb sétálni a szobába és célba vette az unokája mellett lévő széket. Kopogós cipője zavarta meg a csendet a szobában majd leült.
-Akkor pontosan azért is vagyunk itt mert? A hölgy kérdő tekintettel nézett a seriffre jelezve, hogy most már beszélhet.
-Azért vagyunk itt mert az unokája eltulajdonított egy használt motor kereskedésböl egy motort és elmenekült. Mi pedig elkaptuk és behoztuk.​

-Értem. Pontosan mennyibe is került a fent említett motor? A mondat közben elkezd kutakodni a táskájában majd előhúzott egy borítékot és letette az asztal közepére. Szerintem ez fedezi a motor árát és a maguk idejét is nem, de seriff uram?! A seriff feltápászkodik annyira, hogy elhúzza a borítékot és eltegye a kabátjába.
-Szerintem elég lesz.
-Helyes! Szólalt meg a hölgy. Akkor már csak szeretnénk elvinni azt, ami a miénk, ha már kifizettem. Néz az unokájára és egyúttal fel is áll a székből. Végeztünk mehetünk szólt határozottan és megindult az ajtó felé. Én is feláltam és kullogtam mögötte. Igy utólag vissza gondolva akkor azt éreztem, hogy háh én nyertem és meg úsztam, de igy bele gondolva ott volt az első nagy bukásom.
-Valami környezeti zajokra emlékszem. Tipikus kis városi seriff épület. Csörgő telefonok amiben olyan beszélgetések folynak le , hogy: Jaj Cirmike fen ragad a fán , vagy Carl a helyi csöves már megint bepiált és megint verekszik. Vagy a kedvencem Joe bácsi farmjáról megint lopják a díjnyertes paradicsomjait. Régi szép emlékek.
-Blaze folytatnád? Mert senkit sem érdekel Joe bácsi szottyot paradicsomjai!
-Ott tartottunk, hogy kullogtam kifelé az őrsről előttem nagyanyám társaságában. *Közben azt figyeltem, hogy furcsán szorongatja táskáját.* Végül kimentünk az ajtón elfordultunk jobbra a parkoló irányába. Mögöttem Mr. Rozmár magyarázott, hogy a parkolóban van a lopott motor és akkor távozhatunk vele. Egy öreg leharcolt Harley Nightster volt az áldozatom. Gyerek korom óta egy ilyen motor volt az álmom, de hát most már az enyém. Ezek a gondolatok voltak a fejemben akkor.

Gondolataimat a rekedtes női hang zavarták meg.
-Akkor köszönöm a segítséget biztos úr mi akkor távoznánk is az ön engedélyével persze.
-Menjenek isten hírével. Szólalt meg Mr. Rozmár és közben végig engem figyelt, végül nekem célzottan annyit még oda böffentett, hogy azért figyelni foglak azért kölyök. Biccentettem és felültem a motorra. Abban a másodpercben nagyanyám oda hajolt hozzám és közölte, hogy a tőlünk öt percre lévő Dinner nevezetű helyen találkozunk egy percen belül. Nem nagyon mertem akkor neki ellen szegülni igy csak bólintottam és egy "értettemet" tudtam kinyögni magamból. Berúgtam a motort és gázt adtam neki és elindultam kifelé az étterem irányába. Belepillantottam a bal vissza pillantóba és egy kézfogást láttam csak. Nem is nagyon törődtem vele hiszen szabad voltam enyém a motor is, mi kellhet még?! Éreztem a szabadság illatát a levegőben. Lassacskán megérkeztem a Dinnerhez is. A parkolóban kitámasztottam a motoromat és az ülésben maradva rágyújtottam egy cigire. Lassan szívogattam élveztem a napsütést és élveztem azt az érzést, hogy itt van alattam a gyerekkori álmom. Valahol a távolban meg láttam nagyanyám fekete Mercedesét. Most kezdődik a fekete leves gondoltam magamban. Beállt velem szembe a parkolóba majd kiszállt a kocsiból. Közeledett felém. Majd megállt velem szemben. Nem nagyon mertem a szemébe nézni valahogy éreztem, hogy most nagy a baj.

Eltelt egy párperces kínos csend végül ő kezdett el beszélni.
-Nem akarom azt mondani, hogy csalódtam benned mert ezen már rég túl vagyunk. Inkább azt mondom neked, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy kihúztalak a slamasztikából!
A hangjától még mindig félek és a hideg ráz tőle. Gondoltam akkor magamban. Perifériából láttam, hogy matat valamit a táskájában.
-Figyelj ide most rám kérlek. Nem viccelek most veled. Itt van két boríték. Az egyik egy levél ezt olvasd el kérlek. *Minimálisan felnézek meg pillantom a felém nyújtott levelet.*
Beteszem a cigimet a számba és veszek egy nagy levegőt majd a füstöt elkezdem eregetni az orromon. Közben felnyitom a levet. A címzett én vagyok apámtól jött a levél miszerint hiányzok neki és szeretné, hogy hozzá költözzek a nagyvárosba.
- És én most ezzel pontosan mit is kezdjek? Nézek furán nagyanyámra. Kit érdekel, hogy ez a tahó mit is akar!
- Annyi itt a lényeg! itt nincs választási lehetőséged. Elfogod most hagyni Oregont. Úgy is jó messzire kell menned igy lesz időd gondolkodni. Az elmúlt időben tett dolgaidról. Kezdjél egy új életet úgy, hogy végre vállalod a fellelőséget a tetteidért. Ez pedig egy kis segítség. *Felém nyújt egy újabb borítékot.*
-Ebben némi készpénz van, ami kitart addig ameddig kitart. Szóval én csak ennyit akartam közölni. Neked van még valami mondandód esetleg?
-Felfogtam.

-Nagyon helyes akkor én visszamentem az irodába folytatom a dolgaimat neked jó utat úgy érzem most már mindened meg van ahhoz, hogy új életet tudjál kezdeni. Ezzel sarkon fordult és elkezdett vissza sétálni a kocsija felé. Végig néztem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt a parkolóból.
Ott maradtam egyedül.
Tökéletes családom van mit ne mondjak. Anyám jobban szerette a saját testét és a férfiak társaságát ezért apámra ráhagyott, aki meg évekkel ezelőtt összejött valami lotyóval, aki közölte, hogy nem akar gyereket maga körül ezért Oregonban a nagymamámhoz deportáltak, most meg ez. Ezek után persze visszamegyek apámhoz, aki valószínűleg az öreglánynak a pénzére utazik, ami meg nálam van. Én meg nem most jöttem le a falvédőről.
Itt vagyok az utcán félvérként mivel anyám olasz, ezért is szereti jobban a kolbászt, mint mást. Apám részéröl sem kaptam áldást hisz fekete. -Hát akkor, hogy is állunk pontosan?
-Nem állunk sehogy mert ülünk te nagyon okos.
-Oké ez eddig tiszta sor.
-Van a segged alatt egy motor, egy adag pénz a kezedben. Ott az országút légy, ami eddig is akartál lenni egy nomád motoros! Jutunk ahová jutunk történik, ami történik.
-Legyen igy.
Kivettem a számból a ciginek nem nevezhető dolgot és elpöccintettem és útnak indultam.
Merre vezet az utam még nem tudom pontosan , de abban biztos vagyok , hogy nem lesz egyszerű.

*Folytatás következik , szerkesztés alatt áll *

 

[Ryf9]

-Nos kedves Damien, ez után mi történt? - Szólal meg érdeklődve.

- Innen Blaze története még számomra is zavaros. Amire én is emlékszem az nagyából annyi, hogy az első nagy városig eljutott. Ott valami lepukkant kifőzdében talált valami mosogatói állást és kibérelt valami kis lukat, ahol meg tudta magát húzni. Nem tudom pontosan meddig maradt ott. - Közben folyamatosan az égő cigarettájának a végét nézi. Néha az előtte lévő kávésbögrét felemeli és bele kortyolgat.

- Akkor mi az, amire emlékszik pontosan, vagy részletesen tudna nekem mesélni? - Kicsit erősebb hangvételre vált a pszichológus.

- Kedves uram - szólal meg jéghideg stílusban Damien. - Szerintem nem nagyon sietünk sehova ráadásképpen én innen úgy sem megyek már sehova sem. - Rápillant szürkés kék szemeivel az orvosra. Látszik rajta, hogy már nincs veszíteni valója. - Ám legyen akkor térjünk a lényegre, ha már ennyire kíváncsi az úr! Szóval és sóval történt ez is meg az is - egy újabb korty kávé szakítja meg a monológot. - Ellopták Blaze motorját valami gettó patkányok, itt kezdődött a sötét korszak. Mivel drága „barátom” nem kicsit forró fejű ezért ő úgy gondolta, hogy visszaszerzi a jogos tulajdonát. A nagyon okos bement a méh kaptár kellős közepébe és elkezdett kérdezősködni. - Damien arcán meg jelenik egy félmosoly majd rámutat a jobb arc csontjára, ahol egy alig látható beforrott heg található. - Ezt ott szerezte a nagyon okos. Valamilyen csoda folytán nem ölték meg csak helyben hagyták keményen. Így utólag olyan volt mintha valami ZS kategóriás boksz filmet néztem volna. Valami ottani nagy kutyának szimpatikus lett a gyerek. Bevették a bandába. Ott kezdett el drogokat árulni. Mivel mindenki a ranglétra legalján kezdi az életét akárhogy is nézzük, nos a gettóban sem működik ez másképpen.

- Szóval egy motoros lelkületű emberből egy pitiáner kis drog futár lett?

- Nos Dokikám igen. Ez az ember mindig is csak tartozni akart valahova és mivel ahogy maga is látja nem fehér a bőrünk így még be is illet ebbe a környezetbe.

- És pontosan hogyan jött a képbe az az ember, aki miatt felkoncolt két rendőrt minden szívfájdalom nélkül? - Damien arca most először fejezett ki valós érzelmeket. Sugárzott belőle a düh és a gyűlölet. A pszichológus tekintetet felcsillant és kezében lévő jegyzet füzetében elkezdett serényen jegyzetelni.

- Mármint Snow?! - Hangja higgadt maradt, viszont az arca a valódi érzelmeit tükrözték. Arckifejezése hírtelen egy erőltetett mosolyba fordult át.
- Nos a történetünk itt veszi fel a fonalat vele kapcsolatban. Meg bízták Blaze-t, hogy motorosnak kellene egy nagy mennyiségű kokaint leszállítani, és mivel ő motorral érkezett így ő volt a legkézenfekvőbb. Számára ez volt a beavatási ceremónia, ha sikeres felveszik teljeskörű tagnak, ha nem…Nos azt szerintem felesleges is részletezni. Elérkezett az a bizonyos átadási nap. Egy elhagyatott pajtában zajlott le a csere a város szélén. Maga is csapdára gyanakszik?! - A doki vele szemben finoman elkezdett bólogatni. - Nos én is arra gyanakodtam, és igazam is lett. Tekintetén látszik, hogy ismét átéli azt, amit mesél, mintha nem is a valóságban lenne.
- Megérkeztünk a megadott pontra, ahol már a motorosok vártak rájuk. Velünk szemben ott állt Snow fekete farmerben, motoros csizmában, fekete inget és bőr mellényt viselt különböző felvarrókkal. Akkoriban nem tudtam mit jelentenek ezek. Azt gondoltam akkoriban, hogy csak egy katyvasz az egész. Fekete napszemüvegét letolta az orrára és hozzánk szólt.

- Na, csak ideértetek, már azt hittük, sose értek ide, vagy nem is lesz üzlet!

- Ne reménykedj! Nekünk is annyira fontos ez az üzlet, mint nektek! - Snow arca azt sugározta, hogy gondolkodóba ejtette ez a kis párbeszéd.

- Hát te meg ki vagy? Mi nem veled szoktunk üzletelni, hanem valami D-vel. – Szólt hozzám.

- Nos én leszek az új kontaktotok, ha ezentúl kell valami, Blaze vagyok - biccentett oda Snow felé.

- Nos Blaze akkor üdvözöllek én Snow vagyok a S.O.A egyik secretary-ja.

- Hát az nem tudom, hogy micsoda, de örvendek a találkozásnak.

- Nem probléma nem is lényeges. Tűz! - Szólalt meg Snow üvöltve majd a bokrokból és ki tudja már honnan elkezdődött a golyózápor.
Minden olyan gyorsan történt és egyben még is lassan. Az érzés mikor több golyó is belemegy a testedbe érdekes így utólag vissza gondolva. Mi maradt meg?! Nos annyi, hogy kúszok az életemért és egy ismerős motoros csizma az arcomban. Majd valahol magamhoz térek és meg vagyok kötözve.

*Folytatás következik *

 

[Ryf9]

Nem tudom mi történt velem. Nem tudom hól vagyok. Homályos a világ és zúg a fejem. Valami fények táncot járnak előttem mint, ha valami szertartáson lennék. Erős hangok zavarják meg az agyam minden miliméterét. Valami ismerős alakot vélek felfedezni magam előtt, de azt se tudom ébren vagyok, vagy csak álmodok. Érzem a testem nem mozdul bármennyire is szeretném. Lassan de biztosan tisztul a kép. Valami hideget érzek a testemen, talán víz, de már ebben sem vagyok biztos.
Egy ismerős hang a fejembe mintha üvöltene velem, hogy nyissam ki a szemem vagy nagy bajba kerülök. Próbálkozásomnak lett is eredménye, de az előttem lévő látványnak nem örültem…
Talán kinyögtem annyit, hogy „D te vagy az?!” De abban az állapotban már semmi sem volt biztos.

- Nos csak magadhoz tértél te kis szaros - Szólalt meg D.

-Nos az a lényeg, hogy magánál van - Szólalt meg Snow.

Körbe néztem próbáltam fel fogni, hogy pontosan hol is lehetek pontosan. Nem voltunk messze az eredeti helyszínünktől, csak bent voltunk a pajtában. Én egy rozzant faszékhez voltam kötözve. Tőlem jobbra valami ipari daráló szerűség volt. Aminek az oldalán friss vérnyomok voltak láthatók. A földön látszódott, hogy testeket húztak arra felé… a többit meg szerintem mindenki kitudja találni magától is...Ennyi az élet?! Gondoltam magamban darálthús leszek? Hát nem futottam valami nagy karriert. Nagy agonizálásomat egy erős balról jövő pofon szakította félbe, amitől majdnem hátra is estem a székkel, viszont aki adta, az el is kapott. Majd egy hangos ordítás zökkentett vissza a valóságba.

- Nah végre, hogy már figyelsz rám! - Üvöltött rám D.

- Mi a fasz történik itt D?! Te meg mit csinálsz a saját családoddal ember?! - Üvöltöttem vissza D-re amennyire csak az akkori állapotom engedte. Cserébe kaptam még egy akkorát, amit már a földön fekve szenvedtem tovább.

- Nem tudsz te semmit te kis szaros! Nem is kell tudnod semmit! - D lehajolt hozzám és folytatta azt, amit elkezdett. Egy fekete motoros csizma közeledését láttam, majd egy erélyes hang hallatán a sorozatok, amiket kaptam abbamaradtak hirtelen. D csizmája távolodni látszódott, viszont a hang gazdájáé pedig közeledni. Itt a vég?! Gondoltam magamba. Majd lehajolt hozzám Snow és elkezdett matatni valamit a farzsebe környékén. Egy kés. Mi mást is várhattam volna?! Végül is jobb mintha, ha élve bedobnak egy darálóba, nem?! Snow elkezdte levágni Blaze testéről a kötelet majd nyugodtan meg szólalt.
- Utolsó kívánság? - Mosolyodott el Snow
- Kokain… Legalább kevésbé akarom érezni, ami velem fog történni bármi is legyen az… - Szólaltam meg.

Snow a mellénye bal zsebéből ki kapirgált egy kis átlátszó zacskót, amiben fehéres kék por volt. A késével felvágta a zacskót majd nagy vigyorgások között Blaze elé szórta a földre. - Szívjad csak! - Blaze elkezdte serényen felszívni, mint valami porszívó nem érdekelte, hogy mellette mi az amit még magába szív. Az előttem guggoló férfi felállt majd két kezét térdeire helyezte és feltolta magát álló pozícióba. Kését meg próbálta visszatenni a tokjába, ami az övén helyezkedett el a farzsebe környékén, de nem sikerült neki, félrecsúszott a megszokott mozdulat és a kés a földön landolt, de a férfi serényen haladt tovább, majd oda szólt D felé. - Most már a tiéd a kölök! - Blaze felfigyelt a koppanásra a földön, majd realizálta, hogy az ott bizony ám egy kés, ami csak is rá vár! Kinyújtotta a kés felé a kezét, kicsit a testével kellett löknie magán, hogy elérje, de elérte a jobb kezével és egy hirtelen mozdulattal maga alá rejtette a kezében lévő kést. A kokain hatása egyre jobban kezdett tobzódni a szervezetében. Érezte a hatását, és tudta, hogy itt már csak egy lehetősége van a bosszúra. Viszont ő is tudta, hogy ő már innen nem kerülhet ki élve, de ennyi jár a halott testvérei számára. D léptei egyre jobban közeledtek a földön fekvő fiú felé. A léptek elhalkultak majd D meg szólalt.

- Nah te szaros itt az utad vége! - Guggolt le a fiúhoz és szóra kezdte nyitni a száját, viszont odáig már nem jutott el mert a torkában lévő kés meg akadályozta a beszédben. Blaze összeszedte minden maradék erélyét és a vele szemben guggoló férfira vetette magát. D hanyatt vágódott és nem mozdult többet. Blaze agya ezen a ponton valahol elborult. Tiszta erejéből be és ki húzta a kést a halott férfiból. Végül talált egy pontot, ahol már kellően meg puhított a késsel, már csak arra az egy pontra koncentrált és csak azt döfködte. A körülötte lévő motorosok, csak álltak és végig nézték a showműsort. Nem akartak bele avatkozni, viszont a pisztoly végig ott volt a kezükben kibiztosítva. Snow csak állt és nézte a fiatal gettó szökevényt, aki abban a pillanatban vájta ki vélhetően a főnökének a szemét. Közben azt hallgatta, ahogy a fiú üvöltözik a hullával, hogy te ölted meg a testvéreimet. Arckifejezése akkor fordult valahol undorba/ meghökkentsége amikor a fiú levágott egy mutató ujjat és a kés segítségével lyukat vágott belé és felfűzte azt a nyakláncára. Majd ezek után négykézlábra ereszkedett és arrébb kúszott a földön a szék irányába. Felállította majd beleült és csak lihegett és folyt róla a veríték és a vér. Zihált, mint egy meg veszekedett vadállat, de nem mozdult először a székből. Pár perccel később zokogásba tört ki és keserves üvöltésbe torkollott az állapota. Fejét végig hátra felé tartotta a széken teste meg feszült és csak zihált. Kezében a kést még mindig szorította.

-Nos srácok megtudtuk, hogy pontosan mi is a mellék hatása ennek az új drognak, amit az írektől kaptunk. - Szólalt meg Snow.
- Viszont nekem ez a kis srác, ha túléli az éjszakát nekem kell! -Széles vigyorral az arcán elkezdett közeledni a magáról mit sem tudó Blaze felé.

*Folytatás következik *

 

[Munkás]

Fórum moderátor hozzászólás

Kedves @Ryf9, eltelt 2 hét elévülési idő a történetedben. Szeretnéd még folytatni?

 

[Ryf9]

[mod]Kedves @Ryf9, eltelt 2 hét elévülési idő a történetedben. Szeretnéd még folytatni?[/mod]

Igen , csak nem volt időm mostanában .

 

[Ryf9]

-Ezek szerint túlélte az eseményeket – Szólalt meg a pszichológus.

-Igen túléltük – Hajtja le fejét Damien és maga elé tekint közben elnyomja a hamutálba a csikket.

-Ezután mi történt? Damien itt van még köztünk? –Néz Damien felé.

-Persze csak most jön a fekete leves. – Kezével az asztalon lévő cigarettás doboz felé nyúl és rágyújt ismét.

Természetesen túléltem. Már amennyire ez természetesnek lehet mondani. Ebben a kitekert világban semmisem természetes. Teltek múltak a napok, és bekerültem a S.O.A.ba kaptam egy Colort aminek az alján ott virított egy „Prospect” logó. Eleinte motorokat bütyköltem, takarítottam, kaját hoztam. Lényegében egy lóti-futi voltam. Megismerkedtem a motorosok történelmével, mivel voltak közöttünk még veteránok is, illetve nekik a gyerekeik is, akiktől tudtam tanulni. Mivel az eredeti S.O.A. szabályzatok szerint fekete nem lehet tag, így számomra sokkal nehezebb volt mert én voltam, akinek nem volt választása, ha azt mondták csinálni kell valamit. Bizonyítani akartam! Az első bizonyításom egy illegális boksz verseny volt, ahol nagyon csúnyán meg vertem az ellenfelemet. Természetesen tudtam, hogy sok pénzben fogadtak rám. Az a lényeg, hogy meg nyertem. Ezután én voltam a hivatalos pénzbehajtó ember a képességeim révén. Snow nagyon sokat foglalkozott velem. Mint a mentális, mint a fizikai egyességemre oda figyelt, ha túlzásnak érezte a basztatásomat a klubban egyből bele szólt.

Kicsit olyan volt számomra, mint a bátyám. Nagyon sok időt töltöttünk együtt. Nem tudtam mire vélni azt a rengeteg törődést, amit kaptam tőle, de határozottan élveztem a rengeteg motorozást, az esti beszélgetéseket a tűz mellett. Külsőben is kezdtem meg változni, már nem úgy néztem ki, mint egy gettós szökevény. A háromnegyedes gatyát felváltotta a bőr nadrág. A sportcipő helyett bakancs, a fehér pólón egy bőr mellényt viseltem és a kezemen egy fekete bőrkesztyű, amit Snowtól kaptam. Azt mondta ezt a kesztyűt még ő is a mentorától kapta és vigyázzak rá! Hát igen ez az utolsó emlékem tőle. Damien arcán látható a visszafojtott érzelem. Közben a kezén lévő kesztyűt simogatja. Majd meg rázza a fejét és szóra nyitja a száját folytatva a történetét. Snow este felkeresett és külön hívott beszélgetni.
Elmondta mivel bizonyítottam az utóbbi időben ezért befognak venni egy buliba, ha az sikeres lesz akkor meg kaphatom a teljes Colort! Számomra ennél nagyobb megtiszteltetés nem is hangozhatott volna el a férfi szájából. Hiába mesélte el a részleteket, fel sem fogtam akkor mit magyaráz, csak a rajtam lévő felvarrókat láttam és más nem is lebegett a szemem elött. Megütötte a fülemet „Ez nem lesz veszélytelen” mondat. Arra már magamhoz tértem. Tovább hallgatva Snowt kikövetkeztettem, hogy valami szállítmányt kell nekünk lekapcsolni. Úgy voltam vele eleget jártunk vadászni Snow-val szóval, ha még lövöldözésbe is torkollik akkor is megállom a helyem.

Bárcsak minden olyan egyszerű lenne ahogy azt a fejünkben elképzeljük ugye?! Nos igen! Semmisem olyan egyszerű, mint a filmekben. Másnap reggel felkeltünk és felöltöztünk talpig feketébe felkészültünk az akcióra. Minden olyan nyomot eltüntettünk, ami esetleg is ránk terelhetné a gyanút. Rendszám nélkül autókkal indultunk meg. Az alváz rendszámokat eltüntettünk és nem viseltünk colort! Azt az információt kaptuk, hogy két kocsival fognak menni, akik szállítanak. A csapat két részből állta A és B csapat volt. Az A csapat foglalkozott az első kocsival a B pedig a hátsóval. Én a B csapatban tartoztam. Valami Alamo Sea mellé mentünk. Nem nagyon ismertem a környéket, de lényegtelen is volt és beszálltam az anyós ülésre és szorongattam a kezemben a pisztolyt és reménykedtem, hogy nem kell majd használnom. A gyomrom forgott a vérnyomásom az egekbe volt. Fekete terep járókkal megérkeztünk a helyszíre. Négyen ültünk a kocsiban.

A rádióba hallottunk Snow hangját, aki a másik kocsiban ült. Megkaptuk a jelzés, hogy induljunk megérkezett az áru! A kocsi motorja olyan gyorsan felbőgött, hogy bele is préselt az ülésbe. Mire magamhoz tértem már csapódtunk is bele a hátsó autóba. Kicsúszott! Jött a hátsó ülésről egy üvöltés. Tovább tovább! Szólaltam meg én is. Sikeresen felborítottuk a kocsit az oldalára. A felborult kocsiban az emberek nem mozdultak. Kipattantunk a kocsiból és elkezdtünk rohanni. A csomagtartó felé vettem az irányt hátha ott van az áru amiért jöttünk.

Üres! Ordítottam a többiek felé és elkezdtem vissza futni a kocsink felé. A sofőrünk követett, amit meg hallotta, amit mondtam. Mire visszaértünk a kocsiba lövések dördültek el. A kocsiból már csak azt láttam, hogy a másik két társunk a porban fekszik halottan. -Gázt gázt! – Üvöltöttem a sofőrnek, és bele taposott és száguldottunk tovább. Valami tó mellett lehettünk, ahol a parton hatalmas sziklák voltak. Figyeltem a környezetemet, mert Snow azt tanította hiába vagy ismeretlen helyen mindig fontos a gyors terep felismerés, de nem tudtam sokáig nézelődni mert a visszapillantó tükörben meg jelent egy harmadik kocsi. Egy hatalmas terep járó, ami pillanatok alatt meg jelent mellettünk. Az anyós ülésről kihajolt egy férfi és pisztolyával a mellettem lévő koponyájára célzott, és talált is! A halott test ösztönösen rándult egyet és ezáltal a kocsi is egyenesen az egyik sziklának csapódott . Én belefejeltem a kesztyűtartóba és már csak azt éreztem mintha egy hullámvasútban lennék, mintha repülnénk és zuhannánk egyszerre. A kocsi nekicsapódott a sziklának és felrepült a levegőbe és bele zuhant a tóba.

-Ennyi lenne az életem? Nem éltem sokáig, de legalább megpróbáltam. A legnagyobb félelmem, hogy a mély magába ránt. Hát bekövetkezett. Sangre Blaze élete…

- Biztos nem kölyök! Én ezt nem hagyom!

Damien testét kirázza a hideg látványosan. Kezeit keresztbe teszi, majd elkezdi markolászni a két vállát. Felnéz a pszichológusra majd megszólal hallkan.

-Én igy születtem doki .

*Folytatás következik *