Üzenetek:15
Vincent Lawden
Születési név: Vincent LawdenSzületési dátum: 1995.10.16
Szülőváros: Perryton, Texas
Apja születési neve: Harold Lawden
Anyja születési neve: Mildred Ashby
Állampolárgás: Amerikai
Ismert betegsége(i): -
Ismert fóbiá(i): Tripanofóbia
Ismert foglalkozása(i): Járműkarbantartó, Lelkész
Pozitív vonásai:
- Higgadt, békés,
- Alapos,
- Türelmes
- Lojális,
- Empatikus,
- Rugalmas
Negatív vonásai:
- Bizalmatlan,
- Konfliktuskerülő,
- Csendes,
- Aggódó
Megjelenés: 30-as éveit kezdő, nagyjából 2 méter magas, testtartása határozott, arca tiszta, barna szemmel és szőke, rendezetten rendezett hajjal. Hangja nem túl mély, de nem is vékony. Karján, mellkasán, valamint hátán több tetoválás jelképezik a vallását, valamint a törvényen kívüli motoros identitását. Nem hord ékszereket, csak karórát.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vincent Lawden harminc éves, texasi férfi, aki egyszerre tartozik két világhoz: az egyik a templom csendje, a másik a motorok zúgása. Mindkettő az életének része, és mindkettőtől mást tanult. Az egyik megtanította hinni, a másik túlélni. Az Iron Serpents Motorcycle Club berkein belül, Secretaryként foglalja el pozícióját, viszont csak a klub láthatja őt a colorjában. "Saint" egy elővigyázatos alak, aki mindent megtenne a klubjáért, hisz neki ez a családja. Háttérben segíti a szervezetet, mindenféle bizniszeléssel, papírmunkák elvégzésével és logisztikai stratégiák lebonyolításával.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Történelem:
Gyökerek
Az apja, Harold Lawden, a helyi olajmezőkön dolgozott, és katona volt a Közel-Keleten. Kevés szót ejtett, de amit mondott, az Vincentbe égett:
„Fiam, az embernek két dolgot kell tisztelnie: Istent és a becsületét. A többit a por viszi el.”
Apját munkahelyi baleset érte, amely következtében elhunyt. Vincent fiatal volt még ahhoz, hogy felfogja az élet múlandóságát, nem igazán fogta fel, hogy az apai felmenővel többet nem fog találkozni.
Az anyja, Mildred, kórusban énekelt, és hitt abban, hogy a hit képes megváltoztatni az embereket. Vincent tőle örökölte a nyugalmát és a hallgatag figyelmet, amivel másokat szemlélt.
A kisvárosi élet szűk volt. A legtöbben a helyi gyárban dolgoztak, vagy elmentek a hadseregbe. Vincent maradt. A számokhoz volt tehetsége – a középiskolában ő vezette a csapat könyvelését, majd könyvelőként kezdett dolgozni egy autószervizben. Csendes, precíz ember lett, akiben ritkán lángolt meg bármi — kivéve, ha egy motorblokk elé ültették.
Az első motor és az első testvériség
Egy este a Rusty Spur bár parkolójában találkozott először a Serpents MC tagjaival.
A tagok többnyire idősebb férfiak voltak – szerelők, teherautósofőrök, veteránok. A világukat kemény szabályok tartották össze: a lojalitás és a bizalom mindenek felett állt, és idegenekkel nem keveredtek szívesen.
Aznap este a President, egy masszív, őszülő férfi – „Brick” – odament hozzá, amikor Vincent épp a motorját polírozta.
„Szép darab. Saját kezed munkája?”
„Igen, uram.”
Brick bólintott.
„Akkor nem csak vezetni tudsz, hanem érteni is hozzá. Gyere el jövő héten. Van helyed nálunk, ha szeretnél még a motoroddal foglalkozni.”
Ez volt a kezdete. Meg is ragadta, két kézzel. Ugyan kételkedett, a kívülállói életnek vannak fortélyai, ami nem illik össze a katolikus hitvallással, de büszkeségét félre tette, hogy megismerhesse ezt az életformát és hogy egy életre szóló testvériesség részese lehessen.
A próbaidő – A „prospect”
Az első két év a hangaround időszak volt. Vincent nem volt még tag, csak ott volt, segített. Olajat vitt, szerelt, szállított. Ha valakinek gondja volt, ő volt az, aki nem kérdezett, csak tette a dolgát.
A klubnak volt egyfajta kimondatlan világa: „A mi embereink számítanak, a többiek csak a háttér.” Nem volt nyílt gyűlölet, inkább egy mély, régi beidegződés — a déli kisvárosok zártsága. Vincent ekkor még nem kérdőjelezte meg. Úgy nőtt fel, hogy az emberek között mindig falak voltak.
Mikor prospect lett, a klub végre igazi testvérként kezelte. A becenevet is ekkor kapta: „Saint”.
Egy alkalommal, mielőtt egy találkozót tartottak volna, Vincent keresztet vetett a klubház falán függő amerikai zászló előtt. A többiek először kinevették.
„Mi ez, imádkozol a motorokért, Saint?”
Ő csak annyit felelt:
„Minden ember imádkozik, csak nem mindenki vallja be.”
Ettől kezdve a név rajta ragadt.
És furcsa mód, szerették érte. A klubban ő volt az, aki mindig tisztán játszott, aki józan maradt, ha kellett, és aki sosem hazudott a Presidentnek.
Membership és új utak
2 év prospect lét után feljött az idő. Ekkor a 27 éves Vincent már teljesen a klubnak adta át identitását, vallása mellett. 27 évesen egyhangúan beszavazták a klub hivatalos köreibe. - És Saint természetesen elfogadta.
Ez már egy más világ volt. Szerelés, takarítás helyett erőszak, kábítószerek, prostitúció… Vér. De mindennél fontosabb a testvériesség. És nem hagyta, hogy ennek bármi az útjába kerüljön.
Elkerülhetetlen volt, hogy ennek megvédése életeket követeljen. A klubnak voltak ellenségei, ami sok összetűzéssel járt. Egy ilyen incidens során elvesztette mentorát, egyben legjobb barátját. Gyászolás helyett bosszút akart, és a klub mögötte állt. Pár nap múlva be is teljesült akarata, a gyilkosság elkövetőjét elfogták, majd Saint elé vitték. Ő belenézett a gyilkos szemébe, a pisztolyt arca felé tartotta, majd érzelmetlen fapofával meghúzta a ravaszt.
Ezzel Vin már maga is bűnössé változott. Következő hetekben többet gyónt, többet imádkozott… De mellettük sokat gyászolt. Gyászolta azt, aki segített neki beilleszkedni családjába.
De így, hogy ez a segítő kéz már nincs, nem érezte, hogy Dél-Texas az otthona. Csatlakozott a nomádokhoz, majd útnak eredt. Úti célja nem volt, csak a motor, egy kevés pénz és az út.
És ez az út nagyon veszélyes volt. A klubnak vannak riválisai, akik bármit megtennének, hogy a szervezetnek ártson. Motelről motelre járva, Saint kerülte a feltűnést, elővigyázatosan interaktált az emberekkel. Csak akkor kért segítséget, ha nagyon kellett.
Saint végül Liberty City-ben kötött ki. Egyből a helyi Chapterhez fordult, akik gond nélkül felkarolták és befogadták. Vin megkapta az új colort, és ezzel új célokat: segíteni ott, ahol lehet. De már tisztában volt, hogy ez nem lesz annyira sem tiszta, mint otthon. Liberty City híres volt a szervezett bűnözésről, és azt is tudta, hogy a klub ottani chapterje ennek a bűnözésnek nagy részét kiteszi. A vallás nem lehet kifogás, ott kell lenni a testvérei mellett. Ez pedig további vérrel, vallásával szembemenő cselekményekkel jár.
Kettős élet és belső konfliktus
Mint ahogy már megtanulta, a klub igen radikális nézetekkel és foglalkozási körrel rendelkezik. Amióta Vincent ölt magáért és a klubért, vallása is alakult. Egy időben voltak kétségei az Úr tetteiben, de soha nem tudott elszakadni tőle. Elfogadta, hogy nem mindenki ugyanolyan, és azt is, hogy az emberek általában veszélyeztetik egymást. Vin sem Szent ez alatt. Rengeteg emberrel találkozott, és jól is tudja őket olvasni. Tudja, kik azok, akik árthatnak neki és a családnak. Egyben biztos: Az Úrnak tervei vannak.
A templom padjában ülve gyakran gyónt. Nem bűnöket vallott be, hanem kétségeket.
„Atyám, egy közösséghez tartozom, ahol a testvériség az első, de néha azt érzem, nem a szeretet vezeti őket.”
A pap csendben hallgatta, majd csak ennyit mondott:
„Lehet, hogy Isten pont oda tett téged, hogy valamit megváltoztass. Nem prédikálva, csak példát mutatva.”
A „Saint” becenév lassan új értelmet nyert. A klubtagok hozzá fordultak, ha valami elcsúszott. Ő intézte el, ha valakit el kellett kerülni, vagy ha békét kellett teremteni két fél között.
Nem volt hangos, de szava súlyos volt.
A klub zártsága is változott. Nem sokat, de érezhetően. Vincent apró gesztusokkal tágította a határokat – egy új szerelő, egy más háttérből jött ember, akit nem küldött el. A többiek eleinte morogtak, később már csak vállat vontak.
A lojalitás, amit ő adott, lassan visszahatott: a klub megtanulta, hogy a tisztelet nem azon múlik, ki honnan jön, hanem hogy ki mit ad vissza.
A férfi, a hit és a vas
Vincent a garázsban gyakran állt meg egy pillanatra, amikor a nap lement, és a motorok halkan ketyegtek hűlés közben. A fém illata, az olaj szaga, a fény, ami a keresztjére esett – mindez együtt volt számára ima.
Nem kérte, hogy a világ legyen jobb. Csak azt, hogy ő ne veszítse el a lelkiismeretét.
A klubtagok sosem beszéltek hitről, de mikor gond volt, mind Vincentet hívták. „Saint, mit tennél te?” – kérdezték.
És ő csak annyit mondott:
„Azt, amit helyesnek érzek. Akkor is, ha senki nem tapsol érte.”
“Mare”, egy member, eleinte viccesnek találta Vin istenhívőségét.
“Na és most hol van az Urad, Saint? Lehoz nekünk valami erősítést? Pár pötyögetőt elfogadnék, vágod?”
“Az erőszak nem mindig megoldás. Egy problémából többet szül. Egy férfi szavakkal is lehet erős,”
Saint tudta, hogy ez nem egy klub viszály, ez egy személyes ügy, így hallgatott erről.
Mare egy igen agresszív személy, mindent megtesz, hogy a klubja megmaradjon, dicső hírnévvel. Klub az első számára. Vinnel többször került összetűzésbe a vallás miatt. De egy idő után rájött, hogy nem tudja a Szentet megtéríteni.
“Hogy tudsz valamiben ennyire hinni? Akárhányszor alázlak meg, nem változol, nem emelsz hangot, de mégis felszólalsz, ha kell. Higgadt vagy. Hogy csinálod?”
“Barátom, testvérem. Én hiszek az Úrban, mert itt lehetek. A sorsot ő kovácsolja, és a sors azt akarta, hogy itt legyek veled. Téged elvakít a düh, az igazságtalan világ. Soha nem vágsz bele dolgokba úgy, hogy reménykedsz a végkimenetel lezajlásáért. Mindig megkapod, ami akarsz. És a szíved mélyén jót akarsz ennek a testvériségnek. De ne felejtsd, hogy nem én vagy te vagy az, aki összehozott minket. Ez a köszönet csak is Istent illeti.”
Ezzel a mély gondolattal Mareben megindult a procedúra Saint elfogadása irányába.
Secretary
Leginkább papírügyekben mozgott dinamikusan. Kevés ember van, aki képes ezekkel unalom nélkül foglalkozni, és még kevesebben vannak, akik egy motoros klubon belül ezeket akarják is végezni.
A klubban a Secretary poszt különleges: ő az, aki a háttérben mindent kézben tart. A papírok, a tagság, a pénzügyek — mind az ő kezén mennek át.
Amikor az előző Secretary börtönbe került egy félrecsúszott ügy miatt, "Iron", az akkori LC chapter presidentje (aki miatt a Serpent MC átalakult Iron Serpents MC-re) rögtön Vincentet hívta.
„Te nem csak géphez, hanem számokhoz is értesz. Rendet tartasz, nem iszol túl sokat, és tudod, mikor kell hallgatni. Ez Secretary-matériál.”
Vincent először tiltakozott. Nem akart több hatalmat. De Iron csak vállon veregette:
„Nem hatalom ez, fiam. Ez felelősség.”
Így lett Vincent az Iron Serpents Secretary-je. A klub minden levelezését, pénzügyi ügyét és hivatalos kapcsolatát ő intézte. Precízen, pontosan, mint egy könyvelő – de szívvel. Tudta, hogy ezzel a szereppel lehetősége is van – egy kicsit irányítani, kicsit formálni.
Fent találkozunk
Pörög az élet, LC egy igen forgalmas város. Rengeteg papírral, titokkal, és bajtársakkal, akik számítanak egymásra. Saint, avagy már a helyi lelkész, nem csak a piszkos anyagiakat kezelte, de a nyomasztó gondolatokat is.
“...Akkor öltem először. Egy szerető apa volt, érted? Azóta kísért engem ez.”
“Nézd, amit tettél, nem lehet visszavonni. Mindannyian bűnösök vagyunk, sőt, annak születtünk. Nem vagyunk ártatlanok. De itt vagyunk egymásnak, az Urunk itt van felettünk és terel minket a sorsunkon. Mind megbánjuk bűneinket, mert emberek vagyunk, nem tökéletesek. Te védted magad és szeretteid. Hála neked, ők még láthatnak napvilágot. És hála ennek, mert itt vagy köztünk.”
Egy szerettünk eltávozása mindig egy tragédia. Okozhat depressziót, öngyilkosságon, bűncselekményt.
Saintnek most jött el az ideje. Otthonról, Texasból, a helyi kórházból jött a telefonhívás. Anyja elhunyt. Drogtúladagolás.
Amikor ezt meghallotta, alig tudott az orvosnak hinni.
“Drog? Mikor? Miért? Neeem, nem lehet. Esélytelen, hogy ő… “
Ezt követően Saint kiábrándult. Egy egyházi személy ilyen módszerekhez folyamodik? Mindenki megvan marhulva? Maga sem volt tiszta, de mindent jó szándékból tett, semmit sem önzőségből. És bűneit folyamatosan gyónja.
Saintnek idő kellett... Magányos idők. Pár hónap, hogy összegezze, mihez kezdjen, miben higgyen. Felvarrta újra a Nomad Patchet, és elindult, hazafelé.
Következő hétre hazáért Vincent, szülővárosába, hogy édesanyját, ezzel utolsó felmenőjét eltemesse.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Előrevetítés a sztori folytatására:
Telefonhívás:
"Cső... Őőő... Hogy vagy, pajtás?"
"Szép estét. - Lehetnék jobban is... Lassan 7 hónapja, hogy Nomad vagyok. Nem tudom, mi legyen a vége."
"Mármint... Hogy dolgozod fel anyá...-"
"Ne folytasd..."
"Vágom... Bocsesz..."
Pár pillanatnyi néma csend után:
"Őőő... Indulunk Los Santos felé. Új chapter dolgok. És kellene, aki intézi a papírokat..."
"Megyek."
"Ja hogy egyből?"
"Ez az életem. Kell az új kezdet."