Ellenőrzött legally blonde - Lenora Thorsen

Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Lenora Thorsen
Am I Elle Woods or Serena van der Woodsen?

Utónév: Lenora
Családnév: THORSEN
Nem: nő
Születési dátum és hely: 08/24/1999 - Los Santos
Állampolgárság: amerikai

Tulajdonságok:
- pozitív: célorientált, közvetlen, családcentrikus, sportos, őszinte, független, adakozó
- negatív: szarkasztikus, nyers - őszinte, szigorú, sznob

Tudnivalók:
- mazochista
- sportosabb az átlagnál
- fél az érzelmi kötődésektől


Lenora, mint első gyerek nagy kihívásoknak lett kitéve a szülei által. Az éltanuló lány, nem igazán szülei kérését teljesítette, hanem azt, hogy milyen is legyen, hogy ne rájuk hasonlítson. Ez keverte rengeteg bajba. Leni a sportot választotta, mint szenvedély. Csak a pályán érezte jól magát, ha maga alatt volt a családi viszályoktól Leni csak kifutotta magából. Kondíciója így lett kiváló, hisz az ő családjukban igencsak sok nézeteltérés volt. Habár, anyagi és szociális helyzetük tündökölt, csak a látszat volt kifelé. A hatalmas ház négy fala között ridegség lapult meg. Anyjuk, Imelda szülésznő, egy igazi zsarnok. Gyermekeinek nem hagyta azt, hogy maguk tehetségei és tulajdonságaik alapján fejlődhessenek boldog felnőtté, mindenáron a maga kedvére nevelte volna gyerekeit. Josh, bőrgyógyászként tevékenykedik magánpraxisban, így hát egyszerűbben ki tudott maradni a gyereknevelésből, mindent Imeldara hagyva. Lenora sínylette meg ezt a legjobban, elsőre talán barátságtalannak, ridegnek tűnhet ezek miatt az érzelmi terhelésektől. Viszont, a lányban tombol az kedvesség és az őszinte érdeklődés. Imelda mindent próbált elnyomni a lányban, szemellenzővel irányította és osztotta be élete minden percét. Hétvégenként mehetett csak át barátaihoz, vagy nézhetett tévét. Hétköznapjai különórákkal, a sporttal és az otthoni unalommal telt.
A sport a szenvedélye, de nem csak pozitív formában. A lány már sokszor mazochistaként bánik magával, teljes kimerülésig hajtja a testét. Kétszer kellett kórházba vonulnia azért, mert kifulladásig hajszolta magát. De ekkor érezte magát elégnek. Több órát futott, súlyt emelt, guggolt, amikor lábai feladták a harcot és hatalmasat repült a futópadról. Térdén az okozta seb hege látszik a mai napig. Anyja hajtotta a dicséretes jegyek felé, sosem volt megelégedve amit a csúnya beszéddel jegyzett meg.

Mindössze négy éves volt mikor az ikrek megszülettek. Mickey és Tyler hiába azonosak kinézetre, teljesen különböznek személyiségileg. Mickey a sznob, fennhéjázó, de sikeres és remek üzleti érzékkel rendelkező, míg Tyler a nyugodt, kedves, közvetlen. Egy dolog a közös bennük, mégpedig az önállóság. Noha, a srácok még tengenek húsz évesen a nagyvilágban és jelenleg a legnagyobb élvezet nekik az hogy az aszfaltot koptassák (és Lenorát idegesítsék), bármikor és bármilyen helyzetben megoldást találnak. A fiúk egyáltalán nem beszélnek a szüleikkel, pontosan Leni sem derítette ki a miértjét. Sosem ejtett meg velük egy mély beszélgetést, nem szeretne semmi traumát felszínre hozni. Lenora huszonegy éves volt mikor saját, szüleitől kapott házába költözött, a srácok pedig tizenhét évesen már inkább a lánynál, mint a szülőknél voltak. Viszont, az önállóság nem volt egyszerű. A fiúk ami alatt több hónapig lógtak Lenora nyakán, ő szívesen anyáskodott felettük. Iskolába cipelte őket, főzött-mosott rájuk. Lenorában ez fel sem merült, hogy nem normális, elkényeztette a srácokat. Húsz éves korukra, viszont már külön élnek Lenorától, mégis igénylik társaságát. Igaz, mint minden testvér között, köztük is van vita, Leni mindig megoldja a kibékülést. A háztartásbeli dolgokat emiatt egész korán elsajátította. Bele sem gondolt még, hogy ez egy anya dolga lett volna, hiszen ő próbálja a családot összetartani.

Mindig is tudta, hogy - anyja álmai - a Stanford nem neki való, nem is volt még tisztességes munkahelye. Jelenleg részmunkaidőben, - igazából - csak kikapcsolódásként régi iskolája focicsapatának társedzője, ahol Lenora régi kezdőjátékos, később pedig csapatkapitány volt. Nem szerette volna elpazarolni tehetségeit, ennek alapján jelentkezett az LSPD köreibe, de kicsit sem könnyíti meg helyzeteit adott szituációkkal. A foci mellett, ez mélyen issza bele magát az életébe. Ez pedig napról-napra csak nagyobb löketet ad neki, habzsolná a munkáját. Jelenleg ez ad neki kiutat az árnyékből, szinte csak ennyit bír felmutatni magából. Szülei előtt viszont titokban tartja a sikeres felvételt.

De nem minden arany, ami fénylik, ahogy nem tökéletes a mi Lenink sem. Magánéleti problémákkal küzd, fél az elkötelezettségtől. 17 évesen beleszeretett iskolájuk egyik szintén sportoló srácába, akivel 22 éves korában szakítottak. Egy kósza telefonbeszélgetésből derült ki, hogy Lenora hoppon maradt, megcsalják. Davidet kifaggatva kiderült, hogy az öt év alatt már nem az első eset volt. Lenora összetört, nem találja jelenleg értelmét annak, hogy megnyissa a szívét és várja azt amit igazán akar, a stabilitást. Mindenkit ellök magától, minden apró próbálkozást elutasít, ami egy tartós kapcsolathoz vezethetne. Ha már egyszer összetörték a szívét inkább nem szeret, hogy ne ismétlődhessen meg. Hiába vágyik titkon gyerekre és családra, berögzült számára az, hogy minden férfi olyan mint az exe.


“Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem.
Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék.
A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak.
A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.” (A kis herceg)


Jelenleg az LSPD köreiben Officer, kiben tombol a bizonyítási vágy. Egy álom volt számára az akadémia, viszont még messze az út. Sok tanulás és kitartás vár rá. A munka által saját magát is kiismeri, mérlegelni tudja türelmét és rájön azokra, amikben erős vagy esetleg gyenge. Rengeteg barátot ismert meg, mindenkivel hamar ki tudta alakítani a megfelelő hangulatot. Papíron Robert Ashford a partnere, viszont sokszor járőrben van Sean Maverick-kel, mint társ. Sean éjjeli sebesülése megrendítette őt, csak magát okolja azért, amiért nem is hibás. Sean-nal együtt jelentkeztek, szóval sorstársak a kezdők szerepében. Habár, még messze van számára az előléptetés, erősen vacillál az alosztályokon. Mindennap hosszasan mérlegel, hogy tökéletes döntést hozzon a hosszú éveire. Esze, furfangossága és habitusa a nyomozói irányba mozgatja őt, míg a fizikuma a METRO egységébe. Mindennap mást szeretne, döntésképtelenné vált.


Magyarázat:
Elle Woods személyisége az internet szerint:
Elle Woods discredits the classic blonde bimbo stereotype and helps win a court case, graduates at the top of her class, and finds love with Emmett - who appreciates her intelligence and personality. Elle is a very positive person who always sees the best in others and herself. She is loyal, bubbly and honest.

Serena van der Woodsen személyisége az internet szerint:

She's always the life of the party and is always up for a good time. ESFPs are known for their outgoing, fun-loving nature. They're also very spontaneous and impulsive. Serena is all about living in the moment and enjoying life to the fullest.
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Hogy mi van köztem és közted, Sean?
Most az én szemszögemet nézzük? És vajon az igazat vagy a borzalmas hazugságot?

Az orbitális nagy hazugság, hogy csak egy szimpla munkahelyi barát vagy. De akkor mi az igazság?
Hogy tudnám megértetni azt, hogy nem, de nem csak veled. Magammal is. Nem vágyakozhatok rád, nem tölthetem minden estémet a társaságoddal. Gyengévé teszel, hogy lehetnék önmagam, ha még egy embert magam elé kell helyeznem.

Persze, a hercegnők valahogy mindig kifogják a „rossz” partnereket, akik ugyan az elején nagyon ígéretesnek tűnnek és puff, mégis kiderül róluk időközben, hogy mégsem csillognak olyan fényesen. És nekem, mint hercegnő öt év volt erre rájönni. Pontosan azaz öt év, ahol szinte semmit nem tudtam magamra figyelni. Mert csak egy ember volt a középpontban.
De a hercegnők általában másodjára már a legcsodálatosabb herceget találják maguknak. Akkor még a mesékben talán a Nap is jobban fénylik, a csillagok ezerrel pompáznak az égen, a madarak szép dallammal csiripelnek és a saját pázsitja is szebb lesz, mint a szomszédé.

De baszki, ez nem mese. Ez a rút és undorító valóság.

Ahol én sem vagyok hercegnő és nekem sincs tökéletes életem. És lehet, hogy az én sokadik hercegem sem lesz az igazi. Hanem pontosan ugyanolyan mint az eddigiek.
Pontosan ezért menekülök, bújok el a munkába és a sportba. Ha elfoglalt vagyok, nincs időm érezni vagy az érzéseimen gondolkodni.

Ne múlj felül, csak ne érd el azt, hogy én rád gondoljak! Fejemben és álmaimban csak te sétálsz végig, de nem kellesz! Nem akarlak téged, testi vonzódás. Nekem semmi mást nem jelentesz csak a testi vonzódást.
De te mégis mindennap megdicsérsz, bárhogyan is, bármiben is vagyok. Neked mindig gyönyörű vagyok és különleges. Te mindig ezerrel teszed ki magad, hogy nekem örömöt okozz.
Ugye, tudod, hogy elég csak annyi, hogy mellettem ülsz?
Hisz, oly kevés biztos van már az életben. Te mégis ott vagy, ha jó, ha rossz.
Csak nem tudsz gondolkodni a fejemmel. Nem tudod azt a félelmet elképzelni, amit érzek, ha kettesben vagyunk. Mint tegnap, mikor az én tusfürdőmet éreztem rajtad. (El is tettem azt, flashbackjeim vannak azóta a testedről.)
Mintha egy ex-drogfüggőt bezárnál húsz kiló kokainnal megpakolt szobába…
Elsőnek tiltakozik, de az idő múlásával csak sóvárog. De a sóvárgása után nem a kokain dönt a felszívás sorsáról, hanem maga a beteg.
Visszaessek a mámorba vagy sem?
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers

A félelemteli-elkerülő kötődés kialakulása

A legtöbb kutatás arra az eredményre jutott, hogy egy gyermekkori trauma lehet felelős az ilyen típusú kötődés kialakulásáért. Ilyen lehet az is, ha a gyermek nem kapja meg a megfelelő gondoskodást, azaz nem tudnak egymáshoz megfelelően kapcsolódni a szülővel.

Leginkább az a probléma ilyenkor, hogy a gyermek nem érzi biztonságban magát, nem érzi a feltétel nélküli elfogadást és szeretetet. Sőt, a szeretetről azt tanulja meg már ebben a korai életszakaszban, hogy azt könnyű elveszíteni. Ebből következik, hogy biztonságosabbnak találja, ha inkább megtanul nem kötődni.

(Kiegészítés az előzőhöz, egy ismeretlen oldal forrásaként.)

 

Relay

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:691
-
[hc] Kedves @Klaudia. !

Örömmel értesítelek, hogy a karaktertörténeted olyan szintet ért el, ami alapján a bíráló csapattal arra a döntésre jutottunk, hogy HCRP minősítésben részesítünk.
Gratulálunk!

A továbbiakat IG Dashboard-on keresztül tudod intézni. [/hc]
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Lenora napjai teljesen felborultak a napokban. Meglátogatta pszichológusát, Dr. Debra Moore-t. Leginkább érzései felmérése miatt. Lenora-nál nem csak Sean M. okozta problémák vannak, előfordulnak kisebb dühkitörések, amik egyáltalán nem könnyítenek a lány helyzetén. Elég sok dologra nem tudtak kitérni, viszont Debra sok jó tanáccsal látta el a lányt kezdésnek. Kisebb házifeladattal indult el Sean-hoz, akivel készen állt egy újabb éjszakát eltölteni.
De hogy is volt? Apró lépések, amik neki komfortosak.
Ott alszik Sean-nál, de mielőtt felkelne a srác hazamegy.
Pontosan, Lenora-nak ez a tökéletes. Régebbi, alkalmi partnereitől már a napfelkelte előtt távozott. Sean-nál csak egy a kritérium maga felé, hogy nem kelnek fel együtt. Akkor túl személyessé és gyorssá válik. A lány pedig erre nincs felkészülve lelkileg. Egy kapcsolatra.
Tudatosította Debra-t, hogy a kezeléseknek nincs vége, folytatni fogják azt, amit elkezdtek. Lenora megígérte magának, hogy változtatni fog saját maga miatt.

De, hogyan is jutottunk el erre a szintre? Ahol a lány mindent feladott?

Screenshot_10.png

A válasz egyszerű: a sikerélmény hiánya. A metrobaleset következtében rengeteg információra tett szert, megelőzve ezzel bárkit. Úgy érezte sínen is jár, míg kicselezték.
Kicselezte őt a kihallgatott Donald Gibson, aki még egy esettáskát is ellopott a helyszínről. A szakadó esőben indult útnak a keresésére, amiben szintén a kíváncsiskodó pszichológusa segített. Elázva, friss varrt sebbel, de teljes erőbedobással kereste Gibson-t. Értesítette a többi egységet és a lakhelyére, Davisre indult. Ott nem ő találta meg, de elsők között érkezett a helyszínre. Újabb és újabb üldözéseket generált Gibson, melynek Lenora akart véget vetni. Egy helyi srácot szólított le segítségül, az egyik officer belé szorította a szót, így a második pofára esése is megtörtént. Csalódások tárháza. Lenora egész életében magasra tette a lécet, de most úgy érzi, hogy mindazt ami lépcsőfokot megjárt, egyből visszazuhanta.
És még csak nem is Ő kapta el Donaldot. Pedig, csak egy jó szóra vágyott, vagy csak hogy észre vegyék őt. Idegesen ment haza a munkából, Sean-nal való vacsorára, ahonnan még késett is.

 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Nos… Igen. Mikor saját magad beletaszítod abba, amibe nem kéne az igazán kellemetlen. 2023. szeptember 21-én, félálomban, hajnali 3:27 perckor én vettem egy jegyet… OLASZORSZÁGBA!
Igaz, Salerno-ban töltöttem minden nyári szünetemből egy hónapot, hisz saját nyaralónk van ott. Ezért is tudunk mindannyian olaszul, akaratlanul is ragadt ránk, illetve mrs. zsarnok thorsen is beiratott minket különórákra.
Menő hely, de baszki… Két éve nem voltam ott. Az utolsó évemben is az öcséimmel.
De most menjek el anyámhoz a kulcsomért? Hogy törhetnék be a gyerekkori lakhelyemre a kulcsért úgy, hogy a szülőanyámat ne is lássam? Ja és saját magam se kelljen lecsuknom…

Másnap reggel a fejemet vakarva néztem a megvett repjegyet, hisz rettenetes az időzítés, mind munka, mind személyes ügyeim miatt. De ez egy jel lehetett az idióta, álmosságtól kótyagos, holtra üres agyamtól. “Menj Lenora, menj és koktélozd ki magadból, szexeld ki magadból az olasz pasikkal a Los Santosi gondjaidat.” —Vagyis, gondolom én.
Van is mit kitisztítani ebben a fejben.

Mivel az első teljes napomon vagyok olaszba és itteni régi papírokra írok rózsaszín filctollal még kevesebb kedvem van gondolkodni a megoldáson.
Viszont, napozás közben derengnek pillanatok és gondolatok.
Leginkább Sean-ról és Diavoloról.

Nem, nincsenek és nincs is szükségem pasikra. Igaz, egyedül utaztam 13 órát (végigaludtam) és nincs kihez beszéljek, de egész jó a vibe. Ki ne chillezne a vénasszonyok nyarán olaszban?
Naugye.

De, ugye az új szereplőm Mr. CEO avagy Diavolo McKenzie.
Hogy mi az, ami pokolian érdekel rajta? Ó, minden. Sean-nal ellentétben, nem a boldogság szigetén ülök vele, hanem a keserű és undorító valóságban.
Csodás barát. De lehet nem is barát, csak én nem gondolok bele semmit direkt? Igaz, nincs sok barátom, de ő tudja mi az amit kell mondani. Még ha azt szar is hallani, nem egy jónak képzelt világképet akarnak belém beszélni. Ebben Sean ellentéte. Míg Sean mindig boldog és optimista, addig Diavolo még át is érzi, hogy mi az, amit én szarnak mondok.
És, hogy mit is akarok tőle? Fogalmam sincs, de nagyon félek. Féltem tőle mikor ő is ígéretet tett. Féltem tőle mikor meg akart csókolni. Félek tőle, ahogy a közelembe ért. Viszont, a csók helyetti ölelésre vágytam, arra az ölelésre, amikor érezhettem a biztonságot és Diavolotól azt a kis reményt, hogy minden rendben lesz.

Nagyon félek mind a két férfitól. Hogy is bízhatnék bennük? Miért kéne nekem választanom? Miért kell nekem akár Sean? És miért kell nekem Diavolo? Miért van az, hogy ennyi érzelmet mozgatnak meg bennem? Mik ezek az érzések egyáltalán? Vágy? Biztonságérzet? Szeretet? Törődés? És ha ezek ilyenek, mikor lesz már vége? Lesz egyáltalán vége?

Rengeteg a kérdés… és ezt mind magamnak kéne megválaszolni?
 

Cortez

Fékezhetetlen
Vezetőségi tag
Főadmin
Üzenetek:860
HCRP elbíráló hozzászólás
Kérésre zárom és helyezem. Köszönjük a sok színes RP-t és a storyt amit bemutattál nekünk @Klaudia. .
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Ez a hosszabb rész október 8-tól való eseménysorozat

Hogy mit érzek, mikor itt állok Debra mellett az esküvőjén? Mérhetetlen nagy félelmet. Félek, hisz lehet, hogy én ezt sosem fogom megélni… Hisz, minden reggel az ismeretlenbe sétálok bele a túlélésért vagy épp, mások túléléséért. És ez így van rendben! Megannyi ember ott van, mint például Carlie is. A kormányzó lánya, de hol van olyankor az anya, mikor a lánya fél? Mikor jön el az a pillanat, amikor egy mezei rendőr fog téged megvédeni a gonosztól?
Talán Carlie is azon megy át amin én ennyi idősen. Még egy lányt tönkretesznek és ez az én hatáskörömön kívül esik.

Mert én magam egy elrontott, szenvedő ember vagyok, aki ott szenved, ahol kevesen látják. Fehérneműben álltam az öltözőben 17 óra munka után. A hajam kócosan, a sminkem elkenve, az arcom beesetten meggyötörten. A tükörben csak bámultam erős, kidolgozott testem, ami a meneküléseim miatt lett ilyen. Undorodtam magamtól. Mindvégig menekültem megállíthatatlanul a saját magam érzéseitől. De most engedem, hadd törjenek ki. Lehunytam a szemem, mély levegőért kapkodtam, hisz a próbafülke apró falai szorították a mellkasom. Csak ki kell engedned, ember vagy te is… ÉREZZ. Mintha kibillentettek volna az egyensúlyomból, testem remegni kezdett és a bőr ülőre zuhantam. Nekem csak egy kis pihenésre lenne szükségem… Nincs másra, csak egy kiadós pihenést kérek. De testem nem nyugodott. Sarkam elemelkedett a földtől, mintha egy dróton rángatnák járni kezdett. Mintha nem lennék ura a testem irányításának, nem is tudtam volna megállítani.

Aztán lenéztem lábamra. Megláttam azt a sebet, amit az első napjaimban szereztem. Lábon lőttek. Lábon lőtt a kibaszott életem és napokra kiejtett a munkából. De nem tehetek róla, érzem a kabátom zsebében a fényes, vadiúj jelvényem még így, anyagon keresztül is. Kiráz tőle a hideg, a hatalom és a lehetőségek miatt. Szeretem. Kell.
Még akkor is kell, ha kegyetlenül fáj és még akkor is, ha a saját életemet kockáztatom vele. Mert még soha semmi nem adott ekkora erőt, vagy csak olyan érzést, ami ennyire lázba hoz. Sosem éreztem magam ilyen a márkás ruháimban, mint ebben az olcsó egyenruhában, ami néha olyan nehezen simul a bőrömre. De megéri nekem ez a dicsőség és megérdemlem ezt a jót? Tönkre bírom tenni vele mindenki életét, főleg azoknak, akiknek igazán fontos vagyok.

Hogy lehetnék legyőzhető, ha ilyen emberek vesznek körben, aki csak előre segítenek? Hogyan lehetek szomorú, ha mindenki a jókedvemet szeretné látni? Hogyan lehetnék gyenge, mikor nekem kell a legerősebbnek tűnnöm?
Én tudom a legjobban, hogy legyőzhető vagyok még akkor is, ha ti nem hiszitek ezt. Talán egy nap nem fogom látni az öcséimet vagy Diavolot. Mert igazából én önző vagyok. A saját magam boldogságát még mindig a legfontosabb helyre helyezem. Szomorú is vagyok, hisz előre siratom azokat az órákat vagy csak perceket, amit köztetek tölthetnék. És kegyetlen gyenge vagyok, mert félek a haláltól, mégis behódolok előtte. Egyenesen oda dobom a halál elé a hitvány testem. Nem tudok olyan lenni, amilyen szeretnétek, hogy legyek. Nem tudok nektek megfelelni. De meg kéne egyáltalán felelnem?
Mindig az átkozott kérdések… De hiába lehet itt tökéletes párkapcsolat vagy agyafúrt pszichológus, ez az én életemről szól, szóval döntenem kell, hogy ebben élem le maradék életem vagy változtatok.
De jelenleg csak sodródom az árral.

Lenora a napokban nyomozó lett, egyből felvette magának a legelső esetét. Munkája megterhelőbb és kimerítőbbé vált, ezáltal változik:
workaholic: a lány a nyomozások miatt kétszer annyi időt tölt Vespuccin, sokszor elfelejt hazamenni.
impulzív: könnyen lobban haragra másokkal szemben



Nem is emlékszem a hét további napjaira. Mintha kiszippantották volna az agyam. Bár, folyamatosan dolgoztam az aktán. Próbálom minél gyorsabban, minél hatékonyabban végezni a munkám, hogy Laguna és Harvey lássák, hogy én igazán próbálkozom. Szeretnék elérni a céljaim, de ez kurvára nehéz még ha százszázalékban is csak erre koncentrálok. Minden másodlagossá vált számomra. Debra és Diavolo is. Pedig mind a ketten az én gyógyulásomért harcolnak. Debra nyíltan megmondta, hogy Diavolo lesz a kulcsa annak, hogy normál érzéseket tudjak táplálni. Hiszek neki. Persze, hogy hiszek, hisz a foglalkozásokon mesélt magáról és Debra meg az én múltam és tulajdonságaink majdnem csak egy. Ő sem tudott sosem érezni, ahogy én sem. Tönkretette a társadalom őt is, ahogy engem is. Én nem is megbocsátást szeretnék a szüleim felé, én csak végre igazán boldog lennék már. Amit általában Diavolo el is ér. Már háromszor nevettem is jókedvűen a társaságában. Ő nem csak egy biztonságot ad nekem, hanem mást is. Barátokat elsősorban. Gimi óta nem voltak barátaim és nagyon jó érzés tölt el, amikor csak rájuk gondolok.

De az érzéseimet Diavolo felé nehezebben tudom megfogalmazni. Amikor a közelében vagyok, vagy csak hozzáér a bőrömhöz felrobbanok. Vágyakozom érte, legszívesebben szél lennék, ami mindig simogatja őt. Irigykedem az összes nőre, aki az életében a közelébe jutott. Szeretnék miatta meggyógyulni. Talán ez lenne a szerelem? Persze, hogy ez a szerelem. Csak ő ki is mondja felém, már annyiszor hallottam, hogy szerelmes belém, hogy már nekem vált kínossá hogy én ezt csak elraktározom magamban és esténként felelevenítem. Ha nem a munkára, akkor szavaira gondolok és ez megnyugtat.

Mintha a gondolataimban olvasna, felteszi a hatalmas kérdést. Én kínosan időt kértem, kimentem és írtam Debra-nak. Tudok én lenni a barátnője? Ha nem is én, de Debra feltudta tenni nekem a tökéletes kérdést, hogy rájöjjek a válaszra. És most a barátnője vagyok. Újra nyeregben vagyok, ha törik, ha szakad egy ember lesz, akire számíthatok. Mert nem tudok neki annyira visszataszító dolgot mondani magamról, ami elriasztja őt.




Vannak olyan napok, amihez az embernek rohadtul nincs kedve. Na nekem a keddi kurvára ilyen volt. Mikor Debra felkeresett, hogy azonnal szükséges beszélnünk a legrosszabbra tudtam gondolni, de arra, hogy itt hagy… azt sosem gondoltam volna. Én még nem állok készen, Debra! Engem te még nem hagyhatsz itt! Mindent tönkre fogok tenni, tönkreteszek mindent Diavoloval, ha te nem oszlatod el a kételyeimet. De elköszöntél.

Örökké emlékezni fogok a szavaidra. Hisz megmondtad, most rajtam a sor és ne merjem elszalasztani a lehetőséget. Ígérem neked Debra Gallardo, örökké szeretni fogom az én Diavolo-mat, ahogy te szereted a Felixedet.

Screenshot_22.png

Talán mikor hazaértem, csakis úgy láttam a világot, ahogy te megmondtad. Éjjel hosszasan néztem, ahogy Diavolo alszik. Ha pár héttel ezelőtt lennénk, már a szex után el is húztam volna a csíkot. De úgy látszik, hogy maradok. Itt. Mellette. Örökké.




Másnapra kitalált nekem egy randit. Olyan régen voltunk csak ketten valahol, olyan izgatott voltam, mintha most lenne a legelső randink. Az obszervatórium a mi helyünk, oda vittem fel elsőnek, mikor körbe vezettem a városon. De nem volt jó kedve, amit nem értettem. Mellettem van, mi lehet a tényező, ami zavarja. Kissé pánikoltam, hisz magamat hittem hibának. De most akar velem szakítani, mikor én most lennék biztos a dolgomban? De még forró csokit és édességet is kaptam. A legelső szakításkor nem kaptam ilyenek ajándékokat. Szomorú lettem, hogy így állunk itt fent, az elméleti randinkon. Forró csokival dideregtem fent és a várost néztem, jobb, ha nem panaszkodom…Bár, nem hagytam szó nélkül.
Screenshot_24.png

Hogy miért is sírtam? Nem azért, mert a filmekben is így szokás. Hanem mert tényleg féltem. Diavolo az életét adta most a kezembe, mi van, ha én ezt elrontom. Tönkreteszek egy ember. Rossz feleség leszek és kiszeret belőlem. Ennél jobban meg fog tudni majd törni egy ember? De nem fogom elszalasztani a félelmeimtől azt a lehetőséget, hogy végre normális életem legyen azzal a férfival, akiről eddig csak álmodni mertem. Így hát, nagyon korán, de menyasszony lettem.
Igen, az idő… Nem fogjuk megbánni? Nem fog Diavolo fejében megfordulni azt, hogy ez túl korai volt? Koncentráljak a tökéletességre vagy csak adjam igazán önmagam. Ha szeret, akkor a rosszal is szeretni fog… De mi van, ha ameddig én rossz vagyok, addig más a tökéletes lesz?
Na Debra, ezekre a kérdésekre kell választ adni, de nem vagy már itt. Nem is leszel itt többé, így hát magamra vagyok bízva.




És ott ültem. Ott ültem Khalil Bryant előtt. Aki minden idegrendszeremmel játszott, aki folyton zsákutcát adott nekem. Aki miatt napok óta sóvárgom, végre a kezemben van. Itt van és neki innen már nincs kiút, egyenesen repítem az állami börtön felé. Legszívesebben felpattantam volna az a székből, megöleltem volna. Mert egy hülye, aki tud rólam. Itt ülök előtte, tud már arcot kötni a talán álmatlanságot okozó névhez. Mert én vagyok Detective Lenora Thorsen és most aztán kurvára nem tud megállítani semmi. A megszokott protokoll, mit, miért, hogyan. De Bryant nem adja magát. Hát bassza meg, mi az, amivel megfoghatom. Be kell csak vallani, csak mondd már ki az Isten szerelmére! Tudtam okosabbnak kell lennem ellene, hisz csapdájába csal. Idősebb a társainál, ő már nem befolyásolható, nem lehet csak úgy becsapni. Húztam az időt, ha már a hazugságom nem ért célba. De észreveszi, érzékeli az idő múlását és a felesleges mondataimat. A bilincs már enged az ő kezén és ha végleg kienged, rám fog tapadni. Mint egy kibaszott pióca és kénytelen leszek ezzel az üggyel még foglalkozni. Fejben a lehetséges dolgokat játszom végig, hisz valamit kezdenem kell. Két opció közül választottam a szenvedősebbet. Így egy óra szenvedés után, elcsüggedve, minden motivációmat elveszítve kísértem ki a folyosón. A legelső ügyem kudarcba fulladt.

Fájdalmasan oldom Khalil bilincseit kint a kapitányság előtt. Idegesen és könnyes szemekkel nézem, ahogy alakja szépen lassan eltűnik Los Santosban. Sosem leszek jó nyomozó. Sosem leszek Laguna vagy Harvey jobb keze, hisz nem érdemlem meg. Elpusztították minden ütőkártyámat, vége. Nem is tudom mennyi idő telt el igazából, csak ott álltam az ajtó előtt. Anyámnak igaza lett volna? Kudarcot vallok folyamatosan? Már nem is tudtam Khalilra gondolni, csak arra, hogy ez sem sikerült. Ahogy sok minden nem. Én lennék a filmekből az a tipikus, buta, szőke nő akinek semmi nem sikerül? Lerogytam az öltözőben a padra, mély levegő Lenora, teljesen oké, hogy érzel. Ahogy Debra is elmondta. Már annyira érzek, hogy sírva hívtam fel Diavolot, jöjjön értem. Talán a legrosszabbra gondolt. De nekem ez a legrosszabb. Magához vitt, sőt úgy cipelt be, mert semmi életkedvem nem volt a testem vonszolni. Csak lefektetett a kanapéra és várt. Percekig kivárta azt, míg megszólalok. A düh tombolt bennem, éreztem hogy elborítja az agyam. Kezemmel ösztönösen a jelvényért nyúltam, eldobtam azt. Ha nem tompítom el az agyam, meg fogom bántani Diavolot. És tudom, hogy ezt nem lehet. Hisz, ő az én Felixem, a kiút a magányból és a keserűségből. Így csak italt kértem, mindegy hogy mit csak adjon. Így nyúltam a whiskyhez ami kegyetlen gyorsan megszédített engem. Ittasan feküdtem be a vőlegényem mellé és addig agyaltam a továbbiakon ameddig csak lehetett és el nem aludtam. De álmomban is csak Bryant arcát láttam magam előtt.

Lenorában már túl nagy a megfelelési kényszer, kapcsolatában is munkájában is fél attól, hogy nem lesz elég jó.
Így lett atelphobia-val bővítve a lista:
Az atelofóbia a tökéletlenségtől való félelem . Ez a fóbia egy speciális típusa, egy szorongásos zavar, amelyet egy tárgytól vagy helyzettől való tartós és túlzott félelem jellemez. Az atelofóbiával az egyének hajlamosak félni életük bármilyen tökéletlenségétől.

Szombaton elaludtam. Futottam Diavolohoz a tengerparti fesztiválra, beszervezett zsűrizni. Őszintén, nem is hittem volna, hogy amit ő csinál az szó szerint egy buli. Nehéz beismerni, de egy ekkora nevű ember felesége leszek a roncs munkámmal. De nem is a fellépők voltak nálam a sztárvendégek, inkább az üveg vodka. Fogalmam sincs, hogy mennyit ihattam de évekkel ezelőtt rúgtam be ennyire utoljára. De tudtam, ahogy meghúzom az első shotot nem fogok bemenni dolgozni. De talán ezért az ürügyért nem kellett volna majdnem egy teljes üveggel meginnom.

Lazítás címszó alá rejtettem a csalódottságomat, a belső szenvedésemet és alaptalan féltékenységet. Jobbnak kell lennem, mint Diavolo McKenzie párja és mint nyomozó. De ezt éjjel nagyon nehezen fogadtam el. A barátok kint buliztak, míg én a fürdőszoba szőnyegen fekve próbáltam a legjobbakra gondolni. Lassan elhalkult a buli, szemeim csukódtak le. A szőnyegen aludtam hajnalig, talán már pirkadt is. Talán nem is az alkohol hanem az elmúlt napok eseményeit hánytam ki. Sírva szorongattam a wc-t, folyamatosan elfojtva a hangokat mert most legkevésbé kellett mellém Diavolo. Viszont már nem a földre az ágyunkba feküdtem, totál másnaposan és már józanul sem tudtam, hogy mi legyen a következő lépés, de az alkohol a legrosszabb, mit adhatnék magamnak.




@Shaddy, @Carlito
Neked meg külön köszönet @Az Elisz Debra-ért. Imádtam veled az egészet!
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
sngine_9dd570cbe90d3626d1a83c9c571e7868.png
Nekem senki nem tanította, hogyan tudnék ennyi dologgal elbánni. Szerintem nem is normális dolog mindez, amit átélek. Igazából, egy csoda, de annyira szürreális, hogy szinte már nem hiszek benne. Pedig ez velem történik meg. Ruhapróba, fodrász, sminkes. Mindenkinek én vagyok az ara, aki csoda szép lesz az esküvőjén. Igazából már a gondolatától is rosszul vagyok a giccsességnek és ez jelenleg nem lehetne giccsesebb. Mint a filmekben, pontosan ugyan olyan. Tyler kísér Diavolohoz, a legjobb barátaink hozzák a gyűrűt, Bishop a mérhetetlen szerelemről beszél. Én amúgy tényleg nagyon szerelmes vagyok Diavoloba. És bármilyen csoda, de a világ legboldogabb embere is most én vagyok. Állunk egymás előtt, kéz a kézben, őt nézem és jelenleg kizárom a külvilágot. Nem gondolok másra csak ránk. Mert most már nem ő és én, hanem mi.

De meddig is tart, míg a rossz be nem következik? Nálam? Csak órákig. Már a férjem alszik mellettem, de én csak forgolódom. Egyre többször jelentkezik ez nálam. Már edzeni sem járok, mert nincs lelki energiám. Felemészti a testem saját magát. A hazahozott aktáimhoz megyek, túlságosan felkavarja ez a gyomrom. Egy csapat idióta meg az erőszakjaik. De kiteszek magamért, erősen szeretnék bizonyítani Lagunanak és Harveynak, hogy lássak, hogy ez az esetlen lánynak céljai vannak. Hogy egyszer olyan lehessek, mint ők. Diavolo ébresztője előtt fél órával megyek az ágyba, a telefon rezgése előtt pont eltudok aludni.

Mostanában teljesen felfordult a város, ilyenkor teljesen kiábrándító. Hobbs-szal voltunk szolgálatban, mikor a kétségbeesett autókereskedéses öreg riasztott minket. Én kötelességemnek eleget téve megnyugtattam a kedélyeit, aztán indultunk az egységekhez. És pont jóra jött a kollégák figyelmetlensége, hisz mi az egyik elterelő autónak tudtunk eredni. Aztán lecsaptak ránk. Erre nem lehet felkészülni, sőt ha tudnánk napokkal előtte, hogy tűzharcba fogunk keveredni sem tudnánk feldolgozni. Akkor a helyzetbe belegondolva nem is tudja az ember, hogy mi megy végig fejben, mikor egy embertársunkra lövünk. Hisz, hiába bűnöző, hús és vér ember. Ketten voltunk három emberre. A hülye is az életét mentené. Be is következett az, amire gondoltunk. Talán nincs fájdalmasabb, mikor az autó alattad fülsüketítően ropog, a fegyver hangja után… Viszont egy megsebesült rendőr sosem fogja azt az érzést elfelejteni, mikor bőrét fúrja át a golyó. A forró vér érzése ami elborít, az eddig adrenalin fröccsre mégnagyobbat kapsz, amitől tested mégkevesebbet érez. De aztán ez el is múlik. Szorítottam karom, vártam a segítségkérésre. Zokogtam a kő mellett, vértől tapadtam már mindenhol. Hisz elszorítani sem tudod a saját fájdalmad. Sean és Palmer jöttek ki hozzám. Zokogtam Seanért. Sean az aki mindig megment. A munkán belül hatalmas szerepet tölt be a szememben. Talán ő az őrangyalom? Kitudja. Kezében cipelt a helikopterbe. Ilyenkor elfelejtjük a sérelmeinket vagy a folytonos beszólogatást. Talán ő is tudja, hogy akkor és abban a kiszolgáltatott helyzetben rá van szükség.

Az este megműtöttek, karomat felkötözték. Nem dolgozhatom… De hogyan is bírnám pont én ki ezt a kínzást? Sehogy. Tettetem, hogy nem tesz tönkre minden egyes testembe érkezett golyó és élem tovább az életem.
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
i’m not elle woods or serena van der woodsen. i am meredith grey.

Meredith is described as a "dark and twisty," damaged woman who sees the world in varying shades of grey. Because of this, she is an emotionally complex person. She is capable of empathizing with others when they're at their lowest points and is a sensitive observer of the people around her.
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Néha hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem mi is az aminek igazán kéne örülnöm. Helyette beletemetkezem a bánatomba, a magányomba és az önsajnálatomba.

Diavolo felé nagy áldozatokat kell meghoznom, sokszor hagyom ott. Három szakaszra bonthatóak az estéink általam. Mikor tényleg egymásé lehetünk az első szakasz: hazamegyek, vacsorázunk, filmezünk és együtt alszunk el. Sőt sokszor még randizni is eljutunk. Vagy csak beállok a ház közepére és addig hajtogatom, hogy újra és újra férjemül választanám míg be nem fogja a számat.
A második szakasz, mikor haza sem érek hozzá. Minden egyes percben ő jár akkor a fejemben, hogy érte teszem. Hogy neki sose kelljen azt látnia vagy megéreznie mint az áldozatoknak vagy azok családjainak. Hogy neki minden biztonságos legyen. Így hát hazaérek az üres és sötét lakásba, ahol Diavolo alszik már. Hosszas ideig nézve teszem fel többször magamnak a kérdést: “Megéri ez nekem?” De sosem tudom kimondani azt a választ, amit mindannyian elvárnak tőlem. Így hosszas ideig csak nézem őt, másnap pedig ugyanúgy bemegyek dolgozni.
A harmadik fázis fáj talán a legjobban. Az sokkal fájdalmasabb egy verésnél vagy a kínzó érzésnél mikor meglőnek. Apró darabokra török és úgy érzem, hogy most értem el az utolsó cseppet is a pohárban. Mikor el kell mellőle mennem, mert felhívnak vagy megcsipogtatnak a központból. Általában sírva és sűrű bocsánatkérések között hagyom életem szerelmét egyedül.
Talán sosem fogom ezeket magamnak megbocsátani és a halálom pillanatában az összes elmúlasztott percet fogom siratni. De tudom, mindig is tudni fogom, hogy Diavolo és az én lelkem egy, mégsem érdemlem meg őt.

De nem csak Diavolonak tudok hálás lenie vagy csak kicsapongó érzésekkel örülni. Hisz, ott van nekem a társam. Az a személy, akivel az időm nagy részét töltöm és úgy érzem, mintha teljes lenne az életem. Két csodálatos ember vesz körbe, az időm minden szakaszában. Talán kicsit jobb is. Talán tudok aludni is már egy-két órával többet, hisz nem csak fizikailag fáradok el, hanem lelkileg is. De jó értelemben.

Mert ott van nekem Zayn Nash. Már korábban felfigyeltem rá, de soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy én vele fogok dolgozni. ÚGY dolgozni. Mikor úgy érzed, hogy ha megvakulnál egyik pillanatról a másikra, akkor is tudnál rá számítani. Mert mi nekünk ez jutott, legjobb barátok és társak lenni a sírig. Mindaddig mikor már kevesek leszünk és mind a kettőnket kinyírják a vonalnál. Talán az utolsó előtti lélegzetemnek erejét is arra fogom pocsékolni, hogy megmondjam neki mennyire borzalmas személy. Ő majd akkor lehülyéz engem és jól kinevetjük a másikat. Mert ő az, akinek a legborzasztóbb pillanatban is belecsámcsogok az arcába vagy elsütök egy borzalmas viccet. Ő mindennap elvisz kajálni és örökké vevő lesz egy sörre.
Ő nekem nem egy Harvey vagy egy Laguna. Rájuk felnézek, míg Zaynel egyenértékben küzdünk akár egy icipici jóságért. Vagy épp küzdünk a túlélésért abban a büntetésben, amit Harvey adott nekünk. Így már nem is vagyok Seanra mérges, amiért elhagyott. Így már más zavar. De legalább mindenkit együtt utálunk, egész álló nap.




Zaynt elütötték. Az utolsó szavunk egymásnak csak annyi volt, hogy “utállak”. A következő pillanatban testének csattanását hallottam a földön és a világ megfordult velem. Mert én NEM tudom megmenteni. ÉN NEM TUDOK NEKI SEGÍTENI. Izzadni kezdtem, aztán kiszáradni, majd a fejem fájlaltam. Már nem csak Zayn körül forog az orvos, már körülöttem is. Kimondtam, hogy utálom és majdnem meghalt. Pedig, csak vicceltünk egymással.
…….
…….
Már zacskón keresztül lélegzem…. már vizet itatnak velem…. már nagyon magas a pulzusom…. az lspd betonfalának nyomom az arcom, hisz felgyulladok!
… pánikroham. Idegenül nézek a nehézekes megnyugvás után, már a kórházban Zekere. Ha akkor ezt nem hallom a saját fülemmel, nem is hiszem el. De beugrott, hogy egyszer a plázában a próbafülkében is rosszul lettem. Aggaszt. Hogy mondom el ezt Diavolonak? Mi van, ha sosem leszek normális és nem dolgozhatok majd? Vajon összefügg a hirtelen felhagyó edzésmódomnak? Hogy tudom ezt megállítani?
Válaszok helyett megint csak az aggodalom és a túlgondolás.



Lenora sok pozitív, de mégtöbb negatív tapasztalatokat és tulajdonságokat szerez munkája során. Lenora jó rendőr, de legtöbbször tapló, erőszakos, mogorva. Lenora jelenleg a jelvénye mögött biztonságba érzi magát, tudja, hogy az egy ütőkártya ami ellen nehéz győzni. Sokkal nagyobb erőt ad az neki, amennyit kéne így tudatán kívül jobban odakoncentrál a munkájára amivel eredményesebb. Ritkán tudja meg a bukás vagy a kudarc esélyét, de mikor egyszer a mélybe esik (önhibáján vagy azon kívül) ki kell magából és tombol. Már egyáltalán nem tudja elfogni az egészséges veszteséget sem.
Egyre többször csalódik és csalódottságát még munkán belül sem tudja elfedni. Hirtelen a nagy szája megszűnik, hallgataggá válik, sokszor még könnyező szemmel is reagálja le. Sírása csak a túlfeszített helyzetekben lesz igazán sírás.
Ha evése közben bármilyen kényelmetlen, rossz, neheztelő témát hoznak fel, akkor a lány, ha farkas éhes is eltolja ételét. Ha tovább enne, akkor hányna. (példa: Diavoloval történő vacsorán beszélték meg kettejük vitáját, ahol nem is tudott enni, pedig az lett volna az első étkezése. De ő csak piszkálta kajáját, viszont egy falatot sem tudott enni, míg kellemesebb témára nem terelték a beszélgetést.)
Lenora nem tud segítséget nyújtani a helyszínen. Kezdő rendőr korában rengeteg balesetre vonult ki, de míg mások túlélték az ő bajbajuttottai mind elhullottak. Már három ember volt az, akinek nem tudtak időben megfelelő ellátást biztosítani, bármennyire is szerették volna az orvosok is. A lány az utóbbi időben leblokkol az ilyen eseteknél, képes másokra hárítani azt, hogy helyette ők küzdjenek az életért. Kezei remegni kezdenek, lába a földbe gyökerezik. Elraktározta mindezt magának egy dobozba, próbál nem gondolni ezen hibájára, sem Diavolonak sem Zaynnek nem beszélt erről. Sokszor ezek a kudarcok okoznak neki rémálmokat.
Hajlamos arra, hogy pánikrohamot kapjon, amennyiben egy hozzà közeálló bajba kerül.
 

Az Elisz

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:398
Yana Timurovna
[hc]Kedves @Klaudia.!
A bíráló csapattal átnéztük közösen a lapodat és örömmel értesítelek, hogy olyan szintet ért el, hogy a karakteredet HCRP minősítésben részesítjük.

Gratulálunk, a továbbiakat ingame a dashboardon tudod intézni! :)
[/hc]
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:629
Millie Evers
Lenora már megint nehéz napok mögé nézhet. Gondolatait csak a munka köti le. Okolja magát Zayn miatt, akit felfüggesztettek és akit hamarosan el fog veszíteni. Nem fogja túlélni egyedül a napjait, már most hiányzik neki a legjobb barátja. Lenora-nak ötlete sincs, hogy mi fog történni Zayn-nel. Az egészt egy furcsa köd veszi körül, amiben nem talál kiutat. Marasztaná, de tudja, ha őt érnék ekkora impulzusok a munkája során, szintén dobbanna. Na és igen, a munkája. Az egyetlen, ami kizökkenti. Előléptették, elérte a célját, hisz ő felel a detektívekért Sergeant Yeong társaságában. Mindeddig ez volt az álma, konkrét terveket szőtt a fejében, mit hogyan is változtatna, de mintha kiszívták volna agyából. Elfelejtette ezeket. Hosszasan ült asztalánál a jegyzetei felett, tudja, hogy hamarosan nagy munkájának kell neki állnia. Több embernek kell átadnia a tudását.

Munka - sikertelen nyomozások - Zayn.

Újra le kéne lépnem olaszba? Lehet. Lehet, hogy vissza se kéne jönnöm. Nincs meg bennem az a lelkesedés. Pedig, ez az életem. El kell fogadnom azt, hogy minden okkal történik.
Okkal kaptam meg Zayn-t is? Az ok pedig az volt, hogy tudjam, hogy van igaz barátság.
Okkal léptettek elő. Bíznak bennem, tudják, hogy képes vagyok erre.
Okkal nem tudtam befejezni Randy esetét? Persze, hisz ezzel taníthatom a többieket és sokkal nagyobb halat kaphatunk el.
Okkal maradtam megint egyedül? Hát persze, be tudom mutatni, hogy mennyire független vagyok.
És okkal volt megint az én legnagyobb támaszom Sean? Igen, mert ő nekem még mindig fontos.




Ó, Sean. Legszívesebben az ajtódon kopogtatnék: /bocsi, magyarázd már meg, hogy mi is volt ez az egész!/. Addig beszélnénk át ezt az egészet, ameddig bele nem fáradna a szánk a beszélésbe. Hogy tudnál te ilyen lenni velem, azok után? Ez egy csapda? Vagy te tényleg igazán segítesz? Még téged is felírlak a gondjaim közé, mert még épp neked van ott hely. Hogy teljesen kikészüljek. Úgy érzem, beszélnem kell Dorothy Harvey-val.

Screenshot_63.png
 
Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Kinézet személyre szabása

Top Alsó