Friedrich Vogel

[krekor]

Adatok

Születési név: Vogel, Friedrich
Születési hely, dátum: Los Santos, 09/30/1991
Anyja neve: Patricia Barroso
Állampolgárság: amerikai

Karakterleírás	Jellemvonások
Testsúly: 205 lbs	megfontolt
Magasság: 6’1”	kreatív
Testalkat: mezomorf	tervszerű
Szemszín: gesztenyebarna	alapos
Hajszín: barna	előre látó
etnikum: germán	aszketikus
beszélt nyelvek: spanyol, angol	uralkodó
vallás: katolikus	diszruptív hangulat szabályozási zavar

Karaktertörténet

Mit nézel? Nincs mögöttem senki, ne bámulj! Értem, értem zavar a tetoválásaim szerte a testemen, ez van. Ülj le, vázolom miért vannak ezek rajtam.

Anyámékkal mindig is kelet-Los Santosban éltünk, soha nem merült fel a költözés vágya. El voltak anyámék ott. Bár kurvára nem is volt másra pénzünk, szóval azt kellett kaparni, ami kéznél volt. Egyértelműen apám után kaptam a nevem, aki egyébként az akkori NSZK-ból szökött meg az Egyesült Államokba. Azt nem mondta el hogyan. Az viszont bizonyos, hogy onnan jött az öreg.

Tetoválásaimat kivétel nélkül mindegyiket a San Andreas Youth Authorityban szereztem. Nem egy kellemes amikor a testedbe megy a tinta, ami az egész életedre megbélyegez, vagyis… hát igazából az egész életedre kihat, ja. Hogyan kerültem a börtönbe? Haverom, úgy kerültem a börtönbe, hogy egy drogos szemétbe való szardarab elkezdett velem baszakodni. Próbáltam kerülni a társaságát, de csak jött és jött utánam. Az út mellél felkaptam azt, ami éppen a kezembe akadt és elkezdtem vele püfölni. Az, ami a kezembe akadt az egy padka darab volt. Elborult az agyam, gondolkozni nem tudtam. Mire észhez kaptam, hogy mi van a szemem előtt és én mit csinálok, addigra a csávó arca már teljesen deformált volt. Na, ezzel az volt a gond, hogy nappal történt és látták mi a faszt csinálok. Szóval elkezdtem menekülni, futottam ahogy tudtam. Nem tudtam futni eléggé, mert a bronzok megjelentek a seggembe autóval aztán előttem is. Körbe kerítettek egy sikátorba. Szóval rövid idő leforgása után már vittek is a helyi ifjúsági börtönbe, ahol egy jó pár évet eltöltöttem. Ez történt 15 évesen, aztán végül 27 évesen szabadulhattam a négyzetméterek hiányából. Kurvára nem érzem magam új embernek. Az életemet újra kell építenem, ami kicseszettül nehéz lesz. Óh, várj… a tetoválásaim története érdekelt téged, ugye? Ja, igen! Bocsi.

Szóval, ahogy bekerültem a börtönbe elsőnek is ki kellett vívnom magamnak a tiszteletet és azt, hogy ne eszköz legyek a börtönben. Az udvaron már láttam, hogy kifigyeltek tetovált nyakú, arcú csókák, akik a zárka zárás előtt bejöttek zárkámba és nekem ugrottak. Szerencsére nem volt náluk semmi, amivel leszúrtak volna, vagy komolyabb sérülést szerezhettem volna aznap éjszaka. Nem tudtam mindegyiket menekülésre bírni. Ők is kaptak, én is kaptam be szédülős ütéseket. Aztán végül az őrök érkezése miatt ott hagytak.

Másnap az udvaron ugyan ez a kollaboráció oda jött hozzám, szárnyuk alá vettek látván egyedüllétem és elveszettségem. Elmeséltem miért kerültem oda, ahova kerültem. Bár ezt ők már előre tudták, kíváncsiak voltak hazudni fogok e jelenlétemről. Első tetoválásaimat félelemből engedtem, hogy rám varrják, mert nem akartam összetűzésbe keveredni a srácokkal. Szükségem volt rájuk, amíg az éveimet ott töltöttem a börtönben. A nyakamra így került az NLR rövidítés, ami a Nazi Lowriderst jelenti. A Nazi Lowriders egy skinheadekből álló latin banda, akik az Árja Népnek dolgoznak.

Le kellett tennem egy esküt, ami úgy szólt, hogy: Én, mint nazi lowriders, ezennel könyörtelen esküt teszek atyáink zöld sírjára, asszonyaink méhében lévő gyermekeinkre, a mindenható, mindenható isten trónjára, az ő nevének szentelt trónjára, hogy szent egyesülésben egyesülök e kör testvéreivel, és nyíltan kijelentem, hogy a mai naptól kezdve nem félek a haláltól, nem félek az ellenségtől, hogy szent kötelességem mindent megtenni, ami szükséges, hogy népünket megszabadítsuk a zsidótól és teljes győzelmet hozzunk a nazi lowriders.

Ez még nem jelentette azt, hogy teljeskörű tag lehetek. Junior voltam, elkölteleződésemet pedig bizonyítanom kellett az idősebb tagoknak. Szóval a szabadfoglalkozáson, amikor az udvaron álltunk kinéztem magamnak egy olyan embert, aki az ideológiának ellentétes identitással rendelkezik és valószínűleg több esélyem van, mint neki ha ökölharcba mennénk.

Ez a csóka Marcos volt, aki rablás és nemierőszak miatt került az ifjúsági börtönbe. A nemierőszak egy fehér nő ellen irányult, aki egy 24/7 boltban dolgozott éjszakai műszakban. Meg kellett bosszulnom azt, amit tett a fehér nép női egyedével. Az arcunkat Omarral egy ágyneműhuzattal takartuk el. Ahogy Marcos visszament a zárkájába, mi gyorsan berohantunk műanyagból faragott késekkel. Többször gyomorba szúrtuk aztán leléceltünk a zárkájából. Az őrök gyorsan oda termettek, szóval volt egy sejtésük, hogy melyik társaság tehette. A kamera felvételeket is visszanézték, de mivel eltakartuk az arcunkat és az NLR ottani vezetői lekenyerezték az őröket, az ügy elévült. Marcos egyébként sérüléseibe a börtön kórházba belehalt.

Ezzel az egyik dologgal tudtam bizonyítani affinitásom az NLR-hez. A következő években számtalan színes bőrűek elleni atrocitást hajtottam végre az NLR számlájára.

Szabadulásomat követően elkezdtem dolgozni, vásároltam egy házat a Vespuccin. Jelenleg ott élek és az NLR-nek tett ígéretemet folytatom tovább az utcán is. Tagokat akarok toborozni magam köré, olyan embereket, akik szintén elköteleződést tudnak tanúsítani az Árja Népnek, az NLR-nek. Ha így alakul, akkor Vespucciról átköltözök egy lakóházba, ahol a többiekkel tudok lenni. Magamhoz akarom őket költöztetni, hogy egy családszerű egységként működjünk, aminek magamat akarom kijelölni vezetői személynek.