Hát nem is tudom, hol kezdjem annyi mindent történt a napokban. Még én sem fogtam fel teljesen, hogy most pontosan mit láttam és mit éreztem. Az egyik reggel a Hotelban beszélgettünk a srácokkal, amikor Bri már többször is megjegyzést tett a hajamra, hogy a szemembe lógó tincsek mennyire zavarják őt. Nem is értettem, hogy mi a baja a hajammal nekem tetszik, úgy ahogy van. Nem akartam veszekedni ezért kaptam is az alkalmon. Feldobtam neki, ha ennyire nem tetszik neki akkor adok neki ollót és rajtam gyakorolhatja a hajvágást. Tudtam, hogy ez egy jó alkalom lehet, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Megvártuk míg elmegy mindenki a hotelból és vittem is egy széket a tárgyalóba. össze készültünk és Bri kezébe adtam az ollót, hogy akkor most mutassa meg szerinte milyen haj állna jól nekem és vágjon egy neki tetsző frizurát. Bele is kezdett eleinte csak aprókat vágott az ollóval közben folyamatosan a szemem rajta tartottam és kérdéseket tettem fel neki, hogy oldódjon egy kicsit, mert láttam, hogy kicsit zavarban van. Bri valóban zavarba volt remegtek a kezei és folyamatosan máshova nézett, mindig csak pár pillanatra nézett a szemembe miközben én meg folyamatosan rajta tartottam a szemem. Pár perccel később végzett is és a kezembe nyomott egy tükröt, hogy lássam mit is alkotott. Egy gyors pillantást vettem magamra majd a tükörből vissza fele le sem tudtam venni a szemem Bri-ről és ő sem rólam. Még mindig olyan gyönyörű mint, ahogy megismertem és ezt a tükörben is láttam. Láttam, hogy néz rám és tudtam, hogy még egy ilyen alkalom nem igazán lesz szóval lépnem kellett. Oda fordultam hozzá és kezem arcához tettem gyengéden. Közelebb hajoltam és már készen is voltam, hogy megcsókoljam, csak egy pillanat választott el minket, de Sean pont belépett a szobába és elbaszott mindent. Bri, ahogy meglátta Sean-t egyből elhúzta arcát kezeim közül és visszább is lépett párat. Seannak egyből leesett, hogy mibe csöppent bele ezért csak köszönt egyet és gyorsan el is hagyta a termet. Ahogy Sean kisétált az ajtón a pillanat is elmúlt, nem volt már ugyanaz, mint előtte, ezért csak kínosan egymásra néztünk Bri-vel és mindketten a saját szobánkba vettük az irányt. A szobámba a tükörben azért megnéztem végre alaposan is hajamat és tényleg kurva jó lett. Nem is tudtam, hogy Bri-nek ilyen elrejtett tehetségei vannak.
A nap hátralévő részében délután nem sok mindent csináltam, csak gondolkodtam, hogy lehetne újra nyitni Bri felé. Nem tudom, hogy ő most mit gondolhat rólam, lehet azt hiszi, hogy ő a következő a listámon a sok nő közül, akik már megvoltak az egyetem és a középsuli alatt? Bárcsak tudná, hogy rá nem úgy tekintek, mint egy buta libára, hanem ő sokkal többet jelent nekem. Nagyon is remélem, hogy ezt még áttudom beszélni vele minél hamarabb. Este mikor kiléptem a szobámból láttam, hogy a többiek a hallban beszélgetnek. Láttam, hogy Bri is ott van. Le sétáltam a lépcsőn és közelebb lépkedtem Zev-hez, mert láttam, hogy mereng valamin. A srácok hamar kitalálták, hogy lemehetnénk kondizni ezért a garázsba mentünk. Örültem, hogy csinálunk valami közös programot és Bri is ott lesz, talán megtudom vele beszélni a reggel történt dolgokat. A garázsban a kocsimhoz menve Zev oda lépett hozzám és benyögte, hogy elmenne vadászni inkább a kondi helyett, mert egy kicsit egyedül szeretne lenni. Láttam az arcán, hogy olyan furcsán viselkedik kicsit feszeng valamitől, tudtam, hogy készül valamire. Hiába kérdezgettem nem tudtam kideríteni, hogy mi lehet a baja ezért megvártam míg elmegy és azonnal követni kezdtem. Egészen a házáig követtem a város másik oldalára, ahol én a szomszédnál parkoltam le és figyeltem, hogy Zev mit fog csinálni. Zavart a helyzet, hogy Zev nem mondja el nekem, hogy mi bántja és mit érez, éreztem rajta a beszélgetésünk során, hogy valamit eltitkol elölem. Pár perc várakozás után láttam is, ahogy kisétál az ajtón és a pickup kocsijába ült. Megvártam míg kikanyarodik a házától és szépen óvatosan követni kezdtem. Egészen Sandy-ig követtem, ahol megállt egy elhagyatott parkolóba. Szépen kerestem magamnak egy elhagyatott helyet. Körbe kocsikáztam a területet és találtam is egy régi elhagyatott kamionos telephelyet, ahonnan tisztán láthatom Zev-et. Csak azon járt az agyam, hogy miért hazudott nekem Zev a vadászatról, mert már biztos vagyok benne, hogy nem azért ment. Mire vadászna a sivatag közepén este 11 órakor? Felmásztam egy sziklára és figyeltem, hogy Zev mit csinál. Megpillantottam, hogy nincs is egyedül vele van Burhan is. Burhan-nak mostanában meg kellett húznia magát rendesen mert elbaszott egy melót és túl nagy gyanúba keverte magát, ami Zev-et aggasztotta. Csak figyeltem, a történéseket és pár perc után láttam, hogy mindketten Zev kocsijába ülnek és elindultak. Megint követni kezdtem őket, lemaradtam és a lámpáimat lekapcsoltam, hogy esélye se legyen látni engem. Az erdő felé mentek a Chiliad lábainál. Szerencsére nem ment gyorsan és így követni tudtam őket. Az erdőben az út egy szikláig vezetett fel, ahol láttam, hogy megállnak a kocsival ezért a Sunrise-t szépen gondosan a bokrok közé tettem le, ahol kivettem a kesztyűtartóban tartott pisztolyomat majd a derekamhoz tettem gondosan eltakarva a felsőmmel, nem tudom mire készüljek, de rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban. Nem akarom, hogy Zev tudja, hogy követtem, mert akkor megint csak egy soha véget nem érő veszekedés lenne a vége. Felsétáltam egy kilátó pontra, ahonnan tisztán láttam, hogy a folyó mellett egy lakóautó áll, ahova mind a ketten besétáltak. Valami nagyon nem stimmel az egész helyzettel kapcsolatban a szívem egyre hevesebben kezdett verni és izgultam, hogy még is mire készülnek, amit előlem elkell titkolniuk. Tudtam, hogy itt valami nagyon nincs rendjén és azt is tudtam, hogy most csak egy emberre számíthatok a mai nap után és ő hátha magyarázatot fog tudni adni nekem az egészről később. Azonnal írtam is Bri-nek, hogy valami nagyon nincs rendben és beszélni akarok vele, amint vége van ennek az egész őrületnek. Több perc várakozás után láttam, ahogy a lakókocsiból csak Zev sétál ki, de nem akárhogyan, egy szemeteszsákot húzott maga után. Ahogy ezt láttam, elejtettem a távcsövemet és köpni nyelni nem tudtam. Csak azon járt az agyam, hogy ketten mentek be és Zev csak egyedül jött ki egy zsákkal, hát mi lenne a zsákban, ha nem Burhan? Nem akarom elhinni, hogy Zev tényleg megölte Burhan-t. Az én testvérem nem ölné meg az egyik legjobb barátunkat. Sose tenne ilyet. Láttam, ahogy a zsákot egy hajóra teszi és a folyón elindult a tenger felé. Azonnal elkezdtem leszaladni a hegyről és megnéztem a lakókocsit és a körülötte lévő dolgokat. Ahogy megpróbáltam kinyitni a lakókocsit, természetesen zárva volt. Zev sem olyan hülye, hogy nyitva hagyja, ha hülyeséget csinált bent.
Egyből írtam is Bri-nek, hogy S.O.S beszélnünk kell, mert csak rá számíthatok most. Vissza száguldottam Los Santosba és a vidámparkhoz mentem, mert ott szerettem volna beszélni Bri-vel. Egy vidám helyet szerettem volna, ahol tudunk nyugodtan beszélni egymással. Amint megérkezett Bri nem is tudtam, hogy közöljem vele az egészet. Először is bocsánatot kértem tőle amiért nem tudtam elmenni velük edzeni. Az este ért ingerek miatt teljesen kiment a fejemből az, hogy reggel mi is történt köztünk a tárgyalóba a hajvágás során így egyből bele kezdtem a történet mesélésbe. Annyira nem áll össze nekem a kép, hogy mi történhetett tele vagyok kérdésekkel Zev-vel kapcsolatban. Láttam Bri-n is miközben meséltem neki, hogy ő sem akarja elhinni és megrémíti az egész történet. Bri próbált megnyugtatni, de láttam rajta, hogy ő is az egésznek utána akar járni. Bri kitalálta, hogy nézzük meg megint a lakóautót és mutassam meg neki is, hogy mit és hol láttam pontosan. Nem akartam visszamenni erre a helyre, de igaza volt utána kell járnunk a dolgoknak. Visszavittem Bri-t ugyanoda, ahol voltam. A kilátó pont tetején Bri egyből észrevette, hogy Zev megint ott van lent a lakóautónál és éppen a hajót emeli ki a vízből. Gondolom nem akar semmi nyomot hagyni azok után, hogy megölhette Burhan-t és a hajóját is azonnal elviszi a tett helyszínéről. Miközben a fűben feküdtünk nem tudtam, hogy a gondolataim hol járnak és csak átkaroltam Bri-t, hogy figyeljünk tovább amíg Zev tovább megy. Bri reszketettet, láttam rajta, hogy megrémíti az egész, a hely, ahol vagyunk és a feltételezések, ami történhetett esetleg Burhan-al. Amint Zev el is hagyta a helyszínt elindultunk lefele a hegyen óvatosan, mikor Bri megbotlott és elkezdett csúszni lefele. Azonnal utána nyúltam és felsegítettem a földről. Mikor felkelt a földről láttam, hogy az egész lábát végig nyúzta, mert természetesen rövid szoknyában jött, mert nem erre készült. Amint felállt a földről elakadt minden szavam. A hold fénye gyengéden megvilágította arcát és csak gyönyörködni tudtam benne. Láttam rajta, hogy nem érti miért nézek így rá ezért egyből szóltam is neki, hogy induljunk tovább. A mai este nem alkalmas arra, hogy megbeszéljük a reggel történt dolgokat. Túl sok a kérdés most bennem. Nem akarom elhinni, hogy Zev tényleg megölhette Burhan-ot. Lementünk a lakóautóhoz ami most nyitva is volt. Amint beléptünk bent nem találtunk semmit. Egy teljesen átlagos lakókocsi volt csak. Nem értem akkor, hogy itt most mi történhetett pontosan. Ez csak még több kérdést vetett fel bennem. Kezdem úgy érezni, hogy az agyam egyre jobban borul el és a dolgok nem úgy történnek, ahogy kéne nekik. Mivel nem találtunk semmit a környéken ezért elindultunk vissza fele a városba. Az út során Bri elmondta, hogy mennyire fél. Fél Zev-től, ha megölte Burhan-t akkor mi akadályozza meg, hogy ő legyen a következő? Nem akart, ma a hotelban aludni semmiképpen sem én meg a mai nap után semmiképpen sem akarom egyedül hagyni, most már tényleg csak úgy érzem, hogy én vigyázhatok rá. Nem hagyhatom egyedül egy ilyen helyzetben, de Zev-vel is azonnal beszélnem kell. Bri bíztatott, hogy hívjam fel Zev-et és beszéljük át a dolgokat.
Zev pár csörgés után fel is vette a telefont és mondtam neki, hogy azonnal beszélnünk kell. Elmentünk egy előre megbeszélt helyre, a pisztolyomat még továbbra is magamnál tartottam, nem tudom, hogy mit gondoljak ezek után, és azt sem tudom, hogy minek van nálam egyáltalán egy pisztoly. Sose tudnék ártani a testvéremnek. Pár perc várakozás után Zev is végre megérkezett és azonnal kérdőre vontam. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy nem vadászni ment és végig követtem. Láttam, ahogy Burhan-t bement a lakókocsiba, de csak ő jött ki egy szemeteszsákkal. Elmondtam neki, hogy jártam bent a lakókocsiban, de Bri-ről egy szót sem említettem, hogy velem volt. Nem akarom, hogy ő is veszélyben legyen. Nem veszthetem el őt. Zev azonnal elkezdett magyarázkodni, hogy azért nem akarta elmondani nekem, hogy Burhan-nal találkozik mert nem akart engem veszélybe sodorni. Elmondta, hogy a lakókocsiban egy bandatag volt, akivel Burhan-nak összetűzése volt és csak segített neki elvarrni a szálakat. Kimagyarázta azt is, hogy miért csak őt láttam távozni a lakókocsiból. Burhan hátra maradt takarítani mert „eljátszadoztak” a kocsiban és csak jóval később ment vissza Sandy-be a kocsijához. Nem tudom, hogy mennyire hihető, de a testvéremről van szó miért is hazudna nekem? Meg a zsinagógánál vagyunk egy szent helyen, annyira ő is tiszteli a hagyományainkat, hogy nem hazudna itt. Megkérdeztem tőle azt, amitől a legjobban félek, hogy mi volt a szemeteszsákban, ha nem Burhan? Ki visz el egy szemeteszsákot az éjszaka közepén egy hajóval, hogy a vízbe dobja, ha nem egy ember van benne? Láttam Zev-en, hogy tudja, hogy innen már nincsen vissza út elkell mondania mindent. Elmondta, hogy valóban az este megöltek valakit, de nem Burhant, hanem a bandatagot aki a lakókocsiban volt vele és Burhan-al. Ő volt a szemeteszsákban. Azt hiszem megértettem Zev történetét. Vagy lehet, hogy csak ezzel áltatom magam, hogy ne kelljen csalódnom a saját testvérembe. Nem tudom, hogy ez segít e a helyzeten, hogy nem is Burhan volt a szemeteszsákban, hanem egy random ember. Ez ettől még ugyanúgy gyilkosság. Hosszas beszélgetés után elköszöntünk egymástól és elmondtam Zev-nek, hogy én ma máshol alszom, mert kikell szellőztetnem a fejem túl hosszú volt ez a nap és túl sok inger ért engem. Elmentem Bri-hez, ahogyan megígértem neki, hogy nem hagyom egyedül és elmeséltem neki mindent. Minden apró részletet. Ahogy egymás mellett ültünk a kanapén éreztem, egy furcsa érzés kapott el. Bizalmat éreztem iránta és mást is. Amint ránéztem, le sem tudtam venni róla a szemeimet. Láttam, hogy még most is mennyire fél ezért magamhoz öleltem és nyeltem egy nagyot. Zavarban voltam, sose volt még ilyen, hogy egy nő elött zavarba legyek. Nem tudtam, hogy mit tegyek és láttam rajta is, hogy ő sem tudja, hogy most ez a nap után szóba hozzuk e a reggel történt dolgokat, vagy csak aludjunk. Fáradt voltam és kimerült, nem tudtam volna most még ezt is megbeszélni ezért csak átöleltem és jó éjszakát kívántam neki, aludni kéne már nagyon későre jár.
