Üzenetek:30
Shawn Davidson
Shawn Davidson-nak hívnak, édesanyámat Anna Barker-nek és édesapámat Tray Davidson-nak. 2002-ben láttam először napvilágot California szívében. Szüleimmel eléggé jó kapcsolatot ápoltam és ők voltak azok a személyek az életemben akikre mindig számíthattam, legyen szó bármiről. Fiatalkoromban a középiskola megkezdése előtt semmilyen jelentősebb szituációt vagy eseményt nem tudok kiemelni, mondhatni egyszerű és gördülékeny gyerekkorom volt.
A középiskolát a város egyik legjobb gimnáziumában kezdtem meg, ami nem más névre hallgatott mint El Camino Real Charter High School. Rettentően szerettem a sportot, ez meg is látszott a teljesítményemen is. A középiskola megkezdésével egyetemben beiratkoztam az állami football csapatba is. Próbáltam mindig érett fejel gondolkozni és hozzáállni a dolgokhoz, legyen szó bármiről. Azokat a dolgokat vagy cselekményeket amik rossz hatással lettek volna az életembe mindig próbáltam teljes mértékben elkerülni. Persze, a tv-ben mindig szerettem nézni azokat az embereket akik a bandájuk és a hovatartozásukat prezentálták. Innen is ismertem rengeteg hírhedt és veszélyes bűnözőt, ezek közül volt a legnagyobb csillag Duece boy.
Mindig is sokat agyaltam azon a tényen, hogy milyen lehet egy ilyen családba/környékre születni és felnőni. Sajnálatos módon a gimis éveim alatt elvesztettem az édesapámat, aki egy autó balesetben vesztette életét. Ezt a tényt nekem és anyámnak eléggé nehéz volt megemészteni. Talán még a mai napig sem tudtam ezt félretenni. Ennek köszönhetően ha a családomról van szó nagyon lobbanékony tudok lenni. Apám elvesztése után rengeteg rossz és kegyetlen eseményben volt részem már a középiskola közepétől. Egyetlen egy barátra tudtam támaszkodni és ő Marcus volt. Anyámra sajnos nem tudtam számítani, mert lelkileg teljesen összetört. Nagy nehezen végigjártam a gimit és sikeres érettségit tettem. Ezek után próbáltam munkát keresni, de nem sikerült. Mindig volt valami ami miatt nem sikerült semmi, valahogy elveszettnek éreztem magam a világban.
Édesapámtól örököltem azt a képességet, hogy soha ne féljek semmitől, senkitől és legyek merész. Ezt inkább a rosszabb tulajdonságaim közé tudnám sorolni, párhuzamosan azt is hogy rettentően makacs voltam. Sokan kérdezték, ha ezek a rosszak vajon mik lehetnek a jók? Erre sose tudtam egyenes választ adni, hiszen aki ismert azt tudta milyen vagyok. A család témára rettentően érzékeny voltam, ezt az idők múlásával a lobbanékonyságommal egyenlítettem ki. Mivel én maradtam az egyetlen férfi a családban ezért mindig próbáltam határozott lenni minden kisebb és nagyobb döntésben is. Sajnos a munka lehetőségek terén nem találtam magam és egy magányos estén eszembe jutott a kiskori vágyam a bandák terén.
Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy Duece boy-al kapcsolatot létesítsek, ami egy kis idő múlva sikeres volt. Írtam pár üzenet a hírhedt gengszternek és elinvitált Los Santosba. Több napot is agyaltam ezen és Marcussal is megosztottam ezt a hírt. Édesanyámban nem láttam reményt így szinte minden megspórolt pénzemet neki adtam, egy csókot nyomtam a nyakára és elindultam a reptérre. Ahol vár a gépem amit Duece intézet. Los Santosba érve Duece várt pár emberével. Körbevezetett a városba, megmutatta a város legmélyebb bugyrait és belevezetett a pénzszerzés titkaiba. Közben kiinvitáltam Marcust is. Duece Rancho területén adott szállást és avatott be a banda kisebb-nagyobb rejtélyeibe és titkaiba. Azóta Los Santos Rancho utcáin élem az életem és már csak Insane nigga ként ismer minden helybéli. Ami természetesen az őrült és merész cselekedeteim miatt ragadt rám.
A középiskolát a város egyik legjobb gimnáziumában kezdtem meg, ami nem más névre hallgatott mint El Camino Real Charter High School. Rettentően szerettem a sportot, ez meg is látszott a teljesítményemen is. A középiskola megkezdésével egyetemben beiratkoztam az állami football csapatba is. Próbáltam mindig érett fejel gondolkozni és hozzáállni a dolgokhoz, legyen szó bármiről. Azokat a dolgokat vagy cselekményeket amik rossz hatással lettek volna az életembe mindig próbáltam teljes mértékben elkerülni. Persze, a tv-ben mindig szerettem nézni azokat az embereket akik a bandájuk és a hovatartozásukat prezentálták. Innen is ismertem rengeteg hírhedt és veszélyes bűnözőt, ezek közül volt a legnagyobb csillag Duece boy.
Mindig is sokat agyaltam azon a tényen, hogy milyen lehet egy ilyen családba/környékre születni és felnőni. Sajnálatos módon a gimis éveim alatt elvesztettem az édesapámat, aki egy autó balesetben vesztette életét. Ezt a tényt nekem és anyámnak eléggé nehéz volt megemészteni. Talán még a mai napig sem tudtam ezt félretenni. Ennek köszönhetően ha a családomról van szó nagyon lobbanékony tudok lenni. Apám elvesztése után rengeteg rossz és kegyetlen eseményben volt részem már a középiskola közepétől. Egyetlen egy barátra tudtam támaszkodni és ő Marcus volt. Anyámra sajnos nem tudtam számítani, mert lelkileg teljesen összetört. Nagy nehezen végigjártam a gimit és sikeres érettségit tettem. Ezek után próbáltam munkát keresni, de nem sikerült. Mindig volt valami ami miatt nem sikerült semmi, valahogy elveszettnek éreztem magam a világban.
Édesapámtól örököltem azt a képességet, hogy soha ne féljek semmitől, senkitől és legyek merész. Ezt inkább a rosszabb tulajdonságaim közé tudnám sorolni, párhuzamosan azt is hogy rettentően makacs voltam. Sokan kérdezték, ha ezek a rosszak vajon mik lehetnek a jók? Erre sose tudtam egyenes választ adni, hiszen aki ismert azt tudta milyen vagyok. A család témára rettentően érzékeny voltam, ezt az idők múlásával a lobbanékonyságommal egyenlítettem ki. Mivel én maradtam az egyetlen férfi a családban ezért mindig próbáltam határozott lenni minden kisebb és nagyobb döntésben is. Sajnos a munka lehetőségek terén nem találtam magam és egy magányos estén eszembe jutott a kiskori vágyam a bandák terén.
Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy Duece boy-al kapcsolatot létesítsek, ami egy kis idő múlva sikeres volt. Írtam pár üzenet a hírhedt gengszternek és elinvitált Los Santosba. Több napot is agyaltam ezen és Marcussal is megosztottam ezt a hírt. Édesanyámban nem láttam reményt így szinte minden megspórolt pénzemet neki adtam, egy csókot nyomtam a nyakára és elindultam a reptérre. Ahol vár a gépem amit Duece intézet. Los Santosba érve Duece várt pár emberével. Körbevezetett a városba, megmutatta a város legmélyebb bugyrait és belevezetett a pénzszerzés titkaiba. Közben kiinvitáltam Marcust is. Duece Rancho területén adott szállást és avatott be a banda kisebb-nagyobb rejtélyeibe és titkaiba. Azóta Los Santos Rancho utcáin élem az életem és már csak Insane nigga ként ismer minden helybéli. Ami természetesen az őrült és merész cselekedeteim miatt ragadt rám.
Utoljára szerkesztve:
