Üzenetek:59
.
Born To Die?
Pozitív tulajdonságok:
- Nyugodt
- Hűséges
- Megbízható
Negatív tulajdonságok:
- Zárkózott
- Makacs
- Túlzottan önnáló
2019.07.18 - Egy nyári kora éjszakai nap, szabad idő. Paleto Bay. 19:04-perckor.
Nem tudom, miért írok most. Talán csak jó érzés leírni valamit, amit eddig mindig magamban tartottam. A tenger most is ugyanúgy morajlik, mint régen.. csak én lettem más. Vagy Talán mindig is ilyen voltam, csak mostanra vettem észre?
Paleto Bay-ben születtem, és ha becsukom a szemem, még most is hallom apám hajójának motorját a reggeli ködben. A víz illata, vagy szaga.. tökmindegy! A csónak nyikorgása, a keze ahogy megragadja a kötelet, ezek az emlékek belém égtek. Kemény ember volt. Nem beszélt sokat, de amit mondott az mindig is megmaradt bennem.. "A tenger sosem kér bocsánatot, fiam" - ezt mondta, amikor először vitt ki a nyílt vízre. Akkor még csak féltem tőle. Most már értem, hogy ezzel tanított meg tisztelni az életet, és elfogadni, amit nem tudok irányítani.
Anyám korán elment, így minden, amit tanultam, tőle jött. A csend, a türelem, az hogy nem kell hangosnak lenni, ha biztos vagy abban, amit csinálsz. Ő nem volt gyengéd ember, de sosem volt igazságtalan. Most, hogy nincs, sokszor azon kapom magam, hogy a szavait hallom, miközben szerelek egy motort, vagy egy hajócsavart. Olyan ez, mintha még mindig figyelne, valahonnan a ködből.
Sok évig nem is akartam elhagyni Paletót. A hajószerviz, a halászok, a tenger ez volt a világom. De aztán egyszer csak elkezdtem lejárni Sandy Shoresbe talán kiváncsiságból, talán menekülésből, kitudja. A Yellow Jack Inn nevű kocsma volt az első hely, ahol igazán idegennek éreztem magam... és mégis, valahogy otthon is. Ott találkoztam a motorosokkal. Kemény arcod, hangosak, tele történettel és sebbel. Valami bennük megfogott. Talán az hogy nem féltek attól, akik.
Egyik este, miközben a pultnál gitároztam, az egyikük azt mondta: "A víz és az út ugyanaz, csak az egyik nedvesebb." Először nevettünk rajta, de aztán rájöttünk hogy valahol igaza volt. Azóta valahogy nem tudtam elszakadni ettől a gondolattól.
Vettem egy régi motort, roncs volt inkább, mint jármű. Hetekig szereltem a műhely mögött, olajban, porban, zenében. Amikor először beindult, ugyanazt éreztem, mint amikor apámmal kifutottunk a nyílt vízre: szabadságot! Mostanra a motor lett a tengerem. A zúgása a hullámom, az út pedig a horizontom.
2025.11.05. Esti nap, egy új esély Los Santosban?
igen.. valahogy értem hogy pár év kimaradt a naplóbol, de unalmasak voltak az évek... és nem volt miről írni...
Most egy klubnál vagyok, tagjelöltként. Nem könnyű, de nem is várom , hogy az legyen. A testvériség, amit ott látok, emlékeztet arra, amit a tenger adott: bizalmat, kockázatot, és csendet ami mögött erő van. Még csak prospect vagyok, de nem sietek. A jó dolgokhoz idő kell- ezt apám is mindig mondta, csak akkor még nem értettem..
Ahogy most hallgatom a parton a hullámokat, érzem, hogy valahol a kettő között élek, a víz és az út között, kellene egy biztos hely.. de vajon melyik? - viszont tudom hogy mindkettő hazavisz, csak más irányból.