Üzenetek:280
Sorry for drips
"A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént."
Név: Daemon Malone
Születési hely, idő: Chicago, 1998.01.17
Nem: Férfi
Súly: 80 kg
Testalkat: Izmos
Hobbi: Graffiti, Kosárlabda, Biliárd
Jó tulajdonságok:
Társaságkedvelő
Karizmatikus
Merész
Ravasz
Kreatív
Rossz tulajdonságok:
Bolondos
Hazudós
Tapintatlan
Vulgáris
Tróger
"A jövő és a múlt ugyanaz. Egyiket sem változtathatjuk meg, de lehetőségünk van mindkettőt jobban megismerni."
Ayy, wassup dude? Chicago szülte fenegyerek Los Santosban, gee! Méghozzá Cabrini-Green Homes volt a set. Én mondom oda fehér ember ne menjen!Nigger, ott volt minden. Kábítószer kereskedelem, lövöldözések, hullák reggelente. Megviselt bro, de kis takonyként hova mehettem volna?
Szüleim meg mint kajak minden normális helyi arc, dealelték a sarkon a narkókat. Jah itt ez volt gyári munkás szerep helyett, cuh. Ez van.Fater már akkor lekoccolt amikor még motherben voltam. Egyedül nevelt egy darabig, egykeként. Utána jött az a buzi atyáskodó Leeroy. Az utcában már mindenki ismerte, tudta mivel keresi a kenyerét. 35th Street Crew-ba bangelt a forma. Kurvákkal kereskedett. Mothert is végül befogta.
De mit kezdjek én kispöcs niggerként? Semmit. Sodródtam az árral. 12 voltam amikor már lassan beletörődtem, hogy itt fogok meghalni egy év múlva kábé valamelyik sikátorban, a többi kis soldier nigger mellett és majd egy szám leszek a statisztikába. Jah! Mert vágod, hogy semmi hype nincs itt cuh, ha itt ki nyiffantanak egy niggert? Damn..
Cabrini arcként az isten se lát, nem hogy a média, dude. Szóval kezdtem feladni az életem, ilyenkor mondta Leeroy, hogy jó lenne ha zsetont vinnék a házhoz és el kezdenék dolgozni. Bro, itt nem a gyári munkáról van szó! Kurvára nem! Ott a setten ilyen nem volt. Ha dolgozni mész, akkor valamelyik bandának árulod a szarját szét a setten, cuh!
Vágtam mire vállalkozok. Nehéz lett volna nem vágni. Amikor naponta hullottak el az arcok a streeten. Valaki meg durrantotta maga alá a zsetont a sok soldier után. Kibaszott Chicago!
Na de, végül be toboroztak engem is a 35-be. A Jenner Academy of Art suliba jártam, délután meg kint a setten terítettem a cracket. Szép élet dude..
Teltek az évek. Dealerkedtem lent az utcán mintha kedvem lett volna ehhez az egész sztársághoz homie…
Damn, de vágod, ha ki fadelnek az se jobb, cuh.
Szóval mentem az árral. Mother 16 éves koromban halt meg. Leeroy kurvára nem vigyázott rá! Egy crackhead nigger be majrézott és click click, egy shootout alatt mother is kapott. Ezen a környéken átlagos volt, hogy olyan arc is kapja a fadet aki nem csinált semmit, csak rosszkor volt rossz helyen.
De mother halála a nyilvánosság számára nem derült ki. Chicagoban naponta tűntek el az emberek. Leeroy meg nem akarta, hogy a gyámügy elvigyen. Nem mintha erre a setre ki mertek volna jönni. Így kerültem Leeroy “tulajdonába”. Fiaként nevelt, hát.. Úgy mint egy katonát. Ha nem engedelmeskedtem megvert. Könnyen betört egy 16 évest. A folyamatos lelki terror, meg bántalmazásokkal ki ölte belőlem azt a kis emberséget is ami esetleg maradt bennem.
Addig csak árultam lent a setten, mikor épp mit nyomtak a kezembe. De anyám halála után kerültem be a 35-be igazi tagként.
Meséljem el a beavatást? Damn. Nem szívesen..
De azért vagyunk itt nem? Kicsit kiderüljön az igazság és megkönnyítsük a lelkiismeretemet közösen. Nem fog menni, de egy próbát megér.
Szóval emlékszem egy hétvégi este volt, lent posztoltam a streeten, Max spanommal, jöttek a crackhead niggerek, pörgettük a cuccot. Majd be posztolt egy fekete whip elénk és lehúzódott az ablak. Leeroy csücsült a hátsó ülésen, majd intet nekünk menjünk oda. Oda posztoltunk, nagy mosollyal tekintett rám, napszemüvege alól ki tekintve telihold szemekkel. Boldogan mondta, hogy végre teljesen megbíznak bennünk és jöhet a következő lépés. Hát mondom okés. Mit mondjak? Itt akarom hagyni az egészet a picsába? Kurvára nem ilyen életet akarok?
Ez volt bennem. De ha ezt mondom, megint el ver és az nem pár atyai pofon. Nem akartam. Belementem, engedelmeskedtem neki, ahogy spanom is. Mondta, hogy lenne egy feladatunk és hogy üljünk be a kocsiba.
Be ültünk a whipbe, majd a kezünkbe nyomott egy-egy pillangó kést. Nem értettem miért, alap, hogy volt nálam egy kés. Itt Chicagoba a crackhead négerek nem épp a nyugodt természetről voltak híresek. Majd megálltunk egy elhagyott sikátorban, kiszálltunk a kocsiból. Az emberei Leeroynak, elkezdtek keresgélni. Nézték végig a hajléktalanokat, láttam rajtuk, hogy egy áldozatot keresnek.
Paráztam, nem akartam megölni senkit. Soha sem öltem, de tudtam a mendemondákból, sztorikból, a nagyoktól, hogy ez a beavatás része. Már felkészültem, már ha erre fel lehet készülni. Hát.. Kurvára nem voltam felkészülve.. Semennyire, ami ezután jött az borzalmas. Kiválasztottak egy ártatlan, majd hárman megfogták, ordítozott a csávó, tudta, ahogy én is, hogy mi vár rá.
Bepakolták a kocsiba, majd elindultunk, ha pofázott egyből kapta a verést a burnerrel, később már meg se mert szólalni, csak hangosan szuszogott, én mellette ültem, néztem magam elé. Majd azt kívántam, most azonnal vigyenek el minket a yardok, szabadítsanak meg Leeroytól és ettől a bandától.
Kimentünk egy öreg elhagyott régi üzemhez. Régóta be volt zárva teljesen elhagyatott volt. Letérdeltették elénk Leeroy emberei. Majd mondták nekem szúrjam meg. Nem akartam megszúrni, mondtam nekik nem, nem fogom megtenni. Leeroy előkapta a burnert és spanom fejéhez tartotta, majd meghúzta a ravaszt egyből, reagálni se volt időm. Összerogyott Max. Majd ordította Leeroy, hogy én is így akarok járni? Majd a fejemhez szorította a burnert. Ordította, hogy tegyem meg! Mai napig visszatérnek ezek a hangok esténként. Nem akartam meghalni, gyáva voltam és féltem a haláltól. Így megfogtam a kést, ki pattintottam és megszúrtam a hajléktalan arcot. Csak vérzett, próbáltam olyan helyre szúrni, hogy túlélje. De ez nem volt elég. Leeroy mondta, még szúrd meg! Szúrd meg! Hát nem tettem meg. Mire Leeroy odalépett és szemrebbenés nélkül lőtte szét a fejét az arcnak. Gyávának nevezett és bevert egyet a stukkerrel, majd rám küldte az embereit, akik szanaszét rugdostak a földön. Én mindent kizártam, fájt, de egy dolgot láttam magam előtt, ahogy Max mellettem feküdt holtan. Én hibám volt, gyenge voltam. Én miattam halt meg a spanom. Elég keményen elintéztek, majd beszálltak a kocsiba és elmentek. Ott feküdtem a földön minden hang elhalkult, csak egy dolgot láttam, ahogy folyik végig a vér Max koponyájából.
Hajnali 4 felé tudtam összeszedni magam. Majd kikapartam a zsebemből a terített cuccot, akkor épp cracket árultunk Max és én, mikor hívott minket Leeroy. Elkezdtem átkutatni a hajléktalant, tudtam crackhead az arc, többször is vett már tőlünk. Megtaláltam a pipáját, mocskos, koszos volt és gusztalan, már elszineződve az egész belseje. Leszartam, abban az állapotban nem érdekelt. Kicsit letöröltem a pipát a pulcsimmal, majd bele pattintottam egy adagot, gyújtóval elkezdtem hevíteni, első ilyen alkalom volt. Sose próbáltam semmi féle narkót, még füvet se. Mikor beálltam a cucctól, hirtelen minden gondolat mi a fejemben volt, elszállt. Csak magamban flesselgettem két hulla között egy elhagyatott gyár közepén. Egyszeri alkalom volt, muszáj volt. Valamivel le kellett nyugtatni magam. Belegondoltam és ilyenkor jöttem rá. Bármit csinálhatok, bármennyire is ellenkezek, a végeredmény ugyanaz, ha valakinek meg kell halni, akkor az meghal.
Haza sétáltam, elég messzire laktam az üzemtől, reggel, a délelőtti órákban értem haza. Megmosakodtam, majd elaludtam, mint akit kiütöttek. Három napig nem nagyon tudtam kimozdulni, fel sem állni a sérülések miatt. Leeroy eljött többször is. Látszott rajta nem igazán akarta ezt, valószínűleg az a sok szar amit nyomott kicsit beindította. Crackhead nigger! Utáltam őt! Megmondta, hogy ezentúl a banda tagja vagyok és így is kell viselkednem, mert ennél csak szarabbul járhatok, ha nem engedelmeskedek. Nem volt mit tenni, mint belemenni. Katona lettem a 35-be. Ezután jöttek a parábbnál parább dolgok. Leeroy ideges természetű ember volt, sok embert kellett eltüntetnünk miatta és a faszságai miatt. De ő volt a boss, őneki kellett engedelmeskedni. Mivel terjeszkedni akart, sok más bandával meggyűlt a bajunk. Sok vér tapadt a kezünkhöz, sok gyereket be toboroztunk és kezdtem olyanná válni mint ő. Egy lelketlen, rohadék, szemétláda lettem én is.
Tudtam mit cselekszek, ilyenkor lett a fű, meg a purple drank az egyetlen nyugtatóm. Muszáj volt, aludni és csak ezzel bírtam. Telt az idő, a suliba már rég nem jártam be. Csak a streeten posztoltam, meg nálunk, Leeroy keze alatt. Kezdett megbízni bennem. Bennem semmi tisztelet nem volt felé, csak eljátszottam. Megtanultam az évek alatt, hogy hazudjak úgy, hogy senki ne vegye észre. Jelöltük az egyre jobban feltörő territóriumukat, ilyenkor ismerkedtem meg a graffitivel. Mivel jobban érdekelt a téma, ezért folyamatosan keresgéltem utána, régi writerek által összepakolt videókat lestem a szabadidőmben, imádtam azokat a műveket amiket egy vonatra, vagy falakra pingáltak mások. Igaz, mi csak megjelölés céljából használtuk. Az arcok csak valamit fel firkáltak és annyi. De én láttam benne a művészetet esténként kijártam fújni a régi elhagyatott területekre. Nyugodt volt, nem zavart senki, ki tudtam ereszteni a gőzt és csak azzal foglalkozni, hogy fessek.
Na de telt az idő, egyre több szarságba keveredtünk, egyre jobban jött a yard a nyakunkra és egyre jobban szorult a hurok. Egy nagyobb szállítmány jött be, amit át kellett venni. Mivel a pénz is ott a helyszínen volt rendezve, Leeroy is eljött. Furcsáltam, nagy ember lehetett akitől vettük a cuccot, ha már ő is le posztol megnézni mi a pálya. Ilyen nem nagyon fordult elő. Egy gyár épületben történt az átadás az arc, meg Leeroy felmentek az egyik irodába beszélni, mi meg elkezdtük átpakolni a cuccokat a whipekbe. Beütött a szar, megjelent a five-o mindenfelől. Futottak a niggerek, ki merre lát, kimásztam egy ablakon és sikerült meglógnom. Damn, az adrenalin olyan szinten szét csapot, azt se tudtam mit tegyek. Elbújtam egy tömbház aljában, egész este ott voltam, nem aludtam semmit. Mikor reggel elsétáltam a házunk felé, láttam, hogy a yard körbeveszi az egészet és pakolják kifelé a holmikat. Minden volt ott, dude! De tényleg minden!
Sarkon fordultam, felkaptam a kapucnim és eljöttem. Leeroy egyik verdája tudtam, hol van elrejtve és hova rakta a kulcsokat, így beültem a verdába és meg sem álltam, az irány pedig Los Santos. Nincs semmi pénzem, az összes megtakarításom a házban volt. Ez a verda maradt egyedül, meg némi készpénz a zsebembe, amiből még talán tudok magamnak venni kaját. Kibéreltem egy albérletet, beadtam a nőnek, hogy egyetemista vagyok és hónap végén tudok majd fizetni. De hogy miből? Az egy kurva jó kérdés, gee… A lényeg, hogy új ember akarok lenni és elfelejteni ezt a sok szarságot amit átéltem. A rádióban hallottam, hogy lekapcsolták Leeroyt és életfogytiglanra ítélték. Végre szabad vagyok!
Utoljára szerkesztve: