Üzenetek:54
Axel Cross
Teljes név: Brody Callahan
Születési hely: Austin. Texas, USA
Rang az MC-ben: Vice President
1999 – Austin, Texas (6 évesen)
Apám mindig fegyverrel jött haza. Letette az asztalra, mintha az lenne a család szent kupája. Anyám csak főzte a vacsorát, hallgatott, mint mindig. Nekem meg minden este azt mondta: ‘Brody, egyszer majd te is rendőr leszel, tiszteletet fogsz kapni.’ A picsába. Már akkor tudtam, hogy soha a büdös életbe nem fogom az ő útját járni. Hat éves voltam, de éreztem: amit ő akar, az nekem nem élet.
2006 – Austin, Texas (13 évesen)
A suliban utáltam mindenkit, aki felettem akart lenni. Tanárok, igazgató, mind ugyanaz a fajta ember, mint az apám. Parancsoltak, szabályokat ugattak. Én meg inkább lógtam a haverokkal a parkolóban, cigiztünk, motorokat bütyköltünk. Egyszer azt mondta az egyik tanár: ‘Brody, te okos kölyök vagy, de a fejed mindig rossz felé jár.’ Én meg röhögtem rajta. Az eszem nem tankönyvre van, hanem arra, hogy átlássam, ki kinek hazudik, ki gyenge, kit lehet kihasználni. Azóta is így működök.
2010 – Austin, Texas (17 évesen)
Apám mindig a Lost MC-ről ugatott otthon. Hogy mocskos bűnözők, hogy az egész banda csak egy fekete pont Austinban. Láttam a szemében, hogy retteg tőlük, bár soha nem vallotta volna be. Az én szememben viszont nem voltak bűnözők – szabadság volt a klub. Motorok, testvériség, olyan dolog, amiért élni érdemes. Azt éreztem, amit otthon sose: hogy tartozol valahová. Nem tudtam kiverni a fejemből, hiába tiltott tőlük.
Az egyik nyári éjszakán meglógtam otthonról, és elmentem a város szélére, ahol az austini chapter klubháza volt. Nem mentem be, csak leültem a parkoló túloldalán, és figyeltem őket. A röhögéseket, a motorok hangját, a sört, amit úgy itták, mintha életük része lenne. Úgy éreztem, mintha az üvegen keresztül nézném a saját jövőmet.
2012 – Austin, Texas (19 évesen)
Apám egyik ügyében a Lost MC is benne volt. Láttam, ahogy feszült, mikor otthon szóba került. Egy alkalommal el is kaptam, ahogy a nappaliban ordít a telefonba: ‘Ezeket a tetves motorosokat egyszer eltakarítjuk innen!’ Tudtam, hogy nem fog sikerülni. Ő mindig a törvényben hitt. Én pedig tudtam, hogy a törvény egy vicc.
Nem sokkal később a klubház közelében lófráltam, amikor az egyikük kiszúrt. Odaállt elém, és megkérdezte: ‘Mit bámulsz, kölyök?’ A szívem a torkomban dobogott, de csak annyit mondtam: ‘Apám rendőr. És mindig rólatok pofázik. Azt hiszi, ti vagytok a város hulladék bandája. Én viszont tudom, hogy téved.’ Egy pillanatig nézett rám, aztán elmosolyodott: ‘Nagy tököd van, hogy ezt így kimondtad. Lehet, hogy nem vagy teljesen hülye.’ Onnantól néha hagyták, hogy ott legyek körülöttük. Nem voltam senki, de legalább észrevettek.
Apám persze észrevette, hogy kevesebbet vagyok otthon, és volt pár nagy balhénk. Egy este úgy ordított rám, mintha már nem is a fia lennék, hanem egy bűnöző. Talán igaza volt. Talán mindig is az voltam. Másnap visszamentem a klubházhoz, és azt mondtam nekik: ‘Nem vagyok kívülálló többé. Csinálni akarom.’ Akkor kezdődött a Prospect élet. A szar meló, a próbák, a folyamatos bizonyítás. És imádtam minden percét, mert tudtam: végre a saját életemet élem, nem az övét.
2016 – Austin, Texas (23 évesen)
Azt mondtam anyámnak, elmegyek. Nem szólt semmit, csak nézett. Az apám persze felrobbant: ‘Ha elmész, ne várd, hogy visszafogadlak.’ Tudtam, hogy nem akarok otthon maradni. Nem akartam tökölni azzal, hogy mit gondol rólam a város. A Lost MC ott volt mindig a fejemben.
Egy reggel csak bepakoltam. Nem volt nagy csomagom — egy dzseki, néhány cucc, a motor kulcsa. Azt mondtam magamnak: vagy elsüllyedsz, vagy úszol. Elindultam, Los Santos volt a cél, mert hallottam, hogy ott nagyobb a zűr, nagyobb a lehetőség. És ha már eltűnni akartam, akkor eltűnnék ott, ahol senki nem ismer.
A kapcsolat az apjával végképp megszakadt: minden vita, minden ordítás és fenyegetés arra késztette, hogy a saját útját járja. Az apja, a büszke texasi rendőr, sosem fogadta el, hogy Brody nem követi a szabályokat, nem akar rendőr lenni, és nem tiszteli az autoritást. Brody viszont egyre inkább érezte, hogy a Lost MC az egyetlen család, amiért hajlandó lenne bármit feláldozni.
A kapcsolat a klubbal Austinban lassan épült fel. Nem volt nagy hőstett, sem különleges mutatvány: Brody csak figyelte a klubtagokat, látta, hogyan működnek, és hogyan tartják össze a testvériséget, amit otthon soha nem tapasztalt. Segített apró dolgokban: motorok szerelése, kis fuvarok, apró javítások a garázs körül. Nem volt dicsőség, nem volt taps, de minden tettével bizonyította, hogy megbízható és eltökélt. A klub lassan befogadta, először csak az érdeklődő srácok közé, majd hivatalosan Prospect lett.
Ahogy telt az idő, Brody rájött, hogy Austin kicsi a terveihez. A klub austini jelenléte erős volt, de Los Santosban több lehetőség nyílt a valódi próbatételekre, a hatalomra és a nagyobb játékokra. 2016 elején Brody összepakolt, és elindult Los Santos felé tisztában azzal, hogy itt minden nap új kihívás lesz.
Los Santos nem fogadta könnyen. A város koszos, zajos, veszélyes. Az első hónapok alatt Brody albérletben élt, három másik srác osztozott a lakáson. Dolgozott minden mocskos melót, amit talált: raktárpakolás, éjszakai költöztetés, apró szerelések. De a pénz sosem volt a cél. A cél az volt, hogy lássák: van itt egy új arc, aki nem fél semmitől, de nem is pánikol.
Lassan a Lost MC los santos-i chapteréhez csatlakozott. Mindig figyelt: ki kivel beszél, ki mit csinál, ki bízik meg a klubban, és ki árulhatja el. A többiek hamar észrevették, hogy Brody nem csak erős és kemény, hanem hideg fejjel tud dönteni, tud számolni és előre látni a következményeket.
A következő évek során Brody egyre többet vállalt: kisebb konfliktusok rendezése, a klub belső ügyeinek átlátása, tagok közötti feszültségek csillapítása. Soha nem kiabált, nem pánikolt. Ha kellett, csendben lépett, de mindig hatékonyan. Az emberek lassan tisztelni kezdték: nem a hangja, hanem a tettei miatt.
2022-re Brody már a klub egyik kulcsfigurájává vált. Nem egyetlen hősies akció vagy lövöldözés döntötte el, hanem a sok apró tett és döntés: egy-egy nehéz ügy rendezése, egy-egy tag bizalmának elnyerése, a belső feszültségek kiegyensúlyozása. A President figyelte őt, és tudta: Brody az, aki szükség esetén hideg fejjel irányít, aki képes a felelősséget vállalni.
Születési hely: Austin. Texas, USA
Rang az MC-ben: Vice President
1999 – Austin, Texas (6 évesen)
Apám mindig fegyverrel jött haza. Letette az asztalra, mintha az lenne a család szent kupája. Anyám csak főzte a vacsorát, hallgatott, mint mindig. Nekem meg minden este azt mondta: ‘Brody, egyszer majd te is rendőr leszel, tiszteletet fogsz kapni.’ A picsába. Már akkor tudtam, hogy soha a büdös életbe nem fogom az ő útját járni. Hat éves voltam, de éreztem: amit ő akar, az nekem nem élet.
2006 – Austin, Texas (13 évesen)
A suliban utáltam mindenkit, aki felettem akart lenni. Tanárok, igazgató, mind ugyanaz a fajta ember, mint az apám. Parancsoltak, szabályokat ugattak. Én meg inkább lógtam a haverokkal a parkolóban, cigiztünk, motorokat bütyköltünk. Egyszer azt mondta az egyik tanár: ‘Brody, te okos kölyök vagy, de a fejed mindig rossz felé jár.’ Én meg röhögtem rajta. Az eszem nem tankönyvre van, hanem arra, hogy átlássam, ki kinek hazudik, ki gyenge, kit lehet kihasználni. Azóta is így működök.
2010 – Austin, Texas (17 évesen)
Apám mindig a Lost MC-ről ugatott otthon. Hogy mocskos bűnözők, hogy az egész banda csak egy fekete pont Austinban. Láttam a szemében, hogy retteg tőlük, bár soha nem vallotta volna be. Az én szememben viszont nem voltak bűnözők – szabadság volt a klub. Motorok, testvériség, olyan dolog, amiért élni érdemes. Azt éreztem, amit otthon sose: hogy tartozol valahová. Nem tudtam kiverni a fejemből, hiába tiltott tőlük.
Az egyik nyári éjszakán meglógtam otthonról, és elmentem a város szélére, ahol az austini chapter klubháza volt. Nem mentem be, csak leültem a parkoló túloldalán, és figyeltem őket. A röhögéseket, a motorok hangját, a sört, amit úgy itták, mintha életük része lenne. Úgy éreztem, mintha az üvegen keresztül nézném a saját jövőmet.
2012 – Austin, Texas (19 évesen)
Apám egyik ügyében a Lost MC is benne volt. Láttam, ahogy feszült, mikor otthon szóba került. Egy alkalommal el is kaptam, ahogy a nappaliban ordít a telefonba: ‘Ezeket a tetves motorosokat egyszer eltakarítjuk innen!’ Tudtam, hogy nem fog sikerülni. Ő mindig a törvényben hitt. Én pedig tudtam, hogy a törvény egy vicc.
Nem sokkal később a klubház közelében lófráltam, amikor az egyikük kiszúrt. Odaállt elém, és megkérdezte: ‘Mit bámulsz, kölyök?’ A szívem a torkomban dobogott, de csak annyit mondtam: ‘Apám rendőr. És mindig rólatok pofázik. Azt hiszi, ti vagytok a város hulladék bandája. Én viszont tudom, hogy téved.’ Egy pillanatig nézett rám, aztán elmosolyodott: ‘Nagy tököd van, hogy ezt így kimondtad. Lehet, hogy nem vagy teljesen hülye.’ Onnantól néha hagyták, hogy ott legyek körülöttük. Nem voltam senki, de legalább észrevettek.
Apám persze észrevette, hogy kevesebbet vagyok otthon, és volt pár nagy balhénk. Egy este úgy ordított rám, mintha már nem is a fia lennék, hanem egy bűnöző. Talán igaza volt. Talán mindig is az voltam. Másnap visszamentem a klubházhoz, és azt mondtam nekik: ‘Nem vagyok kívülálló többé. Csinálni akarom.’ Akkor kezdődött a Prospect élet. A szar meló, a próbák, a folyamatos bizonyítás. És imádtam minden percét, mert tudtam: végre a saját életemet élem, nem az övét.
2016 – Austin, Texas (23 évesen)
Azt mondtam anyámnak, elmegyek. Nem szólt semmit, csak nézett. Az apám persze felrobbant: ‘Ha elmész, ne várd, hogy visszafogadlak.’ Tudtam, hogy nem akarok otthon maradni. Nem akartam tökölni azzal, hogy mit gondol rólam a város. A Lost MC ott volt mindig a fejemben.
Egy reggel csak bepakoltam. Nem volt nagy csomagom — egy dzseki, néhány cucc, a motor kulcsa. Azt mondtam magamnak: vagy elsüllyedsz, vagy úszol. Elindultam, Los Santos volt a cél, mert hallottam, hogy ott nagyobb a zűr, nagyobb a lehetőség. És ha már eltűnni akartam, akkor eltűnnék ott, ahol senki nem ismer.
A kapcsolat az apjával végképp megszakadt: minden vita, minden ordítás és fenyegetés arra késztette, hogy a saját útját járja. Az apja, a büszke texasi rendőr, sosem fogadta el, hogy Brody nem követi a szabályokat, nem akar rendőr lenni, és nem tiszteli az autoritást. Brody viszont egyre inkább érezte, hogy a Lost MC az egyetlen család, amiért hajlandó lenne bármit feláldozni.
A kapcsolat a klubbal Austinban lassan épült fel. Nem volt nagy hőstett, sem különleges mutatvány: Brody csak figyelte a klubtagokat, látta, hogyan működnek, és hogyan tartják össze a testvériséget, amit otthon soha nem tapasztalt. Segített apró dolgokban: motorok szerelése, kis fuvarok, apró javítások a garázs körül. Nem volt dicsőség, nem volt taps, de minden tettével bizonyította, hogy megbízható és eltökélt. A klub lassan befogadta, először csak az érdeklődő srácok közé, majd hivatalosan Prospect lett.
Ahogy telt az idő, Brody rájött, hogy Austin kicsi a terveihez. A klub austini jelenléte erős volt, de Los Santosban több lehetőség nyílt a valódi próbatételekre, a hatalomra és a nagyobb játékokra. 2016 elején Brody összepakolt, és elindult Los Santos felé tisztában azzal, hogy itt minden nap új kihívás lesz.
Los Santos nem fogadta könnyen. A város koszos, zajos, veszélyes. Az első hónapok alatt Brody albérletben élt, három másik srác osztozott a lakáson. Dolgozott minden mocskos melót, amit talált: raktárpakolás, éjszakai költöztetés, apró szerelések. De a pénz sosem volt a cél. A cél az volt, hogy lássák: van itt egy új arc, aki nem fél semmitől, de nem is pánikol.
Lassan a Lost MC los santos-i chapteréhez csatlakozott. Mindig figyelt: ki kivel beszél, ki mit csinál, ki bízik meg a klubban, és ki árulhatja el. A többiek hamar észrevették, hogy Brody nem csak erős és kemény, hanem hideg fejjel tud dönteni, tud számolni és előre látni a következményeket.
A következő évek során Brody egyre többet vállalt: kisebb konfliktusok rendezése, a klub belső ügyeinek átlátása, tagok közötti feszültségek csillapítása. Soha nem kiabált, nem pánikolt. Ha kellett, csendben lépett, de mindig hatékonyan. Az emberek lassan tisztelni kezdték: nem a hangja, hanem a tettei miatt.
2022-re Brody már a klub egyik kulcsfigurájává vált. Nem egyetlen hősies akció vagy lövöldözés döntötte el, hanem a sok apró tett és döntés: egy-egy nehéz ügy rendezése, egy-egy tag bizalmának elnyerése, a belső feszültségek kiegyensúlyozása. A President figyelte őt, és tudta: Brody az, aki szükség esetén hideg fejjel irányít, aki képes a felelősséget vállalni.