Üzenetek:13
Név: Antonio Macsteel
Születési hely: Liberty City
Születési idő: 1995.11.11
Anyja neve: Sonja Mclaren
Apja neve: Jefferson Macsteel
Külső:
Magasság: 175 cm
Testsúly: 80 kg
Szemszín: Kék
Hajszín: Barna
Születési hely: Liberty City
Születési idő: 1995.11.11
Anyja neve: Sonja Mclaren
Apja neve: Jefferson Macsteel
Külső:
Magasság: 175 cm
Testsúly: 80 kg
Szemszín: Kék
Hajszín: Barna
Tulajdonságok:
- Kedves
- Empatikus
- Érzékeny
- Naiv
- Hirtelenharagú
- Makacs
- Enyhe Klausztrofóbia
- Glosszofóbia
Szülők
Antonio Macsteel Liberty Cityben született. Édesanyja, Sonja még csak 16 éves volt, amikor diákként állást vállalt egy pékségben, hogy segítsen a családjának. Szintén ott dolgozott Jefferson is, aki biztonsági őr volt. Ő akkor 21 éves volt. Hamar egymásba szerettek, de Sonja túlzottan is el volt vakulva, szabályosan Jefferson elrabolta a lány szívét. Szerette Sonját, de nem tisztelte. Sokszor hazudott neki, csalta, és bántotta. Sonja nem vette észre, vagy nem akarta észre venni, hogy Jefferson nem az, akinek hiszi. Mikor Sonja 18 éves lett, összeköltözött Jeffersonnal, méghozzá a nagymamája régi házába, egy falucskába, ahol Sonja született. Egy régi, vályog ház volt, amelyet ő örökölt. Egy szoba, egy konyha és egy kinti WC. Az udvar és a kert jó nagy volt, de sok munka kellett, hogy rendbe tegyék. Ahogy teltek az évek, úgy épült, az udvar és a kert is. Elkezdték bővíteni a házat. Egy előszoba és két szoba, na meg egy fürdőszoba épült. Ez idő alatt még az építkezés nagyban folyt, Sonja teherbe esett. Nagy öröm volt ez nekik, és Jefferson nyomban meg is kérte Sonja kezét. Három hónapon belül már össze is házasodtak. Sokat gondolkoztak, hogy milyen nevet adjanak gyermeküknek, de végül megegyeztek, hogy Antonio lesz a gyermek neve. Így 1995. november 11-én, szombati napon, délután 2 óra 10 perckor megszületett a kis Antonio.
Antonio egy gyönyörű, egészséges és vidám baba volt. A szülei imádták, és büszkék voltak rá. Pár hónapos korában azonban Antonionak lázgörcse lett. Sonja bepánikolt és mondta Jeffersonnak, hogy hívjon mentőt, mert ez nem normális. A Férfi ezt nem vette komolyan, és csak legyintett az egészre mondván, hogy Sonja túl aggódja a dolgot. Mikor kiakadt a gyermek szeme, akkor már Jefferson is megijedt. Sonja hideg fürdőt csinált neki, míg Jefferson a mentőket hívta. Szerencsésen zárult az eset. Nem lett komoly baja Antonionak, de Sonja sokszor felhánytorgatta Jeffersonnak ezt, hogy nem vette elég komolyan.
A szülők egy idő után elhidegültek egymástól, és rengeteg volt a veszekedés. Épp, hogy befejezték a ház bővítését, már is mindennapossá váltak a viták. Sonja rájött, hogy Jefferson nem változott meg, és nem bírta tovább elviselni a hazugságait, és a bántalmazásait. Sonja nem akarta ezt a gyermek előtt, de Jeffersont ez nem érdekelte. Végül elváltak. Jefferson kiköltözött, és úgy egyeztek meg, hogy hétvégente nála lesz a gyermek.
Kisgyermekkor
Antonio édesanyja hároméves korában íratta be bölcsődébe. A kisfiú nagyon szerette az anyját, és mindig sírt, ha el kellett válnia tőle. Sonja nem bírta tovább nézni a keserű könnyeket, ezért egy hét után ki íratta. Egy évig még otthon maradt vele, de aztán eljött az óvoda kezdés ideje. Antonio nehezen szokott hozzá az új környezethez, és sokáig minden reggel tiltakozott, hogy nem akar menni. Titkon azonban élvezte a játékos órákat. Viszont mindent a szívére vett és sírós gyermek volt. Történt egyszer, az oviban reggelinél véletlenül felborította a poharát. Elkeseredetten sírni kezdett, pedig senki sem szólt rá. Otthon is hasonlóan reagált, ha valamit leejtett vagy eltört. Sonja mindig megvigasztalta, és soha nem haragudott rá. Talán ezért, talán másért, de Antoniot egy érzékeny lelkivilágú gyermeknek könyvelték el. Sokszor jött rá a sírógörcs, vagy csak a sírás ingere, amit kiskorában nagyon nehezen tudott elfojtani, de az esetek többségében egyáltalán nem tudta.
Édesapjához hétvégente és szünetekben járt. Az első emlékei közé tartozik, hogy apja összejött egy nővel, akit Mayának hívtak, és egy tanyára költöztek. Voltak ott kutyák is. Az egyik Gombi, egy nagy, fehér szőrű kutya volt, aminek Antonio még ma sem tudja a fajtáját. Volt egy tacskó keverék is, akit Rükvercnek neveztek el, avagy Tolató kutyának becéztek. Antonio sose látta "tolatni" így nem értette, honnan kapta ezt a nevet. Mint sok gyerek, Antonio is kipróbált furcsa dolgokat. Megkóstolta a kutyák száraz eledelét, a tyúkszarba is belenyalt, de az nem ízlett neki, talán túl sós volt. A tanyán sok volt a teendő, és Jefferson is adott neki feladatokat, persze csak könnyebbeket, mert tudta, hogy a fia szeret segíteni, és ezzel hasznosnak érezheti magát, még akkor is, ha valójában inkább lassította őt.
Antonio nyáron sok időt töltött a tanyán, de gyakran hiányolta az anyját, és vissza akart menni hozzá. Bár szerette a vidéki életet, az igazi otthona az volt, ahol Sonja is élt. Antonio egyik régi emléke az, hogy egyszer letörte az anyja biciklijén a gyerekülésének a lábtartóját. Nem tudta, miért tette, de ez az emlék mélyen beléivódott. Talán azért, mert egy nyári napon, amikor anyja biciklivel vitte a nagymamájához, aki szintén ugyan azon a településen lakott, a gyermek lába beleakadt a hátsó kerékbe. Elesett az anyjával együtt. Antonio hangosan sírt a fájdalomtól, a bal lábán nagy seb és horzsolás keletkezett, és vérzett is. Csak halványan emlékszik arra, hogy busszal mentek be a városba, hogy ellássák a sebét. Többet nem tud felidézni az esetről.
Sonja soha nem mondott rosszat Jeffersonról Antonio előtt, de az apja gyakran alázta meg az anyját, és sok hazugságot mondott neki. Antonio tudta, hogy ezek nem igazak, és nagyon bántotta ez a helyzet. Alapvetően jól kijött az apjával, amíg nem született egy féltestvére, akit Davidnek hívtak.
Az iskolai kezdést sok gyermek izgatottan várta. Így volt ez Antonioval is aki 6 éves volt mikor óvodából elballagott. Várta az iskolát nagyon. Nem tudta még, hogy mi vár majd rá.
Gyerekkor
Antonio nagyon izgatott volt amikor első alkalommal ment az iskolába. Akkor még beszélgetés, ismerkedés volt. Viszont az osztálytársak már akkor rászálltak Antoniora, mert vissza húzódó, csendes gyerek volt. Ahogy teltek a napok, úgy egyre gyakrabban bántották verbálisan. Végül már rendszeresen csúfolták. Ez a kissrácnak nagyon rosszul esett, és kerülte a többieket, amennyire csak tudta. Magába zárkózott, és nem beszélt senkivel. Rövid idő alatt elkezdett tikkelni a szeme, ami újabb okot adott a gúnyolódásra. Sonja elvitte őt pszichológushoz is, hogy segítsen neki leküzdeni ezeket a nehézségeket. De nem tűnt úgy, hogy ez használna. Amikor a suliban hetes volt és jelentenie kellett, akkor nagyon begörcsölt. Ahogy kiált a tanár mellé és rá nézett az osztálytársaira mindenki kuncogott, a tanár, hiába csitította a társait, ők folytatták. Ilyen helyzetekben nagyon izgult és dadogni kezdett. Ekkor az osztálytársai kórusban kinevették. A Tanár leültette Antoniot, de ez a probléma évek elteltével se múlt el. Járt az iskolai logopédushoz is, de nem érezte, hogy javulna. A Logopédus azt mondta Antonio édesanyjának, hogy ő úgy látja, hogy a stressz hozza ki a fiúból a dadogást, mikor nyugodt a lelkiállapota, akkor nincs komolyabb gond a beszédével, talán akkor csak egy kicsit hadar és észlelhető némi pöszeség is.
Egy napon testnevelés órán a tornateremben futottak körbe, amikor egyik osztálytársa meglökte Antoniot, aki elesett, és rá esett a jobb karjára és a könyöke a rossz irányba hajlott el, majd utána rá is esett. Nagyon sírt és fájlalta. Komolynak tűnt az eset. Mindenki komoly arccal figyelte mi történhetett. Sonját behívták az iskolába és ő elvitte a kórházba, addig is a kezét egy sállal rögzítették. A Baleset Reggel 8:15 körül történt és 11:50 körül jutottak odáig, hogy röntgent készítsenek. Végül megálapították, hogy eltört a keze. Délután 3-kor megvizsgálta egy orvos még és a sál helyett egy fehér fáslival rögzítette a kezét, ami mégnagyobb fájdalommal járt. Végül elküldték egy másik korházba és végül este 8 körül begipszelték a kezét. Ez volt eddig a leghosszabbnak tűnő nap Antonio életében, amire emlékszik.
A suliban a lányok kedvesek voltak Antonioval a gipszére sokan rajzoltak és kedveseket írtak. A fiúk nagyon kreatívan "fakezű" csúfnévvel illették.
Mivel jobb kezes így nehézkes volt balkézzel írnia, de idővel hozzá szokott, de akkor is rondán írt vele.
Jefferson és Maya összeházasodtak és a lagzin Antonio is részt vett. A többi vendég gyermekével játszottak, gipszelt keze ellenére nem féltve azt futkároztak. Kedves emlékként élte meg azt az éjszakát.
Amikor Antonio a tanyán volt, akkor egyre gyakoribbá vált, hogy Jefferson és Maya elmentek otthonról és Antoniora bízták kistestvérét Davidet. A kicsi rosszcsont volt és nehezen bírt vele. Ha David valami rosszat csinált akkor Antoniot szidták le, hogy "miért hagyta", hogy "miért nem volt képes figyelni rá". Idővel egyre sűrűsödtek az ilyen esetek, hogy a két testvér kettesben maradtak otthon egész nap. Antoniot rendszeresen szidalmazták olyanért amit nem ő tett. Azt érezte, hogy a féltestvére a kedvenc és ő a "szent és sérthetetlen". Mikor ezt jelezte apjának, hogy nem szeretne folyamatosan vigyázni a testvérére akkor annak nagy ordibálás lett a vége. Amikor Antonio elmondta a véleményét azt Jefferson visszabeszélésnek vette és minden alkalommal leordította a fejét. A testvérével kellett együtt fürdeniük, aki rendszeresen belevizelt a kádba, de ilyenkor se engedte Jefferson, hogy Antonio kiszálljon.
Harmadikos volt az iskolában Antonio mikor a körülbelül 3 éves testvérével apjával és az ő nejével elutaztak Görögországba. Antonio remélte, hogy meglátogathatja az akkor kint élő rokonát. Viszont erre nem volt lehetőség. 1 hetet töltöttek kint és végig a testvérére kellett vigyáznia, aki minden hova szaladgált. Be szaladt egy étterembe és Antonio utána rohant, de kész stresszben volt még otthon sem, de egy idegen országban végképp nem szívesen csinálja ezt.
A hét lassan telt el Antonio szerint, de nagyon örült amikor végre vége lett.
A tanyán elszaporodtak a pockok és az egerek. A szobájában is látott párat. Az ágya mögé raktak egy ragacs csapdát. Éjjel hatalmas visításra ébred, akkora volt az üvöltés, hogy a másik szobából Jefferson is átjött megnézni. Kivette az ágy mögül a ragacsot amin 6 termetes egér volt. Az egyik fehér egér volt, aki éppen lerágta a társa fejét. Ezt a látványt nem felejti el Antonio, ráadásul az apja viccelődött, hogy az orra alá nyomta. Másnap a kecskék itatójába bele esett egy pocok. Antonio nagyon félt és apja megkérte, hogy egy bottal tartsa ott hogy ne jöjjön ki a pocok és ő pedig elmegy a szomszéd tanyára megkérdezni, hogy kell-e neki. Akkor Antonio nem igen gondolkozott el, csak utólag, hogy kinek és miért lenne szüksége pocokra, de végül itt nem volt szüksége rá. Az apja 4 órán át volt a szomszédnál aki megfeledkezett, hogy a fia küzd a pocokkal. Mire vissza ért, a pocok belefulladt a vízbe. A srác kész ideg volt..
Antonio igazából szerette testvérét és voltak jó pillanataik. Sokat játszottak. A testvére is nagyon ragaszkodott hozzá. A tanya mellett volt egy bányató ahol jókat fürödtek. Homok vagy inkább sárvárat építettek. Az állatokat mind a ketten nagyon szerették. Volt egyszer egy nyári nap amikor a két testvér egy kismedencében fürödtek és az egyik kutyájuk szája habzani kezdett. Jefferson mondta Antonionak hogy David figyelmét terelje el és ne nézzenek oda. Végül kocsiba rakták a kutyát és elhajtottak vele, de már kutya nélkül tértek vissza. Később tudta meg Antonio, hogy a kutyát fertőzött kullancs csípte meg. Nagyon megviselte a kutya halála és bántotta őt, hogy keveset foglalkozott vele. Bűntudatot érzett, hogy mennyire szerette a kutya, de ő nem simogatta és nem játszott vele eleget.
Ahogy teltek az évek Antonio már az Általános iskola végé fele közeledett. Továbbra is fenn állt a csúfolódás és szekálás problémája. Antonio próbálta leküzdeni dadogását, de ha azt sikerült neki, akkor stressz helyzetben elvékonyodott a hangja és akkor az tette nevetség tárgyáva. Több újfajta Tikkelés alakult ki a már meglévők mellé. Nehezen, de végül eljutott a 8. osztályig és elballagott. A ballagására nem jött el Jefferson. Antoniot mindig sürgették, hogy döntse el, hogy mi szeretne lenni és mivel szeretne foglalkozni. Ezen sokat rágódott alapvetően érdekelte a vezetés. Valamilyen sofőr is szívesen lenne, de nem tudta pontosan hogy milyen. Gondolt arra, hogy rendőr lenne, de hamar elvetette, mert akkor sokszor kerülhet konfliktusba és sok emberrel kell beszélnie. Érezte, hogy nem szeretne emberekkel foglalkozni, de tudta hogy ez nem elkerülhető így elhatározta, hogy le küzdi ezt. Amikor emberek előtt kellett beszélnie már annak a gondolatától is gyomoridege volt.
Még a ballagás után kapta meg első Számítógépét. Antonio ekkor még nem értett a PC-hez, de szükség volt egy operációs rendszerre is. Így Sonja egyik barátnője ajánlott valakit aki segített. Ő volt Arthur. Fiatal férfi volt Sonjától pár évvel fiatalabb. Antonio gépét megcsinálta és megmutatta neki, hogy mi hogy működik. Ám amire Antonio se számított, hogy Sonja randira hívta Arthurt. Nem sokkal késöbb össze is jöttek. Antonio nagyon kedvelte a férfit és örült, hogy az anyja is boldog.
Végül elérkezett az ősz és Antonio elkezdte a Közép iskolát, ahol informatikai szakon tanult.
A Gyerekkor után
A középiskola első tanítási hetében kialakultak már a klikkek. Antonio egyikhez se akart tartozni, ő mint mindig az iskolai napokat úgy élte meg, hogy újabb nap, amit "túl kell élni". Ugyanazok a problémák itt is hamar előjöttek. Jelentés közben, ha nem dadogott, akkor a hangja vékonyodott el, ami ismét nevetség tárgyává tette. A tanárai szemtanui voltak ennek, de nem tudtak mit tenni. Antonioban egy erős elhatározás született: Le akarja ezt küzdeni és nem akar mások véleményével foglalkozni. Ez önmagában egy fontos lépés volt, de a Tikkelések a dadogás leküzdéséhez erre volt szükség.
Antonio az úgynevezett verbális "Bullying" áldozata volt, de tettlegességig sose fajult el a dolog. Persze minden osztálytársát holtan kívánta és gondolatban mindenki megcsonkított.. de őszintén.. ki nem?
A nők.. Ezek a fránya nők.. Antonio és a nők? Hiába tagadja, a hősünk is érdeklődött a nők iránt, viszont ő nem bízott senkiben. Egyik osztálytársa kellemes megjelenésű fekete rövid hajú lány volt. Egy padban ült Antonioval, aki furán érezte magát mellette. Egy alkalommal a tanárnak szólt a lány az óra közepén, hogy elszeretne ülni Antonio mellől, mert egyszerűen nem tudja megmagyarázni, de nem bír mellette ülni, mert "negatív a kisugárzása". Ezek után el ült a lány, de Antonio ezt nem vette túl könnyedén és nem értette, hogy mi történik. Mit jelent a "negatív kisugárzás"? Miért történik ez vele? Sokáig kattogott ezen, végül sikerült ezen túltennie magát, legalább is látszólag.
Antonio véleménye az emberekről akkor változott meg, mikor egy tavaszi napon testnevelés óra előtt az öltözőben öltöztek. Az osztálytársai beszélgettek és ezt halván elakadt a lélegzete.
Egyik azt mondta:
- Már 1 hete járunk, de ha ma se fekszik le velem, akkor dobom a picsába.
A többiek helyeseltek és sorra mesélték, hogy alázzák és verik át a nőket. Ettől a naptól kezdve Antonio nagyon sokat hallgatózott. Minden magánbeszélgetést lefülelt amit csak tudott és az a kép alakult ki benne, hogy az iskola, ahova járt annak a 90%-a ilyen gondolkodású. Viszont, nem csak a férfiak ilyenek, hanem a nők is. Sőt, sok nő nem is bánja az ilyen gondolkodást, viselkedést. Antonioban kezdett kialakulni valami. Valami amit nem tudott megnevezni, de az biztosra megígérte magának, hogy ő sose lesz ilyen. Igyekszik tiszteletben tartani mások szokásait és gondolkodás módját mind addig amíg másoknak nem okoz ez fájdalmat, bánatot, vagy egyéb kellemetlenséget. Ha két hasonló gondolkodású fél talál egymásra az sose zavarta őt, de ha látta, hogy egy férfi kihasználja az elvakult nőt, akkor össze szorult a gyomra. Talán emiatt, vagy lehet más okból, de sose kereste a szerelmet. Inkább elterelte a figyelmét és a számítógépének élt, mint kedvenc hobbi. Idővel Arthurnál is jobban ki ismerte a gépet, sokat javított, ismerősök, barátoknak segített gépet szerelni és rengeteget játszott is. Persze a játékon kívül is volt hobbi dögivel. Rengeteget kerékpározott, túrázott. Nagyon szerette a természetet, szeretett úszni, strandra járni és szaunázni is.
Na és igen. Hiába a toxikus iskolai környezet, attól még voltak barátai Antonionak. Többsége netes haver, de volt akiket személyesen is ismert. Velük kapcsolatban nincs túl sok és említésre méltó gondolat így hát ezt ugorjuk. Legalább is egyelőre..
Antonionak édesanyjánál volt egy kistestű kutyája, akit Betyárnak hívtak. Imádta őt és rengeteg időt töltöttek együtt. Sajnos nem volt túl szófogadó kutya, ezért a fiú mindig félt, hogy kiszökik, amikor figyelmetlenül nyitják a kaput. Volt egy éjszaka amikor rémálmok gyötörték Antoniot. Álmában elpusztult kedvence, de mituán könnyes szemmel felébredt hatalmas megnyugtató sóhajjal tudatosult benne, hogy ez csak egy álom volt és ki is rohant a kutyájához.
Pár hónap telt csak el, mikor Sonja nem volt eléggé figyelmes és kiszökött a kutya. Arthur találta meg és fekete zsákban hozta haza.. elütötte egy busz. Antonio nem akarta látni a kedvence tetemét, mert úgy érezte azt nem élné túl. A ház falának dőlve búslakodott. Ekkor egyik macskájuk oda ment hozzá megvigasztalni. Eszébe jutott, hogy lett akkorra 9 macska a háznál. Felidézte a pillanatot, mikor még suliból haza jövet a kutya körbe ölelve egy apró macskát fekszik és melegíti őt. Mint, ha csak a kölyke lett volna. Akkor indult egy kis szűrke macskával, akit befogadtak, aztán hamarosan még több macskával ajándékozták meg őket.
Antonio és apja között egyre rosszabb volt a kapcsolat. Az apja elkezdett pereskedni, hogy kéri a részét Sonja házából. Az évek alatt Sonja és Arthur is rengeteget költött a házra és tulajdonképpen már nem követelhetne semmit, főleg hogy gyermektartást se fizetett soha. Hosszú éveken át ment a pereskedés és végül Sonja azt mondta, hogy oké, de akkor fizesd ki az elmaradt gyermektartást. Mivel annak csak 5 évre vissza menőleges összege is több mint amit követelhetne. Ezek után Jefferson nem pereskedett tovább, eltűnt. Sonja úgy érezte, hogy ideje elmondania a fiának, hogy ki is volt az apja. Jefferson Macsteel egy csaló banda vezetője volt. Egy Banknál dolgozott sokáig üzletkőtőként és sorra verte át az embereket és csalta ki a pénzüket. Ezt később is folytatta és családoknál, barátoknál is bepróbálkozott. Néha csak kölcsönt kért amit sose adott vissza néha más fortélyokhoz folyamodott, hogy átverje őket. Antonio számára világossá vált hogy miért keresik rajta keresztül az apját egyre sűrűbben. Egyszer Jefferson felhívta őt és személyes iratai adatát kérte, nem mondta meg neki, hogy miért. Persze nem járt sikerrel. Sonja óva intette, hogy ne bízzon az apjában. Mint kiderült Jefferson a saját édesanyjával is csúnyán elbánt. A nevében vett fel kölcsönöket és meghamisította aláírását. Élete végéig fizethette és nem tudta bizonyítani, hogy nem ő vette fel ezeket. Halála előtt találkoztak és volt képe azt mondani a saját anyjának, hogy " Te nem vagy az anyám". Ez Antonio nagymamáját nagyon megviselte és napokig zokogott, hisz még is csak a saját fia illette őt ilyen szavakkal. Nem sokkal később el is hunyt. A Temetésen Antonio nem látta az apját. Ilyenkor már régen nem járt az apjához és meg is szakadt a kapcsolat köztük. Kiderült, hogy a feleségével elváltak és mindent a nő nevére íratott, így Jefferson nevén semmi nem volt. Természetesen továbbra is együtt maradtak, csak rendszer kicselezése miatt váltak el. A Végrehajtók így nem tudtak semmit elvenni tőle. Mivel a sok simlisség, átverés, csalás miatt na meg a sok tartozás miatt végrehajtókat küldtek ki rá.. Azt nem tudni, hogy mi van vele, de azt pletykálták, hogy hamarosan nagy alvilági személy lett. Antonio hiába próbálta az öccsével felvenni a kapcsolatot, sajnos nem járt sikerrel.
Az iskolai évek után
Antonio leérettségizett és úgy döntött, hogy nem megy még egyetemre ő dolgozni akar, hogy mihamarabb pénzt szerezzen.
Nagyon sokféle helyen megfordult már diák éveiben is, mint diákmunkás így van némi fogalma, hogy milyen kemény tud lenni a munka.
Első munkahelye Liberty City-ben volt a helyi hulladékgazdálkodásnál. Ott látta, szemtanúja volt, hogy mennyi kezeletlen szelektív hulladék végzi a szemétdombokon és a szemétégetőkben. Nem keresett sokat, de mivel hulladékudvarokba is kihelyezték helyettesíteni így nagyban segített, hogy enyhítse az iskolai évek alatt kialakult Glosszofóbiáját. Még nem küzdötte le teljesen, de már nagyon sokat javult. Ettől független, még nem keresi a társaságot. A munkahelyen és otthon is volt rengeteg kerti munka és erősen gondolkodott, hogy elvégezzen munka mellett egy mezőgazdasági iskolát is, mivel a mezőgazdasági munka is elkezdte érdekelni, ami többek közt egyik játék miatt alakult ki benne, amit PC-n játszott. Érdekelte a nagy gépekkel való munka, és az állatokat nagyra becsülte és szerette. Hitt a szabadtartásban és nem szerette az olyan állattartást, ahol az állatok sose láthatnak napfény. Antonio akármennyire is szereti az állatokat sose fordult meg a fejébe, hogy Vega vagy vegetáriánus legyen, hiszen számára fontos volt a hús. Nagyon szeretett enni is. Kiskorától kezdve jártak disznóvágásra Sonja szüleihez. Szóval az évek alatt belejött ebbe is. A Legfájdalmasabb része mindig is az állat leölése volt, míg kisgyermekkorában még késsel, ekkorra már golyóval lőtték a disznót. Antonio hinni akarta és szentül hitte is, hogy már semmi fájdalmat nem érez az állat ilyenkor. Egyik kedvence a hagymás, sült disznóvér volt.
Antonio egy napon megismert egy online játékon egy lányt, Deliát. Hamar jóbarátok lettek és pár hónap után találkoztak is. Mivel elég messze laktak egymástól, ezért csak havonta egyszer tudták megoldani a találkozót. Sok közös volt bennük, kivéve a zenei ízlést, ami eléggé vegyes volt. Antonio bevezette a lányt az online játékok világába és nagyon sok időt töltöttek mind a ketten a gép előtt. Ez már meghaladta a normálist ezért ezen változtatni akartak. Antonio el akart költözni anyjától, hiszen ekkorra már 27 éves volt és úgy érezte eljött az ideje. Így úgy döntött, hogy Los Santosba költözne, viszont Delia is hasonlókban gondolkodott, viszont a Nárcisztikus anyjától menekült volna. Így elhatározták, hogy közösen mennek albérletbe és próbálnak új életet kezdeni, mint két "lakópajti".
Antonio beadta a felmondását a hulladékgazdálkodásnál, majd egy hónap múlva elkezdett pakolni, hisz elérkezett a nagy nap. Anyjától elbúcsúzott, aki ugyan próbálta leplezni, de elsírta magát. Antonio Elindult a repülőtérre és ahogy felszállt a repülő, úgy folyt végig egy könnycsepp az arcán.
Élet Los Santosban
Antonio ahogy megérkezett a nyüzsgő napfény járta városba, nagy fejfájást okozott neki, hogy megtalálja a lakást. Végül megtalálta és a főbérlővel megírták a szerződést. Nagyon gyorsan munkát kellett találnia Antonionak, végül a helyi közlekedési társaság állas hirdetésére felfigyelve elment buszsofőrnek. Szándékosan helyezte magát kellemetlen helyzetbe, hogy legyőzze a mostanra már enyhe félelmeit. Nap, mint nap találkozott emberekkel és szállította őket.
Pár hónap múlva Delia is megérkezett a városba. Egy kávézóban futottak össze, amikor Antonionak épp szünete volt. Delia meg akarta lepni a férfit, aki csak másnapra várta a nő érkezését. Végül kiderült, hogy Delia a Los Santoston kívüli, de nem túl messze lévő településen szerzett munkát, mint farmer. Ilyenkor már javában tél volt és nagyon vastagon állt a hó. Antonio és Delia is kíváncsi volt, hogy milyen munka lehet ilyen időben a farmon. A férfi felajánlotta, hogy jöjjön vele a következő járata indulásakor. Vesz neki egy jegyet úgy is pont távolsági járaton megy és azon a településen is megáll, ahol a Farm volt.
Amikor Delia leszállt, elköszöntek egymástól és Antonio szemével kísérte a nőt, hogy meggyőződjön, hogy biztonságosan átjut a földekre a bokáig érő hóban is.
Estére mind a ketten a lakáson találkoztak. Antonio körbevezette és megmutatta Deliának a szobáját, ahol aludni tud. A Lány mesélt a munkáról, hogy utálja és szétfagyott. Fel szeretne mondani. Késő estig beszélgettek és Antonio javaslatára Delia megpróbálta letenni a jogosítványt. Másnap elkísérte a lányt, aki gyorsított képzésen sikeres vizsgát tett. Antonio vásárolt egy olcsó aprócska kocsit, hogy kényelmessen tudjanak utazni.
Úgy döntöttek, hogy együtt szeretnének dolgozni, így Antonio felmondott a munkahelyén, ahol még próba idős volt így másnap már munkát tudtak vállalni egy fakitermelő vállalatnál, ahol favágóként dolgoztak. Teherautókra pakolták a nehéz rönöket. Eleinte Deliának nehezen ment a fák darabolása, de Antonio segített neki, így idővel megtanulta hatékonyan végezni azt. A munkáltató a jól végzett munka miatt adott nekik némi bónusz fát. Mivel a lakáson nem volt fatüzelésű fűtés, ezért nem igen tudtak mit kezdeni a fával. Egy nap Antonio a helyi hirdetéseket böngészte, ahol valaki fát vásárolna fel. Válaszolt a hirdetésre és nem sokkal később találkoztak a vevőkkel. Két hölgy volt Natasha és egy másik, akinek a nevét ekkor még nem ismerte Antonio (Legalább is nem emlékezett rá).
A Hölgy megvásárolta a fákat és végtelen kedvességgel tudatta Antonioval, hogy később, is vásárolna még, ha lesz. Így hát Delia és Antonio megörült, mivel az alapmunkabéren felül, ha a munkáltató ismét bónusz fákkal jutalmazza őket, akkor egy kis plusz bevételre tehetnek szert.
Sokat dolgoztak és rendszeresen adták el a fákat a hölgyeknek.
Karácsony tájékán a városban voltak csoportos ajándékozások. Antonio és Delia is kaptak sok csomagot és ők is adtak. Kedves szokásnak tartották ezt.
Viszont mikor Delia az ajándék csomagok bontogatása közben olyat talált amire nem számított: Egy fegyvert.
Utoljára szerkesztve:
