Üzenetek:41
A kezdetek
1992 augusztus egyik napsugarakban pompázó reggelén járunk a Németországi Kassel városkájában. Az utcákon bicikliző polgárok mosolyogva üdvözlik egymást, mindenki a saját dolgával törődik. A városka kezd magához térni, az emberek megkezdik napi rutinjaik elvégzését. Minden nyugodt, kivéve egy háztartást. A külváros egyik jómódú negyedében egy piros tető alatti, rendezett ház ablakán nyögdécselések és egy férfi mély, de jelenleg feszült hangja hallható. Néha egy-egy csörrenés, puffanás hallatszik ki a nyitott hálószoba ablakon. Kis idő után kitárul a ház kovácsolt kapuja melynek közepén egy oroszlánfej címer díszeleg. A kapu mögül egy vékony fiúcska bukkan elő, sietősen kitárja a kapu mindkét oldalát és szalad a nyitott garázs fele. A garázsból egy anyahajó nagyságú német csoda orra kandikál ki. A vékony fiú bepattan a kocsiba és felbőg a batár csoda, mint egy ordító vadmacska. Komótosan kigurul a garázsból és megáll a felhajtón. Kis idő elteltével kicsapódik a ház ajtaja és nagy bőröndökkel előbújik a ház ura. Azonnal a kocsihoz siet, és a csomagtartóba nyomja a bőröndöket, még könyökével is rásegít. Visszarohan a ház ajtajához és hirtelen egy kezesbárány válik belőle. Egy aranyos, vékony kéz nyúl ki az ajtón, amit azonnal megfog gyengéden. Lassan kivezeti feleségét az ajtón, akinek kerekded pocakján megcsillan a napfelkelte sugarainak fénye. Lassan a kocsihoz csoszognak, közben a vékony fiúcska tartja az ajtót a hölgy előtt, arcát feszültség uralja. Miután a kismama beszállt a kocsiba azonnal bezárja az ajtót és sietősen a kocsi volánja mögé ül. A férj beül hátra felesége mellé, kezét cirógatva nyugtatja a kismamát és üres kezével int előre.
A nagy anyahajó végigvágtat a városon, a fiú feszülten markolja a kormányt és a vezetésre koncentrál. Hátul a kismama nagy levegőket vesz, szuszog, és férje kezét markolgatja. Egy kis idő elteltével a kocsi megáll a helyi klinika bejáratában, a fiú kipattan a kocsiból és a kismama ajtajához siet, amit szinte kivág. A férj követi a srácot és azonnal megfogja felesége kezét, lassan kisegíti a kocsiból. A klinikáról két szanitéc szalad ki, egyikük egy tolókocsit tol. A kismamát beültetik a kocsiba és azonnal elindulnak befele, közben nyugtatják és utasításokkal látják el a szuszogó hölgyeményt. A férj előkotor egy összecsíptetett köteget és a fiúcska ingzsebébe nyomja, majd megpaskolja vállát és besiet felesége után. A kismamát egy szülőszobába tolják, közben a férj leül a váróteremben és előre hajolva tördelni kezdi ujjait. A teremből nyögdécselések hallatszanak ki, mikor kilép az egyik nővér és az öltözőbe hívja a férfit. Azonnal felveszi a szükséges védőöltözetet és berohan a szülőszobára. Felesége mellé érve megragadja kezét és homlokára nyom egy puszit. A szülés menete közben párja kezét szorongatja, néha egy vörös keszkenővel letörölgeti a bajlódó kismama homlokát. A feszült hangulat közepette egyszer csak gyermeksírásra lesz figyelmes mindenki, a csöppséget már az orvos tartja a kezében. A gyönyörű kis teremtés vöröseslilás arccal nyöszörög, helyenként felsír. Az anya ölében nyöszörögve még, de sokkal nyugodtabban fekszik. Az orvos elvágja a köldökzsinórt, közben az anya fáradt mosollyal az arcán cirógatja gyermeke pici pofiját. Egy pillanat sem telik el, már el is veszi az anyától az egyik nővér a gyermeket, lemérik a babát és megtisztogatják. Az apa még vet egy mosolygó pillantást a csöppségre és kisétál, útközben már dobja is le magáról a kesztyűt és előhúzza telefonját.
Az édesanyát a gyermekkel együtt egy szobára szállítják, az apa egy rövidebb telefonbeszélgetés után követi őket. Megcsókolja fáradt feleségét, kezébe veszi gyermekét és az ablakhoz sétál vele. A pici a fényre reagálva nyöszörögni kezd, de miután édesapja ujját megérzi arcán, a cirógatás hatására megnyugszik. Ringatva és cirógatva gyermekét mosolyogva néz fel néha az ablak üvegén keresztül a városra. Egy idő után leül a sarokban álló székre és hátra dőlve gyönyörködik gyermekében. Közben az édesanya fáradtan eldőlve szuszog az ágyában, elaludt. Nemsokára egy nővér érkezik a szobára és átveszi a gyermeket az apától. Egy apró puszit nyom a gyermek homlokára édesapja, az alvó anya arcára is ad egy puszit és sietve távozik az épületből. A bejáratnál a batár kocsi mindent eltakarva áll, mellette a fiatal fiú a nyitott ajtót tartja. Miután beszállt a férfi a kocsiba, bezárja az ajtót és elhajtanak az épület elől.
Az ifjú Bruno Reichart
A kis Bruno élete nem volt felhőtlen. Az óvodás évek nyugodtan teltek, de miután általánosba került egyre több gond adódott családon belül. Édesapja ügyvédként tevékenykedett és sajnálatos módon abból kereste kenyerét, hogy bűnözőknek segédkezett. Bőven akadt pénz, viszont ezáltal gond is. A kétes alakok egy-egy elbukott ügy után rászálltak apjára, akit persze nem kellett félteni, megvoltak a módszerei, de ezek a gondok megbélyegezték a mindennapok hangulatát is. A család elhidegült légkörben élt, édesapja szinte már csak a munkának élt. Néha próbálta magára húzni az apaszerepet, de ez csak időszakos volt. Amint jött egy újabb gond azonnal kiesett Bruno életéből. Édesanyja becsületesnek nevelte, próbálta enyhíteni a helyzetet, de nem járt nagy sikerrel, ezért Bruno tinédzser éveiben már mutatta a nagyképűség jeleit. Nem volt elkényeztetve, becsülte mindazt amilye volt, de mindenkivel éreztette, hogy ő nem holmi utcagyerek. Sokan kedvelték, mivel megértő volt, de azok a személyek, akik fölényeskedően és lekezelően bántak másokkal taszították. Ezek a személyek hozták ki belőle azt a hidegséget, amit éveken keresztül éreztettek vele. Mondhatni egy csettintésre változott ilyenkor egy pökhendi, beképzelt úrfivá. Ez megbélyegezte bizonyos körökben Bruno-t, csupán a külsőségek alapján is elítélték. Sajnos csak felsőbb közegekben találta meg a helyét, viszont sikerült olyan barátokra találnia, akik hozzá hasonlóan legbelül jó emberek.
Az évek teltek, eljött a felnőtté válás ideje. Bruno miután elvégezte a főiskolát és végre végzett a jogi karral, azonnal apja irodájához szegődött asszisztensként. Sajnos őt se kerülték el ezek a kétes alakok. Többször keresték fel piti bűnözők, akik nem férhettek az apjához. Ő vállalta ezeknek a kezdő alvilági alakoknak a védelmét, mondhatni elég nagy sikerrel. Egyre több ügyfele volt, viszont ez egyre több problémával járt. Már a magánéletére is kihatással voltak ezek a kicsapongó alakok. Végül nem maradt semmije. A barátnője elhagyta, egy belvárosi lakásba költözött és egyre több időt töltött az ügyfeleivel. A végén azon kapta magát, hogy éjszakai lokálokban tölti minden estéjét és érdekemberek veszik körül.
A mélypont
A lokál már kezdett üresedni, Bruno alkoholmámorban figyelte az egyik sarokból a jelenlévő hölgyeményeket, akik a pultnál csoportosultak. Néha egy-egy korty előtt megemelte poharát ha éppen rá nézett az egyik hölgyemény. Az asztalon egy fa doboz hevert, két szál szivarral. Előhúzta szürke zakójából aranybevonatú öngyújtóját és egy laza kacsintással nyugtázta az egyik leányzó tekintetét. Miközben a szivarjával bíbelődött két férfi lépett a lokálba. A tulaj magyarázkodni kezdett, hogy a hely már zár, de a két férfit ez nem érdekelte. Lassú és megfontolt léptekkel a pult elé álltak és kikérték italaikat. A hölgyemények látva az alakokat inkább elhagyták a helyet. Bruno pöfékelve kémlelte a két férfit, akik miután megfordultak és megpillantották Bruno-t odasétáltak az asztalához. A két férfi szó nélkül leült és csak figyelték Brunot. Eltelt pár perc, Bruno csak pöfékelt és nézte a két férfit, néha kortyolt italából. Megunva a csendet előrehajolt, a szivart a hamutál széléhez támasztotta és összekulcsolt kezei felett a férfiakra nézett.
- Őszintén… mi a faszt akartok? Talán valamit elszúrtatok és védelem kellene? Vagy apám megint belekeveredett valamibe?
Az egyik férfi nevetve húzott elő egy köteg pénzt és dobta Bruno elé. A másik férfi közben a hátához nyomta kezét sejtelmesen, feszülten figyelt. A nevető férfi elvette Bruno szivarját a hamutáltól és pöfékelni kezdett vigyorogva.
- Túl nagy a pofád öcskös… egy fiatal kis nyápic ügyvédhez képest főleg. Jobb ha visszaveszel és átgondolod a helyzetet. Lehet eddig csak majmokkal és nyomorultakkal volt dolgod, de ez most más helyzet…megértettél?
A férfi pöfékelt még párat és a hamutálba dobta a szivar maradékát. Bruno közben hátradőlt és a feszülten figyelő férfi kezét kereste. Vett egy mély levegőt és bólintott egyet az öntelt férfi fele.
- Értem… akkor hallgatom mi lenne az. Viszont ha vagy valaki… nem hinném, hogy egy gorillával kellene meglátogatnod a leendő ügyvédedet. Vagy talán ennyire félsz?
Bruno arcára ördögi vigyor ült, enyhe kacaj után a pökhendi férfi szemébe nézett, aki éppen eltorzult arccal kezdte figyelni Brunot, nem volt ínyére a beszólás. Bruno egy ideig csak nézte a férfit vigyorogva, majd megkopogtatta az asztalt mutatóujjával.
- Ha már ideültetek és a társaságomat élvezitek, legalább kinyöghetnétek miről van szó. Vagy ez csak valami megfélemlítés akart lenni? Ennyi nem elég hozzá…
Még szinte be se fejezte mondandóját Bruno, az előbb még kacagó férfi az asztalra csapott és előrehajolt.
- Na figyelj te öntelt fasz! Van itt valami, amit el kell intézned… a pénzzel ne törődj… csak fogd a pofád és tedd a dolgod.
Azonnal előhúzott egy borítékot az ürge és Bruno elé dobta a köteg mellé egy névjegykártyával az oldalánál.
- Ez egy kis előleg… az előbbi csak a szivarért volt... holnap délután négykor jelenj meg az irodában. Ott részletezzük a melót.
A két férfi nem várt választ, feltápászkodtak és távoztak, mindketten végig Brunot kémlelték kifele menet. Bruno egy ideig még figyelte az ajtót, megvakarta állát és mérgelődve a boríték után nyúlt. Miután feltépte azt, csodálkozva számolta meg a benne lévő köteget. Összesen tízezer euró volt a borítékban, ötszázas címletekben. Megdörzsölte állát, zakójába nyomta a köteget és kimászott az asztaltól. Egy százast hagyott a pulton és laza intést követően távozott a lokálból.
Az egyik férfi nevetve húzott elő egy köteg pénzt és dobta Bruno elé. A másik férfi közben a hátához nyomta kezét sejtelmesen, feszülten figyelt. A nevető férfi elvette Bruno szivarját a hamutáltól és pöfékelni kezdett vigyorogva.
- Túl nagy a pofád öcskös… egy fiatal kis nyápic ügyvédhez képest főleg. Jobb ha visszaveszel és átgondolod a helyzetet. Lehet eddig csak majmokkal és nyomorultakkal volt dolgod, de ez most más helyzet…megértettél?
A férfi pöfékelt még párat és a hamutálba dobta a szivar maradékát. Bruno közben hátradőlt és a feszülten figyelő férfi kezét kereste. Vett egy mély levegőt és bólintott egyet az öntelt férfi fele.
- Értem… akkor hallgatom mi lenne az. Viszont ha vagy valaki… nem hinném, hogy egy gorillával kellene meglátogatnod a leendő ügyvédedet. Vagy talán ennyire félsz?
Bruno arcára ördögi vigyor ült, enyhe kacaj után a pökhendi férfi szemébe nézett, aki éppen eltorzult arccal kezdte figyelni Brunot, nem volt ínyére a beszólás. Bruno egy ideig csak nézte a férfit vigyorogva, majd megkopogtatta az asztalt mutatóujjával.
- Ha már ideültetek és a társaságomat élvezitek, legalább kinyöghetnétek miről van szó. Vagy ez csak valami megfélemlítés akart lenni? Ennyi nem elég hozzá…
Még szinte be se fejezte mondandóját Bruno, az előbb még kacagó férfi az asztalra csapott és előrehajolt.
- Na figyelj te öntelt fasz! Van itt valami, amit el kell intézned… a pénzzel ne törődj… csak fogd a pofád és tedd a dolgod.
Azonnal előhúzott egy borítékot az ürge és Bruno elé dobta a köteg mellé egy névjegykártyával az oldalánál.
- Ez egy kis előleg… az előbbi csak a szivarért volt... holnap délután négykor jelenj meg az irodában. Ott részletezzük a melót.
A két férfi nem várt választ, feltápászkodtak és távoztak, mindketten végig Brunot kémlelték kifele menet. Bruno egy ideig még figyelte az ajtót, megvakarta állát és mérgelődve a boríték után nyúlt. Miután feltépte azt, csodálkozva számolta meg a benne lévő köteget. Összesen tízezer euró volt a borítékban, ötszázas címletekben. Megdörzsölte állát, zakójába nyomta a köteget és kimászott az asztaltól. Egy százast hagyott a pulton és laza intést követően távozott a lokálból.
Másnap délelőtt kómásan ébredt, egy kevés whiskey társaságában tengette idejét egészen délig.
Délután benézett az irodájába, pár ügyfelét felkereste és napi teendőit ellátta. Egész nap azon töprengett vajon kik lehettek azok az alakok és miért pont őt akarják. Fél négy tájékán kocsiba pattant és elgurult a névjegykártyán található címre. Az irodaház előtt luxuskocsik sorakoztak, melyeket még apja se engedhetett volna meg magának. A recepción egy kedves nő fogadta, szőkésbarna hajával és óceánkék szemével nagyon vonzó volt Bruno számára. Mivel már várták fent Brunot, ezért felkísérte az egyik tárgyalóba. A tárgyalóban négy férfi ült, Bruno érkezésekor egyikőjük se állt fel köszönteni őt. Bruno bólintott egyet és ledobta magát a hozzá legközelebb eső székbe. Komótosan kipakolta aktatáskájából a füzetét és pár tollat.
- Szóval… uraim. Miről is lenne szó?
A vele szembe ülő tag előrehajolt és kezeit az asztalra helyezve nézett Bruno szemébe.
- Franciaországban gondunk akadt. Néhány emberünket lekapcsolták mivel hibáztak. Valutával kereskedtek és az Angliából érkező turistákat elég szépen átverték. Jövedelmező volt az üzlet. Viszont ezek a balfaszok megőrültek a nagy összegek láttán. A végén már kutyának is váltottak volna pénzt, ha annak a szájában van egy kevés font. Feltűnően csinálták, ezért beépített emberek lekapcsolták őket. A te feladatod az lenne, hogy kihozd őket. Volt már dolgod hasonló esettel, igaz itthon. Te vagy az egyetlen ügyvéd, akinek van benne tapasztalata és franciául is elmekeg. Gondolom a fiúk átadták azt a csekély előleget. Hetente kapsz ugyan annyit, ha jól végzed a dolgod. Huszonöt ember ügyéről van szó… bőven lesz munkád velük.
Bruno aprókat bólintott és vigyorogva biccentett a szőke recepciós irányába.
- Elvállalom a védelmüket, de szükségem van egy asszisztensre. Mi lenne, ha a hölgy áthozná az irodámba a szükséges információkról szóló iratokat és ha minden stimmel velem tartana?
A férfi megcsóválta a fejét és legyintett. Bruno ördögi vigyorral arcán összepakolt, feltápászkodott és a hölgyemény mellé állt.
- Akkor gondolom itt végeztünk. Amint megkapom a szükséges információkat és ellenőriztem őket utazok. A számomat tudják… én is az önök számát. Később jelentkezek.
Mosolyogva intett és miközben kisétált a hölgyemény szemébe nézett, egy kacsintással nyugtázta a helyzetet.
Délután benézett az irodájába, pár ügyfelét felkereste és napi teendőit ellátta. Egész nap azon töprengett vajon kik lehettek azok az alakok és miért pont őt akarják. Fél négy tájékán kocsiba pattant és elgurult a névjegykártyán található címre. Az irodaház előtt luxuskocsik sorakoztak, melyeket még apja se engedhetett volna meg magának. A recepción egy kedves nő fogadta, szőkésbarna hajával és óceánkék szemével nagyon vonzó volt Bruno számára. Mivel már várták fent Brunot, ezért felkísérte az egyik tárgyalóba. A tárgyalóban négy férfi ült, Bruno érkezésekor egyikőjük se állt fel köszönteni őt. Bruno bólintott egyet és ledobta magát a hozzá legközelebb eső székbe. Komótosan kipakolta aktatáskájából a füzetét és pár tollat.
- Szóval… uraim. Miről is lenne szó?
A vele szembe ülő tag előrehajolt és kezeit az asztalra helyezve nézett Bruno szemébe.
- Franciaországban gondunk akadt. Néhány emberünket lekapcsolták mivel hibáztak. Valutával kereskedtek és az Angliából érkező turistákat elég szépen átverték. Jövedelmező volt az üzlet. Viszont ezek a balfaszok megőrültek a nagy összegek láttán. A végén már kutyának is váltottak volna pénzt, ha annak a szájában van egy kevés font. Feltűnően csinálták, ezért beépített emberek lekapcsolták őket. A te feladatod az lenne, hogy kihozd őket. Volt már dolgod hasonló esettel, igaz itthon. Te vagy az egyetlen ügyvéd, akinek van benne tapasztalata és franciául is elmekeg. Gondolom a fiúk átadták azt a csekély előleget. Hetente kapsz ugyan annyit, ha jól végzed a dolgod. Huszonöt ember ügyéről van szó… bőven lesz munkád velük.
Bruno aprókat bólintott és vigyorogva biccentett a szőke recepciós irányába.
- Elvállalom a védelmüket, de szükségem van egy asszisztensre. Mi lenne, ha a hölgy áthozná az irodámba a szükséges információkról szóló iratokat és ha minden stimmel velem tartana?
A férfi megcsóválta a fejét és legyintett. Bruno ördögi vigyorral arcán összepakolt, feltápászkodott és a hölgyemény mellé állt.
- Akkor gondolom itt végeztünk. Amint megkapom a szükséges információkat és ellenőriztem őket utazok. A számomat tudják… én is az önök számát. Később jelentkezek.
Mosolyogva intett és miközben kisétált a hölgyemény szemébe nézett, egy kacsintással nyugtázta a helyzetet.
Eljött az utazás ideje, Bruno a hölgyeménnyel az oldalán Cherbourg-Octeville városába utazott. Elfoglalták szállásukat és nekiláttak a munkának, bár Bruno tervei között szerepelt a hölgyemény elcsábítása is. Több hónapos munka vette kezdetét, időközben rájött, hogy sok esély nincs a barátságnál többre közte és a nő között. Az estéket helyi szórakozóhelyeken töltötte, ahol megismert egy bűvészt. A bűvész nem alkalmazottként volt jelen, hanem unaloműzésképp szórakozott trükkökkel. A bűvész neve Lando volt, a furcsa akcentusa miatt tűnt fel legelőször Brunonak. Egész jól mulatott a trükkökön és később magát Lando-t is jobban megismerte.
A bűvész egy nap az egyik asszisztensét rábeszélte, mondhatni rákényszerítette egy veszélyes trükkre. A vége az lett, hogy a kis nőci haja leégett és Lando-t előzetesbe vették. Mivel nem ismert más ügyvédet aki a védelmére siethetett volna, ezért Brunora esett a választása. Sikeresen szabadult Lando, viszont borsos büntetést és kártérítést kellett fizetnie. Mivel Bruno bírta a fazont, ezért kifizette helyette az összeget és abban maradtak, hogy egyszer meghálálja.
Minden ment tovább a megszokott módon és körülbelül egy évig tartó munka után végre hazautazhatott Bruno. Otthon nagy örömmel várták, sikereiről mindenki hallott. Mindenkit sikeresen megmentett a börtön elől, bár pár szerencsétlen annyi bizonyítékot adott a rendőröknek, hogy csak borsos óvadék ellenében mentették fel.
Minden ment tovább a megszokott módon és körülbelül egy évig tartó munka után végre hazautazhatott Bruno. Otthon nagy örömmel várták, sikereiről mindenki hallott. Mindenkit sikeresen megmentett a börtön elől, bár pár szerencsétlen annyi bizonyítékot adott a rendőröknek, hogy csak borsos óvadék ellenében mentették fel.
A változás
Fél éves pihenés után Bruno kezdte magát jelentéktelennek érezni. A pénz nem segített, barátait nagyon ritkán látta, mivel mind elfoglalt emberek voltak. Felkereste Török megbízóit, akikkel a Francia melót is intézte, hátha akad valami más is. Egy amerikai részvényes balhéba vonták be, vidékre kellett utaznia. San Andreas állam Blain County megyéjében található egyik kisvárosba utazott, Paleto Bay-be. Egy helyi nagyvállalatban volt pár részvényes ügyfele, akik elégedetlenek voltak. A nagy étteremlánc farmjáról volt szó, a Cluckin’ Bell egykori kiindulópontjáról. Érkezése után egy hónappal kiderült, hogy a részvényeseket az államban körözik és ezáltal nem tarthatnak jogot a részvényeikre sem. Bruno jól érezte magát a kisvárosban, ezért úgy gondolta még marad egy ideig. A kis időből végül 2 év lett, mialatt folytatta ügyvédi pályafutását és elég nagy ügyfélpalettára tett szert.
Megbízható volt és értette a szakmáját, ezáltal kedvelték a csirkefogók. Piti ügyekkel foglalkozott, annyira nem pezsgett az élet vidéken. Szinte pihenésnek fogta fel ezt a pár évet. Időközben a közeli nagyvárosba is bejárt, ahol ismerősöket is szerzett. Lando-val tartotta a kapcsolatot és egy napon meghívta magához a bűvészt, kíváncsi volt a véleményére. Lando végül a tervezett hétvégénél tovább maradt, először csak egy hétre tervezett. Az emberek kapók voltak a bűvész előadásaira, élvezte a dolgot. Bruno közben megismert egy házaspárt is, nevezetesen Annie R Palmer-t és John Raymond-ot. Annie könyvelőként is ismert volt a városban és ezáltal volt közös témájuk. Bruno eléggé belevetette magát a könyvelés világába még a jogi karon, hosszas csevej alakult ki mindig köztük a találkozókon. Gyakran Lando is elkísérte őt, akinek szintén megtetszett ez a világ. Végül egy továbbképzés keretein belül a közgazdász bűvész elért egy magasabb szintet ezen a téren. Bruno jobbján dolgozott és számvitellel foglalkozott az irodában. Több városfejlesztésben segédkezett a költségvetés vizsgálatában, ezáltal elég jó nevet szerezve magának. Egy napon Annie felkereste Brunot, mivel lehetőséget kapott közös ismerőseiktől, hogy a városvezetésben foglaljon el elég magas pozíciót. Az elején Bruno és Lando csak a saját irodájukból segédkeztek a városvezetés ügyeiben, végül beolvadtak maguk is a hivatalnokok közé. Megbecsült helyet kaptak, egyre nagyobb befolyással rendelkeztek. Végül Annie kitartó munkával polgármesterré avanzsált, kis idő után Bruno és Lando is követte.
Jelenleg Bruno alpolgármesterként tevékenykedik, élvezi az életet barátai közelében, próbálja túltenni magát elhidegült magányos életén. Egy teljesen új világba csöppent, ami kedvérevalónak bizonyult. Végre kezd felszínre törni igazi énje, bár még jelen van sznob életének pökhendi és felsőbbrendű életérzése.