Üzenetek:109
Blaire Duncan | Eleonora Greek | Brielle Collins
Név: Brielle Collins Nem: NőSzületési idő: 1999.06.02 Születési hely: USA, Las Venturas Édesanyja neve: Kiera Collins Édesapja neve: Donald Collins Testvérek: N/A Állampolgárság: Amerikai | Külső tulajdonságok: Haj: Hosszú, szőke Szem: Zöld Alak: Vékony, karcsú, sportos Magasság: 166 cm |
Jó tulajdonságok: Céltudatos Együttműködő Fantáziadús Szavatartó Fóbiák: Klausztrofóbia Tetrabisfóbia Eremofóbia | Rossz tulajdonságok: Szemtelen Hisztérika Nagyképű Okoskodó |
Sziasztok! Az én nevem Brielle Collins egy nem átlagos lány, gazdag és szép, próbálok nem nagyképű lenni, de minek is tagadom, hogy élvezem a rám vetülő reflektorfényt. De ez természetesen nem mindig így volt. Nézzük, hol kezdődik az én történetem. Xoxo.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
1999. június 2.-án születtem Las Venturas-ban, gazdag szülők gyermeke vagyok, édesapám neve sokaknak ismerős lehet, akik TV-t néznek. Donald Collins igen, ő az LV News csatorna főigazgatója, nem csak a médiában híres, több sikeres projektje is volt az évek során, így mondhatom, hogy befolyásos ember az édesapám. Édesanyám Kiera Collins, aki belsőépítészként dolgozik, így elég sokat volt tőlünk távol, és sokszor zárkózott be az irodájába, tervezni. Gyerekkoromban inkább apás voltam és sokszor játszottam a kulisszák mögött, nagyon szerettem játszani a reflektorfényekkel, többet sajnos sikerült eltörnöm. A kedvencem mégis, amikor megláttam egy csodaszép hölgyet, gyönyörű testhezálló ruhában a zöld háttér előtt. Nem csak gyönyörű volt a hölgy, hanem okos is, olyan részletesen magyarázta a légköri folyamatokat miközben a kamerák és a világítás pontos összehangolása zajlott a tökéletes kép érdekében, hogy teljesen elbűvölt. Itt döntöttem el, hogy én is meteorológus akarok lenni. Nos, itt kezdődnek a gondok. Hamar, ugye? Befolyásos szülők gyerekének nem könnyű lenni, főleg, ha már akkor tudják mi lesz a sorsod mielőtt megszülettél volna. Többszöri könyörgés után sem járhattam arra a gimnáziumba vagy egyetemre, ahová a szívem vágyott. Édesapám rögeszmésen hajszolja a mai napig, hogy én legyek az utódja, hogy vegyem át a „bizniszt”. Legjobb magániskolába kellett járnom, (ki gondolta volna) de így is túljutottam az eszén. Jelentkeztem egy médiaszakköre, ahol kiélhettem minden kreativitásom és megtanultam kiválóan kommunikálni, sok időt töltöttem a könyvtárban, ahol rengeteg légtüneménytan könyvet olvastam. Így lettem jóban az egyik osztálytársammal Zev Dreyfuss-al, kicsit önbizalomhiányos, csendes fiú, ekkor én sem voltam oda magamért, inkább a tanulásra koncentráltam és nem azzal, hogy minél többet bulizzak és ismerkedjek. Tagadhatatlan, hogy örültem a társaságának, nem nagyon voltak barátaim, mert kilógtam a tömegből, csúfoltak az időjárás iránti szeretetem miatt. Apa hatására, egyetemen se arra a szakra kerültem, ahová igazán szerettem volna, így menedzsmentet tanultam. Továbbra sem tudja elfojtani bennem az időjárás iránti szenvedélyem, alapítottam egy saját média klubbot, ahol kisebb időjárás-jelentéseket mondtam be a rádióban, ami nagy sikert aratott és így nagyobb hírnévre tettem szert. Folyton kaptam a meghívásokat különböző bulikba, magamra is több időt szenteltem, figyeltem a trendeket, amik segítségével kialakítottam számomra a megfelelő stílust. Sok barátra tettem szert, fel is sorolnék párat, mert ki tudja még lehet, hogy lesz róluk szó. Említettem már Zev Dreyfuss-t, van egy öccse Asher Dreyfuss, tipikus csábító, egymás után hajszolta a nőket, nem is nagyon beszéltünk csak „titokban” figyelgettem mit tesz magával. Ő vezette be Zev-et a közösségi életbe, ezáltal elég sok időt töltöttem a testvérpárral. Akkor ott van Thomas Burns, szintén egy nőhajszoló, de legbelül szerintem nagy szíve van és nagyon védelmező típus. Sean Malto, az egyik legjobb barátom, bátyámként szeretem, tudja minden titkom, vele töltöttem a legtöbb időt az egyetemen, rengeteget túráztunk, bicikliztünk és természetesen, ahogy meglett a jogosítványa száguldoztunk az éjszakában. Volt egy különcünk is, ő a gépészet tudománya foglalkoztatta csak, furcsa egy srác, de szeretjük, ő Dimitri Orlov. Belegondolva, mindenki különc a csapatunkban, kivéve Asher, ő volt az egyetlen talán, aki a mának élt és nem érdekelte, mi történik holnap, neki nem volt célja. Nos, egyelőre ennyi elég is volt belőlük, mégis ez rólam szól és nem róluk.
Az egyetemnek vége, de én továbbra sem azt akarom csinálni, amit a drága édesapám kitalált nekem, úgy gondolja, hogy a médiában kell maradjak és előbb vagy utóbb vegyem át a csatorna irányítását. Szerinte, ez csak egy hobbi és nem egy komoly karrier egy gazdag és befolyásos család örököseként. Minden kitartásomat beletettem, hogy meggyőzzem édesapámat. Végül sikerült, de szigorú feltételeket szabott nekem, egy bukás és repülhetek vissza Las Venturasba. Jelentkeztem Los Santos-i egyetemre az ULSA-hoz, ahol sikeresen felvételiztem, végre hivatalosan is meteorológiát tanulhatok. Az utolsó évemet töltöm az egyetemen, hamarosan jönnek a vizsgák. Egyik reggel kaptam egy telefonhívást, Zev volt az.
Folytatás…
Utoljára szerkesztve: