Üzenetek:109
[quote author=Blaine County Sheriff's Office - Public Relations]
Szerkesztette: MD Wilshere
Fotó: CPL Wilshere
Interjú egy ex-tengerészgyalogossal.
A Blaine County Sheriff's Office, Public Relations mai cikkében egy ex-tengerészgyalogos beszámolóját olvashatják, aki ma már megyénk Sheriff hivatalában dolgozik.
Sergeant Rhodessal folytatott interjúnkat olvashatják:
Mettől meddig végzett szolgálatot a tengerészgyalogságnál?
Sgt. Rhodes: 1995. November 12.-től, egészen egy bizonyos esetig, ami 2001. Október 3.-án történt, Irakban.
Mit szeretett a legjobban a tengerészgyalogságnál?
Sgt. Rhodes: A szolgálat kemény, és kíméletlen volt. Viszont ha mégis ki kellene emelnem ezek ellenére valamit, akkor a sikert mondanám és azt, hogy végre tartozhattam valahová. Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a srácokkal, a közös cigizések, dumálgatások nagyon sokat jelentettek számomra.
Mesélne a 2001-ben történt eseményekről?
Sgt. Rhodes: Nem szeretek erre vissza emlékezni, de természetesen.. 2001. október 3.-át írtunk, amikor az egész csapatomat elvesztettem Irakban. Szóval beszálltunk az autókba a másik fickóval, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltam, felszerelkeztünk, mint azt mindig is tettük. Emlékszem, hogy értesítettek fentről, ahol a felettesem, Major Duncan ült, mondván: Hé, mi a következővel megyünk, nem ezen a pályán. A feljáróhoz sétáltam, hátra néztem, jeleztem a srácoknak, hogy a másik oldalon találkozunk. Nem sokkal később, az eredeti jármű áthajtott egy hatalmas eltemetett bombán. Azonnal szörnyet haltak.
Hogy érezte magát az előbb mesélt történet után?
Sgt. Rhodes: Ha ezt az interviewt egy évvel azután csináltuk volna, hogy végeztünk, érezték volna a düh és bosszú jelenlétét, azt, hogy az életem mélypontján voltam. Az ekkori időszak arra volt, hogy ne tükrözzem, hanem feldolgozzam a velem történteket.
Hogy érzi magát most, 19 évvel a történet után?
Sgt. Rhodes: Úgy érzem magam, mint azok az emberek, akik meghaltak a robbanásban. Nem kellett volna annak a srácnak lennem, akit reggel kihúztak. Bűntudatot érzek azért, hogy én itt vagyok, életben. Ezeknek a srácoknak feleségeik, családjaik és gyerekeik voltak. Nekem senkim nincs. Vannak jó napjaim, de ezek már nem olyanok, mint Irak előtt. Nem érzem úgy, hogy bárkivel is volt olyan kapcsolatom, mint ezekkel a srácokkal. Tudatosan mondogatom magamnak, hogy nem szeretnék, nem érzem úgy, hogy képes vagyok rá. Néha azt kívánom, bárcsak az élet ugyanolyan egyszerű lett volna, mint az iskolában, mikor nem tudtam, hogy milyen szörnyű dolgok történnek szerte a világon. Másrészt viszont, megtanított sokkal jobban megbecsülni mindent, tudván, hogy egyszer még együtt cigizünk, és viccelődünk a legjobb barátainkkal, másnap pedig, boom.. Vége mindennek.
21/AUG/2020
Interjú egy ex-tengerész gyalogossal.
Írta: MD WilshereSzerkesztette: MD Wilshere
Fotó: CPL Wilshere
Interjú egy ex-tengerészgyalogossal.
A Blaine County Sheriff's Office, Public Relations mai cikkében egy ex-tengerészgyalogos beszámolóját olvashatják, aki ma már megyénk Sheriff hivatalában dolgozik.
Sergeant Rhodessal folytatott interjúnkat olvashatják:
Mettől meddig végzett szolgálatot a tengerészgyalogságnál?
Sgt. Rhodes: 1995. November 12.-től, egészen egy bizonyos esetig, ami 2001. Október 3.-án történt, Irakban.
Mit szeretett a legjobban a tengerészgyalogságnál?
Sgt. Rhodes: A szolgálat kemény, és kíméletlen volt. Viszont ha mégis ki kellene emelnem ezek ellenére valamit, akkor a sikert mondanám és azt, hogy végre tartozhattam valahová. Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a srácokkal, a közös cigizések, dumálgatások nagyon sokat jelentettek számomra.
Mesélne a 2001-ben történt eseményekről?
Sgt. Rhodes: Nem szeretek erre vissza emlékezni, de természetesen.. 2001. október 3.-át írtunk, amikor az egész csapatomat elvesztettem Irakban. Szóval beszálltunk az autókba a másik fickóval, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltam, felszerelkeztünk, mint azt mindig is tettük. Emlékszem, hogy értesítettek fentről, ahol a felettesem, Major Duncan ült, mondván: Hé, mi a következővel megyünk, nem ezen a pályán. A feljáróhoz sétáltam, hátra néztem, jeleztem a srácoknak, hogy a másik oldalon találkozunk. Nem sokkal később, az eredeti jármű áthajtott egy hatalmas eltemetett bombán. Azonnal szörnyet haltak.
Hogy érezte magát az előbb mesélt történet után?
Sgt. Rhodes: Ha ezt az interviewt egy évvel azután csináltuk volna, hogy végeztünk, érezték volna a düh és bosszú jelenlétét, azt, hogy az életem mélypontján voltam. Az ekkori időszak arra volt, hogy ne tükrözzem, hanem feldolgozzam a velem történteket.
Hogy érzi magát most, 19 évvel a történet után?
Sgt. Rhodes: Úgy érzem magam, mint azok az emberek, akik meghaltak a robbanásban. Nem kellett volna annak a srácnak lennem, akit reggel kihúztak. Bűntudatot érzek azért, hogy én itt vagyok, életben. Ezeknek a srácoknak feleségeik, családjaik és gyerekeik voltak. Nekem senkim nincs. Vannak jó napjaim, de ezek már nem olyanok, mint Irak előtt. Nem érzem úgy, hogy bárkivel is volt olyan kapcsolatom, mint ezekkel a srácokkal. Tudatosan mondogatom magamnak, hogy nem szeretnék, nem érzem úgy, hogy képes vagyok rá. Néha azt kívánom, bárcsak az élet ugyanolyan egyszerű lett volna, mint az iskolában, mikor nem tudtam, hogy milyen szörnyű dolgok történnek szerte a világon. Másrészt viszont, megtanított sokkal jobban megbecsülni mindent, tudván, hogy egyszer még együtt cigizünk, és viccelődünk a legjobb barátainkkal, másnap pedig, boom.. Vége mindennek.
B L A I N E C O U N T Y S H E R I F F ' S O F F I C E
Paleto Bay Sheriff's Office, BCSO
1 Paleto Boulevard, Paleto Bay, Blaine County, San Andreas
"Loyalty and Service"
[/quote]Paleto Bay Sheriff's Office, BCSO
1 Paleto Boulevard, Paleto Bay, Blaine County, San Andreas
"Loyalty and Service"