Üzenetek:157
.
 |
"Mindenkinek van egy pont az életében, amikor úgy érzi: mennie kell. Nem előre, nem hátra – csak ki a sötétbe, a motor zúgása alá, a gumi füstjébe, a város neonfényei közé." Midnight Dive. Az út a miénk. - A többi csak háttérzaj. |
Az egész nem egy jól megírt terv szerint indult. Nem voltak szabályok, nem volt térkép, nem voltak célok. Csak pár srác és csaj, akik ugyanazon utcákon pörögtek külön-külön, de ugyanazt keresték. Kihívást. Sebességet. Olyan embereket, akik értik őket – akik nem kérdeznek, csak ránéznek a kocsidra, hallgatják a motorhangot, és bólintanak. A történet több különböző ember életének pillanatait követi nyomon, akiknek többsége már régebbről ismeri egymást, de akadnak köztük új arcok is. Az egyik ilyen fő karakter az Dre, aki gyermekkorában szenvedélyes autóversenyzés rajongója volt, már kiskorában arról álmodozott, hogy egyszer majd autókat épít, versenyez és csak a sebességnek illetve a benzinszagnak adja át az életét. A másik ilyen srác az Leroy volt aki Dre-vel szoros baráti, szinte már testévri kapcsolatot ápolt. Leroy hasonlóan a sebesség illetve a benzinszag szerelmese aki már fiatal korától kezdve minden szabadidejét az autók szerelésével töltött. Végül Kaycee (Dre párja), aki a srácokhoz hasonlóan ő maga is a száguldás, a benzinszag, és a gumifüst szerelmese volt. Együtt közösen álmodták meg a jövőbeli tervüket ami főként a kocsik körül forgott. |
Az első találkozás nem volt több, mint egy véletlen. Egy késő esti verseny a kikötőhöz vezető úton. Lent a város szélén ahol csak a saját félelmük szabhatott gátat. Egy kiszámíthatatlan kanyar, egy látványos megállás, és négy autó fénye, ami egyszerre villant a sötétben. Nem beszéltek sokat, csak álltak egymás mellett, a motorok még duruzsoltak, a gumikból felszállt a füst, és valahol mélyen mind tudták: ebből valami több lesz. |
|
| Együtt lettek erősebbek. Együtt tanulták meg, hogyan simulnak a kanyarok, hogyan hallja meg az ember a város lélegzetét, és hogyan válik a vezetésből életforma. A múltat otthagyták a visszapillantóban, csak az számított ami előttük van. Az út, a tempó és azok, akik velük együtt nyomták a gázt. Azóta az éjszakák már nem csendesek. Mert ha figyelsz, akkor néha hallhatod a távolban sikító turbók hangját, láthatod a lámpák villanását, és megérezheted a vibrálást a levegőben. |
Hetek teltek el. Egyre többen bukkantak fel az éjszakában. Nem volt toborzás – csak egy szóbeszéd: „van egy csapat odalent, akik tényleg érzik az utat”. Ők nem csak vezettek. Ők táncoltak az aszfalton, és valamiért mindenki, aki egyszer beállt melléjük és megérezte az ízét annak amit képviselnek az onnantól tudta: itt már nincs visszaút. |
|
Így született meg az, amit ma Midnight Dive-nak hívnak. Ez nem egy klub, nem is egy banda – inkább egy család, ami az aszfaltra épült. Minden ember egy külön történet. Más háttér, más városrész, más múlt – de ugyanaz az üzemanyag hajtja őket: a szenvedély. |