Évek múlása
VI. fejezet
Buck összekapta magát és menten Rodrigóhoz ment munkáért, ő pedig adott is neki. Mivel Rodrigó úgy gondolta, hogy Bucky még nem áll készen egy komolyabb feladatra, igy egyelőre csak egy szimpla kisérő-melót adott neki. Bucknak semmi gondja nem volt a hasonló feladatokkal és szívesen végezte őket.
Az ilyen feladatoknak annyi volt a lényegük – ami talán a nevéből is egyértelmű már -, hogy egy személyt kellett elkísérni A-ból B-be úgy, hogy annak semmi baja nem eshet. Először csak kisebb személyeket kisért, akik a kartellnek dolgoztak úgy mint: dílerek, akiknél nagy volumenben volt jelen a kokain. Később előfordult, hogy kereskedőket eszkort-olt, de még tárgyalásokon is részt vett, mint testőr.
Amikor Rodrigó úgy látta, hogy Buck már igazán beérett és tökéletesen mozog az utcán, kiismerte magát, kizárólag akkor adott neki komolyabb munkákat. Mindez egészen pontosan 14 hónap elteltével történt meg először. Ekkor lépett tovább Buck, egy újabb szintre. Arra szintre a kartellben, amely szinttől tartott mindenki: Bérgyilkos lett belőle. Hihetetlen mértékű hidegvérrel volt képes végezni a feladatát, nem hatotta meg semmilyen megvesztegetés, fenyegetés vagy könyörgés.
Ment, célzott és lőtt.
Amikor azt szerették volna a kartell vezetői, hogy halkan cselekedjen, akkor a macsetéjét használta, vagy csak szimplán az ökleit. Emberekből szedett ki információkat, majd küldte őket a pokolba. Más kartellek laborjait is felszámoltatták vele, amik nagyrészt a kolumbiai esőerdőkben voltak elrejtve. Ide természetesen nem egyedül ment, hanem egy egész csapattal, azonban nem ő vezette az akciót.
Bucknak soha nem voltak – és valószínűleg nem is lesznek – vezetői ambíciói. Ő mindig is az a faszi volt, akinek, ha kiadtak egy megbízást akkor megcsinálta. Nem kérdezett és nem beszélt másoknak. Történt egyszer, az ellenséges kartell laborjának felszámolásánál, hogy Buckot meglőtték.
Az egész labor lángokban állt már és az összes embert megölték, kivéve egyet. Az az egy anya szomorító elbújt a fák mögött, amikor a Barranquila kartell emberei rárontottak a laborra. Csak várt, várt és várt. Egészen addig, amig Buck hátat nem fordított az erdőnek, majd tüzet nyitott rá. Kétszer találta el őt. Az egyik golyó átment Buckon, míg a másik benne maradt. A jobb karjának bicepszét vitte át, a másik pedig a jobb lapockájába fúródott. Buck azonnal megfordult, szinte meg sem érezte a lövéseket az adrenalintól. Amint meglátta a patkányt, elhajította felé a pengéjét, ami a csávó előtti fába állt bele hatalmas erővel. A srác visszabújt a fa mögé és rimánkodni, zokogni kezdett. Buck megindult nagy léptekkel, hogy felvegye a macsetéjét. Szeme izzott a haragtól, miközben ő maga vérre szomjazott. Kirántotta a fából fegyverét és a fa mögé nézett, ahol azt találta, aki meglőtte őt. Össze volt kuporodva és zokogott. Tartotta a fegyverét Buckra és húzogatta a ravaszt, azonban a fegyver csak üresen kattogott. Buck lenyúlt a srác nyakáért és félkézzel felemelte őt, majd a fához nyomta. Buck összeszorította a fogait, vicsorgott és vérben forgó szemekkel nézett az áldozata szemeibe. Elkezdte szorítani a nyakát, egészen addig, amig az össze nem roppant teljesen. Mint egy elhasznált zsebkendőt, úgy dobta el magától a fiú testét.
A bicepszén lévő sebet később elkötözte és a kartell egyik orvosa kioperálta belőle a bent maradt golyót. Minden különösebb életveszély nélkül megúszta a helyzetet.
Később csak úgy özönlöttek számára a hasonló megbízások, ugyanis kifejezetten hatékony módon végzett el mindent, aminek egy pici köze is volt az erőszakhoz. Tárgyalni azonban nem volt képes, ugyanis nem tudta túl jól forgatni a szavakat, valamint hazudni sem tudott mindig. Pontosan ezért volt ő a tökéletes ember arra, ha valakit el kellett tenni lábalól. Kérdés nélkül követte mindig is az utasításokat és egyetlen egyszer sem esett meg a szíve a célpontjain. Az évek múlásával volt példa arra, hogy kisebb/nagyobb politikusokat tett el lábalól, hogy kórházban fekvőket kellett kiiktatnia, de volt olyan is, hogy egy gyereket kellett megvernie jó alaposan. Mindet megcsinálta, kérdés nélkül. Hogy miért? – Mert Rodrigó ezt mondta neki, hozzá pedig hatalmas reményeket fűzött. Betartotta az ígéretét és egy új életet biztosított Bucknak, ahol ő lehetett valaki. Ahol felnéztek rá és tartottak tőle. Ahol sok pénze lett és vehetett magának minden olyat, amit gyermekkorában nem engedhetett volna meg a saját maga számára.
A szerelmet ugyan nem találta meg, de ez nem is jelentett számára problémát, ugyanis az elméje ilyenkor már teljességgel – kizárólagosan – a munkájára volt ráfókuszálva.
