Friedrich Vogel

[krekor]

Adatok

Születési név: Vogel, Friedrich
Születési hely, dátum: Los Santos, 09/30/1991
Anyja neve: Patricia Barroso
Állampolgárság: amerikai

Karakterleírás​	Jellemvonások​
Testsúly: 205 lbs​	megfontolt​
Magasság: 6’1”​	kreatív​
Testalkat: mezomorf​	tervszerű​
Szemszín: gesztenyebarna​	alapos​
Hajszín: barna​	előre látó​
etnikum: germán​	aszketikus​
beszélt nyelvek: spanyol, angol​	uralkodó​
vallás: katolikus​	diszruptív hangulat szabályozási zavar​
​	​

Karaktertörténet

Mit nézel? Nincs mögöttem senki, ne bámulj! Értem, értem zavar a tetoválásaim szerte a testemen, ez van. Ülj le, vázolom miért vannak ezek rajtam.

Anyámékkal mindig is kelet-Los Santosban éltünk, soha nem merült fel a költözés vágya. El voltak anyámék ott. Bár kurvára nem is volt másra pénzünk, szóval azt kellett kaparni, ami kéznél volt. Egyértelműen apám után kaptam a nevem, aki egyébként az akkori NSZK-ból szökött meg az Egyesült Államokba. Azt nem mondta el hogyan. Az viszont bizonyos, hogy onnan jött az öreg.

Tetoválásaimat kivétel nélkül mindegyiket a San Andreas Youth Authorityban szereztem. Nem egy kellemes amikor a testedbe megy a tinta, ami az egész életedre megbélyegez, vagyis… hát igazából az egész életedre kihat, ja. Hogyan kerültem a börtönbe? Haverom, úgy kerültem a börtönbe, hogy egy drogos szemétbe való szardarab elkezdett velem baszakodni. Próbáltam kerülni a társaságát, de csak jött és jött utánam. Az út mellél felkaptam azt, ami éppen a kezembe akadt és elkezdtem vele püfölni. Az, ami a kezembe akadt az egy padka darab volt. Elborult az agyam, gondolkozni nem tudtam. Mire észhez kaptam, hogy mi van a szemem előtt és én mit csinálok, addigra a csávó arca már teljesen deformált volt. Na, ezzel az volt a gond, hogy nappal történt és látták mi a faszt csinálok. Szóval elkezdtem menekülni, futottam ahogy tudtam. Nem tudtam futni eléggé, mert a bronzok megjelentek a seggembe autóval aztán előttem is. Körbe kerítettek egy sikátorba. Szóval rövid idő leforgása után már vittek is a helyi ifjúsági börtönbe, ahol egy jó pár évet eltöltöttem. Ez történt 15 évesen, aztán végül 27 évesen szabadulhattam a négyzetméterek hiányából. Kurvára nem érzem magam új embernek. Az életemet újra kell építenem, ami kicseszettül nehéz lesz. Óh, várj… a tetoválásaim története érdekelt téged, ugye? Ja, igen! Bocsi.

Szóval, ahogy bekerültem a börtönbe elsőnek is ki kellett vívnom magamnak a tiszteletet és azt, hogy ne eszköz legyek a börtönben. Az udvaron már láttam, hogy kifigyeltek tetovált nyakú, arcú csókák, akik a zárka zárás előtt bejöttek zárkámba és nekem ugrottak. Szerencsére nem volt náluk semmi, amivel leszúrtak volna, vagy komolyabb sérülést szerezhettem volna aznap éjszaka. Nem tudtam mindegyiket menekülésre bírni. Ők is kaptak, én is kaptam be szédülős ütéseket. Aztán végül az őrök érkezése miatt ott hagytak.

Másnap az udvaron ugyan ez a kollaboráció oda jött hozzám, szárnyuk alá vettek látván egyedüllétem és elveszettségem. Elmeséltem miért kerültem oda, ahova kerültem. Bár ezt ők már előre tudták, kíváncsiak voltak hazudni fogok e jelenlétemről. Első tetoválásaimat félelemből engedtem, hogy rám varrják, mert nem akartam összetűzésbe keveredni a srácokkal. Szükségem volt rájuk, amíg az éveimet ott töltöttem a börtönben. A nyakamra így került az NLR rövidítés, ami a Nazi Lowriderst jelenti. A Nazi Lowriders egy skinheadekből álló latin banda, akik az Árja Népnek dolgoznak.

Le kellett tennem egy esküt, ami úgy szólt, hogy: Én, mint nazi lowriders, ezennel könyörtelen esküt teszek atyáink zöld sírjára, asszonyaink méhében lévő gyermekeinkre, a mindenható, mindenható isten trónjára, az ő nevének szentelt trónjára, hogy szent egyesülésben egyesülök e kör testvéreivel, és nyíltan kijelentem, hogy a mai naptól kezdve nem félek a haláltól, nem félek az ellenségtől, hogy szent kötelességem mindent megtenni, ami szükséges, hogy népünket megszabadítsuk a zsidótól és teljes győzelmet hozzunk a nazi lowriders.

Ez még nem jelentette azt, hogy teljeskörű tag lehetek. Junior voltam, elkölteleződésemet pedig bizonyítanom kellett az idősebb tagoknak. Szóval a szabadfoglalkozáson, amikor az udvaron álltunk kinéztem magamnak egy olyan embert, aki az ideológiának ellentétes identitással rendelkezik és valószínűleg több esélyem van, mint neki ha ökölharcba mennénk.

Ez a csóka Marcos volt, aki rablás és nemierőszak miatt került az ifjúsági börtönbe. A nemierőszak egy fehér nő ellen irányult, aki egy 24/7 boltban dolgozott éjszakai műszakban. Meg kellett bosszulnom azt, amit tett a fehér nép női egyedével. Az arcunkat Omarral egy ágyneműhuzattal takartuk el. Ahogy Marcos visszament a zárkájába, mi gyorsan berohantunk műanyagból faragott késekkel. Többször gyomorba szúrtuk aztán leléceltünk a zárkájából. Az őrök gyorsan oda termettek, szóval volt egy sejtésük, hogy melyik társaság tehette. A kamera felvételeket is visszanézték, de mivel eltakartuk az arcunkat és az NLR ottani vezetői lekenyerezték az őröket, az ügy elévült. Marcos egyébként sérüléseibe a börtön kórházba belehalt.

Ezzel az egyik dologgal tudtam bizonyítani affinitásom az NLR-hez. A következő években számtalan színes bőrűek elleni atrocitást hajtottam végre az NLR számlájára.

Szabadulásomat követően elkezdtem dolgozni, vásároltam egy házat a Vespuccin. Jelenleg ott élek és az NLR-nek tett ígéretemet folytatom tovább az utcán is. Tagokat akarok toborozni magam köré, olyan embereket, akik szintén elköteleződést tudnak tanúsítani az Árja Népnek, az NLR-nek. Ha így alakul, akkor Vespucciról átköltözök egy lakóházba, ahol a többiekkel tudok lenni. Magamhoz akarom őket költöztetni, hogy egy családszerű egységként működjünk, aminek magamat akarom kijelölni vezetői személynek.

 

[krekor]

 

[krekor]

A FÉLRE SIKERÜLT HÁZ KIRÁMOLÁSA
​

Most a szekerem nem igazán megy jól. Mirror Parkban elkezdtem kifigyelni a lakásokat. Egyesekbe könnyedén be lehet törni, de a legtöbbnél riasztó rendszer védi a bejáratot és nyílásokat. Azokba nagyon nehéz betörni és én magam nem is értek az ilyenekhez. Szóval egy kecóba próbáltam bejutni, bejáratot kerestem. Hátul a kibaszott udvaron meg pont ott pihent egy nem fajtiszta ribanc, elrohantam gyorsan. Az meg jött utánam. Bevártam a sövénynél, aztán lendületből levertem a pofáját. Elrohantam, de pechemre másnap már a kék és piros szín jött a seggembe hangulatot szórni az éjszakába. Elkezdtek üldözni, de pont akkor lett vertigóm aztán belevágódtam egy falba. Egy kis orvosi ellátás után meg bevittek a helyi kórházba, onnan meg a Mission Rowra, ahol egy latino detektív próbált engem kihallgatni. Valami Bruce lehetett a faszi. Mondtam neki, hogy akkor szórjad az igét spanyolul, ha már ő is tud spanyolul. Mert a kis berezelt tisztnek spanyul szóltam, hogy fogja be a pofáját. Szóval ez a latino detektív össze-vissza dobálta a vádakat, meg a bizonyítékokat de olyan szarul, hogy az nem volt egyáltalán valós információ. Legbelül tudtam, hogy jogosan vádolnak viszont mindent tagadtam, mert nem akartam vissza menni a megyei börtönbe. Baszhattam! Vissza vágott ez a faszkalap a megyeibe, ráadásul az összes szar darab szektorába raktak, direkt. Szóval volt dolgom rendesen a megyeiben, főleg, mert tudták utálom őket. Megküzdöttem az életemért. A börtönben elhatároztam azt a ribancot, akit levertem, megkeserítem az életét aztán szép lessen az utolsó lélegzeteig juttatom el.

A MEGYEI UTÁN
​

Miután szabadultam a megyeiből, felkerestem az Árja Népet, ahonnan szereztem magamnak egy tár .44-et és egy Desert Eaglet. Meglátogattam egy lopott autóval ennek a ribancnak a házát, viszont nem volt otthon. Szóval bekapcsoltam a rádiót és a ház előtt elkezdtem hallgatni. Ekkor hallottam, hogy egy kibaszott nagy tüntetés van a kórház - autóbuszállomás környékén. Elmentem oda, pechemre a ribanc pont ott állt. Szóval hosszas gondolkodás után úgy álltam be a lopott autóval, hogy könnyen el is tudjam hagyni a helyszínt. Elakartam ütni. Kurva sokat gondolkoztam, átfutott az agyamon minden eshetőség. Aztán minden félelmemet leküzdve, neki indultam, haragból. A csajt úgy elbasztam, hogy kirepült az autóbuszállomás elé. Vagy 5 métert repülhetett, pedig nem mentem gyorsan. Aztán ahogy kanyarodtam kifele, egy csókát is elsodortam véletlenül. A lopott kocsit meg lebasztam a háza elé. De ez nem minden! A háza bejárata elé leraktam egy .44-es golyót, üzenetül, hogy jobb ha meghúzza magát. Remélem veszi a lapot, mert ha tovább baszakodik, gyorsan utat választok a korcsnak.

 

[krekor]

A BUKÁS​

Fritzi a kitűzott célját nem tudta teljesíteni, végül újra a megyei börtönben kötött ki, ahol a nevetség tárgyának tekintették őt. Gyenge láncszemnek tartják innentől kezdve az NLR-ben, senki nem volt még ilyen sokszor egymás után a megyei börtönben. Lemondott arról, hogy meggyilkolja azt a nőt, aki miatt többször már a fényjátékok árnyékába került. Új életmódot állított ki maga előtt. A túlzott agresszív és pszichopata viselkedése miatt börtön pszichológushoz kezdett el járni, megpróbált megváltozni. A hetente két alkalommal történő beszélgetések alkalmával elindult egy olyan úton, ami egy újjászületést jelent számára. Ez így is lett, a börtönben töltött ideje alatt eltávolították az NLR-től a börtönőrök. Külön helyen volt rabosítva. Mondhatni, magánzárkában volt. Szabadulását követően új munkát keresett magának, elkezdett dolgozni. Lakbér tartozásait befizette, a régi autóit a roncstelepre vitte. Új járművet vásárol magának a bontás árából. Úgy érzi, hogy az élete most kezd értelmet nyerni.

 

[krekor]

BUKÁSOK BUKÁSA​

A sorozatos bukások ellenére javulásom nem volt. Pszichológushoz végül a szabadulás után nem jártam már be, mert a fasznak sincs kedve hozzá. Gyógyszert már nem szedek, így néha teljesen megborulok mentálisan. Még mindig megakarom ölni azt a ribancot, utálom. Folyamatosan figyelem a lakását, úgy tűnik mintha otthon lenne. De soha nem jön ki. Próbálom feszegetni a zárát, csak rohadtul nem értek hozzá. A rendőrök is folyamatosan a seggemben vannak. Már több korcsot és olyan embert megöltem, aki valamilyen módon hátráltatott vagy próbált ellenem tenni valamit. Legutoljára egy rendőr nyakát vágtam el. Most pedig bújkálni kényszerültem.

​

 

[krekor]

EGY ÉLETEN ÁT A MEGYEIBEN​

Friedrich Vogel a hajnalban tündöklő hajó roncstelep hangárjából, egészen a megyei börtönig utazott. Megszállottan próbált bejutni folyamatosan Nadia Saunders lakásába, aki már egy táblával is várta őt üzenve édes anyjának és annak foglalkozását jellemezve virágszirmokkal. A legutolsó próbálkozását már várta a hatóság, ahogy beriasztott az épület, már meg is jelent egy járőrautó közvetlenül utána egy helikopter. Húsz percen keresztül üldözték egy rosszul megválasztott kisutcáig, ahol már tovább nem tudott menekülni. Kétségbe esett pillanatában megpróbált gyalog menekülni, le lett sokkolva. Beszállították kihallgatásra ahol részletesen elmesélte tervét, a társadalomhoz állított eszméit. Később bíróság elé állították, ahol gyorsított eljárásban életfogytiglanira börtön büntetésre ítélték. Személye ártalmas a társadalomra és Los Santosra nézve. Hátra lévő idejében elkülönített cellában él, lelkén több rendbeli gyilkossággal.