Született: 76, Szeptember 11.-én.
Detroit.
Detroit.
Szeretet
Daniel Junker gyermekkora Detroit nyüzsgő városában telt, egy becsületes család ölelésében. Szülei szeretetteljesen nevelték, és mindig támogatták álmai megvalósításában. Már fiatalon érdeklődött az elektronika iránt, és szabadidejében szívesen barkácsolt különböző elektronikai eszközöket. Sosem volt kiközösítve, de nem volt túl társasági lény, inkább a technikai rejtelmekbe mélyedt el. Számára a családja jelentette a biztonságot és a stabilitást. Mindig arra vágyott, hogy megtalálja a helyét a világban, ahol képességeit és szenvedélyét kibontakoztathatja.
Richard Junker, egy tiszteletre méltó ember volt, aki a köműves szakmában jártas. Az építőiparban eltöltött évtizedek alatt keményen dolgozott, hogy biztosítani tudja családja jólétét. Bár időnként kihívásokkal szembesült, mindig kitartóan küzdött azért, hogy megbecsült szakemberként tevékenykedjen. Az apai szeretet és példamutatás mindig is inspirálta Danielt, hogy hű maradjon az álmaihoz és elérje céljait az életben.Édesanyja, Emily, rendkívül gondoskodó és szeretetteljes volt, mindig a családja boldogságát helyezte előtérbe. Cukorbetegségben szenvedett, amely fokozatosan lefogyasztotta és gyengítette. Gyermekkora során Danielnek búcsút kellett vennie tőle, ami hatalmas veszteség volt számára, és mély sebeket hagyott a szívén.
Superbia
Daniel középiskolai évei alatt kiválóan teljesített mind tanulmányai, mind sporttevékenységei terén. Futóként és kosaras csapatkapitányként is kiemelkedett, vezetői képességeit és versenyszellemét megmutatva. A sikerek és a népszerűség megerősítették büszkeségét, ám ez az időszak egyben a lelki elbizakodottság kezdetét is jelentette számára. A hirtelen jött dicsőség és a rajongás örvénye fokozatosan elfeledtette vele az igazi értékeket, és elhomályosította a valóságot. Rövidesen személyisége megváltozott, és túlzott önbecsülése elszigetelte társaitól, miközben alantas eszközökhöz folyamodott a hatalom megtartása érdekében.
Gula
Mohósága egyre inkább felszínre került. Az újabb sikerek és elismerések által megerősítve, kezdett egyre többet akarni, mind anyagilag, mind hatalmi szempontból. Folyamatosan törekedett arra, hogy minél több figyelmet és elismerést kapjon, és nem ismert mértéket sem az étkezésben, sem a tulajdonok felhalmozásában. A versenyszellemét és ambícióit sokszor túlzásba vitte, gyakran mások kárára, anélkül hogy azokra valódi figyelmet fordított volna.
Luxuria
Hedonizmusa egyre inkább megmutatkozott. Vonzereje és népszerűsége fokozódásával együtt növekedett vágya az élvezetekre és a kalandokra. Gyakran túllépett az erkölcsi határokon, hajszolta az élményeket, és nem ismert mértéket sem az élet élvezeteiben, sem az intim kapcsolatokban. Körülötte mindig voltak azok, akik kielégítették vágyait, és számos alkalommal kockáztatott az egészségével és a jövőjével azért, hogy pillanatnyi örömöket tapasztaljon. Ám mindezek mögött a bujaság mögött rejtőző mélyebb üresség és hiányérzet csak fokozódott az idő múlásával, melyet csak a belső béke és harmónia találhat megoldást.
Ira
Apja, mindig is elvárta a legjobbat fiától, és büszke volt rá. Amikor észrevette Daniel suttyóságát az iskolában, csalódottsággal és haraggal reagált. Nem így nevelte fiát, és az ilyen viselkedést elfogadhatatlannak tartotta. Végül, a folyamatos konfliktusok és az apa dühének tetőfokára hágása miatt Richard kényszerítette Danielt, hogy a seregbe vonuljon, remélve, hogy ott megtalálja az önuralmat és az értékeket, amiket korábban elveszített. Ez a lépés volt az utolsó kiút a családi viszályból és a fiú rossz irányba történő elmozdulásából.
A bevonulás
Daniel az utóbbi években megenyhült az irányításmániás, egocentrikus viselkedésében. Az édesapja szigorításai eljutottak hozzá, és viseli annak következményeit. Az érettségit és szakmai képesítését követően bevonult az Amerikai Egyesült Államok Hadseregébe. Csak a seregben töltött idő alatt tudta átértékelni igazán azt, hogy milyen ember is szeretne lenni. Ekkora már a tizennyolcadik életévét betöltötte, és jelenleg is háborúban állt az országuk.
Csatasorba!
A koszovói háború jelentős fordulópont volt. Ott tapasztalta meg először a háború kegyetlenségét és a veszteségek fájdalmát. Társai elvesztése és az átélt traumák súlyosan megviselték, és Daniel elkezdett eltűnni önmagából. Az egyre súlyosabb pszichés terhek és az életveszélyes helyzetek hatására elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és lelkében eltűnt egy mély, sötét helyre, ahonnan már nem tudott visszatérni. A csaták és a veszteségek örök nyomot hagytak rajta, és a háború után már sosem lett ugyanaz az ember, aki korábban volt.
Daniel érzi, ahogy találatot kap. Az egységében uralkodó káosz közepette próbálja összeszedni magát. Egy pillanatra minden elsötétül körülötte. Valamivel később hirtelen felriad, és észreveszi, hogy a többiek már elindultak, de ő elmaradt. Az őt körülvevő por és füst sem engedi látni. Próbál körülnézni, de minden egyes mozdulata fájdalmat okoz neki. Aztán hirtelen csend lesz, csak a szívverése hallatszik. Megpróbálja kinyitni a szemét, de minden homályos és ködös. Egy pillanatra még látni vél valami fényt, aztán minden elsötétül újra.
Idézet tőle: Jelentés részlet:
Az ébredés
Az éjszakai állatvilág hangjára és a falevelek szellő általi mozgására ébredt fel Daniel. Az első amit lát mikor kinyitja a szemét, az hogy lábait egy tábortűz melegíti. Ahogy körbetekint, három korábbi társát, Gus-t, Xavier-t és David-et veszi észre. Szemei könnybe borulnak attól hogy látja társait. Ahogy felkelne, a fájdalom belenyilal a bal vállába, ahol érte a találat, s ahogy rápillant már csak az ellátás nyomait veszi észre rajta.
A társaival a szituáció átbeszélését követően megkezdték a területről való kihatolást. A konzultációjuk alatt kiderült hogy egyikőjük se rendelkezett aktív rádiókapcsolattal, a szabotázs kérdése is felmerült. Egy sérült térkép és egy iránytű maradt segítségre, az ellenséges területről való kijutásuk során.
Utoljára szerkesztve:
