Eleonora Greek karaktertörténete

[Mercikee]

	Név: Eleonora Greek Nem: Nő Születési idő: 1994.06.02 Születési hely: Európa, Olaszország, Palermo Édesanyja neve: Loretta McBees Édesapja neve: Peter Greek Testvér: Blaire Greek Állampolgárság: olasz, amerikai	Külső tulajdonságok: Haj: Barna, hosszú -> Fekete Szem: Kék Fejforma: Gyémánt Alak: Karcsú, edzett Magasság: 165 cm
	Belső tulajdonságok: Jó tulajdonságok: Intelligens Szorgalmas Kalandvágyó Aktív Alapos Magabiztos	Rossz tulajdonságok: Makacs Szemtelen Agresszív Szófogadatlan Hiszékeny/naív

Az én nevem Eleonora Greek, Palermoban láttam meg a napvilágot 1994.06.02.-án, de nem egyedül, hanem az ikertestvéremmel Blaire Greek-el. Az édesapám Peter Greek egy parfümcég tulajdonosa, édesanyám Loretta Mcbees, aki ruhatervezőként dolgozik Rinascimento-nál.

​

Nem panaszkodok a gyerekkorommal kapcsolatban, mivel mindenünk megvolt, hatalmas luxus villa, medence, ételek tömkelege, fényűző partykon vettünk részt. Rengeteg híres divattervezővel, modellel találkoztam életem során, ezért elmondhatom magamról valamennyire értek a ruhákhoz.

Egészen kiskorunk óta szépségversenyekre jártunk Blaire-el, ő ezt igazán élvezte a kezdetek óta, de én valahogy nem éreztem a saját világomnak. A szüleim mindig is szigorúak voltak ezért nagyon sokáig nem mertem nekik nemet mondani, mindig megmondták nekünk, hogyan kell viselkedni, milyen ruhát viselhetünk, nem lehetett saját véleményünk. A testvérem élvezte ezt az életet nagyon büszkék rá a szüleim, viszont én. Én egy csalódás vagyok számukra, amire ki is fogok térni.

Természetesen nem maradhatott el, hogy a legjobb iskolákba járattak minket a szüleink. Népszerűek voltunk, testvéremmel elválaszthatatlanok voltunk, egészen addig míg be nem kerültünk a Palermoi Gimnáziumba. Magabiztosságtól túlfűtött, barátokra tett szert, akik rossz irányba terelték Blaire-t, egy önimádó, burzsuj kiálhatatlan nő cseperedett belőle.

Én a háttérben maradtam, később a gimnáziumi éveimben rám talált az első szerelem Ruszlan Dimitri orosz cserediákként érkezett hozzánk az iskolába. Első látásra szerelembe estünk, elválaszthatatlanok voltunk egy darabig, míg a szüleim rá nem jöttek a kapcsolatunkra. Azonnal kivettek engem a gimnáziumból és otthoni felügyelet mellett kellett tanulnom. Itt kezdtem kicsapongó életet élni, esténként kiszöktem otthonról, hogy elmehessek szórakozni a szegény negyedben élő fiatalokkal. Megismertem a party drogokat, az alkoholt sem vetettem meg. Imádtam ezt az életet, legszívesebben örökre ott maradtam volna, de minden jó egyszer véget ér. Érettségi után hatalmas veszekedésbe bonyolódtam a szüleimmel, nem akartam egyetemre menni, saját lábamra akartam állni, meg akartam ismerni a világ másik oldalát is.

Egyik éjszaka, elloptam édesapám hitelkártyáját és vettem magamnak egy repülőjegyet Los Santos-ba, így jutottam a városba. Sokáig, határokat nem ismerve éltem az életem a városban apám hitelkártyájával, de egy napon sikeresen letiltották a kártyát, így ott maradtam egyedül egy hatalmas városban pénz nélkül. Nem estem kétségbe elkezdtem bújni az álláshirdetéseket a Car Nation tanulókat keresett, akiket betanítanak és rögtön munkába állhattak, amint sikeresen elvégzik a képzést. Eleinte nehezen ment a tanulás és a fizikai munka, mert sosem csináltam, de idővel egészen belejöttem.

Sok idő telt el, miután otthagytam a családi fészket, a szüleim sikeresen feltudták velem venni a kapcsolatot, nem örültek az új életemnek, de mit tudtak volna tenni ellene, semmit. Azóta egész jó kapcsolatban vagyok velük, néha-néha ellátogatok Palermo-ba.

Folytattam tovább az életem, reggel állandóan dolgozok a műhelyben éjszaka pedig elmegyek valamelyik helyi szórakozóhelyre és próbálok kapcsolatokat kiépíteni. Sok emberrel ismerkedtem meg az idők során.

Egyik nap ellátogattunk a munkatásaimmal a Pearl-be, ahol éppen azt vártuk, hogy elkezdődjen a meghirdetett party, amíg kint vártunk a mólón felbukkant egy nagyobb csapat ott ismerkedtem meg Shawn Davidson-al, kisebb csevej után összeszólalkozott az egyik munkatársammal, mivel kellemetlenül kezdtem magam érezni a veszekedés láttán, jobbnak láttam inkább otthagyni az egészet, ez sikerült is kisebb akadályok után, mivel Shawn és csapata feltartottak minket. Hazamentem és lefeküdtem az ágyamba, forgolódtam, nem tudtam magammal mit kezdeni, nagyon unatkoztam, pár óra leforgása után újra összekaptam magam és visszamentem egyedül a Pearl-be. Láttam, hogy az a csapat már nincs ott, így belevetettem magam a bulizásba. Később szerencsétlenségemben visszajöttek ők is. Kimentem egy srác társaságában a friss levegőre kicsit beszélgetni, nem telt el pár perc Shawn már fel is bukkant és próbált velem kommunikálni, de én visszautasítottam őt, addig próbálkozott míg igent nem mondtam. Nem adtam meg neki a telefonszámomat, sem a nevemet, annyit tudtam neki ígérni, ha találkozunk ismét véletlenül akkor beszélgethetünk.

Másnap meghívást kaptam egy medencés buliba, ami később publikus lett, így elmaradhatatlan volt, hogy felbukkanjon megint a számomra ekkor bosszantó személy, Shawn és barátai. Teljesen tönkretették a bulit, így a vége az lett, hogy a rendőrök szállították ki őket a helyszínről. Mivel elég kíváncsi természetem van, és elég sokáig kint villogott a rendőrautó szirénája kimentem a ház elé és láttam, hogy még mindig ott állnak csapatostul. Shawn kijött a tömegből és egyenesen felém vette az irányt látszott rajta, hogy ideges. Felkérdezett engem, hogy nem tartom be a szavam, válaszoltam neki, hogy ez nem igaz, a legrosszabb időben tud felbukkanni, amikor éppen kikapcsolódnék és mással beszélgetnék, miért nem tudja megvárni amíg egyedül lát. Már ekkor kiismertem Shawn természetét mérhetetlenül akaratos és megszerzi, amit akar, de én nem fogom megadni neki ezt az örömöt. Gondoltam én…

Hetek teltek el így, meglepetésszerű találkozások, veszekedések. Egy idő után már én kezdtem utána pásztázni, hátha felbukkan és odajön hozzám, mert természetesen én nem kezdeményeztem, tudni akartam mennyire komolyak a szándékai, vagy csak egy futókapcsolatot szeretne. Egy napon kaptam egy ismeretlen számról egy SMS-t, vajon ki volt. Persze, hogy ő, így már SMS-ben is zaklathat. Hosszas chatelés után elhívtam őt egy rendezvényre. Mondanom sem kell, hogy egésznap azt az eseményt vártam, furcsán hevesebben kezdett verni mellette a szívem, tetszene nekem ez a srác? Nagyon régen vonzódtam már akárkihez is, nem kerestem magamnak soha senkit, a fentebb leírt tapasztalatok miatt. Szépen kisminkeltem magam, rendbe raktam a hajam még fodrászhoz is elmentem miatta, felvettem az egyik csinosabb ruhám és elindultam a rendezvényre. Kezdtem mellette biztonságban érezni magam, viszont Shawn agresszív tulajdonsága miatt, nem bízott meg benne, megbeszéltük egymás között, hogy nem balhézik mellettem. Kértem egy kis pillanatot Shawn-tól elkellett ugranom a munkahelyemre, mert a főnököm írt, hogy beszélne velem. Később vissza is mentem a rendezvényre és láttam, hogy Shawn és barátai veszekednek két farmermellényes fickóval, kimentek a hátsó udvarra, futva követtem őket, sikeresen utolértem Shawn-t és dühösen számonkértem, hogy mégis mi a francot művelnek itt, ekkor ismertem meg Clover Forbes-t, aki már ekkor enyhén sokkos állapotban volt és felkérdezett, hogy mit képzelek magamról, hogy számonkérem Shawn-t, ezután kisebb összeszólalkozásba kezdtem a lánnyal. Mindeközben Shawn egyik barátja David elkezdett verekedni a mellényes sráccal, Shawn utánaszaladt miután sikeresen lezártuk Clo-val a veszekedést. A két srác egy nagyobb verekedés után a földre kerültek, Shawn odarohant hozzám megragadta a kezem és elvitt a helyszínről, egyenest Clover házába. Ekkor rájöttem, hogy Clo’-nak van valami köze David-hez, együtt lennének talán? A lányt ugyanúgy megviselte a történtek, mint engem, sokkos állapotba kerültünk, nem tudtuk, hogy mire vállalkoztunk, akkor amikor a srácokkal kezdtünk barátkozni. Clover ellátta a fiúk sebeit és próbáltuk kordában tartani vegyes érzéseinket, később bocsánatot kértem a lánytól a viselkedésem miatt, de őt nem igazán hatotta meg őszinteségem. Felbukkant Effy Swanson, Clover legjobb barátnője, őt nem lepték meg az események, nyugodtan tudta kezelni a történteket. Irigyeltem ez miatt őt, én csak némán ültem a kanapén, mintha ott sem lettem volna. Effy megérkezését követően, megjelent Keenon, aki nem ismerte személyemet, ezért nem szeretett volna erről a szituációról beszélni a jelenlétemben. Ezt talán el kellene fogadnom? – értetlenül álltam ehhez az egészhez. Jobbnak láttam, ha elhúzom a csíkot, nem tudtam észszerűen gondolkodni, nem bírtam feldolgozni a bennem kavargó érzéseim. Elnézést kértem a többiektől és kiléptem a házból, Shawn utánam jött és mélyen a szemembe nézett, felvázolta, hogyha mellette maradok ezekre kell számítsak, nem egyszerű életet él. Zavaromban és teljes kétségbeesésemre igent mondtam, féltettem az életem, lehet hogy most örökre megbélyegeztem az életem?

Napok teltek el a történtek után, sikerült átgondolnom az érzéseim és felkerestem Shawn-t, elvittem őt a titkos nyugis helyemre, eddig soha senkinek nem mutattam meg az-az én birodalmam. Újra átbeszéltük az eseményeket és elhatároztam magam, mellette leszek, míg élek, ha valaki biztonságot tud nyújtani nekem az csakis ő lehet, ugye? Idő elteltével, sikerült jobban megismernem Shawn barátait, David Campbell-t az egyik legjobb barátját és Redd-et. Keenon ekkor még mindig ismeretlen volt számomra, nem nagyon mutatkozik meg.

Tudomást szereztem David és Clover viharos kapcsolatának, ekkor már voltunk annyira jóban David-el, hogy tanácsokkal segítsem őt, hogy dűlőre jussanak a kapcsolatukban. Bár ne tettem volna.

2022.08.26.-án váratlan fordulatot vett az életem, egy átlagos napnak indult, reggel bementem a munkahelyemre dolgozni, délután végeztem vele, aztán elmentünk a srácokkal bulizni, ott volt Clover és Fyfy is csatlakoztunk hozzájuk, beszélgettünk. Köztem és Clo’ között lehetett érezni a feszültséget, de inkább nem kezdtünk bele egy felesleges veszekedésbe. Ignoráltuk egymás társaságát. Felbukkant számomra egy ismeretlen srác, később kiderült, hogy Brett-nek hívják, Brett láttán a srácok nagyon idegesek lettek. David elmondta, hogy volt egy fesztivál és ez az ismeretlen megszúrta Redd-et, aki jócskán majdnem belehalt a sérülésbe. Még nagyobb feszültséget kellett az a tény, hogy Clover ezzel a sráccal barátkozik és mutatkozik publikusan. Effy-vel elsétáltunk az egyik standhoz és megmutatta nekem a híres vodka-spirte keverékét, ami kifejezetten ízlett be is vágtam belőle kettőt, kicsit jobban megismertük egymást, szimpatikusnak találtam a lányt. A fiúk eközben mindvégig egymás közt beszéltek és megkértek minket, hogy csaljuk el Clovert, attól a Brett alaktól, így tettünk. A parton összegyűlt egy nagyobb társaság, később arra lettünk figyelmesek, hogy Redd és Brett csúnyán összeverekedett, Redd került ki vesztesként, súlyos sérülések keletkeztek rajta, egész este én és Fyfy próbáltuk őt összekaparni, kisebb sikerrel. Mindeközben Clover otthagyta a csapatot és eltűnt, talán a Brett csókával. Ez a lépése hatalmas feszültséget keltett a csapatban. Az éjszaka folyamán több veszekedés is kialakult, nem tudtuk helyén kezelni az ügyet, bosszút forraltak a srácok és mindenképpen meg akarták találni Clovert, leginkább David, mert az ő kapcsolatuk még mindig lezáratlan. A mai napon túl sok vért láttam és erőszakot, nagyon zaklatott állapotba kerültem, próbáltam higgadt fejjel gondolkodni kisebb sikerrel. Ki a franc tudná ezt higgadtan kezelni? Hát, én nem az biztos. Próbáltam teljes figyelmem Redd-re összpontosítani, hogy ne essen nagyobb baja, talán ez volt a megfelelő döntésem. Megrémültem aznap este, akkor láttam először Shawn kezében fegyvert, sőt akkor láttam életemben először fegyvert, ráadásul az ő kezében, soha nem láttam még ennyire feszültnek, ismerem én őt egyáltalán? Miután lenyugodtak a kedélyek én Shawn-al töltöttem az éjszakát, féltettem az életét, féltem, hogy valami nagy őrültséget fog csinálni. Végül együtt hazamentünk és lepihentünk.

---

 

[Henzó]

HCRP elbíráló hozzászólás

Kedves @Mercikee

A történetet átolvastuk és együtt kiértékeltük. Örömmel értesítelek, hogy Eleonora Greek HCRP minősítést nyert.

Továbbiakat a szerveren tudod intézni.

 

[Mercikee]

#1 Titokzatos új kolléga

Adott egy nap, unalmas hétköznap volt, amikor is bemutatták nekem az új kollégámat Manolo Cordova-t, nem szenteltem rá nagyobb figyelmet, megvoltak a saját bajaim, Shawn miatt, de ez most nem róla fog szólni. Hosszas megfigyelés után rájöttem, hogy Manolo, becenevén, Mono nem egy beszédes, életvidám személy. Ez engem baromira zavart és elkezdett frusztrálni, hogyan válhat valaki ennyire komorrá. Természetesen hajt a kíváncsiságom, lehet meg fogom bánni, hogy megint engedek a kíváncsiságomnak. Mono külsője Önmagában is fenyegetést jelent, kopasz, hatalmas izomzattal rendelkezik és azok a tetoválások… Az egész testét beborítja a fekete tinta, jelentésüket sajnos nem igazán értem és nem is akarta megosztani velem. Pedig csak tetoválásokról beszélünk, nem? Nekem nincsen, de ha lenne biztos a történeteivel dicsekednék. Egyik estén éppen az egyik kedvenc helyemen buliztunk a Cockatoos-ban a srácokkal. Egy pillanatra kimentem friss levegőt szívni, mert elég fülledt idő lett lent a táncparketten a sok ember miatt. Odakint véletlenül összefutottam Manolo-val, kaptam az alkalmon és meghívtam egy italra. Kisebb bájcsevej után mindenképpen táncolni akartam, de figyelmeztetett, hogy ő borzalmasan táncol, így ő nem csatlakozna a többiekhez. Bólintottam felé egyet és mondtam neki, hogy nem gond addig nyugodtan leülhet a kanapéra és még beszélünk. Éppen táncoltunk a kis csapatunkkal, de valamilyen csoda folytán Mono erőt vett magán és beállt közénk táncolni. Hát, nem hazudott tényleg borzalmasan táncolt. A buli a végét járja, mindenki lelépett a helyszínről, így én is ezt tettem. Valami Isteni sugallat azt mondta nekem, hogy valamiért be kell nézzek a telephelyre. Hát jó, legyen. Óvatosan elkocsikáztam a munkahelyemre, mert mondanom sem kell elég jó kis este volt, picit be voltam csípve. Meglepetésemre Manolo ott volt a telephelyen és elkezdte az esti műszakot, meglepetten meredtem rá. Megkérdeztem tőle, hogy nem-e ártotta meg az-az ital, amire meghívtam. Csak rázta a fejét. Próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, nagy nehezen sikerült is, de az a tekintet… A gyomrom rögtön görcsbe rándult, megijedtem attól a pillantástól, nehéz szavakba önteni. Üres, megkeseredett, érzelmet nem mutató pillanat, mintha kiszívták volna belőle az életet. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy akár én is lehetnék ez a személy. Elhessegettem magam körül ezeket a negatív gondolatokat és megszólaltam.
-Tényleg borzasztóan táncolsz, ezt nem hagyhatom annyiban. -vidám hanglejtésben

-Én figyelmeztettelek, hogy nem tudok táncolni. -Manolo

Addig noszogattam őt, míg bele nem ment abba, hogy megtanítsam táncolni. Nekem a tánc nagyon sok mindent jelent az életemben egyben felpörgők tőle és kikapcsolódok, tánc közben mintha egy másik bolygón lennék, teljesen áttudom adni magam a zene ritmusának, el sem tudom képzelni az életem nélküle. Természetesen nem akkor kezdtük el az órákat, mert már fáradt voltam és forgott velem a világ, szépen haza mentem Shawn-hoz lepihenni.

2022.08.28. Lifeinvader Summer Party Vespucci Beach

2022.08.28.-án a megszokott csapatunkkal (Shawn, David, Redd) elmentünk a Vespucci Beach-re kicsit kikapcsolódni. Eleinte nem történt semmi érdekes, beszélgettünk a srácokkal, elmaradhatatlan volt a táncolás is. Történt egy váratlan késelés a szórakozni vágyók között és egy nagy tömeg gyűlt a szerencsétlen megkéselt ember köré. Nem telt el pár perc és már fel is bukkantak a rendőrök, illetve a mentősök is. Tudomásom szerint a férfi túlélte a késelést, mai napig nem tudni, vagy csak én nem tudom, hogy ki tette vagy hogy ki volt az áldozat. Miután a rendőrség sikeresen eloszlatta a tömeget, megpillantottam Manolo-t és egy ismeretlen férfit. Gondoltam oda megyek hozzájuk köszönni, kicsit beszélgetni, mint kiderült az ismeretlen féri Mono unokatestvére Cesario. Barátságos srácnak tűnt, próbált velem flörtölni, de nem mentem bele a játékba, inkább figyelmen kívül hagytam bókjait. Lassacskán elköszöntem tőlük és visszacsatlakoztam Shawn társaságához.

Shawn a fentebb említett beszélgetés láttán, enyhén felháborodott, hogy miért megyek oda hozzájuk, miért beszélgetek velük. Nem is értettem ezt a hozzáállást, elkezdett velük piszkálni engem. Egy idő után megelégeltem ezt az egészet és megkértem, hogy vigyen inkább haza, mert nem akarom ezt tovább hallgatni. Nagy veszekedések közepette végre sikerült hazavinnie engem és jobbnak láttam, ha lepihenek aznapra.

Másnap Shawn sikeresen megnyugodott, talán átgondolta a történteket és belátta, hogy idiótán viselkedett, azóta nem nagyon beszélgettünk erről, talán megértette, hogy csak munkatársak vagyunk Manolo-val. Késő délutáni órákban ellátogattam az állatkereskedésbe és beleszerelmesedtem egy Westie kiskutyusba, rögtön el is hoztam és alig vártam, hogy megmutathassam Shawn-nak az új családtagot. Pár órával később be is mutattam neki, hát nem volt nagyon elragadtatva az első mondata az volt, hogy nem aludhat az ágyban (de ott aludt).

---

 

[Mercikee]

2022.08.30. Elnyerem a bizalmát?

Ezen a napon délután találkoztam, Manolo-val, aki a telepen volt és dolgozott, látszott rajta, hogy nem volt túl jó kedvében, a szemei be voltak esve, fáradtnak tűnt. Odamentem hozzá rákérdezni, hogy van a kedvenc kollégám, ezen az állításomon meglepetten meredt rám. Nem értette miért lenne pont ő a kedvencem, nagyon egyszerű a válasz, eddig vele tudtam a legtöbbet beszélni. Mivel érezhetően rossz kedve volt Mono-nak próbáltam valamivel felvidítani engem egy dolog tud felvidítani és kikapcsolni az nem más, mint a táncolás. Hatalmas könyörgések után Manolo feladta és engedett az akaratosságomnak. Tanítottam neki néhány tánclépést, szegény nem nagyon élvezte, nem tudta magát elengedni, látható volt rajta, hogy valami nagyon nyomja a szívét. Mono munkaideje után elvitt engem a lakhelyéhez közel lévő parkba, vettünk néhány sört is előtte és ott beszélgettünk. Rákérdeztem, hogy miért ilyen feszült mindig. Eleinte nem nagyon szeretett volna magáról megosztani semmit, de szerintem az alkohol hatására megenyhült és beszélni kezdett. Kiderült, hogy börtönben volt, mert kiraboltak egy boltot az egyik haverjával, akinél fegyver volt. Milyen érdekes, nem? Két teljesen eltérő személyek vagyunk ő egy szegényebb családban nevelkedett, mindig küzdenie kellett, hogy túléljék a napot, én pedig, nem szenvedtem semmiből hiányt. Mintha vonzanám a bűnözőket, még mindig kiráz a hideg, hogyha fegyvert látok valaki kezében. Már megint túl sokat tudok, túl sokat láttam, ehhez hozzákéne szokjak? De ez majd egy másik történet.

 

[Mercikee]

Megismerhettem Manolo barátait, inkább úgy fogalmazok, hogy családjával, ha nem is vérszerinti, de nagyon összetartó csapatnak találom őket. Rengetegen vannak, sajnos nem fogom tudni felsorolni őket egyesével. Iszogatni és szívni kezdtünk a házuk mellett lévő parkban, ismerkedtünk, beszélgettünk, egyre magabiztosabbnak érzem magam mellettük, eleinte kissé megrendültem, de valószínűleg a cigi hatására megnyugvásra leltem. Kellemes zene szólt a háttérben, sokat nevettünk, főleg mikor felkértük Mono-t, hogy táncoljon. Órák teltek el így, amikoris felbukkant egy idegen a parkban biciklivel, ártatlannak tűnt a srác, Mono szaladt oda először hozzá, majd visszaszaladt a csapathoz és elmondta nekünk, hogy beszólogatott neki az idegen srác. Ezt a többiek nem hagyták félvállról odaszaladtak ők is a fiúhoz, az én lábam a földbegyökerezett, ahogy láttam, hogy fegyverekkel rohannak a szerencsétlennek. Elkapott egy déjà vu érzés, mintha már ezt egyszer átéltem volna. Hát, persze eszembe jutott az a nap, mikor először láttam Shawn kezében fegyvert. Nem tudom mi történt a férfival, akit üldözőbe vettek. Később visszajöttek hozzám a többiek, majd pár perc elteltével otthagytak minket kettesben Manolo-val. Látta rajtam, hogy nincs semmi sem rendben, elmondtam neki, hogy nem vagyok hozzászokva a fegyver látványához, mondanom sem kellett, hogy mindeközben az egész testem remegett a félelemtől, nem tudtam Mono szemébe nézni. Próbált megnyugtatni azzal, hogy amíg az ő köreiben mozgok nem kell aggódjak, nem hagyná, hogy bármi bajom essen. Furcsa módon hittem neki, de jelen helyzetben nem érzem magam biztonságban magam mellette. Megkértem, hogy vigyen vissza a telepre, el akartam tűnni a világ elől.

---

Napok óta nem kapok jelet Shawn-ról, sem David-ről, nagyon aggódom miattuk, egyedül Redd-el találkoztam, aki szintén nem tud a fiúkról semmit. Mit tehetnék ez ellen? Ezer és ezer üzenetet hagytam Shawn-nak sikertelenül. Bajba került? Bujkálnia kell? Esetleg van más valakije? Ezek a megválaszoltalan kérdések, kavarognak a fejemben nap, mint nap. Próbálok kikapcsolódni, de minél több nap telik el annál nagyobb harag gyűlik fel bennem. Érzem, hogy ez a méreg teljesen felemészt, végigfolyik az ereimben. Soha, nem éreztem még ilyen elhatalmasodó dühöt, kevésbé vagyok életvidám, kevesebbet beszélek, érzem, hogy más emberré válok. Nem ismerek magamra. Kimondhatatlan érzések vannak bennem, oly mélyről tőr elő ez az érzés. Egyik napon elvittem a kiskutyámat sétálni, szép dimbes-dombos erdős részen voltunk, a hely nagyon nyugodt és csendes volt, a szél enyhén fújt, eső közeledett. Mikor elértük a tetejét kicsit megálltunk pihenni, elmeredtem a közelgő szürke felhőkben. Attól félek, hogy már saját magamtól is eltávolodok, falakat húzok fel magam előtt és senki sem kiált felém. Az igazság kimondva néha fáj. Összeszedtem magam, kifújtam magam és egy hatalmasat ordítottam a szürke felhők között kibújó Nap felé. Letérdeltem és realizálódott bennem minden. Méreg a véremben, mindenhol a mocskot érzem, ez a fájdalom generátor már nem áll le magától és most sodor az ár amerre nem akartam, sötét vizeken egy sötétebb partra. Kell, hogy legyen egy kiút, valahol egy ajtó.

---

 

[Mercikee]

 

[Mercikee]

A napjaim egyre nehezebbek és hosszabbnak tűnnek Shawn hiánya miatt, annyi minden történt velem az elmúlt hetekben, elmondhatom, hogy megváltoztam, próbálom megteremteni magamnak a jó pillanatokat, de egyre jobban nehezemre esik, nem érzem magam felszabadultnak, düh és méreg tölti ki a napjaim nagy részét, lehet a fáradság okozza? Nem hiszem, nem tudok tisztán gondolkodni, nem tudom átgondolni észszerűen a dolgaim, a düh irányít. BahamaMama’s-ban jártam az este, próbáltam kikapcsolódni két munkatársam társaságában Tyson-al és Manolo-val. Kisebb táncikálás után megszomjaztam odasétáltam a pulthoz és kikértem az italomat, a pultnál el is fogyasztottam, pár perc elteltével egy ismeretlen férfi bukkant fel és elkezdett utánam fütyörészni, akkora agresszió fogott el abban a pillanatban, hogy rögtön utána mentem és felkérdeztem, mégis mi ez a tiszteletlenség felém. Később arra kaptam magam, hogy egy hatalmas pofont adok a férfinak, még a kezem is belesajdult. Szerencsémre ott volt Tyson és Mono, hogy megállítsanak és hogy ne törjem be szerencsétlen férfi orrát. Mono a vállamnál fogva kivezetett az épületből és egy cigarettával kínált meg, igen rászoktam a dohányzásra is, előbb dohányzom minthogy ennék az elmúlt napokban, sajnos, le is fogytam ennek hatására. Jobbnak láttam inkább lelépni, nem tetszik az új énem nem akarom, hogy így lásson bárki is. Másnap éjszaka kaptam egy SMS-t a LSMC nevében, hogy Manolo kórházba került, mert lövések érték a teste több pontját. Azonnal összeszedtem magam és bementem hozzá a kórházba, eszméletlenül feküdt a kórteremben, megragadtam egy széket odavittem az ágyához, megfogtam a kezét és figyeltem őt, mikor ébredezik. Pár óra elteltével elkezdett mocorogni, lassan kinyitotta a szemét, nem tudott beszélni, szóltam is egy orvosnak, hogy jöjjön és nézze meg Manolo-t, hála égnek stabil az állapota, de egy hosszú felépülési idő vár rá. Próbáltam nyugtatgatni őt, hogy nem lesz semmi gond, csak pihenjen, itt maradok vele. Láttam némi megnyugvást a szemében, lassan vissza is aludt, én pedig valóban ott voltam egész éjszaka, alig aludtam néhány órát. Tudjátok, hogy miért maradtam? Nem Manolo miatt, aggódtam miatta igen, de újra kitört belőlem a düh tudni akartam, hogy kik tették ezt vele, bosszúra vágyom talán? Nehezemre esett ott maradni Manolo-val, de van olyan erős a barátságunk, hogy ne hagyjam cserben.

---

Próbálom a napjaim nagy részét munkával tölteni, hogy eltereljem a gondolataim, betért egy férfi a műhelybe az ő neve Frank, nem árulta el a vezetéknevét, de jobb is szerintem, ha nem tudom. Felvettem magam előtt egy maszkot, elővettem a néhai kedves énemet, beszélgetésbe elegyedtem vele. Szimpatikus férfinak tűnt, meghívott ebédelni, igent mondtam, kapcsolódjunk ki egy kicsit, hadd érezzem magam újra végre normálisnak. A parthoz közel van egy kisebb barátságos étterem, nagyon megtetszett a hangulata, biztos fogok még oda járkálni. Leültünk, beszélgettünk eszegettünk, megbeszéltük, hogy egy kis „idióta” vagyok, mert sokszor járok a Little Teapot nevű vendéglőbe. Elmondtam neki, mennyire odavagyok az édességekért, csokit-csokival minden mennyiségben megtudok enni. Elmeséltem neki, hogyan kerültem a városban, mindvégig engem figyelt komoly tekintettel, sokszor csaltam mosolyt az arcára. Jó érzés volt valakinek örömöt okozni, egészen elterelte a gondolataimat Shawn körül. Megengedte, hogy kipróbáljam az autóját, hát mondanom sem kell, hogy akkora adrenalin töltött el, mikor nagy sebességgel mentünk végig az autópályán. Felszabadultnak éreztem magam a sebesség hatására, igaz volt benne megy kis félsz, de elhessegettem magam körül a rossz gondolatokat. Megmutatta nekem a kis nyugis helyét, ahol a barátaival szokott lenni. Ez a hely vidéken van, közel a parthoz, majdnem elfelejtettem említeni, hogy őzet és vaddisznót is láttunk az út során. Leültünk a parton és elkezdett egy kicsit magáról is mesélni, kiderült, hogy volt egy barátnője, aki PTSD-ben szenved és a kapcsolatuk elég hullámvölgyes volt. Ekkor ismét eszembe jutott Shawn miközben a barátnőjéről mesélt, némán hallgattam végig a történetét. Nagyon kerülni akartam ezt a témát, kitaláltam, hogy építsünk egy homokvárat. Eleinte noszogatni kellett Frank-et, hogy belemenjen a játékba, de végül is sikerült rávennem. Elkezdtük építgetni a kis várunkat, mondanom sem kell, hogy borzasztóra sikeredett. Felkeltem a homokból odaszóltam neki, hogy hozok egy vödröt, mert gyűjtök a díszítéshez pár kagylót. Nem tudom mi ütött belém, de valamiért fogtam és telemertem vízzel a vödröt, odasettenkedtem mögé és telibe leöntöttem szegény Frank-et. Pár másodpercre lefagyott és felpattant a homokból elkezdett utánam rohanni, fogtam magam és én is szaladni kezdtem, természetesen sikerült utolérnie felkapott és együtt beborultunk a vízbe. Elvoltunk a vízben, többször lenyomtam a víz alá, fröcsköltük egymást, jó pillanatok voltak. Kimentünk a vízből vissza a várunkhoz, de sajnos szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy az egyik részét lesodorta a víz. Néhány percet beszélgettünk még ott a parton és meglepetésemre olyan dolog történt, amit a mai napig nem tudok feldolgozni. Frank hirtelen adott egy puszit az ajkaimra, olyan hirtelen történt ez az egész esélyem sem volt, odébb lépni elhúzni a fejem. Miért csinálja ezt velem? Nem küldtem felé olyan jeleket, amik félreérthetőek lettek volna. Szimplán jól akartam magam érezni, tehetek én arról, hogy megnevettetem az embereket? Miért most kell történnie ilyennek, a legrosszabb időket élem meg jelenleg és most ez is. Megmondtam neki, hogy van valakim és ezt nem kellett volna megtennie ilyen hirtelen, egy napja sem ismerjük egymást. Elnézést kértem tőle, ha esetleg félreértett volna valamit. Magamban baromi dühös voltam rá, legszívesebben ott helyben megvertem volna, de valamilyen oknál fogva visszatudtam magam fogni, amúgysincs túl sok erőm. Nem bízhatok meg egy idegen férfiben. Teljesen lehangolt állapotba kerültem el akartam tűnni a világ elől, így szóltam neki, hogy visszamennék a telepre. Így is történt, visszamentünk, elköszöntem tőle. Akkorát rúgtam a műhely ajtajába, hogy elordítottam magam fájdalmamban. Nem sokkal ezután kikiabált Jack az egyik főnököm, hogy vegyem le a hangerőt. Mérgesen bementem és elnézést kértem a kiabálás miatt.

---

Kaptam egy SMS-t késő délután az egyik barátnőmtől Ashley-től, hogy a Cockatoos Nightclub & Bar-nál lesz egy buli este nyolckor, beleegyeztem, hogy ott leszek. Küldtem egy SMS-t Redd-nek, hogyha szeretne találkozni akkor ott leszek és dumálhatunk. Szokásosnál többet ittam ezen az estén felejteni akartam, csak felejteni. Hagyni, hogy ez az undorító méreg felemésszen és csak magamba akartam roskadni. Azonban egy váratlan személy felbukkant a szórakozóhelyen Effy, igen Effy az! Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megláttam őt azonnal beszámoltam neki mindenről, az összes érzésemről, miket éltem át a napokban. Fy azonnal felajánlotta nekem, hogy lakjak ott nála pár napig, habozás nélkül belementem az ötletbe. Ha van, aki megért az csakis ő lehet, egyedül ő tudja átérezni a helyzetem. Talán vele sikerül összeszednem magam. Pár ital után elmentünk Effy lakására, még egy pár óráig beszélgettünk a kanapén kicsit jobban megismertük egymás élettörténetét, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok közös van bennünk, főleg szülői téren. Nagyon jól esett a szívemnek a törődés, nem tudtam neki elégszer megköszönni, hogy ilyen segítőkész a Clover-el való történtek után. Beszélgetésünk után megmutatta a szobám, néhány percig még cseverésztünk ott, aztán lefeküdtünk aludni.

---

 

[Mercikee]

Az igazság

Nehéz napokon vagyok túl, ott tartottunk, hogy Effy-hez költöztem, amit a mai napig nem tudok eléggé meghálálni. Azt éreztem, hogy az ő segítségével sikerül összeszednem magam, hatalmas támaszom Fy, leírhatatlan érzés. Végre elindultunk a „gyógyulásom” felé és a lelkibékém megtalálásában. De másnap rögtön felbukkant ő, Shawn, igen ő az. Teljesen kiborultam, mikor megláttam őt. Tudjátok mi a legborzasztóbb az egészben? Hetekre eltűnik és csak annyit ír SMS-ben, hogy „Szia, Bae”. Hatalmas harag gyűlt fel bennem ezt láttán, azonnal elmentem a hood-ra, ahol Redd-el beszélgetett Shawn. Feldúlt léptekkel haladtam felé, kezeimet megemeltem és hatalmasat löktem rajta. A hangomtól zengett az egész utca, ordítottam vele mégis mit gondolt, hogy így eltűnik és nem is próbált felkeresni vagy jelet adni. Ő teljesen higgadtan kezelte a történéseket, elmagyarázta nekem, hogy a rendőrök miatt nem keresett fel engem, mert őt vették üldözőbe és ezzel engem akart és a többieket védeni. Nem akartam elfogadni ezt a magyarázatot, otthagytam őket. Nem értettem, ezt a hatalmas nyugodtságot, amit láttam rajta. Mintha ez teljesen természetes lenne. Ott hagytam őket, bepattantam a kocsiba és egyenesen Fy lakására mentem. Útközben írtam neki egy SMS-t, hogy szükségem lenne rá. Pár óra múlva meg is jelent a házban, én addig már kivégeztem egy fél üveg vodkát. Teljesen szétcsúsztam ott zokogtam a kanapé előtt. Fy kikapta a kezemből az üveget jó messzire rakta el tőlem. Próbált nyugtatgatni, de nem nagyon hallottam mit beszélt hozzám, teljesen elsötétült minden. Később megjelent Keenon, Shawn társaságában. Keenon jól lehurrogott, hogy miért nem tudtam összeszedni magam, nem ezt beszéltük. Elmondtam neki, hogy igen is igyekeztem összekaparni magam, de ez nagyon hirtelen jött. Fy-vel kezdődött volna el a gyógyulásom, de rögtön másnap bukkant fel. Keenon nagy beszéde után, hajlandó voltam megbeszélni Shawn-al a történteket. Elkocsikáztunk a titkos helyemre, filmbe illően szakadt az eső. Komor és feszült volt a hangulat. Végül sikerült dűlőre jutnunk, de a bizalmam nagyon megingott Shawn iránt.

---

Napokkal az incidens után találkoztam Manolo-val, megint felvette az érzelmek nélküli stílusát, amin nem nagyon csodálkozom, mivel aznap, amikor Shawn felbukkant írt nekem Mono egy SMS-t, hogy mi a helyzet, hogy vagyok. A válaszom elég tömör volt, azt írtam neki, hogy most jobb, ha nem találkozunk, nem érzem magam jól, nem ismerek magamra, csak hagyjon békén. Elnézést kértem tőle, elmondtam neki a történteket, de nem túl részletesen, nem akarom, hogy megtudja milyen körökben mozgok. Elvittem Mono-t kirándulni, szegény majd kiköpte a tüdejét mire felértünk a dombtetőre. Szép időnk volt, sütött a Nap, egy felhő sem volt az égen. Gyönyörűen csillogott a tenger a Nap fényében. Manolo tiszta vizet öntött a pohárba elmondott nekem mindent, az életével kapcsolatban és hogy valójában mivel is foglalkozik. Ekkor nyerte el teljesen a bizalmam. Soha senki nem volt velem ilyen őszinte, mint ő. De az igazság, az rémisztő és félelmetes. A 18. utcai locok shotcallerje ő, ami nagyvonalakban annyit jelent, hogy a drog kartell egyik előjárója. Lesokkolt a „hír”. Hirtelen minden világossá vált. Az a sok fegyver, amit akkor a parkban láttam náluk, a lövöldözések. Lehet ezért lőttek rá Manolo-ra, hetekkel ezelőtt. Értettem, hogy Shawn miért nem kedveli őt vagy őket. Mibe kevertem magam, ebből már nehezen mászok ki, sőt sehogy. Elmondta, hogy el kell mennie a nagyvárosból, neki is bujkálnia kell, mert valakik rosszat akarnak neki. Meg akarja várni, hogy elcsendesüljenek a dolgai. Mekkora véletlen egybeesés, nem?

Folyt. köv.

 

[Mercikee]

Túl sok esemény történt az elmúlt hétben azt sem tudom hol kezdhetném. Kezdek pár jó hírrel, sikerült egy házat vásárolnom ezzel is közelebb vagyok ahhoz, hogy megteremsek magamnak egy saját nyugodt környezetet. A munkámban egyre nagyobb sikereket érek el. Hivatalosan is sajtóreferens lettem a Car Nation-nél. Itt be is fejeződött a jó hírek beszámolása. Mai napig nem tudom elhinni mennyire befolyásolható és naív vagyok, mindenkiben először a jót látom vagy próbálom a jót meglátni, nem vagyok előítéletes. Befejeztem Manolo múltja utáni kutatást. Miért? Olyan dolgokat tudtam meg Keenon által a "családjáról", amit egy ép ésszel rendelkező ember fel se tudna fogni elsőre. Felvázoltam Manolo-nak a munkahelyemen, hogy nem akarok vele többet mutatkozni, beszélni egyszerűen undorodom tőle, ha nem is tőle, de a hovatartozásához biztosan. Nem fogadta túl jól a hírt, hogy mennyire? A munkahelyemtől egészen a lakásomig követett. Leakartam pihenni egy-két órára, hogy délután felfrissülten térhessek vissza a munkahelyemre. Vettem egy jó forró zuhanyt, felkötöttem a hajam egy kontyba, felvettem egy sötét hosszú hálóinget. Készültem volna bebújni az ágyba, de megszólalt a televízió. Gondoltam már megint a kutya lépett rá a távirányítóra, szokása bekapcsolni. Kimentem és döbbenten vettem észre, hogy valaki sötét csuklyás pulóverben ül a kanapémon. Egy pillanatra megállt a szívem, azt gondoltam itt a vége mindennek. Megszólalt és ekkor tudtam meg ki ül ott a kanapémon. Ő volt az Manolo Cordova. A szemei beesettek, vörösek voltak, arcát ellepték a sebek, amiket egy verekedésből szerzett. A telefonom után kezdtem kutatni a szememmel, megláttam a konyhapulton és odarohantam, halál félelmemben a telefont feloldani sem bírtam. Manolo azonnal felkelt a kanapéról és odasietett hozzám erősen megragadta a kezem, amiben a telefont tartottam, rászorított. Összerándult a testem a szorítása miatt, észrevette, hogy hatalmas fájdalmat okoz nekem ezzel. Rögtön el is engedte a kezem. Mondta, hogyha rendőrt hívok akkor kevés időm marad. Említette, hogy Payasso zöld lámpát akar adni a fejemre. Itt tudatosult bennem, hogy Manolo igenis benne van mindenfajta illegális tevékenységben. Lábaim teljesen a földbe gyökereztek, alig bírtam megszólalni, egy ponton Mono sarkon fordult és elhagyta a házam. Földre rogytam és keservesen sírni kezdtem, nem tudom szavakba önteni mennyire féltem. Féltem, hogy soha nem látom Shawn-t és a barátaim. Nem tudom hogyan tovább.

---

Megismerkedtem egy kedves fiatalemberrel Rhys Montgomery-vel. Az első találkozásunk nem alakult túl fényesen, mivel majdnem nekem jött a hülye autójával. Később betért a műhelybe, talán egy izzó cserét kért. Felismerte a kint álló kocsimat és rákérdezett, hogy enyém-e a kinti autó. Igennel válaszoltam. Rögtön elnézést kért, amiért majdnem ütköztünk. Mondtam, hogy oké fátylat rá. De többször megjegyeztem neki, hogy nagyobb odafigyeléssel vezessen, mert nem csak a saját éppségét veszélyezteti, hanem másokét is. Erre természetesen a fáradtságára terelte a szót. Nem is hoztam fel többet ezt a témát. Teltek a napok és figyelmes lettem arra, hogy minden reggel ő az első ügyfél, akinek esetlegesen mosni vagy javítani kell az autóját. Egyre többet beszélgettünk, kicsit jobban megismertük egymást. Kezdtem azt érezni, hogy csak miattam jár oda a telepre. Talán a második vagy harmadik beszélgetésünk során említettem neki többször is, hogy van párom. De őt ez nem nagyom hatotta meg. Egyik nap írt, hogy beszélni akar velem. Írtam, hogy legyen, úgysem volt dolgom. Mirror parkban találkoztunk és már akkor éreztem, hogy itt nagy problémák lesznek. Többször is rá kellett kérdezzek nála, hogy miért hívott ide, mit akar annyira elmondani. Válasza csak annyi volt, hogy ő inkább cselekszik, minthogy beszéljen. Felhúztam a szemöldököm kérdően tekintettem rá. Ekkor kezdett el lassú léptekkel felém haladni. Rögtön kapcsolt az agyam és rátettem a kezem a mellkasára megállítottam. Megint elmagyaráztam neki, hogy ne csinálja. Van valakim, akivel ilyet soha nem tennék ebben az elcseszett világban. Szerintem sikerült végre felfognia, hogy nálam nem fog tudni soha bevágódni. Elnézést kértem tőle és otthagytam őt a Mirror park kellős közepén.

 

[Mercikee]

Eleonora továbbra is éli kis életét, próbálja kerülni Manolo társaságát, ami nem igazán sikerül neki, mert még mindig egy helyen dolgoznak. Megkérte Eleo-t, hogy szerelje meg az autóját, nehezen rábólintott és elkezdte javítani. Szerelés közben sikeresen megvágta magát és meglepődésére Manolo tántoríthatatlan segítőkészséggel bekötötte a csuklóján lévő sebet. Eleonora visszatért a munkához, Manolo egész végig idegesen a telefonján pötyögött. Észrevette rajta, hogy baromira lefogyott, szemei be voltak esve, biztos volt benne, hogy valamilyen szer hatása alatt van, amint végzett a kocsival Manolo el is húzta a csíkot. Néhány órával később Eleonora a Mirror Park felé vette az irányt, East Vinewood felől akarta megközelíteni. Tudni illik Mono ott lakott. Egy pillanatra eltekintett a házak felé és meglátta Manolo meredt testét, azonnal satuféket nyomott, odaszaladt hozzá, látta, hogy a szája habzik, megnézte a pulzusát és nem volt neki. Nem tudott semmit tenni, jobbnak látta, ha inkább elmegy onnan féltette az életét. Végül Eleonora rengeteg alkohol társaságában kezdett eszeveszetten kocsikázni a városban, aminek sajnos meg is lett az eredménye. Saját magát hibáztatta Manolo halála miatt, bűntudata van, amiért nem segített neki, nem hívott hozzá mentőt. Eleonora borzalmas autóbalesetet szenvedett, testét szétkapták a szélvédőből kirobbanó szilánkok, a bal karja eltört, fejét nagyon csúnyán beverte a kormányba, homlokán nyílt seb keletkezett. Szerencsétlen nem tudja felidézni, mi történt vele, teljesen kiesett neki Manolo halála.

 

[Mercikee]

Rengeteg időt töltöttem a kórházban, de sikerült teljesen felépülnöm, hála a kórházban dolgozó doktoroknak, kiváltképp Milorad Stankovic-nak köszönhetem. Felfigyeltem arra, hogy a doktor úr, többször is élcelődik velem. Nem mondom, hogy jól esett, de azért egy kicsit mégis, hogy valaki udvarolni próbál. Kórházban töltött időm alatt, többen is meglátogattak elsősorban Redd és David, Rhys és egy kollégám Kaasan Buckner, becenevén KayKay. Shawn is ellátogatott hozzám, de olyan távolságtartónak éreztem, nem láttam rajta, hogy örül nekem, leginkább csak lecseszett, hogy már megint mit műveltem magammal. Baromira elszomorító volt, ez van. Effy-nek is írtam legalább hatezer üzenetet, hogy mi történt velem, be tud-e majd jönni hozzám, hatalmas szükségem lett volna rá, még mindig ő az egyetlen ember, akivel megtudom osztani minden problémámat és megbízom benne. Egy sajnálatos dolog történt vele/velük, a következő üzenetet kaptam tőle…



Az üzenet láttán, leírhatatlan érzés fogott el, mintha a szívemből kivágtak volna belőlem egy nagyobb darabot. Nagyon szeretném még őt látni, de biztonságban vannak ez megnyugtat valamilyen szinten. Ennek hatására szerettem volna magamon is változtatni befestettem a hajam feketére, napokig csak ültem otthon és néztem ki a fejemből.

---

Találkoztam Redd-el és Chipel a csillagvizsgálónál és elmondtam nekik, hogy tudnak-e Fy és Keenon távozásáról. Hát, nem tudtak. Teljesen ledöbbentek, nem akarták elhinni, hogy elmentek. Chip. mikor utoljára találkozott Keenon-al jól fejbeverte, mert megszúrt valakit a Vanilla-nál. Később kiderült, számomra, hogy KayKay volt az, akit megszúrtak. Rögtön elfogott egy dejavu érzés, de időben tudtam kapcsolni és elraktározni magamban, hogy nem ápolhatok jó kapcsolatot Kaasan-al. Ezek után vajon kifogja a banda ügyeit intézni? Egyet tippelhetünk, szerintem Shawn, de ezt még a mai napig nem tudtam vele megbeszélni. Baszki... Kurvára eltávolodtunk egymástól. Nem akarom még az én gondjaimmal is terhelni. Nem tudom mit csináljak... Figyelemre vágyom az ő figyelmére.

---

Csapatostul ellátogattunk a Groove környékére, ott tudtam, meg hogy Kaykay hova is tartozik, kikkel lóg együtt, milyen ügyletei vannak. A csapat egyik tagja beszélt is vele néhány percet, a lényeg az, hogy nem akarnak "szart" a két banda között, ezzel talán el is van intézve? Nem hiszem, kaptam egy SMS-t Kay-től, aki megírta, hogy a késelésnek még lesz böjtje, ezt az üzenetet megmutattam Shawn-nak, nem tetszett neki. Mindenesetre megkért mindenkit, de főleg engem, hogy ne mutatkozzak egyedül. Megint veszélyes vizeken evezek, de hallgatok Shawn-ra munkahelyemen kívül baromira nem tervezek sehova menni.

 

[Mercikee]

2022.10.07 -The End?

Túl sok ez nekem, a szívemet ellopta egy srác az életem legboldogabb pillanatait éltem meg vele. Azonban most megingott a bizalma irántam, amit hatalmas szívfájdalommal élek meg, ezért cselekszem úgy, ahogy most. Nem akarok sem neki sem a többieknek bajt okozni. Lehet velem van a probléma. Egy dolog éltet engem, szeretni és szeretve lenni, ha az egyik meginog többé nincs egyensúly, ez történt most is, ezt az ingást nem tudom már helyre hozni. Pedig egy hatalmas félreértésről van szó, Shawn azt gondolja, hogy közöm van a Davisi brigádhoz, pedig aztán... Semmi. Egy közöm van hozzá, hogy ismerem Kaykay-t, mert egy helyen dolgozunk, más nem köt össze minket, de nem hisz nekem és ott volt a Manolo-s eset, amit már megbeszéltünk, de a mai napig felhozza. Nagy vonalakban ennyit tudok írni. Mérhetetlen fájdalom van bennem, még mielőtt valami baromi nagy hülyeséget csinálnék, elfojtom magamban a csalódottságot, a dühömet, a szomorúságom. Azt írtam, hogy kalandvágyó vagyok, hát ez egy hatalmas kaland volt az életemben, ami hatalmas sebet ejtett a szívemen, nem hiszem, hogy valaha is begyógyul.

Egy mondattal tudom magam most jellemezni. "Láthatatlan csendben járó, arctalan örökké fájó, a pillanat, ami él elfújt, mint pókhálót a szél."

​

Talán egyszer még találkozunk, mi amore.