Üzenetek:123
Shaundra Hamilton
Szeméyleírás
Név: Natalia Ilievich
Születési hely, idő: Szentpétervár, 1995. 10. 03.
Magasság: 175 cm
Súly: 65 kg
Testalkat: Sportos
Ismertető jelei:
Nos, hol is kezdjem?
Szentpétervári születésű lány vagyok, aki a gyerekkorát ott is töltötte. Amikor kicsi voltam, apám minden áron bele akart vinni a motocross világába, ezért már 5 éves koromban megvette nekem az életem első Pitbike-ját, ami egy kis kétütemű crossmotor volt. Jajj de rég is volt.. Addig-addig sulykolta belém a dolgokat, míg elmentem egy akadémiára, ahol kineveltek. Első sikerem a helyi motocross versenyen történt, ami meglehetősen jól sikerült. Elnyertem az első aranyamat.
Innentől úgy éreztem, hogy semmi nem állít meg. Egészen addig, míg nem buktam egy hatalmasat. Oroszország adott helyet az X-Games-nek, amikor már a Nagasaki színeiben tündököltem. Jól állt nekem az a szín, eskü. Na de a viccet félre téve, utolsó köröket járhattam, majd benéztem egy bukkanót. Akkorát taknyoltam, hogy kezem-lábam összetörtem, és sikerült 2 hónapra kómába kerülnöm. A kórház után rehabilitációra kerültem, ahol viszonylag elég gyorsan lábra álltam.
Hogy hogy is kerültem Los Santosba?
Apám halála és az én bénaságom után nem igazán találtam munkát magamnak, hiába volt a "népszerűség". Ezért szépen repülőgépre szálltam, majd megindultam pár ruhával, a motorozásból összeszedett némi pénzzel, és kikötöttem itt. Kezdetben kipróbáltam még Brianna vezetése alatt a Weazel News-t. Na ott voltam az elején. Egyből kaptam is egy riporter állást. Csodálkoztam rajta, mert nem éppen voltam túl jó angolból, de szerencsére sokat tanultam, hogy így menjen. Egész jól ment a munka, és némi pénzt is tudtam szerezni magamnak. Meguntam, majd elhelyezkedtem kicsit felelősségteljesebb munkahelyen. A hivatalba csatlakoztam, mint parkolóőr. Hááát.. Érdekes. Valahogy nem a világom. Szerencsére nem volt semmi probléma a felmondással, mert megértették, miért.
Kaptam egy jó munka-ajánlatot egy klubban. Jelenleg abban a fázisban vagyunk, hogy jogilag is tudjunk bulikat szervezni. Jelenleg stagnálunk.
De ugye..
Tudjuk milyenek a klubok? Persze. Bemész, villódzó fények, hatalmas basszus. Na igen. Ez a felszín, amit az átlag ember lát. De mit látunk mi? Drogok? Fegyverek? Esetleg sok mocskos pénz? Ez már csak a mi titkunk marad.
Végezetül megosztok veletek egy képet.
Nos, így néztem ki 17 éves koromban.
Név: Natalia Ilievich
Születési hely, idő: Szentpétervár, 1995. 10. 03.
Magasság: 175 cm
Súly: 65 kg
Testalkat: Sportos
Ismertető jelei:
- Testét majdnem mindenhol tetoválás fedi
- Orra kissé ferde a motoros esések miatt
- Jobb kezén egy hatalmas műtéti heg
Nos, hol is kezdjem?
Szentpétervári születésű lány vagyok, aki a gyerekkorát ott is töltötte. Amikor kicsi voltam, apám minden áron bele akart vinni a motocross világába, ezért már 5 éves koromban megvette nekem az életem első Pitbike-ját, ami egy kis kétütemű crossmotor volt. Jajj de rég is volt.. Addig-addig sulykolta belém a dolgokat, míg elmentem egy akadémiára, ahol kineveltek. Első sikerem a helyi motocross versenyen történt, ami meglehetősen jól sikerült. Elnyertem az első aranyamat.
Innentől úgy éreztem, hogy semmi nem állít meg. Egészen addig, míg nem buktam egy hatalmasat. Oroszország adott helyet az X-Games-nek, amikor már a Nagasaki színeiben tündököltem. Jól állt nekem az a szín, eskü. Na de a viccet félre téve, utolsó köröket járhattam, majd benéztem egy bukkanót. Akkorát taknyoltam, hogy kezem-lábam összetörtem, és sikerült 2 hónapra kómába kerülnöm. A kórház után rehabilitációra kerültem, ahol viszonylag elég gyorsan lábra álltam.
Hogy hogy is kerültem Los Santosba?
Apám halála és az én bénaságom után nem igazán találtam munkát magamnak, hiába volt a "népszerűség". Ezért szépen repülőgépre szálltam, majd megindultam pár ruhával, a motorozásból összeszedett némi pénzzel, és kikötöttem itt. Kezdetben kipróbáltam még Brianna vezetése alatt a Weazel News-t. Na ott voltam az elején. Egyből kaptam is egy riporter állást. Csodálkoztam rajta, mert nem éppen voltam túl jó angolból, de szerencsére sokat tanultam, hogy így menjen. Egész jól ment a munka, és némi pénzt is tudtam szerezni magamnak. Meguntam, majd elhelyezkedtem kicsit felelősségteljesebb munkahelyen. A hivatalba csatlakoztam, mint parkolóőr. Hááát.. Érdekes. Valahogy nem a világom. Szerencsére nem volt semmi probléma a felmondással, mert megértették, miért.
Kaptam egy jó munka-ajánlatot egy klubban. Jelenleg abban a fázisban vagyunk, hogy jogilag is tudjunk bulikat szervezni. Jelenleg stagnálunk.
De ugye..
Tudjuk milyenek a klubok? Persze. Bemész, villódzó fények, hatalmas basszus. Na igen. Ez a felszín, amit az átlag ember lát. De mit látunk mi? Drogok? Fegyverek? Esetleg sok mocskos pénz? Ez már csak a mi titkunk marad.
Végezetül megosztok veletek egy képet.
Nos, így néztem ki 17 éves koromban.
Mindezek után..
Emlékeztek, mikor azt mondtam, hogy a mi titkunk marad? Na jó, bevezetlek titeket az életembe az életemen belül. Mielőtt találkoztam volna Gregory Abramowitz-al újra, nagyon le voltam égve. Egy tetves motorom nem maradt. Sajnos ennek is megvan a sztorija, de arról majd egy másik alkalommal. Emlékszem még egy napsütéses nap volt, amikor újra összefutottam Gregory-val, épp dolgozni mentem. GSA-nál voltam, mint parkolóőr. Nem a leghálásabb feladat, de nem volt vele semmi bajom. Mondhatni szerettem csinálni. De mikor megláttam Gregory-t annyira megörültem neki, hogy mikor megkért arra, hogy dolgozzak neki, nem is gondolkodtam, már csak felmondani mentem. Szerencsére nem vették rossz néven, hogy felmondok, mondjuk az okát nem tudom. Na a lényeg, hogy mondta Gregory, hogy üljek be az autójába, majd elmondja, hogy mégis miről lenne szó. Annyira bíztam benne, hogy nem érdekelt, hogy mi a munka, akkor is vele tartottam volna, ha disznók alól kellet volna ganézni.
Ez mégis milyen klub?
Na erre a választ hamar megkaptam. Szerencsére nem csak én bíztam meg Gregory-ban, hanem ő is bennem. Már az első találkozásnál kiderült, hogy itt valami nem tiszta. Jobban mondva semmi sem tiszta. Fegyverkereskedelem? Illegális szerencsejátékok? Vesztegetés? Zsarolás? Ez minden játszik. Elmondta, hogy lehetséges, hogy itt be fogom piszkolni a kezem. De tudjátok mit? Nem érdekelt! Csak követtem őt fejetlenül. Kihúzott abból a bizonyos salakanyagból. Mint anyagilag, mint érzelmileg, mert előtte sajnos nem voltam a legjobb passzban. De amikor odavitt, és megismertem mindenkit, nem gondoltam volna, hogy bármelyikért tűzbe tenném a kezem. Kaptam egy "szolgálati" autót és lakást is. Gyönyörű gép, gyönyörű házzal. Számomra luxus volt. Nem is volt annyira nehéz beleszokni a luxusba. Na de nem is az a lényeg.
Hogyan is mocskoltam be a kezem?
Egy raktár. Rengeteg fegyver. Muszáj volt elvinnünk A-ból, B-be. Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy lövöldözés lesz. Sőt igazából kegyetlen kivégzés. De mit tehet az ember, ha parancsba adják neki? Egy srác járt be a raktárhelyiség felé motorral, majd ki lett adva, hogy ha mégegyszer bejön, lőjük pofán. Megtettük. Hárman tűzet nyitottunk rá. Tisztán emlékszem, hogy két találat érte az én fegyveremből kilőtt töltényekkel. Egyszer gerincen, és egyszer oldalba lőttem. Nem biztos, hogy az én töltényem ölte meg, viszont ahogy ezeket a sorokat írom, még mindig rámjön a remegés. Tudtam mibe fogok bele, de erre akkor is lehetetlen felkészülni.
Igen. Jelenleg itt tart az életem. Egy idegroncs vagyok a napokban.
Én, Natalia Ilievich, miután Gregory-ékhoz szegődtem. Azért szerencsére van különbség a 17 éves énem és e között.
Emlékeztek, mikor azt mondtam, hogy a mi titkunk marad? Na jó, bevezetlek titeket az életembe az életemen belül. Mielőtt találkoztam volna Gregory Abramowitz-al újra, nagyon le voltam égve. Egy tetves motorom nem maradt. Sajnos ennek is megvan a sztorija, de arról majd egy másik alkalommal. Emlékszem még egy napsütéses nap volt, amikor újra összefutottam Gregory-val, épp dolgozni mentem. GSA-nál voltam, mint parkolóőr. Nem a leghálásabb feladat, de nem volt vele semmi bajom. Mondhatni szerettem csinálni. De mikor megláttam Gregory-t annyira megörültem neki, hogy mikor megkért arra, hogy dolgozzak neki, nem is gondolkodtam, már csak felmondani mentem. Szerencsére nem vették rossz néven, hogy felmondok, mondjuk az okát nem tudom. Na a lényeg, hogy mondta Gregory, hogy üljek be az autójába, majd elmondja, hogy mégis miről lenne szó. Annyira bíztam benne, hogy nem érdekelt, hogy mi a munka, akkor is vele tartottam volna, ha disznók alól kellet volna ganézni.
Ez mégis milyen klub?
Na erre a választ hamar megkaptam. Szerencsére nem csak én bíztam meg Gregory-ban, hanem ő is bennem. Már az első találkozásnál kiderült, hogy itt valami nem tiszta. Jobban mondva semmi sem tiszta. Fegyverkereskedelem? Illegális szerencsejátékok? Vesztegetés? Zsarolás? Ez minden játszik. Elmondta, hogy lehetséges, hogy itt be fogom piszkolni a kezem. De tudjátok mit? Nem érdekelt! Csak követtem őt fejetlenül. Kihúzott abból a bizonyos salakanyagból. Mint anyagilag, mint érzelmileg, mert előtte sajnos nem voltam a legjobb passzban. De amikor odavitt, és megismertem mindenkit, nem gondoltam volna, hogy bármelyikért tűzbe tenném a kezem. Kaptam egy "szolgálati" autót és lakást is. Gyönyörű gép, gyönyörű házzal. Számomra luxus volt. Nem is volt annyira nehéz beleszokni a luxusba. Na de nem is az a lényeg.
Hogyan is mocskoltam be a kezem?
Egy raktár. Rengeteg fegyver. Muszáj volt elvinnünk A-ból, B-be. Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy lövöldözés lesz. Sőt igazából kegyetlen kivégzés. De mit tehet az ember, ha parancsba adják neki? Egy srác járt be a raktárhelyiség felé motorral, majd ki lett adva, hogy ha mégegyszer bejön, lőjük pofán. Megtettük. Hárman tűzet nyitottunk rá. Tisztán emlékszem, hogy két találat érte az én fegyveremből kilőtt töltényekkel. Egyszer gerincen, és egyszer oldalba lőttem. Nem biztos, hogy az én töltényem ölte meg, viszont ahogy ezeket a sorokat írom, még mindig rámjön a remegés. Tudtam mibe fogok bele, de erre akkor is lehetetlen felkészülni.
Igen. Jelenleg itt tart az életem. Egy idegroncs vagyok a napokban.
Én, Natalia Ilievich, miután Gregory-ékhoz szegődtem. Azért szerencsére van különbség a 17 éves énem és e között.
Utoljára szerkesztve:
