Bembe Mariappa - Big city big dreams

Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
lqQrfzP.png




Név: Bembe Mariappa
Születési hely, idő: Kingston, 1997. 02. 10.
Nem: Férfi
Súly: 90 kg
Testalkat: átlagos
Szeme színe: sötét barna
Külső megjelenés: Húszas éveiben járó fekete férfi. Derekáig érő dreadlock haját legtöbbször felfogva hordja. Arcszőrzetét ápoltan, formára vágva viseli. Stílusa és kisugárzása laza, barátságos. Hangja búgó, beszéde lassú és megfontolt. Beszédén erősen kihallható a jamaikai akcentus.

Pozitív tulajdonságok:
1. Barátságos
2. Optimista
3. Jószándékú
4. Békés

Negatív tulajdonságai:
1. Komolytalan
2. Bizonytalan
3. Nemtörődöm
4. Szórakozott



Bembe Mariappa a jamaikai Kingston kórházában látta meg a napvilágot. Édesapja Glenmore Mariappa jegyellenőr, édesanyja Eralia Orlanda általános iskolai matematika tanár. Bembe apró, de szerető családba született. Szülei kisgyermek korától a rasztafari vallásának megfelelően, szeretetre, egységre és toleranciára nevelték. Megveti az erőszakot, a fegyvereket és a vérontást. Hisz azokban a tanokban, melyeket szülei és közössége adott át neki. Bembe ennek megfelelően igyekszik élni a mindennapokat, ügyelve arra, hogy jószándékát mindezektől függetlenül ne használják ki.


Hősünk története a fent említett Kingstonban veszi kezdetét. Apró, kétszobás apartmanjukban éldegéltek hárman, szűkösen, de annál nagyobb szeretetben és összhangban. Tekintettel arra, hogy Bembe szülei a helyi rasztafari közösségek oszlopos tagjai voltak, a srácot is hamar magába szippantotta a mozgalom. Első barátait ott szerezte, hasonló korú lányokat és srácokat ismert meg. Mindennapjait minden további nélkül nevezhetjük tökéletesnek és kiegyensúlyozottnak. Szüleit másolva nekilátott hajának növesztéséhez, azzal az egyértelmű céllal, hogy a későbbiekben neki is hatalmas raszta hajkoronája legyen.


A kisgyermek szülei ölelő karjaiban cseperedve barátkozott a világgal, mindennapját a játék és a szórakozás töltötte ki. Ekkortájt talált rá hatalmas szerelmére és hobbijára: a rajzolásra. Imádott rajzolni, alkotni. Újabb és újabb figurákat, mintákat készíteni. Mindet eltenni. Közösségének mutogatni. Szobájának sarkában külön polcon gyülemlettek fel a különböző „alkotások” az évek során. Ha nem jött ihlete, a korábbiakat tökéletesítette, maximalista volt. Fejlődni akart, előrébb jutni. Már kicsike korában is.


Az évek teltek, megszólalt az első iskolai csengő. Bembe háromszor akkora iskolatáskájával, szülei kíséretében sétált be a hatalmas ajtón, hogy nekilásson általános iskolai tanulmányainak. Új világ nyílt meg előtte, olyan világ, ami teljesen más volt és idegen. De hősünk egy percet se csüggedt. Nyitottan és kíváncsian ült be a padba, úgy érezte készen áll a hatalmas kalandra, mely rá vár. Tanulmányaival egyébként nem volt probléma. Erős közepes, gyenge jó tanuló volt. Édesanyjával hosszú órákat ültek a konyhaasztal fölött, hogy Bembe megértse a matekot, befogadja a számok törvényeit. Ha nem tanult, továbbra is rajzolgatott, alkotott. Mintákat / figurákat talált ki, vetette őket papírra. Tervei voltak a rajzolással, habár akkortájt még maga sem tudta megmondani, mit is szeretne kezdeni az egésszel.


Gimnáziumban sem volt más a helyzet. Hősünk tartotta tanulmányi eredményeit, mindezek mellett magával a szocializálódással sem voltak problémái. Békés, barátságos jelleme miatt nem keveredett konfliktusokba, az osztály túlnyomó többségével baráti viszonyt ápolt. Igazi, szoros barátságokra mégsem tett szert a padokban. Szíve a szülei közösségéhez húzta, legtöbb szabadidejét azokkal a barátaival töltötte, akiket ott ismert meg.


Csatangoltak a városban, szelték az utakat, a tengerben fürödtek. Füvet szívtak – igen, Bembe számára a fű teljesen normális dolognak számított, szülei is aktív fogyasztók voltak. Így számára sem volt tabu a dolog. A kender a mindennapjai szerves részére vált, mire betöltötte a tizenhetet. Édesapjával közösen ápolták kicsike palántáikat, melyeket a közösségnek és maguknak szántak. Mint a rasztafari aktív tagjaninak, meggyőződésük volt, hogy a marihuána jó dolog, és szabaddá kellene tenni fogyasztását. Néha-néha még iskolában is osztogatta az anyagot, pénzt nem sűrűn kért érte. Ritkán fordult elő, hogy bármit kért volna a gumókért cserébe. Nem volt rá szüksége ekkortájt.


Bembe számára gimnáziumi pályafutása során nyílt meg a világ egy másik szinten – az interneten keresztül. Hősünk felszabadulva a világhálóra – a hatalmas információrengetegbe – megannyi új dologgal találkozott. Lenyűgözte őt mindaz, amit ott fent talált. Őrölte a különféle tartalmakat, éhsége nem látszott apadni. A hálón talált rá későbbi nagy szerelmére a tetoválásokra, mint művészeti ágra. Nyilván tisztában volt a tetoválással, mint olyannal, mégis a procedúra magával ragadta. Látott benne valami különlegeset, valami extrát. Érdekelték a részletek, hajtotta a kíváncsiság. Spórolt pénzéből vásárolt hát magának egy kezdő felszerelést, valamint disznóbőrt, hogy legyen min gyakorolnia. Ettől kezdve Bembe szorgosan gyakorolt, ismerkedett a gépekkel, az anyagokkal, melyeken dolgozott. Könyveket vásárolt és olvasott el, tetoválókat keresett fel. Mindent tudni akart, érdekelte a dolog.


Mindeközben a gimnáziumot elvégezte, betöltötte huszadik életévét. Nem ment továbbtanulni Kingstonban. Elköltözött szüleitől, albérletbe. Állást kapott egy DVD kölcsönzőben, mellette gyakorolta a tetoválást. Aprópénzért saját maga által termesztett füvét árulta szűk körökben. Utóbbit nem verte nagy dobra. Alapvetően nem akart törvényt sérteni, de valamivel meg kellett toldania havi bevételét.


Munka mellett szabadidejében egy chicano tetováló mester mellé szegődött Kingstonban. Emberünk neve Miguel volt, és teljes mértékben kimerítette mindazt, amit a chicano lifestyleról ismerhet az ember. Tetőtől-talpig tetovált kopasz srác, hatalmas, gyönyörű lowriderrel. Bembét ámulatba ejtette a gyönyörű csónak, mely a szalon előtt parkolt. Órákig tudta volna bámulni. Minden egyes részlet, amit az autóba öltek elvarázsolta. Ha éppen nem tetovált, vagy gyakorolt, az autó körül sertepertélt. Csendes, de boldog időszak volt ez hősünk számára. Egyre ügyesebben tetovált, kisebb munkákat már maga is elválalt. Erre szüksége is volt, a DVD kölcsönző és a marihuána „biznisz” mellett szüksége volt plusz bevételre, hogy felszerelését fejleszthesse, előrébb léphessen. Hónapok teltek el így, melyekből évek lettek. Bembe észre sem vette, hogy szalad az idő.


Ezekben az időkben történt egyszer, hogy Miguel Los Santosba készült, nemzetközi tetováló konferenciára. Módja volt rá, hogy hű segédjét és tanulóját, Bembét is magával cipelje. Rasztánk nem hitt a fülének, mikor Miguel vázolta neki terveit. „Ezt nem mondod komolyan!” – fakadt ki örömében hősünk. Los Santosba készül! Megy világot látni! Az ott töltött idő roppant kifizetődő volt rasztánk számára. Hatalmas konferenciákat jártak be, tapasztalatot, tippeket cseréltek. Bembe szorgosan jegyzetelt, tanult és figyelt. Mindent tudni akart, a legapróbb részleteket is magába akarta szívni. Amikor viszont nem a konferenciákat és csarnokokat járták, a várossal ismerkedtek. Megtekintették a nagyobb nevezetességeket, bejárták a híresebb helyeket, shopping centereket. Lowrider találkozókra jártak el, ahol nem csak Bembe, de Miguel állkapcsa is a földig ért. Ám nem ezek voltak a legnagyobb dolgok, melyek Bembével történtek Los Santosi kirándulásuk során. Az egyik kongresszuson Miguelen keresztül megismerkedett egy professzorral, aki az ULSA-n oktat kortárs művészetet a hallgatók számára. Bembének volt szerencséje szóba elegyedni vele. Megmutatta neki saját alkotásait. A Prof. elismerte hősünk tehetségét, tetszett neki, amit lát. Tehetségesnek gondolta rasztánkat, de nem áztatta el dicséretekben. Ennek ellenére próbálta csalogatni az ULSA felé. Mesélt neki az ösztöndíj programról, az egyetemről magáról. Külön napot szántak arra, hogy körbejárják a művészeti tanszéket, a termeket, az előadókat.


A professzor elérte, amit akart. Bogarat ültetett Bembe fülébe. Hazafelé a repülőn rasztánk végig a lehetőségeken gondolkodott, mérlegelte a dolgokat. Kipróbálta volna magát Los Santosban, folyamatosan fantáziált a dolgon – hazatérése után is. A visszatérés megszokott életébe szűknek tűnt neki. Kicsinek érezte a világot maga körül, miután megtapasztalta milyen lehetőségei lehetnének. Miguel észre is vette rajta azt az általános nyomott hangulatot, mely folyamatosan őrölte. Hosszas beszélgetéseket bonyolítottak le, támogatásáról biztosította hősünket.


*Napjainkban*


Eljött az idő. Megszületett a döntés! Bembe kezében bőröndjével, jegyével a kezében ácsorog a sorban a kingstoni repülőtéren. Rászánta magát, elindul. Megpróbálja és nekivág. Beadta ösztöndíjas jelentkezését az ULSA művészeti karára, melyet reputációja végett ösztöndíjjal el is fogadtak. Búcsút vett családjától, barátaitól, Migueltől. „Hatalmas lépés ez!” -mondta neki mindenki. „Elismerésem és sok sikert odaát! – zengtek a bátorító szavak füleiben.


A gép felszállt, Bembe elindult. A célállomás Los Santos International Airport. Természetesen rasztánk nem felkészületlenül tervez kilépni San Andreas partjaira. Hawickon, West Winewood területén apró garzont bérel magának, ami már rá vár. Nem járt még ott, de képeket látott az épületről. Egész pofás környék!



És hogy mit hoz a jövő? Mit kínál Los Santos? Jó kérdés! Legyen az bármi, bátran állunk elé! Mert egy ekkora lehetőséget nem szabad elszalasztani!



*Kézzel írott levél. *


Kedves Édesanyám, drága Családom!



Ti mindig azt mondogattátok nekem: „Fiam, tanulni sosincs késő! Ne vesztegesd el a benned rejlő potenciált és tanulj tovább!”. Lám igazatok volt. A lehetőség, mely megadatott nekem, tagadhatatlanul különleges. Olyasfajta, mely nem adatik meg mindenkinek. Ennek ismeretében és tudásom gyarapításának szellemében fogom végezni kötelességeimet! Ígérem nektek, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy tanulmányaimból a legjobbat hozzam ki, hogy erőfeszítéseim, illetve a ti erőfeszítéseitek ne legyenek hiába valóak! Innen is köszönök nektek mindent! Mindent, amit értem tettetek, a támogatást, a bölcsességet, a tudást, melyekkel felvérteztetek. Szavaitok élesen élnek fejemben: „béke, szeretet, egység, tolerancia”. Ezen értékek mentén próbálom élni életem a továbbiakban is.

Remélem mihamarabb látjuk egymást! Bízom benne, hogy a jövőben meglátogattok engem, hogy a saját szemeitekkel lássátok eme csodás várost! Mindaddig vigyázzatok magatokra!




Csókol benneteket szeretett fiatok:

Bembe.





((Célom Bembével egy olyan békés, szerethető karaktert létrehozni, aki a rasztafari „vallásnak/tanoknak” a szem előtt tartásával kívánja leélni mindennapjait. A kaput szándékosan nyitva hagytam – nem tervezem előre beskatulyázni a történéseket. Az illegális dolgokba a felszínt kapargatva szeretnék csak belefolyni. Értek itt a marihuána termesztésre – árulásra. Célom ezeken túl elkerülni a fegyverrp bármilyen formáját – amennyire lehetőségem van rá. Vagyonomat lépcsőzetesen szeretném elérni, kezdve kerékpárral, folyamatosan feloldogatva anyagi erényeimet. Remélem a történet olvasása elnyerte a tetszéseteket, várom építő jellegű kritikátokat, véleményeiteket!))
 
Utoljára szerkesztve:

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Drága Anyukám, kedves Családom!

Itt vagyok, megérkeztem. A lakás, amit kivettem valami csodálatos. Mindenképpen látnotok kell egyszer! Habár a kilátás nem valami festői, a berendezése és a felszereltsége kifogásolhatatlan! A holnapi nap folyamán - 2022. 11. 12. - beiratkozom az ULSA-ra, pontosan úgy, ahogy azt terveztem. Egyelőre csak szárnyaimat nyitogatom eme hatalmas metropoliszban, de egyet se féljetek. Már-már vannak ismerőseim. Megismertem egy Beny nevű srácot, mellettem lakik valahol. Rendes gyerek, tökre segítőkész. Bemutatott nekem egy Emma nevű lányt is, valamint egy Lenny nevű srácot. Tökre rendben vannak ők is. Nem igazán tudom még a járást, próbálom olyan gyorsan felvenni a város tempóját, amennyire csak tudom! De nehéz. Sokkal gyorsabban mennek a dolgok, mint otthon.


Bízom mielőbbi válaszotokban!


Csókol benneteket szeretett fiatok:

Bembe.


Hősünk meglehetősen gördülékenyen vette a gyors változást. Los Santosba érve ismét lenyűgözte a város pörgése és széles palettája. Landolás után útja azonnal a lakásához vezetett. Szerencsére minden a megbeszéltek szerint történt, Bembe bármi gond nélkül elfoglalhatta szállását. Őszinte ámulattal járta végig a lakást, és a környező utcákat. Órákon belül megismert egy helyi srácot, Benyt. Hamar megtalálták a közös hangsúlyt, jókat beszélgettek a teraszon. Később megjelent egy Emma nevezetű lányka is. Habár Bembe alapvetően szimpatikusnak és csinosnak találta, a lány sűrűn forgatott obszcén szavai aprócska ellenszenvet keltettek a srácban. Rasztánk boldogan és nagy tervekkel hajtotta le fejét álomra.

A másnap is megannyi izgalmat tartogatott Bembe számára. Habár a nap folyamán ruháin túl minden más cuccát is kipakolta - tetováló eszközeit rendezgette, belakta újdonsült otthonát - az este folyamán kinézett Vinewoodra. Hamarost Benybe botlott, felvették a fonalat ott, ahol előzőleg félbeszakadtak. Megjelent a semmiből egy Lenny nevű srác is, ki feltehetőleg Ben haverja lehetett. Bembe szimpatikusnak találta a srácot, pozitívan nyitott felé. A trió csekkolva a FaceNetworkot meglátogatott egy jópofa kis kávézót, ahol Bembét rengeteg inger érte, második napja ellenére. Roppant boldog volt, a srác, hogy ilyen hamar haverokra tett szert. Egy finom kávé elfogyasztása után megismert egy Dios nevű srácot, valamint egy Ramona nevű pink hajú leányzót is. Utóbbival hősünk hosszasan és tartalmasan beszélgetett. Őszinte kíváncsisággal hallgatta a lány történetét, illetve vázolta fel saját sztoriját is. Boldogan vette észre, hogy a "Barbie" érdeklődik tervei iránt, mind az ULSA-n, illetve azon túl is. Az este folyamán felvázolhatta a Ramona Dios duónak tetováló mivoltát, melyet a latin ajkú srác meglepően nagy érdeklődéssel fogadott. Számot cseréltek, hogy a későbbiekben Bembe "bemocskolhassa" Dios bőrét.
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Bembe kezdi felvenni a Los Santossal járó mindennapokat. Habár még mindig felveri őt a reggeli közlekedés zaja, ő ezt egyáltalán nem bánja. Élvez minden percet, amit a metropoliszban tölt, szárnyait nyitogatja.
Sikeresen beiratkozott az ULSA művészettörténet és designer szakára, izgatottan várja az előtte álló tanévet. Ismételten lenyűgözte az egyetemváros, az épületek közt bóklászva, mint kisgyermek a játékboltban kapkodta a fejét jobbra-balra. Szabadidejét Benyvel tölti, ismerkedik a várossal. A napokban megismert egy chicagoi srácot, akit Daemonnak hívnak. Mint kiderült, Daemon egy emelettel hősünk fölött kapott albérletet, sőt még az is megeshet, hogy szaktársak lesznek. "Ekkora mákom nem lehet."-vélekedett Bembe utólagosan az eseményekről. Hosszas beszélgetések után újonnan megalakult triónk meglátogatta a Los Santos "Kocka parkjában" megrendezett állásbörzét. Kedvenc rasztánk érdeklődve járta a standokat, megismerkedett a könyvelés világával - persze csak felszínesen. Eleinte értetlen állt a dolog előtt, feléjük Kingstonban bizalmi alapon mentek a dolgok, ennyire komolyan semmit nem számoltak el. De Bembe! Ez már egy Egyesült Államok!

Bembe egyik legégetőbb problémája a környezetváltás végett a marijuana beszerzése volt. Otthon magának termesztette a kis palántákat, melyek bőségesen kiszolgálták hősünket és környezetét is. Mondani sem kell, bármiféle anyag csempészése szóba sem jöhetett. Így mindent előről, a semmiből kell kiépítenie. Bizalmi alapon, jóhiszeműen csípett oda apróbb kérdéseket Benynek, hátha segítségére lehet. Hogy ösztönei súgtak-e neki, vagy csak szerencséje volt, kár lenne firtatni. A lényeg, hogy jó helyen tapogatózott. Mint Beny később elárulta, birtokában van pár palánta, illetve termés is, és a későbbiekben is tud vele szolgálni. Kis ösztönző ajándék gyanánt megajándékozta, mind Bembét, mint Daemont 10-10 gramm anyaggal. Hősünk illatra elégedett volt a minőséggel, habár a hazai termést még mindig jobbnak véli. Ettől független boldogsággal töltötte el, mikor megtekerhette cigarettáit.
QE3JW8o.png

A tetováló biznisz még várat magára. Habár Bembe rendelkezik mindazon felszerelésekkel, melyek szükségesek, hogy csodát alkosson, nem ismeri eléggé a jogszabályokat és körülményeket. Pár helyen elhintette már a dolog magvait, többen is jelezték rasztánk számára, hogy tű alá feküdnének. Ám ennyi nem lesz elég. Nagy dobra kell verni. Be kell harangozni. Ha a dolog lángra kap - márpedig lángra fog - futótűzként fog elterjedni Los Santosban. Addig is türelem. Semmit nem szabad elsietni.

ADFFx9N.png
 
Utoljára szerkesztve:

krekor

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:1,293
[HC]Kedves @Demzsi !

Köszönjük, hogy időt és energiát szántál karaktered megalkotásába.

A fejlődő gondolkodásmód az a mélyen gyökerező nézet, hogy az ember bármit meg tud tanulni, ha elég időt és erőfeszítést tesz. Carol Dweck a Stanford Egyetem pszichológiaprofesszora. Ő a világ legelismertebb kutatója a szemléletmód tulajdonságának. Dweck a mára híressé vált Ted-előadásában a növekedési gondolkodásmódról a következő kifejezésekkel beszélt: "A Mégis hatalma".

Amikor a gyereke azt mondja: "Nem tudom megcsinálni", akkor hozzá kell tennie: "Mégis. Ezt még nem tudom megcsinálni". Dweck kutatásai azt mutatják, hogy már az is hatással van arra, ahogyan a gyerek a tanulásra tekint. Rámutat azokra a bizonyítékokra, amelyek szerint a növekedési gondolkodásmód megértése megváltoztatja az idegpályákat, amelyek lehetővé teszik a nagyobb növekedést a tanulásban.

A fentebb leírtakkal azt szeretné mondani neked, hogy a HCRP bírálatért felelős csapat jóváhagyta az ellenőrzésre benyújtott lapodat, így a jövőben verified karakterként tudsz játszani a szerveren.
In-Game küldd be a lapot és azt egy adminisztrátor jóvá fogja hagyni.
Gratulálok!
[/HC]
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Az élet a vihar, Bembe a hajóskapitány...
Rasztánk kezdi felvenni a mindennapok áramlását. Napról napra egyre több embert ismer meg, új helyzetekkel találkozik. Társaival, Benyvel és Daemonnal felfalják a várost. És Bembe ennek minden másodpercét élvezi. Napjaiban nincsenek üres órák, ereje túlnyomó részét leszívja az egyetem. Igen. Komolyan veszi és jár az órákra. Előadásokra és gyakorlatokra egyaránt. Nehéznek találja, de továbbra is motivált a dologgal kapcsolatban. A cél lebeg a szeme előtt, a kép, ahogy fekete talárjában tartja papírjait.

Szúrjunk oda neki...
A tetoválással sem hagyott fel. Munkáját és kedvenc hobbiját szentül kívánja megőrizni az új környezet ellenére is. Bepromózta magát FaceNetworkon, személyesen is nyomja a dumát. Ennek köszönhetően már fel is kereste első "ügyfele". A lányt Clementinenak hívják, pár emelettel lakik Bembe fölött. Volt egy apróbb, diszkrét elképzelése tetoválást illetően. Első minta volt, bátortalanul ült be a székbe. Hősünk óvatosan, de megkezdte a munkát - egy egyszerű papírrepülőt. Jót beszélgetett közben Clem-mel, mint kiderült az ULSA hallgatója ő is. Nem tellett sok időbe, Bembe durván egy óra alatt elkészült a mintával. Gondosan elmagyarázta a lánynak, mit és hogyan tegyen, hogyan kezelje újdonsült tetoválását. Ahogy Bembe kézhez kapta jól megérdemelt háromszáz dollárját, repdesett a boldogságtól. Elégedetten nyomkodta zsebébe, tudván, hogy még pár ilyen alkalom, és talán megveheti első, használt járművét. Egy pickupot talán? Szeret biciklizni, de olyan erős izomláza van már... Felállni alíg bír a wcről.

NuFUaEm.png

Srácok! Tekerünk egyet?
Emlékeztek, mikor Beny átcsúsztatott pár adag füvet Bembének? Na hát kiderült, hogy a srácnak bőven van még ott, ahonnan ez az adag jött. Egy gond van csak: a tartalékait éli fel. Mint Bembe később megtudta, még azzal a sráccal készítették, akit javítóba dugtak. Bembe sajnálattal hallgatta a történetet, empátiát tanúsított haverja felé, támogatásáról biztosította. Beny hamar ki is lyukadt oda, ahová eredetileg tervezett. Felvázolta rasztánknak, hogy magától nem tudja folytatni a dolgot, egyedül nem menne. Addig-addig toldozták és foltozták a dolgot, még hősünk felajánlotta segítségét - mindaddig, még nem érzi forrónak a talajt a talpa alatt. Magára vállalta a friss növények gondozását és ápolását. A többit Benyre bízza. Period. Mint kiderült, valamilyen szinten Daemon is benne van a dologban. Valahol ez megnyugtatja Bembét, hogy két barátjával együtt csinálja ezt a hülyeséget, de benne van a feszültség hősünkben. Kis mellékkiegészítést vár a dologtól, egyelőre semmi többet.

Füstölgő abroncs és égett kuplung szag...
Történt valamelyik nap, hogy rasztánk hazaérve az egyetemről érdekes párbeszédbe botlott bele teraszán. Jótékonysági bál készülődött, valamelyik nagyobb hotelban. Egy ideig hezitáltak, megjelenjenek-e, de végül egyetértettek abban, hogy veszíteni valójuk nincsen. Amennyire módjukban állt, kiöltöztek, hogy ne süljenek fel teljesen. Pár cigit azért eltoltak előtte, alapozva érkezzenek a helyszínre. Bembe vörös szemei szinte bevilágították az éjszakát. Megjelenve a hotelban Daemonnal egyből rárobbantak a a bárpultra. Habár Bembe nem híve az alkoholnak, az este folyamán letette voksát a gintonic mellett. Ez súlyos hibának minősült. A weed és alkohol párosítása felhők fölé juttatta kedvenc rasztánkat - létezett, de alig volt jelen. Beny és Daemon kaptak valamilyen fülest, miszerint valamiféle autóverseny zajlik a város határain kívül - illegálisan. A többiek hamarabb leléptek a hotelból, kíváncsiak voltak a dologra. Bembe úgy döntött, megvárja Daemont, aki éppen valami lánnyal veszekedett. Hősünk rendesen megijedt, ahogy a dühös szőkeség elviharzott mellette. Nem volt hát miért maradni - elindultak a versenyre. Pontosabban elindultak volna, HA lett volna mivel... Egy hatalmas és lomha SUV-val nem a legjobb döntés kimenni a sok versenyautó közé. Bembe totál beállva ült az anyóson, miközben Daemon magyarázta neki, hogy akár szerezhetnek is egy autót, amivel felvonulhatnak. Rasztánk eleinte nem fogta fel, mire akar spanja kilyukadni, csak mikor a helyszínre értek - az ominózus autóhoz. Mint a villám, úgy csapott a srácba a felismerés. Eleinte egyáltalán nem tetszett neki az ötlet. Elöntötte az agyát a szar, majrézott. Végüs spanja és a fű elnyomta hősünk aggályait - annyi kikötése volt, ne legyen ott, mikor a kocsit elkötik. Pár sarokkal odébb kapták fel, valami milliós értékű autóban.
Kiérve a helyszínre Bembének a lélegzete is elállt. Durrogó, csattogó kituningolt kocsik, a füstőlő abroncs szaga és minden más. Sorra pörögtek a versenyek, az autók egymás után sorakoztak fel. Bembe csík szemeivel bámulta a versenyt, törést vágott a tér-idő kontinuumba. Meglepetten figyelte, ahogy Clementine, akit West VineWoodból ismer, kicsi matchboxával zúzza le sorban az embereket. Nagyon jól érezte magát, a tudat, hogy rosszban sántíkál aggasztotta, de élvezte minden egyes másodpercét. Mint egy kisgyerek bámulta a versenyt, mindaddig még a Babylon - a rendőrség szervei meg nem jelentek. Hatalmas helikopter, vakító fények, járőrök zúgása. Bembe teljesen bepánikolva ült be Daemon mellé. Itt lenne a vége? Eddig tartott? Nem! Spanja jobb sofőr ennél. Szlalomozva a sok kocsi között végül kijutottak a tömegből, Palomino felé vették az irányt. Senki nem követte őket szerencséjükre. Lapultak kicsit, majd óvatosan begurulva a városba elrejtették a kocsit. Hősünk a hatalmas dózis adrenalin után úgy kiütötte magát, mint egy leitatott szamár.

yOfovWF.png
 
Utoljára szerkesztve:

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
A napok szaladnak Bembével. ULSA, munka, barátok. Ebből állnak a hétköznapjai. És ő minden percét élvezi a dolognak...



Egyetemi mindennapok

Fő mozgatórugója és itt tartózkodásának a célja továbbra is az egyetem. Rasztánk jó hallgató módjára, minden nap megjelenik az egyetemen, részt vesz az előadásokon, valamint a gyakorlatokon. Buzgón tanul. hogy céljait, elérje. Valamiféle különös érzés mégis ott motoszkál benne. Mint valami apró csata, vívódás – úgy tudná leírni. Tudja, hogy a lehetőség, amit kapott hatalmas nagy és meg kell ragadnia, ennek ellenére gondolatai gyakran kalandoznak el ismeretlen vizekre, olyanokra, melyekről Bembe sokkal inkább álmodozna... De ezek a hullámok teljesen mást súgnak a fülébe: Kövesd a saját utadat raszta, és ne azt, amit számodra kijelöltek.



Zúg a gép, maszatol a festék

Hősünk megtalálni látszik számításait Los Santosban. A tetováló dolog ugyanis lángra kapott, futótűzként járt végig az interneten. Első vendégei után a srác nem várt érdeklődést tapasztalt. FaceNetwork posztja után megannyi DM érkezett rasztánkhoz, melyben izgatott érdeklődők tették fel kérdéseiket, próbáltak időpontot kérni. Bembe próbál mindenkit kiszolgálni, ennyi időpontot fejben tartani és besűríteni az egyetem mellett azonban nem olyan egyszerű dolog. Hősünk ettől függetlenül nem lankad, amikor csak módja van, varrja és festi az embereket.
HUaU3nr.jpg

Ebből beérkező bevétele nap, mint nap lesokkolja Bembét. A pénz, amit zsebre tesz, habár alapvetően nem sok, nagyságrendekkel nagyobb, mint az egyetemi ösztöndíj. Mégis elég volt arra, hogy részletre megvásárolja első járművét. Bembe napokig, izgatottan böngészte a különböző használtautó oldalakat a neten, élete első verdáját tervezte megvásárolni. Amint megpillantotta leendő autóját, egyből tudta, hogy jó helyen jár. Bravado Bison – a Bölény. Egy hatalmas pickup. Rasztánk tüstént el is baktatott a kereskedésbe és megvette részletre a kocsit. Eleinte aggódott kicsit, miként fogja törleszteni a részleteket a lakbér mellett, ám, mint kiderült teljesen fölöslegesen. Habár a törlesztőrészlet fix volt, Bembe egyre nagyobb és nagyobb összegeket fizetett be, a sokasodó vendégszám végett. Hamarabb a nevén lesz az autó, mint gondolná?


Haver, van egy cigid? Nem, nem olyan, damn, tudod jól milyen!

Sok-sok nap telt el azóta, hogy Beny és Bembe a cannabis ültetvényekről beszéltek. És a csend is nagy volt a téma körül. Ám rasztánk készletei apadnak. Utánpótlásra van szükség. Talán eljött az alkalom... Beny múltkor szólt Bembének, hogy témázniuk kellene valamiről. Hősünk hevesen bólogatva ment bele a dologba. Habár sejti miről lesz szó, és bízik is benne, kíváncsian várja a fejleményeket. Ha ezt a dolgot is be tudná indítani... Nos semmire nem lenne gondja – anyagilag legalábbis.


A Los Santosi éjszakák

Bembe éjszaka sem pihen. Barátaival felkeresi a különböző szórakozóhelyeket, buliról-bulira járkál. Megannyi clubbot meglátogatott már, sőt hova tovább? Egy hatalmas privát szigeten is járt már, ahol szintén hatalmasat bulizott! Ám ezek semmik azokhoz az autós rendezvényekhez képest, ahová a srác és csapata kijár...

Durrogó fényes autók, gyönyörű lányok és karosszériák. Rasztánk csak ámul és bámul. Az adrenalin, ami ilyenkor pumpál a testében, teljesen más, mint amit máshol tapasztal. Igazán él ezeken a találkozókon, szíve hevesebben ver. Egyszerűen imádja. Amikor pedig a versenyeket figyeli... Húúú... Szavakba önteni nem tudja. Ám mikor megpillantja a rendőrségi helikoptert. Hát a nadrágját szinte helyben össze csokizza.

evB4Rk4.png


((a következő részben már kicsit rosszalkodunk, megígérem))
 
Utoljára szerkesztve:

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
A hétköznapok sodrásában.

Csapjunk hát hamar a lovak közé. Sok dolog történt, de vannak olyanok, amiket ettől független fel kell vázolni. ULSA... Rasztánk továbbra is törtet előre. Kimerülésig csinálja a dolgot, tanul és figyel. A művtöri érdekli őt, izgatottan hallgatja. A designer cucc már kevésbé. Nem érzi sajátjának. Lehet, mert ez a dolog már sokkal inkább digitálisan történik? Bembe maradi lenne? Huh...

A tetováló biznisz viszont... Embeeer! Csapjunk a lovak közé! Bembe nagyon sok megkeresést kapott az elmúlt időben! Rengeteget. Ha nem tanult, gépével görnyedt vendégei felett. Szüntelen, nonstop. Valamennyire barátait is hanyagolnia kellett. Erre mondanák azt, hogy hustlin hard? Jó kérdés, ki tudja ezt megmondani?
A vendégek palettája igen széles. Barátai mellett ült már Bembe mellett deputy, szerelő, orvos, illetve egy lány is, akit Bembe Chaos-nak nevezett el. Hősünk megannyi érdekes történetet hall, érdeklődve figyeli vendégeit, miközben bőrükön dolgozik. Hisz benne, hogy minden egyes tetoválás mögött állhat egy történet, melyre mindig kíváncsi.



Ne szórd úgy a pénzt Bembe...

Ha valami kiderült hősünkről az utóbbi napokban, hogy nehezen fogja a pénzt. Vendégszáma növekedése végett bevétele is megugrott. Amit hamarost el is vert. Bembe nagyon szereti az öreg lowrider kocsikat, emlékeztek? Na hát sikerült is valóra váltani egyik hatalmas álmát. Bevásárolt mindent, amit fontosnak tartott és barátai segítségével építették fel az álom-csónakot. Minden megvolt, ami a jó hangulathoz elengedhetetlen volt. Hősünk minden egyes másodpercét imádta a folyamatnak, büszkén gurul végig autójával Los Santos naplementéjében.



Madarat tolláról, embert barátjáról.

Hősünk mindennapjaihoz hozzátartoznak barátai is. Ha teheti, együtt tölti idejét a kicsi közösséggel. Mint az már korábban kiderült, Benyvel és Daemonnal nyomják a marijuanna bizniszt, Bembe magára vette a „master cook” szerepét. Kötelezettségei mellett három raktárnyi palántáért felelős. Habár sose nyomta ekkorában a dolgot, élvezi. Tudja jól, hogy tilosban jár, ám aggályait egyre inkább elnyomja a pozitív, izgató érzés, az adrenalin löket, melyet akkor kap, ha rosszban sántikál.

Ám van itt még valami...

Átlagos nap lehetett, Bembe a Clementine által igazgatott Crucial felé vette az irányt, hogy betápoljon egy általa igencsak szeretett rántotthúsos majonézes szenyát. Beny már ott várt egy ideje, hamarost megközelítette rasztánkat. Nem köntörfalazott, szokásához híven egyből a mélybe csapott. Az edző haverja, az öreg Edgar lakásokat tervez kipakolni. Elméletileg jó pénz van benne, de rizikós. Bembének eleinte nem tetszett az ötlet. Úgy érezte, ezzel túl messzire menne. Hogy ő betörjön valahová? Képtelenség. Ám végül mégis beadta a derekát. Sofőr azért lehet, nem? Abból nem lehet semmi baja... Csak a kocsiban fog várni. Majd meglátjuk.



Az új barát.

Valamelyik nap Bembe mérhetetlen unalmában rászánta magát, hogy meglátogassa Los Santos egyik szórakozóhelyét – a Bahamast. A pultnál ácsorogva jóhiszeműen párbeszédbe kezdett egy magában ücsörgő lánnyal, Asteryn-nel. Hősünk társaságára talált, mélyet és igen tartalmasat dumáltak éjszakába nyúlóan. Történetet cseréltek, megismerték egymást. Mint kiderült a lány a Lifeinvadernél dolgozik részmunkaidőben. Lényeg a lényeg, a hosszas beszélgetések átfordultak a második napra is. Asteryn meglátogatta Bembét, segített az álomautó összeszerelésében, része volt North Archer mindennapjainak. Együtt töltötték a napot és izgatottan tervezik a legkülönbözőbb programokat a jövőt illetően. Hősünk mindig örömmel fogadja az új barátságokat, kíváncsian várja, hogy kettejük története milyen irányba indul.
qzpWqcE.png

((következő részben nézőpont váltást tervezek, mert nagyon nehéz E/3-ban írni.💀))
 
Utoljára szerkesztve:

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Business is bloomin’



Még csak azt sem mondanám, hogy a pénz miatt csinálom, innit? Mert a tetoválás és az ösztöndíj mellett nem szorulnék rá a dologra. Egy rossz szavam nem lehet. De az a fránya adrenalin. Valami új keltű dolog ez, korábban nem tapasztaltam semmi ehhez foghatót vagy hasonlót. Ez valami betegség vagy teljesen normális? Nem hagy nyugodni, folyamatosan ott a fejemben az érzés, a parázs, hogy szükségem van rá. Ha sokáig nem érzem magam mellett, egyszerűen befeszülök.

Talán pont ezért mászok bele ennyire ebbe a marijuana bizniszbe? Fogalmam sincs... De pár napja texteltem egy sráccal. A neve Dios. Chicano srác, akárcsak Miguel. Más körökben persze. A lényeg, hogy a srác komoly érdeklődést mutatott az általam megtermelt gumók iránt – nagy örömömre. Mindvégig velem folytatott kommunikációt Beny helyett, ami olyan löketeket adott nekem, hogy napokig bezsongva szaladgáltam fel-alá, mint egy mérgezett egér. Aztán eljött a nagy nap. Ember! Én mondom neked, az a löket, ami aznap bennem volt... Leírhatatlan! A bibi csak annyi volt, hogy meglehetősen későn szóltam a dologról Benynek. Aznap! Hááh! Mindegy is, gyorsan kapcsolt a srác. Lebeszéltük a találkát, az üzleti részeket a spanomra bíztam. Ennyire azért nem látok bele a dologba, csak a termelésért felelek, innit? Szóval csak csendben figyeltem, ahogy a srác tolja a bizniszt Dios-sal, talán el is lestem ezt-azt. Átadtuk a táskát, Dios a pénzt. Mikor megláttam a dollárokat, a szemem kikerekedett. Tömve volt a tatyó, de így frankón. Életemben nem láttam ennyi pénzt egy halmon. Nem tartottuk magunknál sokáig. Elharmadoltuk – a részemet hamar biztonságba helyeztem. Ennyi elnökből hónapokig gond nélkül megélnék... De komolyan! És hát ugye ki tudja, mit hoz a folytatás?

JmGdrS6.jpg



Love is in the air...



Tutira emlékeztek arra a lányra, Asterynre. Nos hát továbbra is sokat találkozgattunk. Valamelyik nap nálam vacsorázott, ott már szerintem forrott közöttünk a levegő. De csak homlokon pusziltam. Nem akartam siettetni a dolgokat, féltem túl gyors vagyok és mindent elrontok. De szerencsére nem erről volt szó. Másnap segítettem neki kifesteni az üzletét, és ott megtörtént: elcsattant az első csók. Pillangók repkedtek a hasamban, szinte én is repültem. Nem hittem el, ami történik. Tisztáztuk egymás iránt táplált érzéseinket, és elmondhattuk magunkról: egy pár vagyunk. Azóta tudja már mindenki. Ahogy leszűrtem a dolgot otthon, örültek nekünk szóval – minden király!



Let is snow...



Úgy gondolom eltöltöttem már annyi időt Los Santosban, hogy rutinosabbnak nevezzem magam. Felvettem a fonalat, teszem a dolgomat, élek, mint bárki más. Ám ami a napokban történt... Bruv arra még én sem voltam felkészülve. Hó. Rengeteg hó. Felkelek reggel álmosan nézek ki az ablakon és minden fehér. Sose láttam még ilyet élőben. Ámulatba ejtő volt, csodálatos. De nagyon-nagyon hideg! Nem gondoltam volna, hogy ennyire! Otthon Kingstonban sose voltak ilyen hidegek a hűvösebb évszakok, nemhogy még hó legyen. Nem volt mit tenni, vastagabb ruhákat kellett keresni. Ast-ot hívtam segítségül, teljesen elveszetten próbáltam tartani a tempót, beszerezni minden szükséges felszerelést. Pikk-pakk beszereztünk mindent, csak sapkát nem. Sehol sem volt akkora méret, amit ráhúzhattam volna a hajamra. Duh...



Ismét adrenalin...

Új srác bukkant fel a környéken. Theo... Ismertem korábból, tetováltam a kezére. Rendben van a fickó, ír származású. Elmondása szerint bukott orvos, priusszal... Damn Bembe milyen emberekkel kerülsz te kapcsolatba... Őrület! Lényeg, hogy dumáltunk sok-sok dologról. A srác nagyon magasztalta a kémiát, mint tudományágat. És mit ad Isten? Na mit? Huszonnégy óra sem telhetett el, Beny keres, hogy ilyen vegyi cuccokban van benne, de nem ért hozzá. Hát ember, ez őrület! Mindegy is, kapcsolatba hoztam Theoval. Hamar megtalálták a közös hangot, Theo napokon belül Nort Archer Avenue sűrűn látott figurája lett. És hogy engem miben érintett ez az egész? Valamelyik este vittem haza Asterynt, mikor mindenki kint ücsörgött. Ott ült a doki is. Mire visszaértem, már hatalmas párbeszédekben voltak Benyvel. Labor és dobozok. Én csak pöfékeltem az esti cigimet azon a ponton teljesen hasznavehetetlen akartam lenni. De, mint kiderült, messze még a nap vége. „Bembe, hozzuk ki a bölényt, pakoljuk fel a dobozokat, megyünk Sandy Shores!” Damn Bruv! Én már csak pihenni akartam. És 5 perc múlva már a volán mögött ültem, a hegyek között vezetve. Valami sivatagi lakásig mentünk, pakoltuk befelé a dobozokat. Theo megmutatta a laborját, ahol elmondása szerint csodaszereket fog kotyvasztani. Késő este indultunk vissza a panelhoz. Hulla fáradt voltam. Csak aludni akartam.

De csak, hogy elkerüljük a félreértéseket! Én nem szeretem ezeket a designer cuccokat! Távol állnak tőlem!



Valami nem stimmel Bembe... Ez nem te vagy! Nem így jöttél ide! Ne felejtsd el, mik a prioritásaid! A családod és az ULSA! Túl messzire mész! Ez az adrenalin dolog... Valamit kezdened kell vele, tudod? El fogod veszíteni a kontrollt és az irányítást Bruv! És akkor bizony megnézheted magad!


TaZT4SH.png
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Crucial, kávé, Karácsony.


Pár napja Clementine-ék ilyen kávés estét terveztek a Crucialben. Be kell vallanom, hogy nagyot ment. Ott volt mindenki, aki számított. Daemon csinálta a kávét. Damn... Fogalmam sem volt róla, hogy a srác ilyet is tud. Vagy éppen nem tud, csak YouTube-ról ellesett pár dolgot a kezdés előtt. Chaossal jót nevettünk rajta. Akárhogy is... Mindenki ott volt, de tényleg. Nyugiban beszélgettünk, csak örültünk egymásnak. Persze meglepetésből még így is jutott bőven. Kiderült, hogy Clementine örökbe fogadná Nittát. Huh. Weird. Nyilván örülök, ha ők örülnek, de kíváncsi vagyok, hogyan szeretnék ezt megvalósítani. Tudtommal Nitta nem árva, vannak szülei, még akkor is, ha elhanyagolják. Kíváncsi leszek rá, hová vezet a dolog.
vpULxjb.png



Daemon tervei.



Hookah bár. Ennyit mondok. Daemonnal megfűszerezve nagyot robbanhat a dolog. Nem fogok hazudni, kész helyzet elé lettem állítva. De belementem. Miért ne tettem volna? Szóval long story short... A srácnak sok barátja van, nem feltétlen tudom követni a dolgot, de ja. Akad bőven. Van egy duó, akik bele akarnak vágni egy ilyen pipa bárba, de nem vágják annyira a dolgot. Itt jöttünk mi a képbe. Hazai pálya végülis... Nem hangzik rosszul a dolog, van benne potenciál. Nagy ötletelésekben vagyunk a jövőt illetően. De majd minden kialakul előbb vagy utóbb...



Adrenalin pumpin’ through my veins.



Nem tudok leállni. Egyre többre és többre van szükségem. Folyamatosan. Mert élvezem. Szeretettel csinálom és a függője vagyok. Lehet tényleg Theohoz kellene fordulnom a dologgal, kezd beteges lenni ez az egész... Sokszor már ez a prioritás és nem a suli. Vagy a tetoválás. Ugh!
4oLXOJl.png

Szóval még mindig pörgetem ezt a kush témát. Egyre nagyobb és nagyobb köröket futok le. Ez már régen nem az 1-2 palánta a hálóban kategória. Én vezetem szinte az egészet. Beny se szól bele. Ebbe belegondolni... Hideg zuhany, innit?
dQG58cN.png

Pár napja történhetett: Megkeresett Dios a következő „szállítmányt” illetően. Damn, én mondom, a srácnak komolyan bejöhet a cucc, amit csinálunk. Szóval olyan gyorsan történt az egész, Benynek sem volt időm szólni. De kellett valaki mellém, Mio volt kéznél. A kiscsaj Daemon mellett dolgozik. A srác tanítgatja, nevelgeti. Ehhez a részhez még mindig nem értek, de ügyes a lány, szóval nem kérdőjelezem meg Dae módszereit. Helyt állt! Ám ez még nem minden! Képzeljétek el, Asteryn is ott volt! Hell yea, a barátnőm. Persze nem vontam bele a dologba... A kocsiban várt. A szívem a torkomban dobogott. Amennyire élveztem az egészet, annyira stresszeltem is. Mit fog szólni? Oké, hogy tudja a dolgaimat, de mi lesz, ha ez már sok neki? Bembe, miért vágod a fát magad alatt? De szerencsére jól kezelte! Ezzel együtt elfogad! Annyira hálás voltam neki. Csoda ez a lány én mondom! De komolyan!



Mindennapok.



ULSA... Egyre kevésbé érdekel a dolog. Pedig a vizsgák már tényleg a közelben vannak. Hetek kérdése... Tanulok, de nem eleget. Majd megoldom valahogy!


Amikor nem dolgozok, vagy tanulok, Aste-val próbálom elütni az időt. Eleinte nem akartam beismerni, de most már egyértelműen látom: hatással van a mindennapjaimra, a jellememre. Bembe, komolyodsz. Durva! Nem tudom mondtam-e korábban, de hozzám költözött. Velem lakik az albiban, North Archeren. Vele kelek, vele fekszem. És ez hat rám. Folyamatos felelősséget érzek iránta, minden szempontból. Vigyázni akarok rá, nem akarom, hogy bármiben is hiánya legyen. És ez olyan jó érzés... Imádom!
 
Utoljára szerkesztve:

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Néha mintha nem is az én kezemben lenne a gyeplő. Történt pár dolog a napokban, többek között olyan dolgok is, amik rányomták a pecsétet a hangulatunkra. De csak szépen sorjában...



Mio.

nhl3gRH.png
A kiscsaj, aki Daemonnak dolgozik. Korábban is említettem már, egész ügyes. Mostanában magammal viszem a legtöbb találkozómra. Folyamatosan terhelem kisebb nagyobb feladatokkal, figyelem, hogy bírja. Háh! Ígéretes. Mondom folyamatosan Daemonnak is, de nem nagyon akarja meghallani. Majd talán egyszer... Long story short, Diossal továbbra is tartjuk a kontaktot, és ennek már Mio is részese. Ha így halad tovább, talán párszor elküldöm majd egyedül is.

NndJXHN.png




Is that... Gasoline?!



Pár napja, már fogalmam sincs mikor... Este volt már a javában. Redd kecójánál dekkoltam, üresen töltöttük az estét. Mostanában párszor összefutunk, bírom a fejét. Mindegy is... Témázgattunk meg lazítottunk, mikor csörgött a telefon. Beny volt az. Ötletem sem volt mit akarhat. Ilyen későn sose szokott keresni. Történt valami? Hevesebben kezdett verni a szívem, nem tudtam mire számítsak. De nem volt baljós érzésem. Sőt! Rápörögtem a dologra, tudni akartam mi történik. Benne akartam lenni.

Mint kiderült, korábbi kontaktja, a Ramon srác... Aki szervezi ezeket a versenyeket. Valami random találkozót szervezett, és szólt Benyéknek is. Hazudnék, ha azt mondanám nem pörögtem rá a dologra. Reddel gyorsan kocsiba ültünk, indultunk is a parkolóházba, ahová mennünk kellett. Dumálgattunk egy kicsit, aztán megegyeztünk, hogy megyünk pár kört. Imádtam minden egyes percét. Redd csak kapaszkodott mellettem. Egy ideig minden rendben ment... Az egyik kanyarban viszont megcsúsztunk. Neki vágódtunk pár biciklinek, amik az út szélén voltak kihelyezve közhasználatra. Jól bezúztuk magunkat. Jobbnak véltük kivonni magunkat a forgalomból. Utólag lehet, hogy ez valami Isteni sugallat volt. Beny elmondása szerint ugyanis később megjelent a Babylon és üldözőbe vette a többieket. Damn... Ezt megint megúsztam. Ezt a részét inkább el sem mondtam Asteynnek. Nem akartam emiatt aggódjon. Megígértem neki nem lesz bajom, tudok vigyázni magamra. Csak ne hagyjon el a szerencsém...


7IfQk7e.png

((A kép Henzó tulajdona, remélem nem gáz,hogy benyúltam 👉👈🥺))


Kések és mikulások.



Tiszta hó volt minden. Benyvel a városban járkáltunk. Pontosabban járkáltunk volna, ha észnél vagyok és nem úgy vezetek, mint egy őrült. Long story short, csúnyán nekimentünk egy fának. Majdnem fel is csavarodtunk rá. Beny megúszta, nekem viszont lett pár komolyabb horzsolás az arcomon. Az autót hagyjuk is... Annyi szerencsénk volt Lydia és Clementine éppen a közelben jártak. Ahogy megpillantottak minket, azonnal jöttek segíteni. Már úgy tűnt minden rendben lesz, amikor megjelent három tag, mikulásruhába öltözve. Nekiálltak minket dobálni hógolyóval. Lydia nagyon berágott... I mean for real. Nekiesett az egyik mikunak, aki erre kést rántott és a hasába szúrta. Totál lefagytam. Percekig csak álltam és figyeltem, próbáltam felfogni mi történik. Clementine-nak szerencsére volt lélekjelenléte, azonnal hívta a 911-et. Bevitték a lányt, ellátták. Nem volt semmi gond. A gyanúsítottakat is elkapták. A story annyival ért véget, hogy két Officer kikérdezte még Lydiát, megkérték azonosítsa be az elkövetőt. Így utólag... Túl egyszerűen megoldódott a dolog.



Mindennapok...



Egyre többször kattogok azon, hogy otthagyom az ULSA-t. Nem köt le, nem érdekel a dolog. Unalmas igazából. Túl sok időmet elveszi és nem tudok azzal foglalkozni, ami most igazán érdekel. A bizniszeim, a tetoválás és Asteryn. Mondjuk nem tudom, hogy mondjam el neki... Tuti nem fog neki örülni, de ugh...

Mindezek mellett a napokban úgy döntöttem, hogy megigénylem a zöld kártyát. Szükségem lesz rá, ha az államokban akarok maradni. Asteryn-nel és a barátaimmal. Nem tudom még ennek a dolognak a pontos menetét. De csak nem lehet olyan bonyolult, ha egyetemre jöhettem... Addig talán várok ezzel az egyetemesdi dologgal, még nem kapom meg a kártyát. Dunno.

Ebben az adrenalin dologban viszont haladtam. Jobban tudom már kezelni. Vagyis a dolog működik, de nem tudom mennyire járok én jól ezzel... Engedek a dolgoknak, amik kísértenek. Egyre gyakrabban kapom magam rajta olyan dolgokon, amikbe pár hete kizárt, hogy belementem volna. De nem izgat! Ettől jobban érzem magam, hát legyen! Ettől függetlenül naponta harcolok még saját magammal. Mit szabad, mit nem szabad... De az eredmények egyelőre biztatóak. Maradjon is így...


((Igen, ez elég lapos lett, de nem igazán történt semmi, nameg szerver sem volt pár napig. De következőre már csinálok valami olyat, amit nem lenne szabad.🤓))
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Cilinderek, fenyegetések.



Pár napja az esti köreimet futkostam otthon, semmi dolgom nem volt a világon. Megláttam, hogy a többiek kint ácsorognak. Fordulatból odaszegődtem hozzájuk. Ácsorogtunk beszélgettünk és a többi hülyeség. Aztán ami utána történt… Háh. Azóta se találom rá a megfelelő szavakat. Egyik percről fordult át a dolog komédiából tragikomédiába. For real. Szóval… A legeleje:

Megjelent egy öltönyös, cilinderes alak az utcán és Beny felé magyarázott valamit. Az egyszerűség kedvéért hívjuk csak Cilindernek. Benynek nagyon nem tetszett a dolog, meg is fejelte Cilindert. Eszeveszett kergetőzés tört ki a sikátorokban. De így végig az egész blokkon. Aztán fogalmam sincs hogyan, de a srácot felkapták kocsival és elvitték. Az egyik környékbeli kiscsajt, Ravent pedig elütötték – rá még később kitérek. Szóval a csajt elütötték, Cilinder pedig eltűnt. Lihegve tértünk vissza a házak közé kibeszélni a történteket, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy horda nagykabátos alak közelít. A sor végén pedig ott állt Cilinder. Hát én majdnem beszartam. Mi a fasz? Akárhogy is, a csapat elején egy szövetkabátos tag állt – fenyegetőzött. Benyt kerestem, arra vártam, hogy a kezébe vegye a dolgot. Elvégre ő kezdte el ezt az egészet. De nem volt sehol a srác… Hát ez kurva jó. Az én nyakamba szakadt az egész, beszélhettem mindenkiért is. Próbáltam minél határozottabbnak mutatkozni, de aggódtam nagyon. Hirtelen egy olyan dolog közepére csöppentem, amit eddig mindig elkerültem. Aztán megjelent Beny. Az első emelet teraszán – egy kibaszott shotgunnal. Ezen a ponton felbátorodtam egy kicsit. Háromszor akkorára nyitottam a pofámat, de nem volt gond – Beny fedezte a seggünket. Long story short: Cilinderék leléptek azóta pedig nem történt semmi. A lehetőségeinkhez mérten megegyeztünk. Szerencsére.

rhVYiec.png

9 milis tárak a lakásomban.



Jöttem haza az ULSA-ról. Nehéz nap volt élni nem volt kedvem. A teraszon Asteryn várt, kicsit feszült volt. Mindjárt meg is tudtuk miért… Három darab 9mm-es tár volt nála. Éles lőszerekkel n shit. Honnan szerezte? Miért van nála ilyen egyáltalán? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. De elmondása szerint találta őket. Sokáig csak álltunk és bámultunk Benyvel. Fogalmunk sem volt mit kezdjünk a tárakkal. Végül úgy döntöttünk elrejtjük őket. Nálunk. Ast nagyon nem örült neki, hogy lőszerek lesznek a lakásban, de megnyugtattam. Megkértem maradjon kint, még én odabent mindent elrejtek. A tárakat külön-külön a babzsákokba rejtettem. Eddig még nem találta meg őket… Szóval bizakodó vagyok.

Az új lány a környéken.



Pár napja késő éjszaka jöttem haza. Fáradt voltam és nyűgös. Ahogy lépkedtem fel a lépcsőn megpillantottam egy fiatal csajszit. Volt vagy tizennyolc. Maximum. Szóval a csaj a frászt hozta rám. Felpattan és elkezdett a túloldalról pattogni. Kötekedett felkérdezett… Valami Jamie D-ről vakerált nekem. Hihetetlen unszimpatikus volt szavamra. Szócsatáztuk egy ideig aztán helyben hagytam. Nem volt erőm hozzá. Pár nappal később Asterynnel is összekaptak. Ott akkor elpattant bennem valami. Nyugodt ember vagyok, de hihetetlenül felhúztam magam. Falhoz akarom lökni. Le akarom törni a szarvait. Kiosztani, megfenyegetni. De ez nem én vagyok… Hogy juthat ilyen az eszembe? Teljesen összezavar a dolog. Damn…

Megosztottam a dolgot Ast-tal is. Megtiltotta. Nem engedi, hogy akár egy ujjal is hozzáérjek Ravenhez. Még csak egy gyerek. – és valahol igaza van. De nem tudom… Majd meglátjuk mi lesz.



fCfiFcj.png
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Kihűlt hullák, zavaros tekintetek...
God damn... Még most is hányingerem van, ha belegondolok. Friss az élmény. Délután Daemonnal járattuk a Tornadot, próbálgattuk, hogyan is teljesít majd a jobb, naposabb időkben. Mégis hazaugrottunk valamiért - és itt rontottuk el. A teraszon Vic'-kel találkoztunk. Azzal a Victoriával, akinek eddig jóformán csak a létezéséről tudtam. Eddig. Szóba elegyedtünk, de az igazat megvallva nem nagyon figyeltem rájuk. Egyik percről a másikra Theo lakása felé vették az irányt. Vállat vonva oltottam el a cigimet és követtem őket - amúgy is régen láttam már a Dokit. Belépve a lakásba iszonyatos dögszag csapta meg az orromat. Bruv, én mondom neked, iszonyatosan büdös volt! Fejemre tekert bandanámmal próbáltam tompítani a szagot. Semmit nem értem vele... Felkérdeztem társaimat, hogy mégis mi a fasz ez, minek van ennyire dög szaga és hol van Theo? A válasz, amit kaptam váratlanul ért, értetlenül kapkodtam fejem Daemon és Victoria között. Theo holtan feküdt kádjában, a fasz se tudja mennyi ideje. A fürdőbe siettem, saját szememmel is látni akartam a dolgot. Belépve még büdösebb volt. Öklendezve csúsztam oda a kádhoz, hogy bizonyosságot vegyek a hallottakról. Nem hazudtak. Theo a kádban feküdt, életét kiontva, a véres vízben. Bőrét teljesen kiszívta a víz, feje fal fehér volt. Ott helyben majdnem elhánytam magam. Ötletem sem volt mit tegyek. Sosem voltam még hasonló helyzetben. Csak álltam kint a ház előtt, bámultam ki a fejemből. Fel kell hívni a 911-et. Nincs mese! El kell vinni innen ezt a hullát! Helyszínelni kell Bembe, ne hülyéskedj már! - jelenleg nincs szabad egység. Hát ez kurva jó...

Közben Blaire is megérkezett - a csaj, akit tetováltam már. Totál kiakadt, mikor meghallotta mi történt. Pedig úgy tudom, hogy az ő múltja aztán nem felhőtlen Theoval. Négyen voltunk, nem tudtuk mit tegyünk. Úgy tűnt a hatóságokra nem számíthatunk. Nekünk kellett elintézni a dolgot - de ha belekezdünk, akkor nincs visszaút. Végig kell csinálni. Daemon és Blaire törölközőt ragadtak, kiemelték Theot a vízből. Fájdalmas volt végignézni a srácon. Nem ismertem rá. Duh, sose láttam még élőben hullát. Förtelmes volt, soha többet! Ötletünk sem volt, hogyan csempésszük ki a testet a lakásból - Daemon fel akarta darabolni a kibaszott hullát. Majdnem felrobbantam! Amíg én itt vagyok, nem darabolunk senkit. Az kurva élet! Blaire-nek sem tetszett az ötlet. "Csomagoljuk hálózsákba és vigyük ki abban!" - hagyta el az ötlet a számat. Ahogy kimondtam, undorodtam magamtól. Hogy juthatott ilyen eszembe? Pont nekem?! Hogyan tudok ilyen higgadtan ilyen szörnyűségeket kitalálni?! A többiek viszont kaptak az ötleten. Daemon feltúrta az egész lakást, mire talált egy szimpla, fekete hálózsákot. Ráhúztuk Theora, kivittük a kocsihoz. Blaire és Daemon elmentek megszabadulni a testtől. Ha már eddig magunk csináltuk, nem vonhattuk bele a Babylont. Mi hátra maradtunk Vic'-kel kitakarítani a fürdőt. Undorító menet volt. Kesztyűt húzva, vegyszeres szivacsokkal estünk neki a véres mindenségnek.
ynLe0ip.png
Az a hűvösség és nyugalom, ami rajtam volt végig. A határozottság és a lélekjelenlét. Nem ismerek magamra. Ez tényleg én voltam? Állok a tükörrel szemben és csak bámulom a tükörképem. A sajátom ez egyáltalán? Annyi kérdésem lenne... Miért velem történik ez? Mivel érdemeltem ki? Valami rosszat tettem? Elképzelni sem tudom...
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Tongva Hills
Megmondom az őszintét... Teljesen bekattantam a napokban. A srácokkal folyamatosan kint vagyunk a Tongva Hill-en. És versenyzünk. Szeljük a szerpentineket, mint az őrült. Éjszakáról éjszakára. Olyan ez nekem, mint valami új függőség. Mostanság csak mellékesben játszadozom a fűvel, szóval amúgy is kellett valami elfoglaltság, hát ez lett az. A múltkori alkalom annyiban volt különlegesebb, hogy Beny egyik spanja, Ramon is velünk volt. A srác, aki korábban rendezte ezeket a hatalmas volumenű versenyeket. Azokat, ahol teljesen beszippantott ez az egész. Szóval tekeregtünk, csak élveztük az egészet. A végén mégis beütött a krakk. Már ráuntunk a hegyekre, úgy döntöttünk, lenézünk a sivatagba - Sandy Shores-ba. És ennyi. Filmszakadás. A kórházban keltem, egy műtőasztalon. Benyék azt mondták, kiugrott elém egy vaddisznó és én félrerántottam a kormányt. Damn... Akárhogy is, elkezdték az ellátásomat. De már hajnal egy fele járt. Betoltak a CT-be és vártam. Majdnem egy órát. Mire bejött hozzám a doki, fáradt voltam és nyűgüs. Aláírtam egy papírt, hogy saját felelősségre elhagyhatom a kórházat. Nincs is nekem semmi bajom... Majd helyre pofozom magam... Szóval kaptam két mankót és eldöcögtem. Benyék haza vittek. Ast egész jól kezelte a helyzetet. Másnap azért kaptam a fejemre. De nem bánom, imádom mindazt, ami történik.
VEo3SK7.png
 
Utoljára szerkesztve:

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Elszabadult indulatok, avagy az ismeretlen világ.
Megannyi történetet hallottam már Reddtől, olyan történeteket, amik életét mesélik el, lent délen. Ranchon. Chip haverjával sokat meséltek nekünk, mi pedig, de én egészen biztosan mindig érdeklődve hallgattam. Olyan távolinak tűnt, elérhetetlennek. Tegnap viszont... Közelebb kerültem a dologhoz, mint azt elképzelni tudtam volna...

...történt ugyanis, hogy a többiekkel páran kinéztünk a Legion Square mögötti parkolóba. Vállat vonva emeltem be fájó lábamat a Tornadoba, gondolván: mikor csillogjak, ha nem most? És amúgy sokáig tökre jól ment a dolog. Beszélgettünk, ismerkedtünk. Jól éreztük magunkat a sok negatív esemény után. De hová gondoltál Bembe?! Te naív kisgyerek! Nem sokba tellett, a parkoló túloldalán már verekedtek. Asterynnel érdeklődve figyeltük történéseket. Aztán elcsattantak az első lövések. Azonnal Asterynre vetettem magam, a földre tepertem és testemmel takartam. Éles fájdalom ütött a lábamba - de a legkevésbé sem érdekelt. Percekkel később emeltem csak fel a fejem. Fehér Baller, vörös melegítő, fekete póló. Ennyi maradt meg az egészből. A pillanat hevében gyorsan kocsiba pattantunk, elhagytuk a parkolót, Little Seoul-ig meg sem álltunk. Lihegve, impulzusokkal töltve tárgyaltuk ki a történéseket - aztán megjelent Redd. Fehér Dubsta. Mikor megláttam elvigyorodtam, legyen bármekkora a szar, mindig örülök neki, ha felbukkan. Bele is kezdtem hát a történetembe.



Mindent elmeséltem neki. Az elejétől a végéig. És itt jött az első csavar. A srác teljesen lefagyott. Az autóról és az alakról kérdezősködött és az alkaról, aki benne ült. Teljesen összezavart. Miért fontos ez neki ennyire? Miért fordul bele egyből telefonjába? És miért ír rám Chip percekkel később?
3ZZMduY.jpg

Teljesen összezavarodtam. A felét sem értettem a dolognak, de már benne voltam, a végére akartam járni. Kérdésekkel bombáztam Reddet, vázolja fel nekem a dolgot, csepegtessen valami infót. Megtudtam, hogy a srác valami snake vagy rat. A kapcsolat közöttük nem a legjobb ezekben a pillanatokban - ennyit mondott, többet nem igazán. Lelke rajta.


Teltek a percek, gyomrom jelzett. Éhes vagyok. Mindenkit hátrahagyva huppantam kocsiba, élelem után kajtatva. Végül a Crucial mellett tettem le a voksomat. Meglepő mi? Elégedetten csoszogtam vissza a kocsihoz, szendvicsemmel kezemben boldogan indultam vissza. Aztán jött a gyomorgörcs. Hát persze. Tükrömben fehér Baller gurult mögöttem, pont olyan, melyet a mai nap folyamán láttam. Pont olyan, amiről Redd-nek meséltem. Ráléptem a gázra. A józan észre hallgatva nem volt okom aggodalomra, a stressz mégis magával ragadt. Az sem segített a helyzetemen, hogy követni kezdtek. Hogy miért, fogalmam sincs... Sietve fordultam be a parkolóba, ahol a többiek vártak. Redd akkor gurult ki kocsival. Megpillantva az ominózus autót mégis azonnal visszafordult.

És ezen a ponton a főszereplők nem mi vagyunk. A főszereplő az a Redd, aki régi spanját felismerve, indulatoktól fűtve szóváltásba elegyedett a számunkra ismeretlen sráccal és spanjaival. Csak álltunk oldat, figyeltünk. Kezdett forrósodni a parkoló, jobbnak láttam textelni Chip-nek. Jöjjön ide amilyen gyorsan csak tud! Pár szót elkaptunk, melyekben minket ócsárolnak, de nem foglalkoztam vele. Ez nem a mi balhénk, majd elrendezik egymás között. A végén már pattanásig feszült a helyzet. Chip mellém lépve súgott a fülembe: "You strapped?" Hell no! Nem! Azt aztán nem! Távol álljon tőlem ez az egész! Nincs fegyverem nem is akarok és nem is fogok erőszakhoz folyamodni. Aztán a csapat nyugodtabb vizekre evezett. Chip félrelépett beszélni spanjukkal, még Redd a számára is ismeretlen tagokkal beszélgetett - nyugodt hangnemben.

BOlA8bp.png


És itt jött a hab a tortán. Az egyik srác - Tinky volt a neve - kinézte magának Asterynt. Eltoltam magam a kocsitól, fájós lábamra támaszkodva álltam be kettejük közé, a srácot mellkasánál meglökve próbáltam távol tartani páromtól. Már-már egymás képében voltunk, mikor öklök tompa puffogására lettünk figyelmesek. Redd és a Snake verekedni kezdtek. Mindenki odébb ugrott. Senki nem mert közbeavatkozni, valahol mind sejtettük: Ha bárki is beszáll, elszabadul a pokol. Ezt majdnem mindenki tudta, egy ember lógott csak ki a sorból: A Tinky nevű srác. Spanja segítségére rohanva nekirontott Reddnek. Gene-nek és Benynek sem kellett több. Beszálltak ők is, beszállt mindenki. A pokol mégis elszabadult. Sokáig haboztam a partvonalon. Mentem volna segíteni társaimnak, de lábam visszatartott. Nem állhatsz itt tétlenül Bembe! A barátaidnak szüksége van a segítségedre! Az egyik srác egy kibaszott baseball ütővel ront neki a spanodnak, ebben a pillanatban. Összeszorítottam fogaimat, lábamat magam mögött húzva, Asteryn sikolya kíséretében rontottam be a tömegbe. Nem mondom, hogy sokat adtam hozzá a dologhoz... Fogalmam sincs, hogy kell verekedni, mindig távol állt tőlem az erőszak. De végül Beny kiütötte az ütős srácot. Eszméletét vesztve szakadt össze. Ez mindenkinek elég volt ahhoz, hogy felhagyjon a bunyóval. Mielőbb a sráchoz siettem. Tomboltak bennem az ellentétes érzések. Utáltam magam, hogy erőszakhoz folyamodtam - ennyire sosem vettettem el a sulykot. De közben tudtam, hogy ez a minimum, amit a barátaimért megtehettem. Megráztam a fejem. Fókusz Bembe! A srác előtted fekszik és segítségre van szüksége. Mentőt nem hívhatsz, mert akkor jön a Babylon is, jönnek a kérdések. Letérdeltem hát mellé, egész testemet fájó lábamra helyeztem. Vicsorogva, fájdalmak között vízért kiáltottam. Hozzanak vizet! Fogalmam sem volt mit csinálok - vagy mit kellene csináljak. Asteryn szaladt felém, kezében ásványvizes palackkal. Remegő kezekkel csavartam le a kupakot, locsoltam le a sérült fejét. "Tartsd a fejét, egyedül nem tudom csinálni!" -kiáltottam oda a piros joggeres srácnak. Segített. Nem ellenkezett - ebben legalább egyetértettünk. Akcióm félig sikeres volt. A kiütött tag felkelt, megitattuk. "Innen átvesszük." -szólt oda nekem a faszi. Vicsorogva, Gene segítségével álltam talpra. Váltottam még pár szót Redd-el és Chip-pel. Mindenki lelépett.


Haza érve sokáig nem aludtam még. Asterynnel a karjaimban elmélkedtem, fogaskerekeim szüntelen forogtak. Milliónyi gondolat zakatolt át a fejemen, megannyi kérdést feltéve. Fogalmam sincs, hogyan tovább. Ez már nekem magas. Bíznom kell a többiekben. Ezt együtt kell megoldanunk. Mérget vehetek rá, hogy nem most láttuk utoljára ezeket az arcokat.
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Heaven

Nem mindennapi kérdéssel keresett meg a mai nap folyamán Gene. Nagyobb ruha és sneaker szállítmány várt rá a dokkokban, csak nem tudta átvenni. Ötezer dollár híján volt a srác. Nagy pénz van benne, sokszorosát vissza lehet keresni vele! - legalábbis ezt állította. Fogaskerekeim egyből zakatolni kezdtek. Mégis mi lenne ha?! Érdekelt a dolog. Olyan lehetőségnek tűnt, ami nem minden nap jön szembe az emberrel. Mert ez még robbanhat is. Nem azon az ötezren múlik. Rábiccentettem a dologra, úticélunk az öreg Edgar és Beny Banningi telepe volt. Felkaptuk az öreg teherautóját, ketten gurultunk le a dokkokhoz.
2pXXKCj.png

VOuvx1t.png

Mire letettük a szállítmányt, már teljesen rápörögtünk a dologra. A marketinget tervezgettük, árlistát építettünk. De annyi minden hátra van még. Elegek leszünk hozzá ketten? Ki tudunk törni? Tudunk újat mutatni? Lawd God... Fogalmam sincs. De ha ezt megcsinálod Bembe... Nem fog többé fájni a fejed!
 

Demzsi

Fékezhetetlen
Játékos
Üzenetek:456
Lack Elek
Bembe teljesen kibukik az elmúlt napok történésein. A parkoló konfliktus nem várt fordulatokat hoz, melyekre ő maga nem áll készen. A dolog erőszakba torrkollik, legalábbis rasztánk így látja. Mindezek tetejében bizalma megingik kedvesében. Végső kétségbeesésében a disszidálás mellett dönt, cuccait összepakolva elhagyja az Egyesült Államokat.
Asteryn-nek igaza volt. Ez a város úszik a mocsokban, a fertőben és a szennyben. Szörnyűséget halmoz szörnyűségre. Nem bírom. Túl nagy a kereszt, melyet a hátamon kéne cipelnem. állok rá készen, hogy ekkora tehert cipeljek a hátamon. Sok... Haza megyek. A családomhoz és a barátaimhoz. Nem fogok búcsúzkodni. Akit látnom kell még látni fogom. Hozzon az élet bármit...​

((Köszönöm mindenkinek, aki követte vagy bármilyen módon része volt Bembínó életének. Friss fába vágnám a fejszémet. Bembét melegebb éghajlatra küldjük, vissza családjához. Zárható és helyezhető!))
 
Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Kinézet személyre szabása

Top Alsó