Üzenetek:182
Violet Down in person
| Név: Victor Down -> Violet Down | Szexualitás: "Pánszexualitás", BDSM, Dominancia | Szül. hely: 29/03/1999 - Los Santos |
| Állampolgárság: Amerikai | Nem: Nonbineáris/Besorolhatatlan | Vallás: Antiteizmus |
Milyen is vagyok? Hmmm...
Igazából ez mindig is egy olyan slampos, szar kérdés, hogy már csuklóból kirázom a választ... Ha ilyen unikornis, szivárvány hányós csajra vágytál, akkor hidd el baba, neked nem az én seggem kell. Általában sötét cuccokat veszek fel, láncok meg minden ilyen szar. Ha nincs rajtam egy hasitasi akkor nem is velem találkozol, egyszerűen fétis az-a cucc. Gördeszka? Ez kérdés vagy válasz? Minden mértékben. Jobban csípem ha gorilla kerekeket hozol nekem, mintsem virágot. Kinézetre ápolt vagyok, mint minden csaj, mondjuk alul ha huncutkodni próbálsz, tuti rémálmaid lesznek. *elhúzza az arcán a fehér fogsorát* Aztán nagyjából ennyi... Még ilyenek vannak, hogy Antiteista vagyok, mert nem nyelem le ezt a "Jézus Krisztus a megváltó" szarságot. Ha ott voltak ezelőtt, akkor nem tudom manapság hol van, mikor rengetegen elgyengülnek... kapja be a vallás meg azok is, akik a torkodon akarják ezt lenyomni. Személyiségre eléggé változó vagyok... változatosan reagálom le a helyzeteket, főleg a női hormonok végett, ja... meg kell szenvedni kicsit, hogy ilyen királylány legyél egy ilyen sötét városban. Ha érdekel még valami a számomon kívül, akkor olvasd tovább. Ha nem, akkor koccolj le.
Még srác, de mégsem boldog.
Szóval hogy is kezdődött ez-az egész? Pfff. Hát ugye én alapból srác voltam, ja... Victor Down. Most dumálhatnánk, hogy jajj óvoda meg tököm... de valljuk be senkit sem érdekel. Na akkor izé... Ugye én srác voltam egész sokáig. Nem mondom, hogy a szüleim jó néven vették, de hát ez vagyok én. Szóval. Egészen tizenhárom (13) éves koromig nyűztem magam ezekben a srác identitológus szarságokban, de hogy is jött ez, hogy csaj legyek? Egyszerű. Meguntam azt, hogy egyszerűen srác legyek... Elnézted már, hogy mi mindent kell egy palinak csinálni? Bulikba, suliba, ilyenek észre sem vettek. Aztán egy nap így felpróbáltam a nővérem ruháit, tök komfortosak... mondjuk a bugyi az elején kicsit szar volt, de hát na. Otthon napról-napra egyre jobban bejött ez a női dolog. Csináltam az internetre pár ilyen "segges" képet mert már azért akkor is süti volt... ja, ilyen "weirdo" voltam, meg vagyok is. Elkezdtem egyre jobban érdeklődni a női nem felé, meg a stílusuk iránt. Mondjuk a nővérem is ilyen maszkulin csaj volt, tehát a fiúsabb, erőseb fajta... egyszerűen imádtam ezt a stílust. Idővel felvettem magamra. Nem mondom, hogy könnyű... sőt! Igen is nehéz ez-az egész. A szüleim eleinte utáltak, úgy néztek rám, mint akit megszállt maga Lucifer... már ha ilyen van. Teltek-múltak az idők, megnövesztettem a hajam... festegettem a körmöm, ilyesmik. Persze a suliba is meg voltam vetve, tanárok, volt barátok, mindenki. Sokszor voltam a domesztikus világ játéka. Megvertek és társai... de akkor is baszki, én így éreztem magam boldognak, teljesnek. A többiek meg kapják be.
Áttörés a szoknyák világába
Ugye én tizenhat éves koromig nem nagyon szarakodtam még, hogy plasztikai műtétek és társai... de ilyenkor valahogy így bekattantam. Egyszerűen, mintha le akartam volna vetni magamról, mindent. Már ekkorra volt egy csomó csajos cuccom, meg úgy is öltözködtem, sminkeltem de még éreztem, hogy valami még kevés... A pofám igen csontos volt, mint egy srácé. Mondjuk nem meglepő... Szóval anyámékkal háborúztam egészen négy hónapig, amíg végül belementek, hogy kicsit feltöltessem az arcomat, hogy cukibb legyek. Na ez meg is volt... pofi, pipa. Mondjuk az elején úgy néztem ki, mint egy ork... Suliba se nagyon jártam hála az égnek, hogy pont nyár lett olyan két hétre rá. Egyszerűen fájt, fura volt... feszült a fejem, de végül láthatod... 120%-os cukorfalat lettem. Ha már megcsináltuk az arcomat, akkor elkezdtem kicsit edzeni... megformáltam a fenekem... ekkor kezdtem el deszkázni is. Egyszerűen felvettem ezt a deszkás stílust... mondjuk mindenki azt hitte ott, hogy egy izé, ilyen deszka csaj vagyok kicsit mélyebb hanggal. Erre jöttek később a női hormonok. Nem bírtam a hangom, meg hogy szőrös vagyok MINDENHOL, szóval elkezdtem a heti egyszeri női hormonos kezeléseket. Havonta érezhető volt a változás. A bimbóim kitüremkedtek, kicsit meg is nőttek két év alatt. A hangom elvéknyult, de mégsem ez a rohadt vékony pláza picsa hang. A seggem is kicsit megereszkedett, megnőtt. Meg így a szaglásom, látásom is variált lett. Ugye a nők több dolgot éreznek, látnak mivel jobban ki vannak hangolva mint a férfiak. Pfhúú... ezt érezni is, keményen. Tizennyolc voltam, mikor rávettem a szüleimet és gyűjtöttem egy kis pénzt, arra hogy felrakja két műmellet. Na az szörnyű volt... egyszerűen mocskosul nehéz volt a kezdet. Megvolt a műtét, bent van a két "párna" nem is rakattam olyan nagyokat, csak ilyen sima mellek, nem ilyen Cardi B oversized szar. De geci olyan nehéz volt, beszarsz... Nem bírtam hogy feküdni, aludni meg bármi... nagyon szokatlan volt... kellett pár hónap, hogy megszokjam a plusz súlyokat és az érzést, hogy fel van fújva a mellkasom. Hála az égnek a beavatkozás nem művelt semmi rosszat, még, tehát nem lettem érzékeny, nem lett rossz elváltozásom vagy bármi ilyesmi, egész jól fogadta a szervezetem. Még a hússzövetem se nőtte körbe a párnát meg semmi.
Trapcard in the Police
Szóval, titok, nem titok... Húsz évesen már teljesen elfordult az agyam, száznyolcvan fokot. Már a nevemet se bírtam... Átkönyveltettem magamat a szüleim beleegyezésével, Violetre. Vió, milyen cuki név már baszki, megzabálnám magam... Aztán ja. Huszonegy voltam, mire befejeztem a sulit. Mármint nem "befejeztem" csak hát befejeztem, nem volt értelmem és kedvem hozzá. Otthagytam. Ekkor indul egy akadémia a Los Santos Police Department köreibe. Jelentkeztem is rá, meg is kaptam az esélyt... Hát, már ott látszott, hogy nem nagyon csípik a stílusom vagy azt, hogy "pöcsös csaj" vagyok... Szóval háromszor annyit kellett húznom mint másoknak. Rohadtúl odafigyeltem, sokat tanultam, ez még érdekelt is. Első helyen jöttem le az akadémiáról. 99% bumm. Később ugyan ilyen színvonalat tartottam a Field Training Program alatt. Viszont mikor Officer I. lettem volna, felhívtak az akkori fejesek, hogy ha tényleg az LSPD és a város javára akarok lenni, akkor ne híreszteljem, hogy én mit is képviselek... Legyek szimplán lány... Ugye jobb lehetőség híján belementem... Azóta titokban tartom, hogy nekem igazából férfias a lábam köze, meg minden ilyen. Egész sokan be is veszik, mert ugye nagy ruhákat hordok, meg a szolgálati cuccaim se vágnak be oda, ezért eltudom tüntetni a farkam. Eddig még nem is volt ezzel probléma. Közben lépegettem a rangsort... Különböző alosztályokban végzek kitűnő munkát ezért is az évek során eljutottunk oda, hogy Officer III. vagyok az LSPD állományában. Meg alapból elég kedvelt is... Bár mi lenne akkor ha tudnák, hogy alapból srác voltam... El se tudom képzelni, reméljük sosem jönnek rá.
((Mire is született ez a karakter lap? Arra, hogy elnyerjem a HCRP lehetőséget a szerveren ezzel a karakterrel. Ha nem lehetséges, akkor egy engedélyt, hogy magát a karaktert játszam, tehát egy "pöcsös csajt".))
((Mire is született ez a karakter lap? Arra, hogy elnyerjem a HCRP lehetőséget a szerveren ezzel a karakterrel. Ha nem lehetséges, akkor egy engedélyt, hogy magát a karaktert játszam, tehát egy "pöcsös csajt".))
Utoljára szerkesztve:
