Egy fejezet véget ér
Az év vége egyaránt hozott örömet és drámát is Carlie életébe. Karácsony volt, mikor anyjától a legszebb ajándékot kapta; lehetőséget, hogy teljesítse az álmát. Madilyn egy borítékot adott át neki, ami egy repülőjegyet és egy felvételi értesítést tartalmazott. Eleinte megijedt az újabb költözéstől főleg, hogy a jegy Brüsszelbe szól, de aztán meglátta a felvételi lapot. Egy pilóta képző suli és mellette még be lett iratva egy ottani angol nyelvű iskolába, hogy a rendes tanulmányait befejezze. Carlie teljesen meghatódott, szóhoz sem jutott. Elhatározta, hogy az utolsó napokat kiélvezi Los Santosban és a barátaival tölti, így több éjszaka is elment bulizni, miközben intézve lett minden számára az utazással kapcsolatban. Még az is, hogy a kutyáját is el tudja vinni magával. Szerencsére Madilyn erre is gondolt; a szállás, amit intézett neki, állatbarát.
December 30.-án Carlie úgy döntött, hogy a szüleivel is kell egy kis extra idő mielőtt ő elutazik, Madi és Vic pedig elindul a régóta tervezett nászútra. Anyját el is hívta ebédelni és ott elárulta neki, hogy nem rég apja, John San Fierro-ba költözött, hogy közelebb legyen. Megbeszélték, hogy Carlie az estét nála tölti, hogy el tudjanak búcsúzni.
Carlie-nak aznap délutánra sikerült is találnia egy repülőt San Fierro-ba és el is indult úgy, hogy másnap délután vissza is érjen.
San Fierro-ban apja a reptéren várta is kimondhatatlanul örült a lányának. El is mentek vásárolni, majd betértek egy étterembe, hogy vegyenek valami vacsorának valót elvitelre. Amikor megérkeztek, John körbevezette Carlie-t az új házában. Nem volt túl nagy, de a lány számára ott volt berendezve egy extra szoba, ha bármikor látogatóba jönne.
Eljött az ideje a vacsorának. Egy családi vígjáték ment a TV-ben miközben Carlie segített megteríteni. Egyszercsak az esti híradó rendkívüli adásával szakították meg a műsort. Carlie amikor a képernyőre nézett, sokkot kapott. A kezében lévő tányérat elejtette, ami darabokra tört a padlón. Erre John is megfordult, majd meglátva a TV-t ő is ledermedt. Az adás élőben mutatta a Los Santos-i Városházát, aminek néhány ablakából tűz ütött ki. A szalagcímen ez állt: “Túszdráma Los Santos szívében”
Carlie szíve egyre hevesebben vert, mikor megtudta, hogy az anyja is a túszok között van. John hamar kapcsolt; lányát átölelve a kanapéhoz indultak és leültek a TV elé.
Telt az idő, folyamatosan közvetítették a túszdrámát. Carlie remegve, kisírt szemekkel meredt a képernyőre. Azt se vette észre, hogy az idegességtől felváltva nyomta a körmeit egyik s másik kézfejébe, elég csúnya sebeket hagyva. John végig próbálta nyugtatni, de hangján érezhető volt, hogy ő is nagyon aggódik volt feleségéért.
Carlie csak arra tudott gondolni; mi van, ha az ebéd utáni ölelés volt az utolsó amit az anyjának tudott adni? Az idő nagyon lassan telt, de végül fellélegezhettek amikor a túszdráma véget ért és látták, hogy Madilynt sértetlenül kísérik ki az épületből. Carlie könnyes szemekkel ölelte át apját és hosszú ideig el sem engedte. Miután sikerült megnyugodniuk, John lekezelte lánya kezén az idegességtől keletkezett karmolás nyomokat, majd a hűtőszekrényből egy üveg whiskyt vett elő és kitöltött egy-egy kis pohárkával. Miután megitták, Carlie egyből írt Madinek facenetworkon, míg apja megmelegített az azóta kihűlt vacsorát. Evés után úgy döntöttek nehéz este volt és ideje aludni kicsit, de Carlie szemére nem jött az álom. Addig nem, amíg nem megy biztosra, hogy mindenki jól van.
Madilyn nem sokkal később megüzente neki a jó hírt, hogy a baba is jól van és kiderült az ultrahangról, hogy fiú lesz. Carlie szívéről hatalmas kő esett le és végre nyugodtan el tudott aludni.
Másnap amikor visszatért Los Santosba a reptéren azonnal átölelte anyját és hosszú ideig nem is engedte el. Délután Carlie Madivel volt egy jó ideig, majd elkezdett készülődni az estére. Buli előtt benézett egy barátnőjéhez, akitől kapott egy búcsú ajándékot az útra.
Ezután a Bahamas felé vette az irányt, hogy csatlakozzon a Szilveszteri buliba, ahol több barátja is jelen volt. Nagyon élvezte az egész estét és jó sokáig kint maradt.
Az éjszaka után nem is tudott sokat aludni, mivel készülődni kellett, hogy elérje a gépet Brüsszelbe. Szerencsére előző nap délután már mindent összepakolt. Anyjával nagyon sokáig búcsúzkodtak, egészen amíg be nem mondták Carlie gépét. Végül nehezen, könnyeit törölgetve megközelítette a beszálló kaput. Átment rajta a gépig, beszállt és elfoglalta a helyét.
Ahogy fentről látva távolodott a város látképe, Carlie végiggondolta az elmúlt pár hónapot, majd a jövőn kezdett merengeni.
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel követte Carlie történetét és külön köszönet azoknak is, akik részt vettek benne. ❤️