Aiko Kobayashi

[Sanyi]

Kedves naplóm!​

Jó ideje már, hogy a városban tartózkodom.. Rengeteg dolog történt velem, részem volt jóban s rosszban is. De leginkább a rosszban. Olyannyira elveszettnek és magányosnak érzem most magam, hogy erre a döntésre jutottam. Elkezdek írni. Az érzéseimről, a történésekről körülöttem.

Hmm.. Hol is kezdjem? Talán a legelején. Majdan 28 évvel ezelőtt születtem Fukusima egy kórházában, egészen pontosan 1994. március 12-én egy teliholdas éjjelen. Talán innen ered az ezüst hajam, hisz mióta az eszemet tudom, hajfesték nem látta még. Nehézkesen jöttem a világra ugyanis 5 héttel a koraszülöttség minimum határa alatt folyt el anyám magzatvize. Oh apropó édesanyám! Egy tünemény nő. Talán nem ismerek még egy olyan elhivatott, önzetlen és jószívű embert a világon mint ő. Harley Smith-ként keresztelték a szülei, és igencsak érdekes életpályát járt be. Misszionárius volt, biztosan tudod, hogy ez mit is jelent.. de ha nem, akkor se bánkódj! A misszionáriusok vagy valamilyen vallást terjesztve járják a világot, vagy pedig segítséget igyekeznek nyújtani. Nos ő az utóbbi csoporthoz tartozott. Annyi helyről mesélt a világban, annyi embert ismert, és annyi kultúrával ismertetett meg, hogy bele se férne egy könyvbe. Igen.. nagyszerű ember volt.

Na de édesapám.. Jó, neki is köszönhetek rengeteg dolgot, de ő tényleg egy bonyolult ember volt. Ryosuke Kobayashi, az utolsó élő Kobayashi (hehe nyilván a születésem előtt). Annyit kell tudni rólunk, hogy papíron egy nagyon régi gyökerekkel rendelkező szamuráj klán. Ebből következik, hogy édesapám igencsak csalódott volt, amikor anyám bejelentette, hogy amúgy leányuk lesz. De utána ez nem így alakult. Elfogadta, hogy lánya született, és így is továbbadott nekem mindent. Köztudott, hogy nő nem lehet szamuráj, de kit is érdekel olyankor, amikor csak egy lánynak lehet továbbadni az örökséget? Kobayashi szenszej igencsak továbbadta örökségét. Megtanultam vívni katanával, és megtanított ököllel is harcolni. Belemerültem a szamurájok hagyományaiba, és a shintoizmus rejtelmeibe is. Igen.. vallásosként lettem nevelve. Talán ez az, ami miatt páran különlegesnek tartanak, hogy a vallásom miatt lettem olyan, amilyen: képes vagyok fényt hozni mások életébe.

No de, felcsepered

ve úgy döntöttem, hogy tovább bővítem látószögemet, és beiratkoztam Tokióban az egyetemre. El sem hinnéd.. egyetemes történelemtanárnak. Nagyon szerettem mindig is a régmúlt eseményeit, és a különböző hagyományokat. Mondhatni jó volt. Élveztem az ott eltöltött időt, csak ne lett volna annyi rosszakaróm. Rengeteget bántottak hovatartozásom és különböző felfogásom miatt. Merem azt mondani, hogy ekkorra lettem olyan, mint amilyen ma is vagyok. Visszahúzódó első ránézésre, kicsit bizonytalan és félénk. No de addig, amíg bele nem illeszkedem a társaságba, és az hála az égnek aránylag gyorsan megy.

Az egyetem elvégzése után munkába is álltam, hogy tudásomat tovább adhassam az újabb generációknak. Pár évig végeztem is ezt. Egészen elköltözésem napjáig.. De még nem tartunk ott. Gyakran jártam buliba. Szerettem az ottani hangulatokat, és azt, hogy mindenki úgy elengedi magát. Leveti a mindennapokban használt álarcot, megnyílik a külvilág felé. Én is így tettem. Képzeld el, milyen az amikor egy rövid pórázon nevelt lány felszabadul az éjszakában.. Igen.. tudom.. veszélyes! Történt egy éjjelen, amikor egy elvetemült buliban voltam, hogy ráhajtottam egy lányra. Gyönyörű volt.. fekete hosszú haj, tökéletes idomok, széles mosoly. Nem foglalkoztam a körülményekkel, sem azzal, hogy mekkora hibát követek el. Vitt az áradat, és én engedtem. Nem részletezném az akkor történt dolgokat

köztünk, de el sem tudod képzelni, hogy kinek a barátnője volt! A hely tulajának! Egy magas, szikár fiatalember, teli tettoválásokkal, és goromba nézéssel. Igencsak felhúzta az orrát a köztem, és a lány között történt események után, és pechemre a pali ismerte apámat. Jól sejted, ha úgy gondolod, hogy itt kezdődött minden.. Apám csalódott bennem, és egyúttal féltett. Fura ismerősei voltak, és talán nekik köszönhetem, hogy mái napig boldogítom ezt a világot. Kaptam egy repjegyet Amerikába.. anya otthonába: San Andreas államba.

Hmm.. nem ér még itt véget a bevezetőm, ne aggódj. Egy eleinte félénk és zárkózott lány érkezett a városba, de utána igencsak hamar kinyitottam a számat. Élveztem a dolgokat, tök boldog voltam az új környezet miatt. Képzeld el, én lettem az akkori kormányzóasszony tanácsadója! Hihetetlen idők voltak.. barátokkal vettem körül magam.. igazán jó barátokkal. Claudia és Tony, igazi házastársak! Gyakran veszekedtek, de amikor minden rendben volt közöttük, akkor rendkívül szerették egymást. Aztán megismerkedtem pár afro sráccal Vespucci-n. Hatalmas arcokra leltem bennük. Segítőkészek, viccesek és összetartóak. Közülük volt egy fogadott testvérem is.. Isaiah. Hosszú utat járt be a srác, és ami a legjobb ebben, hogy közösen tettük meg. Szinte már-már felnőtté vált utolsó találkozásunk előtt. Kár lenne innen kihagyni a szerelmi életemet is, hiszen leginkább ezek azok, amik miatt most ennyire lent vagyok, és konkrétan hozzád beszélek.

Ahhh Amira... Ha láttál már gyönyörű nőt! Platina színű haj, aranyos arc, tökéletes személyiség. Nagyon boldog voltam vele egy ideig.. Őszintén. Akkor lehettem a csúcspontomon. Élveztem minden vele eltöltött percet. De végül úgy hozta az utunk, hogy eltávolodtunk egymástól, de leginkább az én hibámból.

Aztán ott volt Bruce!

Egy igazi macsó srác, kicsit mogorva és érzelem mentes kívülről, de miután megismered! Lágy szívű, védelmező és megértő.. Agent Mardel! Mindig úgy szólítottam, ha valami rosszat csinált. Minden jó véget ér egyszer.. nála sem történt másképp: egy napon nem kaptam tőle több üzenetet.

Igencsak körvonalazódhatott benned, hogy miért érzem magam ennyire magányosnak jelenleg. Aztán kaptam egy levelet. Valami furcsa társaságtól. Eszméletlenül fura dolgok történtek velem! Azóta sodródok az árral, hagyom hogy utam vezessen.​

 

[krekor]

[HC]Kedves @Sanyi!

Köszönjük, hogy időt és energiát fektettél karaktered megalkotásába.

Örömmel tudatjuk, hogy a közös véleményezés alapján a karakter elfogadott státuszt nyert el. Gratulálunk!
További lépéseket a szerveren tudod intézni.[/HC]

 

[Sanyi]

Kedves Naplóm!​

Tudom, hogy rég írtam már, de nyomós indoka volt. Lassan két héttel ezelőtt elutaztam Japánba, a szülőföldemre. Szükségem volt már egy kis kikapcsolódásra de reménykedtem is benne, hogy még akár a fejem is kitisztul. Jó.. tudom, sose lesz tiszta. Szóóval, igazán hosszú volt az út, és nem is tudtam csinálni semmit, így bámultam a csodás felhőket. Hatalmas élmény repülni egyébként. Amikor megérkeztem: volt egy-két átszállás, némi buszozás, taxizás, de végül hazaértem. Képzeld el a jelenetet.. biztosan láttál már ilyet filmekben. Egy lány megáll poggyásszal a kezében egy Dojo előtt hatalmasra tátott szájjal. Gyönyörű volt! Az a színkavalkád, amit a szüleim mái napig képesek fenntartani.. hihetetlen.

Amikor beléptem a kapun, édesanyám várt, tárt karokkal, könnyes szemekkel. Rég nem láttam már őt. Édesapám az elején még húzta az orrát a történtek után, de végül sikerült egy igazán finom, és ízletes tea közben megbeszélni a sérelmeket. Felemelő érzés volt végre ledobni azt a követ a szívemről.

Annyira nem untatnálak az eseményekkel, hiszen nem is igazán történt akármi. Meditáltam rengeteget, élveztem azt az isteni friss levegőt, kicsit fókuszáltam a mentális és fizikai egészségemre. Szuper volt, hogy újból kardot foghatok a kezemben. Na hát a gyerekek! Mái napig igazi csínytevők.. de hát gyerekek.. mit is tudnánk kezdeni velük?

Olyan hamar eltelt ez az idő. De búcsút kellett vennem. Úgy érzem, hogy egy kicsit mégiscsak másképp tértem haza, mint ahogy elindultam. Talán kevésbé vagyok a mélyponton, mint azelőtt. Viszont a mai bejegyzésem itt véget ér, hiszen rengeteg dolgom akad mostanság. Kevés időm jut az érdemi cselekedetekre a városban, de hamarosan véget ér.. már csak pár nap! Utána aztán berobbanunk!​

 

[Sanyi]

Köszönöm mindenkinek, aki idáig követte! Köszönöm a sok jó rp-t, folyt. köv. egy másik karival, ez pedig egy picit elutazik. ​