The girl from the other side of the screen.

[Doctor Juan]

Margaret Kovacs
02/11/2000
Los Santos, San Andreas, USA.

• Az introvertált személyiségnek egyes tulajdonságai figyelhetőek meg rajta.
• Nehezen adja meg a bizalmát a másik félnek.
• Gyakran hamis érzelmeket mutat a külvilágnak, álarc mögé bújtatva a valódi érzéseit.
• Hajlamos a depresszióra.

---

Margaret története.

Nagyszülei még az 56'-os harcok idején emigráltak az Egyesült Államokba pontosan úgy ahogyan azt sokan másik is tették akkoriban. Apja már az államokban született és nevelkedett, nagyszülei döntésére a könnyebb beilleszkedés reményében már születése óta az amerikai angolra tanították. Ez a későbbiekben tovább öröklődött Margaretre és testvérére is, hiszen elvétve ismer fel csak néhány magyar szót amit gyermekkorában hallott. Második gyermekként csöppent a világra, tíz évvel idősebb bátyjával mindig remekül kijött a nagyobb korkülönbség ellenére. Külön utakon jártak az életben, míg testvére hajtott a népszerűségre addig Margaret sokáig inkább visszahúzódó személyiség volt.​

Margaret egy teljesen átlagos tanuló volt, middle school időszakában kezdte el foglalkoztatni az internet körüli világ. Hamar szerelmese lett a videójátékoknak amiket testvérénél látott meg először. Imádta nézni, ahogy a sokkal idősebb bátyja a tévé előtt ülve egyre nehezebb és nehezebb küzdelmekbe kerül a különféle játékokban. Gyakran Ő maga is beszállt a harcokba, és együttes erővel próbálták legyőzni ellenfelüket. A videójátékok iránti érzései a mai napig kísérek az útján, képes órákon át kedvenc konzolja előtt ülve meredten bámulni a képernyőt. Gyakori elfoglaltsága volt még ekkoriban, hogy örökölt laptopján anime maratonokat tartson. A karakterek, a látványok, a rajzok.. Egyszerűen az egésznek a világa hatalmas örömet szerzett neki, ahogy teltek az évek és Margaret idősödött egyre jobban kezdte beleásni magát az animációk világába. Rengeteg füzetet firkált össze terveivel és rajzaival amiket később a laptopján is megörökített. Kevés baráttal rendelkezett már ekkoriban is, szóval remek elfoglaltság volt számára, egyfajta menekülésnek számított a világból amikor a laptopját bámulva vonalról vonalra haladva keltette életre kedvenc karaktereit a képernyőn.​

​

​

Csendesége, és zárkózottsága miatt sokszor bántották az iskolai évei alatt. Évfolyamtársai nehezen akarták megérteni és elfogadni Margaret ezen döntéseit. Nehezen kezdett barátkozni másokkal, azt a nagyon kevés barátjának mondható személyt is az iskolai órák utáni képzéseken ismerte meg ahová a rajzai miatt járt. Szüleinek csak ritkán mondta el ha bántotta valami, nem szerette volna a rengeteg munka mellett a saját problémáival fárasztani őket még akkor sem ha ez nem okozott volna problémát számukra. Tinédzser évei alatt gyakori látogatója volt az iskolai pszichológusnak akivel sokat dolgozott azon, hogy érzelmileg rendbe tudjon jönni az Őt ért lelkibántalmazások után. Orvosa javaslatára kezdett bele végül az életét teljesen átforgató lépéseibe, elkezdte videóra rögzíteni a rajzainak elkészülését és terápiás jelleggel a telefonján rögzített videókba beszélni. Sok időbe telt számára mire sikerült a javára fordítani ezt az egészet, fiatalkori zárkózottságát sikerült enyhítenie egy olyan szintre amivel már közösségi életet bírt élni. Tökéletes hobbija lett Margaretnek a tartalomgyártás, egyfajta digitális naplóként használta fejlődésére amit eleinte csak saját magának kezdett el feltölteni egy videómegosztó oldalra. A high school végén járt már amikor egy figyelmetlenség miatt végül nyilvánosan is megosztotta az egyik tartalmát. Eleinte nem tűnt fel neki, egészen addig amíg az értesítései már gyanakvásra méltóan emelkedni kezdtek. Itt volt ez a mindenki által csak csendesnek és zárkózottnak ismert lány, aki az ágyán egy füzet felett görnyedve hozza létre csodálatra méltó ügyességgel a karaktereit. Kezdeti félelmét végül sikerült legyűrnie a sok pozitív visszajelzést követően, egyre több videóját osztotta meg a véletlent követően.​

​

---

• Margaret az évek alatt eljutott odáig, hogy a videómegosztásából származó bevételekből és szülei támogatásából bérelni tud magának egy Los Santosban lévő albérletet.
• Szüntelenül dolgozik saját karakterein, saját sorozatán dolgozik.
• Gyakran felismerik az utcán, ilyenkor gyakran van még mindig zavarban.
• Laktózérzékeny.
• Kevés, csak alap szavakat ismer a magyar nyelvből. Gyermekként járt szüleivel egyetlen egyszer Budapesten, azóta nem utazott Európába.
• Videók készítése mellett majdnem napiszinten streamel játékokat, vagy nagyobb eseményeket.

 

[Doctor Juan]

*Projekt= Évek óta dolgozik egy saját animált sorozaton, karaktereivel egy olyan történetet próbál bemutatni ami a hétköznapjairól szól csak kicsit izgalmasabban. Az elmúlt években már többször is megosztott különböző videókat, és képeket a projektről a közönségének.

*Mélypont= Jelentése lehet lelki és fizikai is, negatív érzelmi töltettel bír. Az alkotó akkor érzi ezt amikor minden a legrosszabb állapotban van.

 

[Doctor Juan]

 

[Doctor Juan]

*Milyen egyszerűen hangzik ez a kérdés igaz? Ki tudhatná végülis nálam jobban azt, hogy ki is vagyok én. Még a szüleim se ismernek annyira mint én saját magamat. Akkor mégis miért olyan nehéz erre valódi választ adni?
Persze mondhatnátok.. Hé, te Marg Kovacs vagy! Persze aha, de ki van a név mögött? Egy huszonhárom éves lány, hatalmas tervekkel az életre. De biztos, hogy ezek a tervek megvalósíthatóak? Nem tettem túlságosan is magasra magam előtt a lécet? Olyan dolgokról álmodozok amik nehezen elérhetőek, de ha ott lapul bennem a kitartás mindvégig akkor sikerülhet. Fiatalon sokszor kaptam meg másoktól, hogy inkább adjam fel.. Add fel, úgysem viszed semmire te szerencsétlen! .. Feladhatom egyáltalán? Valóban ott rejtőzik bennem a kitartás? Eddig végig kísérte az utamat és a nehezebb napokon is sikerült átlendülnöm. Miért? Mert a kitartok. Kitartok magamért, anyáékért, az álmaimért. ..

A csalódások, és a tragédiák.. Amik egy időben felemésztő félelemmé tették az életemet, ezek csak erősebbé varázsolták azt a Marg-ot akit most láttok. Az évek alatt megtanultam egy nagyon fontos leckét az életről, minden saját magunkért történik. A félelmek azok amikből bátorságot nyerhetünk, a rengeteg tanulás ami előrébb vihet minket az életünkben. Az élmények amik boldog emlékekként raktározódnak el végül bennünk.. Nem szabadna azzal foglalkoznunk, hogy más szerint hogyan kellene élnünk az életünket! Aki megpróbálja megmondani neked, hogy mit csinálj az nem fog ott állni melletted amikor rajtad a sor. A nap végén nem Ő fog a tükör előtt állni, nem Ő fog az utolsó percekben visszaemlékezni a pillanatokra. Azokra a pillanatokra amik örömöt okoztak, azokra a pillanatokra amik erősebbé tettek, azokra a pillanatokra amikor megtanultál a csalódásokból felállni és felemelt fejjel tekinteni a világra. Legyél mindig önmagad, ne félj elvonulni, hogy egyedül legyél. Hidd el magadról, hogy sikerülhet megtalálnod a válaszokat a kérdéseidre.

 

[Doctor Juan]

*Éreztétek már, hogy amikor vele vagytok akkor egyszerűen tökéletes minden? Hogy a világ egy sokkal jobb hely csak azért mert Ő veled van? Ezt jelentené a szerelem, hogy jobbá tesszük másnak a világot? De mivel teszi pont Ő sokkal jobbá mint mások? A beszélgetések amik alatt sokszor azt se vettük észre, hogy már ránk világosodott. Az érintések amikbe az egész testem beleremegett, a közös nevetések amiket csak mi érthetünk meg. A csendek amikor nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudjam mire gondolsz. Látni valakin az őszinte mosolyát sokszor többet ér mindennél amit a világ adhat, persze rengeteg dolog van még.. De az érzés, hogy tudod akit szeretsz boldog, boldog azért mert te vele vagy.
Amikor vele vagy egyszerűen azt érzed, hogy minden kaland, minden pillanat, minden ami történik csak azért történik így mert ott van melletted. Tudod, hogy amikor nem menne akkor Ő ott lesz melletted, és támogatni fog mindenben.

De mi történik amikor ez az egész eltűnik? Miért tűnhet el vajon? ..
Amikor a beszélgetések elhalnak, a kedves szavak elszállnak és már nem ragyog úgy a szeme mint az korábban tette. Ez miattam van? Én csak szeretni akarom, hiszen mindennél többet és amikor látom az örömöt rajta. Mindennél többet ér amikor látom, hogy nem a múltjában történt rossz dolgokra gondol. Végére ért a kazetta vajon, és elfogyott a szalag? A magyarázatodat még mindig nem értem, vagyis értem de nem tudom felfogni. Olyan szavakon rágódsz amiket sosem ejtettem ki a számon, olyan dolgokon agyalsz amik nem történnek meg. Miért csinálod ezt, ha szeretsz? Vagy pont ezért csinálod? Azért löksz el magadtól mert szeretsz, és nem akarod, hogy fájjon amikor a ki nem mondott szavak egyszer előjönnek? Annyiszor beszéltünk már erről, de mindig olyannak tűntél mint aki nem akarja elfogadni a véleményemet, olyannak aki nem akarja elhinni azokat az őszinte szavakat amiket neked mondtam el.

Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Vajon minden oké amióta nem beszélünk? Mi van azzal a sok problémával amiket nekem mondtál el? Sikerült megoldanod őket? Mindennap megkérdezném tőled, hogy hogy vagy. De nem úgy mint mástól, tőled őszintén kérdezném meg. Nem vagy már mellettem, nem védhetlek meg a bajoktól, a csalódásoktól. Nem oszthatom meg veled örömömet, nem mutogathatom neked büszkén a fényképeket. Szenvedés az egész, talán soha nem fogok úgy szeretni mást mint ahogyan téged szeretlek. Megtanítottál arra, hogy hogyan kell szeretni. Hogyan kell elfogadni valaki mást, hogy mi is az őszinte szeretet. És lehet nem vagy mellettem, és lehet nem fogod már a kezemet. De még mindig csak annyit kívánok neked, hogy mosolyogj sokat! Hiszen akkor vagy a legszebb.*