Minősített Trevell "T-Loc" Delancy | Rules of the South Side

[Crawford]

Trevell Delancy 2007. június 5-én látta meg a napvilágot Los Santosban. Miközben a legtöbb srác a környéken már kölyökként a napi betevőért vagy a nyomor elől menekülve sodródott az utcára, Trev háttere teljesen más volt. Az apja és az anyja a mai napig élnek és virulnak, a család pedig kifejezetten jó módban él. Nem a megszokott, éhezős, kilátástalan gettósablon határozta meg a gyerekkorát. Volt (van) pénz, stabil otthon, magániskolák és minden, ami egy kényelmes, jómódú élethez kellett volna.
De Trevellt sosem érdekelték a plüss fotelek meg a tiszta ingek. Ahogy cseperedett, egyre jobban vonzotta a sötétebb, nyersebb valóság. Davis aszfaltja, a Grove Street környéki lüktetés és a tiltott dolgok izzadtságszagú világa sokkal jobban vonzotta, mint a szülei által kitaposott, unalmasan tökéletes ösvény. A család pénze és kapcsolatai kezdetben csak arra voltak jók, hogy ha bajba keveredett, valaki mindig elsimította mögötte a szálakat, amíg el nem jött a pont, amikor teljesen hátat fordított a kényelemnek, és saját lábára állt.

Nem azért csinálja, mert rászorul, hanem mert ez a világa. A pénzét, az észjárását és a családi hátteréből hozott ravaszságát arra használja, hogy a South Side 62nd Blocc Boys legfőbb mozgatórugója legyen. Ő az a tag, aki tiszta kézzel intézi a piszkos ügyeket. Ha fegyver kell, ha el kell tussolni valamit, vagy ha be kell tömni a hatóságok / riválisok száját pénzzel, T-Loc ott terem.
A felszínen hidegvérű stratéga, a csapat gazdasági agya és a hűséges vezér, de benne él az a vad, kiszámíthatatlan szikra is. Ha valaki aláássa a tiszteletét vagy veszélybe sodorja a blokkot, képes egy pillanat alatt teljesen elveszíteni a türelmét. Olyankor nincs pardon, elszakad a cérna, és az állati ösztönei veszik át az irányítást, hogy aztán ugyanolyan hirtelen visszahűljön, és rideg fejjel folytassa a birodalom építését.

Nem egy balhé sodorta a 62-esek közé, hanem a tudatos választás. Miközben a gazdagabb ismerősei egyetemre vagy külföldre indultak a családi tőkéből, Trevell egy lerobbant garázsban téblábolt Davisben, ahol a helyi srácok éppen egy verdát drótoztak. Eleinte csak az autók érdekelték meg a motorok nyers ereje, de ahogy egyre mélyebbre csúszott a környék szubkultúrájába, észrevette, hogy a helyieknek semmi pénzük nincs a fennmaradásra, miközben ő a zsebében hordja a megoldást. Nem hívta fel magára a figyelmet, csendben fizetett ki egy-egy büntetést, hozott alkatrészt, vett fegyvert a pult alól, amíg a banda tagjai rá nem jöttek, hogy nélküle, a pénze nélkül ez az egész gépezet már rég összeomlott volna.

A tagok kettősséggel tekintettek/tekintenek rá. Az öregek "tisztelik", mert tudják, hogy ha baj van a törvénnyel vagy a pénzügyekkel, T-Loc az, aki elsimítja a szálakat, és tisztára mossa a nevet. Ezzel szemben a fiatalabb, forrófejű YG-k és Lil' Homie-k szinte istenítik, de rettegnek is tőle. Trevell nem az a típus, aki diktál és parancszt osztogat a magasból, inkább csak ott van velük, együtt isszák a füstöt, de ha valaki elront valamit... a fegyelme, vagy a lazasága miatt veszélybe sodorja a blokkot, Trev egy szempillantás alatt átvált. A hidegvérű stratéga eltűnik, és marad a kiszámíthatatlan, ordító fenevad, akit a saját emberei alig bírnak lefoglalni, hogy aztán öt perc múlva, ugyanolyan rideg arccal dobjon oda egy köteg pénzt a kárpótlásra.

Trevell célja nem az, hogy holnap börtönbe vonuljon egy elbaszott utcai lövöldözés miatt, vagy hogy egy sarokban végezzen túszként. Ő hosszútávra tervez. Azt akarja, hogy a South Side 62nd Blocc Boys ne csak egy maréknyi csellengő /kölyök/ gyülekezete legyen Davis aszfaltjain, hanem egy olyan "tökéletesen" működő, pénzügyileg független szervezet, amely a háttérből irányítja a szálakat. A pénz, amit a szüleitől kapott háttérként és a saját zsenijével forgat, eszköz arra, hogy megvásárolja a csendet, a lojalitást és a befolyást.

 

[Crawford]

 

[Crawford]

Heavy Pockets

 

[Crawford]

Calculated Risks

 

[Crawford]

Clean Cover, Dirty Hands

 

[Crawford]

Mental Breakdown & Free Fall

Trevell Delancy, azaz T-Loc, avagy Agent T / T ügynök neve az utóbbi időben nemcsak a 62-es blokk utcáin forgott közszájon, hanem a bűnügyi aktákban is. A rendőrség és a szövetségiek nem véletlenül pikkeltek rá. Az adócsalási ügyei, a vastag kötegekkel intézett pénzmosások, az illegális fegyverviselések, a korábbi bántalmazások és a nyílt utcai lövöldözések mind felkerültek a vádemelési listára. Papíron egy olyan ember, akit a rendszer már régen el akart volna taposni a cellák mélyén.

De |T| nem az a fajta, aki csak úgy hagyja magát lesatírozni. A család pénze és a saját maga által épített háttér megengedte, hogy városhatár szerte a legbrutálisabb, legdrágább ügyvédet fogadja fel, aki fellebbezésekkel, kiskapukkal és eljárási hibákra hivatkozva eddig kinyújtotta a nyakát a hurokból. Jelenleg még feltételes szabadlábon lóg, de a hurok szorul.
Pénteken jön a sorsdöntő tárgyalás. A bíró asztalán ott fekszik a teljes dosszié, és a tét nem kicsi. A becslések szerint 1.5 és 5 év közötti börtönbüntetés lebeg a feje felett, ha az ügyvédje nem tud csodát tenni a pénzzel megkent érvekkel. Sokan már csak azt várják, hogy T-Loc vajon ki tudja-e vásárolni magát ebből a szarból, vagy tényleg le kell vonulnia a színről egy darabig, átengedve a terepet a börtön falainak.

 

[Crawford]

On Borrowed Time

 

[Crawford]

A Los Santos-i utcák sosem bocsátanak meg teljesen, és T-Loc végül elszámoltatott. A hatóságok mindent megpróbáltak ráverni. Az adócsalást és a véres lövöldözést is kinyomozták, de a védőcsapata és a haverok gőzerővel dolgoztak, és végül sikerült kimagyarázniuk ezeket a súlyosabb vádakat, így a gyilkosság és lövöldözéses balhé végül lekerült a papírról.

Nem úgy, mint a többi. Az illegális lőfegyverviselés, a rendőr elől való vad menekülés, a rablási kísérlet, az adócsalás és a drogkereskedelem vádjai alól már nem volt kiskapu. A bilincs kattant, a rács pedig bezárult mögötte a Bolingbroke Penitentiaryban.

A börtönélet azonban nem találta teljesen felkészületlenül Trevellt. Hamar beilleszkedett, hiszen a /tesók/ ott is többen vannak, köztük a környékről jól ismert híres rapper, Malik Washington, akivel már a balhé előtt is szoros, jó kapcsolatot ápolt. A rácsok mögött újraegyesültek, ami rögtön adott egy stabil hátországot.
T-Loc az idő múlásával teljesen átformálta a mindennapjait. Bent már esze ágában sincs drogozni. Komolyan veszi magát, terápiákra jár, dolgozik, de ami a legfontosabb, hogy művészkedik. Hatalmas füzeteket maszatol tele rajzokkal, és a börtönben kisajátított egy sarkot, ahol tetoválásokat készít a raboknak. A keze nem rozsdásodik, folyamatosan tolja a grafikai stílust, csak most papír és bőr helyett húsra és tintára dolgozik. (Általában egy elromlott CD/DVD lejátszó kis villanymotorjából, egy elhajlított gémkapocsból vagy gitárhúrból, meg egy golyóstoll betétből legózzák össze.)
A csendesebb órákban pedig leveleket ír, amelyeket Gwennek címez. Ezekben sorolja a gondolatait, a kinti élet hiányosságait és a benti valóságot, fenntartva a kapcsolatot a külvilággal.
Persze a balhék így sem kerülik el. A benti feszültség tapintható, a régi utcai rivalizálás a rácsok mögött is folytatódik. Trevell rendszeresen összebalhézik a spanyolokkal, a szóváltások pedig gyakran torkollnak nyílt tettlegességbe és komolyabb verekedésekbe az udvaron. Nem hagyja magát elnyomni, a neve továbbra is tartással bír a cellablokkok között.

 

[Crawford]

Nem egész életre szóló ítélet lett a vége, de az 1 év és 7 hónap a Bolingbroke Penitentiary hűvösén elég volt ahhoz, hogy alaposan átrendezze T-Loc fejét. Az amerikai igazságszolgáltatásban, főleg az állami börtönökben... a büntetés-végrehajtási testület szigorúan veszi a benti magatartást. Trevell azonban hamar rájött, hogy a felesleges balhék helyett jobban jár, ha /kicsit/ lehajtja a fejét. A börtönben letöltött ideje alatt kitartóan járt a kötelező és önkéntes rehabilitációs terápiákra, teljesen tiszta maradt, elfelejtette a szereket, és a benti műhelyben, valamint a rabtársak tetoválásával (meg a rajzolással) vezette le az energiáit. A példás jómagaviselet, a fegyelmezett munka és a szabadulási bizottság előtti pozitív értékelés végül meghozta az eredményt. Feltételes szabadlábra helyezést kapott.


Trevell a Bolingbroke befogadó pultjánál pakolja össze a maradék holmiját, visszakapja a civil cuccait az őrtől, miközben a hátramaradt rabok még utoljára összenéznek vele. Szabadulása után felszáll a Los Santos felé tartó helyi buszra. Az eső áztatja az ablakokat, a városszéli utcák és a távoli felhőkarcolók fényei tükröződnek rajta, ő pedig a telefonját szorongatva bámul kifelé. Csendes, feszült út ez. Nem egy győztes visszatérése, hanem egy olyan emberé, aki tudja, hogy a kinti világ, a társasága meg a régi ügyei most mind rázúdulnak egyszerre.


Trevell megérkezik a házába, leül a kanapéra, félmeztelenül, a felsőtestét és a hátát borító sűrű börtöntetoválásokkal, amiket a benti hónapok alatt kibővítettek és csiszoltak tökéletesre. A tévében éppen a helyi híradó megy (Daily Rag), a riporter pedig egy friss, davisi fegyveres összetűzésről számol be a rivális szekciók között. T-Loc mereven bámul a képernyőre, a kezében egy pohár ital, a fejében pedig átfut... alig, hogy kikerült a rácsok mögül, a környék megint (de inkább még mindig) puskaporos hordó, avagy háborús övezet. De mostmár más emberként tért vissza. Nem keresi a bajt (annyira), viszont egy centit sem fog hátrálni, ha védeni kell azt, ami az övé.