Üzenetek:1,304
Adatok
Születési név: Somers, Jeremie
Születési hely, dátum: Victoriaville, 09/30/2000
Anyja neve: Daniela Somers
Állampolgárság:
Karakterleírás Jellemvonások | |
Testsúly: 160 lbs | alkotó típusú |
Magasság: 6’03” | bolondos |
Testalkat: mezomorf | csoportban szeret dolgozni |
Szemszín: sötétbarna | elmélyülő |
Hajszín: sötétbarna | kezdeményező |
etnikum: francia | öntelt |
beszélt nyelvek: angol, francia | pesszimista |
vallás: iszlám | nagyképű |
feledékeny | |
eremofóbiás |
Karaktertörténet
Beszélgetés az iskola pszichológussal
Őőő, helló! Az én nevem Jeremie Somers. Nem rég költöztünk át a szüleimmel Québec megyéből, Kanadából. Egész pontosan Victoriavilleből. Ja! Hát azért költöztünk át, mert apám hosszabb távon diplomata megbízatását fogja tölteni Los Santosban, így a tanulmányaimat itt fogom folytatni a városban. Eddig a Universités Canadara jártam, mint média szakos hallgató. Ezt szintén folytatom a ULSAN vagyis nálatok. Ömmm… ja, hát amúgy azért lettem média szakos, mert majd a jövőben szeretnék egy önálló stúdiót kialakítani magamnak, ahol mindamellett, hogy a fotográfiával foglalkozok azért egy fasza kis DJ hobbimunkám is lenne. Rohadtul szeretem amúgy a britek elektronikus zenei ízlését, most itt mondhatnám a UK Bass-t! Hip-Hopot nem nagyon hallgatok hiába, hogy amúgy a velem egy idősek szinte csak azt hallgatnak. Csak bedugom a
fülest aztán megyek a szünetekben, mint egy király. A hobbim amúgy a gördeszkázás, de egyszer 15 évesen olyant taknyoltam vele, hogy szilánkosra tört a jobb kezem. Háromszor kellett műteni aztán azóta is megvan itt a csuklómnál, az alkarom oldalán meg a könyökömnél a műtéti hegek. Szóval ja, kemény sport amúgy ez a gördeszkázás. Anyámék nem is szeretik, ha csinálom, de én nagyon élvezem csinálni. Nem tudom, csak gurulok, élvezem ahogy a menetszél csapja a hajamat, a lányok néznek hogy ki a faszom ez a gördeszkás idióta én meg nem is merek rájuk nézni, mert tuti elesnék egyből. Leszoktam járni amúgy a Mirror Park közelében lévő pályára, aztán ott adom ki a trükköket a többiekkel. Próbálok így is beilleszkedni az amerikai életbe. Gördeszkázás mellett imádok kijárni a parkban egy fa alá beülni és könyvet olvasni. Gyerekkoromat végig Victoriaville és Montréal között töltöttem, soha nem jöttünk át a szüleimmel az Egyesült Államokba, szóval… ehh… nagyon fura még nekem ez a hely. Fel kell vennem az itteni ritmusát, életvitelét, mert nem ugyan olyan, mint Victorivillében. Azért kicsit félek is az emberektől, nehogy kiutáljanak maguk közül, mert én kanadai vagyok. Hogy vettem fel az iszlám vallást? Hát. Apámnak iszlám a vallása, meg anyámnak is. Korábban egyébként anyám baptista volt. Szóval így lettem én is iszlám vallású. Bár megmondom őszintén, hogy rohadtul nincs kedvem az egész valláshoz. Gyerekkoromban mindig rángattak anyámék a mecsetbe, összegyűltek ott az iszlám vallásúak és nekem meg rohadtul nem volt kedvem ott lenni. Egy gyerek som volt, nem értettem mi történik ott. De mivel így nőttem fel, így alkalmazkodtam hozzá. Amikor imák voltak és a homlokomat a szőnyegre tettem, akkor mindig az járt a fejemben, hogy most mi a fenét csinálok én itt. Na meg aztán amikor böjtölés volt, akkor mindig kivertem anyámnak a hisztit, hogy én pedig enni akarok. Ő meg adott nekem olyan pofont, hogy lefejeltem a ruhásszekrényt. Aztán ahogy elértem ilyen 13-14 éves koromra, már megértettem az egészet. Elfogadtam, hogy nekem ez a vallásom, ide születtem és ez az én utam. Elolvastam a koránt és vallom a tanait. Apám munkája miatt kifejezetten gazdag, ezért egy nagyon burzsuj helyre költöztünk. ULSAsok már csak úgy hívnak, hogy a gazdag fiú. Bár én nem szeretek kérkedni azzal, hogy apám gazdag, ezért mindenem megvan. Inkább a korán szerint azoknak adakozok, akik a+rra rászorulnak és szerintem itt is így fogom tenni. Bármim van, inkább oda adom a szegényebb embertársamnak. Amúgy meg amióta itt vagyok esküszöm, hogy én nagyon sok barátra tettem szert. Itt van Oscar, tök közvetlen és szerintem kurva jó haverok lettünk. Házibuliban is ugrálva táncoltunk. Na meg itt van Mindy… őőő, hát, őőő… fura lány, de nekem bejön a furasága. Remélem, hogy sikerül megismernem a többi ULSAs arcot is, meg azt is remélem, hogy befogadnak majd engem. Tök jó lenne, ha suli után, miután lediplomáztunk még összejárnánk ilyen filmszerűen mondjuk minden évben és akkor így elbohóckodnánk egymással, mintha újra tinédzserek lennénk. Van egy kedvenc francia idézetem, ami szerintem úgy általánosságban mindenre igaz. Ez az idézet egyébként így szól, várj… elsőnek elmondom franciául, aztán angolul szóval: Mieux vaut… őőő… séduire que sévir. Ez azt jelenti, hogy jobb csábítani, mint lecsapni. Ez tényleg általánosságban mindenre igaz. Szeretem magam körül felépíteni a dolgokat és amikor úgy érzem, hogy a csúcson vagyok már a dologgal, akkor lecsapok rá, mint ahogy ez a francia idézet is mondja. Itt a ULSAn szeretnék hasznos tagja lenni a SOULSnak, segíteni szeretném a munkájukat, szeretném, ha elterjedtebb lenne ez a társulás. Szeretnék majd nagyon jó eredménnyel zárni és egy sikeres diplomával távozni az ULSAn. Később majd amúgy én nem akarok anyámékhoz hasonló házban élni, valami kis visszafogott házra vágyok, kis kertel meg minimalista dizájnnal felbútorozott házra. Ez egyébként távol álljon a várostól, mert nem igazán szeretem a zajt, olyan értelemben, ami állandó. Városközpontban lakni borzasztó, folyamatosan megy a duda, a sziréna, a repülők… este felkelni arra, hogy a fejed fellett elmegy egy kibaszott nagy repülő, az nem túl kellemes. Na meg nem beszélve a vasútvonal mellett lakókról, na ott sem akarnék élni. Nézegettem azért neten azt, hogy milyen települések vannak még itt a környéken, de szerintem nekem nagyon jó lesz majd egy Paleto Bayi lakás. Persze – persze, majd akkor ha kijártam az egyetemet. Amúgy most az egyetem mellett a Carribbean Barber Shopban dolgozok, mint fodrász. AJ betanított engem, hogy hogyan kell a hajakat csinálgatni, szóval besegítek neki az üzletben. De azt vettem észre, hogy nagyon furán viselkedik. Remélem nincs vele semmi komoly, mert ha nem lesz, akkor mi lesz az üzlettel? Nem akarok egy kibaszott ételfutár lenni, aztán meg bunkó embereknek vinni a hülye pizzájukat, meg burgerüket kivinni.Elköszönés az iskola pszichológustól
Ms. Bechtelar, akkor egy hét múlva jövök ilyen beszélgetésre, aztán elmondom, hogy mi történt velem. Tetszik, hogy beszélhetek magamról anélkül, hogy bárki beszólna nekem közben. Szóval köszönöm Ms. Bechtelar, legyen szép napja!
