Üzenetek:124
Karaktertörténet
I. Bemutatkozás:
Viktoria Eisenhowernek hívnak, 1996-ban születtem Berlinben. Sajnos koraszülöttként jöttem világra, szóval ilyen váratlan gyerek voltam. Szüleim pont Berlinben nyaraltak, de egyébként New York-ban élünk. Szeretek itt élni, ha bár néha kicsit magányos vagyok, mivel egyke vagyok. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy milyen szar egykének lenni... önző vagyok, de azt mondják, hogy ez is az egykeséghez köthető. Elég boldog gyerekkorom volt, mivel szüleim nagy szeretetben
neveltek fel, meg mindig mindent megkaptam, ezáltal kicsit elkényeztetett gyerek voltam. Nem egy tehetős családból származok, de jól éltünk. Amikor apám megalapította a céget, akkor még jobban.- Ilyen magas vagyok: 174cm
- Német és amerikai állampolgár is vagyok egyben
- Ilyen nehéz vagyok: 63kg
- A kedvenc színem a piros
- A jó és a rossz tulajdonságaimat egyaránt megtalálod a szövegben.
II. Tanulmányok, sikerek:
New Yorkban fejeztem be az általános iskolát, majd kezdtem el a vagyonvédelmi iskolát. Az iskolát jó tanulmányi átlaggal fejeztem be. Sulis éveim alatt, apám egy saját vállalkozásba kezdett, ami személy- és vagyonvédelemmel foglalkozott. A vállalkozás beindulni látszott, egyre több megrendelés volt. Miután befejeztem az iskolát én is apám cégében kezdtem el dolgozni, ahol jó ember ismerő lettem, mivel nap mint nap új embereket ismertem meg. A megbízók folyamatos dicsérete miatt, apám kinevezett területi vezetőnek a cégnél. Az új pozíció betöltésével, több időm lett és egyik legjobb tulajdonságom, hogy nagyratörő vagyok. Elkezdtem szaktudásomat tovább fejleszteni, hogy egyszer én is megalapíthassam a saját cégemet. Sikerült beilleszkednem az újonnan elkezdett biztonság szervezői iskolába, itt elsajátítottam, hogy hogyan tudok egy őrszolgálatot összeszervezni, továbbá elég nagy tapasztalatot sikerült tárgyalási ismeretekből szereznem. Az iskola mellett tovább folytattam a terület vezetői munkálatokat is. Amikor befejeztem az iskolát, akkor szívemet-lelkemet beletettem a munkába. Azon gondolkoztam, hogy mit tudok felmutatni, hogy kiemelkedjek a többi területi vezető közül. Elkezdtem megbízások után kutatni, majd egy állami pályázat során sikerült új megbízásokat szereznem. A megbízások leginkább kiemelt biztonságú létesítmények voltak, ami a cég számára nagyon kedvező. Apám, aki teljesen úgy kezelt mindig, mint a többi alkalmazottat, elismerte a munkámat. Felajánlotta nekem, hogy ügyvezetői pozíciót töltsek be a cégnél. Az ajánlatot elfogadtam. Már ügyvezetőként dolgoztam. Láttam, hogy az egyik iskolánál hirdetnek egy biztonság technikusi tanfolyamot. Úgy véltem, hogy jó lenne még tanulni, mivel a munka mellett tudom csinálni és elég tanulékony is vagyok. Azonban az iskola kezdése után megfogadtam, hogy több iskolát nem fogok elkezdeni, ez lesz az utolsó. Az iskolát sikeresen befejeztem és tovább dolgoztam a cégnél.
III. Letelepedés az államokban:
Édesapám, Jörg Eisenhower 1986-ban emigrált Amerikába. Munkavállalói vízum segítségével tudott elhelyezkedni, New Yorkban. Az imént említett városban ismerte meg édesanyámat, Emma Wright-ot. Fél év kapcsolat után édesapámnak a vízuma lejárt, majd egy igen nehéz döntés állt a szüleim előtt. Dönteni kellett, hogy házasság vagy pedig, apámat kiutasítják az országból. A szüleim végül arra jutottak, hogy megházasodnak. Apám a házasság által zöldkártyát kapott, majd három év múlva letudta adni állampolgársági igényét, amit egy általános műveltségi teszt után kapott meg.
IV. A váratlan fordulat:
Továbbra is végeztem az ügyvezetői feladatköröm, amikor apám egy nap ajánlatot kapott egy másik vállalkozótól, hogy megvásárolná a cégünket. Amit tudni kell apámról, hogy eléggé egy lusta ember. Az ajánlat egy elég nagy összeg volt, ami biztosíthatta apámnak, hogy már nem kell munkával foglalkoznia. Apám eladta a céget, így egy konfliktus alakult ki köztünk. Az évek során volt némi tartalékom, amit vészhelyzetre tettem félre, így elhatároztam, hogy ideje költözni. A szüleim Berlinbe akartak költözni, de én kijelentettem, hogy nem hagyom el az államokat. A kijelentésem után belegondoltam, hogy mit csinálok én egy ekkora városban. Nem voltak barátaim, mivel a legtöbb időmet a munkával és a tanulással töltöttem, tehát úgy döntöttem, hogy rám fér a környezetváltozás. Ekkor született meg a döntés, hogy Los Santosba költözök.
V. Miért pont Los Santos?
Los Santos mellett leginkább azért döntöttem, mivel egy választékos város. Ami a városban legjobban megtetszett, a hegyes táj, valamint a csodálatos tengerpart. Amikor az első látogatást tettem a városba, akkor teljesen megfogott a látkép ami ott fogadott.
VI. A Lifeinvader:
Los Santosba költözésem után nem sokkal belefogtam a munkakeresésbe. Ezért mondjuk, elég munkamániásnak gondolom magam. Mindenek előtt, megkerestem a Lifeinvader csapatát, hogy készítsenek rólam képet, mivel szerettem volna fényképes önéletrajzot készíteni. Az épületnél a cég tulajdonosához Svetlana Grigorenkovhoz volt szerencsém. Svetlana a találkozásunk után egyből a kinézetemre figyelt fel. Hamar fel is tette számomra a kérdést, hogy nem gondolkoztam -e, hogy modellként vállalok munkát, illetve, hogy simán betanítana. Még aznap este Svetlana, a privát helységükben mutatott pár pozíciót és felmérte, hogy mennyire vagyok ügyes. Úgy gondoltam, hogy tetszettem neki. A tanítás után mondtam neki, hogy nem rég érkeztem Los Santosba és munkát keresek. Svetlana azonnal megkérdezte, hogy milyen területeken vagyok tapasztalt. Elkezdtem mesélni neki a biztonságis előéletről, majd mondtam, hogy foglalkoztat a rendezvényszervezés is. Aznap este, annyiban egyeztük ki, hogy még várok a jelentkezéssel, mivel szeretnék több irányban is szét nézni. Másnap a képekért siettem, amit Svetlana elkészített az önéletrajzhoz, majd megkérdezte, hogy felajánlott egy aznapi beugrós álláslehetőséget, ami az volt, hogy a promóciós újságot kellett osztanom a rendezvényükön. Elfogadtam, mivel jobban felakartam térképezni a csapatot. A munka unalmas volt, de a csapat lelkessége nagyon tetszett. A munka befejezése után, elkészítettem az önéletrajzom és beadtam a Lifeinvader csapatához.
Utoljára szerkesztve:
))