Üzenetek:124
Karaktertörténet:
I. Gyermekkortól a felnőtté válásig:
Sonja Eisenhower, 1996-ban született Moszkvában. Sonja boldog gyermekkort tudhat a magáénak, nagy szeretetben nőtt fel testvérével, Nikolaj Eisenhower-el. Nikolaj Sonja születése után 2 évvel jött a világra. A csekély korkülönbségnek köszönhetően, a két testvér mindig nagyon szoros kapcsolatot ápolt. A család sokáig a két gyermek szülővárosában élt, de a folyamatos konfliktusok Németország és Oroszország között arra kényszerítette a családot, hogy Sonja és édesapja a német városban, Berlinben éljenek tovább. Sonja az új városban kezdte az általános iskolát, majd később a középiskolát is. Sonja életében, nagyon nehéz döntés volt, hogy milyen szakot szeretne tanulni. Apja és testvére javaslata az volt, hogy pénzügyi szakon tanuljon. Sonja elég egy makacs természetű lány volt kiskorában is. Ő minden áron, biztonsági technikus irányba akart tovább tanulni. Édesapja a szakmák megjelölésénél, az ő által kinézett pénzügyi szakot választotta, de azonban Sonja az utolsó pillanatban hamisított egy papírt az apja nevében, ami arra kérte az iskola vezetőségét, hogy módosítsák az iskolát egy biztonság technikai iskolára. Amikor kiderült a cseles módosítás az apa engedte, hogy a kiválasztott iskolába járjon Sojna, de nagyon megbüntette a hamisítás miatt. Az apa azt a büntetést szabta ki Sonjára, hogy semmilyen levelet nem küldhetett testvérének Nikolaj-nak, illetve nem is fogadhatott Nikolajtól leveleket. A középiskolás évei során az osztálytársai piszkálták. A piszkálások mellett, nagyon nagy trauma volt számára édesanyja távolléte. A középsulis évei közepette egy váratlan dolog történt. Sonja testvére, Nikolaj látogatóba indult édesanyjához Oroszországba, majd ott egy igazoltatás során azt állapították meg, hogy neki a sorkatonaságban lenne a helye. Sonját nagyon mélyen érintette, hogy testvérét elragadták tőle az orosz haderők, de nagyon jól tudta, hogy ez ellen semmit nem tehet. Sonjában csak gyűltek a rossz tapasztalatok az élettel kapcsolatban. Nem volt neki senki sem, aki ezeket a traumákat segített volna neki feldolgozni. Kiskorúként továbbra is édesapjával élt, akinek mindig csak megfelelni próbált. Azonban, az édesapa túl szigorúan bánt mindig Sonjával, ezáltal kialakult benne egy olyan érzés, hogy nem tud megfelelni senkinek sem. Elveszni érezte a bizalmát saját maga iránt.
II. A felnőtté válástól napjainkig:
Sonja nagykorúvá válásával párhuzamosan befejezte az iskolát, azonban továbbra is édesapjával élt. Sonja édesapja továbbra is titkolta a foglalkozását, de Sonja gyanakodott édesapjára, hogy nem tiszta üzleteket visz véghez. A gyanú akkor erősödött fel Sonjában, amikor az egyik napon nagyon foglalkoztatta édesapja foglalkozása. Elkezdett otthon kutakodni, majd talált egy táska pénzt az apja szekrényében, amiben volt egy üzenet „Führer”-nek címezve. Nem akart a talált pénzzel foglalkozni, mivel nem akart csalódni az édesapjában, ezért nem szólt a talált pénzről. Sonja a középiskolás szakmai vizsgáihoz közeledett, ami egy hatalmas megkönnyebbülés volt számára, mivel utálta az iskolát a folyamatos piszkálások végett. A piszkálások leginkább azért érték Sonját, mivel sosem tudott a családjáról beszélni. A szakmai vizsgákat, sikeresen teljesítette Sonja. A vizsgák után már az őt ért traumák miatt, nem szeretett volna tovább tanulni. Elhatározta, hogy munkát keres. Talált egy számára nagyon jó állás lehetőséget, egy biztonság technikai cégnél, de azonban édesapja nem engedte ezt neki, mivel nagyon féltette őt. Ebből a tiltásból egy nagyon nagy vita alakult ki. Amikor az édesapa nem tartózkodott otthon, Sonja ismét felkutatta apja szekrényében talált táskát, majd kivett belőle annyi pénz, hogy tudjon egy kis lakást bérelni magának. Elkezdte keresni a lakásokat, majd ki is nézett egyet magának. Amíg az édesapa távol volt otthonról, Sonja összepakolta ruháit, majd elköltözött. Az édesapa kereste a lányát, azonban a kapcsolatainak köszönhetően hamar meg is találta. Az apa elfogadó volt a helyzettel kapcsolatban, mivel ez a dolgok rendje, hogy a gyermek elköltözik. A pénzt is megbocsájtotta neki, amit elvett a táskából. Sonja a pénzzel kapcsolatban, kérdőre vonta a bizonyos „führer”-nek címzett levélről is, de az apa nem válaszolt. Sonja, akaratát teljesítve beadta jelentkezését a biztonság technikai céghez. A cég bármiféle meghallgatás nélkül elutasította Sonja jelentkezését. A lányt ismét egy csalódás érte. Akkoriban, Németországban hatalmas volt az éhezés. Sonja az egyik hideg estén az utcán sétált, majd meglátta a szerencsétlen, fázó, éhező embereket az utcán. Elhatározta, hogy ha a sors így hozta, hogy a biztonsági szakmájában nem tud elhelyezkedni, akkor egyelőre önkéntesnek áll be a helyi szeretetszolgálatnál. A szeretetszolgálatnál segített ételt osztani, valamint, ha az apja valamivel több pénz adott neki, akkor támogatta őket pénzzel is. Sonja úgy érezte, hogy már talpraesettebb, hogy elköltözött az apjától, ezért azt szerette volna, hogy apja semmilyen támogatást ne adjon neki. Ezért elkezdett más munkákat is keresni. Konyhai kisegítőként vállalt munkát egy étteremeben, az édesapa ezekbe a dolgokba nem szólt bele, mivel örült, hogy lánya talpraesett lett. Úgy bizonyult, hogy Sonja valóban megállja a helyét, de bizalmatlanul állt a kollégáihoz. Sonja, hogy a munkatársai ne vegyék észre rajta a bizalmatlanságot, ezért barátságosnak mutatta magát. Munkája mellett tovább folytatta az önkéntes szerepet is, ezáltal eléggé sűrű napjai voltak. Egy vasárnapi napon, amikor kevesebbet kellett dolgoznia, hamarabb hazaért. Úgy döntött, hogy kicsit kikapcsolódik, majd hamar a kanapéra vetette magát és elkezdte nézni a tévét. A TV-ben híradás ment, majd kitértek egy kiemelt hírre. A hír egy nagyon keresett bűnszervezettről szólt, amiben megemlítettek, egy nagyon keresett személyt, Peter Eisenhower-t, Führer volt az álneve. Az említett személy, ismeretlen képpel volt megjelenítve. Sonjaban egy világ tört össze, hogy ki is a führer valójában. Sonja nagyon megrémült, nem tudta, hogy most ki is az apja valójában. A hírek bemondása után az apja nem kereste, de Sonja se kereste édesapját. Az édesapa felszívódni látszott, ami egy újabb csalódás volt Sonja életében, mivel rengeteg kérdést szeretett volna feltenni édesapjának. Sonja kis idő múlva, betöltötte 24. életévét. Kicsivel a születésnap után, az édesapa megjelent Sonja lakásánál, majd amikor Sonja meglátta, nem tudta, hogy most szaladjon vagy hallgassa meg. Sonja kicsit hátrált, majd a lábai a hátrálások közepette megakadtak a kanapéban. Az apa nagyon csalódottan nézte, hogy lánya mennyire fél tőle. Sonjából elkezdtek ömleni a kérdések az apja irányába, de az édesapa csak átadott egy táskát Sonjának. Az édesapa annyit mondott a lányának: "A táskában találsz repülőjegyet, aminek Los Santos a célállomása. A táskában még találsz pénzt és egy vízumot a nevedre, hogy eltudd ott kezdeni az életedet. Én megyek, megkeresem anyádat és most kicsit fel kell szívódjunk. Keresni foglak." Sonjában csak azok a gondolatok játszódtak le hírtelen, hogy nincs már körülötte senki és egyedül van a nagyvilágban. Azonban, apja szavára adva elindult a Los Santosba, de még mielőtt leszállt volna az új városba, elolvasta apjától kapott levelét. Sonja most már értette, hogy miért alakult az eddigi élete úgy ahogy. Az érkezés után, Sonja a Jefferson Motelban szállt meg. A kipakolás után, eléggé zavart állapotban elkezdte felfedezni a várost. A város felfedezését, a városházánál kezdte meg. A városházánál belebotlott egy vele egykorú lányba, akit Liza Newton-nak hívtak. Liza egy végtelenül aranyos és segítőkész lány volt. Segített sokat, Sonjának a város megismerésében. Sonja azonban, úgy érezte, hogy Liza-ban se tud megbízni, de továbbra is barátságosnak akart tűnni. Liza az akkori GSA-nál dolgozott, Head of Secretary pozícióban. Nagyon jó kapcsolatot ápolt az akkori kormányzóval. Sonjának már nagyon közeledett a turista vízumjának a lejárata, ezért Liza bemutatta őt az egyik este a kormányzónak. A találkozó nem hivatalos volt, hanem egy vacsora keretében történt meg a Drusilla’s-ban. Miután jobban megismerte a kormányzót, segített a kormányzó Sonjának a zöldkártya megszerzésében. Liza nem sokkal utána, elhagyta Los Santost. Európából kapott egy remek álláslehetőséget, amivel élni szeretett volna. Sonja érezte, hogy elkezdődött számára az élet Los Santos-ban.
III. Az édesapa és a levele:
Az édesapa neve: Peter Eisenhower
Az édesapa a Waffen Handel nevezetű szervezet vezetője volt 24 éven keresztül, azonban a szervezet felszámolásra került. Az édesapa mindig titkolta a személyazonosságát, még a bizalmi kör is csak Führer néven szólította és arcát sosem ismerték. Az édesapa azóta is rejtőzködésre kényszerül.
A Sonjának adott levél tartalma: "Lányom! Ha ezt a levelet olvasod, akkor engem keres a rendőrség. Mindent, amit életem során tettem, azt értetek tettem, hogy nagyszerű ember legyen belőletek. Mindig kérdeztétek, hogy mivel foglalkozom... Nos a foglalkozásom mindig is rossz volt, azért nem beszéltem róla soha. Mielőtt mástól tudnád meg, én egy bűnszervezetet vezettem, aminek a neve a Waffen Handel volt. Kérlek, ne ítélj meg a munkám alapján... Remélem továbbra is az apádként tekintesz rám. /A levelet mindenképp semmisítsd meg az olvasása után/"
IV. Az édesanya:
Az édesanya neve: Tatiana Kozlova
Az édesanya az orosz származása miatt, nem tudott a családdal költözni Berlinbe.
V. Sonja testfelépítése, tulajdonságai:
Név: Sonja Eisenhower
Testmagasság: 175cm
Kor: 26
Súly: 63kg
Tulajdonságai: Jó kedélyűnek mutatja magát, barátságos tűnő de azonban bizalmatlan, nagylelkű, makacs, önbizalom-hiányos
Utoljára szerkesztve:
