Minősített Brielle Collins - Törött Reflektorfény

[Mercikee]

​

Név: Brielle Collins​ Nem: Nő Születési idő: 1999.06.02 Születési hely: USA, Las Venturas Édesanyja neve: Kiera Collins Édesapja neve: Donald Collins Testvérek: N/A Állampolgárság: Amerikai	Külső tulajdonságok: Haj: Hosszú, szőke Szem: Zöld Alak: Vékony, karcsú, sportos Magasság: 166 cm
Jó tulajdonságok: Céltudatos Együttműködő Fantáziadús Szavatartó Fóbiák: Klausztrofóbia Tetrabisfóbia Eremofóbia	Rossz tulajdonságok: Szemtelen Hisztérika Nagyképű Okoskodó

​

Sziasztok! Az én nevem Brielle Collins egy nem átlagos lány, gazdag és szép, próbálok nem nagyképű lenni, de minek is tagadom, hogy élvezem a rám vetülő reflektorfényt. De ez természetesen nem mindig így volt. Nézzük, hol kezdődik az én történetem. Xoxo.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
1999. június 2.-án születtem Las Venturas-ban, gazdag szülők gyermeke vagyok, édesapám neve sokaknak ismerős lehet, akik TV-t néznek. Donald Collins igen, ő az LV News csatorna főigazgatója, nem csak a médiában híres, több sikeres projektje is volt az évek során, így mondhatom, hogy befolyásos ember az édesapám. Édesanyám Kiera Collins, aki belsőépítészként dolgozik, így elég sokat volt tőlünk távol, és sokszor zárkózott be az irodájába, tervezni. Gyerekkoromban inkább apás voltam és sokszor játszottam a kulisszák mögött, nagyon szerettem játszani a reflektorfényekkel, többet sajnos sikerült eltörnöm. A kedvencem mégis, amikor megláttam egy csodaszép hölgyet, gyönyörű testhezálló ruhában a zöld háttér előtt. Nem csak gyönyörű volt a hölgy, hanem okos is, olyan részletesen magyarázta a légköri folyamatokat miközben a kamerák és a világítás pontos összehangolása zajlott a tökéletes kép érdekében, hogy teljesen elbűvölt. Itt döntöttem el, hogy én is meteorológus akarok lenni. Nos, itt kezdődnek a gondok. Hamar, ugye? Befolyásos szülők gyerekének nem könnyű lenni, főleg, ha már akkor tudják mi lesz a sorsod mielőtt megszülettél volna. Többszöri könyörgés után sem járhattam arra a gimnáziumba vagy egyetemre, ahová a szívem vágyott. Édesapám rögeszmésen hajszolja a mai napig, hogy én legyek az utódja, hogy vegyem át a „bizniszt”. Legjobb magániskolába kellett járnom, (ki gondolta volna) de így is túljutottam az eszén. Jelentkeztem egy médiaszakköre, ahol kiélhettem minden kreativitásom és megtanultam kiválóan kommunikálni, sok időt töltöttem a könyvtárban, ahol rengeteg légtüneménytan könyvet olvastam. Így lettem jóban az egyik osztálytársammal Zev Dreyfuss-al, kicsit önbizalomhiányos, csendes fiú, ekkor én sem voltam oda magamért, inkább a tanulásra koncentráltam és nem azzal, hogy minél többet bulizzak és ismerkedjek. Tagadhatatlan, hogy örültem a társaságának, nem nagyon voltak barátaim, mert kilógtam a tömegből, csúfoltak az időjárás iránti szeretetem miatt. Apa hatására, egyetemen se arra a szakra kerültem, ahová igazán szerettem volna, így menedzsmentet tanultam. Továbbra sem tudja elfojtani bennem az időjárás iránti szenvedélyem, alapítottam egy saját média klubbot, ahol kisebb időjárás-jelentéseket mondtam be a rádióban, ami nagy sikert aratott és így nagyobb hírnévre tettem szert. Folyton kaptam a meghívásokat különböző bulikba, magamra is több időt szenteltem, figyeltem a trendeket, amik segítségével kialakítottam számomra a megfelelő stílust. Sok barátra tettem szert, fel is sorolnék párat, mert ki tudja még lehet, hogy lesz róluk szó. Említettem már Zev Dreyfuss-t, van egy öccse Asher Dreyfuss, tipikus csábító, egymás után hajszolta a nőket, nem is nagyon beszéltünk csak „titokban” figyelgettem mit tesz magával. Ő vezette be Zev-et a közösségi életbe, ezáltal elég sok időt töltöttem a testvérpárral. Akkor ott van Thomas Burns, szintén egy nőhajszoló, de legbelül szerintem nagy szíve van és nagyon védelmező típus. Sean Malto, az egyik legjobb barátom, bátyámként szeretem, tudja minden titkom, vele töltöttem a legtöbb időt az egyetemen, rengeteget túráztunk, bicikliztünk és természetesen, ahogy meglett a jogosítványa száguldoztunk az éjszakában. Volt egy különcünk is, ő a gépészet tudománya foglalkoztatta csak, furcsa egy srác, de szeretjük, ő Dimitri Orlov. Belegondolva, mindenki különc a csapatunkban, kivéve Asher, ő volt az egyetlen talán, aki a mának élt és nem érdekelte, mi történik holnap, neki nem volt célja. Nos, egyelőre ennyi elég is volt belőlük, mégis ez rólam szól és nem róluk.

​

Az egyetemnek vége, de én továbbra sem azt akarom csinálni, amit a drága édesapám kitalált nekem, úgy gondolja, hogy a médiában kell maradjak és előbb vagy utóbb vegyem át a csatorna irányítását. Szerinte, ez csak egy hobbi és nem egy komoly karrier egy gazdag és befolyásos család örököseként. Minden kitartásomat beletettem, hogy meggyőzzem édesapámat. Végül sikerült, de szigorú feltételeket szabott nekem, egy bukás és repülhetek vissza Las Venturasba. Jelentkeztem Los Santos-i egyetemre az ULSA-hoz, ahol sikeresen felvételiztem, végre hivatalosan is meteorológiát tanulhatok. Az utolsó évemet töltöm az egyetemen, hamarosan jönnek a vizsgák. Egyik reggel kaptam egy telefonhívást, Zev volt az.

Folytatás…

 

[Mercikee]

​

Egy előadáson ültem, amikor az asztalon megrezzent a telefonom, látom, hogy Zev az, már évek óta nem hallottam felőle, csak a képeit néztem facenetworkon, így tudtam, hogy nincs semmi gond, alakítja a karrierét, úgy ahogy az élet kívánja. Megfogtam a telefonomat és otthagytam az előadást, beleszólt üdvözölt, megmondta, hogy ideköltözött Los Santos-ba, és egy Hotelt vezet, ami az apjának köszönhet. Természetesen gratuláltam neki és ő megadta a címet, hol találkozzunk. Jelenleg átalakítás alatt van a Hotel, így nem tudunk még bemenni a bent folyó átépítés miatt. Kint leültünk egy füves placcra és átbeszéltük az évek alatt felgyülemlett élményeket, tapasztalatokat. Később megjelent a testvére Asher Dreyfuss, hát igen ő nem sokat változott, szemtelen, életvidám, túlbuzgó. Zev meglepett a régi megszokott társasággal, akikkel az egyetem alatt szoros barátságot kötöttünk, hát mindenkit összeszedett? Mi ez a nagy egyesülés? Nem mondom, hogy nem tetszik, csak meglep. Annyit beszélgettünk a srácokkal, hogy beesteledett, elmentünk együtt egy éjszakai kondizásra aztán bejártuk a várost, mikor villódzó fényeket láttunk a kocka park előtt. Rendőrök, az ügy végére értünk oda, nem is emlékszem, hogy mi történt, mert megütötte a szemem egy Officer. Soha nem láttam még ilyen jóképű férfit, a viselkedésem is 180 fokot fordult, a srácok úgy rángattak el engem a helyszínről, mert nem tudtam, hogy mi történik velem. Később magamhoz tértem, egy nagy adag kaja társaságában a Chihuahua-nál. Elég későre járt már ekkor, így elköszöntem a társaságtól, mert baromi fáradt lettem hirtelen.

​

Másnap reggel csörrent a telefonom, apa az. Mi történt kérdeztem álmosan. Mérgesen mantrázott nekem, hogy elhagytam egy előadást és a mai előadásra sem mentem el, ezért engedett el ide, hogy bulizzak és elhanyagoljam magam? Nincs kedvem vele veszekedni, elnézést kértem és rányomtam a telefont. Ez nem volt túl jó ötlet, mert amint elmentem a közeli hipermarketbe a fizetés közepette nem akarta elfogadni a kártyám, rohadt kellemetlen érzése volt, így ott kellett hagynom mindent, mert nem vittem magammal készpénzt. Szerencsémre, otthon még van egy nagyobb félretett összeg, az egy darabig elég, de a mostani életemet nehézkesen tudom fenntartani, hogy fókuszáljak a tanulásra, ha el kell mennem mellette dolgozni. Miért kell folyamatosan a nyakamon lógnia és miért tud mindig mindenről. Állandóan megnehezíti az életem.


Végül megjelentem késve az előadáson, végig ültem azt a maradék fél órát, majd hazafelé menet, észrevettem egy ismerős arcot, csak nem ő az. De ő az Officer Eddard Lane, akit láttam, kaptam az alkalmon és kicsit összeszedtem magam, elkértem tőle a telefonszámát, aranyos volt, mert azt felelte, hogy inkább ő kéri el az enyémet. Win-win szitu. Rengeteget chateltünk egymás közt, nagyon megnyerő férfi és érettnek tűnik, ez túl szép, hogy igaz legyen. Mivel sokat dolgozik így, elég nehezen tudunk találkozni, ami nagyon zavaró tud lenni egy idő után. Ráadásul van egy női munkatársa, aki nem nagyon nyerte el a tetszésem, nem mintha felérne hozzám, de mesélte, hogy próbálkozott a csajszi nála. Sikerült egy találkozót összebeszélnünk, leültünk egy kávézóba és kicsit jobban megismertük egymást, mesélt magáról, honnan származik, miért lett rendőr, szüleiről mesélt. Ámulva hallgattam, ahogy meséli a karrierét, ebben hasonlítunk céltudatos és tudja, hogy mit akar, ez tetszik. Éjszaka lett mire sikerült magunkat kibeszélni, csináltunk egy selfiet és elköszöntünk egymástól, megbizonyosodtunk, hogy nem ez lesz az utolsó találkozónk.

 

[Mercikee]

​

Hétvégén találkoztam a srácokkal és elmeséltem nekik, hogy randin voltam és milyen jó is volt örültek a „boldogságomnak”, kivéve Thomas, ő valamiért azt vallja, hogy jobb lenne nekem rendőrök nélkül az életem. Még jó, hogy nem az én helyemben van és azt csinálok, amit akarok. Aztán puffoghat magának az idegbeteg állat. De nem is ez a lényeg, éjszaka elmentünk egy autóstalálkozóra a társasággal és megismertünk pár új arcot. Ezek az arcok kitalálták, hogy „vegyük be a várost”, a többiek kaptak az alkalmon és már a kocsiba ültek, neon felkapcsolták, durrogtak a kipufogók. Egy kicsit óckodtam az ötlettől, mert sose csináltam ekkora „csínytevést”, sőt ez már több mint csínytevés. Végül én magam is autóba ültem Zev-el, Asher-el és Thomas-al. Zev eszeveszettül driftelni kezdett a többi autóval a négysávos közepén, hihetetlen látvány volt, ahogy akkor este fénylett a város. Természetesen a baj is megtörtént, mert az LSPD és az LSSD kijöttek a helyszínre lekapcsolni a „bulit”. Zev nagyobb adrenalin löketet szeretett volna magának adni, ami sikerült is és a felszólítás ellenére sem állt meg a rendőröknek. Na, ekkor éreztem, hogy ez nagyon rossz ötlet, ültem a kocsiban, kapaszkodtam és legalább ezer imát elmondtam, hogy ezt meg ne tudja apám vagy utól ne érjen a rendvédelem. Valami csoda folytán lerázta őket és otthagytuk a kocsit egy elhagyatott építkezésen. Kiszálltam a kocsiból és a földre rogytam, ahogy lassult a szívverésem éreztem, hogy kezdek nagyon rosszul lenni, sikerült az ebédem tartalmát a felszínre hozni. Elsétáltunk a Chihuahua-ig, ott a mosdóban kicsit összeszedtük magunkat, majd később elindultunk taxival a Hotel felé. Asher kiment kicsit kiszellőztetni a fejét, biciklizett egyet, de amilyen szerencsétlen sikerült elesnie és majdnem elcsapták őt. Beszólt a kocsiban ülő csávóknak, hogy oda kéne figyelni, természetesen más szavakkal. Később visszajöttek ezek az ismeretlen emberek és megfenyegették Asher-t, hogy vegyen vissza az arcából és az egyik fegyvert is villantott, ekkor pergett le előttem az életem. Zev kihívta a rendőröket, de az egyik ismeretlen odalépett hozzá és kicsapta a kezéből a telefont és még be is törte az orrát. Szerencsére a hívást megkapták a szervek és kijöttek a helyszínre, természetesen addigra már eltűntek a piros bandanás tagok. Az éjszaka kint ültünk a Hotel zöld részén és furcsa zajokat hallottunk, visszajöttek. Fegyvert fogtak ránk, több fegyver is elsült, de nem esett senkinek baja, én el tudtam futni, de láttam a távolból, hogy Asher-re fegyvert fognak, hirtelen nem tudtam mit csináljak, ekkor értesítettem ismét a rendvédelmet, hogy azonnal jöjjenek vissza, mert megtámadtak minket. Tehetetlennek éreztem magam, minden porcikám remegett a félelemtől, és semmit sem tudok tenni ez ellen, egy védtelen fegyvertelen nő vagyok, aki csak a szemét tudja kihúzni stabil kézzel. Végre kiértek ismét a rendőrök és kézbe vették az ügyet, mindenki sérülés nélkül megúszta. Zev másnap megkeresett, hogy ideje lenne megtanulni, magunkat megvédeni, főleg, hogy most nem a legbiztonságosabb a környék. Így egy ismerőse által elvitt minket megismerkedni a fegyverrel. Nem tudom, hogy ezt most jó vagy rossz ötletnek tartsam, de a tegnapiak után inkább a jobbik megoldás. Bár érdekesnek találom, hogy Zev-nek ilyen kapcsolatai vannak.

​

Egyre nehezebben tudom fenntartani a mostani életem, kezdek kifogyni a pénzből, nagyon sokszor a Hotel-ben alszok, mert ingyen van, így többet tudok spórolni a házammal járó költségekkel. Szintén éjszaka összegyűlt a csapat és megemlítettem nekik, hogy pénz szűkében vagyok, mert apa elintézte nekem, hogy ne legyen. Thomas és Asher egymásra néztek, szinte azonnal mondták, hogy bármiben segítenek nekem, csak szóljak, ha pénz kell, de Zev-nek más ötlete támadt. Én visszautasítottam a segítségüket, mert szeretnék végre kilépni a szüleim árnyékából. Egyre gyanúsabb nekem Zev, hogy ő nem csak a Hotelt akarja vezetni, hanem minket is. Erre, majd később rátérünk. Zev említette, hogy van egy ékszerbolt a környéken kinézhetnénk oda, mondtam, hogy persze miért is ne. Mi baj lehet. Nem hiszem, hogy komolyan gondolja, hogy kirabolna egy ékszerboltot. Butaság, nem? Annyira volt butaság, hogy másnap az ékszerboltban találtam magam vele és nézegettük a csilli-vili méreg drága ékszereket és persze a kamerákat és a biztonságiakat. Mibe keveredtem… Így biztosítok magamnak jövőt?

​

 

[Mercikee]

​

Válaszolatlan SMS-ek, több száz, nem vagyok megszállott, de gyűlölöm, ha kihasználják az érzéseim, mintha újra az egyetemen lennék, szédítik az eszem, aztán eltűnnek, amikor nem kapják meg azt, amit akarnak. Hetek óta nem hallok a cuki, helyes Officer-ről, kerestem a munkahelyén, hívtam, a lakásán is voltam, de hűlt helye. Ezt beszívtam, megint, talán jobb is így. Miért? Zev az egyik este mindenkit elhívott a Hotel-be, egy izgalmas feladatot talált ki nekünk. Feladatot, tessék? Van egy szállítmány, amiért el kellene menni a nyílt tengerre. Meglepődtem, nem értettem, hogy ez mégis miért történik, amúgy sem vagyok a beosztottja. Mikor lementünk a raktárba, akkor tudatosult bennem, hogy Zev valójában más, mint, akit az iskolában megismertem, sokkal sötétebb egyén. A raktárt tele volt fegyverekkel és alkatrészekkel. Rápillantottam Asher-re, ő ezt már tudta, ahogy a többiek is, ahogy láttam az arcukon. Próbáltam végig Thomas mellett maradni, hogyha bármi történik ő az egyetlen, aki meg tudna védeni, sajnos nem sikerült neki, mert a hajóra érve, hallottam a fegyverropogást és eltalálták az egyik lábam. Basszus, ebben én most tényleg benne vagyok? Benne, igen, mi ez az adrenalin löket, amit érzek, miért fogok a kezembe fegyvert és miért küzdök olyan emberekért, akiket nem is így ismertem meg. Mi lesz, ha szembe találom magam Eddard-al. Ő lő le engem vagy én lövöm le őt? Mindenesetre, próbáltam magam összeszedni, a srácok gladiátorként védtek engem. Hát, ez lenne a család? Nem éreztem még ekkora félelmet és ekkora biztonságot egyszerre. A sérülésem, nem volt olyan vészes, mint azt gondoltam, szinte csak egy karcolás, csak súrolt a golyó, Sean lefertőtlenítette és bekötözte a lábam. Nem én voltam az egyetlen, aki megsérült, Asher is kapott egy golyót a vállába, viszont az csúnyább látvány volt, mint az enyém, annyi érzelem kavarog most bennem, hogy ezeket látom… Nem tudtam érte aggódni.

​

Hetekkel később egy nagyobb pihenés után a srácokkal elmentünk bulizni a Palace-ba, végig táncoltuk az éjszakát, jól éreztük magunkat. Később egyedül maradtam Sean Malto-val, elmentünk egy éjszakai kocsikázásra, felmentünk a Vinewood kilátóhoz, ahol egy kisebb mélyebb beszélgetésbe kezdtünk bele. Elsőkörben a kíváncsiságát akarta, enyhíteni, mert a buliban kibukott belőlem, hogy valaki gimi óta tetszik, csak neki igen máshol járt és jár az esze, mind a mai napig. Elmondtam neki ki a személy, egyelőre nektek nem árulom el. Nem örült a válasznak, mert neki volt egy cinkos társa, elmondása szerint élete szerelme, aki sajnos elhagyta az élőket, egy hatalmas baklövés miatt. Óva intett attól, az érzéstől, ami jelenleg is benne van a lány elvesztése óta. Megnyugtattam, hogy nem tűnik úgy, hogy bármi közünk is lenne egymáshoz, azon kívül, hogy barátok vagyunk. Ha eddig magamba tudtam tartani éveken keresztül ezt a kis titkot, akkor most is menni fog. Mondtam Sean-nak, hogy menjünk el a temetőbe és látogassuk meg a lányt. Így is tettünk, leróttuk tiszteletünket és megbeszéltük egymás közt, hogy mindent elmondunk egymásnak ezen túl, hogy megvédhesse a kicsi húgát.

​

 

[Mercikee]

Sokat gondolkodtam a napokban és arra jutottam, hogy nekem minél előbb el kell hagyjam ezt a várost, mielőtt még rosszabbra fordulnának a dolgok. Hogyan birkóznék meg a bűntudattal, ha később a múltamra gondolnék. Brielle Collins híres meteorológus és bűnöző. Ezt már nehezen törlöm ki az önéletrajzomból. Jobban belegondolva már lehetetlen, rendőrökre lőttem és loptam, mindezt Zev Dreyfuss miatt. Napokban leültünk a tengerpartra a tűz köré Ash-el és Zev-el, nagyobb érzelmesebb beszélgetésbe kezdtünk. Ash elmondta, hogy fél a következményektől, nem akar börtönbe kerülni és meghalni sem szeretne, a legrosszabb hogy el kell számolnia azzal, hogy megölt egy embert. Zev másról kezdett el kérdezősködni, bántottunk e már valakit bűntudat nélkül vagy csak élvezetből. Kicsit furcsán néztem rá, természetesen az én válaszom az volt, hogy nem. Úgy érzem, hogy Zev valahol elvesztette önmagát, egyre távolság tartóbb, nem az a barát, akit az egyetem alatt megismertem, vajon ki lehet a háttérben, ki irányítja őt? Valaki sakkban tartja? De, lehet, hogy én ismertem félre, nem is az a szerény, gyámoltalan férfi. Később a Hotel-ben beszélni szerettem volna Asher-el, hogy Zev-el valami probléma van, eddig sem volt túl beszédes, mindig is visszahúzódó volt, de ez a többszörösére növekedett. Már aligha beszél velem egy ölelést sem ad, elhidegült tőlem, hiányzik a régi barátom, akivel a könyvtárban órákig beszélgettem, legyen az lelki dolog vagy szimplán hogy mennyire gáz, amit Asher művel a nőkkel. Természetesen Asher ebből semmit sem vett észre, letudta azzal, hogy Zev mindig is ilyen volt. Na, de jó látom rád is számíthat az ember Ash. Akkor egyedül maradok ezzel a problémával és majd én kiderítem miért változott meg ennyire Zev Dreyfuss.

​

Tartottunk egy kisebb-nagyobb összejövetelt az egyetemi barátokkal, szintén a partra mentünk és a tűz köré ültünk le, eleinte néma csend fogott minket körbe, csak az izzó fa ropogását hallgattuk, azt hiszem mindenkit megrázott a pár héttel ezelőtti esemény. Végül elkezdtünk sztorizgatni, én leginkább az egyetemi évekről beszéltem, hogyan működött az iskolai rádió és hogy mennyire élveztem azt az időszakot, főleg, hogy igaz bajtársokra leltem a személyükben. Mesélés közben a homokban rajzolgattam mindenféle motívumot, ami az eszembe jutott és Asher csatlakozott mellém, mindig valami olyasmit rajzolt, ami hozzám és hozzá köthető. Csak mosolyogtam rajta és elhessegettem a buta gondolataim, ebből sejthetitek ki volt az a srác, aki már évek óta hatással van rám. Nem tagadhatom, többször eljátszottam már a gondolattal, mi lenne ha. De ennek nulla az esélye, már csak azért is, mert olyan sztori bukott ki, amit nehezen tudok és nem csak én Thomas is feldolgozni. Thomas elmesélte, hogy volt egy lány a suliban egy vagy két évvel járt alattunk és nagyon beleesett. Elmesélte, hogy elhívta randevúzni, de hamar le kellett lépnie a csajnak. Később ellátogatott a lányhoz a házához. Végig kellett nézni, ahogy egy ismeretlen alak mászik ki a lány ablakán keresztül. Megszólalt Asher… Ő volt az az alak. Ekkor maszatoltam szét az együtt rajzolt motívumokat a homokból, átcsúsztam Thomas-hoz és megöleltem. A fülébe súgtam, hogy tudom, mit érez. Nekem is végig kellett néznem ezt nagyon sokszor, mindennappal egyre fájdalmasabb volt, majd az idő teltével sikerült beletörődnöm és együtt élnem ezzel a fájdalommal, de így hogy ismét egyre többet találkozunk, a felszínre törnek olyan elfeledett érzések, amikkel már régen leszámoltam. Most mégis miért zavar ez? Remek… Alig várom, hogy levizsgázhassak és elhúzzak innen. Este folyamán beszéltem Thomas-al, hogy érez e bármi ellenszenvet Ash iránt, mondta, hogyha nem lettünk volna ott, biztos a homokba tapossa a fejét. Mondtam neki, hogy a helyébe a másik kezét is eltörtem volna (igen volt egy autóbalesete a napokban). De nem érez haragot Ash iránt, inkább csalódott, hogy ez nem derült ki hamarabb.

​

 

[Mercikee]

Bárcsak ne Asher Dreyfuss-al kellene kezdenem a következő bejegyzésem. Egyelőre róla tudok mesélni, mert jelenleg kavarognak bennem az érzelmek, kevésbé tudok miatta összpontosítani a tanulmányaimra, mert állandóan ő jár az eszembe. Egyik nap megkért engem, hogy nyírjam meg a haját, mert ő nem tudja magának. Nem tudom honnan gondolta, hogy én tudok ilyeneket csinálni, nem vagyok én fodrász, én sem magamnak vágom, elmegyek a fodrászhoz és, majd ő varázsol valami meséset a hajamból. Miért nem Dimitri-t vagy Thomas-t kéri meg erre, ők mégis jobban értenének hozzá, mint én. Na, mindegy valamiért belementem, hogy segítek neki, csak nem rontom el annyira, hogy teljesen kopaszra kell nyírni. Bementünk a Hotel-be és a konferencia teremben, kezdtem el műteni Asher haját. Eleinte remegtek a kezeim, de ahogy telt az idő és beszélgettünk egymással megnyugodtam és higgadtan szépítettem Asher-t. Érzem, hogy engem bámul, mikor a szemébe lógó tincseket vagdosom. Egyre jobban izzad a tenyerem, ne bámulj már, kérlek. Egy-egy pillanatra a szemébe néztem, de nem engedek a kísértésnek. Miért csinálja ezt velem? Biztos bevett valamit. Csak NE nézz már, az Isten szerelmére. Próbáltam a lehető leggyorsabban túltenni magam a feladaton és megmutatni neki a végeredményt. Hát, lehet, hogy pályát tévesztettem, mert nagyon jól sikerült a haja és végre a szemébe se lóg hatezer tincs. Odavittem hozzá a tükröt, beálltam mögé, együtt néztük a végeredményt vagyis hazudtam, ő inkább engem nézett, mint a haját, ekkor már én is csak bámulni tudtam őt, a kezét az államhoz tette és elfordította a fejét, egy hajszál választott el minket és belépett a terembe Sean. Ahogy meghallottam az ajtót, kirázott a hideg és szinte hiperszonikus sebességgel, hajoltam vissza és Sean-ra tekintettem. Kínomban csak nevetni tudtam felé, még köszönni is elfelejtettem. Persze, Sean-nak minden leesett és inkább kiment a teremből. Én is összeszedtem a cuccaimat inkább és kiviharoztam a teremből. Sean figyelmezetetett, hogy nagyon rossz úton járok, és nem támogatja ezt az egészet, nem akarja, hogy átéljem azt, amit ő. Legyintettem felé és megnyugtattam, hogy semmi sem történt, nem is fog. Nem igazán hitt nekem, lehet, hogy naiv vagyok.

​

Éjszaka csörrent a telefonom, Ash az, beszélni akar velem a vidámparkban. Hmm. Miről akar velem beszélni? Mit vegyek fel? Persze, felvettem a legidétlenebb ruhám, egy fánk mintás ruhácskát. Izgulok, most elhívott randizni? Nem a legmegfelelőbb az időzítés, jobb lenne, ha csak békén hagyna. Odaértem a megbeszélt helyre és velem ellentétben ő egy full fekete szettet választott magának, na ez már valamit gyászol. Megkérdeztem, hogy miről akar velem beszélni. Hát, nem arról kezdett el beszélni, amire én számítottam, nagyon nem. Zev-ről kezdett beszélni, hogy valami rosszban sántikál. Értetlenül néztem rá, mindenkinek megvan a maga titka, nem? Említette, hogy igazam volt Zev-et illetően, hogy nem úgy viselkedik az elmúlt időszakban, mint amit megszoktunk tőle. Többet van egyedül, sokat titkolózik és annyira óvatos, megfontolt. Elmondta, hogy követte őt a folyó menti erdőbe és látott ott egy lakókocsit. Ebben még nincs semmi furcsa, nem? Mindenkinek van lakókocsija az erdő közepén, lehet csak kempingezni ment. Csak viccelek, szerintem se normális ez, de nem is ez a legérdekesebb a sztoriban. Napokkal ezelőtt meséltem Zev-nek, hogy Burhan elég nyíltan aláz meg mások előtt, beállít mindenféle… Riherongynak. Illetve Zev-től tudom, hogy volt egy összetűzése a piros kendős afroamerikai tagokkal. De, nem is ez a lényeg, a lényeg az, hogy Ghurab és Zev, együtt mentek be a lakókocsiba. Felhúztam a szemöldököm, nem értettem mit akar ezzel mondani. Zev, meleg gondoltam magamban. Ash folytatta a meseestét és kiderült, hogy Zev egyedül jött ki egy nagy fekete zsákkal a vállán. A zsákot bedobta egy csónakba és elhajtott vele. Mi?! Megölte? Zev egy pszichopata gyilkos?! Kinyírta a barátunkat?! Mi ütött belé? Ahogy ezek a kérdések merültek fel bennem, a szívem szakadt ki a helyéről, Zev nem ilyen nem tehette, biztos van rá értelmes magyarázat. Bárcsak az a kérdés maradt volna meg bennem, hogy Zev meleg. Hirtelen az adrenalin elborította az agyam és nem tudtam ésszerűen gondolkodni, mondtam Ash-nek, hogy mutassa meg a helyet, nézzük meg együtt azt a lakókocsit. Így is tettünk, beültünk a Sunrise-ba és az erdő felé vettük az irányt, egy magasabb pontra értünk, ahol pont beláttuk a lakókocsit, ott volt Zev. Épp vontatta el a csónakot. Amint láttuk, hogy elhajt, összeszedtük minden bátorságunk és óvatosan lefelé vettük az irányt a kocsihoz. Útközben szanaszét vágtak a bokrok és a nyakig érő fű sem segített a helyzetemen, a ruhám szoknyája is megszakadt, pedig tényleg aranyos fánkos ruha volt... Zev jössz nekem egy ruhával. (Természetesen akkor ez nem foglalkoztatott engem, hogy kisebb vágások, karcolások borítják be a testem és a ruhámnak is vége). Beléptünk a lakókocsiba és, mintha új lett volna, egyedül a TV volt betörve, de semmi különöset nem láttunk. Odakint is, csak néhány keréknyomot találtunk. Egymásra néztünk értetlenkedve, próbáljuk összerakni a puzzle-t. Asher-nek támadt egy ötlete, hogy hol lehet Burhan kocsija. Elkocsikáztunk Sandy Shores-ba és ott állt a kocsi, közelebb lépkedtünk és Ash levett valamit az autó tetejéről. Egy-egy ujj volt Asher kezében, mikor megláttam, azt hittem elájulok. Istenem, hánynom kell, némán beültem a kocsiba és megfogta a fejem. Ez nem történhet meg, ki lesz a következő? Én? Mert nemsokára itt hagyom ezt a pöcegödröt? Asher azonnal beszélni akart Zev-el, én mondtam neki, hogy ne vigyen vissza a Hotelbe, mert egyszerűen nem merek visszamenni. Félek, kibaszottul rettegek, mi lesz, ha álmomban vágja el a torkom? Egy gyilkos az egyik legjobb barátom? Milyen rémálomba csöppentem. Ash haza vitt és megígérte, hogy még visszajön, mert ő sem tud a Hotel-ben aludni. Órák teltek el, kínomban nem tudtam mit csinálni, csak a kisebb sérüléseim lefertőtleníteni. Megérkezett Ash, leültünk a nappaliban és egész hihető magyarázattal rukkolt elő. Annyit mondott, hogy állítólag Burhan később jött ki a kocsiból, mert még takarított. Ash nem figyelte végig a lakókocsit, csak annyit látott, hogy Zev megy ki és ekkor elhagyta a helyszínt. Zev, elmondása alapján a fekete zsákban egy afroamerikai volt, aki megfenyegette Burhan-t. Végül is van benne valami… Tényleg bántani akarták Burhan-t, de akkor miért nem avatott be, minket és a legnagyobb kérdés, hova a francba tűnt Burhan. Asher nálam aludt a kanapén, én bementem a szobámba és bámultam a plafont. Még mindig olyan sok kérdésem van, higgyem el a történetet? Nem tudom, mit higgyek, viszont egy dologban biztos vagyok, hogy nem vagyok biztonságban és soha többé nem fogom magam biztonságban érezni, elvesztettem a fonalat.

​

 

[Mercikee]

Szinte alig aludtam aznap este, annyira hihetetlennek tűnik ez a story, ha ekkora bajban lett volna Burhan akkor biztos vagyok benne, hogy Zev mindenkinek szólt volna, valamit titkol, látom rajta egyszerűen az ösztöneim ezt sugallják. A nappalimban van Asher is még. Kíváncsi vagyok ő tudott e aludni, biztos nem. Nem túl kényelmes az a kanapé. Nem törődve a külsőmmel kimentem a pizsamámba, kócos hajjal, szürke szemekkel. Amúgy is Zev jobban aggaszt most, mint a kinézetem Ash-t meg úgysem érdekli, hogyan nézek ki sose jöttem be neki, szerintem nem is voltam soha az esete. Főztünk magunknak együtt kávét, leültünk a kanapéra és átbeszéltük a tegnapi eseményeket. Bár egy kérdésem személyesen lenne hozzá, de nem mertem rákérdezni, félek a csalódástól és a visszautasítástól. Nos, összeszedtem kicsit magam miután megittuk a kávét és elindultunk a Hotel-hez ekkor már Sean és Zev épp diskurált valamiről. Annyira nehezen tudok Zev szemébe nézni, úgy érzem, hogy elveszett benne a fény, sose láttam embert így elveszni a saját gondolataiban. Mi jár a fejedben… Elmentünk végül bowlingozni, jó volt kicsit kikapcsolódni, de valahogy nem volt az igazi. Sokan hiányzunk, még mindig a tegnapi kirándulásunkon jár az eszem, pedig a vizsgáimra kéne fókuszálnom.

​

Bowling után mindenkitől elköszöntem és haza mentem, szépen lezuhanyoztam felfrissítettem magam és neki láttam a tanulásnak, közben kaptam egy SMS-t az iskolától, hogy megvan a vizsga időpontom, egy hétfői napra fog esni és két hetem, hogy felkészüljek. Látom a fényt az alagút végén, végre itt hagyhatok mindent és azt csinálhatom, amit szeretnék, bárcsak apa is megértené, mennyit jelent ez nekem, egész nap a könyveket és azinternetet bújtam, sajnos sikerült elaludnom és éjszaka keltem fel. Az első gondolatom Asher volt, el kell mondanom neki, nem mehetek el úgy, hogy nem mondom el neki az érzéseim, amik aggasztanak vele kapcsolatban. Évek óta titkolózom előtte, nem várhatok többet, összeszedem a bátorságom és elé állok. Így is tettem, kocsiba szálltam és egyenest a Hotel-hez vezettem. Szerencsémre ott volt mindenki, így nem kellett összevissza telefonálgatnom, hogy ki merre van. Megkértem Ash-t, hogy jöjjön velem, mert van, amit meg akarok vele beszélni kettesben. Izgulok, érzem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, mindjárt elájulok. Teljesen el tudok veszni a szemében, mintha hipnotizálna. Megkérdezem hát… Elég gyenge kérdést sikerült feltennem, mert zavarban vagyok. A kérdésem úgy szólt, hogy mi történt velünk, még mielőtt Sean belépett volna az ajtón tegnap. A kérdésemtől zavarba jött, mintha elpirult volna, megvakarta a tarkóját kínjában és nevetett egyet. Oh, baszki, tényleg nem kellett volna felbolygatni az állóvizet. Kicsit kétségbeesetten néztem rá, látható is volt az arcomon illetve, valószínűleg a szomorúságot is látta. Így, kicsit komolyabb lett a hangvétele, odajött hozzám és megfogta mindkét kezem, a szemembe nézett, és ami ezután következett el sem hittem. Van egy titka, amit már évek óta tartogat magában és nem tudta elmondani nekem, mert mindvégig azt hitte, hogy nem kedvelem őt és kifejezetten utálom (ami akkor igaz is volt, gyűlöltem másokkal látni, ha ölni lehetne a pillantással… nem élne) és azokkal a nőkkel akarta felhívni a figyelmem, akikkel az egyetem alatt járt. Most már nem félek, most csak értetlenséggel az arcomon hallgatom a mondandóját. Ez amúgy, hülye? Évekig húztuk a saját boldogságunk? Nem, helyesbítek, mi vagyunk hülyék? Egy szó sem jött ki a számon, némán álltunk egymás előtt és néztük egymást, majd valahogy összeért az ajkunk. Milyen édes a méreg, szokták mondani, valami ilyesmit érzek én is. Biztonságot, félelmet és fájdalmat. Egy gyönyörű pillanatot élünk meg, aminek tökéletesnek kéne lennie, mégsem örülök. A szívemet, mintha kifacsarná egy ismeretlen lény és még rá is tapos, hogy biztos legyen a dolgában. Elhúztam Asher-től magam és a könnyeimmel küszködve mondtam neki, hogy ez lehetett volna a legcsodálatosabb pillanatunk, viszont most úgy gondolom, hogy ez volt az első és utolsó csókunk egyben. Sajnálom, én az álmomat választom és nem azt az életet, amiben te részt veszel. Kétségek közepette ott kellett hagynom Ash-t egyedül a szobában.

​

 

[Mercikee]

Végre elérkezett a vizsga napja, annyi éven át küzdöttem, hogy elérjem a célom, végre látom a fényt az alagút végén. Naphosszat csak tanultam, bújtam a könyveket, még magán tanárhoz is elmentem. Végre azt hiszem, hogy megvan a megfelelő tudásom ahhoz, hogy hivatalosan is meteorológus legyek! Reggel ötkor keltem, hogy még egyszer utoljára átnézzem az előadásom témáját. Ideje készülődni. A hajamat szép egyenesre kivasaltam, felfestettem egy natúr sminket és felvettem az előre kikészített vászonnadrágomat és egy nem kirívó fehér ingemet. Bent vagyok a teremben, látom magam előtt a vizsgabiztosokat, itt kezdtem el egy kicsit izgulni, de nem is a bukás lehetősége miatt, hanem azért, hogy mikor kerül végre sorra. Elérkezett az idő, sikerült elbűvölnöm a vizsgáztatókat, több kérdést is feltettek vizsga közben és úgy gondolom, hogy kiváló válaszokat adtam nekik, mert végig éreztem rajtuk az érdeklődést. Végeztem, már csak várni kell, hogy sikerült e ténylegesen a vizsga és magam mögött hagyhatom e, ezt az életet, amiben jelenleg vagyok.

Délután találkoztam a srácokkal, hogy megünnepeljük a vizsgám napját, igaz erről még nem tudnak és Zev is tartott magánál egy házavató bulit. Az elején minden rendben is ment, sokat nevettünk, kicsit storyzgattunk, végül kiböktem nekik, hogy ma vizsgáztam és úgy érzem, hogy sikerrel fogok járni. Ezzel lőttem le egy kicsit a bulit. Nem nagyon voltak elragadtatva, főleg Asher-en láttam, hogy nem tetszik neki. Később ennek hangot is adott, mintha olyan sok köze lenne egyébként az egészhez, még mindig nem az ő életét élem, hanem a sajátomét. Már napok óta hangoztatom felé és a többiek felé, hogy én nem akarok itt maradni Los Santos-ban, minél előbb el akarok innen menni és hátra hagyni ezt az egész kócerájt, nem annak szentelem az életem, hogy bűnözzek. Kicsit mérgelődve kimentem Zev lakásából és rágyújtottam, én… Én, aki ellenzi a dohányzást, mert nem akarja tönkre tenni a szervezetét. Később Asher is csatlakozott hozzám elnézését kért tőlem, amiért kibukott, hogy hamarosan távozom, nem nagyon szóltam hozzá, hagytam hadd mondja a magáét. A történet végén úgyis én leszek a szemét, aki itt hagyja a „családot”. Megcsörrent a telefonom, előkaptam a zsebemből és lefagyott a tekintetem, mikor megláttam a kijelzőn a nevet, hogy „apa”. Jaj, ne… Ne most. Nincs kedvem veszekedni még vele is. Erőt vettem magamon és felvettem a telefont, közben Asher szemébe néztem és mosolyogtam felé, nem azért mosolyogtam, mert jó kedvem volt, hanem azért mert végre befogta a száját és a pillantásaira összpontosíthattam. Elvesztem a zöld szemeiben, mint egy falevél, amit magával ragad az őszi szél, és már nem tudja, merre a föld és merre az ég. Igaz, ez csak pár pillanatig élvezhettem, mert ledöbbentem, amit apa mondott a telefonba. Először is gratulált nekem a sikeres vizsga miatt, erről én még nem is tudtam, hogy sikeres, de apáról beszélünk, tudom, hogy megvannak a forrásai. Amit ezek után mondott, az volt igazán meglepő, rá sem ismertem. Állást ajánlott nekem! NEKEM! Az egy szem lányának, az „örökösnek”. Normális? Biztos vagyok benne, hogy anya beszélte tele a fejét vagy egyszerűen megunta a velem való állandó harcot és vitát. Természetesen, igent mondtam. Nem fogok elhalasztani egy ilyen nagy lehetőséget. Örömömben körbe ugráltam Asher-t, el sem hiszem, hogy hamarosan azt csinálhatom, ami miatt megszülettem erre a világra. Elfelejtettem minden szívfájdalmam, most a felhők között táncolok, baromi izgatott vagyok. Nehéz lesz elmondani a többieknek, hogy hamarosan elhagyom a várost, de csak arra tudok gondolni, hogy beindul a karrierem. Új környezet, újabb kalandokban lesz részem, kiépíthetem a saját kis birodalmam, közel a családomhoz, ki tudja talán még magam mellé is találok valakit. Milyen szép befejezése lenne a történetemnek.

​

 

[Mercikee]

Nem sokáig tartott az öröm, mert Asher igazából pár pillanat alatt lehozott az életről, mert nem tetszett neki, az ötlet, hogy távozzak a városból. De mégsem örökre megyek el, majd úgyis jövök látogatni, gondolom. Bár nem miatta jönnék, hanem Zev, Sean, Thomas és Dimitri miatt. A beszélgetés átment veszekedésbe egy hajszál választ el attól, hogy felpofozzam, mit képzel ez magáról. Ki ő, hogy megmondja nekem, hogy mit kéne tennem, igazából támogatnia kéne, nem marasztalni, tudja nagyon jól, hogy egész életemben ezért küzdöttem. Bár van egy sejtésem, hogy miért marasztalna, hát megkérdeztem. Velem jössz? Szinte egyből elutasított, Zev-re fogta az egészet. Pont ekkor lépett ki Zev a lakásból, ránéztem dühösen és elsétáltam. Bassza meg mindenki, hozzászoktam, hogy egyedül kell megbirkózni minden akadállyal. Másnap este, Zev összehívta a csapatot, mert valami kétes alakkal akar találkozni, azt hiszem Ice-nak hívják. A város szélén találkozott Zev és Ice. Én, Dimitri (Stuka) és Asher a távolból figyeltük, ahogy Zev, Alfred és néhány ismeretlen beszélgetnek. Minek vagyunk amúgy itt, csak beszélgetnek, mi meg itt vagyunk a hegy tetején Asher egy sniperrel én meg egy pisztollyal fedezem őt. Szerencsénkre ott volt velünk Stuka, mert Asher nem igazán tudta a feladatát végezni, nem is csodálom, soha semmit nem tud rendesen csinálni, hiába mondják meg neki. Csak nem bírtam én sem megállni, hogy csendben maradjak, piszkálni kezdtem, mert nem lehet neki igaza, az én szavam lesz az utolsó és mit ad Isten. Ordítozásba kezdtünk, ő a saját igazát védte én meg a sajátomat. Kár, hogy neki nincs igaza, mert ő csak Zev utasításait végzi, mint egy kis kutya. Nem képes önálló döntést hozni Zev beleegyezése nélkül. Szánalmas.

​

Egyik nap elmentünk hárman vadászni Thomas, Zev és Alfred. Végre nyugodtan tudjuk elütni az időt és nem kell attól félni, hogy lecsap ránk a PD. Természetesen, ez sem mehetett simán, mert Thomas egy olyan maskarát vett föl, ami teljes mértékben egy őz színére hasonlít. A bamba Alfred pedig rálőtt. Vihettük Paleto Bay-be a kórházba, Thomas lefizette az orvost, hogy sokat ne kérdezősködjön az orvos mi is történt. Szerencsénkre nem hívta ki ránk a hatóságokat. Végre valami kis mázlink is van. Nagy nehezen haza mentünk a Hotel-be és mindenki elment pihenni. Én megéheztem, így lementem a konyhára és felpakoltam egy kis nasival, felvittem a szobámba és Asher megállított, Thomas-ról kérdezett, hogy van, mondtam neki, hogy jól lesz és ezzel le is tudtam a beszélgetést vele. Láttam a szemében, hogy egy kicsit meg van törve, besétált a szobájába és fél szemmel annyit láttam, hogy Zev is utána megy. Na, biztos pizsi partit tartanak, én is bementem végre a szobámba és egy jó kis krimi után elaludtam.

Ma lesz a Hotel megnyitója, előtte Zev és Asher hívott egy pár perces beszélgetésre, semmi kedvem sincs a Dreyfuss testérvekhez, már kezdenek a fejemre nőni. Mind a kettő ott áll előttem, nagy a csend és egyik se akarja megtörni. Cikázik a tekintetem mindkettejük között, Asher megtörte a csendet. Bocsánatot kért tőlem, amiért nem támogatta, a költözést, nem akar velem rosszban elválni, sőt elválni sem akar. Rákérdezett, hogy áll e még a felkérésem, hogy jöjjön velem. Kikerekedtek a szemeim és nem hittem a fülemnek, elnéztem Zev-re. Bólintott párat. Szóval, ő engedte meg neki. El kell, hessegessem a bűnös gondolataimat, önző leszek magammal szemben és az eszem helyett a szívemre fogok hallgatni, így Asher karjaiba borultam és szorosan átöleltem őt. Azt mondtam neki, hogy persze, továbbra is szeretném, hogy költözzön velem vissza Las Venturas-ba. Már csak a többieknek kell elmondanunk a költözést, hisz még olyan soka nem tudják, Sean-t fogom utoljára hagyni, neki lesz a legnehezebb elmondanom. Nem akarom, hogy azt érezze még egy embert elveszített. Mindenki érdemel egy happy end-et.

​

 

[Mercikee]

Elkezdődött a Hotel nyitóbulija, kicsit későn sikerült csatlakoznom, mert elhúzódott a készülődésem, bevasaltam a hajam, felvettem egy kicsit vagányabb, kirívóbb szettet, kisminkeltem magam, réz, bronz és arany színeket használtam, amelyek fokozzák a szemem ragyogását. Megérkeztem a Hotel-hez és láttam a nagy tömeget táncolni, a város legjobb DJ-ét sikerült megszereznie Zev-nek, így nem csodálkoztam, hogy mindenki táncra perdült. Mintha nem is egy Hotel-ben lennék, hanem egy disco-ban, villódzó fények, volt egy kisebb füst gép. Jól éreztük magunkat. Megláttam, Sean-t és félrehívtam beszélgetni, lehet, hogy nem a legalkalmasabb pillanat, de most talán jobb kedvében találom. Nehezen kinyögtem neki, hogy hamarosan nem napiszinten fogunk találkozni, mert el fogok költözni. Vagyis… El fogunk költözni Asher-el. Nem úgy reagált, mint amire számítottam, teljesen kifordult magából. Cinikusan kezdett el viselkedni, teljesen ellökött magától, mintha soha nem is ismertük egymást, pedig azt hittem, hogy ő lesz az egyetlen, aki támogatja, hogy az álmaim után menjek és küzdjek érte. Nem folytathatom tovább ezt a züllött életmódot. Nem visz sehova, mert veszélyes, nem lehet belőle jövőt építeni. Hisz ő az egyetlen közülünk, aki testközeléből megtapasztalta, hogy mikkel járhat ez az út. Mondanom sem kell, hogy ez a veszekedés rátett a hangulatomra, nem is volt kedvem nagyon visszamenni, bulizni, főleg, hogy a szemem sarkából láttam, hogy a szálloda szobájából elkezdett kirámolni, minden cuccát magával vitte. Este még rengeteget chateltünk ment az oda-vissza ugatás. Semmi nem mehet könnyen, ahogy ez a nagykönyvekben is meg van írva, mindennek ára van. El kell engedjem a Sean-al való barátságom, hogy a már kitaposott álmaim felé sétálhassak, most már tényleg semmi sem állíthat meg, ha mindenki utálni fog, nem érdekel, nem is igazi barátok, ha nem támogatnak, hisz tudják, hogy milyen borzalmakat kellett átéljek, hogy végre elismerjen a saját apám. Asher látta rajtam, hogy valami nagyon nincs rendben, így hát elmondtam neki, hogyan viselkedett velem Sean, egyből felkapta a vizet és át akarta venni az irányítást, nehezen rávettem, hogy ne csináljon semmit, talán majd megnyugszik, nem akarok még vele is veszekedni. Lassan vége a bulinak, de Asher és Zev folyamatosan sutyorognak, valamire készülnek, remélem nem Sean-al kapcsolatos, mert esküszöm, még ma elutazok. Nem, nem róla volt szó, hanem pár tagot méregettek folyamatosan, vajon miben sántikálnak. El is engedtem, inkább haza kocsikáztam és lefeküdtem aludni. Elég volt a mai napból is.

​

Másnap egy kicsit jobb kedvvel ébredtem, mert csodák csodájára Sean Network-ön bocsánatot kért és leírta, hogy támogat mindenben, és ha bármikor jövök Los Santos-ba találkozunk és megbeszélünk mindent, mint régen. Végre egy jó hír, megkönnyebbültem, túl kell élnem még egy hetet Los Santos-ban. Egy utolsó hajrá, mivel Zev elutazik egy hétre Las Venturas-ba, beszél az apjával a szálloda jövőjéről. Zev utazása előtt kifejezetten megkért, hogy figyeljek oda a srácokra, mert könnyen káosz keletkezhet, igazából, a semmiből is. Egy hét Zev nélkül nem lesz könnyű feladat, főleg, hogy rengeteg apróságra oda kell figyelni, szálloda vezetése, fenntartani a kapcsolatot az üzlettársakkal és egyéb kontaktokkal kell egyeztetni, szállítmányozni, autókat, kamionokat elvinni A-ból B-be. Már alig várom.

​

Eljött az utolsó hetünk, meglepő módon Asher-el egyre jobb és jobb a kapcsolatunk, ahhoz képest, ahogyan indult ég és föld. Kezdem magam beleélni, hogy végre én is megkapom a nekem járó boldogságot, látom magam előtt a jövőmet, sikeres, híres nő egy stabil kapcsolatban. Első feladat, szállodában dolgozó emberek kifizetése, takarítók, recepciósok, karbantartók, pipa. Meg kellene nézni a „kémia” laborunkat is, hogy ott is szépen dolgoznak e megbízottak. Hát, rohadtul nem. Beléptem a terembeés üres volt a hely, felhívtam a „műszakvezetőt”, hogy mégis mi történt. Elmondása alapján elmaradt a fizetés, fizetés után visszajönnek. Remek. Akkor elugrok még egyszer Bankba és leadom a vezetőnek a pénzt, meg is történt a munkásai másnap már folytatták a termelést. Pipa. Eljött az éjszaka és felhívtam a szállítmányozós kontaktot, sajnos ez már nem ment olyan gördülékenyen, mint gondoltam. Az egyik tag felnyomott minket és üldözőbe vettek a rendőrök, miközben a szállítmányt próbáltuk volna A-ból B-be eljuttatni. Velem volt ekkor Asher, Stuka és Thomas. Stuka vezette a kamiont, amiben a kétes tárgyakat szállította, mi pedig a Sunrise-al próbáltuk fedezni Stuka-t. Ez így nem lesz jó, egyre több egység jelenik meg mögöttünk. Remegő kézzel fogom az ölembe a pisztolyt és várom, (nem örömmel) hogy mikor kell elsütnöm, egyre jobban szorul a hurok, kezdek egyre jobban bepánikolni, nem akarom, hogy a többieknek bajuk essen. Valaki megkérdezte, lőjjünk? Lőjjünk. Nem akarok… kinyújtottam a karom az ablakon keresztül és többször elsütöttem a fegyver, egy autó letért a pályáról. Végig az járt a fejemben vagy ők vagy mi. Miért csinálom ezt? Nem magamért a bajtársaimért, a családomért, ők, akik mindig a szárnyuk alá vettek és megvédtek ha kellett. Gyilkos vagyok, egy mocskos gyilkos, hogy lehet élni ezzel a tudattal? Sehogy. Stuka elérte a célt és leadta a szállítmányt, minket továbbra is az egységek üldöztek, végig szeltük az egész várost, kiautóztunk vidékre, ahol sikerült néhány egységet lerázni. Egy egység maradt rajtunk, de ők folyamatosan mögöttünk voltak. Thomas-nak támadt egy ötlete. Bár ne jutott volna az eszébe, de úgy tűnik, hogy úgy gondolkodik, ahogyan én. Vagy ők vagy mi. Megállította az autót és kiszálltunk a kocsiból, fegyverropogás és két rendőr az aszfaltnak csapódik. Nem mozognak, csak fekszenek. Abban a percben, mintha megállt volna körülöttem a világ, csak a villogó rendőrautót láttam magam előtt, mikor valaki hirtelen megragadta a kezem és bevonszolt a kocsiba. Elhajtottunk onnan, mögöttünk nem jött senki, egy elhagyatott épületnél megálltunk. Thomas alig bírt járni, megsérült, szívszorító látvány, ahogy leült és szorította a sebét, láttam, ahogy a vér az ujjai között csörgedezik. Ott álltam és nem tettem semmit, az egyetlen biztos pontom Asher volt, aki nagyon jól tudta, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni. Levette magáról a felsőjét és próbálta elszorítani a vérző sebet. Besegítettük Thomas-t az autóba és elmentünk a kórházba, mást nem tehettünk, mert nem hagyhatjuk ott elvérezni, lefizettük az orvost, hátha nem szól a rendvédelemnek. Elfogadta a pénzt és ellátta Thomas sebét vagy sebeit. Végre indulhatunk haza. Fel kell dolgoznom ezt a napot, de végre nem egyedül kell megbirkóznom a teherrel, mert itt van mellettem Asher, az én támaszom.

​