Minősített Brielle Collins - Törött Reflektorfény

[Mercikee]

Megint egyedül maradtam. Megsemmisülve, kijátszva, átverve, mintha ez a forgatókönyv előre meg lett volna írva, mennyi csapás fog még engem érni? Nem kaptam eleget az élettől? Miért én vagyok az, aki a rövidebbet húzza, miért én bűnhődök mindig a legjobban, nem érdemeltem meg, hogy ilyen életem legyen. Mindenről ők tehetnek, ezek az ördögfajzatok Dreyfuss fattyak. El kell mennem és meglátogatnom egy régi barátot, de nem egyedül. Felhívtam Thomas-t, hogy találkozzunk ő is átvert, mert nem szólt Zev érkezéséről, de talán ő az egyetlen, aki nem tehet az egészről, mert igazából semmit sem tud, vagyis bízom benne, hogy az elmúlt 1 év eseményeit nem tudja, mert az a patkány Zev nem mondott el neki semmit, hogy jobban álljon a szénája a szemében. Tárcsáztam a számát és a megszokott Mirror Park-ban találkoztunk, elfoglaltunk egy padot és beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy Zev meglátogatta őt Las Venturas-ban a konditerménél, ő sem hitt a szemének, mikor meglátta, mert ő is úgy tudta, hogy meghalt, ő már nincs többé. Elmesélte, hogy megismerkedett FaceNetwork-ön egy Camille nevű lánnyal, aki nagyon is beférkőzött a szívébe, ennek kifejezetten örülök, mert elég rossz azt látni, hogy Thomas az elfojtott érzéseit züllésbe fojtja és minden mozgó tárgyat megfektet nézzen ki bárhogy. Miután kibeszéltük az ő részét, megkértem, hogy látogassunk meg valakit, természetesen belement, de már láthatta rajtam, hogy nem lesz egy boldog találkozás. Saját kocsimmal mentünk egyenesen a temetőbe, feljebb sétáltunk és megálltunk Dimitri Orlov (Stuka) sírjánál. Az egyetlen ember az életemben, akiről elmondhatom, hogy igazán kiállt mellettem. De én mégsem szenteltem rá elég figyelmet, mert Stuka mindig is az a különc fura srác volt a suliban is, akiről azt gondolná az ember, hogy holnap ő fogja felrobbantani a sulit kémia közben. De miért is mondom azt, hogy ő volt az egyetlen, aki kiállt mellettem? A válasz az ő életébe került. Egyedül ő jött rá, hogy ki volt az, aki felvagdosta az arcom. Kicsit térjünk vissza a múltba, egyik éjszaka fenyegető SMS-t kaptam attól az addig számomra ismeretlen tagtól, aki azt a szörnyűséget tette velem. Szóltam Asher-nek és Stukának, hogy jöjjenek segítsenek nekem, mert ismét felbukkant az a szörnyeteg. Sikerült kideríteniük, hogy hol van, így egy hosszabb üldözés keretein belül megfogtuk a csávót és Stuka adott rá egy lövést, majd utána nem is mozdult. Elkönyveltük Asher-el, hogy végre vége van a rémálomnak, ezért Ash megkérte Stukát, hogy takarítsa el a nyomokat. Stuka így is tett, elvitte az ismeretlent egy számára ismert helyre és ott leleplezte a férfit. Megtudta, hogy Zev volt az, aki tönkretette az életem és ezt elég kegyetlenül meg is torolta, Zev-nek át kellett élni Stuka beteg kínzását, amit nem szeretnék részletezni, de egy percig sem sajnálom őt, megérdemelte. Ezzel pecsételte meg Stuka a sorsát, hogy neki volt még szíve életben hagyni Zev-et, annak reményében, hogy talán még van esélye Zev-nek, hogy egy másik irányba változzon.

Ahogy ott álltunk Thomas-al sírja előtt, egyre inkább az motoszkált a fejemben, hogy vajon hányszor kellett volna másképp viselkednem vele. Stuka mindig is különc volt, valaki, akit a legtöbben inkább elkerültek, vagy a háta mögött kinevettek. Én sem voltam mindig más, és talán éppen ez az, amit a legnehezebb bevallanom magamnak. Sokszor természetesnek vettem, hogy mellettem áll, hogy számíthatok rá, és soha nem gondoltam bele igazán, mit jelenthetett neki, hogy valaki végre nem csak egy furcsa szerzetet lát benne. Most pedig itt állok előtte, és hiába szeretnék szólni hozzá, hiába szeretnék bocsánatot kérni azért, amit elmulasztottam, már nincs rá lehetőségem. Mindig azt hittem, hogy az embernek van ideje jóvátenni a hibáit, de Stuka halála megtanított rá, hogy vannak dolgok, amelyekre egyszerűen nincs második esély. Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy csak akkor értettem meg igazán, mennyit jelentett nekem, amikor már elveszítettem. A szemem sarkából Thomasra pillantottam, és csak akkor vettem észre igazán, mennyire megviselte őt is, hogy itt állunk. Nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy lássam rajta a fájdalmat. A tekintete a sírkőre szegeződött, az arca megfeszült, mintha még mindig nehezen tudná elfogadni, hogy Stuka tényleg nincs többé. Talán egyikünk sem tudta igazán feldolgozni a hiányát, csak mindketten másképp próbáltunk együtt élni vele. Thomas azonban nem tudta az igazságot. Nem tudta, mi történt azon az éjszakán, milyen események vezettek Stuka halálához, és azt sem, hogy az egész mögött valójában Asher állt, a másik vészmadár, aki megígérte nekem, hogy nem bántja őt, miután kiderült, hogy mit tett Zev-el. Bár nem tudtuk akkor, hogy miért tette, el lett könyvelve, hogy elment az esze. Ahogy néztem őt, egy pillanatra elbizonytalanodtam, vajon jogom van-e egyáltalán elmondani neki mindezt.

​

 

[Mercikee]

​

Nyílt a városközpontban egy bár féleség, ahol leginkább dohánytermékeket árulnak és pár apró finomságot ez a Pipe Down Cigars Vespucci Boulevard-on lehet őket megtalálni, gondoltam nem árt a sok rémségek után egy kis kikapcsolódás pihenés számomra. Éjszaka volt már, egyedül ücsörögtem valamelyik kanapén a csokis fánkommal és az üdítőmmel, mikor egy idegen férfi lépett mellém és illedelmesen köszönt. Felé fordultam, jól szemügyre is vettem mosolyogva köszöntem vissza, majd kisebb csevegésbe elegyedtünk. Jó volt végre egy számomra ismeretlennel beszélgetni, kicsit magam mögött hagyni a múltat és a jelenemben zajló eseményeket. Meg kell mondani elég helyes férfinak tűnik, bár számomra ő túl kedves és tisztelettudó, nagyon be van feszülve, de mikre nem gondolok már, még csak most ismertem meg, sőt nem is ismerem. Niko-ként mutatkozott be a férfi, beszélgetés közben hirtelen megszólalt, hogy neki most el kellene ugrania valahova, de várjam meg itt, mert még szeretne velem beszélgetni. Úgysincs semmi dolgom, legyen. Miközben várakoztam természetesen Asher-nek fel kellett bukkania, látom a kocsiját a szemközti utcában. Odajött hozzám, hozta a szokásos ki, ha nem én stílusát és sikerült odáig fajulnia a dolognak, hogy észrevette, hogy ideje lenne békén hagynia és lelépnie. Ebből csak az egyik sikerült békén hagynia. Már hagytam volna el a helyszínt, mikor újból felbukkant Niko, szerencsémre sikerült Asher-től jó pár méterre beszélgetnünk, de szinte az aurámban érzem Asher minden egyes lényét, teljesen kikészít. Meséltem még kicsit magamról Niko-nak vagyis inkább a régi énemről és arról, hogy mi lehetett volna belőlem. Láttam rajta, hogy figyel rám, de csak furdalta a kíváncsiság, hogy vajon mi történhetett az arcommal. Ezzel a kérdéssel vissza is lökött a valóságba, természetesen hazudtam, mi mást tehetnék? A legkézenfekvőbb hazugságot találtam ki, autóbaleset és a szélvédő darabjai szétvágták az arcom. Milyen eredeti, ugye? Na, mindegy. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy találkozunk még. Sok részletet egyébként nem tudtam meg Niko-ról elég titokzatos, bár ez tetszik kíváncsivá tesz. Lehet az volt a baj, hogy szeretek magamról beszélni és nem hagytam szóhoz jutni. Pár napra rá elhívott a Yellow Jack-hez, amit elég furának tartottam, mert nem hinném, hogy én olyan kaliberű nő lennék, akit pont egy kocsmába kéne vinni vidékre. Mindegy ezen most ne is akadjunk fent, azon kell fennakadunk, hogy hülye voltam és eldicsekedtem Asher-nek, hogy randim lesz. Látni akartam, ahogy a féltékenység kiül az arcára, de benéztem nem mutatott ki semmit, inkább csak gúnyolódott, hogy nála jobbat úgysem találok. Hát, pedig igenis fogok. Tudta, hogy csak ezzel nyerhet velem szemben, ha azt mutatja, hogy nem érdekli. A legidegesítőbb az egészben, hogy Asher még mindig képes egyetlen mondattal elrontani a kedvemet. Komolyan, néha esküszöm, mintha külön hobbija lenne, hogy az agyamra menjen. És ami még rosszabb, hogy pontosan tudja, melyik gombokat kell megnyomnia ahhoz, hogy sikerüljön neki. Persze, én sem vagyok különb, hiszen újra és újra hagyom, hogy felhúzzon, aztán még én érzem magam hülyének miatta. De most már tényleg elegem van ebből. Ha ennyire biztos benne, hogy nem találok nála jobbat, akkor legalább lesz lehetőségem bebizonyítani neki, hogy kurvára téved. Bár az igazat megvallva, jelenleg annak örülnék a legjobban, ha végre eltűnne az életemből, és nem kellene minden egyes alkalommal visszafognom magam, nehogy a fejéhez vágjak valamit, amit később még én bánnék meg.

​

Elérkezett a nagy nap, én pedig elindultam a Yellow Jack felé, kíváncsian várva, hogy vajon mit tartogat számomra ez az este. Próbáltam félretenni Asher idegesítő megjegyzéseit, és inkább arra koncentrálni, hogy végre valaki mással is eltöltsek egy kis időt. Mesélni kezdett magáról borászkodással foglalkozik. Ez mondjuk érdekesnek hangzott, nem mindennap találkozik az ember olyannal, aki ilyesmivel foglalkozik, de valami mégsem stimmel. Az egész beszélgetés olyan furcsa mederbe terelődött, mintha Niko már most sokkal többet akarna tőlem, mint egy egyszerű ismerkedés. Alig ismertük egymást, mégis néha úgy éreztem, mintha máris megpróbálna levenni a lábamról. Lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot, de nekem ez a tempó egyszerűen sok. Nem várom el, hogy hetekig kerülgessük egymást, de azért jó lenne, ha nem kellene már az első találkozásunkon azon gondolkodnom, vajon mit akar tőlem valójában. Asher után pedig különösen nincs kedvem még egyszer belecsöppenni valamibe, aminek a végén megint én húzom a rövidebbet. A „randi” után már csak arra vágytam, hogy végre hazaérjek és lepihenhessek. Megérkeztem, Asher már ott várt a házam előtt, természetesen azzal az önelégült pofájával. Kérte, hogy menjünk be, mert odabent mondja el, miért jött. Bent aztán felvázolta nekem, hogy Niko közel sem az, akinek kiadja magát. Állítólag beleturkált a kocsijába, és a kesztyűtartóban olyan ékszereket talált, amik feltehetően aznap kirabolt ékszerboltból származtak. Csak pislogtam magam elé, próbálva feldolgozni a hallottakat. Egyrészt rohadtul felbaszott, hogy Asher már megint a magánéletemben turkál, másrészt viszont ott motoszkált bennem a gondolat, hogy mi van, ha ezúttal tényleg igaza van. Persze, az önelégült fejétől így sem tudtam elvonatkoztatni. Úgy tűnt, már előre élvezi, hogy talán megint sikerült keresztülhúznia a számításaimat. Plusz amelett se menjünk el, hogy ez a fasz végig követett. Legszebb az egészben végig gondolva az egész estém, hogy Niko megszólalt, hogy várjak bent egy kicsit, hogy bezárja a kocsiját, hát ez a barom nem bezárta, hanem kinyitotta, ezzel megkönnyítve Asher dolgát.

​