Rue "Runash" Nash

Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Leorynn

Fórum Betyár
Játékos
Üzenetek:140
Runash2.1.png

[quote author=@Runash]
  Név: Rue "Runash" Nash
  Születési idő: 1997.04.17.
  Születési hely: Asheville, Észak-Karolina, Egyesült Államok
  Anyja neve: Mikhaila Jefferson
  Nemzetiség: Amerikai
[/quote]

[quote author=@Runash]
Addig nem tudod milyen élni, amíg nem próbáltál meghalni.
[/quote]

[quote author=@Runash]
  Testmagasság: 163 cm
  Testsúly: 62 kg
  Fizikum: Enyhén izmos, karcsú
  Viselet: Lenge sportruházat
  Stílus: Hip-Hop < 2020
[/quote]


graffiti-1935630_960_720.png

[quote author=@Runash]
Közéleti tevékenység:

Sandy Shores Mechanic - Senior Mechanic Munkanélküli
Jelvényszám: 1392-11
Telefonszám: CENSORED
Instagram: @Runash
Artworks: @Runash
[/quote]
[quote author=@Runash]
Szenvedélyek:

Dohányzás
Időszakos marihuána fogyasztás
Enyhe gyógyszerfüggőség
[/quote]
A fórumlapon megjelenő rajzok, sketchek, graffitik nem az én tulajdonomat képezik, nem én készítettem őket!

Előtörténet


1/4 D ö c ö g ő s,  d e  k e z d e t...

1997 tavaszán látott napvilágot Rue, a helyi kórház szülészeti szárnyán. Első levegővétele a vártnál nehezebbre sikerült, ugyanis a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett és szorította azt. Az orvosok gyors reagálásának köszönhetően Rue sértetlenül megúszta az eseménysorozatot, de megfigyelés alatt tartották.

Édesanyja, Mikhaila, egyedül nevelte őt egészen 11 éves koráig, ugyanis Gary, Rue édesapja elhagyta őket közvetlenül a szülés után, mondván sürgős dolga van, üzleti titok. Attól a naptól kezdve változott meg a család világhoz való nézete. Mikhaila azonban új partner talált magának, David Paulsent, aki 11 év után, hűségesen, saját lányaként nevelte Ruet.

Rue is úgy tekintett Davidre, mint a saját apjára. Rengeteg időt töltöttek együtt gyermekkorában. Különböző dolgokkal foglalkoztak, amik alapján formálódtak Rue tulajdonságai, emberekhez való viszonya, világnézete, valamint a politikai nézete is egyaránt. Gyermekkorát mondhatni „apjával” töltötte, nem tett szert túl sok barátra az óvodában, ellentétben a vele egykorú gyermekekkel.

portrait3.jpg.png
A serdülőkor akkor kezdődik, amikor a szülők kezdenek nehezen kezelhetők lenni.
 

Leorynn

Fórum Betyár
Játékos
Üzenetek:140
2/4 A  k a p c s o l a t  a  s i k e r…

Rue az általános iskolát viszonylag könnyen végezte el, barátokra viszont továbbra sem tett szert. Csöndes magányát kihasználva zenét hallgatott és sketcheket készített. A kedvenc elfoglaltsága a rajzolás lett. Rue „apja” ezt látván sok-sok rajzeszközt vett neki, ámbár kapcsolatuk romlott, ugyanis Rue egyre csak befordult.

A nyolcadik évfolyam viszont eléggé döcögősen ment neki. Egyre jobban elhanyagolta a tanulmányait, szüleivel sem foglalkozott, barátai továbbra sem voltak. Elkezdett az interneten lógni, szinte a rabja lett. Imádta megosztani a rajzait, terveit, kész műveit a nagyvilággal, ahol befogadó fülekre talált a munkássága.

Az internetes neve „Runash” lett, így ismerte őt a még nem nagyon széleskörű publikuma. Rue közönsége tudomására jutott, hogy döcögősen megy neki az iskola, és hogy a felvételi időszakban sem szerepelt túl jól. Egy srác, akinek bejött Rue, apja révén segített neki bejutni a Rue által választott gimnáziumba, melybe esélytelen volt, hogy önerőből felvegyék.
Így kezdte meg Rue „Runash” Nash a gimnáziumi éveit.


Rose.png
-Mi történt ma a suliban?
-Semmi.
-És hanyast kaptál?
-Sehanyast.
 

Leorynn

Fórum Betyár
Játékos
Üzenetek:140
3/4 E g y  1 8 0  f o k o s  f o r d u l a t…

Rue a gimnáziumi évei alatt is túlságosan ódaadóan művelte saját maga, s az internetes világát. Olyan lett ez neki, mint másoknak a cola. Megiszunk egy kortyot, majd még egyet, és még, még, de nem oltja a szomjunkat. Teljesen bezárkózott. Semmi és senki nem érdekelte őt. Ez azonban meg is látszott a tanulmányi eredményein. Belemerült a rajzolásba és nem tudta abbahagyni. Az összes gondolatát, az összes érzést, mely felgyülemlett benne egyre csak tartogatta, próbálta rajzokban kifejezni őket.

A rajzait mindig idézetekkel társítva rakta ki az Instagram oldalára, ennek köszönhetően több ember talált rá és követte a mindennapjait. A privát üzenetekre, amit kapott, semmi reakciója nem volt. Nem foglalkozott a visszajelzésekkel, nem érdekelte, hogy az embereknek tetszik-e az, amit csinál, vagy értékelik-e bármennyire is. Saját magának csinálta, nem vágyott véleményre embertársaitól. Nagyon hosszú ideig nem tette ki az arcát egy közösségi oldalra sem, nem akarta, hogy bármilyen úton-módon kiderüljön, hogy ki is áll az egész mögött. Egyszer azonban gondolt egyet, kötött egy kendőt az arca elé, és lőtt egy selfiet. Ez a selfie volt az első Rue-ról készült kép, mely felkerült az oldalára.

Egy hosszú sulis nap végén Rue elhatározta, hogy el fog menni és meg fogja valósítani első graffitijét egy elhagyatott gyárépület falain belül. Ez a gyárépület a város szélén volt, alig pár lakóház volt körülötte. Összepakolt egy sporttáskába, majd útnak eredt. Mikor odaért, nem volt ott senki. Estefelé járt már az idő akkortájt, így telefonját fényforrásként használva kezdett neki élete első graffitijéhez.

Szerencsétlen nap volt ez a számára, de mégis sorsfordító. Az első fél óra nyugalmasan telt, élvezte, hogy olyasmit csinál, amit nem lehetne. Egy óvatlan mozdulatot követően Rue azonban elejt egy festékszórót, melyre épp a szórófejet próbálta rápattintani. Szétrobbant, ezzel megtörve az éj csöndjét. Rue mozdulatlanul állt az épületben, a szétrobbant festékszórót bámulva. Tudta, hogy mennie kéne, de mégis reménykedett, hogy nem vették észre. Az egyik lakóházban –közvetlenül a gyárépület mellett- felkapcsolódott a villany. Ettől a ponttól kezdve tudta Rue, hogy hülyeséget csinált. Le volt fagyva. Nem mert mozdulni, nem volt még ügye a rendőrséggel, azt sem tudta mi tévő legyen. A rendőrség pár percen belül kiérkezett a helyszínre, rátaláltak Rue-ra és hazavitték. Pénzbírságot szabtak ki a rendőrök, majd átadták őt a szüleinek.

Rue és nevelőapja egész éjjel beszélgettek, mindenről esett szó. Nem volt olyan téma, mely kimaradt volna és Rue életéhez köthető. Végül belátta. Belátta azt, hogy egyedül van a nagyvilágban a szüleivel, hogy nem fog tudni boldogulni tovább. Nem akarta többé egyedül érezni magát, így elhatározta, hogy márpedig ő fog közösségekbe járkálni, és mindenkit meg fog ismerni, annyi barátja, haverja, ismerőse lesz mint még soha ezelőtt, noha ezt nem volt nehéz túlszárnyalni. Ez volt az az éjszaka, ahol megtört a jég Rue életében, és közel mindent meg akart változtatni.

z8hvlJ3.png
Ha nincsenek barátaid, semmid sincs.
 

Leorynn

Fórum Betyár
Játékos
Üzenetek:140
4/4 A z  á l a r c,  m i n t  o l y a n…

A változás útján nagyléptékben haladt előre, sokszor nem is figyelte, hogy kikkel, mi kapcsán ismerkedik össze. Számára a lényeg az új ismeretek, haverok, bulitársak és barátok felkutatása volt. Mindenkiben hitt, mert nem tudta, hogy milyen a világ. Bulikba járt, ahonnan gyakran kétes alakok társaságában távozott. Zsebpénzét, melyet apjától kapott kábítószerekre költötte, csak hogy legyen miért felhívni az adott illetőt. Nem fogyasztott, nem árult, csak megvette és kidobta. Azonban lett egy kontaktja, aki ugyan olyan dealer volt, mint akikkel ezelőtt megismerkedett. Ő volt A Medve.

A Medve gyógyszerekkel kereskedett. Erős nyugtatók, antidepresszánsok, köptetők. Mindene volt, mi szem szájnak ingere. Egy buli után
-mely Rue számára iszonyatosan sikerült, ugyanis az összes srác rámászott-, felkereste ezt az embert. Rivotrilt vásárolt, abból is a 2milligrammosat. A különbség jelen helyzetben az volt, hogy a kirívóan rossz hangulata miatt most ezt megtartotta. Miután kifizette az árut, szó nélkül sarkon fordult és távozott. Egyenesen hazáig ment.


hedaBea.png


Otthon a szülei mit sem sejtettek a frissen szerzett gyógyszerről, de látták, hogy valami most nem úgy sikerült, ahogyan szokott. Rue általában boldogan szokott hazatérni egy-egy ilyen kiruccanásból, természetesen a kábítószeres üzleteket nem szívesen hozta fel a szülei előtt. Ezen az estén leültek beszélgetni, hogy miért nem mosolyogva nyitott be az ajtón az egyetlen szem lányuk. Rue elmesélte az első felét, mellyel ismét felidézte a történteket és még jobban elkeseredett. Eljött az éjszaka. Mindenki aludt már, kivéve Rue-t.

A rivotrilt előzőleg az éjjeli szekrénye fiókjába rejtette szülei elől. Egyre csak gondolkodóba esett, nem tudott aludni a gondolatai miatt, egyre csak törte a fejét, míg végül gondolt egyet, kihúzta a fiókot és bevett egy szemet a gyógyszerből. Rue vérnyomása az egekbe szökött, miután lenyelte a gyógyszert, nagyon izgult, hogy mi lesz belőle. Tudta, hogy hülyeséget csinál, hogy már szinte visszafordíthatatlan a dolog, de a gyógyszer elnyomta őt és másnap délig aludt mint a bunda.

Másnap kipihenten ébredt, de hatalmas bűntudattal. Ezen felül úgy hitte, hogy bevált a dolog. Szépen lassan teltek a napok, rajzolt, festett, tervezett de tanulni még mindig nem tanult. Bulikba járt, beszélt az új „barátaival”, kezdte megszokni, hogy naponta jár hozzájuk, ám a pénze véges volt. Mikor elfogyott, elvesztette őket. Elvesztette azt a társaságot, azt a drogos bandát aki „befogadta” őt. A suliban, ahová felvették mindenki lenézte. Egy elit gimi volt, protekcióval került be, de mindenből szinte bukásra állt. Naponta piszkálták őt, volt hogy leöntötték kávéval a gimnázium folyosóján. Egy-egy ilyen nap után Rue teljesen a padlón volt. Azt kérdezgette magában, hogy Miért nem volt jó neki egyedül? Ők a barátai? Ilyen egy barátság?

A kérdéseket természetesen nem tudta megválaszolni magának, de kattogott rajtuk. Egyszerű megoldásnak találta a rivotrilt, melyből rengeteget halmozott fel magának, ha netalántán nem tudna később beszerezni. Kinyitotta, kivett egyet, bekapta, lenyelte. Ilyen gyorsasággal döntött mindig a gyógyszerkérdésről. Rue szépen lassan rászokott arra, hogy ez a megoldás. Egy idő után ez már látszott rajta, látszott az arcán, a szemein. Látszott a mozgásán, a tettein, a mondatain, amiket mondott, a gondolatokon, amiket megfogalmazott. Sokat olyan mondatok, mint például a „te teljesen megváltoztál”, „régen nem ilyen voltál” és társai. Bántotta a dolog, de nem tudott mit kezdeni vele, hisz az esti rutinjának része lett.

Elhatározta, hogy akkor, amikor bárminemű szer hatása alatt áll, felköt egy kendőt az arca elé, hogy eltakarja a „Hamis Rue”-t.

Leérettségizett. A srác apja elintézte, hogy Rue leérettségizzen. Semmit nem tudott azonban, mert kettessel rugdosták át minden évben, de legalább megvan a papírja és elkezdhet munka után kajtatni, melyet az érettségi sikeres eléréséhez kapott pénzből azzal kezdett, hogy elköltözzön szüleitől. Valami kis takaros házat szeretett volna magának, ahol nem zavarja senki és semmi. Kinézett egyet Paleto Bayben, elutazott hát oda, megvásárolta és vett magának egy autót is.

23 éves korára Rue független a szüleitől, van egy háza és egy autója, ámbár gyógyszerfüggő.

tUa3iJL.png

A különbség a gyógyszer és a méreg között gyakran csak a dózis.
 
Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Kinézet személyre szabása

Top Alsó