Ayy, az én nevem Blaire, Blaire Duncan, jól jegyezd meg a nevem, miért? Nem egy átlagos csaj vagyok, de kinek mi. 1998-ban születtem Chicago-ban, a sors úgy döntött, hogy az életem egyik részét a kibaszott déli részen kellett eltöltenem. Bevezetlek egy kicsit milyen körülmények között kellett felnőnöm. Hatan vagyunk testvérek, de nem édes testvérek, anyám szerette váltogatni a partnereit, de egész életében Jafar Mayers-t szerette a legjobban. Jafar az én nevelőapám lett volna, de nem nevezném apának, már csak azért, mert csak éjszakánként jött haza, mikor már eszméletlenre itta magát, de legalább ott volt velünk, nem? Az igazi apámat nem ismerem, ezzel le is zárom. Keisha Iman az anyám egy felelősséget nem vállaló szar alak, imádta a kristályt és az alkoholt sem vetette meg, hol felbukkant, hol nem. Nem is volt nagyon az életünk része. A lényeget, majdnem elfelejtettem, egy darabig én voltam az egyetlen fehér a családban, de később született Troy, akit anyám szintén csak bedobott hozzánk és Brianna Mayers, a legidősebb nővérünk nevelt fel minket. Baszki… Elbaszott szitu, nem? Nem kaptunk rendes nevelést, Bri csak életben tartott minket, de nagyon szeret mindannyiunkat, nyilván nem várhattuk el tőle az anyai szeretetet.
Már általános iskolás korom óta hozzá voltam szokva, hogy az utcánkban haladva, részeg, hányásban/vérben fekvő drogosok, hajléktalanok fetrengenek. Ja, ennyire szar a környék. Nem voltam jó tanuló, de sikerült az általánost elvégeznem, ami már egy hatalmas előrelépés volt a környékbeli kölyköknél. Jobban lefoglaltak a haverjaim és az önfeledt hajnalokig tartó bulizás. Nem kellett sok, hogy belefolyjak a drogkereskedésbe. Haverjaimmal terítettük a füvet, crack-et, szteroidokat mindenkinek megvolt a maga helye, szavamra élveztük ezt az életmódot, a helyi afro srácok, adták a zöldhasút, mert rendesen megdolgoztunk a pénzünkért. Nekem nem kellett sok, hogy rendesen ráfüggjek a drogokra, nem tudnék olyat mondani, amit még nem próbáltam. Baromira lefogytam tőlük, de nem érdekel, csak tolhassam a cuccot, akkor minden laza. Évek során, nem bírtam betelni a napi bevitt mennyiséggel, így vettem a bátorságot, hogy az eladásra kínált pack-ba belenyúljak. Egy darabig jól is ment, azonban a skacok észrevették, hogy hanyagul végzem a dolgom, egyre kevesebb pénzt adtam le nekik. Meg is történt a baj. Egyik kora reggel a villamos hídja alatt, egy fekete furgon jelent meg, megálltak előttem kiszálltak öten, egy zacskót tettek a fejemre és bekúrtak a kocsiba. Nagyon para szitu volt, azt hittem ott fogok megdögleni, aztán még el se értem semmit az életemben, mondjuk nem mintha nagy jövő várna rám. Kicsaptak engem egy elhagyatott, sivár területen, úgy megvertek csoda, hogy nyögdécselni még volt energiám. A verés után otthagytak a srácok. Fasza kis tanulólecke volt számomra, soha nem nyúlok más cuccához, naah. Feküdtem még ott pár órát, hogy fel tudjak kelni, úgy összeszartam magam, hogy egyből elakartam menekülni. Mi lesz, ha azok a faszok visszajönnek értem? Sétáltam, míg egy kisebb patakhoz nem értem, megmostam az arcom, kicsit összekaptam magam.
Besötétedett, csak sétáltam az autópálya mellett és stoppolni kezdtem, meg is állt egy öreg kamionos, kérdezte merre megyek. Mondom nem tudom, de minél messzebb innen. Mondta, hogy ő Los Santos-ba utazik addig el tud vinni. Mondom, jól van öreg barátom, értékelem a segítséged. Ne gondolj rosszra tesó! Az út napokig tartott, kaptam tőle kaját, piát, de egy gond volt nem jutottam anyaghoz. Kezdtek kijönni rajtam a tünetek, ami rengeteg okádással, szédüléssel, rosszulléttel járt. Amikor már összehánytam a műszerfalát is, szó szerint kirúgott a kurva kamionból. Már csak pár kilométerre voltunk az említett várostól. Fasza, csak kibírom, sétáltam pár órát, de beestem az egyik árokba, pihentem egyet, vágod? Na, mindegy felkeltem hajnali öt-hat lehetett, kezdett világosodni, finom hányással kezdtem a napot, úgy izzadtam, hogy az egész testem, meg a ruhám bűzlött. Útnak indultam a város felé.
A városban
Pár óra szenvedés után végre beértem ebbe a kurva városba, már lassan ölni tudtam volna egy kis heroinért vagy egy kis fűért, tök mindegy csak kábítson már végre. Fingom se volt hol a faszban vagyok, de egy fasza kis sötét sikátorba teleportáltam és egy afro faszi adott nekem egy kontaktot, hol tudnék drogot szerezni. Előcsaptam a telefonom azonnal tárcsáztam a számot. Az ujjaim annyira izzadtak, hogy alig bírtam a számokat bepötyögni. Pár másodperc csörgés után felvette a telefont az a szarházi. Azonnal felvázoltam neki a szitut és találkát beszéltünk. Mondta, hogy találkozzunk a vidámpark alatt. Bazdmeg hol a faszomba van a kurva vidámpark. Megkérdeztem az előttem álló afrot, hogy hol van ez a hely. Mutogatott össze-vissza, aztán igazából csak a sikátorból ki kellett mennem, azt egyenesen végig menni az utcán. A csávó neve akivel beszéltem telefonon Mil-ként mutatkozott be. Látta, hogy elég fos állapotban vagyok, de olyan király színészi képességeim vannak, hogy elhitettem vele, hogy bárkinek eltudom passzolni a cuccát, cserébe csak kóstolót kérek. Cashem természetesen nem volt. Az a hülye elhitte minden szavam, kaptam 2 uncia methet és a megérdemelt kóstolóm. Még mielőtt elhúzta volna a csíkot ez a hülye fasz, megfenyegetett, hogyha átbaszom akkor megkeres és kinyír. Na, kurva jó… Ugyanabba a szituba keveredtem igazából, tök felesleges volt napokig utazgatnom, hogy ugyanitt folytassam a szarjaim. Ennyi erővel meg is dögölhettem volna. Na, mindegy ezt hozta a gép. Végre elhajtott a kocsijával, azonnal kicsomagoltam a kis zacsit és felcuppantottam a meth-et, amit adott. A testem olyan durván reagált a cuccra, hogy a parton ébredtem meg, úgyhogy a lábam félig a vízben volt. Csoda, hogy nem hűltem ki.
Elkezdtem járni a várost és megbarátkoztam a ténnyel, hogy nekem ez lesz a sorsom. Felfedeztem a legjobb helyeket, ahol a legkönnyebben eltudom passzolni a Mil által adott meth-et. Többször is találkoztam Mr. Pöcsfejjel, hogy átadjam a pénzét, láttam rajta, hogy eléggé meglepődött a teljesítményemen, nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen megy a biznisz. De, hát nem ma kezdtem.
Elcsúsztam egy házibuliba valahol a gazdagnegyedben volt a party, de simán beengedtek, leszarták, hogy ki vagyok vagy hogyan nézek ki. Na, ezen a helyen találkoztam egy vörhenyes francia szopósmalaccal. Fel akart szedni, vágod? Én ilyenekkel nem élek, tudod ki akar egy kapcsolatot azok után, hogy végig kellett néznem anyám meg nevelőfater szarságait. „Finoman” elküldtem a picsába, de nem nagyon akart rólam lekoccolni, fogtam aztán a rágógumimat rácsaptam a homlokára, aztán odébb álltam. Később jött egy másik haverja Ethan, aki fűvel kínált, hát hülye lettem volna visszautasítani, kimentünk a területről elpöfékeltük a cigit, aztán visszamentünk. Később kiderült, hogy Ethan a francia spanja. Kisebb szóváltásba kezdtünk, felkúrt mind a két csávó, de az tette a pontot az i-re, hogy odajött egy random csaj, azt mondta Ethan-nek, hogy tegyen a kutyájára pórázt ezzel rám célzott. Azonnal utána sétáltam és felkérdeztem, hogy mi a faszt gondol, kivel beszél így. Ropogtatni kezdtem az ujjaim és az a két pöcs rögtön a csaj elé állt. Annyira bánom, hogy nem vertem meg a csajt. Csak lássam meg még egyszer.
Elhúztam a buliról a part felé mentem, találtam egy parkolót és leültem egy kőre. Texteltem Mil-nek, hogy majdnem agyonvertem valakit, tudna-e nekem cuccot hozni. Írta, hogy rendben, küldjem el, hol vagyok. Így tettem, vártam néhány percet és fel is bukkant Mr. Pö… Mil. Alig néhány szót tudtunk beszélni és megjelent valami kopasz csákó, aki eléggé be volt feszülve, felkérdezte Milt, hogy mit csinál. Elmentek ketten beszélgetni pár méterre tőlem. Jól be lett csicskítva Mil. Nézelődtem és annyit vettem észre, hogy a kopasz kést fog a Mil-re. Nem először látok ilyet, a környékünkön mindennapos volt, hogy késsel ordítoznak. Ilyenkor annyit lehet tenni, ha balhé van, hogy olyan gyorsan futsz, ahogy csak bírsz, de ha van fegyvered és nincsenek túlerőben, akkor minden jó. Végül nem történt késelés. A kopasz idegtől vergődve elhúzta a csíkot. Ezután kaptam a fejemre megint, basszameg. Hajamnál fogva rángatott le Mil a kurva kőről, kést tartott a nyakamhoz. Na, bazdmeg a fegyveremet se tudom így előkapni. Nem mondom rendesen beszartam. Az a fasz boostolni akarta az egóját és megmutatni ki a főnök. Hát, sikerült neki, behúztam fülem farkam. Elnézést kértem bármit is tettem. Annyi volt a baja, hogy tiszteletlen voltam és követeltem tőle a drogot. Hála a sorsnak, megúsztam a szitut. Visszatérve, ki a faszom ez a kopasz? Hát, nem derült ki, csak később.
Pár nap elteltével ismét találkoztam Mil-el és egy szexi csajjal, akit Kath-nek hívnak. Átpasszoltam a szokásos összeget, amik az elpasszolt meth-ből van. Kath-nek el kellett mondanom a kopasszal való szitut, hogy a csávó ráfogta a kést Mil-re. Kiderült, hogy Kath-nél is történt ilyen szitu csak ő az egyik emberére fogta a kést. Mil kitalálta, hogy megkéne leckéztetni a csávót egy kis balhéba, mindig benne vagyok. Elvittek egy raktárhoz és ott vártuk a kopaszt, közben az ellazulás kedvéért benyomtam egy bélyeget. Órák teltek el, mire felbukkant a kopasz, Mil azonnal fegyvert fogott rá, hát én is így tettem. Ő a főnököm, nem ki kell mellette álljak? De baszki, a csaj is rám fogta a fegyvert, illetve volt ott egy harmadik faszi, aki valszeg a góré, nagyon magabiztos volt a kisugárzása. Nem láttam ilyet, tetszik baszki. Mil megparancsolta nekem, hogy tegyem el a fegyvert, vállat vontam így is tettem. Elkezdtek halandzsa nyelven beszélni, egy büdös szót nem értettem. A kopasz és Mil között volt a feszkó ez aztán már tuti. Belelőtt Mil a kopasz térdébe, rögtön földre rogyott, jól be is kúrta a fejét, vérzett meg minden. Nem undorodom a vér látványától, de izgalmas kis szituba kerültem, nem féltem, mondjuk nagyon nem is emlékszem mi volt, annyira beálltam. Volt itt minden órákig veszekedett a Góré és Mil-el, Kath próbálta életben tartani a kopaszt. Hova kerültem, te jó isten. Végig fapofával, értetlenül pásztáztam. Figyeltem az eseményeket, végül mikor befejezték a veszekedést Mil odalépett a kopaszhoz beledurrantott egy golyót a fejébe. A látványtól öklendezni kezdtem, ilyen közelről nem láttam ilyen ocsmány dolgot. Úgy nyeltem vissza a hányásom, mintha az életem múlt volna rajta. Mégsem hányhatom el magam, ilyen veszett kutyák előtt. Lenyugodtak a kedélyek, mindenki elhúzta csíkot, mintha tök természetes lenne. Mil-el elpakoltuk a testet, az egyik kocsiba, majd gondolom elviszi valahova. Jó kilátások…
Telnek a napjaim részben az anyagok eladásai miatt eseménydúsak, kezdem megismerni a várost. Több ismerősre is szert tettem. Összehaverkodtam pár SSC taggal az egyikőjük beceneve Babyblue vele több időt sikerült töltenem, szétverte a seggem bowlingba. Többször ültünk ki Davis-re dumálni, cigizni érdeklődni kezdett irántam, hogy jutottam a városba és miért viselkedek úgy ahogy. Baszki nem tudom miért, de megbízok ebben az arcban, hát el is mondtam neki a történetem egyik felét, de nem leszek olyan hülye, hogy mindent kikotyogjak. Jól is tettem, hogy nem mondtam el mindent, mert ő baszott magáról akármit is mondani. Néhány haverjával is sikerült összespanolnom az egyiket sikerült porrá aláznom kosárba, szerencsétlen nem tudott már mit kitalálni, miért veszített. Az ő neve Perico. Kosarazás előtt a Cocatoos-ban voltunk, nem volt valami nagy szám, de azt meg kell említenem, hogy ott volt Paybacc, aki úgy kicsípte magát, hogy fixen felkapott magára pár ribancot. Na, egyelőre ennyit róluk térjünk rá egy kicsit a szerbekre (igen sikerült rájönnöm erre a kurva halandzsa nyelvre).
Azt se tudom hol kezdjem, annyi kreténség van itt, van a Mr. Pöcs, Mil, aki mindig meg akarja nekem mutatni ki a főnök, többször próbálta már kitépni a kurva hajam, mert nem úgy viselkedek, ahogy kéne. Nagyba viszem neki a cash-t, büszke pofámmal, hogy nesze bazdmeg nézd mire vagyok képes, mert tisztában vagyok vele, hogy mindenki egy drogos ribancnak könyvelt el, ami lehet nincs túl messze a valóságtól, de megvan a magam esze. Vespucci pincénél dumált A Góréval, Mil. Azt hiszem arról, hogy szarul mennek a területek, ez alatt annyit értek, hogy mindenki baszik dolgozni. Pöcsfejjel már többször is elcsúsztunk anyagért, hogy rendesen menjen a termelés, így ezt a szakmát is igazán kitanultam. Meg is lett az eredménye, adtak nekem egy kis próbaidőt, hogy vigyem az egyik helyüket. Adott is az egomnak egy löketet és mondtam A Górénak, hogy „ami az én kezem alá kerül arannyá válik” és mi a picsa történik? Mr. Pöcs odajön hozzá aztán megtépi a hajam. Mi a faszt mondtam már megint, hogy ezt kapom? Nem vágom, kajak ez lenne a nagyfőnök itt, akinek pofáztam? Rámszólt, hogy vegyek vissza a stílusomból… Azután inkább meg sem szólaltam.
Késő este, újra az egyik pincében sikerült ezekkel összefutnom, szóltak, hogy maradjak a seggemen, mert lesz valami megbeszélés. Magamban csak annyit gondoltam, hogy tuti megint megvernek vagy valami kurva nagy dráma lesz. Később megjelent Zoran, Kath kurvája, próbált felkóstolni, hogy miért ülök a földön meg hogy jó helyen vagyok ott, szerencséje, hogy nem volt nálam semmi eszköz, mert vérfürdőt rendeztem volna. Mit pofázik nekem ez a kis szerencsétlen. Na, mindegy is a lényeg amúgy rákérdeztem ennél a kis csipesznél, hogy együtt tolják-e a tutit Kath-el. Hát, nem merte megmondani, de aztán ami ez után történt, megfogalmazódott bennem, hogy ja tényleg kúrja Kath-et. Megérkezett a hölgyemény az este sztárja, vitába elegyedett Mil-el a Pöcsfejünkkel. Miért? Mil felkérdezte, hogy eddig mit tett le az asztalra a Csipesz barátunk. Röviden tömören semmit. De a Szépséges hölgyemény úgy kiállt Csipesz védelmére, mint egy anyatigris, nagyon komoly volt. Órákig vitatkozott a két fél, felére oda sem figyeltem, mert Kath elszólta magát. Megtudtam, hogy akivel „tiszteletlenül” beszéltem A Góréval, tényleg A Góre. Jól szemügyre vettem ezt a férfit, tudom most már, hogy ő vele tényleg nem szabad baszakodni, olyan kisugárzása van, hogy ha ránézek is elnyom a félelem. Pedig ilyet még senki nem váltott ki belőlem, elég durva. Közben hajt is a kíváncsiság, hogy jobban megismerjem őt, de hogyan tudnék hozzá közelebb jutni, nézzetek már rám. Kibaszott vicc vagyok. Talán, majd a teljesítményemmel tudom magamra terelni a figyelmét. Egy szó, mint száz a vitát ő állította meg, lábaim beleremegtek, mikor megszólalt mély hangján. Mindenkit szépen helyre pakolt és meglett mindenkinek a maga feladata. Na, ilyen egy igazi vezető. Elismerés.
Azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerjétek a múltam, így talán megértitek, hogy miért viselkedek úgy ahogyan ebben a szituációban. A gyermekkorom nem egy Disney mesébe való történet. Édesanyám, mint tudjátok halomszámra falta a pasikat, azért is vagyunk ilyen sokan féltestvérek. Nem sokat foglalkozott velünk, szerette habzsolni az élvezeteket, mint szex és drogok terén. Az életünkbe nem töltött be nagy szerepet, mivel nem lakott velünk, egyszer felbukkant, majd ismét lelépett. Ezt az évek során baromi sokszor eljátszotta, voltak olyan helyzetek mikor én tényleg elhittem, hogy sajnálja hanyag anyai munkáját, de ismételten csak csalódnunk kellett benne és mindig hűlt helye maradt a lakásban. Ezeket a sorokat leírni is nehéz, baromi nehezen nyílok meg másoknak, nem adok senkinek bizalmat. Most rá kell gyújtsak egy jointra utána folytatom apámmal.
Most már úgy érzem képes vagyok valamennyit megosztani apámról is. Ellentétben drága édesanyámmal ő legalább ott volt köztünk, de a neveltetésünkben sok szerepet ő sem töltött be. Miért? Hatalmas szerelme volt az alkohol, és az egyéb kábítószerek, szóval semmilyen élvezetet nem utasított vissza. Amikor iskolába készültünk a testvéreimmel általában mindig a konyha padlóján hevert, úgy reggeliztünk és kerülgettük őt jobbról-balról. Mondanom sem kell, hogy nem volt egy gusztusos látvány minden reggel apát a saját okádásában fekve látni. Jó volt így reggelizni. Emléksztek, hogy belefolytam a drogkereskedelem bizniszbe? Na, kitalálhatjátok, hogy ki tanított meg rá, mit hogyan kell számolni és mennyit lehet okosan lecsípni? Persze, hogy az apámtól, tőle tanultam a mesterséget erre legalább hasznos volt, meg is lett az eredménye, jó eladásaim lettek. Mondjuk a pénzből nem sokat tudtam megtartani, mert az a sóher geci mindig megtalálta az eldugott pénzem.
Az utcánkban mindenki ismerte a másikat, de soha nem voltunk olyan barátságban, hogy áthívjanak minket sütögetni és a többi, pénzük se volt rá, igaz. Utcáinkon a látvány sem volt túl étvágygerjesztő, fentebb leírtak még mindig érvényesek, de leírom megint. Hajléktalanok hevertek, szinte majdnem minden padon bemindenezve, nem részletezem a továbbiakat. A környéken tombolt az illegális tevékenységek, kiskaliberű fegyver kereskedelem, drogkereskedelem, prostitúció. A nővérünk óvott minket ettől az élettől, soha nem akarta, hogy befolyunk ilyen ügyletekbe, hát párunknak nem sikerült. Volt egy nagyobb afro csoport, akik terrorban tartották a környéket, gyerekeket vontak be, hogy adják el a szarjaikat, aki nem engedelmeskedett el azt jól agyonverték, végül én is így kerültem bele ebbe a csoportba, csak engem azért vertek meg, mert elcsíptem a cuccukat. Kurva szar érzés volt, mikor előttem verték majdhogynem félholtra a hét-nyolc éves gyerekeket, szavakba önteni nem tudom mennyire felzaklatott ez az egész, de ez még mindig nem a legrosszabb. Volt egy elhagyatott épület, ahol rendszeresen összehúzták a szegényebb, elhagyott gyerekeket, születési csoportokba osztva. Kialakítottak egy kurva ringet, ahol fogadni lehetett ki éli túl. Engem is bevettek ebbe a szarba, de én nem fogadhattam. Én nekem kurvára az életemért kellett harcolni. Nagyon sok pofont, késszúrást kaptam az évek során, de sikerült túlélnem, kész csoda, hogy még élek. Hála a sorsnak teltek az évek és kikerültem a ringből, mert már túl idős lettem a „pofozkodáshoz” mondták. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy kinyírom az összes faszszopót, akik a gyerekekkel szórakoznak.
Október 15.-én volt a Szüreti fesztivál vagy mi, a Mirror parkban. Volt ott minden, zene, bemutatók, sorsolás, amin természetesen lófaszt se nyertem. Kath-el és Dragomir-el (igen megmondta a nevét aznap este ő a „Góré”) néztünk ki a rendezvényre. Jó kis este volt, megismerkedtem egy kis sráccal, aki éppen valami atom füvet szívott, oda is mentem hozzá, mert nem bírtam magammal mikor az az illat megcsapta az orrom. Kaptam is belőle egy kis kóstolót. Annyira bejött a cucca, hogy felajánlottam neki, hogy felkeresem és vennék ebből az atomból. Elmondta, hogy a Santee Alley-en szoktak lógni, majd keressem fel. Lepacsiztam vele aztán visszamentem a többiekhez, full kábán. A többiek is akartak egy kicsit szórakozni Kath felszívott valami szart, amitől úgy beállt, hogy szerintem azt se érezte volna meg, ha elcsapja egy busz. Dragomir csak egy sima spanglit szívott el, nem nagyon engedte el magát, de baromira tetszett, hogy ott füvezik előttem.
Pár nappal a fesztivál után Mil a Pöcsfejünk, kitalálta, hogy meg kéne agyalni a helyi „rossz” gyerekeket, azért, hogy terítsék nekünk a methet, meg a kristályt. Én már az elején mondtam neki, hogy én nem fogok gyereket ütni felejtse el és KURVÁRA nem támogatom ezt a tervet. Ha már annyira akarja ezeket a gyerekeket, hogy terítsenek akkor semmiképpen se erőszakkal vegye őket rá. Hát, tudjátok mennyit ért a szavam? Kibaszott nullával egyenlő. Semmit sem ért. Úgy gondolom, hogy a gyerekek, ha kapnak egy lehetőséget akkor fixen élnek vele, hogy terítsenek, na mindegy is. Kimentünk a semmi közepére felfegyverkezve, hogy megfélemlítsük őket, a két srác kiszállt a kocsiból, semmit sem sejtve. Bazmeg ez az a gyerek, akitől füvet akartam venni, hát úgy tűnik tőle sem fogok. Mil pofázott hozzájuk, a többiek a helyet biztosították én is próbáltam arra figyelni, de nem nagyon sikerült, féltettem szegényeket. Nem alaptalanul, mert az a Pöcsfej leütötte az egyiket a fegyvertussal. Azonnal odamentem a sráchoz és megnéztem, hogy van-e pulzusa a hátára fordítottam mást nem tudtam vele kezdeni. Ezután elmentünk a területről, de az egyik srácot elvittük magunkkal valahova a dokkokhoz. Nem akarom részletezni, szinte agyonverte a csávót Mil, itt már teljesen elborult az agyam, fújtattam, mint egy mozdony. Később, mikor végzett az agyalással, visszamentünk Vespuccira. Dragomir odajött hozzám, látta, hogy tiszta idegbeteg vagyok teljesen átmentem pszichopatába, elmondtam neki, hogy nem bírom, ha gyerekeket vernek és azt is hogy lefogok számolni az összes pöcsfejjel, akik ezt csinálják. Együtt bementünk a pincébe, ott már Kath-el veszekedett Mil nem is tudom már miről, azon voltam, hogy megnyugtassam magam, de teljesen felemésztett a harag és a Mil utáni gyűlölet. Egy darabig Dragomir mögött figyeltem a veszekedést, aztán nem bírtam magammal megindultam Mileta felé, de Dragomir megragadta a kezem. Hagyjuk is. A következő képsorokra alig emlékszem, de azt tudom, hogy elengedte a kezem és már Mileta előtt álltam. Akkora öklöst kapott tőlem, hogy rögtön eleredt az orra vére, éreztem, ahogy betörik az orra. Mileta alig bírta egyensúlyban tartani magát, azonban sajnos talpon maradt. Visszakézből akkora pofont kaptam tőle, hogy egyből a földre kerültem, elhomályosodott a kép, kurva nagyot kaptam, azt se tudtam hol a faszba vagyok. Másnap meg is lett az eredménye teljesen felduzzadt a jobb féltekem, a jobb szemem is bevérzett. Végül az egész cirkusznak megint Dragomir vetett véget, a teremben lévőket mind megfenyegette, hogyha nem dolgozunk csapatként akkor mindegyikőnkkel le fog számoltatni.
A hetekben lett egy kedvelt helyem, ahol kitudom pihenni a fárasztó délelőttjeim. Ez a hely nem más, mint a Tokyo Pub, nem régen nyílt, nagyon fullos kis hely és a legjobb az egészben, hogy náluk rendesen van hűtve a sör. Baromi laza emberekkel ismerkedtem meg itt, egyik közülük a kedvenc pultosom Nikko.
Van itt egy hölgy is Rebecca, szimpatikus csajszi, de a legjobb az egészben, hogy általa sikerült nagyobb mennyiségben fűhöz jutnom, szóval ő megvett engem kilóra. Igaz van egy srác, akit szintén itt ismertem meg Frank, ő hozta volna nekem a kis cuccomat, de nehézségekbe ütközött, azt mondta, hogy elrohadtak a kurva magjai. Nem tudom, hogy most elhiggyem neki vagy sem. Mindegy ezt mér magam mögött hagytam a lényeg, hogy megvan végre a szajrém. Beszéljünk róla még egy kicsit. Baromi helyes srácról van szó, többször leültünk cigizgetni, beszélgetni tök jól éreztük magunkat, aztán egyik este nála aludtam, de tényleg csak aludtam! Betéptünk, na elálmosodtam. Arra még emlékszem, hogy éjszaka elkezdte cirógatni a hátam, na ekkor már tudtam, hogy bazmeg baj van. Tudni kell rólam, hogy én nem vagyok a kapcsolatok híve, szerintem még nem is volt egyetlen normális egészséges kapcsolatom. Mondjuk nem is nagyon kerestem, meg teljesen hidegen hagy az egész. Magamban sem bízok nem, hogy másban. Faszom nem fogok itt köntörfalazni másnap elcsattant egy csók, ennyi. Nem tartom semmire, meg is mondtam neki, hogy tőlem ne várjon semmit. Egyszer fordult elő, aztán csá. Ráadásul csaja is van, de szeretek zűrzavart okozni, hát sikerült. Később a páros kapcsolata nem is alakult túl jól, ezt nem is akarom nagyon részletezni, mert elkap az idegbaj. Mondjuk úgyis lefogom írni… A csajával összevesztek elég durván és Frank „ÖNVÉDELEMBŐL” bántotta a szerencsétlen kis csajt. Mindenki vegye úgy, ahogy akarja. Mikor elmesélte, hogy mit csinált a barátnőjével, teljes mértékben elment az eszem, bekattantam, kijött belőlem az őrült pszichopata nő. Teljes erőmből behúztam neki, próbált kitérni az ütésemből, de mivel nem ez az első verekedésem, sajnos rossz felé hajolt és telibe bekúrtam az orrát. Leterült a földre és csak annyit tudott mondani, hogy „Mentőt-mentőt”. Ja… Ömlött a vér mindenhova. Az incidens közben volt ott még egy kellemetlen tényező. A francia köcsög. Próbált megállítani, hogy ne bántsam Frank-et, de annak az lett a vége, hogy gyomorszájon ütöttem és ellöktem magam elől. Ennyi a sztori.
Remélem emlékeztek a franciára, akire az első buliban, a rágómat rátapasztottam a homlokára, nem tudom, mi van velem, de ő az-az egy ember, akit, ha meglátok szétvet az ideg. Sajnos ő is sokat lóg a Tokyo Pub-ban, ezért lehetetlen elkerülnöm ezt a faszfejet. Ez állandóan beszólogat, piszkál, pofázik hozzám. Természetesen nem hagyom magam, általában, hogyha kinyit a Pub és ő meg én is ott vagyunk tőlünk zeng a kurva bár, mert veszekszünk. Utólag mondjuk baromi jól esett, hogy megverhettem a vörös franciát. Szóltam neki, hogy húzzunk ki a bárból és ott rendezzük le a szarjainkat, hát nem jutottunk sokra. Írom ezeket a sorokat és rendesen remeg a kezem az idegtől, komolyan annyira irritál ez az ember, hogy hihetetlen. A kibaszott akcentusa, öltözködése, az egész jelenléte felkúr. Vette a bátorságot ez a kis nyikhaj, hogy lesmárolt bazmeg. Azt hittem előkapom a Glock-om és megölöm a faszba. Csak nehéz lett volna eltűntetni a nyomokat… Mi a faszt képzel ez a köcsög? Leprostizik, elmond minden hajléktalan szarnak és ilyet csinál? Így működnének az európai bevándorlók? Chh.. Hagyjuk is. Most sürgős elszívni valóm van. Peace.
Remélem emlékeztek, mikor azt taglaltam, hogyan vertem meg Mileta-t, na még aznap este eldőlt, hogy soha többet nem fogok neki dolgozni. Ez nem az én ötletem volt, meg amúgysem volna merszem Mileta képébe mondani, hogy bekaphatja, elhúzhat a faszba és keressen magának egy új dealer-t. Pedig úgy megmondanám neki, csak valószínűleg azok lennének az utolsó szavaim. Baszódna meg. Chh.. Dragomir Mirkovic fejéből pattant ki, hogy aznaptól csak neki felelek, senki másnak nem dolgozhatok az ő tudta nélkül. Nem tudom, hogy ennek most örüljek vagy inkább sírjak miatta. Mégis ő itt a nagykutya, neki nem nagyon van merszem beszólni, amin eléggé csodálkozom, mert sajnos elég nagy a pofám és leszarom ki kicsoda. Ő egy kibaszott kivétel, faszom, kurvára nem tetszik, magamra sem ismerek. Egyszerre érzek iránta szimpátiát és félelmet, de természetesen felé ezt nem mutatom ki, nem vagyok egy gyenge picsa. Egyik nap odaállt elém és mondta mély, rekedt hangján, hogy beszélni akar velem másnap. Rátekintettem a szavam is elállt, szerintem 1 percig levegőt sem vettem, egy fejjel magasabb nálam, sejtelmesen mosolyog rám, az mellett sem tudok elmenni, hogy kurva jól néz ki, de ez itt most nem is számít mivel a szar is megfagyott bennem, holnap lehet megdöglök basszameg. Nagy zavaromban előkaptam a megtévesztési képességeim és elpoénkodtam, hogy ott leszek a „randin”, szerintem átlát rajtam ez a szemét. Eljött a másnap, elcsúsztam a ruhaboltba, mondom veszek magamnak valami laza cuccot, de a lényeg, hogy fehér legyen, ha már megdöglök nézzek ki jól, nem? Most azt gondolhatjátok, hogy nem félek a haláltól, dehogynem félek, kurvára nem akarok megdögleni, annyi mindent elakarok még érni a szánalmas életemben, csak nehéz leraknom azokat a kurva drogokat, valószínűleg ezektől fogok megpusztulni. Most is itt pöfékelem a tekert cigim, másképp be se tudnám fejezni a mondandóm. Le kéne láncolnom magam, hogy ne nyúljak a kurva szerekhez, talán akkor sikerül magam mögött hagyni a szarjaim. Nyilván nem fogom megcsinálni.
Visszatérve eljött a találkozó ideje, beültünk a part mentén húzódó Pub-ba, ami természetesen az övé, jobb helyen nem is halhatnék meg. Dragomir halál nyugodtan kérte ki magának és nekem a piát, párszor még rám is mosolygott, a hülye… Leültünk egy asztalhoz. Pár percig csendben ültünk egymás előtt, meg se mertem szólalni, nem tudom hány imát mondtam el ekkor magamba. Tudjátok mi a legviccesebb? Ilyet még ember nem érzett, nagyon féltem izzadt a kezem, a homlokomról is szerintem csurgott a víz, de egyben valami Isteni csoda által biztonságban is éreztem magam. Létezik ilyen? Megint trippelek? Kétségbe vagyok esve és amikor megszólalt, teljesen elsötétült előttem minden, mint akit kikapcsoltak. Felvázolta nekem, hogy nem hiszi el, hogy ennyire hülye vagyok, biztos abban, hogy csak megjátszom a hülyét, aki ilyen számokat hoz a házhoz, biztos nem egy balfasz drogos. Válaszoltam neki, hogy nem játszok én meg semmit, olyan környéken nőtem fel, ahol nem feltétlen az eszüket használták az emberek, hanem a hatalmukkal keménykedtek. Hátradőlt a székén, nyugodtan szürcsölte a kikért Whiskey-jét, folyamatosan figyelt engem, na hát én nem nagyon tudtam vele felvenni a szemkontaktust, zavarba hoz engem ez az ember, baromira felidegesít, hogy ekkora szerencsétlenség vagyok mellette. Rákérdezett a múltamra. Tudni kell rólam, hogy én senkinek semmilyen körülmények között nem mesélek a múltamról, nem egy leányálom és amúgy is kitör belőlem a pszichopata, ha valaki erre kényszerít. Amint rákérdezett erre, azonnal előkaptam a cigisdobozom és rárobbantottam egy blunt-ra. Ő csak figyelt és mosolygott, nem tudtam, hogy most félrerúgjam a kurva asztalt és pofán basszam vagy üljek a seggemen és maradjak nyugton. Végül nyugton maradtam és én hülye pofázni kezdtem. Elmeséltem a múltam részleteit és úgy tűnt, az arckifejezéséről, hogy talán érdekli is, amit mondok és nem ítél el. Nehéz nekem ezt feldolgozni, ez az ember törődni próbál velem? Áhh, képtelenség ki a faszom foglalkozna egy lecsúszott ronccsal. Egyetlen jó szavam sem volt ehhez a csávóhoz, mert már rég kihánytam az összes szép szavam. Nem bízok meg benne, miért kéne? Ő is mesélt magáról néhány dolgot, hogyan jutott el odáig, ahol épp most van, ugye ez kölcsönös volt, mert én is felvázoltam az én szitum. Kurvára egálban vagyunk. Az a legnagyobb kérdés a fejemben, hogy mit akar tőlem ez az ember. Soha nem kaptam senkitől törődést, de nem is igénylem, felszívtam már magam az évek során, lehet csak játszadozni akar velem, mint általában mindenki. Nem bízok meg benne, amúgy is megrémít ez az egész szituáció, nem tudom kezelni a kurva érzéseim, ha egy kicsit is elkap a kétségbeesés érzése csak egy dologhoz tudok nyúlni. A heroinhoz. Peace.
Kurvára haldoklom belül, egyre többször vesztem el az ép eszem és hallom a kurva sikolyokat a fejemben, a múlt nem hagy nyugodni, baromi érzékeny vagyok mostanság, nem tudom mi történik velem, csak akkor lelek teljes megnyugvásra, ha benyomom magamnak azt a szar heroint. Már látom a karomon a nyomait, alapozóval is alig bírom eltüntetni, faszom. Kurva nagy gázban vagyok. Nem tudom minek köszönhetem ezt, de van egy sejtésem. Dragomir Mirkovic, kibaszottul felborította az életem. Valamiért hatalma van felettem, nem tudom megmondani miért, ha ott van mellettem enyhe megnyugvást, biztonságot, kétségbeesést érzek. Túl nagy hatással van rám ez a férfi, nem tetszik, nem ismerek magamra. Kőfalat építettem magam köré az meg fogja és csak úgy átmászik rajta. Egyre több időt töltünk el egymással, azt hiszem a bizalmamba fogadtam, baszki nem jó ötlet. Biztos fontos vagyok neki, kétszer is kiemelte vagy ez valami rossz játék? Őszintének tűnik, hagytam magam és meggyengültem, nem tudom hogyan fejezzem ki magam, olyan mintha éreznék iránta valamit, baszki, de utálok ilyenekről beszélni. Nem fogok kezdeményezni az biztos, magamnak való vagyok, miért akar velem ennyi időt tölteni? Áhh, biztos csak szórakozik velem, miért akarna egy ilyen emberrel mutatkozni, mint én?
Héten eljött a napja, hogy leadjam az anyagból összejött pénzt, természetesen Mileta-nak is ott kellett lennie. Vespuccin találkoztunk ott voltunk hárman, elmondtam nekik az összeget és Mil a pofámba röhögött konkrétan. Nem értettem mi a fasz baja van már megint, esküszöm beverem a kurva képét. Elmondták, hogy fogadtak, értetlenül és dühösen néztem Dragomir-ra, ez tényleg szórakozik velem bazdmeg. KIBASZOTT HÜLYE VAGY BLAIRE! Önelégült pofával nyomatta a szarságait nekem Mileta, hogy az ő embere mennyi pénzt hozott házhoz. Ekkor már feldúltan mondtam el neki, hogy a kapcsolataim negyedét lecsukták, a rendőrök kibaszottul razziáztak. Meg kellett, hogy húzzam magam, meg kell, hogy értse nem kockáztathatunk. Hát, természetesen nem értette meg, lényegében elmondta, hogy balfasz vagyok, ha lebukok. Ekkor hozzábasztam egy kisebb dobozt, ami előttem hevert. Mil felkúrta az agyát, rendesen és megfenyegetett, hogy még egy ilyen kirohanásom lesz akkor előttem fog szétverni egy kisgyereket. Kész vége, az idegtől elsötétült minden, alig láttam valamit, meg akarom ölni. Elindultam felé, de Dragomir visszarántott a pulcsimnál fogva és mögé állított, mi a faszért nem hagyod, hogy kinyírjam ezt a pöcst?! Dragomir annyit tudott hozzászólni, hogy egy csapatnak kell lennünk és ne viselkedjünk úgy, mint az óvodások. BAZDMEG! BASZÓDJ MEG! Előtted fenyegetett meg ez a %%!!@@++ és lófaszt sem csinálsz! Annyira tudtam, kibaszottul tudtam, könyörgőm annyira egy idióta vagyok, sírva tudnék fakadni. Mileta elhúzta a belét a pincéből, jobb is mert még egyszer megszólal kivágom a nyelvét. Dragomir megszólalt, hogy ezt én basztam el, ekkor már megvetően néztem rá, csak ordítani tudtam vele, felzaklatott a viselkedése. Szembesítettem őt, hogy rohadtul ne játszadozzon velem többet, baszódjon meg ott, ahol van. Ha annyira fontos lennék neki, nem hagyta volna, hogy ez a kis pöcs megfenyegessen. Itt elbukott a szememben Mirkovic. Nem hagyom magam még egyszer megtéveszteni, azt hittem ő más. Tudjátok mit mondott? Ne beszéljek vele úgy, mintha a spanja lennék. Ohh, a képébe ordítottam, hogy igenis FŐNÖK! Ezután otthagytam és úgy bebasztam magam után az ajtót, csoda, hogy nem maradt a kezemben a kilincs.
De az este még több meglepetést fog hozni, folyt köv. Peace! ♥
Leírom az aznap esti történéseket is, még mielőtt belőném magam, majd megértitek miért csinálok ilyet. Miután rácsaptam az ajtót Dragomir-ra az első utam volt a New Horizon, ahol a legjobb sört adják a városban. Már elég durva idegállapotban voltam, hogy belekössek abba az öntelt gyökér ír retardáltba. Nem hiszem el, hogy ilyen embereket beengednek egy Pub-ba, ráadásul még be is segít nekik, hogy rohadjon el. Hatalmas összeszólalkozás után kiakart viharozni a Pub-ból, de utána dobtam a kikért sörös üvegemet, de sajnos nem találtam el a csávót. Kár azért a hideg sörért, ráadásul takaríthattam fel utána. Később visszajött, a hülye kollégáival, akik rögtön körbevettek azt hittem felrobban a fejem a sok faszságuktól. Már annyira kivoltam, hogy ordítottam, hagyjanak már békén a picsába. Hála égnek odébb csúsztak, én meg kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcom, hátha lenyugszom (nem nyugodtam meg). Egyébként ezt az ír faszit Theo-nak hívják. Egy kibaszott orvos, biztos nagyon hasznos lehet a munkájában, nem nézem ki belőle, hogy jól végzi a dolgát. Na mindegy, visszamentem a pulthoz elkortyolgattam a sörömet, közben láttam, hogy Theo kimegy a helyről, kaptam az alkalmon és utánamentem. Elszívtam odakint egy cigit és megvártam, hogy a nagy tömeg bemenjen a kocsmába. Pont mire elszívtam a kis cigim, betolták a seggüket a Pub-ba, odamentem a csókához és a falhoz löktem, elpofáztam neki, hogy ne szóljon bele a kurva életembe, mert többször is rámutogatott a kések által okozott sebeimre, gyűlölőm, hogyha valaki vájkálni próbál az életemben, egyszerűen nem tűröm el és azonnal bekattanok, dührohamot kapok. Szóval, ja nekikúrtam a falnak és adtam neki egy baszott nagy jobbost, lassan lecsúszott a földre, biztos kiütöttem néhány emlékét, ezek után oldalba rúgtam és lelöktem a földre. Felékerekedtem és csak ütöttem, elsötétült minden körülöttem ütöttem és ütöttem, mintha az életemért küzdöttem volna, de ő nem is ellenkezett, hagyta, hogy csak üssem. Egyszer csak megszólalt, hogy folytassam legalább mindentől megszabadítanám. Mintha belém csapott volna a villám azonnal leszálltam róla és sokkos állapotban néztem őt, megijesztett. Ez az ember meg akar halni? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, miért mondja ezt, miért pont nekem mondja ezt. Miért nem védte meg magát? Mitől kéne megszabadítanom, lehet több közös van bennünk, mint gondolom? Baszki, túl sok kérdés egyszerre, összezavarodtam a kezem tiszta vér, a ruháim is, egy pillanatra kitisztult a tudatom és elrohantam a helyszínről otthagytam Theo-t. Nem tudom mi történt vele ezután. Haza mentem kocsival, mondanom sem kell, hogy tele voltam adrenalinnal, így életveszélyesen vezettem.
Végre itthon vagyok, elkezdhetem az esti rutinomat, de most a lövés előtt inkább lezuhanyozok, mert tiszta vér mindenem, kurva nagy szerencsém volt, hogy nem pakoltam ki a cuccokat az asztalra és elmentem letusolni. Kopogást hallottam a fürdőszoba ajtaján, ki a faszom az?! Az én házamban?? Magamköré tekertem a törülközőt és kiléptem a fürdőszobából. Busta Caleb állt előttem meg az egyik járőrtársa, elkezdtem ordítani, hogy húzzon ki a lakásomból, de csak a járőrtársa csúszott ki a házból. Busta beküldött a szobámba, hogy öltözzek fel és utána beszélünk, még mindig nem értettem, hogy mit keres a lakásomon hivatlanul. Be se jöhetnének, engedélyük sincs, ennyit még én is tudok, hogy basznák meg! Halál nyugodtan leült a kurva kanapémra, közben elmondtam nyolcvan imát, hogy ne nyúljon be a kanapéközé, mert fixen megtalálja az injekciós tűt. Felvázolta nekem a szitut, hogy elkapta Mileta-t és talált érdekes SMS-eket a telefonjában (az a hülye fasz). Kérdőre vontam, hogy mégis milyen SMS-ekről van szó. Hát, elmondta, hogy eljárás indulhat, ellenem, hogyha megmutatja a felvételeket, amiket felvett a testkamerája. Jó, de még mindig nem tudom, mi a faszt olvasott. Mileta rajta hagyta az összes drogbizniszünket. Sarokba szorított ez a kurva Officer, hogy baszná meg. Biztos vagyok benne, hogy nem először csinálja ezt a patkányságot, olyan kifinomultsággal ült a helyemen. Ennek a képét is szívesen átrendezném, de ott a kurva sokkoló, az meg nem túl kellemes és fixen bilincsbe vinne el. A lényeg, hogy megvesztegetett a patkány fajtája heti rendszerességgel kell fizetnem neki, de volt egy másik opció, amit felajánlott, hogy feküdjek le vele. Háhá, később sokkal jobban fogja zavarni, hogy nem kaphatott meg, ezt az embert a farka vezérli. Remélem beledöglik a sóvárgásba, büdös patkány. Végre elhúzta a csíkot én meg végre megkezdhettem a „vacsorám”.
Elmentem a Vespucci pincéhez, hogy felkérdezzem Mileta-t, hogy mégis hogyan tudta ilyen orbitálisan elbaszni az egészet, miatta vagyok nyakig a szarban, az a patkány Busta sarokba szorított. Milyen érdekes, hogy nem régen még azt mondta nekem, hogy balfasz vagyok, ha lebukok. Na, akkor most ki is a balfasz?! Ezt az egész Busta ügyet neki köszönhetjük. Ordibáltam vele, konkrétan elküldtem a halál faszára, többször is meglöktem meg se hallottam, amit ő mondott egyszer csak fogta és lefejelt a büdös geci. Szerintem eltörte a kurva orrom. Eldőltem a kanapén és próbáltam elállítani a vérzést, kisebb nagyobb sikerekkel. Közben belekezdett a mondandójába, észrevette, hogy több régebbi foltokban pompázó szúrásnyom van a bal karomon, elkezdett nekem papolni, hogy tönkre baszom magam azzal a szarral. Azta, tényleg? Ha nem mondod hülyén halok meg, tisztában vagyok vele milyen hatásai vannak a heroinnak hosszútávon, de pont leszarom. Meglepetésemre, azért nyugodtan tudtunk beszélgetni, habár eléggé azzal voltam elfoglalva, hogy nagyon fáj az orrom és folyamatosan vérzik.
Éjszaka eljött hozzám Dragomir, elég szar állapotomban talált rám, orrom teljesen kuka, duzzadt foltos, geci undorító látvány lehetett. Nem tudom mit keres itt, remélem bocsánatot akar kérni, amiért nem védett meg Mileta faszságától. Amint rám nézett az volt az első kérdése, hogy már megint mi történt velem, mit csináltam, elmeséltem neki, hogy megvertem egy orvost a Horizon-nál, illetve Mileta lefejelt. Próbálta elölem elrejteni az érzéseit, de tisztán kivettem Dragomir tekintetéből, hogy most, ha itt lenne Mil megölné. Meglepődtem a reakcióján, nem láttam még ilyen dühösnek, megint összezavart, nem hiszem el. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk, elmondtam neki, hogy Busta megvesztegetett és ma kell odaadjam neki a pénzt. Megnyugtatott engem, hogy nem kell aggódjak megoldást fog találni erre a Caleb ügyre, vigyázni fog rám, minden áron. Annyi érzelem összegyűlt már bennem, hogy nem bírtam magammal, megnyugtattak a szavai és elhittem neki megint, hogy őszinte érzései vannak irántam. Megcsókoltam, ja… Én. Megcsókoltam. Ez nem én vagyok, engedek a kísértésnek, olyan érzések tombolnak bennem, amiket még soha nem éreztem. Nem ellenkezett, sőt szorosan magához szorított. Geeez be akarom lőni magam, gyengének érzem magam, elnyomottnak, megint. Na, mindegy ez után figyelmeztettem őt, hogy az Officer nem találhatja itt, mert hamarosan itt a találkozó ideje. Némán bólogatott, mosolygott rám. Pár percig csak bámultuk egymást és megszólalt, hogy elfogja intézni az a korrupt Officer-t. Erre ki bukkan fel? Hát, persze, hogy Caleb, megint hivatlanul bejön a kurva lakásomba. Már úgy jött be a lakásba, hogy fegyvert tartott ránk, nagyon feldúlt állapotban volt, meg is lepődtem, hova tűnt az az egoval túltengő kis mócsing. Ordított, hogy forgassuk ki a zsebeinket és tegyük fel a kezeinket, így tettünk. Dragomir elővette a nyugodt üzletember énjét és próbált diplomatikusan kommunikálni Busta-val. Beszélgetni kezdtek, minden hülyeségről, amire én már nem is emlékszem nagyon, mivel teljesen elkapott a düh és azon voltam, hogy ne kattanjon el az agyam. Caleb egyszer csak hozzám szólt, hogy hol van a pénze, mondtam, hogy a konyhában. Ekkor Dragomir óvatos léptekkel Caleb elé sétált és kivett egy köteg pénzt és odaadta neki. Mi van? Mit csinál? Ezt nekem kéne kifizetni, nem neki. Azt hiszem itt bebizonyította, hogy védelmezni fog és igenis érek számára valamit. Igaz nem tudom, hogy miért lettem számára ennyire fontos. Mindegy, Caleb, amint megkapta a pénzét elhúzott a lakásomból. Végre.
Dragomir-al több éjszakát töltöttünk együtt, basszus boldogság tölti el a lelkem. Kicsit zavar, hogy még mindig nem tudtam kibogozni, miért lettem neki fontos. Több kérdés is kínoz, ezeket próbálom elhessegetni és nem kimutatni Dragomir felé bizonytalanságom. Többször találkoztunk, úgy, hogy előtte órákkal ezelőtt belőttem magam, hogy ne basszak el semmit vele kapcsolatban. Nem akarom, hogy eltűnjön mellőlem, azt akarom, hogy mindvégig ott legyen mellettem és támogasson, segítsen megtalálni önmagam, ilyen érzés lenne a szerelem? Nem tudom, eddig csak szórakoztam a férfiakkal, eljátszottam velük, hogy szeretem őket, majd faképnél hagytam őket, soha nem akartam magamnak kapcsolatot, nem is értek hozzá, de ez nem is kapcsolat, a kapcsolat az nyilvános, nem? Végül is csak egy kis drogos picsa vagyok ő meg egy vezető. Lehet jobb is, ha titokban tartjuk mindenki előtt.
Srác a NET-ről
Megismertem valakit a FaceNetwork-ön, nagyon komoly a srác Aideen Boone-nak hívják, a srác jelenleg egyetemre jár és valami grafikusi munkája van, valami számítógépes szarság, nem értek ehhez sem. Szülei külföldön nyaralnak vagy bizniszelnek nem tudom, elfelejtettem. Annál jobban érdekel az, hogy ő is „függő”, elég keményen tolja a szarjait, amikor először találkoztunk a kezembe nyomott egy LSD bélyeget, hát természetesen benne voltam a buliba, kurva sokat röhögtünk egymás hülyeségein. Teltek a napok szinte mindennap beszéltünk face-en, mind a ketten érdeklődtünk a másik iránt, jó volt végre valakivel beszélgetni, aki tudja milyen is ez az életvitel. Megosztottuk egymással a durvább bulijainkat, hogyan és hol tértünk magunkhoz. Három évvel fiatalabb nálam a srác, baromi értelmes, nem is értettem először, hogy miért bassza szét magát a drogokkal. Aztán kiderült, hogy egy elég toxikus kapcsolatban van. Mondom fasza témánál vagyunk, pont az a téma, amihez kurva keveset tudok hozzászólni, mert egyetlen normális kapcsolatom sem volt. Ezeket el is mondtam neki, hogy jótanácsokkal én nem fogok tudni szolgálni, maximum a véleményemet tudom elmondani. Elhívott kajálni egyet, kurva jót ettünk, majd elkezdtünk egymással egy kicsit flörtölni, nem volt ellenemre egy darabig míg észbe nem kaptam, mert durva dejavu érzés tört rám. Ennek a palinak is csaja van, mint anno Frank-nek. Hozzáteszem ekkor még Dragomir és köztem semmi sem történt. Szóval, észbe kaptam és leállítottam, hogy ezt inkább hagyjuk abba, mert nem akarok vele játszadozni és nem akarom érzelmileg tönkre tenni. Teljesen megvagyok elégedve azzal, hogy barátok vagyunk, amúgy is ott a barátnője (nem mintha ez annyira megállítana engem, szeretek káoszt okozni). Azt hiszem talán megértette.
Elmentem Santee-ra, mert láttam, hogy nyílt ott valami kis büfé, kíváncsi is voltam rá, mert hetekkel ezelőtt ott vettem füvet Isa-tól. Ben volt a pult mögött, a lelkem enyhe megnyugvásra lelt, hogy láthattam őt épségben mert, ha még emlékeztek az a pöcs Mileta őt verte meg. Kikértem egy Pad Thai-t jó csípősen, utólag megbántam ezt a döntést, de legalább a kaja jó volt. Később felbukkant Aideen és elhívtam őt kosarazni, hát mondanom sem kell, hogy szarrá vertem. Csoda, hogy a labdát tudta pattogtatni. „Meccs” után leültünk a pályára és csevegni kezdtünk, megmutattam neki, hogy mit tolok. Láttam a meglepődést és a csalódást a szemében, csak mosolyogni tudtam elkapott valamifél bűntudat. Elmondta, hogy ő kezelésekre jár a függősége végett, nem mondom elgondolkodtam rajta én is, de még nem tudtam elég erőt gyűjteni és motivációt, amúgy is kurva jó érzés. Kicsit elkezdtem megnyílni felé elmeséltem neki milyen körülmények között nőtem fel, beszéltem neki apámról meg anyámról, ezután durva flashback-ek cikáztak át a fejemen. Ajjaj, kezdek megőrülni, nem akarom. Könyörgöm fejezzétek be, maradjatok csendben! Nincs veszély! Ahogy, kezdtek erősödni a bennem dúló érzelmek, ráordítottam Aideen-re, hogy most azonnal húzzon el. Értetlenül figyelt engem, nem tudja mit csináljon. Megértem szegényt, fiatal és elképzelése sem lehet miket élek most át, mik folynak le bennem. Végül többszöri felszólítás után végre elment és kitombolhattam magam. Azonnal haza mentem, kicsit szétszedtem a lakást, majd nem bírtam és a szerhez nyúltam. Teljesen eltompulnak az emlékeim ezután.
Telnek a napok, egész jól érzem magam, Dragomirral kiélvezzük egymás társaságát, amikor alkalmunk van rá, természetesen titokban, nem akarjuk, hogy kitudódjon a nagyvilág előtt. Egyikőnknek sem válna hasznára, szerintem. Főleg a Busta-s ügy után, így is szerintem sejt valamit, nem akkora hülye, mint azt képzeltem. De ha már Busta bekerült a képbe, ugye kiderült, hogy nem csak tőlem várja a pénzt, hanem Mileta-tól és Dragomir-tól is, elég nagy összegről beszélünk, az enyémhez képest az semmi. Adott egy nap mikoris eljött az a pillanat, amikor ők adják át annak a patkánynak a pénzt. Busta leírta nekem, hogy hova menjenek, Vinewood felirat, ezt továbbítottam a srácoknak. Este olyan kilencóra körül értünk oda a megbeszélt helyre, többen hátul figyeltük a placcot, nehogy valami balhé legyen a végén. Végül Busta a csicskáit küldte el, nem jött el személyesen, mekkora egy gyáva fasz. Mindegy, végül nem lett balhé így, megtörtént az átadás és elhúztunk a helyszínről, egyenesen a Vespucci Hotel felé vettük az irányt. Mindenki kiszállt a kocsiból és egy kört alkottunk, Dragomir idegesnek látszott. Meglepve néztem rá, nem értettem mi baja van és odalépett elém, azt mondta adjam oda a telefonom neki, megvontam a vállam és odaadtam neki. Kikapta a kezemből a telefont és a földhöz csapta, elővette a fegyverét. Lepergett az egész életem magam előtt, megrémisztett ez a viselkedés, sírni tudtam volna kétségbeesésemben, mintha egy másik ember állna előttem. Elsütötte a fegyverét, ezzel teljesen megsemmisítve a telefonomat. Pislogni sem mertem a történet közepette, lefagytam, mint akit kikapcsoltak. Utoljára akkor éreztem ilyet, mikor a chicago-i afrók készültek alaposan elkenni a szám. Szóval, szétlőtte a telefonomat, elfordult a többiek felé és ordítani kezdett mindenkinek. Ha még egyszer megtudja, hogy valakinél ott a telefon, mikor a „cég” ügyeit intézzük, legközelebb nem a mobilt fogja szétlőni, hanem azt a személyt, akinél van. Kész, én itt teljesen elvesztem, ismerem én őt? Ez nem az-az ember, akivel az elmúlt napokat töltöttem. Leakartam onnan lépni, minél hamarabb, amint mindenki befejezte a mondandóját, egy szó nélkül sarkon fordultam és haza vezettem. Elszívtam kint még egy joint-ot mielőtt bementem volna a házba, de megjelent Dragomir a házamnál. Úgy viselkedett, mintha minden rendben lenne, feldühített, baromi mérges lettem. Kegyetlen hangosan kezdtem vele üvöltözni, kezdek bekattani, könyörgöm, nem akarom. Ha példát akar statuálni ne velem tegye, azt picsába már, miért engem akar megfélemlíteni. Meglöktem őt, ráütöttem a kocsija motorháztetőre, hogy ne őt üssem meg, mert azt biztos nem élem túl, három perc alatt odahívta volna Mileta-t és már nem mesélnék semmit. Megmondta, nem ő ölne meg engem, ő csak parancsot ad. Vicces… Elküldtem őt, nem akartam látni, vele beszélni, amúgysem lennék képes lenyugodni csak egy mód van rá. Végül sikerült eltűnnie a környékről. Hazamentem, bementem a szobámba, kinyitottam a fiókot, felnyitottam a titkos rekeszt és kivettem belőle egy nagy tasakot, amiben sejthetitek mi van. Több injekciós tű, vatta, heroin. Rutinosan előkészítettem magam és benyomtam azt a szart, megint. Dammn, kibaszottul kiütöttem magam, felhők felett vagyok. Elsötétült a kép, beájultam talán? Mileta hangjára ébredtem meg és ott volt egy mentős csaj, aki éppen belém szúrt valami szart. Nem tudtam reagálni az eseményekre, kurvára nem volt energiám, mintha egy álomban lettem volna, megszólalni sem bírtam. Haver, nem csaphattam magam szét ennyire. Mi történik az életemmel? Dammn, nem mehet ez így tovább. Erősnek kéne lennem, nem egy kis picsának, aki elfut a problémái elől. Megakarom mutatni mindenkinek, mire is vagyok képes, igen-igen, ez fog nekem erőt adni. Lerakom ezt a szart, tudom kihez kell forduljak. Ha meg kell haljak, az nem a heroin miatt lesz. Nem veszett el belőlem az aljas őrült picsa, minden a terv szerint fog menni.
Meglepetésemre Mileta elősegítette, hogy tényleg rávegyem magam arra, hogy lerakjam azt a szart, pénzt adott a kezelésekre. Köszönöm, Mileta. Később találkoztam Aideen-el, megkérdeztem tőle, hogyan mennek a dolgok, mi ennek a folyamata. Elmagyarázott minden részletet. Köszönöm, Aideen. Aideen elkísért engem a kórházba, ahol pontosan tudtam kit kell keressek. Theo MacConnel-t, nem fogom részletezni miért őt választottam, legyen annyi elég, hogy ő volt az-az ember, aki a legnagyobb dührohamom közepette egy mondattal eltüntette az előttem álló sötétséget. Azt hiszem benne megtudnék bízni. Bementünk az egyik kezelőbe és felvázoltam neki a szitut, látni lehetett rajta, hogy meg van lepve, de egyben mintha büszke lenne rám, hogy meghoztam ezt a döntést. Még én sem hiszem el, hogy erre vetemedek, de végig kell csinálnom, hárman támogatnak benne, ez csak jelent valamit, nem? Megbeszéltük egymás közt, hogy az orvosi titoktartás miatt semmit nem fog elárulni, még a hatóságoknak sem. Ezzel nagy kő esett le a vállamról, ezek szerint őszintén beszélhetek minden szaromról neki. Nehéz lesz, de adjunk neki egy esélyt. Miután megbeszéltük felírt valami gyógyszert, ami enyhíti, majd a rosszulléteket, már alig várom, hogy a saját hányásomban fetrengjek. Nem is kellett sokat várni mert egy talán kettő nap után jöttek a tünetek, összevissza okádtam a fürdőm, ment a hasam, volt, hogy egyszerre mind a kettő. Kurva undorító látvány, nem is részletezem tovább, mert ezek a sorok még engem is felkavarnak. Theo elkobozta minden cuccom, szóval még véletlenül sem tudtam magam belőni, nem is volt napokig erőm az utcára menni, egyik nap olyan szarul voltam, hogy be kellett mennem a kórházba, mondanom sem kell, hogy ezalatt szinte semmit nem ettem, ittam. Ez is rátett egy lapáttal. Kaptam valami oldatot meg ásványokat, amitől valamennyire enyhültek a tüneteim, de továbbra is egy darab szarnak éreztem magam. Most így telnek a napjaim. Geez, remélem túlélem.
Rémálmok gyötörnek Dragomir-al kapcsolatban, nem beszélünk kerüljük egymás társaságát mióta mindenki előtt példát statuált velem. Mileta-val egyre többett beszélgetünk, egész jó arc lett, lehet jó benyomást akar kelteni a húga előtt. Mondjuk, ideje volt kicsit változtatnia magán, most már talán nem egy elviselhetetlen geci. Felajánlotta nekem, hogy dolgozzak újra neki és hagyjam ott Dragomir-t, mint kiderült tudott rólunk, mert elmondta neki. De jó, hogy megbeszéltük, hogy senki se tudjon rólunk, na mindegy. Lényegében azt mondtam neki, hogy beszéljék ezt meg kettejük között, engem már nem érdekel mi lesz velem, egy dolog biztos tiszta maradok, erre kell fókuszálnom. El is mentem a kórházba, hogy találkozzak Theo-val, akivel egész jó kapcsolatot kezdek ápolni, azt hiszem kimondhatom megbízok benne. Ír létére elég szórakoztató személyiség érti a poénjaim, nem sértődik meg, jó vele beszélgetni.
Még mielőtt bementem volna a kórházba, megláttam Aideen-t, gondolom ő is „kezelésre” jött, köszöntem neki, örültem, hogy látom ő feltud vidítani a sok apró hülyeségével. Az út szélén beszélgettünk és egyszer csak elhaladt mellettem egy piros sportautó talán egy Porsche, hát bazdmeg majdnem elcsapott. Nagyon dühös lettem, a faszi megállt a kórház előtt, amit észrevettem és felé vettem az irányt, amint előtte álltam többször lökdösni kezdtem, hogy mi a faszt képzel, hogy a kórház előtt száguldozik 180km/h-val és még neki állt feljebb. Mindjárt beverem a pofáját esküszöm. Kiderült, hogy ott dolgozik és nagyon „fontos” dolga van nem ér rám vitatkozni, kitért előlem és elindult befelé. Aideen próbált nyugtatni, nem sikerült neki ordítoztam felé, hogy ne szóljon bele a dolgomba. Utólag ezt nagyon megbántam… Faszom… Mindenkit csak eltaszítok magamtól, szar ember vagyok. Lehet csak be kéne magam lőni és majd lesz, ami lesz. Nem-nem lehetek gyenge, nem bukhatok el, ha ez azzal jár, hogy nem lesz mellettem senki akkor legyen. Amúgysincs senkire szükségem, eddig sem kellett, most sem kell. Otthagytam Aideen-t és bementem Theo-hoz, csak rá koncentráltam dühösen figyeltem őt, ő szerintem ekkor már kapcsolt, hogy jobb, ha ketten elvonulunk, mert a recepcióból nem marad semmi, ha elvesztem a fejem. Bementünk egy irodába asszem, nehéz visszaemlékeznem, mert alig maradt meg néhány emlékfoszlány. Elmondtam neki mi történt odakint, próbált nyugtatni, sikertelen volt, egyre feszültebb és feszültebb lettem, elsötétült körülöttem minden nem hatott egyetlen szava sem rám, megint összeomlottam belül. Cikáznak a fejemben a kurva emlékek, meg kell magam védenem. Nem gyengülhetek el. Védd magad Blaire. Ne hagyd magad, védekezz!
Másnap a kórházban ébredtem, mi történt velem? Mondjuk meg kell mondani, nem aludtam ilyen jót évek óta, frissnek és üdének érzem magam, egy a baj. Nagyon éhes vagyok. Pár percig hallgattam a korgó gyomrom, mikor Theo belépett egy nagy adag kajával, felcsillant a szemem, amint lerakta elém a kaját zabálni kezdtem. Theo végig nézte, ahogy tömöm magamba a kaját, de nem olyan, mint eddig volt olyan komoly és feszült. Több kérdést is feltett az előzőnapról, de meg is mondtam neki őszintén, hogy nem nagyon emlékszem rá, csak foszlányok vannak meg. Nagyon felhúzta magát rajta, hogy nem igazán válaszolok a kérdéseire. Nem értettem a viselkedését, kinyitotta az ajtót és utamra engedett, mondta, hogy húzzak innen látja már jobban vagyok és előbb utóbb úgyis belövöm magam, utamra enged. Tátott szájjal néztem végig Theo kirohanását. Végül is nem csodálkozom, hogy nincs hozzám türelme megértem. Elvesztettem a reményt, mégsem vagyok olyan erős és határozott, mint képzeltem, igenis kell az emberek támogatása nekem. De ezek után, hogy mindent csak elszeszek magam körül. Nincs más választásom.
Sikerült megállítania, nem csináltam ostobaságot, de megint megingott valaki felé a bizalmam, kezdek besokallni, miért kell mindig csalódnom? Igaz senki sem tökéletes, ő adott nekem megy esélyt én is adok neki egy új esélyt. Bármennyire is nehezemre esik, majd megbékélek.
Egy rosszabb napomon Mileta-val találkoztam, látta rajtam, hogy nem vagyok a toppon, mondta, hogy elvisz valahova, bízzak benne. Jó, legyen így is szar napom van, ennél rosszabb úgysem lehet. (dehogynem)
Elvitt vásárolni, hát nem mondom, de olyan flancos ruhaüzletbe vitt, hogy lerítt rólam, hogy nagyon nem tartozom oda és az áraktól is rögtön elkapott a hányinger és a remegés. Végül is odahívott egy eladót, aki próbált belőlem valami hercegnőféleséget kihozni, mikor meglátta a nő a tetoválásaim nagyot nézett, a hegekről nem is beszélek, látnotok kellett volna milyen pofát vágott. Enyhén „meglepett” volt és mintha elfogta volna valamifajta undor, hát na nem ehhez a réteghez tartozom nem is fogok soha. Már a tizedik ruhát próbáltatta fel velem, kezdtem kicsit kiakadni, ráböktem az egyik ruhára és mondtam, hogy azt elvisszük MOST! Az eladó helyeselve bólogatott és be is írta a kasszába az összeget, már majdnem elájultam, mikor Mileta odaadta neki a kártyáját. Huh, mondom jól van nem hiába szenvedtem ennyit, legalább nem üres kézzel jövünk ki. De a kínzás nem állt meg itt, elvitt egy puccos fodrászatba a hajam annyira kócos volt, hogy a fodrász csajnak két fésűjét tettem tönkre, baromi kínos volt, de végül valahogy sikerült kihoznia valami a hajamból. Természetesen ezt is Mileta fizette, teljesen el voltam varázsolva, hálás voltam Mileta-nak igaz, hogy nagyon nem élveztem ezt a nagy procedúrát, de elterelte a gondolataimat a heroinról és Dragomir-ról.
Mileta később elmondta, hogy beszélt Dragomir-al és belement az egyezségbe, hogy újra Mileta-nak dolgozzak. Mi? Komolyan? Ez valami vicc. Neeem, így eldob magától? Beszélnem kell vele. Nem lehet, hogy mindaz, amin keresztül mentünk csak így a hullámokba vész. Elmentem az irodájába, ott ült a monitorja mögött, valamin biztos ügyködött. Nem vette fel velem a szemkontaktust, monitort bámulta komoly tekintettel. Fogtam a monitort és elfordítottam, így végre hajlandó volt rám nézni. Kérdőre vontam, hogy ilyen könnyel átad Mil-nek, azok után, ami köztünk történt. Ennyire számítok neki? Megszólalt és azt mondta, hogy Mileta úgy adta neki elő, hogy én is ezt akarom így kénytelen volt belemenni. Hogy micsoda?! Kibaszott bohóc vagyok. Mileta te büdös köcsög. Eljátssza itt a jó keresztapát, közben csak engem akar behálózni, dögölj meg! Elöntött a tiszta gyűlölet Mileta nem felejtek. Meg fogod ismerni az igazi aljas Blaire-t, csak jöjjön el az idő addig szépen játszom a jó kislányt. Végül sikerült mindent megbeszélnünk Dragomir-al mától nem lesz titok köztünk, végre valami, amit jól csináltam. Hiába hazudok magamnak, hogy nincs rá szükséges, dehogynem. Rá van a legnagyobb szükségem, azt hiszem ő a másik felem.
Hetek óta tiszta vagyok, rosszulléteim a Theo-tól kapott gyógyszerek hatására csillapodnak. Észrevettem magamon, hogy sokkal nehezebb felvennem az érzelem nélküli arcom, ami zavar, mert egész életemben ezt játszottam. Nem szeretem mások felé kimutatni érzéseimet. Van még egy hátránya is folyamatosan törnek elő belőlem az elfojtott emlékek, ami könnyen feldühít, de azt hiszem könnyebben tudom már kezelni a dührohamaim, ez abban nyilvánul meg, hogy nem megyek neki egyből az embereknek, pedig van egy-két tag, aki igazán megérdemelte volna.
Azt hiszem elmondhatom, hogy mostanában a legjobb napjaimat élem, minden egyes percet élvezek Dragomir társaságában, szeret engem, érzem. Baszki hihetetlen valaki tényleg szeret, törődik velem, óv és támogat, hogy elérjem a céljaim. Talán ezt hívják boldogságnak, szokatlan érzés ez számomra, nem tudom mivel érdemelhettem ezt ki.
Theo-val is egyre többet találkozgatok, jó magam mellett egy igaz barátot tudni, aki segít és nem akar hátba szúrni vagy felszedni. Meghívott a házához, vagyis a házukhoz, mert Nick-el él együtt, aki, mint tudjátok a régi Tokyo Pub új pultosa. A ház hatalmas és modern, de mégis egy dolog ragadott meg az a kurva medence, ami a hátsóudvarban van. Egy MEDENCE! Soha életemben nem láttam kiépített medencét, nem is kellett pár perc, lekaptam magamról a textilt és nem zavartatva magam belebombáztam a medencébe. Órákig úszkáltam, annyira jó élmény volt, közben folyton dumáltunk, jól éreztük magunkat. Miután kiélveztem a medencézést beültünk a jakuzzi-ba és mondott néhány észrevételt, ami engem érint. Elmondása szerint hosszas megfigyelés után azt gondolja, hogy bipoláris zavarban szenvedek. Az meg mi a szart jelent? Röviden elmondta, de én is utána olvasgattam. A bipoláris zavar olyan potenciálisan élethosszig tartó betegség, mely hipomániás vagy mániás és depressziós epizódok váltakozásából áll. Tudtam, hogy nem vagyok százas, de ennyire? Dammn, nem lehet igaza… Majd kiderül.
Cockatoos Club & Bar, nem tudom melyik napon voltam ezen a helyen, de alig akartak beengedni azok a lame ass ribancok, miért? Volt egy Facenetwork posztom és gondolom besértődtek rajta. Micsoda szánalom, ezek a fapofák nem értik a viccet sem. Na, mindegy bejutottam és nem vettem el a hülye karkötőjüket, hála égnek nem is szóltak utána, hogy HALOO karkötő, mert tuti bevertem volna az önelégült kurva fejét. (higgadt maradok, higgadt maradok) Megláttam Theo-t, aki éppen nagyba veszekedett az egyik hülye picsával, Theo karkötője miatt. Beálltam mellé és hallgattam a full faszságot, amit az a picsa beszélt Theo-nak, csak röhögni tudtam rajta. Viszont az zavart, hogy Theo ennyire felkúrta magát, ezáltal lefagyott a mosoly az arcomról. Theo elordította magát mérgében, benyomta azt a komoly ír akcentust, pofám leszakadt van ilyen arca is? Eddig egy halál nyugodt és kifinomult embernek ismertem meg őt, most meg mindjárt felgyújtja a helyet. Egy szempillantás alatt kiviharzott a Bar-ból. Dammn. Most mit csináljak? Kirángassam a picsát a kanapéról és átrendezzem az arcát vagy Theo után menjek és csekkoljam le, hogy minden rendben-e vele. Az utóbbit választottam, nehezemre esett, mert balhézni akartam kicsit, már hiányzik. Na, mindegy visszatérve, kiposztoltam Theo mellé, éppen egy cigire akart rágyújtani. Hát, ez cigizik. Nagyon komoly, de nem engedhettem neki, kikaptam a szájából a cigit és magam szívtam el a felét. Szerintem tetszett neki a pimaszságom, sikerült mosolyt csalnom az arcára. Talán kicsit le is nyugodott, elrappelte nekem, hogy min veszekedett azzal a picsával. Hát, hogy is mondjam. Óvoda. Zöld karkötőt vett fel az este, ami azt jelenti, hogy szingli és beszélgetett egy csajszival Clementine-nak hívják, ő pirosat vett fel elméletileg Theo miatt és az a picsa, akit pár perccel ezelőtt meg akartam verni a Clem-nek a barátnője és lebaszta Theo-t, hogy mit képzel, hogy zöldet vett fel. De, kérem még le se smárolta, csak egyszer voltak kirándulni vagy mi a fasz. Dammn, ezek az elkényeztetett libák, vicc kategória ezt még én is tudom, hogy cink. Beszéltünk odakint még néhány sort, aztán visszamentünk iszogatni néhányat, később Theo elfáradt és lelépett. Én még maradtam, hát még nem is táncoltam.
Bevágtam még egy sört és nekiindultam a parkettnek. Önfeledten táncolgattam nyomtam a street-et, mikoris odatáncolt hozzám egy afro srác, aki már enyhén (nagyon) ittas állapotban volt. Meghívott egy sörre. Ingyen pia, hülye leszek visszautasítani. Bement a pult mögé és szemtelen tekintettel adta oda az üveget. Ja és Daemon-nak hívják. Kérdezősködött, hogy mivel foglalkozok, nem mondtam el neki valahogy sikerült témát váltanom. Egyre többet beszéltünk, majd mondtam neki, hogy kimegyek egy cigire tartson velem, amúgy is már lapos a buli. Belement. Kimentünk a kocsimhoz és a kesztyűtartóból kivettem két blunt-ot és odaadtam neki. Kicsit meglepődött, hogy ilyeneket tartok magamnál, ejtettem felé egy ravasz mosolyt tudja, hogy kivel van dolga. Rárobbantottunk a cigire és megkérdeztem, hogy helyi-e. A válasza az volt, hogy nem. Chicago-ból jött. Kicsit lefagytam, félve, de poénosan odaszúrtam neki, hogy biztos déli arc. Beletrafáltam basszameg, déli a tag, amint elmondtam neki, hogy én is ott nőtem fel, elfogta valami félelem, nem értettem, vagyis de, mert lehet, hogy azok elől menekült el, akik elől én. Megnyugtattam, hogy nincs mitől paráznia, mert én nem fogom bántani, miért tenném, mind a ketten tudjuk, hogy mi folyik ott, rosszabb, mint a pokol. Mivel már többet ittam a kelleténél elmondtam neki, hogy South Shore-on posztoltam és terítettem az anyagot a helyieknek. Elmondtam neki, hogy kerültem a városba és erre csak annyi válasza volt, hogy ő sokkal rosszabb helyzetből került ki. Dammn, nem lesz ennek jó vége, jegelni akartam a témát. Mondtam, hogy menjünk el kajálni, mert baromi éhes vagyok, belement. Elvittem őt a Drussila’s-ba egyik kedvenc helyem a pincér már tudja nagyon jól, hogy mit kérek. Kiültünk és vártuk a megrendelt kaját, közben elég viharos lett a hangulat. Gyanakodni kezdtem, lehet, hogy van köze hozzám? Elkezdett nekem mesélni, miket is csinált, kiderült, hogy a 35th street crew-ba tartozott, ez a fasz. Jól ismerem őket, kegyetlen, brutális tagok, szeretnek szórakozni, főleg, ha emberéletekről van szó. Kezdtem ideges lenni, ki ez az ember, mi a faszt csinált, nem úgy néz ki mintha egy nagykutya lenne. Elrappelte, hogy toborzott. TOBORZOTT?! A KURVA ANYÁDAT! Nem kellett sok, hogy elveszítsem a józan eszem, meg sem hallgattam őt, elsötétült körülöttem minden, a csávó arcát figyeltem, rábasztam az asztalra, felálltam, megmutattam a hegeimet. FASZFEJ! EZEKHEZ IS KÖZÖD VAN TE PATKÁNY! UGYANOLYAN PÖCS VAGY MINT A TÖBBI!!! Itt áll előttem a múltam, megölöm. MEGÖLÖM BAZDMEG! TE BÜDÖS KIS GECI REMÉLEM TE IS JÓL SZÓRAKOZTÁL, AHOGY KÜZDÖTTÜNK AZ ÉLETÜNKÉRT, FASZFEJ! Köze volt hozzá, istenem ekkora véletlent, nem egy utcán toltuk, de nagyon jól tudtam, hogy ők is hasonló körülményeket képviselnek, mint South Shore-on. Ooh, hogy basznád meg. Le akart lépni az a kis geci, de én még nem fejeztem be, lökdösni kezdtem, elborult teljesen az agyam. Tűrte a lökéseim, ő is ideges lett tőlünk zengett az egész Vespucci Beach. Végül ott hagytam a faszba, nem vertem meg, nem szúrtam le, nem lőttem le. ITT LETT VOLNA A BOSSZÚ IDEJE BLAIRE, ELCSESZTED!!! -Legközelebb nem fogom annyiban hagyni, könyörögni fogsz nekem DAEMON! Kibaszott rémálmod leszek! A pokolban találkozunk!
Említettem, hogy Mileta elvitt engem egy csodálatos shopping túrára, na hát eljött a nap, hogy ezt a többiek is lássák, Mileta nagyon győzködött, hát belementem végül is mi baj lehet max kiröhögnek. Egy nagyon sikeres akció után Dragomir mindenkit meghívott a Serbian Pub-ba. Dammn, mindenki azonnal belement, hogy bulizzunk egyet együtt. Mindenki tökre kicsípte magát, kurva jól nézett ki mindenki. Mil megragadta a kezem még a Vespucci pincénél és elrángatott, hogy itt az idő kapjam fel magamra a ruhát, amit kaptam tőle. Dammnn, ne csináld már. Úgy éreztem, mintha valami mesefilmben lettem volna, a csúf banyából egy „gyönyörű” hercegnő válik, mert sikerült megtörnie valakinek az átkot. Na, hát az én átkom a heroin volt. Miután elkészültem Mil-el együtt elindultunk a Pub-ba. Ő ment be elsőre és mondta, hogy várjak kint amíg nem szól. Te jó isten ez most tényleg flexel azzal, hogy átalakított? Jó mondjuk volt benne munka, nem mondom, de akkor is geez. Végül betipegtem a Pub-ba, hát, hogy is mondjam baromi hülyén éreztem magam, mintha egy kifutón lennék. Ott álltam és figyeltem a többiek reakcióját egy pillanatig mindenki csendben állt majd hatalmas tapsviharba kezdtek. Mi a fasz. Ez tényleg velem történik? Dragomir-nak szinte tátva maradt a szája, mikor meglátott. Basszus, szépnek érzem magam, kellemetlen érzés, de mégis olyan büszkeséggel tölt el, nem értem. Na, miután vége lett a „nagy” bemutatónak mindenki elkezdett mulatni. Egymás után kértük ki a piákat, táncoltunk. Nagyon szerettem ezt az estét, olyan érzésem támadt mintha tartoznék valahova egy közösséghez vagy szebben fogalmazva egy családhoz? Rengeteg szarság történt az elmúlt hetekben, hónapokban, de valahogy mégis összetartunk, de lehet, hogy ez mind csak egy színjáték, egyelőre nem tudtam rájönni. Annyira jól sikerült az este, hogy a többieknek bejelentettük, hogy Dragomir-al mi egy párt alkotunk. Volt, aki meglepődött volt, aki „sejtette”. Mindenesetre jó érzés volt felvállalni, hogy mi ketten egy egészet alkotunk, legalább ők tudjanak róla, ha még a nagy világ előtt nem is vállalhatjuk fel.
Nem kellett sokat várni, hogy a nagyvilágnak is megmutassam a „másik” Blaire-t, mert közelgett egy nagy megnyitó. Dragomir a hetekben vett egy négy csillagos hotelt Vespuccin, aminek az a neve, Serbian Brothers & Sisters Resort Hotel. Talán egy vasárnapi este volt a megnyitó napja és Mileta nem hagyta természetesen, hogy a saját cuccomban jelenjek meg, megint venni kellett egy kurva ruhát. Na jó legyen akkor round two. Elindult az este, meglepően rengetegen kíváncsiak voltak a helyre. A zenét DJ LEKENT biztosította, aki véleményem szerint a legjobb DJ a városban, lehet ezért is volt ilyen sikeres az este. Az esten megjelent az a patkány Daemon. Mi a faszt keres itt egy „ex” 35th Street-i kutya egy bálon. Na, mindegy próbáltam vele nem foglalkozni, kevésbé sikerült, mert csak az járt a fejembe, hogy mikor verhetem agyon a kurva kényelmetlen magassarkúmmal. Észrevette, hogy egész este szúrós tekintettel figyelem őt, miközben már talán a harmadik sörömet ittam. Volt pofája odajönni hozzám kihívni beszélgetni. Nagyon nem volt hozzá kedvem, nem akarom tönkre baszni az estét, főleg azok után, hogy Mileta nagyon sokat dolgozott rajta, hogy ez az este összejöhessen. Így sikerült visszafognom magam inkább kihívtam a hotel elé, ott beszéljünk, ha elkattanna az agyam kevesebb ember lássa a mutatványom. Megakarta beszélni velem az előző estét, hogy mi történt, az a barom már annyira be volt tépve, alig találta a szavakat, nagyon durván felidegesített, de valami csoda folytán visszafogtam magam. Összevissza magyarázkodott a múltjával kapcsolatban, szinte egy szavát sem értettem mert tényleg alig bírt egy rendes mondatot kinyögni. Úgy voltam vele, hogy inkább otthagyom még mielőtt tényleg megverem, nincs ehhez türelmem, később úgyis elintézem, csak végre olyan helyen találkozzunk, ahol van egy kis csend is. Mondjuk az éj leple alatt egy sikátorban, egy másodperc alatt elintézném. Visszamentem a bálra és megjelent Theo, hát ő sem nagyon ismert meg, csak nézett rám nagy csillogó szemeivel. Dammn, lehet tényleg nézek ki valahogy, ha ilyen pillantásokat váltok ki az emberekből, na
mindegy ezzel nem is nagyon akarok foglalkozni. Az este további része egész jól telt táncoltam Denisa-val, Mileta-val, Belov-al és persze a partneremmel Dragomir-al.
Hetek teltek el, Daemon-t sehol sem találom. Kibaszott csótány, tudja, hogy kell elbújni. Elmentem egy autóstalálkozóra Casino parkolójában volt, ha jól emlékszem. Na, kivel találkoztam? Persze, hogy vele, megint egy publikus helyen, ahol még a rendőrök is ott ólálkodtak, nem a legjobb pillanatomban voltam már ekkor jelenleg. Megint mellém pofátlankodott, nem hiszem el, milyen bátor ez az ember. Elegem van. Előtört belőlem a pszichopata picsa énem és megfenyegettem, hogy legközelebb úgy fogunk találkozni, hogy egy penge lesz a torkához szorítva. Láttam, hogy felidegesítettem a palit, talán be is ijedt, habár biztos nem én vagyok az első, aki ilyet mondott neki. Egy szavát sem hallottam meg, nem hallgattam meg a kitalált hülyeségeit. Úgy felkúrta magát, hogy faképnél hagyott. Jobb is. Később odahívtam Theo-t, hogy kicsit megnyugodjon a lelkem és jól érezhessem magam. Épp melóból jött és elég unott képet vágott, teljesen ki volt merülve szegény, biztos egész éjjel dolgozott megint. Na, mindegy, ha már ilyen jóban vagyunk, kötelességemnek tartottam, hogy felvidítsam. Nem is kellett pár perc már együtt nevetgéltünk a kocsinknál. Egy csajszi bukkant fel, aki elég dühösen csapta be maga után az ajtót. Odaszóltam, hogy chill, gurl. Elnézést kért, a kirohanása miatt. Odahívtam magunkhoz, hogy mesélje el mi történt. Kiderült, hogy egy afro kis pöcs bepofázott neki elég durván. Hümmögtem párat és elmosolyodtam felé, ma úgyis balhézni akartam, közben már elmentek a rendőrök is a helyszínről, megkérdeztem a csajt, hogy melyik volt, rámutatott, azonnal elindultam felé és kérdőre vontam, hogy mi a faszt képzel magáról, nekem pofázzon úgy, ahogy a Kathleen-nek (így hívják a lányt). Pofátlan stílusban kezdett el nekem pampogni a csóka, nem is kellett pár perc beszélgetés és már kapta is a jobbost tőlem. De kurva jól esett. Theo azonnal megfogta a vállam és elráncigált az afro-tól. Hagytam, ezzel úgyis lerendeztem, nem akartam a földre vinni. Az eset után feltűnt, hogy a kórházban többször is megjelenik Kathleen, Theo-val akar dumázgatni. Tuti fel akarja szedni, sok sikert hozzá.
Maradjunk még egy kicsit Theo-nál hatalmas fordulatot vett a kapcsolatunk, de még mielőtt leírom el kell szívjak vagy három cigit, mindjárt folytatom.
Szóval Theo MacConnel, a barátom és egyben az orvosom, aki segített lerakni a heroint, nagyon hálás vagyok neki. Rájöttünk együtt a bipoláris dologra is, amit gyógyszerek nélkül akartunk megoldani, azonban ez abbamaradt, hogy miért? Egy éjszaka alatt mindent tönkre tett, mindent, csalódtam, megint, kihasznált. Elmentünk kirándulni, Chiliad tetejére felbicikliztünk, nagyon kemény menet volt felérve alig bírtam abbahagyni a köhögést, levegőért is úgy kapkodtam, mint akinek az élete múlna rajta. Vittem Theo-nak egy kis ajándékot, egy jointot, tudom, hogy elítéli ezeket a dolgokat, de basszus egyszer élünk, amúgysincs ennek a szarnak rossz hatása, orvosok is használják néhány beteg kezelésére. Akkor rossz nem lehet, nem? Sokáig noszogattam, hogy na szívjon már bele itt vagyok, nem lesz semmi baja, amúgy is lightost tekertem. Belement és teljesen másik Theo ült mellettem. Elkezdett olyan hülyeségeket beszélni, hogy mérjem a pulzusát az ujjammal és én leszek az élő hazugságvizsgálója, hátoké mondom. Azt mondta, hogy szerelmes belém. Dammn, szerelmes cigit adtam? Mindenkiből mást hoz ki az anyag, de ilyet még nem láttam. Természetesen nem hittem neki, miért hinnék barátok vagyunk. Amúgysem értem én ezeket a külső jeleket, hogy most ki hogyan áll hozzám, még csak most ismerkedek Dragomir által a szerelemmel. Hogy a faszba vettem volna észre, hogy ennek tényleg tetszek vagy alakul valami benne. Na, mindegy. Haza vittem és megbizonyosodtam, hogy minden rendben van-e vele, mert elég gatya lett a cuccomtól. Megkérdezte, hogy miket művelt, én jóbarátként elmondtam neki mindent, eléggé lefagyott, ahogy mondtam neki a történéseket. Hirtelen leguggolt elém, megfogta a kezem. Nagy szemekkel néztem felé és csak annyit tudtam neki mondani, hogy na mi van? Rosszul vagy? Mélyen a szemembe nézett és annyit mondott, hogy egyszer élünk, felhúztam a szemöldököm és már azon kaptam magam, hogy megcsókol. Mi a…. Világ tört össze bennem elárulva éreztem magam, elkapott egy hatalmas düh, az egész testemet átitatta a méreg, a fájdalom. Azonnal eltaszítottam magamtól, megint kezdődik elsötétül a kép, felemésztett a dühöm. Miután lelöktem magamról, azon kaptam magam, hogy teljes erőmből, kihasználva a súlyom is ránehezedtem Theo-ra fojtogatni kezdtem. Meg akartam ölni, bármit mondott meg sem hallottam, nem is emlékszem csak a hangokra, hogy tedd meg. Miután Theo érezte a vesztét kihasználta az erőfölényét és megemelte magát, lefogott és átölelt, órákig őrjöngtem ott a karjai között. Bosszút akarok állni rajta, hogy elárult. Ezek után nem sokra emlékszem, másnap reggel elmondta, hogy miután sikerült ő neki megnyugtatni a hangjával, el akartam menni onnan, de az ajtóban összeestem, mert annyira kimerültem mentálisan, hogy a fizikámra is ráment. Befektetett az ágyába és „vigyázott” rám. Rohadék vagy Theo MacConnel, miért csesztél el mindent? A kibaszott beteged vagyok, a barátod, akire mindig számíthattál volna.
Cayo Perico Beach & Bar, szerveztek egy bulit. Nagyon óckodtam tőle, mert soha nem ültem repülőn és a vendégeket úgy vitték Cayo-ra. Dammn, hát én úgy féltem, szememet nem bírtam kinyitni, miközben a levegőben voltunk. Nem nekem találták ki a repülést, szárazföldi vagyok teljes mértékben. Elég laposan kezdődött a buli, a pultos rohadt lassan szolgálta ki az embereket, azt hittem ott fogok szomjan pusztulni, pedig nekem csak egy üvegsör kell és elvagyok addig míg meg nem iszom. Nem nagyon álltam szóba az emberekkel nem voltam rájuk kíváncsi, lazulni akartam a történtek miatt. Már semmi nem érdekelt, csak kapcsolódjak ki egyedül és hadd szellőzön ki kicsit a fejem. De természetesen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én eltervezem, mert az a nyomorék Daemon megint felbukkant és nem bírta ki, hogy ne jöjjön oda. Az volt a magyarázata, hogy a faszit akarta lerázni rólam, aki épp felém tartott. Dammnn, azért valamennyire jól esett, mert tényleg nem akartam vele beszélni, mondjuk vele sem. Odajött hozzánk egy sheriff és Daemon próbálta őt felszedni elég látványosan, hát nem bírtam ki nevetés nélkül, ez az ember nem normális olyan szövegei vannak, megnevettetett. Nem akartam balhézni a mai estén, még az ő társasága sem érdekel, az a nyomorék járt az eszembe, aki éppen tönkre akarja baszni az egész kezelést, ezzel lehet, hogy elgyengülök és visszaesek, nem-nem történhet meg. Daemon elkezdett beszélgetni valami alulöltözött csajjal és úgy gondoltam, hogy jobb, ha odébb megyek, még a végén itt előttem smárolnak és még el is hányom magam a látványtól az a nő nem volt valami szép teremtés. Volt egy kialakított tábortűz féleség, oda szépen leültem, előtte kikértem még egy sört, chilleltem. Később a levakarhatatlan Daemon megint odajött és leült mellém, beszélni kezdett, ekkor végig hallgattam, nem volt erőm veszekedni, teljesen zokni lettem lelkileg. Daemon elmondott mindent magáról, részletesen, hogyan nevelkedett, meghalt az édesanyja, hogyan bánt vele az apja, aki szintén a Crewba tartozott és nagy hatalma volt. Elmondása szerint megölt két faszit, akik azon szórakoztak, ahogy a gyerekek épp ölik egymást. Elgondolkodtam az elhangzottakon, lehet, hogy félreismertem vagy ez az ember is csak meg akar téveszteni és hátba szúr. Dammn, nem tudom mi tévő legyek, most megingott az utána érzett gyűlöletem. Őszintének tűnt, de tisztában vagyok, hogy az ilyen emberek kurva jól megtudják téveszteni az embereket. Elegem van, hogy ilyenen kell gondolkozzak. Csipogott a telefonom. Theo volt az, hogy menjek a kezelésre. Jaj, de jó pont ehhez van kedvem. Legyen. Elköszöntem Daemon-tól és az egyik világi jó fej haverjától Bembe-től. Nagyon rottyon volt a tag elég sok loudot tolt, sétálni is alig bírt. Visszarepültünk a reptérre, mondanom sem kell, hogy majdnem összefostam magam.
Elkocsikáztam a kórházba, ahol Theo már várt, kint volt az a Kathleen csaj is, jó rá szállt, mint egy kiskutya. Cuki. Bementünk az egyik terembe és elkezdett kivizsgálni, vérnyomás, súly és a többi ilyen kötelező szarság, fapofával válaszoltam minden kérdésére, tőmondatokban. Nagyot sóhajtott és felkérdezett, hogy mindent egy csók miatt csinálom? Damn, ne idegesíts fel Theo, nem lesz jó vége. Mondtam neki, hogy nem. Azért csinálom, mert elárulva érzem magam, belemászott a kurva fejembe és ezzel a húzásával elbaszott mindent, hogy bízzak meg benne ezek után? Állandóan az jár a fejemben, hogy ez a tag tényleg kedvel vagy „szerelmes” belém és várja az alkalmat mikor gyengülök el és újra megteszi. Nagyon felidegesítettem magam megint, meglöktem Theo-t és a legfájóbb pontját kihasználva én is belemásztam a fejébe. Az édesanyja, aki kiskorában meghalt, többször rákérdeztem, hogy az első komolyabb beteged fel akarod szedni, mit szólna ehhez édesanyád? Büszke lenne rád, anyuci? Dammn, biztos, hogy forog a sírjában. Említette nekem, hogy ez így nem fog menni, ha így viselkedek. Rögtön kapta a kontrát, hogy igen gondoltam, hogy elfordulsz tőlem megint. Kibaszott gyáva vagy, hogy nem fejezed be, amit elkezdtél és még doktor akarsz lenni. Így nem lesz belőled senki, soha senkit nem fogsz tudni megmenteni. Theo szemei szikráztak a dühtől, ez lenne az igazi énje, én is beletudok mászni a fejébe, nem csak ő az enyémbe. Szar érzés is kétségbeesésben létezni, most már tudja. Megragadta a nyakam, olyan erősen kezdett el szorítani alig kaptam levegőt, a fejem is biztos elkezdett vörösödni, ekkor engedte el a nyakam és kitessékelt a teremből. Legyen, akkor befejeztük Theo. Később megtudtam, a főnökétől Zeke-től, hogy Theo felmondott az incidens miatt és eljárás is indult ellene. Szép. Megérdemelte? Magam sem tudom, de azt tudom, hogy elintéztem az életét. Priusz miatt nem lehet doktor, egyetemről is tuti kicsapták. Mindaz amiért eddig küzdött kuka, miattam. Hmm… Kegyetlen lennék? Szerintem, igen. De mindenki saját maga alakítja az életét, az ő döntése volt, hogy elmondja a főnökének. Tudja, hogy én nem köptem volna a Zeke-nek. Az ő döntése volt. Saját magának köszönheti, lehet nem bírt a saját bűntudatával élni. Ezt én már nem fogom megtudni.
Theo-val történt eset után, úgy gondoltam, hogy jól esne egy kis kocsikázás, kicsit kiszellőztetni a fejem. Néhány utcával arrébb valaki elkezdett mögöttem dudálni, abban a pillanatban fogtam magam és lefékeztem már majdnem kiszálltam az autóból, kérdőre vonni azt a köcsögöt, aki dudálgat mögöttem, de azt biztos nem élte volna túl. Erre beáll mellém az autó, lehúzza a sofőr az ablakot, meglátom a személyt, aki benne ül. Rögtön fapofával néztem rá, nem tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak. Hát, nevettem, mert az az idióta Daemon ült a volán mögött. Megráztam a fejem és mondtam neki, hogy van még néhány szabad órám beszélgessünk. Bele is ment, kérte, hogy kövessem, így tettem. A hülye elvitt a vidámparkba, soha nem voltam vidámparkba, de az ő arcán is látszódott, hogy ő sem gyakran jár le. Kiderült, hogy a Groove közelében van egy biznisze és belekötöttek a helyiek. Nem akartam nagyon belemenni a témába, mivel én, majdhogynem napi szinten tartom az ott lévőkkel a kapcsolatot. Talán, majd később utána járok. Annyi biztos, hogy nincsenek jó viszonyban. Sikerült rávennie, hogy felüljek a hullámvasútra, hát jobban remegtem, mint a helikopteren. Egy idő után kezdtem megszokni a sebességet és a félelem átváltotta a teljes izgatottság, adrenalin. Útközben azt is észleltem, hogy Daemon olyan szorosan átkarolt, hogy majdnem összeroppantam. Miután ez teljesen tudatosult bennem, elhúzódtam tőle, nevettem rajta. Szerintem jobban be volt szarva, mint én. Milyen érdekes a sors, ezt az ember pár napja még ki akartam nyírni, most meg együtt fedezzük fel a vidámpark élményeit. Gyereknek éreztem magam, eszembe jutott, a gyerekkorom. Bárcsak máshogy alakult volna az életem és nem felnőttként kéne megszereznem a gyermeteg élményeket, ebben hasonlítunk Daemon-nal. Szerintem ő is ezt érezte, csak ő még nálam is jobban eltudja rejteni az érzéseit, vagy csak még nem sikerült kiismernem teljesen. A jövőben jobban odafigyelek rá, többet akarok róla megtudni.
Egyébként elmondhatom, hogy sikerült leraknom a heroint, már nem sóvárgok utána, elvonási tünetek teljesen megszűntek, hála az égnek. Soha senkinek nem kívánom ezt a procedúrát, csoda, hogy nem döglöttem bele. Azonban hatalmas nagy hátrányai vannak annak, hogy nem lövöm magam. A legnagyobb és legzavaróbb mind közül, hogy nem tudom elnyomni az érzéseim, nehezebben rejtem el őket a nagyvilág előtt, nem bírok fókuszálni, érzem, hogy szépen lassan átveszik az uralmat az érzéseim. Nem tetszik, nagyon nem. Tudom, hogy egy nap hatalmas gondot fog ez okozni, főleg, hogy ketyeg az óra szépen lassan elér a nulláig és berobban az időzítő. Azt hiszem kezdek megőrülni, túl sok az új idegen érzés. Jó lenne valakinek elmondani ezeket, de nem megy. Úgy érzem senki sem tud segíteni. Mintha egy papagáj lennék, aki egész életében egy kalitkában élt és egyszer csak valahogy kiszabadul a nagyvilágba és teljesen idegen neki minden, majd egyszer csak elkapja valami és vége.
Adott egy nap, ahol a Casino teraszán bulizik a nép, egész jól indult, Dragomir-al érkeztem oda és Denisa már ott várt minket egy ismeretlen palival. Na mindegy is Denisa-val elindultunk a tánc parkett felé és megmutattuk a helyieknek, hogyan is kell ropni, rendesen bealáztunk mindenkit, de kurva jól esett megfeledkezni magamról. Nem is tudom mennyi idő telt el, de annyit láttam, hogy Dragomir mellett Theo ül. A szívem megállt, amikor megláttam kettejüket beszélgetni, elkapott a düh, de visszafogtam magam és nem rendeztem jelenetet. Hajtott a kíváncsiság, hogy mit motyognak ott ketten, hát odasétáltam és beálltam eléjük, egyetlen mondatot kaptam el Theo-tól, ami teljesen a padlóra vitt. „Pedig még viszonozta a csókot is”. Itt lepergett előttem minden, könyörögtem magamba Dragomir-nak, hogy NE higgyen neki. Undorító játékba keverted magad Theo MacConnel, hát legyen, terítsük ki kártya lapjainkat. Patkány módon beférkőztél a tudatomba, patkány módon kihasználtál és patkány módon akarod tönkre baszni az életem. HÁT! Akkor patkány módon megmutatom neked, MEKKORA hatalommal rendelkezem! Könyörögni fogsz az életedért, ezt megígérhetem. Tudjátok az a legnagyobb szerencsém, hogy őszinte vagyok azokkal, akikben megbízok ez esetben csak egy emberrel tudom megosztani azokat az eseményeket, amikbe belekeveredek. Dragomir, bizony. Sajnálattal kell közölnöm Theo drága, hogy Dragomir már tudott a csókról és ezzel a lépéseddel magadnak adtál sakk-mattot. Dammn. Nem is kell nagyon húzgálnom a szálakat, hogy elérjen téged a bosszúm. Dragomir lelépett a Casino-ból, Denisa-val még ott maradtunk, kicsikét trécselni. Később elhagytuk a Casino teraszát és a parkolóban megláttam Theo-t a kurvájával Kathleen-el, vele nem nagyon foglalkoztam. Az lebegett a szemem előtt, hogy kiszedem ezt a kis patkányt a kocsijából és úgy agyonverem, hogy a nevére sem fog emlékezni, sőt elveszem a szeme világát. Rugdostam a kocsija ajtaját, a kilincset rángattam hiába, mert ez a gyáva fasz bezárta. Szerintem tőlem zengett az egész parkoló, mert csak üvölteni tudtam vele, megint sikerült elveszteni az eszem, de most nem is bánom, nagyobb adrenalin löketet kapok és képes vagyok a végsőkig elmenni. Miután abbahagytam a kocsi rugdosását Theo csak annyit tudott mondani, hogy én leszek a legrosszabb rémálma. Dammnn. Legyen akkor! Játsszuk le a csúnyábbik módon, már alig várom a pillanatot. Végül Theo elhajtott, gyáva fasz. Végül leesett, hogy nem is vagyok egyedül, mert Denisa mindvégig ott volt mellettem és végig hallgatta az egész cirkuszt. Tágra nyílt szemekkel nézett rám és az ő megfontolt kiegyensúlyozottságával kérdezte, hogy ez mégis mi volt. Hát, ott helyben nem akartam neki felvázolni az egész szituációt. Mondtam neki, hogy találkozzunk a Hotel-nál ott mindent elmondok, hogyan kerültem oda, ahol most vagyok.
Megérkeztünk mind a ketten a Hotel-hez, mély levegőt vettem és nekikezdtem az egész sztorinak, ami Theo-val történt, ő mindvégig csendben hallgatott engem. Láttam a szemében, hogy hisz nekem, ami baromi nagy „szeretettel” (az hiszem így kell kifejezni, bocsi új nekem ez az érzelgős téma) töltött el és bizalommal. Megértette a történetem, megértette a néző pontom. Baszki kimondhatom, hogy van egy igaz barátnőm, milyen kurva jó már. Soha nem volt még barátnőm, akivel megoszthatom a „pasis” ügyeim. Tininek érzem magam. Elmeséltem neki mit érzek Dragomir iránt igazán, elmondtam neki, hogy kétségbe vagyok esve a feltörő érzések miatt. Bíztatott, hogy engedjem el magam és beszéljek a szerelemről, hisz az a legjobb érzés a világon, ne rejtegessem, mert semmi értelme takarni. Volt egy mondata, ami megfogott és ekkor sírtam el magam. „Üdvözöllek a világunkban”. Ekkor értettem meg, hogy innen nincs visszaút, fenekestől megfog változni az életem. A gyerekkorom történetét is sikerült vele megbeszélnem és azt hiszem rájött, hogy miért viselkedek ilyen „furcsán”. Denisa, annyit tudok neked mondani, hogy köszönöm, hogy támogatsz és igaz barátra lelhettem általad.
Nos, mivel egyedül nem intézhetem el Theo MacConnel-t, ezért muszáj vagyok Dragomir-nek mindent felvázolni, biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni a történteket, ezáltal remélem, hogy hatalmas kínok közt fog könyörögni Theo az életéért. Még mielőtt találkoztam volna Dragomir-al, gyorsan haza mentem a régi házamba összepakolni még néhány ottmaradt cuccom. Takarítás után gondoltam veszek gyorsan egy frissítő fürdőt, bekapcsoltam a TV-t jó hangosra vettem a hangerőt. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy elhalkul a televízió, gondoltam megint bedöglött, mert szokása sajnos, nem egy mai darab. Kimásztam a kabinból és magamköré tekertem egy törülközőt, kicsit megigazgattam a hajam, kimentem a szobába. Szerencsémre az a patkány Theo ült a kanapémon öntelt pofával és egy fiolát szorongatott a kezében, benne valami kristályszerű cuccal. Szám is tátva maradt, mikor megláttam őt a saját kibaszott házamba. Rögtön felkérdeztem, hogy mi a faszt keres itt. Ő csak annyit válaszolt, hogy menjek be szépen a szobámba és öltözzek fel, utána nyugodtan elbeszélgetünk. Hát, így tettem. Gyorsan felöltöztem és az egyik fiókba kezdtem matatni. Hát, persze, hogy mindent kipakoltam a kurva rekeszből. Itt vagyok fegyvertelenül, a telefonomat meg leraktam a nappaliba. Fantasztikus. Sarokba lettem szorítva megint, elegem van már folyton ilyen szituációba keveredek. Kurvára kezdenem kell magammal valamit, hogy legyen valami tekintélyem, ez már nem pálya. Visszatérve a sztorihoz, szorosan fogta azt a kis üvegcsét, közben kérte, hogy üljek le a másik kanapéra. Kisebb hezitálás után belementem a játékba és leültem, figyeltem őt, belül forrtam, legszívesebben ráborítottam volna erre a faszira az egész házat. Komoly tekintettel figyelt engem és végre belekezdett a mondandójába. Elsősorban megmagyarázta mi van az üvegben, az valami robbanó szar, amit, ha a földhöz vág, akkor berobban. Úgy nézett ki, mint egy kristály meth, közben kiderült, hogy higany-fulminát. Ja, igen értem, csak nem érdekel. Az érdekel, hogy mit is akar tőlem, mit keres a házamban és egyáltalán, hogy jutott be. Elkezdett nekem papolni, hogy hagyjuk végre egymást békén és váljanak el útjaink. Damn, én is ezt akartam csak kár, hogy beleszóltál az életembe. Vigyorogva bólogattam neki, hogy persze teljes mértékben támogatom az ötletet. Menjen csak Isten hírével, de ekkor már teljesen betelt a pohár, nem úszhatod meg ennyivel, bizony nem. Kisétált a házamból a fiolát lerakta mellém, nem tartottam meg leraktam egy kuka mellé, nehogy itt a lakásom elszálljon miatta.
Még aznap találkoztam Dragomir-al és elmondtam neki, hogy a drága barátunk meglátogatott a lakásomba, elmondtam neki újból a teljes Theo-s történetet, a fojtogatást, a kezeléseket, a csókot és a fenyegetőzést. Dragomir elég erősen próbálkozott elrejteni dühét, de láttam a szemében, hogy bosszút forral, nagyon helyes pont ez a tervem. Nem is kellett pár óra és kiadta Mileta-nak a parancsot, hogy keresse meg azt a patkányt. Elmondtam nekik a lakása címét és hogy hol szokott ténferegni szabadidejében. Nem telt el egy-két óra és Mileta megtalálta azt a szerencsétlent a lakásánál és elhozta nekünk az irodába. Az irodában Denisa és Belov felvegyverkezve vártak. Dragomir a székben ült, figyelte a bejárati ajtót, meg sem szólalt. Hozzáteszem úgy lehettem ott Dragomir mellett, hogy megparancsolta, hogy végig kussban kell, hogy legyek. Hát, jó talán menni fog. Mileta behozta az irodába Theo-t és leültette őt Dragomir elé. Ekkor már kezdtem érezni, hogy ez most véresen komoly, hideg kezdett rázni, a lábaim a földbe gyökereztek, csak némán figyeltem a közöttük lévő párbeszédet. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Dragomir már Theo előtt ül és rácsapot egyet az asztalra és esküszöm abba az egész lakás beleremegett és ordított Theo-val. A szavai megmaradtak. „Itt nem a csókról van szó, hanem arról, hogy kezet emeltél a nőmre”. A mondata után egy kést vett elő a zsebéből és lerakta azt az asztalra Theo elé. Valamiért megint előjött az érzelgős énem, pedig most kéne erősnek lennem. Megérdemli, hogy szenvedjen, igen megérdemli, nyugtatgattam magam, de az arcomon teljesen más sugárzott a színtiszta aggódás. Dragomir észrevette és kiküldött az irodából. Nem sokkal később kijött és átölelt, azt mondta, hogy most már nem kell miatta aggódnom. Hirtelen a vér is megfagyott bennem, megölték? Nem-nem tenné. Nekem lett igazam, a srácok bent agyonverték őt és elengedték. Ezt én okoztam, bűntudatom lenne? Baszki ez a sok új érzés kikészít, meg fogok őrülni. Egyszer fenn egyszer lenn, most lenn nagyon is, azt hiszem nem bírom tovább, valahogy el kell fojtsam a feltörő érzelmeket. Most kezdtem el újra sóvárogni a heroin után, jobb volt az életem beállva.
