Yatagarasu(八咫烏)
| Háromlábú varjú legendája a japán mitológiában Eme mitológiai teremtmény már Japán korai történelmében feljegyzésre került, aki a Nap istennő, Amaterasu szolgálója. Eredetileg két lábú madárként ábrázolták, akinek 8 fesztávú szárnya volt. Azonban a 930-as években a kínai és japán eredettörténet egybeolvadt és onnantól mint háromlábú varjúként írták le. A madár három lába a mennyet, a földet és az emberiséget képviseli, míg a madár magát a napot. Ez azt hivatott jelképezni, hogy a menny, a föld és az emberiség ugyanúgy a Napból származnak és testvérei egymásnak. Ugyanakkor az istenek három erényét is képviselik: bölcsesség, jóindulat és vitézség. Egyes feljegyzések szerint a szent teremtmény segítette Jimmut kijutni a hegyek útvesztőjéből és az uralkodó közvetlenül a Nap leszármazottjának tekintette magát. Mindezek mellett az isteni lény az újjászületést is jelenti, hiszen a csaták után a varjak vacsoráztak az elesettek testéből, amivel megtisztították a csatamezőt. Kabuki-mono Egyes klánok a Szamurájok örökségét vallják maguknak, azonban vannak akika kabukimono csoportok hagyományait tartják eredetnek és tőlük származtatik magukat. Rendkivül erőszakos csoport volt a feudális Japánban, akik gyakran no-daichi (hosszúkard) fegyvert hordtak maguknál. Falvakat terrorizáltak, de előfordult az is, hogy nyilvánosan végeztek ki ártatlan embereket bármiféle ok nélkül. Ők a késő Sengoku-periódusban (17.század) éltek. Mai szemmel nézve nyugodt szívvel hivhatjuk őket gengsztereknek, a nevük eredeti jelentése is, hogy a normálistól eltérő. Szándékosan olyan ruhákba öltöztek, amelyek kirívóak, cifrák voltak, de előfordult, hogy női kimonókat is felvettek amikhez európai elemeket adtak hozzá. A kabukimonok szorosan kapcsolódnak a szamurájokhoz, egyfajta határvonalon táncoltak, akik elvesztették a társadalmi osztályukat. Olyan szamurájok, akik kiestek az öröklődés rendszeréből, vagy egyszerűen csak unták a nekik szánt társadalmi szerepet de volt köztük mester nélküli szamuráj, eredeti nevükön roninok is. Számos daimyo(földesúr) törvényeket vezetett be ennek a társadalmi rétegnek a visszaszorítása érdekében. Ezek a törvények az öltözködésüket szabályozták amiért be is börtönözhettét őket. A szabályozások miatt úgy hitték, hogy a kabukimonok eltűntek a 17. század végén. Japán társadalom helyzete az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokba költöző japán bevándorlók jelentősen különböztek az Egyesült Államokban klávét alkotó más ázsiai kultúrákhoz képest. A japán kultúra kezdett eltűnni, nemcsak azért, mert elszigeteltek voltak Japántól, hanem azért is, mert el akarták felejteni. Úgy érezték, ha angolul beszélnének, és amennyire csak lehet, úgy viselkednének, mint a nyugati emberek, akkor a társadalom elfogadná őket. Az Egyesült Államokban élő japánok gyakran jelentős társadalmi-gazdasági osztályba tartoznak. Ennek oka az volt, hogy az 1924-es bevándorlási törvény lehetővé tette a japán emberek számára, hogy az Egyesült Államokba költözzenek üzleti okokból. Így csak képzett japánok csatlakozhattak az országhoz, emelve ezzel a színvonalat. Ezenkívül a japánok arra biztatták gyermekeiket, hogy vegyenek feleségül nyugati embereket, de a fehér emberek gyakran nem mentek bele. A rasszok közötti házasság közelebb hozta a két kultúrát egymáshoz. Különösen a japán-amerikai emberek gyakran nem beszélnek japánul emiatt. Egyes mai japánok azonban úgy döntenek, hogy második nyelvként tanulják a japánt. |
|
| HAGA CRIME RING A szervezett bűnözői csoport alapítója Moe Haga, aki egy felső-középosztálybeli család gyermeke. A csoportosulás tagjai főként olyan japán-amerikai származású állampolgárok, akik nem akarták elfeledni a származásukat, így már középiskolás korukban próbálták elsajátítani őseik nyelvét. Ugyanakkor a tagok nagy része pár mondaton kívül mást nem képes megérteni. Szervezetük szimbóluma "Yatagarasu" a háromlábú varjú, aki a megújulás szimbóluma számukra. Ezzel utalva arra, hogy nem szándékoznak követni az államokba beköltöző felmenőik szokását tovább vinni, azaz nem szeretnének teljesen integrálódni a társadalomba. Annak ellenére, hogy a társaság semmilyen módon nem kapcsolódik a Japánban megtalálható Yakuza klánokhoz, ugyanakkor a kabuki-mono csoportok hagyományait tartják az örökségüknek, ezzel is utalva arra, hogy szembemennek az elfogadottnak számított társadalmi elvárásoknak. Egyes tagok az évek alatt szert tettek anyaországi kapcsolatokra, ami által csak Japánban gyártott autóalkatrészeket és autókat hozatnak be az államokba feketén. Ez számukra a fő bevételi forrás, amit a drogbizniszbe beszállással egészítenek ki. Kis létszámuk ellenére sikerült a Közel-keleten üzleti partnerekre találniuk, akik opiátumokkal látják el őket. Mindezek mellett gyakran turbóvisítástól hangosak az éjszakai utak köszönhetően annak, hogy nemcsak szereléssel, hanem egymás közt utcai versenyzéssel foglalkoznak. Ezeken az eseményeken csak olyanok vehetnek részt, akik már közelebbi kapcsolatot ápolnak a tagokkal. De ez a mentalitás, miszerint nehezen megközelíthetőek elmondható az összes tagról is. Nem igazán engednek be maguk közé más rasszú embereket, ugyanakkor akiben végül megbíznak azt testvérként fogják kezelni. Azonban ez egy hosszabb folyamat része. Emiatt sem tekinthetünk rájuk egy, az államokban megforduló Yakuzaként, mert ritkán, de fellelhetőek köreikben más származású állampolgárok is. A bűnügyi nyilvántartásban nem található róluk sok adat, ami betudható annak is, hogy kevés létszámmal operálnak és erőszakosságban eltörpülnek egy kartelltől vagy a 20. századi olasz-amerikai maffiacsaládok habitusától. Azonban ha kell kiállnak egymásért és ha más megoldás nincs, a bizniszeik megőrzéséhez képesek akár fegyveres erőszakot is alkalmazni. A feketén szerzett bevételeiket szerelőműhelyükkel és egy ázsiai gyorsétterem segítségével mossák tisztára könyvelőjük segítségével, aki a befolyt összegek 8,5 százalékát teszi el juttatásként. Ebből is leszűrhetjük, hogy a drogpiac csak egy kis szeletét birtokolják és fő bevételi forrásuk a belpiacos autók és azok alkatrészeinek eladása, beszerelése és javítása. |
