Lino Chico
- Téma inditó Tiiskid94
- Inditás dátuma
- Állapot
Üzenetek:280
Sorry for drips
Lino 1994-es években született, Brazília, Rio de Janeiro város egyik nyomortanyáján.
Szülei szegény sorsú, munkanélküli emberek voltak sötét titkokkal. Lino nagyjából öt éves volt, amikor észrevette, hogy szülei különböző szekták gyűléseire kezdtek el járni. A szülei egyre jobban leégtek anyagilag a szektáknak való adományozásban, Lino-t meg elhanyagolták, a ház amiben lakott egyre jobban egy nyomor tanyává kezdett átalakulni, szemét volt mindenhol, törött üvegek és vér, a szülei pedig elkezdték a sátáni szertartásokat a házban is művelni.
Lino-t nem engedték iskolába, megszakították minden kapcsolatát a család többi részével, és már egy ideje nem is látott napvilágot, csak a sötét zord szobában lehetett.
Lino még fiatal volt így nem értette mi történik körülötte, csak sodródott az eseményekkel..
Egyik este álmából az apja felkeltette.
Fülébe súgta, mosolyogva:
-Gyere fiam, anyukád megváltást nyert!
Majd elkezdte a karjánál kihúzni a konyhába Lino-t.
Ahogy kiértek a konyhában, az anyja a konyha közepén feküdt, körülötte vértócsa, szemei kivágva, arca alig volt felismerhető a késsel karcolt sátánista jelképek alatt. De Lino tudta, hogy az anyja az.
Az apja megfogta a tarkójánál Lino-t és letérdeltette a konyha csempére.
A földön két kivágott szemgolyó volt található egy befőttes üvegben, mi vérben úszott.
-Nézd fiam, hát nem gyönyörű? - Mondta az apja.
Lino csak nézte a kivágott szemgolyót, fel se tudta fogni az eseményeket.
-Csak nézd.. Látod benne anyukádat?
-Apa, ezt miért tetted? - Mondja Lino zokogva.
-Ő kérte. Hamarosan én is csatlakozok hozzá.
-De miért csináltad? - Ordítja Lino.
-Hogy megváltást nyerjünk, te is velünk tartasz.
Lino megijedt és ekkor ki bújt apja kezei közül, és elkezdett futni kifelé a szobából.
Az apja felkapott egy kést, majd utána eredt.
-Gyere kicsi Lino, nem lesz semmi bajod! - Ordította az apja torkaszakadtából.
Lino menekült, hátra sem nézett.
Az ablakok töröttek voltak, vagy be voltak deszkázva.
Lino az egyik kis lyukon kimászott és elfutott.
A közeli erdőbe menekült.
Futott az életéért.
Halotta az ordításokat, halotta, hogy többen vannak.
Rettegett..
Egy fa odújába bújt, és megpróbálta visszatartani még a lélegzetét is, nehogy észrevegyék hol bujkál.
Reggelig maradt ott, fázott és teljesen legyengült.
Ki nézett a fa odúból, miután megbizonyosodott róla, hogy nincs senki a közelben elindult az erdőben.
Céltalanul bóklászott. Nem tudta mi tévő legyen.
Éhes volt és fáradt, lábait már alig tudta szedegetni egymást után, egyre jobban elnehezedtek, végül az éhségben, a fáradtságban és a sokkoló események hatására, össze rogyott és elájult.
Egy vadőr talált rá az erdőben.
Egyből kórházba szállították, a rendőrök pedig fel keresték a házat ahol lakott.
Kiérkezve a rendőrök anyja holttestét találták meg, de az apja nyomtalanul eltűnt.
Ezután Lino tizennégy éves koráig árvaházban nevelkedett.
Nem beszélt, és nagyon sokszor éjszaka rémálmok gyötörték, mindig az anyja szemeit látta maga előtt.
Üzenetek:280
Sorry for drips
Az árvaházban a szobatársa egy nagy melák volt, minden nap meg verte Lino-t, elvette az ételét és folyton terrorizálta.
A felügyelők sem voltak épp kimondott példányai az emberségnek, a gyerekeket sokszor verték, éheztették és dolgoztatták, úgy bántak velük mint a rabszolgákkal.
A folyamatos szenvedésből nem látott jobb kiutat Lino mint hogy megszökjön, viszont ez elég nehézkesnek bizonyult mivel ez az árvaház inkább egy börtönhöz hasonlított, ablakán rács volt, két helyen lehetett kijutni a főbejáraton, amit védtek és ha a közelébe mentél is szét vertek, a másik pedig a szemétledobó volt, Lino egy vékony srác volt sokszor vitte ki a szemetet és tesztelte, hogy elférne e benne és pont megfelelő volt a méret számára.
Viszont ott volt a szobatársa ki folyton terrorizálta. Arra gondolt éjszaka mielőtt elszökne, megbosszulja a sok fájdalmat mit neki okoztak.
A rabszolgamunka a gyerekeknek egy cipőkészítő üzem volt ami nagyobb vállalatoknak szállított itt nagyjából harminc gyerek dolgozott a végkimerülésig. Előtte és utána is tetőtől talpig átvizsgálták a gyerekeket, ezt Lino is tudta. Ezért a cipőhöz használt tűt, hogy eldugja a torkába szúrta őket. Kicsit fájt neki, de egy idő után már nem érzett miatta fájdalmat. Így csempészte ki a tűt, és rakosgatta el napról napra, míg végül elegendőt összegyűjtött.
Eljött a nap, a szökés napja, mindent el tervezet, mikor és hány órakor fog majd megszökni, régóta itt volt tudta az őrök mikor váltják egymást. Viszont még egy dolog hátra volt valami olyan dolgot kellett szereznie amivel le béníthatja a szobatársát, tudta nagyon jól hogy mogyoró érzékeny és egyből fuldokolni kezd ha egy kicsit is meg eszik belőle a szobatársa.
Így a konyhába belopózott és lopott egy párat. Épphogy megúszta..
A szobájában a torkába rakott tűkből egy kisebb házi repeszgránátot alakított, ezt egyik barátjától tanulta bent akit későbbiekben kivégzett az árvaház igazgatója, legalább is többet nem látták, de mindenki erre gyanakodott nem nagyon fogadtak örökbe itt gyerekeket.
Belenyomta az esti szendvicsébe a mogyorókat és elkezdte falatozni. Ekkor berúgta az ajtót szobatársa ugyanúgy mint mindig az őrült vigyorral arcán, majd ki kapta a kezéből a szendvicset és elkezdte be tömni egybe az egészet.
Lino mosolyogva tekint rá.
Mi a fasz van? - Mondja a nagy melák.
Majd elkezd fuldokolni és összeesik a földre.
Életéért küzd,fuldokol.
Lino csak némán mosolyogva nézte ahogy egyre jobban fuldokol és haldoklik.
De egyszer csak fel pattan és elkezdte verni az ajtót.
-Segítség, a szobatársam fulladozik! - Ordította Lino.
Majd egy kis összetákolt gyújtóval meggyújtotta a házi repeszgránátot és rátette a melák mellkasára.
Elbújt a el borított asztal mögé és várt.
Egyszer csak berontottak a fegyveres őrök, majd látták hogy fuldoklik a nagy melák.
Közelebb léptek.. Ekkor életbe lépett a repeszgránát, a sok tű amit össze halmozott Lino csak úgy nyeste szét az arcukat és állt bele a torkukba.
Lino kiugrott az asztal mögül de lelökte közben a lámpát ami a függönyt meggyújtotta hirtelen az egész függöny lángolni kezdett.
Felkapta az őrök fegyverét és elindult hogy kivégezze az árvaház főnökasszonyát.
Út közben, megszólalt a riasztó, már elterjedt az egész épületben a tűz, mindenki fejvesztve rohangált. Lino odaért az irodához ahol a főnökasszony tartózkodott, berúgta az ajtót.
Rakd fel a kezed! - Ordította Lino.
Majd megkötözte a két kezét és a fejéhez tartotta a fegyvert.
-Most azonnal kivégezhetnélek, de itt hagylak, hogy égjél el a börtönöddel együtt!
Majd leütötte a fegyverrel és a nő elájult.
Már minden lángolt, amerre nézett Lino csak tűz vette körül, az ajtók zárva voltak.
Elindult a szemét ledobóhoz, majd azon keresztül mászott ki, egy kukában landolt.
Kintről figyelte az eseményeket, halotta ahogy bentről gyerekek sikolya visszhangzott az utcán.
Nem gondolt bele mit tesz, hogy hány gyermek fog bent égni.
Hirtelen óriási bűntudata lett, összeroskadt és elkezdett sírni.
De nem sokáig tehette meg mert menekülnie kellett, a rendőrök kiértek a helyszínre.
Elfutott és eltűnt a sötét sikátorok homályában..
- Állapot