Üzenetek:86
AKEEM EVERETTE "ECHO"
Név: Akeem Everette
Születési dátum: 2007.11.11.
Születési hely: Paleto Bay
Magassága: 185cm
Testsúlya: 70-75kg
Nagyon jó megfigyelő
Mivel keveset beszél, inkább figyel. Apró részleteket is észrevesz, amiket mások simán kihagynak. Arcok, mozdulatok, hangszínek — minden megmarad neki.
Hűséges azokhoz, akik tisztelik
Nem bízik meg könnyen senkiben, de ha valakit elfogad, akkor mellette áll. Nem az a hátbaszúrós fajta.
Védelmező típus
Gyengébbekkel nem szemétkedik, sőt inkább melléjük áll.
Dadogás
Stressz alatt durván előjön. Néha már egy egyszerű mondat is küzdelem neki, emiatt sokan nem veszik komolyan.
Bizalmatlan
Alapból azt feltételezi, hogy mások át fogják verni. Emiatt jó lehetőségeket is elszalaszt.
Gyorsharagú, lobbanékony
Bár kívülről sokszor nyugodtnak tűnik, ez csak látszat. Belül folyamatosan gyűlik benne a feszültség. Nem mindenre reagál… de amikor igen, akkor hirtelen.
Nehezen nyugszik le
Ha egyszer felhúzzák, nem engedi el könnyen. Még órákkal később is benne marad a feszültség.
Kezdetek - "Gyerekkor"
Akeem Everette Paleto Bay egyik lepukkant lakótömbjében nőtt fel. Fekete srác, szar környék, ahol a balhé meg a rendőrsziréna teljesen alap volt. Az anyja dolgozott, amennyit bírt, az apja meg… hát, egy alkoholista fasz volt.
Akeem meg közben egy tipikus, idegesítően pörgős kölyök. Hangos, kíváncsi, mindenbe beleütötte az orrát. Futkározott, dumált, nem állt le egy percre se.
Aztán jött az a vasárnap.
Az apja szét volt csúszva, a kanapén feküdt, másnapos volt mint a kurva élet, próbált aludni. Akeem meg nyomta tovább — zörgött, beszélt, rohangált.
„Kussolj már bazdmeg…” Apja morgott rá többször is.
De egy gyereknek ez nem sokat jelent.Aztán egyszer csak elszakadt nála valami...
Felugrott, odament Akeemhez, megragadta, bevitte a fürdőbe, és belebaszta a kádba. Rányitotta a hideg vizet, és lenyomta.
Akeem teste lefagyott, levegőt se kapott rendesen. Pánik, sokk, minden egyszerre. Az apja fölé hajolt, pia szag, ideg, és csak ennyit mondott..
„Na most már csendben maradsz, érted?!”
Akeem próbált megszólalni…de nem jött ki hang.Csak tört, akadozott, semmi értelmes.
Onnantól kezdve dadogni kezdett. Minden szó küzdelem lett. Minél jobban próbált beszélni, annál jobban szétcsúszott.
A szomszédok hallották a balhét. Rendőrök jöttek. Az apját elvitték.Nem fegyveres rablás miatt.
Hanem azért, amit a saját gyerekével csinált.Akeem négy éves volt, amikor utoljára látta.Onnantól csak ő és az anyja maradtak...
Az iskola Akeemnek nem volt más, csak egy újabb hely, ahol szívhatott.A dadogása miatt folyamatosan basztatták. Ha felelt, már előre röhögtek. Ha megszólalt, utánozták.
„M-m-mondjad már…”
„Mi van, elakadt a hangod?”
Eleinte próbálta ignorálni, de nem mindig ment.A gyorsharagja miatt sokszor elszakadt nála a cérna. Nem beszélt vissza — egyszerűen ütött. Hirtelen, gondolkodás nélkül. Emiatt állandóan verekedésekbe keveredett.
Volt, hogy megverte a másikat.Volt, hogy szarrá verték.De egy dolgot nem hagyott: hogy teljesen elnyomják. Mindig próbált kiállni magáért, még akkor is, ha tudta, hogy nem ő fog nyerni.
Ezért egy idő után már nem csak a „furcsa, dadogós gyerek” volt…Hanem az, akivel jobb nem szórakozni.
Az iskola mellett viszont mindig lógtak arcok. Idősebb srácok. Nem tanultak ott — csak ott voltak. Cigiszünet, parkoló, hátsó bejárat… klasszik.. Ők hamar kiszúrták Akeemet.
Csendes volt, figyelt, és látszott rajta, hogy nincs rendben otthon sem. Pont az a típus, akit könnyű behúzni.
Először csak odaszóltak neki.Aztán adtak neki egy kis füvet.Később pia is jött...
Akeem nem nagyon mondott nemet. Nem azért, mert annyira akarta… hanem mert végre valahová tartozott. Nem röhögték ki. Nem basztatták.
Használták — csak ezt még nem látta.
Először apróságokba vonták be.
„Figyeld már azt a boltot…”
„Rakd el ezt…”
Bolti lopás.
Aztán egyre komolyabb lett.Kisebb betörések. Üres házak, garázsok. Olyan melók, ahol ha lebuksz, nem ők viszik el a balhét.
Akeem ment velük.
Nem beszélt sokat. Csak csinálta, amit mondtak. Figyelt, tanult, megjegyzett mindent.És közben szépen lassan belecsúszott.
Akeem anyja nem volt hülye, pontosan látta mi történik. Látta, hogy a fia egyre többet lóg az utcán, hogy belecsúszik a piába, a fűbe, a balhékba. Az iskola folyamatosan hívogatta a verekedések miatt, és egyre egyértelműbb volt, hogy Akeem rossz irányba megy. Nem akarta ezt végignézni, nem akarta ugyanazt a sorsot neki, mint az apjának. Elege lett Paleto Bay-ből, az egész környékből, abból a közegből, ami csak lehúzta őket. Úgy döntött, lépni kell, még mielőtt túl késő. Talált egy munkát Los Santosban, Davis környékén, egy iskolában. Nem volt egy jó környék, sőt, sokkal keményebb volt, mint ahol eddig éltek, de ő mégis reménykedett benne, hogy talán egy új hely, egy új kezdet változtat valamin. Hogy talán itt Akeem nem csúszik le teljesen. A költözés gyors volt, nem nagyon volt mit vinniük, pár doboz, alap cuccok, aztán mentek is. Akeem nem ellenkezett, nem kérdezett, nem szólt bele. Csak ment. Belül viszont már rég eldöntötte, hogy ez nem fog semmit megváltoztatni. Ugyanaz a szar, csak másik helyen. És ebben nem is nagyon tévedett. Davis nem volt jobb. Csak keményebb.
Név: Akeem Everette
Születési dátum: 2007.11.11.
Születési hely: Paleto Bay
Magassága: 185cm
Testsúlya: 70-75kg
Nagyon jó megfigyelő
Mivel keveset beszél, inkább figyel. Apró részleteket is észrevesz, amiket mások simán kihagynak. Arcok, mozdulatok, hangszínek — minden megmarad neki.
Hűséges azokhoz, akik tisztelik
Nem bízik meg könnyen senkiben, de ha valakit elfogad, akkor mellette áll. Nem az a hátbaszúrós fajta.
Védelmező típus
Gyengébbekkel nem szemétkedik, sőt inkább melléjük áll.
Dadogás
Stressz alatt durván előjön. Néha már egy egyszerű mondat is küzdelem neki, emiatt sokan nem veszik komolyan.
Bizalmatlan
Alapból azt feltételezi, hogy mások át fogják verni. Emiatt jó lehetőségeket is elszalaszt.
Gyorsharagú, lobbanékony
Bár kívülről sokszor nyugodtnak tűnik, ez csak látszat. Belül folyamatosan gyűlik benne a feszültség. Nem mindenre reagál… de amikor igen, akkor hirtelen.
Nehezen nyugszik le
Ha egyszer felhúzzák, nem engedi el könnyen. Még órákkal később is benne marad a feszültség.
Kezdetek - "Gyerekkor"
Akeem Everette Paleto Bay egyik lepukkant lakótömbjében nőtt fel. Fekete srác, szar környék, ahol a balhé meg a rendőrsziréna teljesen alap volt. Az anyja dolgozott, amennyit bírt, az apja meg… hát, egy alkoholista fasz volt.
Akeem meg közben egy tipikus, idegesítően pörgős kölyök. Hangos, kíváncsi, mindenbe beleütötte az orrát. Futkározott, dumált, nem állt le egy percre se.
Aztán jött az a vasárnap.
Az apja szét volt csúszva, a kanapén feküdt, másnapos volt mint a kurva élet, próbált aludni. Akeem meg nyomta tovább — zörgött, beszélt, rohangált.
„Kussolj már bazdmeg…” Apja morgott rá többször is.
De egy gyereknek ez nem sokat jelent.Aztán egyszer csak elszakadt nála valami...
Felugrott, odament Akeemhez, megragadta, bevitte a fürdőbe, és belebaszta a kádba. Rányitotta a hideg vizet, és lenyomta.
Akeem teste lefagyott, levegőt se kapott rendesen. Pánik, sokk, minden egyszerre. Az apja fölé hajolt, pia szag, ideg, és csak ennyit mondott..
„Na most már csendben maradsz, érted?!”
Akeem próbált megszólalni…de nem jött ki hang.Csak tört, akadozott, semmi értelmes.
Onnantól kezdve dadogni kezdett. Minden szó küzdelem lett. Minél jobban próbált beszélni, annál jobban szétcsúszott.
A szomszédok hallották a balhét. Rendőrök jöttek. Az apját elvitték.Nem fegyveres rablás miatt.
Hanem azért, amit a saját gyerekével csinált.Akeem négy éves volt, amikor utoljára látta.Onnantól csak ő és az anyja maradtak...
Az iskola Akeemnek nem volt más, csak egy újabb hely, ahol szívhatott.A dadogása miatt folyamatosan basztatták. Ha felelt, már előre röhögtek. Ha megszólalt, utánozták.
„M-m-mondjad már…”
„Mi van, elakadt a hangod?”
Eleinte próbálta ignorálni, de nem mindig ment.A gyorsharagja miatt sokszor elszakadt nála a cérna. Nem beszélt vissza — egyszerűen ütött. Hirtelen, gondolkodás nélkül. Emiatt állandóan verekedésekbe keveredett.
Volt, hogy megverte a másikat.Volt, hogy szarrá verték.De egy dolgot nem hagyott: hogy teljesen elnyomják. Mindig próbált kiállni magáért, még akkor is, ha tudta, hogy nem ő fog nyerni.
Ezért egy idő után már nem csak a „furcsa, dadogós gyerek” volt…Hanem az, akivel jobb nem szórakozni.
Az iskola mellett viszont mindig lógtak arcok. Idősebb srácok. Nem tanultak ott — csak ott voltak. Cigiszünet, parkoló, hátsó bejárat… klasszik.. Ők hamar kiszúrták Akeemet.
Csendes volt, figyelt, és látszott rajta, hogy nincs rendben otthon sem. Pont az a típus, akit könnyű behúzni.
Először csak odaszóltak neki.Aztán adtak neki egy kis füvet.Később pia is jött...
Akeem nem nagyon mondott nemet. Nem azért, mert annyira akarta… hanem mert végre valahová tartozott. Nem röhögték ki. Nem basztatták.
Használták — csak ezt még nem látta.
Először apróságokba vonták be.
„Figyeld már azt a boltot…”
„Rakd el ezt…”
Bolti lopás.
Aztán egyre komolyabb lett.Kisebb betörések. Üres házak, garázsok. Olyan melók, ahol ha lebuksz, nem ők viszik el a balhét.
Akeem ment velük.
Nem beszélt sokat. Csak csinálta, amit mondtak. Figyelt, tanult, megjegyzett mindent.És közben szépen lassan belecsúszott.
Akeem anyja nem volt hülye, pontosan látta mi történik. Látta, hogy a fia egyre többet lóg az utcán, hogy belecsúszik a piába, a fűbe, a balhékba. Az iskola folyamatosan hívogatta a verekedések miatt, és egyre egyértelműbb volt, hogy Akeem rossz irányba megy. Nem akarta ezt végignézni, nem akarta ugyanazt a sorsot neki, mint az apjának. Elege lett Paleto Bay-ből, az egész környékből, abból a közegből, ami csak lehúzta őket. Úgy döntött, lépni kell, még mielőtt túl késő. Talált egy munkát Los Santosban, Davis környékén, egy iskolában. Nem volt egy jó környék, sőt, sokkal keményebb volt, mint ahol eddig éltek, de ő mégis reménykedett benne, hogy talán egy új hely, egy új kezdet változtat valamin. Hogy talán itt Akeem nem csúszik le teljesen. A költözés gyors volt, nem nagyon volt mit vinniük, pár doboz, alap cuccok, aztán mentek is. Akeem nem ellenkezett, nem kérdezett, nem szólt bele. Csak ment. Belül viszont már rég eldöntötte, hogy ez nem fog semmit megváltoztatni. Ugyanaz a szar, csak másik helyen. És ebben nem is nagyon tévedett. Davis nem volt jobb. Csak keményebb.
